Név: Armin Fairlight
- Becenevek: Kormosok hercege, Lázadó éjszaka
Faj: Sötét tünde
Frakció: Sötét tünde hercegség
Kaszt: Holdőr (Mellékkarakter)
Szint: 21
Nem: Férfi
Kor: 29
Kinézet: Armin az átlagos nőideál megtestesítője, magas, széles vállú, ám nem annyira izmos, mint a katonák vagy zsoldosok. Arca férfiasan markáns, orra egyenes, ajkai keskenyek, arcéle finoman ívelt. Haja a többi sötét tündéhez hasonlóan fehér, leghosszabb tincsei a feje tetejétől a nyaka alá érnek, íriszei sötét aranyszínűek. Ruházata fajának tipikus divatját követi, fehér inget és fekete selyemdolmányt szokott viselni, ezüst mintákkal díszítve, valamint egyik kisujját kivéve mindegyiken egy-egy gyűrűt.
Jellem: Mint közszereplő: A herceg igen bensőséges kapcsolatot ápol népével, ennek jelei, hogy nincs állandó székhelye, idejét a Nebelwaldban utazva tölti. Igen sokoldalú tudás birtokában van, így egy személyben képes megoldani gyakorlatilag bármilyen jellegű problémát, amivel hozzá fordulnak. Rendkívül türelmes, minden korosztállyal és társadalmi réteggel talál közös hangot és sosem hárítja el az esetleg rá háruló felelősségvállalást. Ezen tulajdonságai miatt a herceg igen közkedvelt népe körében.
Mint magánember: Armin igen korán elveszítette az édesanyját, majd édesapja haláláig is csak mint örököse tekintett rá, ezért a család élménye teljesen kimaradt az életéből. Mióta utolsó élő rokona unokatestvére, Amelie Fairbranch tünde királynő, aki csak politikai kapcsolatokat tart fenn vele, a herceg rendkívül magányos és lelke mélyén rágja a biztos kapcsolatok hiánya. Ennek ellenére meglepő lelki erőről tesz bizonyságot, mivel egyéni panaszait és problémáit képes a háttérbe szorítani hivatalán belül. Feltehetően ennek az elfojtásnak az eredménye a gyakori kocsmázás, illetve a túljátszott nőcsábász szerep.
Előtörténet:
A néhai Raymond Fairlight sötét tünde herceg egyetlen fia és örököse, V.I.SZ. 788-ban született egy Crescentis nevű nebelwaldi városban. Gyermekkora rendkívül keserű volt és fájdalmakkal teli. Armint születése óta mint a hercegi cím örökösét nevelték, folyamatosan apja mellett volt annak vége-nincs köderdei körútjai során és tanulta a sötét tündék igazgatásának praktikáit. Emellett igen fiatal korától a Holdőrség egyik kapitánya képezte a kardforgatás és holdmágia útjaira, hogy mire a herceg felnő akármilyen ellenfeléllel felvehesse a harcot maga is, így inspirálva katonáit. Egyetlen vigasza édesanyja volt, aki különös gyengédséggel és szeretettel fordult fia felé, ám 11 éves korában egy betegségben őt is elvesztette. Meglepő módon a hányattatások nem törték meg a kisfiú jellemét, sőt sokkal inkább megerősítették. Szorgalmas, béketűrő és tájékozott férfivá cseperedett, a holdőrök harcmodorát meglepő tehetséget mutatva sajátítva el, apja V.I.SZ. 813-ban bekövetkezett halála után pedig példátlan sikerességgel vált a sötét tündék új uralkodójává. Azonban valami mást is meglátott az útjai során azokon a leckéken és feddéseken kívül, amit apja igyekezett a fejébe verni: hogy népe, és, mivel élő rokona nem maradt, a családja szenvedett. Ez felnyitotta Armin szemét az uralkodók távolságtartásának rossz hatásaira így "leereszkedett" az egyszerű köznép közé. Útjait gyalog járja nagyrészt (egyedül akkor száll lóra, ha sürgős ügyet kell intéznie, a hintót pedig azóta nem vette használatba hogy apját eltemette), minden sötét tünde felé úgy fordul mint saját testvére felé tenné és hercegként tanult világlátását kamatoztatja bármilyen jellegű probléma szakszerű intézésében, legyen az vallási, gazdasági, katonai vagy akár tudományos.
Emellett elkerülhetetlen volt, hogy népe megszeresse és igazán magáénak érezze, valamint hogy Armin kötelékeitől szabadulva elmerüljön a köznép szórakozásaiban. Így nagyon hamar bohém életmódot tudott magáénak, estéi nagy részét valamelyik nebelwaldi kocsmában töltötte, igen sokszor kurtizánok társaságában, bár emellett napközben továbbra is közkedvelt és effektív módon végezte a hivatali munkáját.
A fordulópont a V.I.SZ. 817-ben kirobbant Holtmezei Hadjárat és Csata jelentette számára. Amelie Fairbranch, a Tünde Királyság akkori uralkodója becsatlakozni kívánt a háborúba és ehhez a sötét tünde hadsereget is igénybe kívánta venni. Armin herceg felesleges áldozatnak tartotta volna bevonni népét egy háborúba amely nem az övék volt és először fordult elő hogy a nyílt parancsot semmibe véve hátat fordított unokanővérének. A probléma megoldására a királynő legfiatalabb lovagját, Lady Loreena Wildwindet küldte, akivel a herceg furcsa véletlenek folytán romantikus kapcsolatba keveredett. A szokásos egyéjszakás kalandnak induló kapcsolat mélyebb nyomot hagyott Arminban, mint arra számított és életében először másképp szeretett valakit, mint ahogy a népét szokta. A férfi és a lovag együtt élték át a Holtmezei Csatát és annak utóhatásait, valamint pár hónappal később egy együtt töltött éjszakán eddig ismeretlen tettesek megpróbáltak a herceg, és a szerencsétlenül jelenlévő Loreena életére is törni, amelybe a lány kis híján belehalt. A szerelmesek fontolóra vették a kapcsolatukra nehezedő rengeteg kihívást és hátráltató tényezőt, ám végül az érzelmek erősebbek lettek a józan ész érveinél és Armin Lightleaf tünde városában megkérte a lovagnő kezét. A hercegi esküvő körül hatalmas kulturális esemény szerveződött változatos vendégsereggel, látható jelét adva, hogy egyrészt a Lázadó Éjszaka elkelt, másrészt hogy hatalmas fordulópontot jelent a férfi életében és főképp életmódjában. Hogy ezután hogy alakul tovább a sorsa az bizonytalan, de feltétlen igyekezni fog hercegi funkcióját továbbra is hibátlanul végezni, emellett egyszerre jó férjként viselkedni az újdonsült Loreena hercegné felé.
A Holtmezei Csatában felgyülemlett bizonytalanságot és elégedetlenséget levezetendő a herceg meghirdetett egy régóta hanyagolt Elathai hagyományt, a Nagy Vadászatot. A Rendezvényt azonban a Zord Vadászatnak, avagy a tündék nevén Wild Huntnak ismert kísértetjárás zavarta meg. A Sötét Tünde Hercegség hadserege nem tudott mit tenni a folyamatosan visszatérő kísértetek ellen a számuk jelentéktelen csökkentésén kívül, így egyházi és emberi mágusok segítségét kérte a probléma megoldására. Armin örömmel fogadta a jelentkezett kalandozókat és egyházi küldötteket és meglehetősen gálánsan segítette ki a Vadászat által elhurcolt, Tea néven bemutatkozó hölgyet is. Az ügy jelenleg lezáratlan így a jelen pillanat szerint főképp ez köti le Armin figyelmét.
Érdekességek:
- Armin az átlagos Holdőr képességeket magasabb szintre fejlesztette, pl a Lunar Blade-et képes maga körül gyűrű alakban használni.
- Preferált fegyvere egy holdezüst-ötvözet tünde csatapenge, amit Géallach (kelta, jelentése: hold) névre keresztelt.
- Kevesen tudják róla, hogy nagy becsben őriz egy, az édesanyja által készített plüssállatot, amely egy nebelwaldi rinocéroszt mintáz.
- Összesen kilenc gyűrűt visel, nagy részük bájolt és mind egy-egy uralkodóé volt előtte. Tizedik, saját gyűrűje hiányzik.
- Mindig egyetlen lova van akiről saját kezűleg gondoskodik. Legutóbbi lova, Shade a Holtmezőn lelte halálát egy akolitus miatt.
- Jobban preferálja a kelta hagyományt az angolnál, de nagy bánatára nem beszéli az ősi nyelvet, viszont jó kapcsolatot ápol olyan régi családokkal, akik még igen
- Becenevek: Kormosok hercege, Lázadó éjszaka
Faj: Sötét tünde
Frakció: Sötét tünde hercegség
Kaszt: Holdőr (Mellékkarakter)
Szint: 21
Nem: Férfi
Kor: 29
Kinézet: Armin az átlagos nőideál megtestesítője, magas, széles vállú, ám nem annyira izmos, mint a katonák vagy zsoldosok. Arca férfiasan markáns, orra egyenes, ajkai keskenyek, arcéle finoman ívelt. Haja a többi sötét tündéhez hasonlóan fehér, leghosszabb tincsei a feje tetejétől a nyaka alá érnek, íriszei sötét aranyszínűek. Ruházata fajának tipikus divatját követi, fehér inget és fekete selyemdolmányt szokott viselni, ezüst mintákkal díszítve, valamint egyik kisujját kivéve mindegyiken egy-egy gyűrűt.
Jellem: Mint közszereplő: A herceg igen bensőséges kapcsolatot ápol népével, ennek jelei, hogy nincs állandó székhelye, idejét a Nebelwaldban utazva tölti. Igen sokoldalú tudás birtokában van, így egy személyben képes megoldani gyakorlatilag bármilyen jellegű problémát, amivel hozzá fordulnak. Rendkívül türelmes, minden korosztállyal és társadalmi réteggel talál közös hangot és sosem hárítja el az esetleg rá háruló felelősségvállalást. Ezen tulajdonságai miatt a herceg igen közkedvelt népe körében.
Mint magánember: Armin igen korán elveszítette az édesanyját, majd édesapja haláláig is csak mint örököse tekintett rá, ezért a család élménye teljesen kimaradt az életéből. Mióta utolsó élő rokona unokatestvére, Amelie Fairbranch tünde királynő, aki csak politikai kapcsolatokat tart fenn vele, a herceg rendkívül magányos és lelke mélyén rágja a biztos kapcsolatok hiánya. Ennek ellenére meglepő lelki erőről tesz bizonyságot, mivel egyéni panaszait és problémáit képes a háttérbe szorítani hivatalán belül. Feltehetően ennek az elfojtásnak az eredménye a gyakori kocsmázás, illetve a túljátszott nőcsábász szerep.
Előtörténet:
A néhai Raymond Fairlight sötét tünde herceg egyetlen fia és örököse, V.I.SZ. 788-ban született egy Crescentis nevű nebelwaldi városban. Gyermekkora rendkívül keserű volt és fájdalmakkal teli. Armint születése óta mint a hercegi cím örökösét nevelték, folyamatosan apja mellett volt annak vége-nincs köderdei körútjai során és tanulta a sötét tündék igazgatásának praktikáit. Emellett igen fiatal korától a Holdőrség egyik kapitánya képezte a kardforgatás és holdmágia útjaira, hogy mire a herceg felnő akármilyen ellenfeléllel felvehesse a harcot maga is, így inspirálva katonáit. Egyetlen vigasza édesanyja volt, aki különös gyengédséggel és szeretettel fordult fia felé, ám 11 éves korában egy betegségben őt is elvesztette. Meglepő módon a hányattatások nem törték meg a kisfiú jellemét, sőt sokkal inkább megerősítették. Szorgalmas, béketűrő és tájékozott férfivá cseperedett, a holdőrök harcmodorát meglepő tehetséget mutatva sajátítva el, apja V.I.SZ. 813-ban bekövetkezett halála után pedig példátlan sikerességgel vált a sötét tündék új uralkodójává. Azonban valami mást is meglátott az útjai során azokon a leckéken és feddéseken kívül, amit apja igyekezett a fejébe verni: hogy népe, és, mivel élő rokona nem maradt, a családja szenvedett. Ez felnyitotta Armin szemét az uralkodók távolságtartásának rossz hatásaira így "leereszkedett" az egyszerű köznép közé. Útjait gyalog járja nagyrészt (egyedül akkor száll lóra, ha sürgős ügyet kell intéznie, a hintót pedig azóta nem vette használatba hogy apját eltemette), minden sötét tünde felé úgy fordul mint saját testvére felé tenné és hercegként tanult világlátását kamatoztatja bármilyen jellegű probléma szakszerű intézésében, legyen az vallási, gazdasági, katonai vagy akár tudományos.
Emellett elkerülhetetlen volt, hogy népe megszeresse és igazán magáénak érezze, valamint hogy Armin kötelékeitől szabadulva elmerüljön a köznép szórakozásaiban. Így nagyon hamar bohém életmódot tudott magáénak, estéi nagy részét valamelyik nebelwaldi kocsmában töltötte, igen sokszor kurtizánok társaságában, bár emellett napközben továbbra is közkedvelt és effektív módon végezte a hivatali munkáját.
A fordulópont a V.I.SZ. 817-ben kirobbant Holtmezei Hadjárat és Csata jelentette számára. Amelie Fairbranch, a Tünde Királyság akkori uralkodója becsatlakozni kívánt a háborúba és ehhez a sötét tünde hadsereget is igénybe kívánta venni. Armin herceg felesleges áldozatnak tartotta volna bevonni népét egy háborúba amely nem az övék volt és először fordult elő hogy a nyílt parancsot semmibe véve hátat fordított unokanővérének. A probléma megoldására a királynő legfiatalabb lovagját, Lady Loreena Wildwindet küldte, akivel a herceg furcsa véletlenek folytán romantikus kapcsolatba keveredett. A szokásos egyéjszakás kalandnak induló kapcsolat mélyebb nyomot hagyott Arminban, mint arra számított és életében először másképp szeretett valakit, mint ahogy a népét szokta. A férfi és a lovag együtt élték át a Holtmezei Csatát és annak utóhatásait, valamint pár hónappal később egy együtt töltött éjszakán eddig ismeretlen tettesek megpróbáltak a herceg, és a szerencsétlenül jelenlévő Loreena életére is törni, amelybe a lány kis híján belehalt. A szerelmesek fontolóra vették a kapcsolatukra nehezedő rengeteg kihívást és hátráltató tényezőt, ám végül az érzelmek erősebbek lettek a józan ész érveinél és Armin Lightleaf tünde városában megkérte a lovagnő kezét. A hercegi esküvő körül hatalmas kulturális esemény szerveződött változatos vendégsereggel, látható jelét adva, hogy egyrészt a Lázadó Éjszaka elkelt, másrészt hogy hatalmas fordulópontot jelent a férfi életében és főképp életmódjában. Hogy ezután hogy alakul tovább a sorsa az bizonytalan, de feltétlen igyekezni fog hercegi funkcióját továbbra is hibátlanul végezni, emellett egyszerre jó férjként viselkedni az újdonsült Loreena hercegné felé.
A Holtmezei Csatában felgyülemlett bizonytalanságot és elégedetlenséget levezetendő a herceg meghirdetett egy régóta hanyagolt Elathai hagyományt, a Nagy Vadászatot. A Rendezvényt azonban a Zord Vadászatnak, avagy a tündék nevén Wild Huntnak ismert kísértetjárás zavarta meg. A Sötét Tünde Hercegség hadserege nem tudott mit tenni a folyamatosan visszatérő kísértetek ellen a számuk jelentéktelen csökkentésén kívül, így egyházi és emberi mágusok segítségét kérte a probléma megoldására. Armin örömmel fogadta a jelentkezett kalandozókat és egyházi küldötteket és meglehetősen gálánsan segítette ki a Vadászat által elhurcolt, Tea néven bemutatkozó hölgyet is. Az ügy jelenleg lezáratlan így a jelen pillanat szerint főképp ez köti le Armin figyelmét.
Érdekességek:
- Armin az átlagos Holdőr képességeket magasabb szintre fejlesztette, pl a Lunar Blade-et képes maga körül gyűrű alakban használni.
- Preferált fegyvere egy holdezüst-ötvözet tünde csatapenge, amit Géallach (kelta, jelentése: hold) névre keresztelt.
- Kevesen tudják róla, hogy nagy becsben őriz egy, az édesanyja által készített plüssállatot, amely egy nebelwaldi rinocéroszt mintáz.
- Összesen kilenc gyűrűt visel, nagy részük bájolt és mind egy-egy uralkodóé volt előtte. Tizedik, saját gyűrűje hiányzik.
- Mindig egyetlen lova van akiről saját kezűleg gondoskodik. Legutóbbi lova, Shade a Holtmezőn lelte halálát egy akolitus miatt.
- Jobban preferálja a kelta hagyományt az angolnál, de nagy bánatára nem beszéli az ősi nyelvet, viszont jó kapcsolatot ápol olyan régi családokkal, akik még igen