[Magánjáték Oswald&Wilfred] - Vassal formálják a vasat...

Mintha egyik pillanatról a másikra kicserélték volna. Nem tetszik ez nekem, s ha ennyi nem is volna elég, továbbra is tegez. Összezavar és tényleg kezd felbosszantani. Mérsékelt hangerővel, de azért határozottan szólok hozzá.
- Nem erről van szó. Már fizettem és távoztunk, nincs miért visszamenni. Hanem azért a pertut nem ittuk meg, s nem vagyunk cimborák sem. Mi volt ez az imént? Hová indult csak úgy, se szó, se beszéd, az engedélyem nélkül?
Nem minden felettes szokott csak úgy időt szánni arra, hogy összeismerkedjen az új beosztottjával. Helmut Regensberg sem töltött velem sok időt, miután elhozott Hellenburgba, Egyik elöljáróm sem. A kutya sem törődött azzal, hogy ki fia borja vagyok, s mit keresek a templomosok közt, igaz, nem is volt rá szükségem. Igazság szerint nem is akarom, hogy különösebben hálás legyen nekem, elég volna, ha a puszta korkülönbségre való tekintettel is azért emberszámba venne, s nem úgy viselkedne velem, mintha együtt őriztünk volna kecskét.
Ha akartam volna, most százhúsz hold ura volnék.
Komoran nézek egyenesen a sötét szemekbe a válaszra várva, karjaimat összefonom a mellemen. Nem tudom mire vélni ezt a hirtelen hangulatváltozást, mintha két különböző emberrel lennék. Vagy talán így akarja kifejezni, hogy kedvel és egyébként is élesen váltják egymást a hangulatai.
Meglehet, hogy nem csak kívül visel sebeket és nem csak a lelkén?

A sötét szemek egy ideig élesek voltak, aztán lekókadtak. Többször próbált megszólalni, de végül csak dühösen legyintett a kezével.
- Haza! - válaszában a keserűség vált haragos ömletté, nem is Oswald szemébe nézett. - Általában ilyenkorra vagy felborítják az asztalt vagy átkokat szórnak. De maga nem. Cimborák? Cimborák... A cimborák, nem tisztelnék egymást? Vagy csak nem úgy, mint a ficsúrok szeretik. Azt hittem nem jön utánam. Vagy csak leordít és elmegy. - hogy szakadna le az ég - De maga utánam jött. Maga tényleg törődik velem. Köszönöm. De most fáradt vagyok, aludnom kell.

Figyelmesen várok a válaszára, majd hallgatom végig, mikor sikerül megszólalnia. Már nem látom benne az indulatot, s elgondolkodom, hogy a korábbi bosszantó megnyilvánulásai biztosan nekem szóltak-e? Vagy egyszerűen csak arra ment ki a játék, hogy lássa, fel tud-e bosszantani?
Meglep, amit mond, hogy ennyit jelent neki a törődés, holott annyira azért nem gyakoroltam különösebben nagy kegyet felé. Az én érdekemet is szolgálja, hogy ismerjem a beosztottaim.
Nem kezdek el a katonai protokollról prédikálni neki, csak megcsóválom a fejem és a vállára teszem a kezemet.
- Rendben van. Pihenjen egyet, Wilfred. Majd küldetek magáért.
Nem akarom elbízni magam, nem ismerjük még egymást. De most úgy érzem, talán megleszünk mi egymással. Gondolok egyet.
- Elkísérem. Legalább látom, hol lakik.

Wilfred letolta a kezet a vállásól, majd megigazította a ruháját.
- Jó, rendben jöjjön. - azzal megfordult és elindult a kis kocsma felé, ahonnan jött. Egy nagyon barátságos kis kieső helyen volt, Hellenburg szélén, de nem nagyon messze onnan ahol voltak. Wilfed megállt az ajtó előtt és búcsúzkodni kezdett.
- Hát akkor itt volnánk. Jó éjszakát! - azzal benyitott és maga után becsukta az ajtót. Feldúltnak tűnt... vagy tette magát... de ami bizonyos, hogy nem várta meg Oswald válaszát.

A furcsa és nem túl illedelmes gesztusra ügyet sem vetve indulok utána. Nem számítok rossz szándékra felé, annyival lerendezem magamban a történteket, hogy bizonyára nincs érzéke hozzá, kivel hogyan viselkedjen. Meglehet, hogy nem volt, aki törődjön vele gyermekkorában.
Sötét, halk utcákon haladunk végig, időnként csak egy-egy részeges hangját hallani, vagy a házak ablakán kiszűrődő hangos beszédet. Nem szólunk egymáshoz, de most nem is kell. Sokszor a csend ezer szónál is többet mond, és valamiért számomra jó jel, hogy Wilfreddel tudunk együtt hallgatni.
Megállván aztán egy ajtó elől, elbúcsúzik, de a válaszomra nem vár, nem néz sokáig a szemembe, nem fogunk kezet. Becsukja maga mögött az ajtót. Valahogy azonban nem sért most meg, nem veszem a szívemre a dolgot.
Fogalmam sincs, hogyan is vélekedjem róla, ahogy visszagondolok az együtt töltött rövid időre, a haragra és a sajnálatra, a meglepettségre és a fásultságra, csak összezavarodom. Nem az első találkozás után fogok rájönni, kiféle is ő, ez biztos.
Pár másodpercig még a gondolataimba merülve álldogálok ott, majd elindulok hazafelé.
Csendes, békés most a város.
Egészen más, mint azon az éjjelen.

Érdekes kis játék volt, a legjobban az lepett meg, hogy a végére lassan nem is volt olyan egyértelmű, hogy ki megy kinek az agyára Kíváncsian várom majd, hogy a következő játékokban hogy fogna kijönni a karakterek, érdekes a dinamikájuk. 

Oswald: 
100 TP

Név: Gyöngyvirág
Eladási ár: 50 váltó
Leírás: Apró, fehér virágú, igen szép növény, ami bizony nagyon gyakori is. Levelei laposak, így elég könnyű összekeverni a medvehagymával - ami végzetets tévedés is lehet, hiszen a kedvelt fűszernövénnyel ellentétben igen mérgező. Kedvelt dísznövény, így kis szerencsével egy egyszerű árusnál is fellelhető.
Fellelhetőség: Erdőkben, mezőkön

Will: 
100 TP 

Név: Opál
Eladási ár: 200 váltó
Leírás: A nemesopál tejfehér vagy fekete,  csillogóan színjátszó, rendszerint vörösen, kéken, és sárgán. Színe gyakran változik a benne lévő víz melegedése miatt. Álcázó varázslatokhoz elsőrendű alapanyag.