Városleírás

Várostípus: Kereskedőváros

Földrajzi elhelyezkedés, adottságok: A nyugati partvidék kiemelkedő központja, közel száz mérfölddel a kősivatag alatt helyezkedik el.

Lakosság és összetétel: ~4000 fő, amelynek többsége ember, a maradék megoszlik néhány tünde, vámpír és jötün között, akik kereskedelmi, vagy diplomáciai célokkal tartózkodnak ott.

Vallás: Katolikus


A városról

Falbwich a Veroniai Királyság kereskedelmének ütőere, a legtöbb ipar- és luxuscikk ide folyik be a tengerekről és délről egyaránt. Fontos megjegyezni, hogy bár a területe nem olyan hatalmas, mint egy átlagos nagyvárosnak, mégis Falbwich rendkívül masszív védelemmel van ellátva. A várost nyugatról a hatalmas óceán határolja, mely természetes bástyaként szolgál, ugyanis a sziklás part mentén rengeteg zátony van, így a városból bérelhető kalauzokon kívül, csak azok a törzshajósok tudnak kikötni a városban, akik már ismerik a szeszélyes öblöt. Bár ez mindössze a tengeri színteret befolyásolja, valójában igen hasznos, ugyanis a város minden irányból egy igen vaskos kőfallal van körülvéve, csak a tenger felől van nyílt felület. Ha ez még nem lenne elég, a város maga egy eléggé változatos magasságú dombon alapult, így a támadó feleknek, ha sikerül is betörniük, be kell látniuk, hogy a magassági előny mindig az ellenfélnek kedvez. A város maga öt körzetre tagolódik, amelyek között a határvonalak észrevétlenül húzódnak meg az utcákon, az ott élők azonban már jól meg tudják különböztetni egymástól a szomszédos körzeteket.

A falakhoz legközelebb húzódik el a katonák és zsoldosok körzete, ahol a barakkok, istállók, fegyverraktárak és poros gyakorlópályák töltik ki a térség legnagyobb részét. Ez Falbwich legnagyobb, de egyben a legalacsonyabb népsűrűséggel rendelkező része is. Az itt élő összes ember, a falak védelmére esküdött, legyen az férfi, nő, vagy gyermek. Ha a város támadás alá kerülne, ők az elsők, akik odaérnek a falakhoz, hogy azokat védhessék.

A második körzet a mesterembereké. Kovácsok, ácsok és kőművesek népesítik be a nagy műhelyeikkel és mégnagyobb raktáraikkal, közel a kikötőhöz és a kapukhoz, hogy nehéz alapanyagaikat ne kelljen olyan magasra cipelniük.

Közelebb a város szívéhez és messzebb a falaktól található a kézművesek körzete. A kisebb műhelyek és üzletek megbújnak a fogadók, bérházak és helyenként elszórt italozók sokasága között. Ez a körzet a legélénkebb az öt közül ugyanis a nap huszonnégy órájában előfordulnak járókelők az utcákon, még éjféltájt is megesik, hogy egy-egy műhely lámpása még ég. Ez a „nyughatatlanok” kedvelt helye, bár ez is csak amolyan helyi gúnyolódás a saját kárukra. A körzet ugyan elég népes, valójában igen kevesen lakják, ugyanis csak azok hálnak ezen a területen, akiknek nem telik saját házra, vagy épp nem tudják (vagy nem akarják) megtenni nap, mint nap a levezető utat.

A negyedik körzet Falbwich vagyonosabb rétegének lakókörzete, ahol a széles utcák és szűk sikátorok között magas kastélyok és toronyházak sokasága terpeszkedik, helyenként gondosan ápolt kertekkel és részletesen megformázott szobrokkal. A nemesek lakóhelyei ezek, valamint a helyi máguskör épülete is itt található. Az utcákat olajlámpások világítják, a biztonságra pedig a városőrség legjobbjai ügyelnek.

A domb tetején, a kapuktól bő egy órányi gyalogútra található a város szíve, a külön körzetet alkotó vallási és vezetői központ. Itt foglal helyet a hatalmas gótikus stílusú templom, mely támadások idején nyitva tartja kapuit a civil lakosságnak. Ez az utolsó védelmi vonal, és mivel a templom rendelkezik egy hatalmas földalatti teremmel, vész esetén a lakosság közel felét be tudják fogadni. Természetesen a templom szögletes, tömör falai nem olyan pompásak, mint más nagy és díszített templomok, de ez a monumentális építmény mégis lélegzetelállító látványt nyújt, akár egy domb tetejére épített erőd. Ezen a szakaszon találhatóak még a város egészségügyi létesítményei, illetve a város érsekével együtt irányító hatalom, az Iparosok Tanácsának székhelye is, több közigazgatási intézménnyel egyetemben.

A város egyik különlegessége, hogy nincsen egy főútja, amely összekötné a várfalat a dombtetőn elhelyezkedő központtal, hanem rengeteg összekötött, girbegurba utcával rendelkezik, amelyek többsége nem elég széles, hogy szekerek is átférjenek rajtuk. Annak érdekében, hogy a kereskedelmi cikkek és az emberek akadálytalanul és gyorsan tudjanak mozogni a városon keresztül, az Iparosok Tanácsa a dokkoknál használt emelőgépek alapján megépíttette a város több pontján is keresztülfutó felvonórendszereket. Ezek a mesterien megtervezett mechanikus rendszerek, képesek kötelek, láncok, fogaskerekek és csigák segítségével nagyobb fülkéket mozgatni az utcák és néhol a házak fölött is. Természetesen a felvonók üzemeltetése és karbantartása nem olcsó, így a kereskedőkön és a nemességen kívül csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak a használatukat.


Fontosabb helyszínek

Kereskedőház
A város egyik legnagyobb tere fölé tornyosuló épület, amely egyszerre szolgál a nagykereskedelmi cikkek árusításának helyszínéül, valamint az Iparosok Tanácsának székhelyéül is. Itt cserélnek gazdát, több minden más mellett a gabonák, faáruk, ércek, italok és a dokkoknál feldolgozott termékek is. Az épületnek három szintje van, amelyből kettőn nyitástól zárásig zajlik az alkudozás, a harmadikon pedig az Iparosok Tanácsa ülésezik. A kereskedőház előtti tér általában sohasem üres, hordók, ládák, zsákok és különböző termékek várják rajta, hogy tovább vigyék őket, míg a város őrei éles szemekkel figyelik a rendet.

Kis piactér
A nevével ellentétben nem egy térről, hanem több kisebb utcáról beszélhetünk a kézművesek körzetében, nem messze a dokkoktól, ahol bárki árusíthatja saját, eladni kívánt portékáját, legyen az kereskedő, matróz, közember vagy nemes. Az utcák mindig élettel telik, zajosak és szagosak, s a városi őrség is nagyobb hajlandósággal huny szemet a megkérdőjelezhető üzelmek felett, mint másutt.

A kikötő
A sós tengervíz, az ázott fa, a hal és az izzadtság szaga jellemzi leginkább ezt a helyet. A dokkok közel harminc kereskedőhajó egyszerre történő befogadására képesek, már amennyiben az öbölbe vezető sziklák között mindegyiket át tudják navigálni a kapitányok. A hajókról való lepakolást egyedi, mechanikus emelőgépekkel segítik, az utcákat pedig raktárak, pihenőházak és olcsó kocsmák és fogadók ékesítik.

Szirén fogadó
Megfáradt matrózok és kapitányok kedvelt pihenőhelye, egy teljesen átlagosnak tűnő ház berendezett pincéjében, nem túl messze a kikötőtől. A levegőt különleges illatok töltik be, s a helyiség közepén elhelyezett porondon mindig játszik egy bárd, noha soha sem ugyan az. Alkoholos italaikat különleges fűszerekkel keverik, s aki ismeri a járást, az még egyéb testi örömökben is részesülhet.

"Vastorony"
A falbwichi máguskör székhelyéül szolgáló mágustorony, amely a vassal megerősített falairól vált híressé. Belépés csak a máguskör tagjainak engedélyezett, ám aki be is jut, nem a szokványos könyvtárakra és pergameneket tartó polcokra számíthat, hanem egy fegyverraktárra és műhelyre. A torony legalsó szintjein különleges kohók sorakoznak, feljebb pedig az alkimisták, a mesterek és a tanoncok szobái.

Az aranyló ház
A negyedik körzetben található, igen méretes üvegkupolával ellátott épületet nevezik az aranyló háznak, noha nem külleme miatt. Alapvető funkcióját nézve, ez egy aukciós ház, ahol a nemesek és kereskedők licitálhatnak különleges és/vagy ritka tárgyakra, hogy gyűjteményüket, vagy hírnevüket gazdagíthassák vele. A háznak azonban van egy másik, sokkal fontosabb szerepe is. A hely, egy diplomáciai forrópont, ahol különleges egyességek és alkuk valósulhatnak meg, teljes biztonságban. Sokan azt beszélik, hogy az aranyló ház jobban őrzött, mint a király trónterme.

Fontosabb személyek

Austin érsek: A város egyházi vezetője, ki egyben kezében tartja a város igazi "kulcsát". Viszonylag fiatal, nagyjából a 30-as éveiben van, ám sokak szerint közel annyi tapasztalata van, akár idős aggastyánnak. Egy igazi stratégának tartják és a maga módján igen nagy hataloméhséggel rendelkezik. Bár hűen szolgálja a Pápát és zokszó nélkül követi az utasításait, amikor megteheti, előszeretettel hoz olyan döntéseket, amelyek kedveznek az önös érdekeinek.

Henrik von Reinhold: Egy olyan nemesi család sarja, ami a nemzedékek során elérte a város leggazdagabb vagyonosainak címét. A város minden huszadik érméje nagy valószínűséggel hozzájuk tartozik. A Reinhold család mindig is kényelmes és pazarló életmódot folytatott, s ha nem is a vagyonukkal, de beképzelt, pökhendi viselkedésükkel igen sok rosszakaróra tettek szert. Henrik mindenbe szereti beleütni az orrát, s a városi tanács öt tagjának egyikeként igyekszik minél több hasznot szerezni pozíciójából.

Alfihar Tohking: Alfihar a városi őrség egyik szakaszának, a Fantomok parancsnoka. Bár hivatalosan nem tartozik a város lakosságához, ahogy az emberei sem, mivel jól megfizetik őket, így eltűri a parancsokat, amelyeket kap. Modora hagy némi kivetnivalót maga után, még sem mer ellene fellépni senki, hiszen tudják, Alfihar és emberei nem a nyílt konfliktusok elsimítására vannak. Ők csendesen dolgoznak, gyakran mérgekkel és az éjszakába rejtett tőrökkel.

Rudolf Fischer: A városi katonaság parancsnokaként minden íjász, lovag és zsoldos felett áll, s míves páncéljával és tekintélyt parancsoló termetével még a félóriások dulakodását is képes félbeszakítani. Aki barátjaként ismeri, kedélyesnek, sokszor bolondosnak mondhatja, ellenségei azonban inkább nevezik számítónak és könyörtelennek. A legenda úgy tartja, hogy már tizenöt évesen megölt egy óriást, amely otthonát fenyegette.

Történelem

A város, feltehetőleg a 200-as évek végén alapult halászfaluból nőtte ki magát, s a 600-as évek közepére már hivatalos oklevelek is tanúsították a kereskedelmi jogainak meglétét.

V.I.SZ. 680 - A nagy tisztogatás - Kultisták megpróbálták átvenni a hatalmat a város felett. A keresztesek és a helyi lovagok több héten keresztül vadásztak le minden mélységi szolgálót a városon belül, míg írmagjuk sem maradt, közel felére csökkentve ezzel a város lakosságát.
V.I.SZ. 725 - Herr Leo Ludwig, a városi tanács egyik tagja nagyszabású városfejlesztési projectbe kezdett, hogy a folytonos portyázásoktól megóvja szeretett otthonát, kialakítva a ma is ismert szűk utcákat és elkezdve a vastag falak építtetését, melyek 730-ra be is fejeződtek.
V.I.SZ. 819 - III. Gustavnak köszönhetően megjelentek a Jötün kereskedők és mesteremberek, még nagyobb színvonalra lendítve a város kereskedelmét, tovább mélyítve a szegények és gazdagok közötti hasadékot.

A leírás, Quermos Ashor pályázata alapján készült.