Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

» Küldetés: Inthronizatio
by Iudex Hétf. Jún. 01, 2020 9:47 pm

» 'We borrow freedom'
by Jozef Strandgut Vas. Május 31, 2020 5:30 pm

» [Magánjáték] A Vándor új kardja
by Hilde von Nebelturm Vas. Május 31, 2020 5:28 pm

» [Magánjáték] Rosszkor, rossz helyen
by Hilde von Nebelturm Vas. Május 31, 2020 2:12 pm

» Hilde von Nebelturm- Helyzetjáték
by Hilde von Nebelturm Vas. Május 31, 2020 12:32 am

» Küldetés: Szüreti mulatság (V.I.SZ. 821. Ősz)
by Wilhelmina von Nachtraben Szomb. Május 30, 2020 8:58 pm

» Fun facts...
by Adrastea Szomb. Május 30, 2020 3:06 pm

» Magánküldetés: Kicsi világ idegen mindenüve
by Syele Wilder Szomb. Május 30, 2020 1:33 pm

» Küldetés: Gott mit Uns!
by Lothar von Nebelturm Pént. Május 29, 2020 9:46 pm


You are not connected. Please login or register

Világbővítés: Népmondák

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1Világbővítés: Népmondák Empty Világbővítés: Népmondák on Csüt. Nov. 28, 2019 7:39 pm

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje
"Hó vót, hó nem vót...így lett a télből tavasz...szóljatok, ha lemaradtok, gyerekek..."
- Veroniai népmese részlete

Ki ne szeretné a meséket. Viccesek, tanulságosak, s könnyen el lehet vele ütni az időt őrlés, fonás, vagy éppen fafaragás közben. Ennek jegyében hirdetjük meg a VI. Világbővítést, ahol ti, a játékosok tehettek hozzá valamit a világhoz! És ez a valami most nem más, mint a népmesék.

Érdekes pályázati lehetőség ez, melyben egy szájról szájra továbbadott regét kell megalkotni. Ez lehet gyermeteg mese, vitéz lovag mondája, ősi sagák egyike. Szólhat a legenda bármely fenyegetésről, hőstettről, vagy éppen csak egy humoros estimese. Na de a lekörmölt, barna pergamennapokra vetett regékért jutalom is jár, nem kevesebb mint 1000 váltó. A mese terjedelmét tekintve nincs megkötés, lehet rövid, lehet hosszú. Íródhat versben, dalban, ódában, de lehet egyszerű szöveg is. Egy játékos több mesét is írhat, de csak három után kapja meg az 1000 váltós jutalmat.
Figyelem: Bár nincs terjedelmi megkötés, ha valaki csak úgy összecsap egyet, azt nem fogadjuk el. Sok idő van megírni, szóval nem kell vele kapkodni!

És ez még nem minden! Miután mindenki beadta a kis meséjét, a játékosok szavazhatnak kedvencükre, s akik a legtöbb szavazatot kapták, extra jutalomban részesülnek! Ritka és értékes érzek, gyógyfüvek, ékkövek várják gazdáikat. Az alábbi kategóriákban kell majd szavazni a kedvencedre:

1. A legjobb mese - Egy jól összerakott, kellően részletes, élvezetes rege, melyhez módszeresen odaragad az olvasó szeme
2. A legbizarrabb mese - A Hétszünyű Kapanyányimonyók és társai óta tudjuk, milyen hajmeresztő dolgok fordulhatnak elő az esti mesékben. Arra meg már inkább ki se térjünk, hogy a karácsonyi manók fele gyerekeket enni házal...a másik fele csak simán erőszakolni.
3. A legviccesebb mese - A nyuszika és a medve, no meg persze a farkas, akivel mindig kitol a róka. A mesék híresek arról, hogy mosolyt csalnak a hallgatóközönség arcára
4. A legelvontabb mese - Mindenki tudja jól, hogy a jelenet a mézzel és a pacalpörkölttel valójában egy metafora az elmúlásra és a szeretteinkkel való törődésre. A mesék mindig is híresek voltak, hogyan bújtassanak el különféle tartalmakat soraik közt, melyet csak felnőtt szemmel lehet látni


A határidő pedig nem más, mint December 29., hogy újévkor már mindenki ezeken a történeteken nevethessen.

2Világbővítés: Népmondák Empty Re: Világbővítés: Népmondák on Szomb. Dec. 14, 2019 4:23 pm

Johann von Nebelturm

Johann von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr
Torg kovács története

Egyszer élt egy egy fiatal kovács, Torg. Egy nap fogta magát és vándorútra indult, hogy nagyobb tudásra tegyen szert, mert amit eddig tudott nem kápráztatta el a szemeket és ő maga is azt érezte, hogy többre termett. Elindult hát és találkozott egy nagy tudású boszorkány kováccsal, akinek a púpja még egy arc volt, de csodálatos tárgyakat készített, amik nem csak csodálatosak voltak, hanem tele voltak varázslattal. Olyan varázslatokkal, amiket még nem látott a világ. Torgnak elkápráztatta a szemét és könyörgött a boszorkánynak, hogy tanítsa. A hölgy nagy nehezen elfogadta a kovács kérését és hétszer hét napig oktatta, amíg nem a kovács kitanulta a mesterségét. Ezután ő maga is vállára vette batyuját és nekivágott a nagy világnak, azonban egyetlen kitételt tett, mégpedig azt, hogy torg nem készíthet tárgyat, amely harcban vagy járványba egyensúlytalanságot hoz az egyik félnek. Torg megesketett rá és a boszorkány megátkozta, hogy ha még is megteszi és gyermeke születik, akkor ne érhesse meg azt a kort, hogy a gyermeke felnőtté váljon.

Torg visszatért hát és folytatta mesterségét, főleg különleges gyűrűket készített, amelyeknek varázsereje volt. Ezek a gyűrűk sokszor jó házasságot, vagy jó gyerek áldást hoztak a családra. Minden varázstárgy közül a legértékesebbek voltak, nem csak mert a varázstárgyak ritkák, hanem mert a ezek a gyűrűk olyan mester művek voltak, melyeket csak a gazdájuk húzhatott fel. Amikor megtudta, a király, hogy milyen tehetséggel van megáldva Torg, álruhába elment hozzá, hogy szemügyre vegye. A király egy gyűrűt kért tőle, mire Torg megkérdezte:
- És mire kell ez a gyűrű?
- Arra, hogy soha ne érhessen sérelem a harcban.
- Sajnos ilyen gyűrűt nem készíthetek. Akitől ezt a tudományt tanultam megtiltotta nekem, nem engedte meg, hogy ilyen módon felborítsam a létezés egyensúlyát. A családokat kell szolgálnom és a falut amelyben élek. - a király ezekre a szavakra megdühödött és elfogatta a kovácsot, várába vitte és megparancsolta, hogy készítsen neki bármi olyan dolgot, ami őt a háborúban naggyá és legyőzhetetlenné teszi, de Torg, nem volt hajlandó elkészíteni. A király minden nap maga elé hívatta, hogy kérlelje egyszer, azonban egy nap megharagudott és azzal gúnyolta Torgot, hogy nem tud olyan fegyvert készíteni, ami őt és egész háza népét legyőzhetné. Erre viszont Torg haragudott meg és végre készített egy gyűrűt a királynak, de mellette egy kalapácsot is kovácsolt, amelybe hatalmas erejű varázsigét rejtett. Minden kalapács ütését egy villám kísérte és egészen addig hatalmas vihar tombolt, amíg a kalapács el nem készült.

Torgot titokban nem hagyta el egy szerető szív, így tudta elkészíteni a kalapácsot. A király leánya ellátta Torgot sok sok alapanyaggal. Se csók, sem egy pillantás nem történhetett közöttük, de vágyuk nem csillapult.

A király egész családját összehívta, hatalmas lakomát tartott a a gyűrű tiszteletére, de meghagyta, hogy saját lányát ne szépen öltöztessék fel, hanem mint egy öreg felszolgálót, hogy nehogy Torg megismerje és őt kívánja jutalmul, hiszen tudott a két fiatal szerelméről. Hatalmas lakoma volt a király az asztal egyik végén ült, a másik végére, pedig Torgot ültette, egy hasonló arany trónusba, mint amiben ő maga is ült, csak kisebb be. Amikor pedig jól laktak a király megkérdte Torgot, hogy nyújtsa át a gyűrűt, ő pedig ezt felelte:
- Ez a gyűrű megóv minden éltől, amely megvágna vagy beléd fúródna, legyen ez egész családodra haszonnal. Ez a kalapács pedig hatalmas erővel bír, képes szétmorzsolni bármit, ami az útjába kerül. - a király odahívta leányát, hogy húzza fel a gyűrűt, ekkor Torg megtudta, hogy szerelme kiscoda is. A király megparancsolta az egyik katonának, hogy szúrja le a lányát, de katona akár hányszor próbálta valamiért sosem sikerült. Keze elgyengült, akaratát elvesztette.
- Helyes! Jó munkát végeztél kovács! Na lássuk mennyire jó a kalapácsod! - azzal saját ujjára húzta a gyűrűt a király, aztán megfogta a kalapácsot, de nem tudta felemelni. Oda hívta a legerősebb katonáját, valamit súgott neki, aztán az felemelte és Torgnak hajította, aki kitért előle, így a kalapács a falba fúródott. Torg kivette onnan. Jól megforgatta, mire az ég dörögni kezdett és amikor lecsapott vele a királyra villámok csapkodtak mindenfelé. A király azon nyomban szörnyet halt és mindenki elhallgatott.

Torg, tudta, hogy ha elveszi a lányt, akkor gyermekük fog születni és élete meg fog rövidülni, de életávágyánál szerelme hatalmasabb volt,  Nagyon szerették egymást és boldogan éltek, amikor is a lány gyermeket szeretett volna, de Torg megtagatta maguktól ezt az örömet, hiszen az első gyermeke megszületik, azután csak alig 12 esztendeje marad élni. Anna (mert így nevezték a lányt) egyik éjszaka leitatta férjét, aki ezért hajlandó lett vele gyermeket nemzeni. Torg csak ezután beszélt feleségének az átkáról, aki ezután a gyermeket el akarta vetetni, de Torg és a falu népe ezt nem engedte neki. Torg felkelt, hogy megkeresse a boszorkányt és megölje, hogy az átkot megtörje, de akárhova ment nem találta meg a boszorkányt. Haza tért hát és fiát tanítani kezdte a kovács mesterségre, de fia ellenált neki és alig akart tanulni. Telt múlt az idő, Torg férjet szerzett Annának, hogy ha meghal, ő viselje gondjukat. Végül fiának nagy nehezen megtanította a kovácsmesterséget, akinek fiai azután Nebelturmot alapították, már azokban az időkben. Az ő neve Sigurd volt. Őt követte a húga, aki saját szorgalmából tanulta a mesterséget, ő aztán észak felé költözött, felkereste édesanyja családjának maradékát és északon telepedett le. Az ő neve Elina volt. Őt követte az öccse, aki örökké lusta volt, őt apja alig látta és nevelő apját sosem szerette. Mindig csak lustálkodott, de ha arcra került a sor, akkor nem volt olyan ember aki le tudta volna teríteni, vagy legalábbis megsérteni. Az ő nemzetságe lett a leghatalmasabb éppen ezért Veronia majdnem össze családja hordozza a vérét. Az ő neve Sigfrid volt.

Torgnak még rengeteg csata és fém művelés adatott meg. Csatában a fegyverét használta a kalapácsot, amelyet hatalmas erejéről, Morzsolónak nevezett el. Haláláról legendák keringenek, miszerint az istenek vagy az egy Isten nem hagyta meghalni, hanem magához vette és így tűnt el a föld színéről a kalapácsát is magával vitte, és azt beszélik, amikor harc közben az ég dörög, akkor az azért van, mert ő is akar a csatához csatlakozni. Ekkor feltekintenek és abban reménykednek, hogy az ő pártjukat fogja ezért nagy erővel csatáznak. Bár ez a hagyomány már régen kiveszett népekből, talán érdemes felemlegetni.


Hlofi története

Hlofi egy nagyon ősi törzs befogadottja volt. Jól elvolt a férfiakkal és jól elvolt a nőkkel, bár soha nem tett semmi illetlen, még is amikor a törzsfő fiának a kedvese magához hívta egy Hnefetalf játékra, a törzsfőnök fia megvádolta, hogy a lányt szeretné tőle el szeretni, ezért száműzte Hlofit, aki ártatlan volt, még is üldözött.

Hatalmas vihar tombolt a földön, mintha az ítélet napja jött volna el. Az élő fák erdejében Hlofi próbált utat találni a sárban és a vizes fűben. Éppen a legjobbkor egy tündér lány megfogta a kezét és bevezette egy kis barlangba. Tüzet rakott és átölelte Hlofit, hogy meg melegítsék egymást. Ruhájukat le nem vetették, de lelkük örvendett. Hosszú órákig csendesen egymás karjába merülve ültek. A lány egyszer csak felkelt és elindult a viharban. Dobott még néhány fát a tűzre, de utána eltűnt. Ahogy egyre messzebb ért egyre kevesebbet nézett hátra. Amikor Hlofi átmelegedett és ruhája teljesen megszáradt, tovább indult.

Az ég dörgött és a fákról hullottak az ágak. Egy őzgida tántorgott az úton. Hlofi megtámasztotta. Egy szél és elővédett helyen enni adott neki. Itt meg is pihentek egyet aludni. Álmában az őz rámosolygott, tréfásan játszott vele, majd eltűnt a viharban. Mikor felébredt, az őz sehol sem volt. Kissé csalódottan tovább indult, mert úti célja messze volt, messzebb mint lába bírhatta volna.

Egy ág esett rá, ahogy a viharban poroszkált. Az eső függöny eltakart előle sok mindent, de nem a boszorkány kezét, amely lenyúlt hozzá. Bájos viskóba vezette, megitatta, megetette. Szépséges szép volt és Hlofinak meg is tetszett a szép hölgy, de szívében félelem támadt és kétségek gyötörték ráadásul egy üldöző csapat meg is találta. Hiába volt a boszorkánynak nagy a hatalma, Hlofi jobbnak látta tovább állni.

Csetlett-botlott az erdő sűrűjébe. Szinte feladta a viharral való harcát, amikor egy sötét és komor kunyhóhoz érkezett. Egy sebesült boszorkány élt itt, aki befogadta Hlofit. Hlofi segített a boszorkánynak aki hálás is volt. Marasztalta Hlofit, aki nagy nehezen úgy döntött, hogy ebben kevésbé barátságos házikóban még egy rövid ideig marad. Hlofi, boldog volt, de pár nap múltával megérkezett a lovag, aki a boszorkányt kihasználta, mire a boszorkány elűzte Hlofit, aki csak ez után jött rá, hogy az egyetlen ok amiért maradt, mert a boszorkány varázslattal elcsábította. Erre akkor jött rá amikor hatalmas vágyat érzett a gonosz boszorkány főzte után és hiánya miatt rosszul lett és hányni kezdett. Visszatért a másik boszorkány házához, de ő már nem volt otthon.

A hatalmas vihar egyszer csak véget ért. Sem hang, sem fény nem volt sehol, csak maga az ehető szürke sötétség. Senki sem tudja mi történt amíg a köd lent volt, de Hlofi testét üldözői már holtan találkák. Feje le volt csapva, kezei meg voltak kötözve. Arcán békét láttak és megnyugvást. Azóta úgy tartják, hogy ha az erdőre köd telepszik, lehet hallani Hlofi lépteit és azta ahogyan lecsapják a fejét.


A kocsma

Regék és balladák szólnak egy régi kocsmáról, egy hóviharban. A néhány vendég csendben volt, legfeljebb halkan néhány szót váltottak. Sűrű hóvihar vette körül a kis épületet, ahova a szél néha be surrant és meglobogtatta a gyertyákat. Egyszer egyszer egy vendég a pulthoz ment, hogy a kocsmárossal beszélgessen.

- Úgy tűnik ennek a hóviharnak soha nem lesz vége.
- Valóban. De így legalább beszélgethetünk egy kicsit. - mondta a kocsmáros.
- És még is miről? A földeken való munka most pihen. Csak a vénasszonyok pletykái vannak.
- De azok igen érdekesek. Azt mesélték bizonyos szájak, hogy bizony eljársz a falu végi házba, ahol éppen most került eladó sorba egy lány.
- Sokan járnak oda.
- Akkor jól értem, hogy nem a fiadért beszélsz, aki elveszetten keres magának menyecskét, ugye?
- Öreg vagyok régóta ismerem már a feleségemet. Nekem az élet sok örömet nem adott. Tisztességesen dolgozok és gyónok, de a testem mást akar. - a kocsmáros csak sóhajtott.
- És mi van a gyerekekkel?
- Csak a fiam maradt itthon. Ő majd vezeti a farmot. A többieknek mind jó dolga van. Nagy városokban tanulnak és jól élnek. - azt mondják az utolsó korty nehéz volt neki - Itt az ideje indulnom? - a kocsmáros csak bólintott. A férfi nehézkesen felállt, végig ment a termen, kilépett az ajtón és eltűnt a fátyolos hóviharban.

A vendégek csendben voltak. Néha az a halk néhány szócska el lebegett. A szél eljátszott a gyertyákkal. A kályha ontotta magából a meleget. Egy fiatalabb ült le a kocsmáros elé, hogy beszélgessen.

- Alig várom, hogy haza mehessek. A feleségem már biztosan aggódig.
- Ha egyáltalán nem kapta el őt a hóvihar. Vagy házad el nem fújta.
- Remélem, hogy nem. Erős az a ház és a feleségem a ropogó tűz mellett ül és vigyáz a két szép gyermekemre. Annára és Larsra.
- Vigyázni is fog rájuk. Fel fogja őket nevelni. Reméljük, nem lesz baj.
- Igen… Szeretem őt, szeretem a földjeimet, a munkámat. Úgy vélem, hogy jó életem van.
- Békés és jó élet ez. Egy ilyen kis faluban mint ez lehetséges is megvalósítani. De még így is valaki csak a bajt keresi.
- Azt hiszem itt az idő…
- Itt van.

A vendégek kérdezgették, „hogy van?”. Felsegítették az ajtóból a lányt, aki akkor betoppant és a pulthoz vezették. Őt is és az öccsét is. Csak ételt kértek és egy kis inni valót. A kandalló mellett falatoztak és nézték az embereket, akik a pulthoz ballagtak, majd ki a hóviharban. Nem szóltak, csak figyeltek, Helga apró falatokban fogyasztotta a vacsoráját, öccse jó ízűen evett. Sokan összesúgtak, voltak akik rájuk mosolyogtak, de nem igen foglalkoztak velük.

A vendégek csendben voltak. Alig maradtak páran, így nem is nagyon beszélgettek. A gyertyák csontig égtek lassan. Addig fogytak a vendégek, amíg csak Helga maradt ott és az öccse. A kocsmáros odahívta a pulthoz őket. Helga egy kis erszényt tett a pultra.

- Indultok?
- Nincs hova mennünk, szívesen maradnánk itt.
- Sajnos nincs szobánk és elég fánk, hogy a vihar végéig meleg legyen. Még akkor se, ha mindent elégetünk.
- Nem tudunk sehová sem menni. Nincs otthonunk. Nincs hová mennünk.
- Sajnálom. Mi elől menekültetek?
- Farkasok, vadászok, féltékeny szerelmek és durva vas kezek.
- Szomorú. A vihar megvéd titeket. Itt az idő. - Ekkor az összes gyertya leégett és a kandalló tüze egy pattanással kialudt.
- Akkor viszont látásra.
- Szervusztok.

The author of this message was banned from the forum - See the message

4Világbővítés: Népmondák Empty Re: Világbővítés: Népmondák on Kedd Dec. 31, 2019 11:34 am

Nessaris Maera

Nessaris Maera
Kísértő
Kísértő
Elsa egyszer csak sírásra lett figyelmes a szomszéd szobából, ahol a gyerekek játszottak. Félbehagyta a zöldségpucolást, és már szaladt is megnézni, hogy mi a baj. A szomszéd Günther volt az.
-Mi a baj, mi történt? - kérdezte, mire a fiú csak a barátjára mutatott, és szipogva annyit felelt:
-Elvette.
Elsa szigorúan nézett saját fiára, aki felemelt egy boltíves fa építőkockát.
-De kell a hídhoz, és ő meg csak... A mondatot már nem bírta befejezni, mert az anyja a szavába vágott, hogy leszidja.
-Nincs semmi de Patrick! Akkor sem szép dolog elvenni mások dolgait. Add szépen vissza Günthernek! Ez már nem az első eset, hogy összevesztek azon a kockán. Sajnos csak egy darab van belőle, és mindig mindenhez pont az kell. Meg kell majd kérnie a férjét, hogy faragjon belőle másikat is. Ugyanakkor, a fia elég rosszcsont, valahogy meg kellene nevelni. Ekkor jutott eszébe egy történet, amit korábban hallott ő is. -Vagy azt akarod, hogy elvigyen a zsákos ember?
Patrick duzzogva, és haragosan - hiszen neki jobban kell az az építőelem - visszaadta a fakockát barátjának, utána értetlenül nézett vissza anyjára. -Mi az a zsákos ember? Kérdezte kíváncsiskodva.
Igazából nem is ember, hanem démon, nem tudom miért így mondják mindig. Azt mondják, hogy van egy ősöreg démon, aki csak rossz kisgyerekeket eszik. Ez a falánkságdémon éjszakánként bukkan fel a legváratlanabb helyeken, amikor megéhezik. Ilyenkor a környéken az összes rossz kisgyereket a zsákjába teszi, hogy az éléskamrájába vigye őket. Egy sem bújhat el előle, olyan jó az orra, kiszagolja, hogy hová bújtak. Állítólag múlt héten az egyik közeli faluban bukkant fel, és három gyereket vitt magával. Igazából semmi ilyen nem történt az előző héten, azonban úgy gondolta Elsa, hogy kicsit a fiúkra ijeszt. Főleg a saját fiára, hogy az ne rosszalkodjon sokat. Patrick azonban mosolyogva felelt.
-Én simán elfutnék előle.
A nő felsóhajtott.
-Nem futnál. Ennek a falánkságdémonnak igen különös ereje van, és megbabonáz mindenkit maga körül. Azok a gyerekek, akiket rossznak talált, maguk sétálnak a feneketlen zsákjába, amit aztán a hátára dob, és elsétál. A felnőttek pedig ledermednek, mozdulni sem tudnak, csak tétlenül nézhetik, ahogy a zsákos ember elviszi a fiaikat és lányaikat, hogy aztán megegye őket.
-És ha ez egy démon, miért nem kapták még el?
-Nehéz elkapni valakit, ha közben mozdulni sem tudsz. Illetve valami titokzatos oknál fogva senki sem emlékszik az arcára, hogy hogy is néz ki. Egyesek szerint nincs is arca. Hogy kapsz el valakit, ha azt sem tudod, hogy kit keresel? De ne aggódjatok, csak a rossz gyerekeket viszi el a zsákos ember. Csak legyetek szófogadóak, és viselkedjetek jól.
A gyerekek bólogattak, majd játszottak tovább. Együtt. Ha már Günthernél van a boltíves fakocka, legalább legyen szép amit épít, segítek neki én is, gondolta Patrick. Elsa még egy darabig nézte őket, mielőtt visszament, folytatni az ebédet.


_________________
Adatlap
https://questforazrael.hungarianforum.net/t1666-nessaris-maera

5Világbővítés: Népmondák Empty Re: Világbővítés: Népmondák on Kedd Jan. 14, 2020 11:28 am

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje
Jól van, aki bújt bújt, aki nem nem!

A Világbővítést ezennel lezárom. Mostantól kezdve egy hétig, azaz 2020.01.21-ig adhatja le mindenki szavazatát. Mivel kevesebb mese érkezett, mint amire számítottam, így a meghirdetett kategóriák helyett csak egy kategória lesz. Mindenki szavazzon kedvencére, hogy megválasszuk a legnépszerűbb mesét. Akik írtak, jutalmukat egy hét múlva, az eredményhirdetéskor kapják meg. Aki szavazni szeretne, írjon egy PM-et szerény személyemnek, Lothar von Nebelturmnak. Témaként a "népmese" szót írja be, s benne az üzenet tartalmazza azt a mesét, melyek kedvencének választott meg. Egy ember maximum két mesére teheti le a voksát.

További kellemes játékot kívánok!

6Világbővítés: Népmondák Empty Re: Világbővítés: Népmondák on Kedd Feb. 04, 2020 5:11 pm

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje
Elérkezett hát a várva várt nap. Az öreg dalnok a tűz köré gyűjti a csillogó szemű fiatalokat. Ott volt a falu apraja-nagyja, hogy meghallgassák a mesét, melyet hajdanán még a nagyapjától hallott, amikor ő hazahozta azt a háború sújtotta falvak egyikéből. Nagy volt az öröm. Más hazatérő vitézek általában csak vérbajt hoztak magukkal...

Gratulálok mindenkinek, aki mesét küldött be. Szoros volt a mezőny, ámde végül egy emelkedett ki győztesként. A legnépszerűbb mese Kastiana "Regölés a barátságról" című elbeszélése lett. Gratulálunk hozzá, s mint első helyezett, jutalmad egy tiszta, csillogó Zafír lett. Ám egyik mesegyűjtő sem maradt jussa nélkül. Az összegyűjtött mondákért az alábbi jutalmakat kapjátok:

Nessaris Maera: 1000 váltó
Kastiana von Britol: 3000 váltó
Johann von Nebelturm: 3000 váltó

Gratulálunk mindenkinek, hogy együtt tehettük színesebbé Veronia világát. S ki tudja...talán egyszer még újra találkoztok ezekkel a különös mondákkal...

The author of this message was banned from the forum - See the message

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.