Quest for Azrael
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

» Ékszerészet
by Tertullius Pént. Júl. 10, 2020 10:13 am

» Mesterségekhez kötődő vásárlások, receptek, alapanyagok
by Tertullius Pént. Júl. 10, 2020 10:08 am

» [Küldetés] Tíz kicsi démon
by Oswald von Bertold Csüt. Júl. 09, 2020 9:22 pm

» [Küldetés] Caput sub tiara (V.I.SZ. 822. tavasz)
by Tertullius Szer. Júl. 08, 2020 10:28 pm

» Küldetés: Gott mit Uns!
by Wilhelmina von Nachtraben Szer. Júl. 08, 2020 8:29 pm

» [Küldetés] Kifordított gúnyák (V.I.SZ. 822. Tavasz)
by Syele Wilder Szer. Júl. 08, 2020 7:26 pm

» Aktuális azonnalik
by Ciel von Eisenschnittel Kedd Júl. 07, 2020 9:45 pm

» [Azonnali] Emlékek IV.
by Ciel von Eisenschnittel Kedd Júl. 07, 2020 9:44 pm

» [Magánjáték] Wie in den guten alten Zeiten
by Oswald von Bertold Kedd Júl. 07, 2020 1:34 am


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] A Vándor új kardja

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Go down  Üzenet [2 / 2 oldal]

26[Magánjáték] A Vándor új kardja  - Page 2 Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Szomb. Ápr. 18, 2020 10:02 am

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Elgrimaszolja magát az öreg szavain. Nem hisz a viccekben, sem abban, hogy lenne nekik varázsa. De ízlések is pofonok. Szóvá tenni mindenesetre nem fogja.
- Néha hiányzik...
Néha nekem is..
Mormolja szótlanul maga elé válaszképp. És bár egyetért a lándzsával, hogy a szülőföldjét akkor is szereti a vámpírfia, ha az nem szép, azért ő maga kicsit árnyaltabban kezeli ezt a tényt. De hiányzik. És ez is tény. Főleg a késő őszi, hideglelős ködök. Vagy a meleg nyár éjszakák, a tavaszi lidércfények...  lágy mosolyba futnak az ajkai, kiemelve a szarkalábakat a szeme sarkában, ahogy egy pillanatra a földre bámul. De leállítja az emlékeit, mielőtt keserédesbe fordulnának. Így is ritka alkalmak egyike, amikor ennyire igazi módon mosolyog, hacsak másodpercekre is marad az arcán.
Átveszi a fújtató kezelését Hildétől, és a továbbiakban el sem mozdul onnan. Onnan figyeli a munkálatokat. Ha kérik segít másban is, egyébként megmarad a fújtatónál. Ő sem beszél, csak figyel, így a munka jórészt csendben telik. A figyelés is energiát vesz igénybe, a fújtató operálása is, a kohó egyre melegebb lehelete pedig szintén nem könnyíti meg a munkát. Órák végeztével úgy érzi, mintha ő maga is kovácsolt volna, de legalábbis mérföldeket vágtázott volna Nyálassal.
- Mit öntött bele? - kérdezi a fiola felé bökve, ahogy Hilde utoljára az olajba helyezi a kardot.
Az ingét felhúzva törli le az arcát. Mostmár nem fázik, az biztos.
- Olyan, mint egy újszülött gyermek, nem?
- Mh.. - biccent egyet a kérdésre egyetértőleg, a falnak döntve a hátát. - Valóban..
Maga is a hordóra bámul egy pillanatra.
Hildén is látja a fáradtság jeleit. Nem is meglepő. Mindig csodálta a kovácsok szívósságát. Nap nap után visszamenni a műhelybe, hajnaltól néha másnap hajnalig csak ütni a vasat, amíg kész nincs, és ha nincs, hát harmadnap újra visszamenni.. És az a mérhetetlen büszkeség.. Néha kibírhatatlan, de el kell ismernie, hogy nem ismer a kovácsoknál állhatatosabb embereket. Elnéz a lándzsa felé megszokásból.
- A bátyám munkája volt - fordul vissza Hilde felé. - Apánk páncélkészítő volt, de a fivéremet a fegyverek mindig jobban vonzották. - lepillantva megigazítja az ingujját. - Az öregnek nem voltak segédjei Önön kívül?


_________________
’Would you tell me, please, which way I ought to go from here?’
‘That depends a good deal on where you want to get to,’ said the Cat.
‘I don’t much care where--’ said Alice.
‘Then it doesn’t matter which way you go,’ said the Cat.

27[Magánjáték] A Vándor új kardja  - Page 2 Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Csüt. Ápr. 30, 2020 10:18 pm

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
– Egy vízköpő vérét. Ahogy lehűl, beszívja magába, erőssé, s tartóssá teszi a fegyvert. – válaszolt, miközben kormost kezé homlokába törölte, ami ettől a korábbiaknál is szutykosabb lett. – Egy közeli falut fenyegetett még a békeidőkben, pár vadásszal, s katonával becserkésztük, s elpusztítottuk. Fene se tudja, hogy miként került oda, de pont kapóra jött.
– Régen olyan történeteket meséltek, hogy lelket ad a fegyvernek. Ismertem pár kovácsot, akik a saját vérük keverték a műveikbe, hogy erősebbé, s engedelmesebbé tegyék azokat. Régi babona, de a vér kétségtelenül ősi mágia fészke. – szólalt meg halkan az öreg, leginkább csak magának.
Egy ideig kecsegtette a gondolat, hogy esetleg megkóstolja a gargoyle vérét, de végül arra jutott, hogy botorság lenne, pláne, hogy leginkább csak küllemre volt vérszerű, szaglásra is inkább valami szúrós kencének tűnt, s sűrű volt, mint a jó kenyér. Tekintetét végül felemelte a fegyverről, majd Vándort figyelte.
– Tehetséges kovács lehet. – bólintott csöppet. – Kevesen képesek egy ilyen szép kardot készíteni, letisztult, s mégis páratlanul elegáns. Én magam sem vehetem fel vele a versenyt, de legalább igyekszem megtisztelni a saját munkámmal. Egy előző mestermű javítása mindig alázatra tanít, pláne, ha az ilyen szép. – tovább figyelte a fegyvert, majd végül megszólalt ismét. – Ha találkozik ismét vele, kérje elnézésem tőle, hogy átkókányoltam a fegyverét... De talán meg fogja érteni. Egy törött kardnál szomorúbb aligha van. – a kérdésre elgondolkozott. – Voltak, de én magam aligha tudnám fizetni őket, nem ez a valódi feladatom.  
Még várt pár pillanatig, majd otthagyta a kohót, s egy foltos, sűrű szövetet vett elő. Visszalépett a fegyverhez, s kiemelte azt az olajból. Meleg volt még, mi több, egész forró, de könnyeden végig tudta törölni azt a textillel, hogy eltávolítsa róla a felesleges olajat. A tűz felé tartotta azt végül, s figyelte, hogy miként is csillan meg a fényben.
– Igyekeztem megtartani a markolatgombot, de sajnos maga a markolat leégett volna. Ajánlok majd egy nagyon jó szűcsmestert, aki gyönyörűen mintázott bőrrel tudná bevonni majd. –  kicsit nézegette még a fegyvert, fordítgatva azt, s végül halkan felsóhajtott. – Szeretné ön megélezni a fenőkövön, hogy viselje a saját keze munkáját is?

28[Magánjáték] A Vándor új kardja  - Page 2 Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Pént. Május 29, 2020 9:12 am

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Elmosolyogja magát. Eddig még elnézte szótlan Hilde szénportól koszos arcát, de ahogy a nő megtörli a homlokát már nem tudja magába fojtani a mosolyát. Gondolatban elnézően csóválja meg a fejét, miközben a választ hallgatja. Elpillant a lándzsa felé is a kiegészítésre, biccentve egyet a kijelentésre. Ősi mágia fészke, kétségtelen. Bár ne lenne.. Nyel egyet.
„Ha találkozik ismét vele..”
Visszafordul a nő felé. Elnevetné magát, de csak a szemöldöke rándul meg a jellegzetes mosolya határán. Összefutnak a ráncok a homlokán.
- Átadom neki, de nincs miért szégyenkeznie - válaszolja automatikusan a mosollyal az arcán. Mint egy tüske. Egy bőrbe törött szálka.. Lepillant a földre.
Nem, ez a valódi feladata, igen, említette, biccent egyet, hátranyúlva a tarkójához. „Eseménydúsabb napokon őt szolgálom.” Még mindig nem igazán tudja hova tenni a nő hitét, de ez egyáltalán nem zavarja. Az ujjai mindig hidegek, és ez kifejezetten jólesik az izzasztó munka után, ahogy átnyomogatja a befeszült izmokat, és a gerincén végigfut a kellemes borzongás. Mindig is jobban szerette a hideget. Talán ezért nem lett kovács. Ezért sem.
- Éppen eleget fogom még élezni magam is - pillant fel Hildére, féloldalas mosolyra húzva a száját. - Nem tartanám fel az ügyetlenkedésemmel - vallja be az igazi okot, karba fonva maga előtt a karjait, ahogy a nő mozdulatait nézi. Ki nem mondaná, de maga is szívesen kézbe venné már a fegyvert.
De türelmes fából faragták.
- De ha van kedve, szívesen meghívnám egy italra ezekután.
Bár ő maga nem iszik, és a kocsmák sem a legkedvesebb helyek az életében, de most mégis azt érzi, hogy jólesne egy ital. És ha ő ezt érzi, nem gondolná, hogy Hilde különben gondolná.
- Persze, ha most nincs kedve megértem. A meghívás máskorra is áll.
"Az ajánlat visszavonásig érvényes."
Csak magában szórakozik a piaci árusoktól hallott mondaton.


_________________
’Would you tell me, please, which way I ought to go from here?’
‘That depends a good deal on where you want to get to,’ said the Cat.
‘I don’t much care where--’ said Alice.
‘Then it doesn’t matter which way you go,’ said the Cat.

29[Magánjáték] A Vándor új kardja  - Page 2 Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Vas. Május 31, 2020 5:28 pm

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
A férfi látszólag kissé vidámabbnak hatott, mint eddig, nem teljesen értette, hogy vajon mi okozhatta annak a jókedvét, de vélhetőleg örült az új kardnak, vagy talán csak eszébe jutott valami régi vicc. Zavarában megvakarta kicsit karját, majd megrázta a fejét.
– Örülök, ha így gondolja, de egy kis alázat sosem árt. – mosolyodott el csöppet, szemlélve a fegyvert. Őszintén gyönyörűnek találta azt, távol állt tőle a felesleges hízelgés, lenyűgözte az eredeti munka letisztult díszítettsége, vonásai.
A férfi végül jelezte, hogy nem volt kedve élezni, így bólintott neki, majd felemelte a kardot. Mielőtt még bármit is tett volna, kicsit kóstolgatta annak a súlyozását, ám szerencsére nem nagyon volt vele problémája, már amennyire értett hozzá. Sosem nagyon forgatta ezeket a fegyvereket, de valahogy azért azt mégis tudta érezni, hogy milyennek kellett volna lennie... Erről talán csak a kovács hivatás tehetett, ha valami arányos volt, nagyon rossz nem lehetett a súlyozása. 

Leült mindenesetre a fenőkőhöz, majd felemelte a vedret, s kicsit benedvesítette azt, majd forgatott rajta a pedállal, hogy minden részét érje a víz. Nem akarta, hogy esetleg karistolódjon a szép fegyver, csak az élét akarta egy kicsit megfenni, azt se túlzottan. Felesleges volt ezeket a nagyobb kardokat túlzottan élezni, ugyanis az csak törékennyé tette őket, arról nem beszélve, hogy mivel hosszúak voltak, így is pont eléggé komoly sebeket tudtak okozni, nem igényelték azt, hogy tűhegyesek legyenek, nem úgy, mint mondjuk egy tőr. Szépen lassan a kő visítani kezdett a fém érintésére, s óvatosan futtatta végig azt, hogy lehetőleg hasonló éles legyen az egész él.
– Kicsit nehezebb lesz élezni majd, a vértől kissé keményebb lett az anyag... Viszont ritkábban is kell majd dolgozni vele, ugyanis a kezelés miatt sokkal jobban tartja majd az élét... – a férfi felvetésére pillanatra abbahagyta a fenőkő pedáljának taposását, majd elgondolkozott, végül elmosolyodva. – Végül is nem látom okát, hogy elutasítsam az ajánlatát, de gyorsan megmosakodnék majd, mert ennyire kormos azért nem akarnék lenni.
A külsőségek mindig is másodlagosak voltak számára, de ettől függetlenül elég bolond mód hatott így, az éjszaka közepén még akár azt is hihette volna az ember, hogy egy sötételf, azt pedig nem akarhatta. Mégis ki akart volna sötételf lenni?
– Lassan egyébként is kész vagyunk.
Még egy rövid ideig élezte a fegyvert, időnként vizezve kicsit a követ, majd végighúzta a pengén az ujjait, kurtán bólintva. Ennél élesebbnek nem kellett lennie, tökéletes volt. Felemelkedett, majd megfogta a pengét, s az egyelőre borítatlan markolatot nyújtotta a férfi felé.
– A kardja, Vándor. – azzal elmosolyodott, s ismét megtörölte homlokán az izzadtságot. Úgy is mindegy volt már az arcának.

30[Magánjáték] A Vándor új kardja  - Page 2 Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Hétf. Jún. 29, 2020 8:09 am

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Biccent a válaszra. Nem, az alázat sosem haszontalan, hacsak nem csap át álszerénységbe, ám ez utóbbinak nyomát sem látja Hildén. Végeredményben.. Nem bánta meg, hogy be kellett kutyagolnia a városba. Bár ez még megváltozhat.
Némán hallgatja a nő szavait, elnézve a lassan felfénylő élt a fémen. Belefeledkezik a surrogó hangba, és egy másodpercre teljesen a semmibe mered. Sokat utazott tegnap, nem mondhatná, hogy nem fáradt. Nem is igazán érti mi ütött belé az ital-meghívással, de magában kibékülve veszi tudomásul, hogy az viszont igenis elhagyta a száját, és a nő igent mondott rá. Bólint egyet ismét. Nem, megmosakodni sem ártana. Ő maga nem volt koszos, de most annak érzi magát a poros műhelyben, és ahogy megizzadt.. Nyálas után ő lesz a következő a víz alatt. Bár, ha még esik.. Kinéz az ablakon.
- Ha már a tisztaságnál tartunk, a piszkos anyagiakat sem szeretném későbbre halasztani – fordul aztán vissza. - Mondja, mennyivel tartozom?
Esze ágában sincs adósságban maradni. Leengedi a karjait, és ellép a faltól, hogy az asztal mellett hagyott zsákjáért menjen. Amióta eljött a toronyból az erszénye mindig éppen csak annyira van tele, hogy ellegyen belőle. Esetleg új kardot, új csizmát, több almát vegyen, ha szükséges. Ilyesmikre, a minőségre, soha nem sajnálta a váltókat. Onnan, a dolgai mellől fordul vissza, amikor végül felé nyújtják a kardot. Elmosolyodik, aztán közelebb lépve biccent egyet köszönetképp, és átveszi a fegyvert.
Maga elé emeli, lefeszítve a csuklóját néz bele a hosszába. Áh. Megdönti a tűz fénye felé, hogy jobban megnézze, de már először is érezte, hogy áh.. Micsoda öröm. Mosolyog.


_________________
’Would you tell me, please, which way I ought to go from here?’
‘That depends a good deal on where you want to get to,’ said the Cat.
‘I don’t much care where--’ said Alice.
‘Then it doesn’t matter which way you go,’ said the Cat.

31[Magánjáték] A Vándor új kardja  - Page 2 Empty Re: [Magánjáték] A Vándor új kardja on Kedd Jún. 30, 2020 8:19 pm

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
– Az anyagiak... – kicsit elgondolkodott, majd leszámolta fejben a dolgokat. Nem akart sokat kérni a szolgáltatásokért, s így mindig bajban volt, hogy miként is szabhatja meg az árat. Egy hétköznapi egykezes kard már mintegy párszár váltóból is elkészíthető volt, de Vándor fegyvere kicsit különlegesebb feladat volt, s a hozzá használt anyagok is drágábbá tették. – Anyaggal, mindenestül olyan ezer és száz váltóra rúg a tárgy. Nem olcsó, ezt nem is kétlem, de az ember azt kapja, amiért fizet.
Ugyan a fegyver küllemével sosem lehetett teljesen elégedett, de abban egészen biztos volt, hogy az újrakovácsolt kard jó volt. Pokoli jó. Ebben nem kis részt játszott az, hogy a magjául szolgáló fegyver egy mesterkovács munkája lehetett, de igyekezett nem hozni szégyenbe a tárgyat. Miután odaadta a pengét a férfinak az asztalához lépett, majd egy falra felakasztott bőrtokot vett le. Abban egy vadásztőr pihent, még korábban készítette. Elég büszke volt rá, s pont emiatt nem is hordta magával sehova, féltette, hogy esetleg baja lesz... Most megtalálta neki a megfelelő gazdát.
– Ha nem veszi rossz néven, adnék mellé egy másik pengét. Nem ezt fogja harcra használni, de olyat még az Ördög se látott, hogy egy tőr fájt volna. – megtorpant, majd egy pillanatra nevetett a bugyuta kijelentésen. – Már, hogy fájt volna, ha valaki hord magánál egyet. 
Ellentmondást nem tűrve nyújtotta volna azt is, ám megtorpant, ahogy meglátta Vándort az újdonsült fegyverét vizslatva. Egy tört pillanatra egy gyermeket látott maga előtt, aki megkapott valamit, amire már régóta várt. Nagyon jó gazdája leszel annak a kardnak, nemde? Várt még pár pillanatot, majd átnyújtotta azt.
– Nos, egy kis türelmét kérném. – azzal bólintott a férfinek, s bement a műhely egy másik szobájába, hogy kicsit lemoshassa magáról a kormot.
Amíg ő maga elfoglalta magát a mosdással, az öreg lándzsa hümmögött párat, majd egy kis várakozás után megszólalt meleg, baráti hangon, mintha csak valami régi emléket idézett volna fel.  
– Minden fegyver boldog, amire így néznek.

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [2 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.