Városleírás

Zenécske:

Általános információk
Név: Zephyrantes
Ragadványnév:  Vízgyöngy, Természet városa
Típus: Főváros, ugyanakkor kereskedelmi központ is
Lakosság, összetétel: 100-102.000 fő, ebből 100.000 tünde, a maradék 2.000 sötét tündékből (79%), emberekből (19%), valamint néhány démonból (legfeljebb 2%) áll.
Vallás: Nem lehet konkrétan megnevezni, természettisztelők

Történelem
A Veroniával egyidős város még a V.I.SZ. előttről való: alapjait még az első tünde felderítők rakták le, írásos emlékek erről azonban nincsenek a hamar kitörő háborúk miatt – ha voltak is, nagy valószínűséggel megsemmisültek talán az idő forgásától, talán tűzesettől, de még fűzhető remény, hogy egy titkos kamrában valahol elrejtették, és csak nyughatatlanul kutató szemekre várnak. Az alapítás fő alakjáról is leginkább csak homályos szóbeszédek vannak: egyesek, akik ezzel foglalkoznak, azt mondogatják, hogy egy Aithne McConnel tünde volt, mások úgy hiszik, hogy Keary Doyle nevét lenne érdemes emlegetni — ez máig vitatott tény. Annyi viszont bizonyos, hogy, akárcsak más város, apró faluból indult pár faépülettel, legfeljebb száz lakossal. Ahogy az évek teltek, a háború miatt lassan ugyan, de gyarapodott a lélekszám, és kedvező elhelyezkedése miatt hamar kisvárossá nőtte ki magát.
Keserves éveket még keservesebbek követtek: bekövetkezett a súlyos átok, amiből az elfek is kivették részüket, és ez igazi csapást jelentett. A létszám gyakorlatilag a felére csökkent, ahogy egyre több és több sötétbőrű lett, akiket kivetettek maguk közül a tiszták, így kisvárossá vált a már-már virágzó, nagyvárosnak készülő település. Megannyi elhagyatott épület állt évtizedekig, mígnem eltelt annyi idő, hogy ismét életet vigyenek az otthonok falai közé. A sötételfek kitaszítása folytatódott, ami a gyarapodás útjába állt ugyan, de újabb hosszú évek után visszaállt a régi rend.
V.I.SZ. 58-ban történt az első tünde király, Angus Fairbranch megkoronázása, és tekintve, hogy ebben ekkoriban is már Zephyrantes volt a legkiterjedtebb település a legélénkebb gazdasággal, a királyság megszületésével hivatalosan is fővárossá vált, ami csak még jobban segítette a fejlődést. Angus ideje alatt a déli erdőség elfoglalásra került, igyekezett a Fajok Átkának legvadabb időszakának, annak az ötven kínzó évnek a nyomait eltűntetni, erdőszerte mindenütt helyreállítani a régi békét – egyelőre sikertelenül. V.I.SZ. 76-ban történő váratlan halálával ez a hosszadalmas feladat utódjára, Kevin Fairbranch-re várt. Az ő uralkodási ideje alatt (V.I.SZ. 79.) készült el a már Angus trónra lépésekor elkezdett királyi palota, valamint ebben az évben jött létre az Ezüst Hiúz szervezet is, melynek tagjai tünde katonák, többnyire íjászok.
V.I.SZ. 126-ban a sötét tündék ugyancsak kineveztek egy királyt, a sötétbőrűek elszakadásáról szóló papírt pedig itt, Zephyrantesben írták alá. Ekkor már a tiszták újabb uralkodója, Ferehar volt trónon, akinek támogatásával hamarosan megépült az elf főváros első, a természet tiszteletére felépített szentélye. Ferehar uralkodása alatt vált népszerűvé az ékszerészet és ékszerkészítés, mint iparág, de a külsősökkel való kereskedelem híján komoly bevételre nem került sor. Az Ezüst Hiúz szervezet is úgy megnövekedett, hogy ekkorra már érdemesnek tartottak főhadiszállást építeni neki.
V.I.SZ. 243-ban kihasználva a természeti adottságokat, a közeli hegy oldalából kifaragták a főváros máig egyetlen kőépületét, a Whitelight tornyot Trevor uralkodása alatt, a következő évben lerakták a Jámbor Őz fogadónak alapjait. Tíz évre rá ez elkészült, az elfek pedig örömmel látogatták az első nagyobb helyet, ahol összegyűlhettek.
V.I.SZ. 365-ben diplomáciai kapcsolat alakult ki a két tünde faj között, aminek sikerességének köszönhetően William Fairbranch V.I.SZ. 370-ben visszafogadta az átok sújtotta testvérfajt. Zephyrantes létszáma némileg így megnövekedett, a kereskedelem fellendült, ugyanakkor szükség volt a terület megnövelésére is, hogy elegendő lakóhelyet biztosítsanak az ide költőzőknek. Újabb, ám a Jámbor Őznél valamivel kevésbé ismert fogadó is épült, amely az Aranysakál névre hallgat.
V.I.SZ. 376-ban kialakult a kétkasztos rendszer, és még ha közös megegyezés alapján is történt, bizonyára ennek köszönhető, hogy a sötét tündék visszahúzódtak Nebelwaldba, ezzel egy újabb visszaesés volt felmutatható a népességszámban. A következő évben nyitottak az emberek felé: rövid tárgyalások után gazdasági kapcsolatok alakultak ki, de a politikai távolságtartás megmaradt, aminek fő jele az volt, hogy nem szálltak be a német anyanyelvűek háborúzásaiba. Az emberek ekkor jelentek meg a Tünde-erdőben legális keretek között, ekkor rakja le Ermentrud Fänger a Büdös Goblin söröző alapjait, ami mindmáig közkedvelt helyszínnek számít a szegényebb réteg számára, valamint a fővárosban tartózkodó emberek is ide térnek be a leginkább a másik két fogadó helyett. Mindemellett az ékszerek iránti kereslet miatt egy újabb, nagyobb építménnyel gazdagodott Zephyrantes: az Aranycsillagnak elnevezett ékszerkészítő épülettel.
Beköszöntött a nyugodt fejlődés időszaka, a tündéket pedig még 200 évvel későbbi, emberek és démonok között zajló háborúja sem zavarta meg, sőt, igyekeztek kihasználni az előnyös helyzetüket. A tünde királyok pár évtizedenként váltották egymást, mindegyikük próbálta a régi politikát egy-két módosítással folytatni. A V.I.SZ. 800-ban történt emberek közti vitás ügybe sem szóltak bele.
Jelenleg Amelie Fairbranch ül a trónon, ő és a tanács hozza a döntéseket.

Környezet
Zephyrantes a Tünde-erdő belsejében található, olyannyira bent, hogy nagyjából 50-60 kilométerrel nyugatabbra a várostól már a dzsungel tipikus bujasága jellemzi a környezet. Onnantól már egyre inkább átveszik a lombhullató fák és cserjék helyét a burjánzó növények, és kezdetét veszi a feltérképezhetetlen vidék. A fővárosban is itt-ott fellelhető egy-két trópusi fafajta, valamint azok a jellegzetes, fákra felcsavarodó indák is meglepően jó barátságban vannak a többségben lévő lombhullatókkal. Ugyancsak bőven nő a környéken a vasfa, sokszor szállítanak is innen az erdő más-más pontjaira, ahol a fegyverkészítés jellemző - elvégre a főváros inkább az ékszerészetben jeleskedik. Bár találhatók itt is kovácsműhelyek, amelyek minőségi munkát végeznek, nem képesek annyi mennyiséget leadni időre, hogy az Ezüst Hiúzt ellássák elegendő fegyverrel – kevesen vannak. Szükségessé vált hamar, hogy más falvakból, városokból hozassanak kész harcászati eszközöket, és így jelentőssé vált a vasfával való belső kereskedelem.
A település felé az út közel sem egyszerű: aki letér a (szigorúan csak) kitaposott ösvényről, az könnyedén elveszhet a sűrű rengetegben. Nem ritka eset, hogy egy-egy ember, aki beszökni próbál, eltéved, hiszen a tájékozódás nem feltétlen egyszerű egy olyan számára, aki nem ebben a környezetben nőtt fel. Néhanapján még olyan is előfordul, hogy egy erdőlakó tévelyedik el, de ők általában olyanok, akik keveset tartózkodnak a városon kívül, elvégre a helység maga meglehetősen sok zöld foltot tartalmaz.
Ha a tájékozódás lehetetlensége nem lenne elegendő, akkor a következő tényező, ami eltántoríthatja a bátor kalandort, hogy nem kifejezetten békés az erdő ezen része: sok a vad, a ragadozó, valamint őzek és vaddisznók is bőven tartózkodnak itt, akik nem félnek támadva védekezni, ha úgy adódik, ezzel súlyos sérüléseket okozva. Mindemellett az illetéktelen behatolóknak számolniuk kell a Ezüst Hiúz szervezettel, amelynek soraiban nem csekély számú kiváló íjász található. Könnyedén levadásszák azokat, akik mesterkednek valamiben, tehát valóban érdemes az ösvényen maradni, amely kanyargós és hosszú ugyan, de a fáradságot bőven megéri, ha nem is a portékák eladásáért, a város látványáért. Valamint, hogy a kereskedő mindenképp biztonságban érezze magát, Zephyrantes két-három kilométeres körzetében lévő utak mind ellenőrizve vannak ugyancsak a kiváló lövészek által, kik a lehető legkülönfélébb helyeket találják meg a rejtőzködéshez.
Alapvetően meglehetősen buja az aljnövényzet, néhol a szekér nélküli paripáknak is meggyűlhet a bajuk vele, a szekérrel érkezők pedig meg se próbáljanak letérni az ösvényről! Mindazonáltal nem olyan sűrű, mintha a dzsungelben járna valaki, de a hosszú menetelések megerőltetőek lehetnek, valamint ébernek is kell lenni a fentebb említett ragadozók miatt, akik lesben állnak – mindez egyszerre nem biztosít egy nyugodt, kikapcsolódó utazást, akármilyen szép is legyen a környék. Mert el kell ismerni: a természet gyönyörű, a levegő friss, tavasszal a virágok ontják illatukat, annak a rengeteg madárnak a csicsergése, na meg a dongók, darazsak búgása igazán romantikus is lehet alkalomadtán, esténként pedig a szentjánosbogarak biztosítják a kellemes hangulatot.
Akárcsak növényekben, az állatvilág is nagyon gazdag: az erdő minden állata gyakorlatilag fellelhető. Figyelembe véve, hogy az elfek környezetbarátok, valamint évszázadok óta laknak itt, a barátságosabb élőlények manapság még a városba is bemerészkednek (vagy épp kisebb csoportokat alkotva letelepednek), így nem meglepő, ha a szarvasok, őzek a vadonban is közel engedik magukhoz az emberszabásúakat. A különféle madarak egy-két egyedébe is szorult annyi bátorság, hogy egy ujjra, karra, vállra, vagy éppen a fejre szálljon - utóbbira egyik-másik szívesen fészkel le, bár ez már inkább a városban jellemző.
Természetes védelemnek számít még a hegy, amely Zephyrantes terjeszkedésének köszönhetően már csak 4-5 kilométerre van a várostól, gyalogosan egy-másfél óra oda, ugyanennyi vissza. Érdemes ellátogatni oda, hiszen ott is van látnivaló, méghozzá a Whitelight kőtorony, és errefelé, valljuk be, sokkalta békésebb a környezet, és már-már városrésznek is nevezhető ez a rész. A hegy maga egyedüli nagyobb kiemelkedés az amúgy enyhén dimbes-dombos vidéken, hosszan nyúlik el egy görbe ívben, így félig átölelve a települést, ezzel ténylegesen védelmet nyújtva, valamint innen csordogál egy kisebb folyó is, amelynek vize kristálytiszta – gyakorlatilag ez az itt lakók vízellátója. Akárcsak az erdő minden részét, a hegyet is teljesen benövik a növények, és bár nem olyan dús az aljnövényzet, mint lejjebb, ezt a hiányosságot a meredekség kárpótolja, csak hogy ne legyen könnyű dolga a túrázónak.

Belső leírás
Zephyrantes alapjai egy tó mellett kerültek lerakásra. Nagyjából két-három kilométer távolságban voltak a faépületek a víztől, azonban ez a település növekedésével egyre csökkent, olyannyira, hogy a szellősen megépített házak tópartot értek, majd körbevették azt, és végül mára gyakorlatilag a tó a város közepén található, ezzel egy varázslatos hellyé varázsolva azt. Erről talán a leghíresebb, valamint arról, hogy bent bizony olyan állatok élnek, melyeket általában csak a vadonban talál meg az elf. Néhány főből álló szarvascsoportok járják a hol füves, hol kitaposott utcákat – itt nem ismeretes a kőút, nem alkalmazzák. Minden olyan, ahogy a természet kialakította, csupán annyi változtatás történt, hogy fából készítették az épületeket. Főként a fákon, ágak közt lévők tűnnek el szem elől természetes színük miatt.
Aki sokat tartózkodik a házakon kívül, járja a legkülönfélébb ösvényeket, az biztosan bele fog futni nem egy vadkanba a mögöttük haladó csíkos kicsinyeikkel. Ez eleinte ijesztő látvány lehet, de különös módon nem reagálnak ellenségesen egészen addig, míg nem nyúlnak hozzá a picikhez – az igazán dühössé tudja tenni a kocát, aminek következményei elég súlyosak lehetnek, így nem tanácsos a bűvöletnek engedni, és megközelíteni a kölyköket.
Madarak ugyancsak bőven fészkelnek a magasban, így a város ébresztője igencsak kellemes: maga a madárcsicsergés. Ennek köszönhetően teljesen olyan, mintha nem is egy fővárosban lenne a tünde, hanem magában az erdőben csúf építmények nélkül. Egyik-másik fán lévő otthon tetején is megtalálják a tollasok a helyüket, oda építenek, oda rakják le a tojásukat, de olyat is tapasztalni, hogy közvetlen az ablak melletti kisebb ágakon telepednek le, így elsőkézből tapasztalhatják az elfek a csodás zenét.
Ha ez nem lenne elég, akkor még farkasok is járják ezt a helyet, melyek a vadászkutyák szerepét töltik be, így nem veszélyesek. Idomítottak, kiváló vadászok – az Ezüst Hiúz szervezet állatai ezek. Nem látni őket gazda nélkül, pontosan azért nem, hogy elkerüljék a fölösleges pánikot, amit ez a jelenség idegenekből válthat ki (elvégre a lakosoknak ez teljesen megszokott).
A szigorúan csak fából készült takaros épületek szellősen állnak, sokan kisebb veteményessel rendelkeznek, kihasználva a hely adta lehetőségeket, alacsony kerítések találhatók mindenütt. Azt hinné az ember, hogy ez egy hatalmasra megnövekedett falu, és végső soron nem is áll messze az igazságtól – faluból indult, megtartotta annak jellegzetességeit, csupán kiválóvá vált a védelme főként az íjászoknak köszönhetően, valamint egy faluval szemben sokkalta nagyobb területet foglal el. Az építményeket, hogy ne korhadjanak, rohadjanak el egyhamar, különleges anyaggal vonták be, és ezt a városban is készítik, viszont oda nem engednek be akárkit, a receptet is csak bennfentesek ismerik, senki más.
A folyamatos terjeszkedésnek köszönhetően a rétegek nem különülnek el egymástól: aki szegényebb, az is ugyanolyan körülmények közt él, mint a gazdagabb, csupán a bútorok számában, valamint az étkezésben, megtartott éjszakai ivászatok gyakoriságában tér el. A pénzügyi rang teljesen kevert, nincs olyan, hogy kinézik a másikat, csak mert a legrosszabb körülmények közt él – és itt a legrosszabb azt jelenti, hogy egy távolabbi rokonával vagy egy barátjával él együtt, mert egyedül nem keresi meg a kenyerét. Nem találni itt koldusokat, tünde otthontalanokat végképp nem, és ugyan itt nincs meg az, ami egy átlagos faluban, hogy mindenki ismer mindenkit, rengeteg kapcsolatuk van így is az itt lakóknak.
Talán maga a tó a leggyönyörűbb, valamint annak környéke. A kristálytiszta víz már eleve megdöbbentő és felemelő látvány, nem beszélve arról, hogy gazdag halakban, vize folyamatosan cserélődik, elvégre a hegyről érkezik, amely természetes szűrője. A városban a friss víz a tóban kavarog egy darabig, majd továbbáll: az erdőben apró folyóként csörgedezik, itatóként szolgálva az állatok számára. Ez közkedvelt helye Zephyrantesbe merészkedő teremtményeknek, megannyi vízközelben élő madárféle található itt, mint például a vadkacsák, de még hattyúk is úszkálnak. Pár csónakázó tündét is gyakorta lehet látni horgászbottal kezeiben, kapásra várva.
A folyó gyakorlatilag kettészeli a várost: meseszép hidak vezetnek át a túloldalra, de változást nem lehet észrevenni a két városrész között. Hasonmása egymásnak a két oldal, ugyanúgy mind fákon és földön is találhatók épületek, szabadon sétálgató állatok, néhány Hiúz felszerelkezve, akik szigorúan figyelik a rendet. Ami még érdekesség lehet, hogy a szellős elhelyezkedés miatt sokan egy kisebb veteményest alakítottak ki, ahol megtermelnek maguknak a szorgos tündék egy kis bónuszt, amelyet vagy értékesítenek a piacon, vagy pedig elfogyasztják ők maguk. Nem jelentős, de a lakosság méretét tekintve ha mindenki ezzel foglalkozik, már-már egy mezőgazdasággal foglalkozó nagyobb településsel is akár felvehetik a versenyt. Mivel minden földi házat alacsony kerítés vesz körül, így a városban bóklászó állatok nem tudják lelegelni a termelt növényeket.
A jobb oldali parton található a királyi palota, a Jámbor Őz, pár kovácsműhely, egy hatalmas könyvtár, valamint a Büdös Goblin söröző, míg a bal oldalon az Aranycsillag, az Ezüst Hiúz főhadiszállása, az Aranysakál, a bájolók közkedvelt helye, a szentély és a legforgalmasabb hely: a piac. Istálló mindkét oldalon van, a Whitelight torony a hegyoldalban pedig külön részt képez.

Királyi palota: V.I.SZ. 79-ben épült, természetesen fából. Hatalmas méreteket ölt, és az se elképzelhetetlen, hogy egy nagyobb erdőrészt kiirtottak az elkészítéséért – amit természetesen pótoltak, fákat ültettek a kivágottak helyére, mint ahogy az jó elf szokás. Gyönyörűen kidolgozott, az idő folyamán többször felújított hely, egyre szebb és szebb formákat vett fel, mígnem elérte mai alakját, amely lenyűgöző: kellemesen ívelt falak jellemzik kívül-belül nagy méretű ablakokkal, így nappal fényárban úszik az egész belső tér. Egy lépcső vezet fel a vaskos faajtóhoz, és akinek van bárminemű panasza, az bármikor betérhet, mindig van valaki, akihez fordulhat segítségért. Bent tágas termek fogadják a vendéget, megannyi növény szolgál díszül, természetes, finom anyagokból készült szőnyegek fedik a padlót, sok arcfestményt is aggattak a falakra, hogy ne legyen olyan rideg. Hangulatos, azonban szigort és komolyságot sugároz nagy méreteivel, nem túl barátságosan felszerelt szobáival. Kevés a bútor, ami van, az is többnyire díszelem – nem használják semmire, csak a port törlik róla. Tekintve, hogy ekkora az épület, megannyi dolgozó is található itt, így akinek megbeszélnivalója van, arra mindig vár valaki, aki az érkező szolgálatába áll, majd elkíséri a trónterembe. Ez már gazdagon díszített, de főként növényekkel, ezzel természetessé varázsolva a helyiséget, eloszlatva a kellemetlen nyomást, ami ilyenkor jelentkezhet, valamint a virágok, melyek agyagcserepekben találhatók, különösen kellemessé, illatossá teszik a levegőt is. A megannyi szobából mindössze ez az egyetlen, ami ténylegesen megtekinthető, a többi titok a kívülállók számára: csak a tanácstagok, az itt dolgozók, valamint Amelie királynő vannak tisztában az egyéb részekkel. Az viszont köztudott, hogy a királyok és királynők számára hálótermet alakítottak ki, a tanácstagoknak szintén itt van lakóhelyük, azonban ezt később toldták hozzá a palotához. Tekintve, hogy Amelie királynő máshol jelölte ki lakhelyét, nem feltétlen található itt az év minden szakaszában, időközönként azonban kénytelen visszalátogatni, elvégre mégiscsak itt van az örökös trónterem. A tanácstagok közül sincs mindenki itt, gyakran utaznak el, laknak rendes otthonukban családjukkal együtt, de olyan nem létezik, hogy felsőbbrangúak nélkül maradjon az épület, aki igazgat, helyrehoz, szabályoz addig, míg a többiek távol vannak. Manapság már elég ritkán használják, de a palotának még van egy hatalmas bálterme is – régen, mikor a település még kicsi volt, az ünnepségeket itt tartották, a szentélynél való áldozás után ide tértek be mulatozni.

Jámbor Őz: Az első feljegyzett vendéglő, korábban épültről nem tudni. Alapítója Latrell Molloy, kinek nevét később vasba öntötték, és ez most is ott díszeleg a pult melletti falon, jelképezve a fogadó örököseinek tiszteletét. Eleinte csak egy egyszintes épület volt földszinti szobákkal, később viszont a korhadó fák miatti újjáépítéseknél, valamint a hely forgalmassága miatt felmerült a bővítés ötlete, így, hogy ne foglaljon túl nagy helyet, az alapterületét csak kis mértékben növelték és adtak hozzá egy emeletet kiadható szobákkal, nagyobb erkéllyel, melyet vaskos, szépen faragott, virágmotívumokkal tarkított oszlopok tartanak meg. Alul teljesen ellepik a burjánzó növények, egyik-másik magasra felkúszik, és még az emeleten lévő korlátot is díszítik. A felújítások alkalmával egy földszinti terasszal is bővült, melynek funkciója egyezik magával az erkélyével, ahova egy kinti csigalépcső is felvezet: jó idő esetén kinti étkezés a napsütésben. Belépve megcsaphatja a vendég orrát a különféle étkek és italok illatainak kavalkádja, amelybe még keveredik néhány pár virág és fűszernövények különleges illata. Ha az ajtóban megáll a tünde, balra megpillanthatja a pultot, a csapost, mögötte pár polcsort, amelyeken apró üvegcsékben fűszerek, ízesítők találhatók, a pulton belül bal oldalt pedig egy ajtó nyílik a konyhába – innen hozzák ki a jobbnál jobb fogásokat. A terem nagy, tele van négyfős asztalokkal, szemben pedig egy folyosóval folytatódik, ám ez egy újabb ajtóval elfedett rész – arra vannak a szobák, melyek a folyosó két oldaláról nyílnak, végén egy csigalépcső vezet fel.
Benti étkezésre földszinten és emeleten egyaránt van lehetőség, megszállásra ugyancsak, mivel a két szint kialakítása nagyon hasonló, ám fönt konyha helyett egy másik szoba található. Az árak nem borsosak, de nem is olyan olcsók – afféle középárú hely ez, a vándor zsebei pár napig kibírják az itt töltött időt egy kényelmesen felszerelt, nem túlzsúfolt és túldíszített szobában. Az ételek különösen finomak, aromájuk mennyei – hála a fogadó mögötti kiskertnek, ahol a fűszerek egy részét nagy gonddal megtermelik. Ha ez nem lenne elég, akkor az éhező, aki erre téved, még láthat pár méterrel odébb egy etetőt, amely a városban tanyázó szarvasoknak, őzeknek lett építve: tele van szemes-szálastakarmánnyal, lucernával és szénával. Természetesen nem mindig esznek innen, inkább a friss füvet legelik le, de a fogadó ablakán kinézve, a teraszról oldalra tekintve, valamint az erkélyről a kilátás igencsak kellemes lehet, hála ezeknek a nemes állatoknak. Ami viszont meglepő és egyben groteszk is lehet, az nem más, hogy a finom étkek közül az itteni specialitás nem más, mint a főtt őzhús rengeteg salátafélével, paradicsommal, körettel.

Könyvtár: Nagy épület, de közel sem akkora, mint maga a palota, mindemellett magas is. Pár lépcső vezet fel az ajtóig, ott belépve azonnal érezhetővé válik a régi pergamenek, kötetek dohos szaga. Két kisebb szint található benn, a falak mentén megannyi szekrény, a földszinten rendezetten állnak ugyanígy, roskadásig könyvekkel a tünde tudományokról, iratokkal, szépirodalmi regényekkel. Az emelet mindössze annyiból áll, hogy kétoldalt felvezet egy-egy lépcsősor, majd vékonyabb, kecses oszlopokkal alátámasztott fautakat építettek ki, hogy a fönti polcok könyveihez is hozzájuthassanak a tudásra vágyók. Lent megannyi szék és asztal várja a kíváncsiskodókat, hogy ott el tudjanak mélyedni a tanulmányokban. Állítólag a könyvtárnak van egy lejárati, titkos csapóajtója, ami alatt olyan kincsek, olvasmányok rejlenek, melyeket nem szívesen fednének fel a társadalom előtt. Egyelőre senkinek sem sikerült ezeket az iratokat megtalálnia, de sokan biztosra veszik, hogy vannak páran, akik ismerik ezek tartalmát.

Büdös Goblin: Ermentrud Fänger nevéhez kötődik a söröző, tündék közt viszont nem kifejezetten népszerű, így nem is engedélyezték, hogy a Jámbor Őzhöz hasonlatos emléktáblát kirakhassanak. Ennek köszönhetően csak egy iratot tűztek ki a falra, ami a Büdös Goblin megépítésének engedélye, és csupán ezen szerepel az alapító neve, sehol máshol. Az elfek többsége még csak nem is hallott erről a személyről, hiába van a városukban egy hozzá köthető építmény. Az itt élő emberek közt viszont igazi szentnek számít, elvégre az egyetlen emberkezek által létrehozott dolog közel s tova a Goblin söröző, valamint itt nem a tipikus tünde étkeket szolgálják fel, hanem azon receptek alapján készítik a fogásokat, melyek az Északi és a Déli Királyságban megtalálhatók. Tipikus emberi ételek rengeteg hússal, kevés salátával, növényi eredetű dologgal, és bőven fűszerezett: ha valaki csípőset kér, az bizony megkapja, aki viszont nem bírja a roppant erőset, és úgy vág bele ebbe a kalandba, annak bizony szüksége lesz egy kancsó vízre, talán többre is, míg elfogyasztja. Alapvetően egy átlagos söröző: nincsenek megszállásra alkalmas szobák, csupán egy kis helyiség egy pulttal, mögötte a csapossal, a falon a polcokon különféle poharak sorakoznak, tehát tényleg csak étkezésre alkalmas hely. Mindemellett a kis teremben zsúfoltan állnak az asztalok és székek, a nevéből adódóan még büdös is, de nem a goblinok lábszaga miatt: a kis terem levegőjét hamar átveszik a különféle étkek szagai, amik a tiszta levegőhöz szokottak csak fanyar vonásokkal, felforduló gyomorral fogadhatnak. Részben ez az egyik oka annak, hogy tündék nem látogatják, na meg az, hogy az ételek sem olyanok, valamint nem egy tündés a belső díszítés sem: alig vannak növényi eredetű dolgok, gyakorlatilag teljesen mentes ezektől. Az embereknek viszont megszokott lehet – már azoknak, akik északról vagy délről jöttek -, és a korábban említett negatívumokat kárpótolja az, hogy a hely maga meglepően olcsó, így a szegényebb rétegek gyakorta jönnek ide enni-inni. Egy ajtóval elválasztott részen található a konyha, ahol készülnek a finomságok.

Aranycsillag: Egyszerre bolt és ékszerkészítésre alkalmas hely. Állandó jelleggel ötven fő dolgozik itt, méghozzá a legügyesebbek, azok, akiknek legjobb a kézügyességük, így kiváló munkák kerülnek ki innen a piacra. Túldíszített ékszerektől kezdve a legegyszerűbbet elkészítik az átlagtól eltérően rövidebb idő alatt, ezért is neves ez a hely. Arannyal, ezüsttel, mindenféle nemesfémmel, szép kövekkel dolgoznak, a kirakatban csillognak a csábító munkák, bent pedig még jobban elvarázsolja a tündét a hely: a körben található kisebb polcokon lévő fából készült bábuk, tartók tele vannak ezekkel a csecsebecsékkel. Ezek láttán gyakorlatilag el is felejtődik, hogy a díszítés nagyon tündés: megannyi kúszónövény lepi be a falakat belülről, hangulatossá téve ezzel a helyet. Csupán ez a rész látható a vendégek számára, a munkásoknak van egy külön termük, ahol elkészítik az eladásra váró ékességeket, ide gyakran nem engednek be senkit, hogy ne zavarják a dolgozókat. Szép szóval természesen van esély arra, hogy bepillantást nyerhessen valaki, hogyan is munkálják meg az itteni kincseket, de ez nem szokott jellemző lenni.

Ezüst Hiúzok és főhadiszállásuk: Jelentős épület ez is, mely elszállásolja a Hiúzokat. Egy hosszan elnyúló földön lévő része van, de a hálókörlet a fák közt található meg. A lenti építményben vannak esős, hideg időben használt edzőtermek (ebből több is van egymás mellett), egy nagyobb, üres terem, ahol gyűléseket tartanak, elavult jelentésekkel teli szekrények egyik-másik szobában, és a fegyverraktár sem elhanyagolható az ebédlővel egyetemben – mindez egy hosszú folyosóval elválasztva. A koszt nem a legjobb, így sokan mennek a Jámbor Őzbe, hiszen az Aranysakál igazi pénzrablásnak mondható, olyan drága. Jól megfizetettek ugyan a katonák, de nem engedhetik meg maguknak, hogy minden nap a Sakálban étkezzenek.
A jelentkezésen alapuló feladatokat többnyire a bejáratnál lévő falra teszik, ahonnan bárki lekaphatja a felhívást, és teljesítheti azt.
Alapvetően hideg környezet jellemző – már nem a levegő miatt -, és bár sok a színes virágba boruló növény, a benti szigor és fegyelem rideggé tette az évek során a helyet. Az itteni katonák fegyelmezettek mindaddig, míg feladatukat végzik, a mesélnivalót, a tréfákat többnyire meghagyják a takaródó idejére, valamint akkorra, mikor a városban kószálnak, ellenőrizve és fenntartva a rendet, vagy éppen pihenőn vannak. A kinti részen egy elkerített területen lustálkodnak az idomított és idomítandó farkasok, mellette egy nagyobb gyakorlótér bábukkal, céltáblákkal. A kiképzőtisztek, ahogy már az épületbe lépve is érezhető, szigorúak, engedelmességre, összpontosításra tanítják az újoncokat, akikből kiváló katonát – és egyben városőrt – faragnak, akik megtanulják, hogyan álljanak lesben hosszú órákon keresztül, hogyan rejtőzködjenek kiválóan, hogyan célozzanak az íjjal, forgassák a kardot. Alapvetően mindkettőre képesek az itt képzett tündék, de nyilvánvalóan vagy az egyikben, vagy a másikban erősek, tehetségesebbek, a gyengébbik csak a hatékonyabb harcra, vagy éppen az önvédelemre alkalmas. Az íjászok különleges nyílvesszőket és íjakat kapnak: akit eltalálnak ezzel, az gyakorlatilag halott. Hogy mi edzette ezeket a fegyvereket, mindmáig kérdés, mivel nem adtak ki erről a tündék információkat, de sokan valószínűnek tartják, hogy bájolt eszközök birtokában vannak.
A várost éjjel-nappal járják a katonák, a feladatkörök gyakran változnak, havonta van nagyobb csere, a csapat kétfelé oszlik: vannak az éjszakai és nappali csoportok, valamint két pihenő. Az éjszakai csoportok hetente egymást váltva őrzik hol az erdőt, utakat, hol a várost éjjel, a nappalisok ugyanezt csinálják, csak napfényben. Az éjszakai protokollt követően jön egy pihenő hónap, amit aztán követ egy nappali, végül ez zárul egy újabb pihenővel, majd kezdődik előről az egész. A pihenősök ekkor hazamehetnek a családjukhoz, nem kell a főhadiszálláson maradniuk – ez egy tényleges szabadságot ad nekik egy rövid időre.
A ranglétra egyszerű:
Vagy ahogy a tényleges rangok vannak:
Már a rangneveken is látszódik, hogy az újoncok egyáltalán nem számítanak teljes értékű tagnak. Ha teljesítik az utolsó próbát, a vizsgát, akkor megkapják az “ezüst” jelzőt, valamint az egyenruhát, amely fehér, szegélye ezüstszín, ugyanezzel a színnel motívumokkal tarkított. Mindössze ennyi különbözteti meg őket az átlagos tündéktől, városlakóktól a kiképzést és edzéseket leszámítva – de ez a jelzés csak városban van. Az erdőben való őrködés alkalmával a természettel egyező színű ruhákba bújnak, elvégre ez mégiscsak a rejtőzködés egy alapfeltétele.
Nagyjából 20.000 főt számlál összesen a szervezet, ebből 5-5-re van szükség állandó jelleggel. Farkasok nem jutnak mindenkire, abból mindössze 2000 van, így páronként, hármanként osztják általában őket. A köznép csak úgy hívja őket: Hiúzok.
A szervezet jelenlegi feje Basil Nivel kapitány: szőke, kékszemű, magas, emberi szemmel nézve jóképű tünde, kinek testét megannyi heg borítja, még arcán is található pár vágás. Gyakorta metsző pillantása, humortalansága, az emlegetett hegek és túlzott komolysága ismertetőjegyei.

Aranysakál: Robin Leary az alapítója, egy igazi csirkefogóként tartották számon. Jó érzéke volt a pénzhez, és ezt tovább is adta ennek a fogadónak: mintha csak megörökölte volna ezt a tulajdonságot. Rengeteg pénzösszeg folyik be évről évre ide, tekintve, hogy borzasztó drága egy étkezés és egy éjszaka itt, viszont megéri, a tehetősebbek pedig sokszor élnek a váltó szórásának lehetőségével. A hely pompás, kellemes, többnyire négyszemélyes asztalok találhatók itt szellősen, hogy ne sérüljön az intimszféra. Ügyeltek rendezettségre, a kellemes látványra: minden tökéletes. A növények, a terítők, a tányérok… Ennél jobban nem alakíthatták volna ki a helyszínt. Különlegessége, hogy mindenütt (falon, asztallapon, pulton) van valamilyen véset, idézet nagy költőktől és íróktól, a tányérok külső része is mindenféle motívumtól díszes. Borsos áron van minden, de annál jobb a szolgáltatás: a szobák tágasak, bőven van hely, megannyi bútor, az étkekkel ugyanúgy nem lehet gond, elvégre a legkiválóbb alapanyagokat használják fel minden egyes fogáshoz. Saját kis veteményesük nincs, mint például a Jámbor Őznek, de a lehető legjobb helyekről szerzik be a szükséges alapokat. Főként tünde ételek vannak itt rengeteg növényi anyaggal, de gondoltak a húskedvelőkre is: egy-két húsos fogás is van, valamint kérésre bárhova készítenek ízléses mennyiségű kiegészítőt. Specialitása igazán különleges: egy tésztakosárba töltenek zöldséget és gyümölcsöt, fűszerrel megszórják, leöntik szósszal, kipótolják a kosárkát úgy, hogy egy gömb formáját vegye fel a tészta, és így főzik meg. Tálalás előtt még ismét leöntik egy másfajta öntettel, majd úgy szolgálják fel salátával, körettel együtt. Bizonyára ez a város legízletesebb étke, amiből még talán egy pénz szűkében lévő vándornak sem lenne érdemes kimaradnia. Ha mindez nem lenne elég, az Aranysakálban készítik a legtöbb édességet, süteményt, itt van a legnagyobb választék, és természetesen ez sem valami olcsó mulatság.

Szentélyek: A legelső szentély mellé az idő folyamán építettek még néhányat, mivel a település gyors, nagymértékű terjeszkedése, a lakosság növekedése miatt egyre inkább szükségét érezték újabbak felhúzására. Jelenleg Zephyrantesben három található, mind a három egy az egyben teljes mása a másiknak, egy karcolatnyi különbség sincs köztük. Ezeken a helyeken mutatják be az áldozatokat jó tündeszokás szerint az év jeles alkalmai során, amelyet egy egész éjszakás eszem-iszom, mulatozás követ. Megtelnek a fogadók, a jelentéktelenebbek is tele vannak, kint is nyüzsögnek a tündék – ekkor bizony nem lehet aludni, a Hiúzoknak pedig ez egy igencsak kellemetlen napjuk, elvégre ekkor mindenkinek be kell vonulnia, nincs olyan, hogy a kiérdemelt pihenőjüket töltsék. Ilyenkor a legvédtelenebb a lakosság, ilyenkor a legkönnyebb beszökni erre a helyre, és ezeket, valamint a bűncselekményeket igyekeznek megelőzni azzal az óvintézkedéssel, hogy mindenkit behívnak.

Piactér: Megannyi kisebb stand található itt, sokan találják meg helyüket a tóparton. Vannak ugyan boltok, de itt az árak alacsonyak, sokkalta jobban megéri itt vásárolni, mint mondjuk elsétálni egy zöldségeshez vagy egy ruhabolthoz. Lehet, hogy kevesebb a választék, tekintve, hogy itt megannyi különböző portéka található, ételtől kezdve az öltözködésen és kisállatokon át az ékszerekig minden, és pontosan ennek a sokszínűsgének köszönhetően egyik sem teljesedik ki igazán. Ennek még az is oka lehet, hogy az itt értékesítésre kerülő tárgyak főként házilag készített és termelt áruk: mind a ruha kézzel szőtt, nem munkaidőben készített, a tojás otthon tartott csirkéktől származik, a gyümölcsök, zöldségek ugyanígy a tulajdonos kertjéből valók.

Whitelight: Kőből kifaragott, bizonyos részei még mindig egybeolvadnak a Zephyrantest határoló heggyel, és ez teszi főként különlegessé. A növények alig-alig kapaszkodnak meg benne, így csupasz, tündeszemmel nézve még csúnyának is nevezhető. Nagyjából tizenöt méter magas, vékony torony, alul kissé szélesebb, hogy belül legyen elegendő tér, felfelé egy csigalépcső vezet. Apró ablakok nemcsak a tájékozódáshoz elegendő fényt biztosítják, hanem jó lőrések is – ide is gyakorta küldenek ki pár fős egységet. A teteje nyílt tér, itt föntről a látvány kiváló, leszámítva a rengeteg lombkorona okozta korlátokat, bár itt kevésbé sűrűn állnak egymás mellett a fák. Az épület maga üres és dísztelen, csak néhány olajlámpás van itt. Leginkább az őrködésre alkalmas, na meg bámészkodásra a magasból, amúgy más funkciója nincs.

Egyéb helyszínek:
Istálló: Kiváló paripák állnak a lakosok és vándorok rendelkezésére, mellyel körbelovagolhatják a környéket. Még akár városnéző túrához is kölcsönözhetnek, és ugyan ekkor is ki kell fizetni a teljes összeget, ha időre visszatér a személy, visszakap abból a pénzből valamennyit, amit a lóra a kölcsönzéskor költött – ezzel biztosítják a lovászok, hogyha el is tűnik a táltos a vevővel együtt, a pénzük érte meglegyen. Különböző színűek és fajták sorakoznak fel az istállókban, fehér, fekete, barna, foltos, és ami a legkülönlegesebb, hogy még néhány barátságosabb, nagyobb méretű szarvast is sikeresen befogtak, akik jobb erdőjárók, mint a lovak. A Hiúzok előszeretettel használják, ha alkalmuk van rá.

Bájolók és alkimisták közkedvelt helye: Ez egy pár épületes helyszín a város egy eldugottabb részén, ahol a bájolók és alkimisták kiélhetik fantáziájukat: azt csinálnak az általuk vásárolt és összegyűjtött anyagokkal, amit akarnak. A mai laboroknak felel meg ez a hely, itt élesben próbálhatják ki azt, amit csak fejben raktak össze, és itt a balesetek száma a legmagasabb egész Zephyrantesben. Tekintve, hogy csak önveszélyesek találhatók itt, és az egybegyűltek nem okoznak kárt a többi városlakónak (hála a kisebb elkülönítésért), nem is szólították fel őket, hogy hagyják abba tevékenységüket, melynek ellenértéke, hogyha megsérülnek (esetleg halálosan), sem ők, sem családjuk nem vádolhatja a vezetőséget érte. Fanatikusságuk addig hajtja őket, hogy új szereket találnak fel, amelyek többnyire hasznosak a társadalom számára, és lehetőség szerint forgalomba hozzák azt, amit a hétköznapokban valóban alkalmazni lehet. Mindemellett található itt egy kisebb épület, amely ezekért a különleges alapanyagokért felel. Egy vándor is betérhet ide, viszonylag jó árban adják a kellékeket, egyéb eszközöket, viszont arra fel kell készülnie, hogyha itt találkozik valakivel, az többnyire csak arról tud beszélni, miféle kísérletbe fogott bele. Igazi őrültek háza!

Gyógynövényes kert: Négy tünde van itt, egy hatalmas kertet bíztak rájuk. Egy öreganyóka az, aki vezeti ezt a helyet, felügyeli a három fiatalabbat, tanítja őket a gyógynövények csodás hatásaira és hatékony mérgeire, így ezen a helyen születnek a gyógyító és mérgező üvegcsék, főzetek egyaránt – gyakorlatilag ez a város ispotálya. A nénike elég morcos, nagy szigorral neveli tanítványait, hiszen ez egy komoly szakma, nem mint a Hiúzoknál, akik “csak lóbálják és rángatják a kardjukat és barbárként lövöldöznek összevissza”, hiszen itt baráti életek forognak kockán. Egyetlen alapanyag eltévesztése súlyos károkat okozhat, és pontosan ezért tart fegyelmezett, kemény órákat. A kert maga illatozik a legkülönfélébb növényektől, ám egy kívülállónak nem érdemes leszedni belőle semmit, mert nemhogy az anyóka válik tőle haragossá, de még az is előfordulhat, hogy halálos növényt gyűjt be – keverten vannak elhelyezve a főként gyógyító hatásúak, főként mérgezőek, ezzel is elősegítve, hogy az ifjoncok a vadonban is meg tudják majd különböztetni egymástól őket.

Kovácsműhelyek: Leginkább a jobb oldali városrészen találhatók ezek a forró helyek, távolabb a lakott részektől, hogy ne zavarják az egyszerű tündéket. Az itt készített fegyverek kiváló minőségűek, viszont lassan készülnek el, valamint nem elegendő ahhoz, hogy a Hiúzokat ellássák, így mindig behozatalra van szükség. Alapvetően a kovácsok teljesen el vannak látva nyersanyaggal a környék nyersanyaggazdagsága miatt, valamint azért, mert csupán pár ilyen kohó található Zephyrantesben.

Készítette: Alicia Zharis