Kis küzdelem férfiak között - Gerard vs Tyr

Egy nyilvános edzőtéren gyakorol szabadidejében egy bábun. Van még pár ember rajta kívül, de különösen nem foglalkozik velük. Mivel a kemény munka híve, így a gyakorlásán szintén meglátszik. Mikor alább hagy a kedve, akkor megáll pihenni, s behúzódik az árnyékosba, ahol sokkal kellemesebb az időjárás. Egy idő után veszi észre, hogy a hőséggel dacoló alak őt figyeli. Tekintete rá vetül, sőt tán még a szemeik világa valahol találkozik az éterben. Hamar leolvassa az ábrázatáról, hogy valamit szeretne tőle. Feláll a padról, ahol eddig ült, aztán odasétál hozzá.
- Szép napot! Esetleg van valami gondja velem? – teszi fel a kérdését a maga hűvös hangnemében, miközben közelebbről megvizsgálja a másikat. Talán lehet egy bajkeverő, aki éppenséggel keresi magának a bajt. Jobb először meggyőződni róla, mint elhamarkodottan dönteni. Türelmesen várja a választ, miközben felnéz óvatosan az égre, hogy mennyi lehet az idő. Két óra környékén lehet a nap állásából ítélve. Visszatér a figyelme a továbbra is őt bámuló alakra. Nem veszti el a hidegségét, sem pedig a türelmét. Nem történt még semmi olyasmi, ami miatt neheztelnie kellene a másikra.
- Esetleg bemutatkozna? – veti fel ötletként, s mivel nem jön egyhamar rá válasz, így a bemutatkozás mellett dönt.
- Az én nevem Tyrwel Ghlan, s a városőrség tagja vagyok. – fedi fel kilétét, hogy mi a foglalkozása. Remélhetőleg ettől megered a másik nyelve, vagy legalábbis elmélkedésre ítéli.

Tűzött a nap, s ez mit sem segített azon, hogy Gerard már lassan harmadik napja szörnyű fejfájással küszköd. Egyértelmű volt, hogy az elvonási tünetei jelentek meg, de egyáltalán nem értette, miért történt ez, hiszen minden nap halmozott fel kellő mennyiségű ismeretet ahhoz, hogy ez nem történten meg. Ennek ellenére most ideges ábrázattal lépked az utcán.
~ Nem értem, mit problémázol. Nekem állandóan hasogatott a fejem, amikor még volt. Egész egyszerűen nem volt a világon annyi könyv, hogy kielégítsen.
~ Engem ez nem nyugtat meg! Valamit kifelejtettem volna?
Ahogy társalgás közben ballagott, egyszercsak odaért anyilvános edzőtérhez, pont Try elé, aki leült az árnyékban pihenni.
~ Szerintem tudom, mi hiányozhat! A harci tapasztalat. Nincs meg benned a tudás, amit én a harcok során szereztem meg, és amit képes vagy felidézni az emlékeimből. Ennek a hiányát érzed.
~ Marha jó, akkor most mi legyen?
~ Jaj már, csak keress valakit és...
- Az én nevem Tyrwel Ghlan, s a városőrség tagja vagyok.
~ Te, ez pont kapóra jön.
Gerard azon nyomban elmosolyodott. Tekintetét Trywelre szegezte.
- Nem unod még a bábukat?! Tudod, senki se lesz erősebb, ha egy fadarabot püföl.
Kinyújtotta a kezét, majd lágy, meggyőző mosollyal hozzátette.
- Lássam, mit tudsz!

Hallja a másik kérdését, hogy nem unja még e a bábukat? Kifejezetten nem reagál erre a megjegyzésére, sokkal inkább felméri a másikat. Egyáltalán nem tűnik katonának, vagy egyszerűen harcosnak.  Szintén nem fejti ki, hogy mióta itt van a városőrségnél kevesen mernek edzeni vele, mert azok szintén meggondolják, hogy esetleg harcba szálljanak vele. Mikor a pimasz kijelentést tette, akkor hidegen tovább méregette az ifjút. Nagy lassan kezébe vette a kétkezes kardját, aztán széles ívben kikerülte a kihívóját. Könnyed lépésekkel távolodott el tőle, majd szembefordult vele.
- Menjen addig, míg valaki a földre nem kerül. – szól hozzá, de azt nem fejti ki, hogy milyen úton és módon. Egyáltalán nem tartja merész húzásnak a másik lépését, éppen ezért belül egyáltalán nem mérges a helyzet miatt. Ettől sokkal többet kell tenni, hogy felmérgesítsék. Ráadásul a puszta szavak mindenképpen leperegnek lényéről. Mikor elfoglalta helyét, akkor alapállásba megy, ezzel jelezve küzdőtársának, hogy felőle mehet. Nem sokat álldogál egy helyen, hanem lassan megindul felé, de három méternél  környékén megáll és körözni kezd a másik körül. Nem járja teljesen körbe, mert inkább másik irányba fordul és halad a bizonyos útvonalán. Várja az ifjútól az első lépést, hogy tisztában legyen, hogy mégis kivel van dolga? Mit fog felhasználni ellene?

~ Városi őrség, há! Nem blöffölt, tudja hogy szokott ez menni.
Ez volt Lia reakciója, amikor Try elkezdte Gerardot kerülgetni. Alaposan szemügyre veszik ellenfelét.
~ Kétkezes fegyvert használ. Páncélzata...ja persze, kit érdekel. Nyilván inkább gyorsaságra épít. Nem lesz könnyű eltalálnom.
A fiú követi ellenfele mozdulatait, nehogy a háta mögé kerüljön.
~ Ennyire óvatosan játszik? Nem, inkább csak gyakorlott. Talán egyszer majd én is eljutok erre a szintre.
Hősünk mély levegőt vett. A fejfájása kezdett alábbhagyni, ahogy egyre csak vonja le a következtetéseket.
~ Azt várja, hogy támadjak. Lássuk, hány lépéssel tervez előre!
~ Nem aprózod el te sem. Vakkants, ha kell segítség!
~ Okés, addig csak figyelj csendben.
Egyik kezét a háta mögé tette, majd enyhén meghajolt, jelezve hogy ő is készen áll, a kezét viszont nem vette vissza, ott maradt a háta mögött, ahol Tyr nem láthatta. Ezután a másik kezével belenyúlt a köpenyébe és előhúzott onnan egy Sötét dárdát. A színtiszta mágiából álló fegyver most is gyönyörűszép lilásfekete árnyalatban tükrözte vissza a napfényt. A kis bűvésztrükkel azt akarja ellenfelével elhitetni, hogy a fegyverét a ruhájából vette elő és nem mágiával teremtette.
- Menjen addig!
Ekkor lendített a karjával egy hatalmasat és a dárdáját ellenfele combjára célozva eldobja.

Látja, hogy az ellenfele elkezdi őt méregetni, azonban továbbra sem hagy fel a körözéssel. A fiú mindvégig kíséri a mozgását, ami csak javára válhat a küzdelemben. Mikor az ifjú meghajol, akkor biztonság kedvéért három méterrel hátrébb lép. Mikor pedig a bűvésztrükköt csinálja még kettőt lép az ellenkező irányba, majd megáll a helyén. Védekező állásba lép, aztán figyel mi fog történni. Nem kell sokat várnia, mert kibújik a szög a zsákból. A sötét dárdáját repíti felé, azon alig engedi el a fegyvert, akkor ellép az útjából jobb irányban. Nem támadja le, hanem a természet erőit összegyűjtve elindít egy átlósan indított force of nature-t, majd bal oldal felé kezd indulni. Ismételten körözés mellett dönt, hiszen kíváncsi a másikra, hogy még mit tartogat neki. Milyen trükkel rukkol elő?
- Akkor azt megbeszéltük. – szól, hogy ezután érvényben van a megállapodásuk. Ő biztosan nem fogja felrúgni, hanem a végsőkig kitart. Nem növeli, sem pedig csökkenti a kettejük közti távolságot.

Szomorú, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy eltervezte. Pedig milyen szép lett volna, hogyha Tyr rátámad a dobása után, ő pedig egyszerűen leszúrhatta volna egy, a másik kezébe idézett sötét dárdával. Ehelyett most ő lett a célpont. Nem lepte meg, hogy ellenfele távolsági támadással is rendelkezik, ráadásul minek lengetné valaki a kardját, ha nincs is a másik közelében.
~ Jé, egy Force of Nature! Milyen aranyos...
Gerard már nem találta annyira viccesnek a támadást. Már egy találat is veszélyes rá nézve nem is csoda, hogy azonnal odébb ugrott.
~ Hm...a hatótávolsága bőven elég, hogy meg tudjon sebezni.
A fiú immár mindkét kezét maga előtt tartotta. Egyikkel ismét belenyúlt a kabátjába, onnan előhúzott egy övre rakható kis batyut, ami körülbelül akkora volt, hogy a keze kényelmesen belefért. Ezután a nadrágjához csatolta a kis tárgyat, majd a két kezével egymás után belenyúl és színpadiasan előhúzott belőle egy-egy Sötét dárdát.
- Védd magad!
Az egyik dárdáját eldobta ellenfele felé, majd elkezdett felé futni készen állva, hogy bármikor kitér egy esetleges Force of Nature elől. Menet közben az üres kezével belenyúlt a táskába és előhúzott egy újabb dárdát. Amint testközelbe ért, a jobb kezében lévő dárdát megpróbálja ellenfelébe szúrni.

Nézi a másik reakcióját, hogy időben megtehesse az ellenlépéseket. Elugrik a támadása elől, amire nem tesz semmit. Áll a helyén, aztán várja, hogy mi lesz a következő lépés. Nem tesz előtte különösebbet, csupán mutatja, hogy honnan húzza elő azokat a sötét dárdákat.  Mikor elkiáltja magát, akkor mozdul el abban a pillanatban, sőt direkt távolodik tőle. Igyekszik kihasználni a tágas teret, így cikk cakk futással nehezíti meg a másik dolgát. Sikerül elmenekülni a dárdától, azonban a másik üldözőbe veszi. Tudja jól, hogy az ellenfelének van előnye, mert azok 2 méteres lándzsák, s az ő kardja nem olyan hosszú. Aztán hirtelen gondol egyet, s megfordul, hogy szembekerüljön támadójával. Kardjával kifelé üti a dárdát, majd a jobbnak találja hátrálni két lépéssel.
~ Vajon meddig bírsz futkározni és dobálni? ~ szólal meg magában. Ez mindkettejük számára a döntő lehet, hiszen ha valaki időnek előtte kifárad. Bár ő nyolc évig edzett az őrzőknél, s mindig a legjobb formáját mutatja.

Az ellenfele látszólag csak védekezik, mintha nem merné Gerardot megtámadni.
~ Teljesen berezelt, vagy mi?
~ Rosszul gondolod. Csupán csak azt akarja, hogy te fáradj ki előbb.
~ Akkor csinálnom kell valamit, hogy megerőltesse magát.
Gerard lassan megindult. Két kezében még mindig ott lapultak a korábban megidézett dárdák, fenyegetve ellenfelét, hogy bármikor megdobhatja velük.
~ Akkor kell támadnom, amikor nehezebben tud reagálni rá.
Az egyik dárdát szúrófegyverként használva megpróbálja Tyrwelt eltalálni, amint sikerül elég közel érnie hozzá. Ha ellenfele továbbra is hátrál, megvárja, amíg felemeli az egyik lábát, hogy hátralépjen, majd a bal kezében lévő Sötét Dárdát a combja felé hajítja.

A küzdőfele elindul felé, miközben a két dárda a kezében. Lehet, hogy fenyegetően néznek rá azok a fegyverek, azonban nincs benne félelem. Továbbra is kitart a védekező taktikája mellett, így a másik körül mozog. Az előtte levő edzéstől már fáradt, hiszen kihajtotta magát teljesen. Ennek ellenére leállt küzdeni a tudásdémonnal. Egyre nehezebben mozdítja a lábát, sőt érzi, hogy az be akar görcsölni. Próbálja nem megerőltetni, de ennek ellenére legyűrni a másikat. Az események alakulása ezután úgy történik, ahogy arra nem számított. Meglepi a másik csele, s leleményessége, ezért a combjába beleáll az a dárda, ha nem is mélyen. A földre kerül, ami valójában a meccs fontos szabálya. Nem hangoskodik, csupán sziszeg, mint egy kígyó. Ha a dárdát kiszedte, akkor marad a lábának ellátása. Ha sikerült, akkor odaszól annak.
- Jó meglátás, köszönöm a küzdelmet. – hallatja hangját, aztán a veresége után botorkálva, de távozik. Még gyakorolnia kell.

Számítása helyes volt. Meglelni az ellenfél gyenge pontját, kivárni az alkalmat. Persze már a csata kezdeténél fogva nála volt az előny, hiszem míg ellenfele látszólag meghajtotta magát a párbaj előtt, ő friss és kipihent volt.
- Jó küzdelem volt.
Jegyzi meg, miközben kezet nyújt, hogy felsegítse Tyrwelt, aki megköszöni a harcot, majd távozik.
- Én is köszönöm a párbajt. Remélem, még látjuk egymást.
Azzal ő is elindul az ellenkező irányba. A fejfájása végre abbamaradt, így mondhatjuk úgy is, sikerült enyhítenie az elvonási tüneteit.
~ Egész leleményes voltál.
~ Hülyén érzem magam. Mint valami senkiházi háborúdémon...
~ Á, velem is ez volt. Sajnos, a harci tapasztalat is egyfajta tudás. Bár, ez a csel hamarabb eszedbe juthatott volna.
~ Nem vagyok elég jó a helyzet felmérésében. De ez hamarosan változni fog...

Aranyos kis játék lett, kifejezetten tetszett, hogy a játékszabályoknak hála mindkét karakter teljesen megőrizte a becsületét, nagyon tisztelettudó volt a megoldás. Természetesen jár érte a jutalom 100 Tp