Városleírás

Lakosság: Nagyjából 1000 fő, de a szám rohamos ütemben növekszik. Egyenlő arányban élnek ember és tünde családok, és néhány sötét tünde család is ide költözött. Mivel eleve a nyitottabb, toleránsabb gondolkodásúak döntöttek úgy, hogy részt vesznek a tervezet megvalósításában, ezért egyre gyakoribbak a vegyes fajú családok, és a megszokottnál nagyobb arányban élnek félvérek is Hellenblattban. Fontos talán megemlíteni, hogy segítő szándékkal néhány nefilim is érkezett a faluba, de még kérdéses, hogy tartósan letelepednek-e.

Földrajz: Őfelsége Amelie Fairbranch királynő kegyelméből a terv megvalósításához egy festői völgyet adományozott a délieknek, hogy felépítsék a semleges mintatelepülést. Tisztásokkal szabdalt, de főleg erdővel benőtt dombok és alacsonyabb hegyek veszik körbe a sebes folyású, kristálytiszta vizű patakot, aminek a folyását követve az ember néhány nap alatt eljuthat egyenesen a Nordenflussig. Ha a patak folyásával ellentétes irányba indul el az ember, akkor olyan tíz mérföldnyi gyaloglás után a hegyek között sziklásabb területre érkezik. A patak egy ásító barlangszájból folyik kifelé, ami belül nagyobb tárnákat rejt magában. Vész idején kiváló menedékhely lehet a falu lakosságának, és állatok és termények is elférnek benne. Még senki sem térképezte fel a barlangokat annyira, hogy meg tudja mondani élnek-e benne veszélyesebb bestiák, ez a feladat még a falu polgáraira vár. Maga a völgy a Tünde erdő nyugati határától nagyjából tíz mérföldre fekszik keleti irányba, és negyven mérföldre északra a Nebelwaldtól, így könnyedén megközelíthető a Déli királyságból, de északról és Zephyrantesből is.
A körben lévő hegyek bővelkednek vadakban, a patakban pedig köztudottan pisztrángok élnek. A talaj gabona termesztésére nem alkalmas, de számos zöldség kiválóan megél a területen, és a kifejezetten kiterjedt közösségi gyümölcsös is virágzásnak indult. Összességében a falu képes önellátóan működni minden féle külső beavatkozás nélkül, egyedül a szerszámokhoz kellő nyersanyag terén szorul behozatalra.

Alapítás: A Protestáns Egyháznak régi álma volt egy olyan kísérleti mintatelepülés létrehozása, ahol megtalálható egyszerre katolikus és protestáns templom is, hogy hosszútávon megtanuljanak a különböző vallásokhoz tartozó emberek együtt élni. A közelmúltig ez a terv elérhetetlen álomnak tűnt, ám néhány rejtélyes esemény következtében a zsinatelnök felesége Sigrún von Himmelreich, Rudens von Hellenburg unokahúga Anna von Hellenburg és egy tünde lovagnő szövetségre léptek, és cserébe a protestánsok segítségéért a királynő hajlandó volt beleegyezni, hogy a királyság területén alapítsák meg a falut, amely így a vallásháború szemszögéből teljesen semleges területen épülhetett meg. Hogy pontosan miben volt szükségük a protestánsok segítségére a tündéknek, arról csak pletykák keringenek, de senki nem erősített meg semmilyen információt.
Amiben viszont mindenki teljesen biztos lehet az az, hogy valamilyen formában köze kellett legyen a krisztushívők szent mágiája és a druidák természetmágiájának egyesítéséhez. Ennek eredménye ugyanis a falu legnagyobb különlegessége, maga a lightleaf, amiről a nevét kapta, és ami egyértelműen a jelképe a településnek.
Így V.I.SZ. 816.-ban végül megalapult Hellenblatt, és nagy sebességgel kezdték el a völgyben felhúzni a házakat és a templomokat.

A falu jelképe – a hellenblatt, mint növény: Anna von Hellenburg és Hildrun Greenspring mágiával való kísérletezése hozta létre a falu jelképét a hellenblattot. Az első példány egy nagyjából derékig érő bokor volt, melynek különlegessége, hogy a levelei halvány fehér fénnyel derengenek. Az első bokrot az épülő falu főterén ültették el, ahol azóta rohamos növekedésnek indult. A várakozásokkal ellentétben a növény meglepően ellenálló volt, túlélte a szállítást is, és különösebb gondozást sem igényelt, így mostanra a kezdetben egyetlen bokorból egész növénypopuláció fejlődött. Első sorban a patak partján telepedett meg, de szinte minden kertben megtalálható belőle néhány bokor. Érdekesség, hogy a falu határain kívül, a patak mentén se fentebb, sem pedig lentebb nem megtalálható, és amikor más faluba is megpróbálták elvinni, akkor is rendjére elszáradt minden tő. Logikus magyarázatot nem találtak rá, de végül a druidák kijelentették, hogy „A lightleaf ehhez a faluhoz akar tartozni, és kizárólag ehhez. A természet akaratát pedig nem lehet semmibe venni.” Így felhagytak a próbálkozással.

A következő meglepetés a falu lakóit az első tavasszal érte, amikor is a bokrok virágozni kezdtek. A virág ugyanúgy ragyogott, mint a levelek, de a pollenje is, ami rátelepedve a patakra éjszakánként fénylő szalaggá változtatta azt. Az eseménynek hamar híre ment, és napokon belül rengeteg tünde érkezett a közeli falvakból, hogy megcsodálhassák a természet eme szépségét. A lakosok és a vezeők egyöntetűen úgy döntöttek, hogy a hellenblatt virágzásakor évente fesztivált fognak tartani, megünnepelve Istennek és a természetnek eme csodáját.  
A harmadik meglepetés egy fiatalasszony jóvoltából érte az embereket a növénnyel kapcsolatban: történt ugyanis, hogy szeretett volna a lázas gyermekének főzni egy teát, hogy ameddig a dunyha alatt izzadja ki magából a betegséget jobban legyen, de minden gyógyfüve elfogyott. A jó katolikus asszony imádkozott istenhez, hogy szánja meg a síró gyermekét, és jobb híján a hellenblatt leveléből főzött neki egy erős teát. A kisfiúnak másnapra semmi baja nem volt. Először nem tudták, hogy az asszony imája, vagy a főzet gyógyította-e meg a gyermeket, de néhány tündék által végzett kísérlet után határozottan lehet állítani, hogy a fénylevélnek gyógyító ereje van. A kisebb betegségek elűzésére kiváló, a sebgyógyulást is gyorsítja kenőcsbe téve, de kizárólag frissen leszedve van hatása. Ha a levél kiszárad a gyógyító erő sem marad benne. A démonokra gyakorolt hatása egyelőre tisztázatlan, de erős a gyanú, hogy a növény főzete negatív hatással lenne rájuk.
A bokroknak hála Hellenblatt napnyugta után kifejezetten látványos, sosincs igazából sötét, hiszen mindenhol ott van a derengő levelek fénye. A faluba telepedett sötét tündék a Hold fényét látják visszatükröződni benne, így az ő köreikben is nagy népszerűségnek örvend.


Az őrség: A falu életében különleges szerepet tölt be az egész település méretéhez képest meglepően népes őrség. Ők részben a rendet felügyelik, de Hellenblatt környékén a határőr posztok is meglehetősen sűrűn találhatóak. A királynő feltétele az volt, hogy a területet az embereknek maguknak kell megvédeniük, de a jelentős tünde lakosság miatt, és hogy a terület végső soron a Tünde királyság része még mindig, ezért némi kerülő úton, de el lett intézve az őrposztok települése és a nagyszámú őrség felállítása. Az őrség tagjai Hellenblatt tünde lakosságából kerülnek ki, legalábbis egyelőre, de később kilátásba helyzeték emberek csatlakozását is. Ez a faji kritérium azért van így, hogy ne lehessen vádolni azzal a tagjait, hogy húznak akár a katolikusok akár a protestánsok felé. Így a kialakult konfliktusokban és esetleges verekedésekben pártatlanok tudnak maradni. Az őrök között egyaránt megtalálhatóak őrzők és vadászok is, vezetőjük egy őrző, bizonyos Finnigan McShane kapitány, akiről azt mondják, hogy a város alapítását segítő lovagnő személyesen kérte meg a feladatra. Az őrökkel a falu minden pontján össze lehet találkozni, vasárnap reggelente különösen sokan vannak a piactéren. Hála a folyamatos jelenlétüknek komolyabb bűnözés egyelőre nem nagyon van a faluban, de elsődleges feladatuk a rendfenntartás, hogy ne mérgesedhesse el igazán a viszony a különböző vallási hovatartozású emberek között, másodsorban pedig jó védelmezők, ha a falut netalán támadás érné.

Fontosabb helyszínek:

A piactér: Gyakorlatilag Hellenblatt főtere – és egyetlen tere a piactér, ahol havonta egy vasárnapon vásárt tartanak, illetve itt tartják meg a katolikusok a búcsúkat, amin viszont minden vallás képviselője szeret részt venni. Csupán néhány állandó stand van egyelőre, ahol lehet nézelődni. Leginkább apró eszközöket lehet vásárolni, kosarakat, csecsebecséket, de megtalálható egy zöldséges is, illetve egy pékárut értékesítő stand, ami édességeket is kínál. Utóbbi különösen drága, úgyhogy leginkább urak szoktak itt vásárolni, ha le akarják nyűgözni szívük hölgyét.
A nagyobb nyitott részen, ha vándor csepűrágók érkeznek a városba fel szoktak állítani egy kisebb színpadot is, amin játszhatnak. A tér közepén egy nagy kút található, aki messzebb lakik a pataktól az többnyire innen hozza a vizet. A falu főbb épületei a piactér körül helyezkednek el, köztük a templomok is, így ha a városban verekedés tör ki, akkor az többnyire a piactéren szokott megtörténni, ezért fokozott az őrség jelenléte.

Protestáns templom: A piac egyik oldalán áll a protestáns templom, fehérre meszelt falaival. Egyetlen tornyának tetején ott a bronzból öntött csillag, belsejében pedig a harang, amit mindig a katolikus templom harangjával egyszerre kongatnak meg. Belül teljesen puritán, a falak hófehérre meszeltek, a padsorok egyszerű fából készültek, ahogyan a pulpitus is, ahonnan Frau von Hellenburg szokta tartani az istentiszteleteit. Egyszerre nagyjából háromszázan férnek be, de akkor már nagyon szűkösen vannak. A templom mellett áll az aprócska paplak, mögötte pedig egy kisebb kert található magas tölgyfákkal. Ebbe a kis kertbe bárki bármikor leülhet elmélkedni, található is néhány kőpad. A végében elkerítve a lelkésznő gyógynövényeket nevel, így nyaranta mindig erős levendulaillat lengi be a környéket.

Katolikus templom: Pontosan a protestáns templommal szemben áll a piactér túlsó felén a falu katolikus temploma. A két épület kívülről meglepően hasonló, azon kívül, hogy a katolikus templomon csillag helyett kereszt található, és az ablakainak nagy részét is színes üvegmozaik képek alkotják. Belül a freskók még nem készültek el, de Sturm atya már számos szentképet elhelyezett a falakon, és a templom végében lévő oltár is a maga teljes pompájában áll már az aranykeresztekkel egyetemben. Méretre ugyan akkora, mint a protestáns templom, és nem véletlenül: alapításkor igyekeztek figyelni, hogy a két vallás képviselői nagyjából ugyan annyian legyenek. Ehhez is tartozik egy paplak és egy hasonlóan rendben tartott kiskert.

Druida szentély: A falu szélén az erdő határában található a druidaszentély, amit tünde szokás szerint élő fákból növesztettek össze. Még messze nem érte el a végleges formáját, hiszen egy ilyen felépülése sok idő és még több mágia belefektetésével jár, de a druidák már a falu alapítása óra dolgoznak rajta. A padló kövezett, de nem szorosan, így a virágok és a fű már most át tud törni a kövek illesztésénél. Az oszlopokként szolgáló fákra borostyán futott fel, az ágak között pedig madarak fészkelnek. Az egész csak úgy lüktet az élettől, ezt bárki megérzi, aki a közelébe megy. Közepén kis medence található, körbe kisebb oltárok. Meglepő módon sok krisztushívő is eljár ide elmélkedni, állításuk szerint csak szeretnek a fák alatt ülni és hallgatni a madárdalt, mert összességében hihetetlenül békés benyomást kelt. A szentélyben mindig található néhány druida, akik nyájasan válaszolnak a kérdésekre, és egyébként betegek ellátását is vállalják. Ülőalkalmatosságként szintén az élő bokrokból font székek és padok szolgálnak, amik egészen beleolvadnak a környezetbe.  

Holdszentély: A falun kívül feljebb a patak mentén található az aprócska szentély, ahol a falu sötét tündéi ünneplik a holdciklus változásait. Mészkőből épült kis kőalakú építmény, csúcsos tetején körben ablakok találhatóak, úgy tájolva, hogy amikor a Hold a főbb fázisaihoz ér, mindig másik ablakban látszódjon tökéletesen. Igazi ajtaja nincsen, és az ablakain sincsen üveg. A holdfény pontosan a középen lévő kis oltárra esik, amin mindig van néhány virág és pár meggyújtott füstölő. Kifejezetten holdcsókolt pap még nem költözött a faluba, így a sötét tünde családok egyelőre közös imádkozással és énekléssel ünnepelnek. A kis szentélyt teljesen körbeültették fénylevél bokrokkal, így fehérségében éjszaka különösen szép, egészében derengő látványt nyújt.

A Hivatal: A piactéren áll az épület, amit valószínűleg városházának fognak majd hívni, hogyha Hellenblatt elég nagy lesz ahhoz, hogy városi státuszt kapjon. Egyenlőre viszont az itt élők csak úgy emlegetik, hogy „A Hivatal”. A polgármester itt intézi a hivatalos ügyeket, ez a semleges bíróság is, ide érkeznek be a polgárok panaszai, de ez az épület szolgál postahivatalként is. Kívülről homokszínűre festették, nem tartozik hozzá kert, se telek, kerítés sincs, rögtön az ajtóval találja szembe magát a betérő a piactérről. A levelek és iratok számára külön helyiség van fenntartva polcokkal és egy nagy íróasztallal, ami mögött fáradhatatlanul körmöl egy kishivatalnok. Itt tárolnak minden hivatalos iratot és levelet, ami a falu működéséhez szükséges, ezek bármikor megtekinthetőek. A vitás ügyeket hetente egyszer lehet rendezni a polgármester segítségével, egy másik nagyobb helyiségben, de mindenki tájékoztatva van róla, hogy itt kizárólag világi ügyekkel hajlandóak foglalkozni. Az erre fenntartott helyiségben egy nagy asztal van, és sok kisebb, kifejezetten kényelmes szék, hogy ne legyen kedvül az embereknek csak úgy felpattanni belőle.

Fogadó a táncoló pisztránghoz: Egy három emeletes épület a patak partján. Cégére egy ugráló pisztráng, az utcáról a bejárata pedig semmiben nem különbözik egy átlag ivóétól. Belépve kellemes hangulat fogadja a betérőt. A padló és a falak is faburkolatúak, de magát az épület egészét előrelátóan kőből emelték. Kör alakú asztalok és egy nagy pult van kellemesen szellősen elrendezve, a falakon pedig minden féle játék dicsőségtáblája található. Szkander, célba dobás és ami a legfontosabb: hogy ki fogta ki eddig a legnagyobb pisztrángot. A pult mögött egy szívélyes mosolyú bajszos férfi áll, bizonyos Kurt, a fogadós, aki a feleségével és két igen szemrevaló lányával együtt vezeti a helyet. A két lány az aki felszolgál, az asszony pedig hátul a konyhában főzi a híres bablevesét, és süti a pisztrángokat, ami a hely különlegessége, eredeti családi recept alapján készül. A hátsó ajtó nyitva áll a vendégek számára és egy nagyobb teraszra vezet ki, ami szintén asztalokkal és székekkel van tele, ráadásul pont rálátni a patakra. Itt ülni a fénylevél virágzásakor kifejezetten különleges élmény. Az ivóból lépcső vezet fel a második emeletre ahol az egyszerű, de kifejezetten tiszta szobák találhatóak. Jelenleg ez az egyetlen hely Hellenblattban, ahol szobát lehet bérelni, de szerencsére van belőle bőven. A fogadóhoz tartozik egy istálló is és egy móló, amiről pisztránghorgászatot szokták megrendezni.

A szelíd óriás ivója: A piactér nem is lenne teljes, ha valamelyik végében nem állna egy klasszikus kocsma. Igazi füstös hely, korántsem akkora, mint a Pisztráng, de szinte minden este tömve van. Olcsó sör, kártya, hangoskodás jellemzi, és hogyha nem lenne még friss a település, és nem lenne tele vallásos személyekkel, akkor talán még olcsó lányok is lennének, de azok egyenlőre még nem aknázták ki a Hellenblattban rejlő lehetőségeket. Döngölt padló és a kovácsoltvas csillár az, ami először szemet szúr az érkezőnek, majd a sötét sarkok, amikben igen könnyen megbújhat pipázni az, aki nem akar feltűnést. A pult mögött a kocsmáros Eckbert névre hallgat, magas szikár ember, és mindig kapható a kártyázásra, ilyenkor a fia veszi át a pult mögött a helyét. Kicsit lassú, de kedves kamaszfiú. Az asztalok zsúfoltak, a hely kicsit levegőtlen, de a hangulat mindig meglepően jó, és viszonylag kevés a verekedés, ehhez persze a rendszeresen felbukkanó őrség is hozzájárul.

Fontosabb személyek:

Anna von Hellenburg: Rudenz von Hellenburg unokahúga, az egyik első, aki a faluba költözött, és szelíden elkezdte irányítani a munkálatokat. Protestáns lelkésznő, ő tartja az istentiszteleteket vasárnaponként, hétköznaponként pedig a gyerekeket tanítja írni és olvasni, illetve hittanra. Nem kérdezi meg senkinek a vallását, bárkit szívesen fogad. Kedves és türelmes nő, ugyanakkor határozott is, aki képes kiállni magáért, hogyha a helyzet úgy hozza. Erős mágiával rendelkezik, de csak végszükség esetén használja, és az sem titok, hogy ő volt az egyik, aki létrehozta a fénylevelet. Féltünde, enyhén hegyesedő füle időnként kibukkan a hosszú fénye fekete fürtjei közül, és kék szeme mandulavágásán is látszik a hovatartozása. Fiatal és gyönyörű, a falu serdülő ifjai pedig mind egytől-egyig odavannak érte. Gyakran látni Hildrun Greenspring társaságában.

Michael Sturm atya: A fiatal pap volt az egyetlen, aki jelentkezett, hogy hajlandó lenne részt venni egy kísérleti település létrehozásában. Még csak néhány éve szentelték föl, az apja a vallásháborúban esett el, később pedig az anyja is egy falu feldúlásakor lelte halálát. Nagyon vágyik a békére és a háború végére, úgy látta ezt a célt azzal szolgálhatja a legjobban, ha segít legalább egy ilyen kis közösségben békében élni az embereknek. A katolikusok eleinte furcsán néztek rá, első sorban a kora miatt, de határozott fellépése és a kiválóan megtartott misék miatt egyre jobban megkedvelték. A magánéletben kifejezetten jó humorú, közvetlen ember, mindenhol ott van, ahol valamilyen közösségi esemény folyik. Külsőre nem túl magas, kifejezetten vékony férfi rövid szőke hajjal és kék szemekkel. Valószínűleg ha akarna sem tudna megemelni egy kardot.

Jonas Foster polgármester: A negyvenes éveiben járó protestáns férfit nevezték ki a falu polgármesterének. A családok nagy része támogatta a megválasztását, Herr Foster pedig igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Korábban hivatalnok volt egy kisebb déli városban, és a lánya győzte meg a családot hogy költözzenek Hellenblattba (rossz nyelvek szerint egy katolikus fiú miatt volt az egész hajcihő, és mivel a kis Juliette Foster tényleg hozzá ment egy katolikus fiúhoz már három hónap után, ezért ezeknek a pletykáknak valószínűleg volt is alapjuk), főleg a hivatali jártassága miatt döntöttek úgy, hogy ő intézze a világi ügyeket, ami a falut illeti. Leginkább egy halom papír fölött görnyedve látni a hivatalában. Köpcös, kopaszodó férfi, de meglepően mozgékony tud lenni, ha arról van szó. Nyájas mosolya gyakran tűnhet őszintétlennek… És az is.

Hildrun Greenspring: Ijedt tekintetű, őzike szemű tündelány, hosszú loknikban leomló barna hajjal. Bár még csak tanonc volt, amikor elkezdődött a folyamat, ami Hellenblatt felépüléséhez vezetett, mivel ő volt a másik, aki Annával megalkotta a város jelképét, és időközbe szoros barátságot is kötöttek a lelkésznővel egyértelmű volt, hogy amint lehet, ideköltözik. Jelenleg ő az, aki kapcsolatot tart a többi vallás képviselőjével, és bár hivatalosan már nem tanonc, még sokat kell tanulnia. Kedves, de alapvetően nagyon visszahúzódó és konfliktuskerülő, de rá van kényszerítve, hogy megegyezzen mind a katolikusokkal, mind a protestánsokkal, így szépen lassan kezd felnőni a feladatához.  

Finnigan McShane kapitány: Magas, izmos, lánghajú tünde férfi a harmincas évei közepén. Jelenleg az őrség kapitánya, éber őre a rendnek és a biztonságnak. Gyakran látni az utcákon masírozni egy-egy csapat tünde őr kíséretében. Hátán nagy tünde csatapenge van, de eddig ténylegesen csak egyszer kellett elővennie, amikor még az elején egy vasárnap szét kellett választania az összeverekedő katolikusokat és protestánsokat. Türelmes, de csak egy ideig. Nagyon töri a németet egyenlőre, de igyekszik tanulni. Nincs családja, mondhatni az őrposzton lakik, bár van egy kisebb házikója a falu szélében.

Rolf Walden: Majdnem két méter magas hegyomlás borzas barna hajjal, és hasonló szakállal. Fekete szemei mélyen ülnek hatalmas krumpliorra mögött. Aki meglátja, ösztönösen hátralép kettőt a látványára, de aki ismeri az tudja, hogy nála békeszeretőbb ember talán nem is él Hellenblattban. A falu kovácsaként már csak a szaktudása miatt is köztiszteletben áll, de emellett ő az, aki a legkönnyebben el tudja simítani a polgárok közötti feszültségeket. Bölcs és békeszerető, ugyanakkor, hogyha szükséges képvisel akkora izomerőt, hogy ne nagyon merjen vele senki kikezdeni. Számos kezdődő tömegverekedés megállítója, és a kocsmárosok is mindig szeretik, ha náluk iszik, ugyanis akkor aznap estére talán még jobban biztosítva van a béke, mintha a tényleges őrség tagjai lennének ott. Rolf a családjával északról, Carolsburg mellől költözött Hellenblattba feleségével, két fiával és három lányával, illetve a húga családjával egyetemben. Az ő nyomásukra kezdtek el nyitni a katolikusok a protestáns közösség felé a faluban, és ezt a folyamatot továbbra is szerető atyaként irányítja a háttérből. Egyesek azt mondják, ő a „szelíd óriás” akiről az ivó a nevét kapta.

Az élet Hellenblattban: Ha egy utazó a faluba érkezik, azonnal érezheti, hogy minden tele van reménnyel és a bizakodással, ami a jövőt illeti, hiszen talán ez a falu jelenti a jövőt és a békét, amiben protestánsok és katolikusok békében élhetnek egymás mellett. Ugyanakkor a folyamatosan masírozó tünde őrök, és néhány elkapott mondat már felfedheti a kedélyes felszín alatt megbúvó komoly feszültségeket. Senki sem felejtette el a sérelmeket, csupán emberfeletti erővel igyekezne túllépni rajta. Az összeszólalkozások és esetleges kisebb verekedések mindennaposak, a rendet pedig – egyelőre – kénytelenek erővel fenntartani. Ebben a helyzetben talán különösen jó, hogy pont mivel rengeteg vallás él együtt mindig van mit ünnepelni. A krisztushívők ünnepei mindig nagyok, és nagyon látványosan meg vannak tartva, főleg hogy ezek azok, amikben biztosan mind a két egyház egyet ért. Ha nem valamelyik szent búcsúját ünneplik, akkor éppen a természet van olyan fázisban, hogy a tündék tartsanak valamilyen látványos fesztivált a piactéren felállított máglyákkal, zenével és tánccal, amit az emberek eleinte idegenkedve néztek, de mostanra már leginkább közösségformáló eseményként tekintenek rá. Mivel igyekeznek egymást folyamatos túlszárnyalni, minden esemény, minden ünnep, a vallási alkalmakon kívül az esküvők, keresztelők és temetések is nagyon látványosak, nem is beszélve a Hellenblatt virágzásakor tartott egy hetes fesztiválról. Bármikor vetődig oda az utazó, biztos, hogy valamilyen ünnepségbe egy héten belül bele fog botlani. Ezen alkalmak persze különleges rendfenntartói jelenlétet igényelnek, de ilyenkor talán még ők sem bánják.


Készítette: Loreena Wildwind