Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Benaiah és a hármas szám szentsége
Szája sarka enyhe undorral görbül lefelé, de ez is zavarja. Ezt is a paptól leste el, nyomorú emberi lénytől. Emberek... Kétszínű vásári bohócok, majmok. Benaiah megborzong saját gyűlöletétől. Nem emlékszik rá, mikor forrott ki lelkében ez a mélyről jövő, elemi gyűlölet. Talán mindig is ott volt, régen az előtt, hogy kiegyeztek volna velük. Hiszen az elpusztításukra esküdött fel. Hogy hírnöke se maradjon ennek az Isten kegyelmére érdemtelen fajnak. Miközben mindvégig tisztában voltak vele, hogy a kegyelem... a kegyelem ezt talán úgy sem engedi meg soha. Most pedig itt vannak, papok nyomában loholnak, figyelmüket feléjük kell, hogy fordítsák, hogy gyermeteg viszályaikon átlássanak és csak azt tarolja le fegyverük, aki még az aljánál is aljább. Mikor ereszkedtek ők ilyen mélyre? Mikor adták fel a megtisztításra feltett szándékukat? Miért nem irtják ki az emberek, hogy írmagjuk sem marad?
Benaiah izzadt, fekete haján tétova női kéz fut végig. A puha érintés utat vág a tincsek között, hogy a nefilim homlokára újabb adag borogatást tegyen. Távol tőlük még visszhangzik a csata zaja. Vajon meddig tarthatott? Meddig feküdt itt eszméletlen?
- Megmentettél minket.
Benaiah nem bírja tovább, a nő kezét félrelökve felkönyököl. A falu falain kívülről bestiális hangok, elnyújtott hörgés, hallatszik, dörömbölés, kaparás az egyetlen kapun. Nevetséges az egész. A ’kapu’ nem sokkal vastagabb, mint az a vászoning, amit ráadtak, s elképesztő dolgokkal polcozták ki, hogy kiállja a démonok támadásait.
- Ma délben jöttek elő. Ezeket még sosem láttuk itt.
A lány most egy kehellyel próbálkozik. Büdös, zavaros víz van benne.
- Igyál kérlek. Két napja fekszel... azt hittük meghaltál.
A férfi kicsavarja az ujjai közül a poharat és mohón ajkaihoz emeli, kiköp, undorodik, de mind kiisza. Pontosan tudja, mi történt. Alábecsülte őket, a számukat, az erejüket. Az intelligenciájukat. Hiszen valaha egyszerű emberek voltak, alja gyilkosok. A pap elmondta történetüket, mikor Benaiahoz fordult segítségért. Azt ahogy a falu népe két táborra szakadt a vezetőválasztáskor és hatalomvágyuk kíméletlen mészárlásba torzult. Hogy a mészárlók démoni alakban azóta is kísértik a leszármazottakat.
De azokat a démokat ő két nappal ezelőtt elpusztította. Igaz, hogy ráment a pap élete, majdnem néhány falusié is, és ő mély sebekből vérzett, de Mavetet megidézve mindannyiukkal végezni tudott, mielőtt megadta volna magát a belsőjét feltáró harapásoknak. Hogy mi vezérelte a bestiákat, már sosem derül ki.
Megpróbál felülni, de csak másodszorra sikerül. A lány tiltakozó nyögését meg se hallja a fájdalom tompító nyilallásán keresztül. Nem kell megvizsgálnia, hogy tudja, a seb még így is súlyos. Orvost kell keresnie, gyógyítót... a falu kuruzslója csak az életére törne. Ahhoz pedig, hogy megfelelő ellátást találjon, át kell vágnia magát a démonok újabb csoportján. Vajon miért jöttek? Csak nem társaik segítségére? Bosszúra? Hogy létezik, hogy nem félnek egy félangyaltól? Vagy azt hiszik, ha legyőzik őt, az majd meghozza a feloldozást? Ostobák. És nem is érdekes. Be kell végeznie az Úr munkáját, és fel kell épülnie. Elege van ebből a földi pokolból, amit az emberek maguknak alkottak meg, akármilyen vallás tagjának is vallják magukat.
Benaiah felkel hát és kisétál a kunyhóból. Nem érdekli, ki mivel fut oda hozzá.
- Nyissátok ki a kapukat. Most!
A falusiak vonakodnak, látják sebeit, de látták erejét is. Benaiah magához veszi kardját és várakozó állásba helyezkedik. Szája sarka enyhe mosolyra görbül.
- Semesh!
Szinte odaveti a kezéből kicsapódó fénysugarakat. Ó, nem kell neki a földet megrengetni, hogy pár nyomorék démonnal végezzen. Nem, ezúttal nem. Lebecsülni az ellent? Ó, soha! Ereiben szétáramlik az adrenalin, nem törődik ő már semmivel.
Az amelyik a szemébe kapja az égető fényt, visszatántorodik, a másik utána lendülő elköveti azt a hibát, hogy a felderengő koronára néz fel. Három szeme van. Benaiah könyökével félre löki az elsőt, hátra felé szúr... a hátába szúrja a kardot. Ugyanabból a lendületből lép tovább, egyetlen táncos lépéssel. Először lefejeli a háromszeműt, aztán a kardot kifele rántva társa testéből, az élével vágja fel a mellkasát. Már ha ilyenje van a démonnak. A mögötte ágaskodó például három lábbal rendelkezik, de ahol a mellkasának kéne lennie, az összeolvad domborodó hájas hasával.
Persze mindene fáj, de nincsenek olyan sokan a démonok, és isteni erejének jelentős hányada is regenerálódott a két napos alvásban.
A baj megint ott kezdődik, hogy a démonok nem fognak mind rárontani. Kettőt kinyírt, egy megfutamodott, a maradék kettő, tagbaszakadt azonban a falusiakra támad éppen. A biztonság kedvéért távol egymástól, egyik jobbra, másik balra. Ó nem, most se becsülte le se intelligenciájukat, se erejüket...
Benaiah gyorsan dönt. Jobbra térül, félre löki a tagbaszakadt démont, neki a legközelebbi kalyiba falának. Mögötte, a másik, balabbik oldalon, a fiú, akire a démon társa támad dermedt, mozdulatlan. A nefilim szeme sarkából látja a jelenetet: Hetyke sapkás fiatal, térdig érő szakadt nadrágban, elkerekedett szemek.
- Fuss!
Kezében a fegyver megfordul, nincs szüksége Melek jogarára. Nincs idő rá. A csoda itt az emberismeret. Hiába nézi le őket, jó szolgája ő az Úrnak, tudja, hogy futnak, ha parancsszó feloldja a lábukban a rémületet. Tapasztalat és hit helyettesíti az erőt ott, ahol már nincs miből táplálkoznia. A sebe felszakadt.
Először a bestia végtagjait éri pengéje. A három ma szent szám, a háromszemű és háromlábú után ennek három karja van. Egy újabb mozdulattal félre löki őket, nem engedi kimozdulni a védekező pozitúrából. Amint feltárul a gyenge pontja, tétovázás nélkül döf, s a démon nyakából patakokban ömlik a vér.
Csak ekkor fordul meg, de kár a sietségért. Az utolsó bestia is a földön, hátából két darab vasvilla vége mered ki. Csak a szépérzékét bántja, hogy nem három. A fiú volt a csali, reszket, de mosolyog. A nefilim visszamosolyog rá.
Benaiah még ma elhagyja ezt a rozzant falut, de előtte megvárja, míg előkerítik az utolsó démont is. Túl sok hócihő volt itt a semmiért, s nem nyugodhat, míg akár csak egy is mozog. Kell az elégtétel, s be kell hogy végezze a munkáját. Hiszen ő az Úr pajzsa, s fegyvere.
