Erhard von Neulander

Név: Erhard von Neulander
Faj: Vámpír
Frakció: Neulander-család
Kaszt: Neulander vámpír
Nem: Férfi
Kor: 22

Kinézet: Kissé hosszú csapzott fekete hajával, az emberek között talán már halott sápadtnak is könnyen beillő arccal, és óvatos hosszúkás vonásaival Erhard elsőre átlagos vámpír. Fiatalos arca és vékony sötét szemöldöke, keskenynek is nevezhető ajkai ritkán árulják el, hogy éppen mire gondol. A szeme távolról nézve átlagos aranybarna, furcsa csillogással, csak közelebbről nézve látszik az egyértelmű tény: Erhard egy arany, már-már borostyán színű szemmel rendelkező vámpír. Termete 173 centiméter, azonban ennél mindig többnek tűnik, a furcsa szokása- igen elegáns fekete bőrcsizmák viselésének folytán. Alakja nem izmos, de ezt két dologgal kárpótolja. Az egyik, hogy kifejezetten ügyes- és inkább erre támaszkodik, mint erejére. A másik az öltözéke. Aligha robusztus termetét mindig egy elegáns fekete mellényel, és felette pedig éjsötét, körülötte furcsán tekergő köpennyel rejti el, a mellény alatt hordva páncélzatát.
Fegyvert úgy látszik sose hord, mert megtalálta a tökéletes módját, hogyan rejtse azt el ruházatában, még ha egy közepes hosszúságú tőrkard lenne is az.

Jellem: Nem is arrogáns, de a kedvestől is távol áll. Ha mások láttára kell mutatkoznia, akkor büszke, és úrias viselkedése van. A vonásai óvatosságról árulkodnak, és ez pontosan jellemzi. Semmilyen helyzetben sem barátságos, vagy lankadt figyelmű még a környezete nem biztosítja a figyelme szükségtelenségéről, de a délieket kedveli. Ha szükséges, és a helyzet megköveteli, a családi szokásokhoz mérten képes udvarias is lenni. Azok akik képesek vele őszinték lenni viszont könnyen elnyerik bizalmát, és barátságát. Nem tűnik idegesnek, de van egy sértő kifejezés az arcán- talán megvetés- de csak a rosszul öltözötteket sújtja ezzel az érzéssel. Kalandok után ritkán vágyik, hacsak nem megbízható forrásból hallotta, vagy fegyvereit elrejteni vágyó szokásának megfelelő mesterműveknek nincs köze a dologhoz. Bátor, és a becsület ritkán akadályozza meg, ha valamire szüksége van, és tudja a módját, hogyan szerezze meg. Azok akik egy mesterségben jártasak hamarabb elnyerik tiszteletét, mint az egyszerű harcosok. Érzelmei azonban, bár nem mutatja gyakorta ki őket, egy kis szimpátiát támasztottak benne a hozzá hasonló erkölcsileg nem korlátolt személyek felé.

Előtörténet: Születése után jelentéktelen fiatalkorában, ami 12 éves koráig tartott, a Neulander családi torony közelében élte le ifjú éveit. Bár sokaknál jobb gyerekkora volt, jó életkörülmények, és nagyszerű mester a tőrkard használatában, és a diplomáciai fogások, és módszerek terén, mégis tizenéves koráig nem sok érdemlegeset csinált, a többiek utáni folytonos sunyi kémkedéseitől eltekintve.
...
Tizenkettő múlt el, amikor elkezdte tanulmányozni a kovácsolás művészetét. Szerencséjére az itteni, Neulander-i földekre születve erre is akadt némi szűkebb lehetősége. Az évek múlásával a kicsiny ócska tőröktől, és vadászati eszközöktől, szerszámoktól szépen lassan a fegyverek mesterműveiig mindent látott, és bár használatukba a rapír-tőrkard féléktől eltekintve nem avatta be senki-ezekkel elég jól bánik azóta, mégis sok próbálkozással rájött, hogyan képes a tőrkardját- és az ehhez hasonló típusokat ruhája alatt elrejteni. Így, hogy a kovácsolás tetszetős művészet volt a számára, gyakran keresett fel mestereket már tíz éves korától megfigyelni munkáiakat. Mindig fordított figyelmet rá, hogy bárhová is megy, köpenye alatt ott lapuljon egy tőrkard szükség esetére.
Ha bármi, hát ez garantálta, hogy a legkisebb hibákat megpillantva is azonnal egy jó kovácsot keressen fel, és megnézesse a hibás pengét, mert szerinte:"Csorbult penge- félholt ember!"(Néha magáról is emberként beszél, ezzel jelezve a Hellenburgi emberek felé mutatott barátságát. Persze Neulanderként ritka, hogy bárkit is ellenségének tekintsen, azonban óvatos és megfontolt is emögött.

A vérért való rajongása nem volt túl jelentős. Csak azon esetekben fogyasztotta áldozatai életét jelentő nedvet amikben tényleg szüksége volt rá. A mágiát nem veti meg, és bár érdeklődést mutat feléje, ritkábban volt szüksége egy ilyen módú támogatásra benne, hiába jött rá, hogy ha iszik eleget a vérből, erősebb is lehet benne. A vér felé fordított figyelme ennyi is maradt. Egészen egy bizonyos napig.
...Az egyik napon, 18-adik évét éppen hogy betöltve a déli vidéket járta Hellenburgtól nem túl messze Erhard egyik idősebb rokonával, aki így a diplomácia terén élesben is taníthatta. A helyi fogadóban dolgozott egy szép fiatal szőke 17 éves lány. Amikor az egyik nyulat darabolta fel a főzéshez, az a borotvánál is élesebb jó délvidéki penge megcsúszott, és a lány le metszett egy másfél centis darabot az ujjából. Ijedtében, és a fájdalom miatt a sírás határán, ájuldozva botorkált hazafelé, de a házuk, ami Hellenburgban volt, és a fogadó között egy erdő terült el, ami bár kicsi volt, viszont sok bucka és gödör volt benne tüskés bokrokkal, az arra járó nem túl nagy vérveszteséggel járó fogadására, de ettől nem messze jártak a vidék népei, ami a lány számára egy gyászos meglepetést tartogatott.
.....
Az úton ép, hogy végezve az aznapi diplomáciai úttal, ami az egyik déli tiszthez kötődött Rudenz von Hellenburg király seregéből, (akit bár még nem látott, csak távolról, a katonái körében) arra haladt a két Neulander vámpír is, baloldalt Erhard, gondolataiba merülve, hogy megoldást találjon új ötletére, az egykezes nehezebb acél rapírkardok elrejtésére, hiszen ezek a kedvenc fegyverei, ha a tőrt, és a rondelleket nem számítjuk,(de ezeket nem használni csak nézegetni szokta) így is élesen érzékelte a levegőben áramló szagokat. Ekkor pedig megütötte az orrát a patakzó vér illata. Nem rajongott érte, de ez az illat most olyan lágy, kellemes és hívogató volt számára, és azt sugallta, megleli a megoldást új ötletére, hogy tudta: meg kell tudnia mi vérzik így..... A szembejövők között megérezte azt is honnan jön a csodálatos illat. Alig tíz lépésre, enyhe, az illatot felé hozó szél szerint félre az út közepétől egy fiatal lány vérzik-már tudta. Csendben elnézést kért társától, mondva hogy valamije ottmaradt...
Az erdőbe induló lányról soha többet nem hallott senki, Hellenburgban, se máshol annak környékén.
Azonban a hidegvére azóta már egyszer sem hagyta cserben, ezt az esetet pedig be tudta a hónapnak is tűnő hosszúságú idő alatti kevés vér fogyasztásának.


21-edik évét betöltve Erhard gyakran járt a környező emberek lakta vidékeken, Simon von Neulander engedélyével pedig ő intézte ügyessége miatt az információgyűjtés egyes részeit szerte Dél-Veroniában, így hosszabb hónapokra is távol volt, gyakran kevés felszereléssel. Ebbe kissé piperkőc köpenyén, ruháján kívül egy Simontól 18. születésnapjára ajándékba kapott tőrkardon, amit rejtve hordott, a köpenyébe rendkívül leleményes trükkel elrejtve: a kard hosszában van a köpenybe rejtve, hogy a szél meglibbentve azt a köpeny részének mutassa. Ez csak egy ilyen csodálatosan erős és könnyű rapírral megtehető trükk, amire maga Erhard jött rá.
A viharos éjszakai időben szeme egy kis tábortüzet jelzett, körülötte két árnyalak "mozgott". Dideregve, csigalassúsággal vánszorogtak, ahogy közelebbről megnézte őket. Két látszólag nem helyi útonálló volt. Ha meg akarja tudni, miért jöttek ilyen messzire láthatóan fővárosi szülőföldjüktől, tudta, közelebb kell menni, hogy tisztábban hallhassa őket. Az egyik egy korhadt husánggal, míg a másik egy hosszú tőrrel, amolyan tengerésztőrrel- vagy tán rövidebb karddal volt felszerelkezve. Így krákogott a déli bűzlő forró esti, nyári ködtől az ahhoz nem szokott, kissé fulladozó alacsonyabb alak:
-Az-Ah.. Átkozott ravasz Garen nevű zsoldos biztosan hazudott!
Erre a társa a nyurgábbik, mordulva válaszolt:
-Nem vert minket át, nem volt annak annyi esze, és amúgy is kapott az információért 1800 váltót, Együtt fizetünk!!
Úgy döntött Erhard, hogy akármi is ez a valami, ha 1800 jó váltót még két eszetlennek is ér, "megkérdezi" tőlük miről van itt szó. Eddig a felelet sem maradt el a krákogós alacsonytól:
-Nahát! Nem csak átvert, meg is lopott! Csodás, mondhatom.
-Ha meglopott, ez a te hibád! A te ötleted volt! Most pedig...-válaszolt a másik
A szavai abba maradnak, mert megpillantotta a tökéletesen nem ideillő elegáns, sápadt Erhardot.
Egy pillanat volt az egész. A két fickó egymásra pillant, felugrik a parázsló tűztől, és felé indul. Csak egy kérdést kap:
-Mit akarsz erre, te piperkőc ficsúr?!- Kérdi a tőrös haramia mogorván.
-Örömmel beszélgetnék a 1800 váltós kiváló üzletetekről!! -feleli Erhard mosolyogva, ironikus kedvességgel hangjában.
A két fickó egyszerre ér mellé, de csak a botos támad, suhintva husángjával, hogy leüsse a "piperkőc ficsúrt".
Azonban lassú és ügyetlen, az "ütést" kivitelező bot pedig kettétörik az álcázott mellény alatt hordott vérten. Erhard ugrik, és a korhadt bunkó ügyesen megmarkolt végével könnyedén halántékon üti az ellenfelet... Vele nem lesz gond párpercig, gondolja, miközben az megszédülve hátratántorodik, majd a földön összerogy.
A másik viszont nem hagyja ennyiben. A tőrrel gyorsan szúrna Erhard von Neulander vállába-de Erhardot jól képezték- gyakorolni pedig nap mint nap legalább egy órát szokása, így gyorsan felé tud fordulni- ügyességét kihasználva ellépve kicsit. A tőr megcsúszik a ferdén álló vértben, ezzel a továbbdöfő támadót túl nagy nyílt célponttá téve.. Nagy tehetsége, hogy balkezes, de mind két kezével ügyes Erhard, legalábbis az átlaghoz képest. Tőrkardját azonban csak ballal tanulta meg forgatni, de ezzel viszonylag jól. A balja pedig nem tétlen: A semmiből-ami valójában a köpenye, előcsúszik a Neulander öröksége- a Simontól kapott tőrkard, és egy határozott dupla szúrással combon, és vállon szúrja a támadóját. A brutális meglepetéstől összeesik, és a tőrös balszerencséjére el is kezd ömleni a vére. Odamegy már talán haldokló támadójához Erhard és így szól:
-Ha mindent elmondasz, amit erről a dologról tudsz, találok egy orvost neked. Jó néhány barátom van délen.
visszagondol a pár percre lévő barátjára, a lévő faluban pihenő Rotmantel ismerősre.
A fiatal fővárosi bólint:
Az.. Egy kardról szólt aminek a neve... A-Azrael..de...
A feje le hanyatlik- elájul, de ez már nem lepi meg Erhardot. Új elhatározás született meg Benne.
Megkeresi ezt a kardot, bármilyen messze legyen is- mert már tudja, hogy másoknak is kellhet.

Üdv az oldalon, Nebelturm.

Ugyan látom, hogy sok munka, utánaolvasás, érdeklődés és természetesen szeretet ment az alkotásba, de attól tartok jelenleg nem fogadhatom még el. Nem kel megijedned persze, semmi baj sincs, itt nincs szó semmi olyan dologról, amit ne lehetne egy kis restaurációs munkával kijavítani. Szépen fel fogom neked sorolni ezeket a dolgokat, hogy ne legyen számodra kérdéses

1) Nem tudom mennyire néztél utána a kasztoknak, a a hozzászólásodba megjelenő jellemzők inkább a Neulanderekre jellemzőbbek, nem a Nebelturmokra. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesz jó így, csak lehet érdemes megfontolni amazt. Úgy gondolom, jobban illene a diplomáciai és a hírszerzés témába a Neulander

2) Úgy átlagban megfigyelhető, hogy valamiért nagyon szereted a szavakat Í-vel írni, a rövid variánsa helyett. Ha megnyitod a szöveget szerkesztőben, szépen ki fogja húzni pirossal a hibákat, még csak kifogást se lehet keresni (No, nem mintha elfogadnám)

3) " Kissé hosszú csapzott fekete hajával, az emberek között talán már halott sápadtnak is könnyen beillő arccal, és óvatos hosszúkás vonásaival Erhard érdekes vámpír.  "  Ez egy egészen átlagos, már-már sztereotip leírás egy vámpírnak, nem annyira furcsa

4) Elég fontos dolog az oldalon a kezdéskor kapott személyes passzív. Jelenleg annyi probléma van ezzel nálad, hogy hozzávetőleg olyan öt-hatféle passzív megadását igényelné a történet mostani formája.  Felsorolom őket, kérlek szabadulj meg a többitől, vagy tedd le olyan szintre, hogy ne legyen nagyon erős
- Képesség a fegyver effektív és trükkös elrejtéséhez.
- Kovácsművészet ismerete (Ez nem, túl jól vagy a leírás alapján)
- Speciális rapír amit említettél
- Több kezdőfegyver
- Diplomáciai
- Minden fegyver forgatásának ismeret (Ez sem)

5) " Az évek múlásával a kicsiny ócska tőröktől, és vadászati eszközöktől szépen lassan eljutott a fegyverek mesterműveiig. Így, hogy a kovácsolás érdeklődésévé, és hobbijává lett, a megismert eszközök használatát is képessé vált elsajátítani.  " Nem, itt sem a kovácsos rész, sem a fegyverforgatós nem elfogadható. 22 éves a karakter, sok év gyakorlatot igényel az egész elsajátítása, s az oldalon van is rendszert a kovácsoláshoz, így unfair lenne ha ezzel kezdenél, arról nem beszélve, hogy a kovács léted ellenére még nem feltétlenül értesz majd a tárgyak azonnali forgatásához

6) " edig 17 évesen még nem lett volna olyan sok dolga az étkezés elkészítésében.  " 17 évesen már házasodó korban van a leány, igencsak értenie kell a főzéshez

7) Úgy látom néha picit ugrálsz az igeidők között. Kérlek válassz egyet, s tartsd magad ahhoz. Ezzel nekem is mindig gondom szokott lenni, általában legalább egyszer át kell olvasnom egy írást csak ezzel kapcsolatosan

8 ) A vámpírok olyan 15 méterről képesek érzékelni a vérszagot, nem olyan veszett távolságból. Az én Nebelturm karimnak van egy vérszagló képessége, azt szívesen megosztom veled, ha szeretnéd, de az is csak 30 méterre növeli. Itt a spoilerben a leírás, majd később megveheted, ha tetszene, csak jelezd:

Képesség:

9) Nebelturmna nevezik valóban a tornyot, de a körülötte lévő egészen jelentős település Sumpfstrasse, nem Nebelturm.  

10) " Lothar von Nebelturm engedélyével pedig ő intézte elegáns megjelenése miatt az infórmációszerzést szerte Del-Veroniában " Ez egy nagyon magas pozíció egy ilyen újonc karakternek.

11) " -Nem vert minket át, nem volt annak annyi esze, és amúgy is kapott az infórmációért 300 váltót" Úgy átlagban 400 váltóba kerül egy tőr, a 300 váltó nem egy nagy pénz, esetleg 1000-1500 már jelentősebb pénz

12) " Nagy tehetsége, hogy balkezes, de mind két kezével ügyesen bánik. " Ez később egy megvehető képesség lesz, egyelőre ne legyen a karakter amdibexter, se ne harcoljon két fegyverrel.

Lényegében ennyi dolgot tudtam felhozni neked, ha ezeket kijavítod, jó lesz az előtörténet Kifejezetten tettszik, hogyan is hoztad be a történetbe a kardot, eléggé kreatív és jól kivitelezett trükk volt, megnyertél vele. Emellett a fegyverismereted is kitűnő, tetszik, látszik, hogy értesz hozzá, vagy legalábbis jól utánanéztél. Ha lenne kérdésed, nyugodtan tedd fel nekem azt Pmben, vagy esetleg vegyél fel skypon (zolanericgreen) és ott is megtárgyalhatjuk a dolgokat Sok szerencsét a javításhoz, s csak így tovább

Jól van, immáron nem kötözködök tovább  Fasza Et lett, sokra tartom azt, hogy szépen megvariáltad a dolgokat, s mindenhol figyeltél, hogy olyan legyen, ahogy kértem. Helyenként néhol vannak kis elírások, de semmi komoly, majd idővel ki lészen gyakorolva az. 

Azért szólhattál volna, hogy kész az ET, hamarabb elfogadtam volna, ha tudom, hogy végeztél vele. Mindenesetre, üdv az oldalon  Majd nézz fel chatre, mert biztos mindenki kíváncsi az oldal első Neulanderjére... Én mindenképpen.

Személyes passzív: Erhard to find ( Látod milyen vicces vagyok?)
Leírás: Karaktered sokat gyakorolta a felszerelésének rejtegetését, így nagyszerűen ért ahhoz, hogyan is dugjon el kisebb fegyvereket, tárgyakat, amíg azok nem haladják meg az értelmes méret határát. Ez megnehezíti azt, hogy észrevegyék nála fegyvert, emellett pedig ha átkutatják, egy nem eléggé szakavatott kéz nem biztos, hogy észreveszi a rejtett tárgyakat, ami példának okáért egy börtönben kifejezetten hasznos tud lenni. 

Felszerelés: Vámpír páncélzat, Rapír

Kezdő képességek: 

Név: Vérszívás
Szint: 1.
Ár: A vámpírok kezdéskor megtanulják, más fajoknál nem elsajátítható.
Leírás: A vámpírok alapképessége, valamilyen fő artériából lehetséges, és hozzá kell férni, hogy kivitelezhető legyen. Ha sikeres, az ellenfél vérveszteség miatt jelentősen gyengébben fog harcolni, a vámpírnak pedig varázserőt tölt.

Név: Sólyom-Sárkánygyík 
Szint: 1.
Ár: 0 váltó
Leírás: A kiválasztott állathoz kapcsolódó idomítási képesség. Se több, se kevesebb, mégis grátisz!