Küldetés: Hunted prey, haunted skies

- Akartok tudni valamit? - kérdezi Darian még mindig a földön ülve.
- Én akarok - szólalt meg Leo - ön szerint mennyi az esély rá, hogy a könyv segítségével el lehet utazni a szivárvány tövébe?
Gerard közömbös tekintettel fordul oda a holdpaphoz.
- Komolyan gondolj ám.
- Semennyi. A szivárvány csak párán szétmló napsugár, nincs eleje és nincs vége ahová lehetne utazni. - feleli Darian tök komolyan
- Naiv lélek... - suttogta a kardforgató nyájasan mosolyogva. Ő nem tehet róla, ha valaki nem hisz az igazságban.
- Másra nem volnánk kíváncsiak. Jobban mondva, a helyzet megmagyarázott egy pár dolgot...
- Hát akkor... Állj. Cssss! - csittegileg gyakorlatilag saját magát, majd félrelép az ajtótól és hagyja, hogy kinyíljon mielőtt a hirtelen elképedő kultista mögé lépne, kezét a szájára szorítja amitől az furcsa szipákoló hangot ad ki majd lehanyatlik és elterül; Darian becsukja az ajtót. - Eh, sajnos ilyenekkel vigyáznunk kell. Én alszom egyet míg tudunk, ha elkezdődne a vihar ébresszetek fel. És ha bejön valaki csak halkan és csendben! - mondja, majd néhány rongyon meg bőrön végignyúl és másodpercek múlva már csak az egyenletes szuszogását halljátok.
- Rendben, nem lesz semmi gond.
Nem lepődik meg a holdpap különös alvási szokásain, ő is csinált már ilyen nemegyszer.
- Jobb lesz, ha egyikük beállt az ajtó mellé lesbe.
- Bízd csak ide. - ugrott oda a tünde az nyílászár-alkalmatosság széléhez.
A démon eközben felkészült az esetleges őrszem fogadására, fejben felidézte a használt pecsétjeit.
- HOl a francban maradsz, mindjárt kezdődik a...
Leo azonnal abbahagyja a takony szívogatását az orrából, majd nagyot lendít a kardjait és lesből lecsapni az akolitus fejét
Az akolitus meglepetten nyekken fel de a feje azonnal a porba hullik ami kicsit puffan de nem úgy tűnik hogy zavart keltett volna. Gerard és Leo együttes erővel oldalra toszogatják a holttestet, nehogy a következő jövevény megneszeljen valamit.
- Cseréljük helyet. Most én őrködöm. - ajánlotta fel a démon nagylelkűen.
Miután ez megtörtént, Ger elfoglalja társa korábbi helyét, Leo pedig az ejtőtól másfél méterre, oldalt kezd el strázsálni.
- Felesleges... - nyújtózkodik Darian. - Nem hallottátok? Mindjárt elkésünk.
A két jóbarát gyilkos szemekkel néz vissza rá.
~ És még csodálkozik, miért kerüli mindenki...
~ És még csodálkozik, miért kerüli mindenki...
~ És még csodálkozik, miért kerüli mindenki...
Majd megvonják a vállukat és elindulnak Darian után. Óvatos léptekkel megközelítik a nagytermet, ahol minden szem a középső kőoltárra szegeződik ahol épp egy magas self akolitus olvas fel egy könyvből ami zölden világít.
Ekkor váratlanul az oltár mellett álló nő kiragadja a self kezéből a könyvet, majd Armin herceg hirtelen kiemelkedő alakja felé dobja, aki elkapja és némi nézelődés után feléjük dobja.
- Darian! Innen a tiétek! - mondja közben, a holdpap pedig el is kapja.
A könyv nélkül a Vadászat lidércei megvadulnak, elkezdik válogatás nélkül megtámadni az élőket, nem kímélve a nekromantákat sem.
~ Elvesztette az irányítást felettük!
- Talán meg kéne próbálni a könyvvel parancsolni a már megidézett lidérceknek, hogy segítsenek menekülni . - veti fel az ötletet, mintha most jutna eszébe.
- Nem hiszem, hogy rám hallgatnak, vagy rátok. - feleli Darian, közben olyan fintorokat vágva, mnitha égetné a könyv. - Az lenne a legjobb, ha megsemmisítenénk mielőtt a szellemek azt hiszik mi is a nő ellenségei vagyunk.
Gerard ereiben megfagyott a vér a szavak hallatán. "Megsemmisíteni"?! Veszni hagyni az ősi tudást, amivel egy egész hadsereget lehetne irányítani. Érezte, ahogy a szívverése lassan emelkedik, apró izzadságcseppek jelentek meg a homlokán. Tudta, ha most elusztítják véget vethetnek az egésznek. Minden porcikája azt ordítja neki, ne csinálja. Lia hallgatott. Neki sem szivacs van az agya helyén, de jól tudja, ha veszni hagyja a könyvet, azzal egy elhalaszthatatlan lehetőséget enged el, hogy a hatalmát megerősítse.
Leo látta, hogy a barátja tanácstalan. Előrelépett két lépést, hogy szükség esetén fedezni tudja őket, míg hezitálnak. Gerard végignézett a hömpölygő tömegen. Lepillantott a földre. Aztán döntött. Odanyúlt a mellkasához, elővette az amulettet, ami a nyakában lógott. Levette és odanyújtotta Leonak.
- Őrizd meg... - mondta remegő hangon, egy halvány mosollyal leplezve félelmét.
Majd előrántotta az Archeust és beledöfte a könyvbe...azaz csak döfte volna, ugyanis ahogy a penge hegye hozzáérne a könyvhöz egy páncélozott szellemkéz nyúl ki belőle és ragadja meg, majd löki hátra kardostul a démont. Az alak kiemelkedik teljesen és szembenéz veletek; ahogy megszólal angolul beszél, de a fiú elméjében mintha egyszerre felcsendülne a fordítás is.
- A fák között szellem susog... Vadász jön, lapuljatok... Mert a Vadak Ura szólít... A vadászat élet, a vadászat gyógyít... - mondja nyekergő hangon, mire Darian sóhajt:
- Hatásvadász.
A szellem várakozásával ellentétben nem rémíti meg a hang a fejében. Helyette inkább nekiáll gondolatban enyelegni vele.
~ Szeva, hogy s mint. Mennyire ideje rohadsz abban a könyvben? Meg kell mondjam, nagyon tetszetős hangod van. Te nézd már a hátad mögött megpróbálnak egy lapot kitépni belőled.
Mialatt ezt mondta, újra felemelte a kardot, majd óvatosan megpróbálta megközelíteni a könyvet és egy hirtelen pillanatban egy vágással lesújtani rá.
- Ügyeskedő kis ember és a nyakában ülő setétlélek... Öreg vagyok, öregebb mint ez a föld, nem könnyű átverni. - feleli, ahogy puszta tenyerével félreüti a kardot.
- Úgy néz ki megtaláltuk a könyv igazi őrét... - hümmögi Darian
A penge nagyot csattan a földön.
~ Szóval képes vagy a gondolataimban olvasni. Ezt jó tudni.- próbál élcelődni vele.
Gerard otthagyja a kardot a földön, majd erősen koncentrálva megpróbál megidézni három árnybéklyót.
~ Akkor azt is tudod nem lenne jó, ha egy ilyen elkapna téged...
Leo mindneközben még mindig ott állt Liával a kezében.
~ El akarja terelni a figyelmét, hogy odalopózhassak.
Nesztelen léptekkel közelít Darianhoz. Gerard ezalatt a felszínes gondolataival és a kötelekkel megpróbálja lefoglalni a szellemet.
- Te emberek és a folytonos haragotok. Miért akarjátok ennyire megölni amit nem ismertek... - feleli, miközben kezével int és hideg légnyomás vágódik neki Gerard mellkasának...úgy látszik hatott a figyelemfelkeltés. Érezte, ahogy a tüdejéből a levegő egy része kipréselődik. Fájdalmasan nyög egyet.
~ Azt állítod, amit mi hiszünk rólad, nem az igazság? Talán képes vagy saját akaratod szerint cselekedni és ellenállni a nekromnaták parancsának? Vagy talán ez a te akaratod? Hogy féljék a nevedet!?
Gondolatai dühösen, indulatoktól túlfűtötten zengtek. A démonoknál senki sem tudja jobban, milyen érzés, amikor gonoszként tekintenek rád, bár nem tettél semmi rossza, s a céljaid a világ javát szolgálnák.
Leo eközben előrántja a kardját, ahogy tovább lassan odaér Darianhoz.
- Nekromanták? Gyermekek csupán az igazi halálmágiában. Sosem láttak még engem, sosem engedelmeskedtem nekik.
Gerard a gondolataiban felkacagott.
~ Akkor engedd meg, hogy elmondjam neked az igazságot: nehogy azt hidd, hogy a világ fél a haláltól!
Ebben a pillanatban Leo lesújtott a kardjával a könyvre. Közben a három árnybéklyó szépen lassan megkerülte Dariant.
- Te mégis mit művelsz, curadh?! - kiált fel a fejükben és Leo felé fordul, de nem tudja időben megakadályozni hogy belevágjon a könyvbe. Ám ekkor intésre olyan erőlökés találja el a tündét hogy jó három méter repül, közben letarolva egy-két akolitust. Ekkor a kötelek átcsúsztak Darian lába között, rátekeredtek a könyvre.
~ Egyensúly törő: Láng!
Majd Gerard varázslatára felgyulladtak. A könyv lángra kap, a szellem sikítani kezd amitől az összes többi is a teremben és néhány fel-felrobban; a nekrok fele menekülni kezd a kijáraton, a másik fele nagyrészt belehal a kísértetekbe, Darian pedig azonnal odaugrik a könyvhöz és ragyogó tetoválásokkal és karja körül fekete füsttel sújt le a könyvre, amitől egy ksiebb fényvillanás vakít meg minden körülöttük állót. Ez volt az utolsó emlékük, mielőtt elájultak volna.



Percekkel később a rejtekhelyen kívül tértek magukhoz. Darian dallamosan csillogó hangja zökkenti ki őket az álomból.
- Szép volt. Meglepően trükkös vagy.
Gerard és Leo sajogó végtagokkal ébredeznek.
~ Hol...vagyok...
Ekkor egyik pillanatról a másikra eszébe jut, mit is csinált. Azonnal a nyakához kapott. Az amulett nem volt ott.
- Leo!
- Ne üvölts...sajogat a fejem. - szólalt meg a tünde, pár méterre tőle.
- Mindegy, add vissza Liát. - utasította tréfálkozást nem tűrő hangon.
Miután Leo a röhögést magába fojtva átnyújta Liát, Gerard azonnal meg is pillantja a lány sértődött arcú illúzióját.
- Eldobtál! – mondta a képébe, miközben durcás arccal bámulta.
- Nem hogy örülnél neki. A végén még meghaltál volna.
- Idióta! - kiáltotta, mielőtt az illúzió arcon vágta volna Gerardot.
Miután visszahelyezte a nyakába a talizmánt, szemügyre vette a környezetet.
- Mi lett a könyvvel? - fordult Darianhoz
- Megsemmisült. Or, at least most of it...
- Nagyszerű! - morogta jó adag iróniával a hangjával.
- Mi történt a nekromantákkal? - kérdezte Leo.
- Hát, egy részük nyúlcipőt húzott de nem hiszem hogy messzire jutottak mielőtt a Névtelenek elkapták a sarkukat. A többi meghalt. Csúnya vihar volt, ahogy Armin mondta.
~ Különös...mióta szokás egy uralkodót a keresztnevén említeni?
- Értem. Akkor végre valahára nyugodtan sétálhat az ember az erdőben...kicsivel nyugodtabban.
~ Milyen fura. Vajon személyesen ismeri a herceget.
~ Rájöhettél volna...és mik ezek a borzalmas emlékek. Ember, fél percre tűnök el és máris mindenféle ostobasággal tömöd tele a saját fejed. – vágta rá a lány még mindig durcásan.
- Nos, végére értünk a kalandnak. - ül le a fa egyik gyökerére. - Mehetsz amerre látsz, szerintem Armin még ki is fog fizetni.
- Örülök hogy találkoztunk. Remélem még látjuk egymást. - felelte, majd elindult az országút felé
De mégse indult el. Pár lépés után visszafordult. Valami nem hagyta nyugodni.
- Egész pontosan kije vagy te a hercegnek, hogy ilyen jóban vagytok?
- Senkije. Csak azt hiszi hogy mert kurizált a nővéremnek és segített találni egy helyet a társadalomban most a barátja vagyok. De nem. - feleli sötéten. - Ja, igen, ezt ne hagyd itt! - mondja, majd Gerard felé dob egy kissé összeéget, összegyűrt papírgalacsint. - A természet világítson az éjszakában, amelyben jártok, Gerard, Lia, Leo. Még lehet találkozunk.
Gerard kacagva kapta el a papírdarabot.
~ Egyre többen ismerik a kilétedet. Azt hiszem, komolyan utána kell járnom, honnan ismernek téged ennyire.
~ Még a nevem is... - gondolkozott el rajta a lány. Aztán gyorsan rájött, hogy véletlenül hangosan szidta le Gerardot.
Rose, az inkvizítor, Sixtus pápa...és most ez a különös holdpap, meg a könyv szelleme. Egyfolytában rajtuk járt az esze, miközben kinyitotta a papírt és elolvasta...ami sajnos kelta nyelven íródott így nem tudja elolvasni.
- Tudod Leo – kezd bele, miközben vidáman integetve sétálnak az úton – most értettem meg igazán, mennyire nehéz szembemenni önmagaddal.
- Sejtem mire gondolsz. Ott a barlangban...
- Igen. Azért adott oda neked, mert ha egy tudásdémon lemond a tudásról, a lelke megtisztul sé meghal.
- Különös...azt hittem ez nehézséget jelent számotokra.
- Általában igen. De ha az ember megélt pár évet és nem teljesen hülye rájön, hogy megéri áldozatot hozni, hogy elérjen valamit.
- Akkor te...
- Úgy van. Eszem ágában sincs a menybe menni. Van még egy dolog, ami el kell intézzünk...

Igazán nagyszerű munkát végeztetek hárman, akik befejeztétek. A jutalmatok 200 TP, 2000 váltó és az alábbi egyedi jutalmak:

Jozef:

Név: Szent Kristóf öve
Leírás: Valamilyen úton a Nebelwaldban elhunyt szent utazóöve, amelyet Armin herceg adott neked. Viselőjét megkönnyíti az utazásban mind lovon, mind gyalog, így kétszer olyan távot képes egy nap alatt megtenni, mint egyébként tehetne.

Tea:

Név: Elena's bracelet
Leírás: Cernunnos elhunyt kedvesének, Elenának ajándékozott karperece, egy mesteri ezüstmunka, halványkék gyöngyökkel díszítve. Különleges tulajdonsága, hogy viselője mindig visszatalál ahhoz, akit leginkább hiányol. Ha kezét az adott személy holléte felé fordítja, a karperec kellemes melegséget sugároz így kijelölve az irányt.

Geri:

Név: Page from the Calling
Leírás: A Holtak Hívásának egy, Darian által megmentett lapja, amely tartalmazza annak mágiájának egy kis részét, lehetőséget adva neked egy, maximum ötös szintű nekromanta képesség megtanulására.