Küldetés- Aki nem dolgozik, ne is egyék.

Látszik az öregen, ahogy bejön, hogy már megette a kenyere javát. Csoda, hogy még ennyire bírja a munkát. Hála isten eléggé jól megtanultam főzni magamtól is, így tehát nem okoz gondot se a szalonna felvágása, se a rántotta elkészítése.
- Pihenjen csak nyugodtan, és nyugodtan szóljon, ha tudok bármiben is segíteni.- Felelem, miközben egy biztató mosolyt küldök felé.
- Hiszen ön befogadott, és megmentette az életemet. Megteszek, amit csak tudok, hogy viszonozzam a kedvességét.
Mondom, majd visszatérek a rántottához, hogy még véletlenül se égjen oda.

- Milyen kedves ez tőled! Jól nevelt lányka vagy, az unokahúgomra emlékeztetsz, bár ő kicsit feketébb volt, s most már valamilyen pö... csúnya bácsinak a felesége. 
* Elégedetten hátra is dőlt, s hallgatta a közelben recsegve ropogó tűz hangját, melytől persze minden lélek megtelik egy kis melegséggel. Ilyen ez már, elég egy jó ölnyi tűzifa, s az ember minden fáradtsága úgy tűnik el a semmibe, mintha nem is létezett volna. 
- Rongyot? Biztos akad egy rongy valahol a kamrában, rögtön meg is nézem.
* Teketóriázás nélkül felállt az öreg, majd elindult a kamrába, ahonnan egy kissé elszürkült, ecetszagú gyolcsrongyot hozott előre, lerakva azt az asztalra. A gyerek még nem ért vissza, fáradtan telepedett le a székhez, majd az idősebb leányra pillantott.
- Nem tudom hogy merjem-e szegény hagyni, hogy ezekkel a zsivány goblinokkal harcoljon... Tényleg erős, de még csak egy gyerek. Bárcsak fiatalabb lennék, és tudnék segíteni neki magam...
* Fáradtan hátradőlt a székben, amivel is egyetemben visszaért a gyermek a mackóval, amit szerencsére nem vitt el ennyi idő alatt a cica, s éppenséggel a pomogács se. 
- Áh, itt is vagy! Ott a kendő az asztalon * Mutat rá forradásos kezével * - Helyes dolog ám, hogy figyelsz a fegyvereidre, a rozsdás felszerelés a rossz harcos jele.
* Mindeközben a rántotta is szépen készül, s probléma nélkül meg tudod főzni. Most már csak a kására kell várni, hogy végre kissé megdagadjon.