Quest for Azrael
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:



You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] A Vándor új kardja

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Go down  Üzenet [2 / 2 oldal]

26[Magánjáték] A Vándor új kardja  - Page 2 Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja Szomb. Ápr. 18, 2020 10:02 am

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Elgrimaszolja magát az öreg szavain. Nem hisz a viccekben, sem abban, hogy lenne nekik varázsa. De ízlések is pofonok. Szóvá tenni mindenesetre nem fogja.
- Néha hiányzik...
Néha nekem is..
Mormolja szótlanul maga elé válaszképp. És bár egyetért a lándzsával, hogy a szülőföldjét akkor is szereti a vámpírfia, ha az nem szép, azért ő maga kicsit árnyaltabban kezeli ezt a tényt. De hiányzik. És ez is tény. Főleg a késő őszi, hideglelős ködök. Vagy a meleg nyár éjszakák, a tavaszi lidércfények...  lágy mosolyba futnak az ajkai, kiemelve a szarkalábakat a szeme sarkában, ahogy egy pillanatra a földre bámul. De leállítja az emlékeit, mielőtt keserédesbe fordulnának. Így is ritka alkalmak egyike, amikor ennyire igazi módon mosolyog, hacsak másodpercekre is marad az arcán.
Átveszi a fújtató kezelését Hildétől, és a továbbiakban el sem mozdul onnan. Onnan figyeli a munkálatokat. Ha kérik segít másban is, egyébként megmarad a fújtatónál. Ő sem beszél, csak figyel, így a munka jórészt csendben telik. A figyelés is energiát vesz igénybe, a fújtató operálása is, a kohó egyre melegebb lehelete pedig szintén nem könnyíti meg a munkát. Órák végeztével úgy érzi, mintha ő maga is kovácsolt volna, de legalábbis mérföldeket vágtázott volna Nyálassal.
- Mit öntött bele? - kérdezi a fiola felé bökve, ahogy Hilde utoljára az olajba helyezi a kardot.
Az ingét felhúzva törli le az arcát. Mostmár nem fázik, az biztos.
- Olyan, mint egy újszülött gyermek, nem?
- Mh.. - biccent egyet a kérdésre egyetértőleg, a falnak döntve a hátát. - Valóban..
Maga is a hordóra bámul egy pillanatra.
Hildén is látja a fáradtság jeleit. Nem is meglepő. Mindig csodálta a kovácsok szívósságát. Nap nap után visszamenni a műhelybe, hajnaltól néha másnap hajnalig csak ütni a vasat, amíg kész nincs, és ha nincs, hát harmadnap újra visszamenni.. És az a mérhetetlen büszkeség.. Néha kibírhatatlan, de el kell ismernie, hogy nem ismer a kovácsoknál állhatatosabb embereket. Elnéz a lándzsa felé megszokásból.
- A bátyám munkája volt - fordul vissza Hilde felé. - Apánk páncélkészítő volt, de a fivéremet a fegyverek mindig jobban vonzották. - lepillantva megigazítja az ingujját. - Az öregnek nem voltak segédjei Önön kívül?


_________________
’Would you tell me, please, which way I ought to go from here?’
‘That depends a good deal on where you want to get to,’ said the Cat.
‘I don’t much care where--’ said Alice.
‘Then it doesn’t matter which way you go,’ said the Cat.

27[Magánjáték] A Vándor új kardja  - Page 2 Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja Csüt. Ápr. 30, 2020 10:18 pm

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
– Egy vízköpő vérét. Ahogy lehűl, beszívja magába, erőssé, s tartóssá teszi a fegyvert. – válaszolt, miközben kormost kezé homlokába törölte, ami ettől a korábbiaknál is szutykosabb lett. – Egy közeli falut fenyegetett még a békeidőkben, pár vadásszal, s katonával becserkésztük, s elpusztítottuk. Fene se tudja, hogy miként került oda, de pont kapóra jött.
– Régen olyan történeteket meséltek, hogy lelket ad a fegyvernek. Ismertem pár kovácsot, akik a saját vérük keverték a műveikbe, hogy erősebbé, s engedelmesebbé tegyék azokat. Régi babona, de a vér kétségtelenül ősi mágia fészke. – szólalt meg halkan az öreg, leginkább csak magának.
Egy ideig kecsegtette a gondolat, hogy esetleg megkóstolja a gargoyle vérét, de végül arra jutott, hogy botorság lenne, pláne, hogy leginkább csak küllemre volt vérszerű, szaglásra is inkább valami szúrós kencének tűnt, s sűrű volt, mint a jó kenyér. Tekintetét végül felemelte a fegyverről, majd Vándort figyelte.
– Tehetséges kovács lehet. – bólintott csöppet. – Kevesen képesek egy ilyen szép kardot készíteni, letisztult, s mégis páratlanul elegáns. Én magam sem vehetem fel vele a versenyt, de legalább igyekszem megtisztelni a saját munkámmal. Egy előző mestermű javítása mindig alázatra tanít, pláne, ha az ilyen szép. – tovább figyelte a fegyvert, majd végül megszólalt ismét. – Ha találkozik ismét vele, kérje elnézésem tőle, hogy átkókányoltam a fegyverét... De talán meg fogja érteni. Egy törött kardnál szomorúbb aligha van. – a kérdésre elgondolkozott. – Voltak, de én magam aligha tudnám fizetni őket, nem ez a valódi feladatom.  
Még várt pár pillanatig, majd otthagyta a kohót, s egy foltos, sűrű szövetet vett elő. Visszalépett a fegyverhez, s kiemelte azt az olajból. Meleg volt még, mi több, egész forró, de könnyeden végig tudta törölni azt a textillel, hogy eltávolítsa róla a felesleges olajat. A tűz felé tartotta azt végül, s figyelte, hogy miként is csillan meg a fényben.
– Igyekeztem megtartani a markolatgombot, de sajnos maga a markolat leégett volna. Ajánlok majd egy nagyon jó szűcsmestert, aki gyönyörűen mintázott bőrrel tudná bevonni majd. –  kicsit nézegette még a fegyvert, fordítgatva azt, s végül halkan felsóhajtott. – Szeretné ön megélezni a fenőkövön, hogy viselje a saját keze munkáját is?

28[Magánjáték] A Vándor új kardja  - Page 2 Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja Pént. Május 29, 2020 9:12 am

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Elmosolyogja magát. Eddig még elnézte szótlan Hilde szénportól koszos arcát, de ahogy a nő megtörli a homlokát már nem tudja magába fojtani a mosolyát. Gondolatban elnézően csóválja meg a fejét, miközben a választ hallgatja. Elpillant a lándzsa felé is a kiegészítésre, biccentve egyet a kijelentésre. Ősi mágia fészke, kétségtelen. Bár ne lenne.. Nyel egyet.
„Ha találkozik ismét vele..”
Visszafordul a nő felé. Elnevetné magát, de csak a szemöldöke rándul meg a jellegzetes mosolya határán. Összefutnak a ráncok a homlokán.
- Átadom neki, de nincs miért szégyenkeznie - válaszolja automatikusan a mosollyal az arcán. Mint egy tüske. Egy bőrbe törött szálka.. Lepillant a földre.
Nem, ez a valódi feladata, igen, említette, biccent egyet, hátranyúlva a tarkójához. „Eseménydúsabb napokon őt szolgálom.” Még mindig nem igazán tudja hova tenni a nő hitét, de ez egyáltalán nem zavarja. Az ujjai mindig hidegek, és ez kifejezetten jólesik az izzasztó munka után, ahogy átnyomogatja a befeszült izmokat, és a gerincén végigfut a kellemes borzongás. Mindig is jobban szerette a hideget. Talán ezért nem lett kovács. Ezért sem.
- Éppen eleget fogom még élezni magam is - pillant fel Hildére, féloldalas mosolyra húzva a száját. - Nem tartanám fel az ügyetlenkedésemmel - vallja be az igazi okot, karba fonva maga előtt a karjait, ahogy a nő mozdulatait nézi. Ki nem mondaná, de maga is szívesen kézbe venné már a fegyvert.
De türelmes fából faragták.
- De ha van kedve, szívesen meghívnám egy italra ezekután.
Bár ő maga nem iszik, és a kocsmák sem a legkedvesebb helyek az életében, de most mégis azt érzi, hogy jólesne egy ital. És ha ő ezt érzi, nem gondolná, hogy Hilde különben gondolná.
- Persze, ha most nincs kedve megértem. A meghívás máskorra is áll.
"Az ajánlat visszavonásig érvényes."
Csak magában szórakozik a piaci árusoktól hallott mondaton.


_________________
’Would you tell me, please, which way I ought to go from here?’
‘That depends a good deal on where you want to get to,’ said the Cat.
‘I don’t much care where--’ said Alice.
‘Then it doesn’t matter which way you go,’ said the Cat.

29[Magánjáték] A Vándor új kardja  - Page 2 Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja Vas. Május 31, 2020 5:28 pm

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
A férfi látszólag kissé vidámabbnak hatott, mint eddig, nem teljesen értette, hogy vajon mi okozhatta annak a jókedvét, de vélhetőleg örült az új kardnak, vagy talán csak eszébe jutott valami régi vicc. Zavarában megvakarta kicsit karját, majd megrázta a fejét.
– Örülök, ha így gondolja, de egy kis alázat sosem árt. – mosolyodott el csöppet, szemlélve a fegyvert. Őszintén gyönyörűnek találta azt, távol állt tőle a felesleges hízelgés, lenyűgözte az eredeti munka letisztult díszítettsége, vonásai.
A férfi végül jelezte, hogy nem volt kedve élezni, így bólintott neki, majd felemelte a kardot. Mielőtt még bármit is tett volna, kicsit kóstolgatta annak a súlyozását, ám szerencsére nem nagyon volt vele problémája, már amennyire értett hozzá. Sosem nagyon forgatta ezeket a fegyvereket, de valahogy azért azt mégis tudta érezni, hogy milyennek kellett volna lennie... Erről talán csak a kovács hivatás tehetett, ha valami arányos volt, nagyon rossz nem lehetett a súlyozása. 

Leült mindenesetre a fenőkőhöz, majd felemelte a vedret, s kicsit benedvesítette azt, majd forgatott rajta a pedállal, hogy minden részét érje a víz. Nem akarta, hogy esetleg karistolódjon a szép fegyver, csak az élét akarta egy kicsit megfenni, azt se túlzottan. Felesleges volt ezeket a nagyobb kardokat túlzottan élezni, ugyanis az csak törékennyé tette őket, arról nem beszélve, hogy mivel hosszúak voltak, így is pont eléggé komoly sebeket tudtak okozni, nem igényelték azt, hogy tűhegyesek legyenek, nem úgy, mint mondjuk egy tőr. Szépen lassan a kő visítani kezdett a fém érintésére, s óvatosan futtatta végig azt, hogy lehetőleg hasonló éles legyen az egész él.
– Kicsit nehezebb lesz élezni majd, a vértől kissé keményebb lett az anyag... Viszont ritkábban is kell majd dolgozni vele, ugyanis a kezelés miatt sokkal jobban tartja majd az élét... – a férfi felvetésére pillanatra abbahagyta a fenőkő pedáljának taposását, majd elgondolkozott, végül elmosolyodva. – Végül is nem látom okát, hogy elutasítsam az ajánlatát, de gyorsan megmosakodnék majd, mert ennyire kormos azért nem akarnék lenni.
A külsőségek mindig is másodlagosak voltak számára, de ettől függetlenül elég bolond mód hatott így, az éjszaka közepén még akár azt is hihette volna az ember, hogy egy sötételf, azt pedig nem akarhatta. Mégis ki akart volna sötételf lenni?
– Lassan egyébként is kész vagyunk.
Még egy rövid ideig élezte a fegyvert, időnként vizezve kicsit a követ, majd végighúzta a pengén az ujjait, kurtán bólintva. Ennél élesebbnek nem kellett lennie, tökéletes volt. Felemelkedett, majd megfogta a pengét, s az egyelőre borítatlan markolatot nyújtotta a férfi felé.
– A kardja, Vándor. – azzal elmosolyodott, s ismét megtörölte homlokán az izzadtságot. Úgy is mindegy volt már az arcának.

30[Magánjáték] A Vándor új kardja  - Page 2 Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja Hétf. Jún. 29, 2020 8:09 am

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Biccent a válaszra. Nem, az alázat sosem haszontalan, hacsak nem csap át álszerénységbe, ám ez utóbbinak nyomát sem látja Hildén. Végeredményben.. Nem bánta meg, hogy be kellett kutyagolnia a városba. Bár ez még megváltozhat.
Némán hallgatja a nő szavait, elnézve a lassan felfénylő élt a fémen. Belefeledkezik a surrogó hangba, és egy másodpercre teljesen a semmibe mered. Sokat utazott tegnap, nem mondhatná, hogy nem fáradt. Nem is igazán érti mi ütött belé az ital-meghívással, de magában kibékülve veszi tudomásul, hogy az viszont igenis elhagyta a száját, és a nő igent mondott rá. Bólint egyet ismét. Nem, megmosakodni sem ártana. Ő maga nem volt koszos, de most annak érzi magát a poros műhelyben, és ahogy megizzadt.. Nyálas után ő lesz a következő a víz alatt. Bár, ha még esik.. Kinéz az ablakon.
- Ha már a tisztaságnál tartunk, a piszkos anyagiakat sem szeretném későbbre halasztani – fordul aztán vissza. - Mondja, mennyivel tartozom?
Esze ágában sincs adósságban maradni. Leengedi a karjait, és ellép a faltól, hogy az asztal mellett hagyott zsákjáért menjen. Amióta eljött a toronyból az erszénye mindig éppen csak annyira van tele, hogy ellegyen belőle. Esetleg új kardot, új csizmát, több almát vegyen, ha szükséges. Ilyesmikre, a minőségre, soha nem sajnálta a váltókat. Onnan, a dolgai mellől fordul vissza, amikor végül felé nyújtják a kardot. Elmosolyodik, aztán közelebb lépve biccent egyet köszönetképp, és átveszi a fegyvert.
Maga elé emeli, lefeszítve a csuklóját néz bele a hosszába. Áh. Megdönti a tűz fénye felé, hogy jobban megnézze, de már először is érezte, hogy áh.. Micsoda öröm. Mosolyog.


_________________
’Would you tell me, please, which way I ought to go from here?’
‘That depends a good deal on where you want to get to,’ said the Cat.
‘I don’t much care where--’ said Alice.
‘Then it doesn’t matter which way you go,’ said the Cat.

31[Magánjáték] A Vándor új kardja  - Page 2 Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja Kedd Jún. 30, 2020 8:19 pm

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
– Az anyagiak... – kicsit elgondolkodott, majd leszámolta fejben a dolgokat. Nem akart sokat kérni a szolgáltatásokért, s így mindig bajban volt, hogy miként is szabhatja meg az árat. Egy hétköznapi egykezes kard már mintegy párszár váltóból is elkészíthető volt, de Vándor fegyvere kicsit különlegesebb feladat volt, s a hozzá használt anyagok is drágábbá tették. – Anyaggal, mindenestül olyan ezer és száz váltóra rúg a tárgy. Nem olcsó, ezt nem is kétlem, de az ember azt kapja, amiért fizet.
Ugyan a fegyver küllemével sosem lehetett teljesen elégedett, de abban egészen biztos volt, hogy az újrakovácsolt kard jó volt. Pokoli jó. Ebben nem kis részt játszott az, hogy a magjául szolgáló fegyver egy mesterkovács munkája lehetett, de igyekezett nem hozni szégyenbe a tárgyat. Miután odaadta a pengét a férfinak az asztalához lépett, majd egy falra felakasztott bőrtokot vett le. Abban egy vadásztőr pihent, még korábban készítette. Elég büszke volt rá, s pont emiatt nem is hordta magával sehova, féltette, hogy esetleg baja lesz... Most megtalálta neki a megfelelő gazdát.
– Ha nem veszi rossz néven, adnék mellé egy másik pengét. Nem ezt fogja harcra használni, de olyat még az Ördög se látott, hogy egy tőr fájt volna. – megtorpant, majd egy pillanatra nevetett a bugyuta kijelentésen. – Már, hogy fájt volna, ha valaki hord magánál egyet. 
Ellentmondást nem tűrve nyújtotta volna azt is, ám megtorpant, ahogy meglátta Vándort az újdonsült fegyverét vizslatva. Egy tört pillanatra egy gyermeket látott maga előtt, aki megkapott valamit, amire már régóta várt. Nagyon jó gazdája leszel annak a kardnak, nemde? Várt még pár pillanatot, majd átnyújtotta azt.
– Nos, egy kis türelmét kérném. – azzal bólintott a férfinek, s bement a műhely egy másik szobájába, hogy kicsit lemoshassa magáról a kormot.
Amíg ő maga elfoglalta magát a mosdással, az öreg lándzsa hümmögött párat, majd egy kis várakozás után megszólalt meleg, baráti hangon, mintha csak valami régi emléket idézett volna fel.  
– Minden fegyver boldog, amire így néznek.

32[Magánjáték] A Vándor új kardja  - Page 2 Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja Hétf. Aug. 10, 2020 12:14 pm

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
A szeme sem rebben, ahogy a nő megmondja az árat. Jó munkához idő kell, és pénz. Nem is állt szándékában olcsón megúszni. Főleg aztán nem, hogy a kezébe kapja a fegyvert. Nem, ez minőségi munka, forgatja. Semmiféle ellenállás nincs benne, ami drágállaná azt az ezer és száz váltót. Kétségkívül, azt kapja, amiért fizet.
Nem mozdul azonban egyből a zsákja felé. Lefoglalja a fém súlya, a formája, kivételesen még a szaga is, bár máskor csak az orrát húzná, hogyha valaki a fém szagáról áradozna. Pedig van neki. Egészen kivételes illata van. Majdnem mint a vér.
- Ha nem veszi rossz néven…
Lassan emeli fel a fejét az ábrándozásból, inkább csak a nő megtorpanására. Ha más helyzetben volnának talán elvörösödne a füle vége, amiért ennyire elbambult, de ezúttal csak egy pillanatnyi üresség van az arcán, aztán egy udvarias mosoly a nevetésre. A szabad jobbjával veszi át a bőrtasakot, egy pillanatra sem válva meg a kardjától közben. Biccent egyet, mikor Hilde megfordul, és ő maga is a zsákja felé fordul.  Pakolászik, óvatosan, a tőrt a zsákba, a váltós erszényt a zsákból fel az asztalra, a köpenye és a kesztyűi mellé.
A lándzsa szavaira csak ismételt, megszokott, reflex-mosoly a válasz. Beletúr a hajába, hogy egy kicsit megigazítsa, és az az izzadtságtól és az esővíztől fel is veszi a kívánt formát. Korántsem érzi magát társaságba valónak, de talán egy ivóban még elmegy. A csizmája szerencsére már nem nyüsszög, ahogy felegyenesedve az asztal fölé hajol, és az erszénybe kiszámolja a kard árát.
- Ha szabad.. - szólal meg aztán. - Bocsáss meg a kérdésért, biztosan sokan feltették már..
Megfordulva az asztalnak dönti a derekát, karba fonva maga előtt a karját.
- De ha nem bántalak meg vele, -  folytatja bizonytalanul, lepillantva a csizmája orrára, mielőtt felnézne a lándzsára. - Milyen érzés fegyverként létezni?
Nem vár feltétlen választ, de a gyermeki szintű kíváncsiságával már nem tud mit kezdeni.


_________________
’Would you tell me, please, which way I ought to go from here?’
‘That depends a good deal on where you want to get to,’ said the Cat.
‘I don’t much care where--’ said Alice.
‘Then it doesn’t matter which way you go,’ said the Cat.

33[Magánjáték] A Vándor új kardja  - Page 2 Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja Pént. Aug. 28, 2020 12:41 am

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
A kérdésedre a fegyver csak hallgatott egy darabig. Csönd volt ez is, de inkább az a fajta, ami tartalommal volt megtöltve, minden pillanata gondolkodást és mérlegelést sejtetett. Végül megszólalt a fegyver, de inkább csak nyögött. Hangja megnyűtt volt, úgy nyikordult, mintha csak egy mázsás vasajtó lett volna, amit végighúznak a lassan simára koptatott kövön.
– Olyan, mint egy forró nyári éjszakán álmatlanul vergődni egy forró ágyban... Az ember idegőrlő tehetetlenséggel forgolódik, izzad, morog, szenved, de egyszerűen nem tud elaludni. – fáradtan nevetett egy keveset, majd folytatta. – Máskor pedig olyan, mint télvíz idején halálra fagyva feküdni a csillagos ég alatt. Csak érezni akar valamit az ember fia... De minden tompa...
Az igazat megvallva lassan el is felejtette, hogy mit jelentett egyáltalán érezni fizikai értelemben. Természetesen tudott örülni, tudott szomorú lenni, de mindez test nélkül más volt, csak a lélek hömpölygése... Mint kesztyűben vakarni a szúnyogcsípést. Ott volt, de az érzések magában csak tompán koppantak, a test válasza nélkül. Se szapora szívverés, mellkast betöltő bohókás vidámság, sem gyomrot összeszorító keserűség. Ordítani tudott volna azért, hogy érezzen valamit... Érintést, éhséget, fájdalmat, szenvedést, ütést, ölelést, bármit. Kivéve a hátfájást. Azt most sem hiányolta.
– De más fegyver nevében nem válaszolhatok... Valaki küldetéstudattal végzi a börtönében, akkor talán más, talán magasztos. Én csak az enyészetet várom, de félő, hogy maga az idő is hamarabb porlik szét, mint a feketacél. – ismét elhallgatott, majd gúnyosan felmordult. –  "A Nebelturm pengét nem kell élezni."
Hamarost nyílt is az ajtó, a lány végzett a készülődéssel, ha ugyan lehetett egyáltalán annak hívni. Gyors lemosta a kormot arcáról, lehányta valahova a kovácskötényt, majd magára öltött egy tiszta (tisztább) inget. Haját még gyors összekötötte a kék szalaggal hátul lófarokban, s igazából készen is volt. Ennél hirtelenjében egyébként se nagyon tudott varázsolni magából, arról nem beszélve, hogy csak egy ivóba indultak, ami egyébként sem a drága ivóközönség nívójáról volt híres. 
– Ha már úgy is arra járunk, megmutatom önnek, hogy hol lakik a bőrmíves, akiről meséltem. – szemét a jóvágású férfiúra emelte, majd végül az asztalra, ahol már ott volt a leszámolt összeg. Nem ellenőrizte, nem érezte azt, hogy oka lett volna kételkedni. Vámpír vámpírnak vérét ne szívja. – Indulhatunk? 

34[Magánjáték] A Vándor új kardja  - Page 2 Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja Kedd Okt. 20, 2020 4:12 pm

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Végigfut a hátán a hideg a nyikorgó szavakra. Az gerincéhez tapadó, munkától nedves ingére fogja. A fáradt nevetést nem viszonozzák az arcizmai. Ismeri ezt a nevetést.
„Fáj.”
„Akkor miért nevetsz?”
Lehajtja a fejét. Bár a lándzsának nincsenek szemei, mégsem képes felnézni rá. Mit mondhatna minderre a vámpírfia? Nincs jó válasza. Hazudni pedig nem akar.
- Nem, azt nem kell..
Az udvarias mosolya sincs sehol a híres jelmondatra, csak négy csendben elmormogott szó. A Nebelturm penge előbb törik, mint ahogy élezni kellene. Ezt saját maga tapasztalta.
Ha nem venne levegőt, lassan akár szobor is lehetne az asztalnak dőlve, a csizmája orrát bámulva. Egyedül az ajtó nyílására néz fel. Elfelejteni visszavenni a jókedvét. Egy darabig csak bámul a belépő lányra, magában konstatálva a változást. Elfáradt. Kihagy az agya egy járatot. Kettőt.
- Indulhatunk?
Elbillen a feje a kérdésre. Kell egy másodperc. Vagy kettő. Oh. Visszaveszi a halvány mosolyát. Bólint egyet, ahogy ellöki magát az asztal szélétől. A köpenyéért nyúl, elpillantva megszokásból ismét az ablak felé, hogy esik-e még.
- Ha ott találjuk talán jobb lenne egyből oda is adni neki bőrözésre.
A vállára kapja a zsákját. A kardjáért nyúl. Az övé. Magához veszi, lazán a vállára kanyarítva a köpönyegét. Az egy kicsit még nyirkos az esőtől, hiába dolgoztak órákat a meleg műhelyben. Felnéz Hildére, aztán egy pillanatra a lándzsa felé.
- Indulhatunk? - mosolyodik el cinkosan a megismételt mondatra, megemelve a kesztyűit is a vázlatrajzok mellől.


_________________
’Would you tell me, please, which way I ought to go from here?’
‘That depends a good deal on where you want to get to,’ said the Cat.
‘I don’t much care where--’ said Alice.
‘Then it doesn’t matter which way you go,’ said the Cat.

35[Magánjáték] A Vándor új kardja  - Page 2 Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja Csüt. Nov. 19, 2020 7:18 pm

Sibylla

Sibylla
Mesélő
Mesélő
Wow.

Le a kalappal, ez egy nagyon jó játék volt. Habár teljesen jétköznapi az alapszituáció, sikerült úgy megmozgatnotok igazán mély és érdekes támákat, hogy az egyáltalán nem volt erőltetett. Ráadásul mindketten csodásan írtok, igazi élmény volt a játékotok olvasni. Remélem, fogtok még találkozni, de azért vigyázzon a fegyverére, Herr von Nebelturm! ^^

A szokásos 100tp jutalom mellé Cedricknek jár egy kova, Hildének egy gránit.

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [2 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.