Felhívnám mindenki figyelmét, hogy a poszt disznóságot tartalmaz, így amennyiben bántja bármi ilyesmi a szemed, akkor ne pazarold az időd az elolvasásával.
* Zsibongva dalol a kocsmában a lant, torokból kiált mellé az ittas dalnok, s önmagát túlordítva danolja gyalázatos líráját, melyet jó eséllyel nem hogy a nyomda, de még a wcpapír se nagyon bírhat. Mindeközben a kocsmanép fenemód... Hol van a kocsmanép? Sehol? Üres az egész hely? No, annak éppen nem az, de teltségileg pont mint hétköznap a paraszti lak: Egy szerencsétlen szenilis apóka csápol utolsó erejével fogyó sörébe kapaszkodva, egy unatkozó kocsmáros dől a pultnak néha fel-fel horkantva, s egy szép cselédlány saját asztalára könyökölve vihogva figyeli. Ettől menten szűkebbnek érződik poros barna nadrágja, ideje lenne hát igazán lenyűgözni, s egy szép E-Dúrt lepengetve tekintetét piszkosul belefúrja a másikéba.
* Egy rövid passzusra lantja ismét átveszi a vezetést az erős baritontól, s csakis dúdolgatva egészíti az egyébként meglepően kellemes dallamot, amihez egyébként épeszű ember nem párosítani bármi efféle disznóságokat, ám védelmére legyen, se nem épeszű, se nem ember.
- Fel nem tudom fogni, hogyan gondoltad, hogy ez sikerülhet.
- Halgassss, én vagyok a dalnok, tudom mit csinálok.
- Az a két nagy veres pofon nem ezt sugallja.
- Érdekkkkel is, megfizettem kettővel a kettőért, akkora melle volt mint egy dinnye, alig fért a kezembe.
- Szépen nézünk ki már megint.
* Nem is hiszem hogy jelentős leírást kell adni a bárd előtt lévő asztalról: Korsók népes tömege sorakozva áll vigyázt az állandóan lappangó józansággal szemben, s egyenlőre egészen becsületes munkát végeznek, mert most még az anyja se nagyon ismerne rá, abba pedig ne is gondoljunk bele mit tartogat az este! Ökör iszik magában, de még ennél is nagyobb ökör, aki nem issza el azt, amije van.
- Meg amúgy isss, ha te is énekelsz, akkor biztos jobban tetszik neki.
- Még csak az kéne, menten ne csak magadból hanem belőlem is bolondot járass.
- No, egyezzünk meg abban, hogy afaszomat.
- Te disznó.
* Eltekintve kissé a továbbra is bongva táncoló húroktól, maga az ivó egy kifejezetten csöpp méretű kis csehó az Istennek a hátulsó oldala mögött, s bár nem túl forgalmas, az erre járók mégis gyakorta megszállnak itt, mert úgy istenigazából nincs máshol hely. Kellemes kis zug, vályogból formázott falai jól tartják a búbos kemence jótékony melegét, s a döngölt padló is kellemesen szívja a hányást, így ha lehet még annyit se kell takarítani. Valahol arrébb még szobák is akadnak, jó bolhás szalmával, ahogy az meg van írva a könyvbe, de hát az ember vagy ott alszik, vagy az asztalon, akkor meg ugye már mit számít még két bolha?
* Zsibongva dalol a kocsmában a lant, torokból kiált mellé az ittas dalnok, s önmagát túlordítva danolja gyalázatos líráját, melyet jó eséllyel nem hogy a nyomda, de még a wcpapír se nagyon bírhat. Mindeközben a kocsmanép fenemód... Hol van a kocsmanép? Sehol? Üres az egész hely? No, annak éppen nem az, de teltségileg pont mint hétköznap a paraszti lak: Egy szerencsétlen szenilis apóka csápol utolsó erejével fogyó sörébe kapaszkodva, egy unatkozó kocsmáros dől a pultnak néha fel-fel horkantva, s egy szép cselédlány saját asztalára könyökölve vihogva figyeli. Ettől menten szűkebbnek érződik poros barna nadrágja, ideje lenne hát igazán lenyűgözni, s egy szép E-Dúrt lepengetve tekintetét piszkosul belefúrja a másikéba.
- Minimálisan profán:
- Óh, mondom néked, édes leány, hogy szemednek párja nem akad talán, jártam már földet oda és vissza, de ilyen szép mellett nem fogtam biza! Óóóóóh lááám, óh szép leáááány, had fogjam hát meg mit rejt a ruháád~.
* Egy rövid passzusra lantja ismét átveszi a vezetést az erős baritontól, s csakis dúdolgatva egészíti az egyébként meglepően kellemes dallamot, amihez egyébként épeszű ember nem párosítani bármi efféle disznóságokat, ám védelmére legyen, se nem épeszű, se nem ember.
- Ez már konkrétan disznó:
- No ne légy oly durva, nem kell az nekem, had tegyem seggedre mind a két kezem~, ennyi nem elég, bírj hát még vélem, fogd hát a vonóm, s játssz rajta szépen! ~
- Ez méginkább:
- Vonj hát véle feljebb, majd ha lehet le is, lesz rajta gyanta, a végén meg tej is!~ Ne ijedj meg tőle, nem árt ez néked, ha olyan a kedvem, be is kenem képed!~
- Ez meg főleg:
- A móka vége még messze, forrong a vérem, lábad közé nyúlok, gyengéden, szépen.~ Tüzes az elf csók, égető parázs, megszúrom csunyád, mint egy dali darázs.~
- Fel nem tudom fogni, hogyan gondoltad, hogy ez sikerülhet.
- Halgassss, én vagyok a dalnok, tudom mit csinálok.
- Az a két nagy veres pofon nem ezt sugallja.
- Érdekkkkel is, megfizettem kettővel a kettőért, akkora melle volt mint egy dinnye, alig fért a kezembe.
- Szépen nézünk ki már megint.
* Nem is hiszem hogy jelentős leírást kell adni a bárd előtt lévő asztalról: Korsók népes tömege sorakozva áll vigyázt az állandóan lappangó józansággal szemben, s egyenlőre egészen becsületes munkát végeznek, mert most még az anyja se nagyon ismerne rá, abba pedig ne is gondoljunk bele mit tartogat az este! Ökör iszik magában, de még ennél is nagyobb ökör, aki nem issza el azt, amije van.
- Meg amúgy isss, ha te is énekelsz, akkor biztos jobban tetszik neki.
- Még csak az kéne, menten ne csak magadból hanem belőlem is bolondot járass.
- No, egyezzünk meg abban, hogy a
- Te disznó.
* Eltekintve kissé a továbbra is bongva táncoló húroktól, maga az ivó egy kifejezetten csöpp méretű kis csehó az Istennek a hátulsó oldala mögött, s bár nem túl forgalmas, az erre járók mégis gyakorta megszállnak itt, mert úgy istenigazából nincs máshol hely. Kellemes kis zug, vályogból formázott falai jól tartják a búbos kemence jótékony melegét, s a döngölt padló is kellemesen szívja a hányást, így ha lehet még annyit se kell takarítani. Valahol arrébb még szobák is akadnak, jó bolhás szalmával, ahogy az meg van írva a könyvbe, de hát az ember vagy ott alszik, vagy az asztalon, akkor meg ugye már mit számít még két bolha?