Tyr vs Sil, avagy verés és verekedés között félúton...

A fejem az asztalon hevert, ám én képtelen voltam felemelni. Körös körülötem kiloccsant bor, és szétszórt hamu mocskos keverége fedi az asztalt, ám nincs sem erőm sem kedvem felállni. Selymes és ezüstfehér haja, most szétterülve folyik szét az asztalon, a vége pedig bortól átázva csüng a padló fölött. A kocsmában hangzavar uralkodik mind mindig, és valaki a karomat húzza.
- Hú, hé öreg, zenéljé nekűnk valamit ! - mondjra egy durva, enyhén ittas hang. Nem hagyja abba a piszkálást, ezért nagy nehezen feltápászkodtam. Nem volt könnyű, ugyanis már túl voltam annyi boron, amit még az én démonszervezetem sem tudott rendesen megemészteni, így nem kissé instabilnak éreztem az állapotom. A figura nem volt túl figyelemre méltó alak. Széles, lapos ajkak, ferde fogak, barna szemek, kopaszodó haj. Úgy a harmincas évei elején járhatott. Engedtem, hogy a balom elkezdjen változni, éreztem hogy megszilárdul a finom bőr, átalakulva valami igazán kemény, törhetetlen anyaggá. Felszólítás nélkül, teljes erőből bezúztam egyet a fickónak, aki az ütés hatására a mögötte álló asztalra zuhant, letarolva az ott ülő szintén magányos vándor asztalát. Ahogy elnéztem, kissé meglassult reakcióiből ítélve láttam, hogy ő sincs túlságosan jobb álltapotban mint én.
Szemügyre vettem. Komolysága, szép, tünde vonásai, hosszú mézszőke hajtincsei ölelik körbe, egyfajta érdekes hatást kölcsönöz borpíros arcának. Zöld szemeivel, enyhén barna bőrszínével és izmos alkatával, bizonyára belopta magát egy két nő szívébe. A szeme fölött egy apró vágás éktelenkedik, ami eléggé ismerősnek tűnik.

//Ez nem az a vágottszemű zsoldos, akiről az a fickó mesélt, Sil ?//

Ám nem hiszem hogy van időm ezen töprengeni, hiszen egyenesedik is fel, s fordul felém, ekkor látom meg hogy majdnem velem egymagasságú. Ebből harc lessz, gondolom, ám kicsit sem bánom elég rossz a kedvem, belém köt, hát laposra verem.

Nyugodtan ül a helyén a tünde, annak ellenére, hogy körülötte rendetlenség található. Kiloccsant bor illata száll a levegőben, ami keveredik a füst szagával, ezáltal valami új mintát létrehozva. Magányosan ül az asztalánál, miközben lassan iszogatja a saját italát. Kis idő múlva a pohár fenekére néz, így rendeli a következő kört. Az ötödik pohár alkoholnál kezd mámorítóan hatni rá az ital, ami mosolyt varázsol a különben komoly arcvonásaira. A tizediknél az arcára jól látható pír költözik, miközben a fejét kezdi egyre nehezebbnek érezni. Körülnéz, s feltűnik, hogy egy magas izomkolosszus fogdos valami nőt, aki próbál kijutni annak karjai közül. Másik oldalra pillant, s ott pedig megriadt szemekkel ül egy párocska, akik megriadnak mindannyiszor, mikor közelebb hallanak egy-egy nehezebb léptű alakot.
~ Franc az emberekbe, meg a romantikájukba. ~ szól magában, aztán lassan nyújtja a kezét, hogy még egy kör italon túl legyen. A számításait azonban nem várt esemény szakítja félbe, mikor a gyenge minőségű asztala ripityára törik, mert ráesik egy ismeretlen alak. Egy ideig a székéről nézi a porul járt illetőt, majd kis idő múlva rájön, hogy nem fog egy ideig felkelni. Feláll a helyéről, miközben a fekete hajú ember menyecske érkezik az italával. Mikor megpillantja mi történt, akkor rögtön a tündéhez szól.
- Az asztal árát hozzávesszük az italozás árához. – szól édes hangon, de eközben Tyr már farkasszemet néz a hófehér hajú alakkal. Az ő számlájára kellene írni, s nem az övére. Ital hatása alatt viszont ezáltal nem gondolkozik józanul. Odatekint a kiszolgálóra, majd válaszol.
- Rendben – mondja felé hűvösen, majd gyorsan kinyúlva a nő testéért magához húzza. Egy rész ital a tünde felsőjén landol, ám a többi a gyomrában. A lány teljesen elalél a nem várt eseményre, de mikor rájön, hogy fogják, akkor tiltakozni kezd.
- Részeges banda! – sértetten távozik, így magára marad a különös páros.
- Te fogod fizetni az asztalt! – jelenti ki határozottan, de egyelőre nem mutatja jelét annak, hogy erőszakhoz folyamodna.

A kocsmában, kissé lejjebb halkulnak az emberek, néhány érdeklődő szempár vetül felénk. Kártyások, részegek, és majdnem részegek, uzsorások, tolvajok, csalók, szélhámosok. Bizonyára csak azt várják hogy megüssem, és kitörjön a csetepaté. Egy rövid feketehajú pincérnő érkezik hozzánk, egy kupa borral a kezében, mögötte pedig valószínűleg a fogadós tördeli a kezét, aggódva hogy bunyó lessz.  úgy látszik megkedvelt, nemhiába szemeztem vele ezt megelőzően. Egykedvű vidámsággal szól Szőkéhez.
- Az asztal árát hozzávesszük az italozás árához. - szól hozzá Szőkéhez. Úgy tűnik még falazna is nekem, ez jutalmat érdemel. Apró barna szemeivel rámpislant, és halovány mosolyt is megenged magának, ám én a tündével nézek farkasszemet.
- Rendben - válaszolja majd magához rántja a csajt, és gyorsan felhajtja az italát. A bor egy része a felsőjére löccsen, a többi pedig a torkába, eközben szorosan tartva a leányzót. A felszolgáló arcán először értelenség, majd düh szalad át elszakad a tündétől, sértetten távozik. Még egy óvatos pillantással lemérve a derék alatti részeimet,alig észrevehető kacsintással
- Részeges banda ! - vágja távozóban a fejünkhöz, magunkra hagyva, hogy egymás között intézzük a dolgunkat. A tünde továbbra is kőarccal bámul rám.
- Te fogod fizetni az asztalt. - vágja nekem nyugodt hanggal. Ha csak ennyi lenne a bajod, hát legyen. Kipenderítem a hajszálakat az arcomból, és levetem a köpenyem, így már a jóval könnyebb fehér öltözetem sokkal nagyobb mozgásteret biztosít. Még felhajtom én is borom maradékát, ám a hajam újra az arcomba hullik. Övemről leoldom a pénzeszacskómat, a távolban álló fogadós felé hajítom. Az elkapja és riadtan néz vissza rám. Fejben átfutva abból még négy-öt asztal ára is kiférne. Annyit talán le is tarolhatunk együttesen.
- Az asztalért - mondom nevetve - meg a többiért. Bocs cimbora, semmi személyes. - felelem neki, majd egy jobbegyenest indítok útnak Szőke felé. Ha ez talál, indul egy balhorog, egyensen a földre küldöm. Ha nem talál, valószínűleg csak részegen elvágódom.

Mikor a fehér hajú nevetni kezd, akkor morcos fejet. Vele senki se szórakozzon, mert ő egy kemény harcos, akivel jobb nem ujjat húzni. Nincs több szó, s már indítja a jobbosát az illető. Részegen az ember nem olyan gyors, mint szeretné, így nagyon hamar megízleli a fájdalom egy szeletkéjét. Arcáról jól leolvasható, hogy nagyon rosszul viseli az ütést, jelen formájában. Ha pedig ez nem lenne elég, akkor egy balhorog juttatja a földre. A padló deszkáival ismerkedik egy darabig, míg rá nem jön nagy nehezen, hogy vissza kellene vágnia. Féloldalasan helyezkedik el, majd abban bízik sikeres lesz, így elindítja jobb lábát a másikfelé.
- Nem vagyok a cimborád, te kurafi – szól vissza, mert az ital kihoz belőle olyan gondolatokat, amit józanul képtelenség lenne belőle kicsikarni. Arcán némi düh látható, mert egyáltalán nem ilyen estére számított. Utálja, ha másokat kell ténylegesen bántania, ám az ellefele ezt az utat választotta. Magát ezzel hitegeti, mikor az elébb kifektetett embert használja, hogy féltérdre tápászkodjon fel. Megrázza a fejét, mint ha ezzel képes lenne az alkohol mámor béklyóját eltüntetni. Fogalma sincs, hogyan festhet, de van olyan sejtése, hogy nem lesz rá ideje meglesni. A jobb öklét nézi meg, hogy azzal ellenőrizze, hogy milyenek a reakciói. Cseppet sem mondható gyorsnak, inkább öregesen lassú, aminek tudata csak még inkább felpaprikázza jelen helyzetben. Elvéti a küzdés egyik alapszabályának tételét, miszerint:” Maradj mindig hidegfejú, s önuralmadat ne veszítsd el!” Ehhez túl késő, hogy bárki szóljon. Magát keménynek hiszi, s úgy véli, most megleckézteti a verekedni kívánot.

Úgy tűnik Szőke nem számolt azzal a jobbegyenessel, így telibekapja, még csak kitérni sem próbált előle. Bár eléggé ingatag állapotban vagyunk mind a ketten, ezért nem is biztos hogy felfogta mi történik. A balhorgom is sikeresen betalált, ám kis híján én is utánaestem, úgy meginogtam. Ám ekkor egy pillanatra megálltam, félig kedvesen, félig részegen mosolyogtam rá. Néhány másodpercig a padlón hevert, bizonyára ismerkedett a helyzettel. Ez idő alatt észrevettem, hogy a kocsmában már kitört a bunyó. Valószínűleg mi csak szikra voltunk, ám csak ennyi kellett az embereknek. Egy barna csuklyás figura széket tör össze egy óriási fickón, míg egy másik éppen egy jobb, és balegyenesekkel bombázza az előbbi puszipajtását. A szemem sarkából még látom hogy a pincérleány egy üres kancsót tör szét a rámászó fickón. Másutt egy zömök fickó az asztalra vágja a csaló kártyást, és a következő pillanatban egy rúgástól csuklik össze. Teljes a káosz.
- Nem vagyok a cimborád, te kurafi - hallom Szőkét, nagy valószínűséggel az ital beszél belőle. Látszik hogy bepipult, arca pirospozsgásságához jól meg a felvillanó szeme. Oldalra gurul, és jobb lábával egy rúgás indít felém. Hát valahogy teljességgel kiszámítható lett volna, és pontosan ez miatt váltok függőlegesből vízszintesbe. Nagyot koppanak a földön, a homlokomnál keletkezett sebemből vér csordogál. Míg amaz feltápászkodik, én csillagokat látok. A kezem egy kancsóra bukkan és azonnal elvágom Szőke irányába, majd az asztalba kapaszkodva próbálok felállni. A bor már elég erősen dúl bennem, lassú vagyok mint a csiga.
- Nem rossz pajtás, nem rossz ! - nyögöm, fája a fejem mint a nyavaja, és a bor is eléggé szédít.

Nem foglalkozik, hogy mi történik a környezetében, pontosabban szemével nem követi az eseményeket. A puffanásokat, meg a néha harci kiáltásnak nem nevezhető hangok valamennyire eljutnak a fülébe. Sikerül az illetőt függőlegesből vízszintesbe kényszerítenie, aminek kifejezetten örül, ám ezt kivülről nem mutatja. Marad az a hüvős arckifejezés, ami leginkább azt mesélheti el, hogy ki lesz filézve, mint egy hal. Nehezen veszi ki a másik kezében a kancsót, azonban  elhajol előle. Egy vicsorgással nyugtázza a küzdőfelének, hogy távolról semmit sem ér. Megkapaszkodik végül a közeli tárgyban, azonban egy nem várt dolog támadja le. Egy pufok alak esik neki, s dönti le a lábáról.
- Szálj le rólam te féreg! – amaz sűrű bocsánatkérések közepette felkel, de eléggé inog. Tyrwel gondol egyet, s maradék erejét összeszedve nekimegy az illetőnek, s a cél pedig nem más mint az ellenfele. Nem lehet kiszámítani egy részeg esési útját, így vagy sikerül vagy sem. Azonban nem lélegezhet fel, mert egy nő ugrik rá a hátára, s elkezdi gyengében, ám idegesítően püfölni a fejét.
- Ezt a fogdosásért te borkazán elf! – sívítja szinte a fülébe, miközben Tyrwel a hasára. Egy darabig nem tesz semmit, csak aztán lát neki a nő leszerelésébe. Azonban mivel az cseppet sem részeg, s elég jó erőben lévő menyecske ezért nagyon fárasztó feladat. Mikor sikerül lefognia a két kezét, s fölé kerekedni, akkor minden erejét felemésztette a párbaj.
- Maradj csak csendben! Ahelyett, hogy engem piszkálsz, mássz rá a másikra. – liheg egy kissé, majd megpróbálkozik egy oldalra fordulással, hogy ott meg mi a helyzet?

//Sil, kóvályog a fejem, ne igyál többet.//

Valóban igaza van már a drágámnak, immáron bőven átléptem a józanság határát. Nehen megy a feltápászkodás, szinte erőlködnöm kell hogy talpon maradjak. Az asztal szélébe kapaszkodva lesek körbe. Székek röpködnek, ordítozás és verekedés zajlik mindenütt. Bár mondanám hogy épp elég probléma saját magamat két lábon tartani. A fejem így is sajog, a részegségtól kezdek kettőt látni a környezetemből. Fél szemmel Szőkére pillantok aki éppen a pincérnőt hámozza le magáról, elég humoros látványt nyújtanak az meg kell hagyni.
- Hogy a rúgna tökön a ló, ez fájt te zöld seggű. - dörmögöm, próbálva időt nyerni hogy összeálljon a fejemben valami terv-féle. Vajon mit kéne tennem ? Lerohanjam, vagy esetel próbáljam megrúgni ? A gondolataimat azonban egy nekem rontó fickó szakítja meg aki a falnak lök, s ordítva nekem rohan. A lökéstől kissé kiélesednek az érzékeim bár nem tudom, hogy ez az én, vagyis pontosabban melyik énem érdeme ez. A legkedvéssébé sem szeretném itt és most elveszíteni a fejem. A fickót könnyedén megállítom azzal ahogyan az talpam a gyomrába nyomom. Könnyedén visszarúgom, majd valamivel józanabbul felegyenesedek. Általában kissé meggörnyedve járok, hogy különlegesen magas alkatom ne tűnjön ki a tömegből. Átlagemberek között óriásnak számítok, sőt még a magas emberek közül is kirívó a méretem. Ahogyan kihúzom magam, körülnézek a tömegen. Van aki egy, ám olyan is akad aki két fejjel kissebb nálam. Lerázom magamról az akadályozó göncöket, s megindulok előre. Hátul összefogom a hajam mielőtt valaki beletépne, majd féloldalt Szőkére nézek.
- Előbb ezt rendezem le, ha ez megvan te következel. - nevetek rá szórakozott, ám szokásosnál kevéssbé angyali vigyorral. Látom hogy néhányan felénk fordulva közelednek asztallábakkal és székekkel, engem a kiütött pajtásukért, a tündét pedig valószínűleg csupán tünde mivoltáért szeretnék megleckéztetni. Az elsőt könnyedén Szőke felé lökö viszont a másodikat már egy korsó borral csapom fejbe, s nekiindulok a többinek néhány egyenessel...

Mikor odanéz küzdőfelére, akkor az éppen tápászkodik fel. Magában mosolyog, hogy elvette a másik harci kedvét ezzel a bűvös mozdulattal. Hallja a szavakat, ami ezután következik.
- Tartogasd a káromkodást másnak te vékony nádszál – ejti ki eme szavakat, persze a kellő ridegséggel. A nő alatta ki van pirulva, s feladta a küzdelmet. Úgy tűnik belátja gyengeségét.
- Engedj el és itt sem vagyok. – szólal a nő, mire Tyr tekintete rávetül. A földön fekvő teremtés megborzong a férfi tekintetétől, mert olyat lát, amit csak ilyen közelségből lehet. Az ex-őrzőnek nincs ellenére a dolog, hogy szabadjára engedje. Finoman elengedi a gyengébbik nem képviselőjét, aki felsóhajt rögtön. Az a bizonyos zöld seggű ráadásul kezét ajánlja fel a menyecskének, aki először meglepett arcot vág. Sután fogadja a segítő szándékot. A tünde segít felállni a másiknak, aztán megtoldja a jelenetet pár szóval.
- Köszönöm, hogy kiszolgáltál – a lány nem tud mit szólni, csupán némán távozik. Nem kell sokáig várnia, mert egy ágyúgolyó testalkatú fickó elordítja magát a terem másik végéből.
- Geronimo! – a zömökségével ellentétben fürgén indul meg, akár egy puskagolyó. Mindenkit elsodor, aki az útjában van, míg végül eléri a zöld seggűt és szó szerint elsodorja. Az ex-őrző háta egyszer találkozik az épület falával. Hirtelen kiszalad belőle minden levegő, ezért kapkodni kezd utána.
- Hogy nyuvadnál meg pipacsevő! A cimborámat cellába küldted! – szól fennhangon, azonban nemsokára az elf két kezét ökölbe fonva félelmetes buzogánnyá alakítja, s lesújt annak hátára, aki felnyög erre.
- Te kurafi! – üvölt fel, miközben még mindig fogja az áldozatát. Kap két ilyen ütést, mire a földre kerül.

Egy középmagas, borostás állú, bortól vörös képű fickó kerül eléb a forgatagban, s én nem restellem egy jobbegyenessel tarkítani az arcképét. A fickó hanyatt esett az ütéstől, ám ebben a pillanatban én is bekaptam egyet. Egy fájdalmasat ráadásul.
- Te rohadék... ! - ront nekem üvöltve egy magas, hórihorgas fickó, ám egy dulakodó páros elsodorja az utamból. Körültekintek, de a bortól kótyagos fejjel csak ennyit tudok felfogni : Áll a bál. Egy másik dulakodó páros egyenesen belémjön, amitől hátradőlve egy padra esek. Pontosabban ülök. Mellettem egy üveg bor áll, s megragadom a nyakánál. Megemelem kissé, mintha csak a balhés tömeget ünnepelném, majd kiiszom a benne lötyögő maradékot. Egy alacsony köpcös alak téved elém, háttal áll nekem én pedig nem átallom széttörtni fején a palackom. A fickó nyekken egyet és én mintha csak valami fertőzőt fognák elengedem az üveg nyakát, s szőkére vetem a tekintetem.
- Esküszöm, én nem nyúltam hozzá... - emelem fel a két karomat, felmutatva a tenyeremet, bizonyítva az ártatlanságomat. Balommal beletúrok a hajamba, jobbommal pedig egy széket ragadok meg, s összetöröm a legközlebbi pároson, akik eldőlnek mint egy zsák. A kocsma teljesen romokban hever, mindenfelé lerészegedett, vagy kiütött emberek hevernek. Felállok a padról és erősen dülöngélve megindulok a pult felé ahol két még érintetlen kupa bort látok pihenni. Mielőtt odaérkezhetnék, egy nagydarab, és meglehetősen erős alkoholtól bűzlő alak lép elém. A vállaimnál fogva megragad, majd áthajít a pult fölött, ahol először a falnak csapódok, majd a halálrarémült kocsmáros fejére zuhanok. Nehen és kábán tápászkodok fel, a fejem kering, szédülök, hányingerem van, és már igencsak a végét járom. Eléggé berúgtam. Ahogyna a ult tetejébe kapaszkodok, az előbbi fickó megragad és felemel, azonban, én már fel vagyok készülve. Egy palacsintasütővel vágom fejbe olyan erősen ahogyan csak kifér, ellenfelem pedig némán leroskad a pult tetejére.
- Erre, erre ! - intek a tündének, széles vigyorral, miközben a kis híján kipusztult kocsma élettel telibb végéhez invitálom. Látom rajta hogy leharcolta a magáét, derekasan küzdött, megérdemel egy italt. - Egy italt a dicső harcosnak ?

Mikor végez a zömök vasgyúró alkatú emberrel, addig közben a kocsmai viszonyok teljesen leharcolt állapotba kerül. Törött bútorok részei szanaszét, ahogy a dulakodók eltörték a másikon. Emellett korsók darabkái, s minden más, amit csak fel lehetett használni a másik legyőzésére. A tünde lép kettőt, de az egyik földön maradt alakban elbukik, ám nem marad sokáig a földön. Egy nagy szakállas északi izmos fickó felkapja onnan, aztán a következőket dörmögi felé.
- Te hágtad meg nőmet!? – kérdezi borgőzös lehelettel, miközben Tyr azon gondolkozik, hogy mit csinálhatna ebben a helyzetben?
- Nem! – érkezik határozottan, ám erre kap egy gyomrost, amitől kétrét görnyed. Mintha most vertek volna rá a gyomrára egy 10 kilós kalapáccsal.
- Mondom nem! – mondja annak, de elég nehezen jönnek ki a zöld seggű ajkain ezen a szavak. Erre még kap egyet, amire kissé a könnye is kicsordul a fájdalom miatt.
- Neh hazudj kutya! – rivall rá, miközben kellő mennyiségű nyálat fröcsög rá a tündére. Képtelen megfejteni a másik eszének járását, de próbálkozik továbbra is.
- Neked nincs is nőd, igazam van? – erre hirtelen zuhanni kezd, s bár nem esik sokat, de a szesz befolyásolása miatt mégis egy mély szakadéknak érzi. A barbár férfi kifelé dülöngél a helyről átkozni a rossz szerencséjét. Tyrnek nincs szerencséje, mert a közelben nincsen semmi, amiben megkapaszkodhatna és feltápászkodna. Marad a földön való kúszás, hiszen az a két ütés még mindig úgy sajog, mint ha ebben a pillanatban történt volna. A pult felé vánszorog a földön, miközben ráesik két súlyos alak. Felnyög a súlyuk alatt, aztán azon ügyköd, hogy letolja őket magáról. Mikor nehezen megszabadul a terhétől, akkor addigra a fájdalma elmúlik a gyomránál, hogy fel tudjon állni. Odasétál a pulthoz, ahol a fehér hajú kínálgatja az italt. Hálából megindítja a kezét, aminek a célja, hogy a másikat állának csúcsánál érje. Ám minden képzelete, akkor foszlik szét, mikor egy női kéz állítja meg az öklét pontosan a célja előtt egy centivel. Odanéz hitetlenkedve, mikor felismeri a kiszolgálós nőt.
- Kérlek, ne tovább. Így is tönkre ment a fogadó, elég legyen! – ejti ki bársonyos ajkai e savakat, aztán az őrzőhöz bújik, hogy bájait bedobva végképp leszerelje a harcost. Magához húzza a mennyecskét, aztán hálát mond neki.
- Köszönöm! – Hangzik el tőle, aztán elengedi a másikat. Felméri a kocsma kárát, ami jelentős. Ezt látva ott hagy végül egy summás összeget, aztán lassú tempóban távozik a helyszínről.

Humoros játék volt, bár lényegében nálam nem tűnt igazán Pvp-nek, mehetett volna magának is. Ennek ellenére nem fogok gonoszkodni, természetesen jár érte a jutalom. (100 Tp)