* Nehéz lenne csupán pár szóval jellemezni, hogy mi is történik a hozzávetőleg 30 másodpercnyi időintervallum alatt, de hogy ilyet még nem látott, az hét szentség. Élőholt tenger, vámpír hadak, mindenfajta lélek nyalifali s sebesen utána egy vallási ágazat vezetőjének beesése. Ilyet már dalba is nehéz lenne foglalni, hát átélni. Szerencsétlen Lloydnak arra sincs ideje, hogy felfogja mi az istennyila történik, mire cselekednie is kell. In medias res, az már szent. Neki legalábbis biztos, In medias fekalius res, avagy a szar legközepén lenni.
~ Meglepően könnyűnek és gyorsnak érzem a testem, mintha csak tizenéves lennék...
* Ugyan nem volt képes sokra figyelni, azt megjegyezte, hogy a királynőjükért meg kéne védenie a segédet. No legyen, igazán ne múljék semmi ezen. Talán még a nagyságos küllemű "parancsnok" alak is megköszöni valahogy a dolgot... Neki aztán hót' mindegy, hogy elf földön lesz-e Gróf, vagy ember földön. Szép álom, az már igaz.
- Ennek a faszinak nem olyan szaga van, mint egy sima lovagnak, segítsünk neki.
* A megjegyzést Loreena felé intézi, majd egy lusta mozzanattal kihúz egy íjat a tegezből, s szépen átilleszti azt egy zombi koponyáján. Mintha csak egy szöget verne a fába. Valami nincs rendben, pont olyan az egész, mintha csaköt szinttel magasabb lenne megerősödött volna. A fáma úgy szól, hogy ilyenkor a lehető legjobban ki kell használni a lehetőségeket, s ehhez híven így is cselekszik majd. Golyószóróként lövi a nyilakat a szórólövés segítségével, elvégre ha félrelő, kettő másikat talál el a célpont helyett. Időnként egy-egy szellem is beköszön, azokat a hozzáillő mágikus támadással pusztítja inkább el, mindeközben persze kínosan figyelve arra, hogy a mögötte lévő segéd biztonságban legyen. Így jobban átgondolva majdnem mókásnak is nevezhető az egész, érdekes rejtett tartalékokat hoz elő az egyház fénye, talán időnként rá kéne fanyalodnia a miseborra, a kocsmai bor helyett.
~ Nem is tudom honnan lehet ennyi hullát összeszedni, mint amennyivel ezek a Mágusok rendelkeznek itt.
* Az idő telik, de igen lassan, s a holttestek véget nem érő áradata továbbra is tódul, nem jó jel, elvégre tegezének már a legmélyét kaparássza, s az utolsó lövedékkel is csak kettőt tud megölni a sorakozó élőholtak közül. Megvédi azt a szerencsétlen segédet, ha életébe is kerül... Kardjáért nyúl, mellyel menten felhasítja a mellkasát az előtte mozgó rothadó húshalmaznak. A vér ráfröccsen, undorító rohadás szagot cipel magával, így közelről még rosszabb mint korábban, s a hányás érzete kerülgeti. Vág és vág, mással nem foglalkozik. Fiatal kori kevéske tudása cipeli csak ideáig el, de az is vala már vagy 10 éve hogy utoljára kardot fogott kezében. Sebei is csak szaporodnak, hol folyik, hol árad belőle a vér, de karcolás nélkül nem nagyon ússza meg semmije. Nem is tudja már mi okozott mit, talán egy csontváz ütése, vagy éppen egy zombi karma. Kibírja, nem fog belehalni, tudja, érzi. Ez nem az a nap, ma csak harcol és elfárad. Majd talán holnap vagy egy hét múlva... Most még nincs oka rá.
- Lloyd, elég lesz, nézz már magadra.
- Még nem, hogy nézzek bárki szemébe is, ha most lazsálok.
- Dalnok vagy, nem harcos.
* Elvigyorodik, rozsdás fegyvere tövig csúszik az előtte lévő folyékony rothadáskupacba, majd abba belerúgva kirántja azt, s hátraszökken, átadva helyét az oldalról tóduló vámpíroknak. Tényleg nem egy harcos, csak egy dalnok, aki rossz helyre tévedt.
~ Meglepően könnyűnek és gyorsnak érzem a testem, mintha csak tizenéves lennék...
* Ugyan nem volt képes sokra figyelni, azt megjegyezte, hogy a királynőjükért meg kéne védenie a segédet. No legyen, igazán ne múljék semmi ezen. Talán még a nagyságos küllemű "parancsnok" alak is megköszöni valahogy a dolgot... Neki aztán hót' mindegy, hogy elf földön lesz-e Gróf, vagy ember földön. Szép álom, az már igaz.
- Ennek a faszinak nem olyan szaga van, mint egy sima lovagnak, segítsünk neki.
* A megjegyzést Loreena felé intézi, majd egy lusta mozzanattal kihúz egy íjat a tegezből, s szépen átilleszti azt egy zombi koponyáján. Mintha csak egy szöget verne a fába. Valami nincs rendben, pont olyan az egész, mintha csak
~ Nem is tudom honnan lehet ennyi hullát összeszedni, mint amennyivel ezek a Mágusok rendelkeznek itt.
* Az idő telik, de igen lassan, s a holttestek véget nem érő áradata továbbra is tódul, nem jó jel, elvégre tegezének már a legmélyét kaparássza, s az utolsó lövedékkel is csak kettőt tud megölni a sorakozó élőholtak közül. Megvédi azt a szerencsétlen segédet, ha életébe is kerül... Kardjáért nyúl, mellyel menten felhasítja a mellkasát az előtte mozgó rothadó húshalmaznak. A vér ráfröccsen, undorító rohadás szagot cipel magával, így közelről még rosszabb mint korábban, s a hányás érzete kerülgeti. Vág és vág, mással nem foglalkozik. Fiatal kori kevéske tudása cipeli csak ideáig el, de az is vala már vagy 10 éve hogy utoljára kardot fogott kezében. Sebei is csak szaporodnak, hol folyik, hol árad belőle a vér, de karcolás nélkül nem nagyon ússza meg semmije. Nem is tudja már mi okozott mit, talán egy csontváz ütése, vagy éppen egy zombi karma. Kibírja, nem fog belehalni, tudja, érzi. Ez nem az a nap, ma csak harcol és elfárad. Majd talán holnap vagy egy hét múlva... Most még nincs oka rá.
- Lloyd, elég lesz, nézz már magadra.
- Még nem, hogy nézzek bárki szemébe is, ha most lazsálok.
- Dalnok vagy, nem harcos.
* Elvigyorodik, rozsdás fegyvere tövig csúszik az előtte lévő folyékony rothadáskupacba, majd abba belerúgva kirántja azt, s hátraszökken, átadva helyét az oldalról tóduló vámpíroknak. Tényleg nem egy harcos, csak egy dalnok, aki rossz helyre tévedt.