Nem az a kérdés, hogy mit keres egy pap (igaz, a reverendámon ott van a barna utazóköpeny, így ez a tény egyelőre rejtve marad) Nebelwaldban, a többé-kevésbé járható utakon bolyongva, hol a lován ülve, hol kantárszáron vezetve azt. Mert erre egyszerű lenne a válasz: Elathába akarok eljutni. Ha már erre jártam a Nagy Vadászat alatt, érdemes kicsit más szemmel is megnéznem a várost.
Az már jobban foglalkoztat, merre is van tulajdonképpen.
Eltévedtem, na. Aggódni nem különösebben aggódom miatta, hisz élelmem meg vizem van elég, s az almásderes is szívós állatnak bizonyult eddig. Mégis... nem valami szívderítő ez a hely, magam mögött akarom tudni az utazást.
Ismét elágazik előttem az út. Jobbra? Esetleg balra? Melyik a jobb választás? Vagy egy visszább lévő mellékúttal kellene próbálkoznom? Nem, azt nem... inkább előre az ismeretlenbe, mintsem pazarolni az időm a hátrafelé bolyongással. Úgyse tudom, merre megyek, akkor meg nem mindegy?
- Nyugi, egyszer csak odaérünk - paskolom meg a ló nyakát, aki közömbös nyerítéssel válaszol a szavaimra. Épp mellette sétálok, és még csak a kantárt sem fogom, jön ő mellettem magától is. Dantét valahol Hellenburgban hagytam (fene a macskák szeszélyes természetét, nem volt hajlandó velem jönni), így most ketten haladunk a sötét erdőben, néhol még az aljnövényzettel is harcolva.
És még csak nem is látok senkit, hogy segítséget kérjek. Bár kérdés, készségesek-e az itteniek.
Nem akarok itt lenni.
Visszafordulni ér?
Az már jobban foglalkoztat, merre is van tulajdonképpen.
Eltévedtem, na. Aggódni nem különösebben aggódom miatta, hisz élelmem meg vizem van elég, s az almásderes is szívós állatnak bizonyult eddig. Mégis... nem valami szívderítő ez a hely, magam mögött akarom tudni az utazást.
Ismét elágazik előttem az út. Jobbra? Esetleg balra? Melyik a jobb választás? Vagy egy visszább lévő mellékúttal kellene próbálkoznom? Nem, azt nem... inkább előre az ismeretlenbe, mintsem pazarolni az időm a hátrafelé bolyongással. Úgyse tudom, merre megyek, akkor meg nem mindegy?
- Nyugi, egyszer csak odaérünk - paskolom meg a ló nyakát, aki közömbös nyerítéssel válaszol a szavaimra. Épp mellette sétálok, és még csak a kantárt sem fogom, jön ő mellettem magától is. Dantét valahol Hellenburgban hagytam (fene a macskák szeszélyes természetét, nem volt hajlandó velem jönni), így most ketten haladunk a sötét erdőben, néhol még az aljnövényzettel is harcolva.
És még csak nem is látok senkit, hogy segítséget kérjek. Bár kérdés, készségesek-e az itteniek.
Nem akarok itt lenni.
Visszafordulni ér?