[Mellékkarakter]Norbert van Haanrade

Név: Norbert van Haanrade
Faj: ember
Frakció: Protestáns Egyház
Kaszt: Templomos
Nem: férfi
Kor: 18
Szint: 5

Kinézet: Arcán még ötvöződnek a suhanc és a férfi vonások. Magas, szép szál lovag, de inkább szikár és szívős semmint túl izmos. Haja barna, éppen csak a válláig ér, szemei sötétek, a játékos csillogást pedig lassan felváltotta a tüzes tekintet, a szilárd elszántság... Többnyire viseli a templomosok páncélját, aminek vasa még fényes, nem látott igazi csatát sosem. Köppenye a protesánsok kékjében pompázik és büszkén viseli, mióta hivatalosan is véget ért a kiképzése. A mosolya többnyire meleg és megnyerő, bár a hölgyekre csak most kezdte el olykor-olykor rávillantani, röpke pillanatokra csak, de már olyankor osztatlan sikert arat vele.

Jellem: Keresi önmagát. Feltétel nélkül hisz Istenben és a jóságában, de nem elvakult a saját egyháza irányába. Életét a szentségnek adta, hogy az Urat szolgálja, de harcos is egyben. Lelkében még ott élnek a hősökről szóló regék és balladák, egyszer szeretne ő is hőssé válni, példaképpé akire fel lehet nézni, a gyengék védelmezőjévé... Majd kinövi. Talán nem is olyan sokára.
Mielőtt azonban bárki azt hinné, hogy hiányzik belőle az élet szikrája és csupán a szent fény tölti ki, szerencsére ez nem igaz. Nem veti meg a sört, a játékokat és a mulatozást sem, ameddig az mértékkel folyik, és nagyon szereti a családját is, különösen az öccsét Ralphie-t.

Előtörténet: Még Carolusburgban látta meg a napvilágot. Emlékezett Észak hideg teleire, a csípős szelekre, ahogy a hajába kapott, és amikor fázósan húzta össze magán a kabátkáját. Emlékezett, amikor az öccse született, és ő a nagyobbik testvérével érdeklődve nézett bele a bölcsőbe. Emlékezett rá, hogy az anyukája nem volt boldog...
Tíz éves lehetett talán, amikor a család Hellenburgba költözött, de a beszédén azóta is halatszik az az apró Északi íz, ami elárulja a származását. Sokminden megváltozott akkor. Az apja többet dolgozott a szokottnál, és gyakran magával vitte a bátyját is, az anyja viszont mintha bologabb lett volna itt, min Carolusburgban volt. Az időjárás teszi - azt mondják, Délen többet sütött a Nap, a kis Norbert pedig teljesen elfogadta a magyarázatot. Örült, hogy az anyukája, akit a világon mindennél jobban szeretetett többet mosolygott.
Ekkor volt először Istentiszteleten, Ralphieval pedig hatalmasra nyitott szemekkel hallgatták, ahogyan Esroniel von Himmelreich szenvedélyesen beszél az Úrról és az ő kegyelméről. Ralphie úgy ment haza, hogy ő is pont olyan akar lenni, mint az Ezüsthajú férfi a szószéken. Norbertet viszont annál még jobban lenyűgözték a templomosok, ahogyan méltóságteljesne állnak hatalmas pallosukra támaszkodva, kék köpenyük leng a szélben... Hamar megbeszélték a testvérével, hogy így is lesz, Raplhie majd beszél a szószékről, Norbert pedig megvédi minden rossztól a hatalmas kardjával és persze Isten erejével.
A szüleik azt hitték, hogy majd kinövik, de amikor elérték a legalacsonyabb kort amikor jelentkezni lehetett kiképzésre mindketten ott toporogtak a kaszárnya és a parókia küszöbén... Az anyjuk nem örült. Eleinte kifejezetten mérges volt, de idővel megbékélt, az apjuk pedig még örült is kicsit, hogy a két fiú magától megoldotta a dilemmát, amit a taníttatásuk jelentett.

Hat év telt el azóta, de egyikük sem gondolta meg magát egy pillanatra sem, és lassan elérkezett az idő, amikor önálló feladattal is megbízták őket. Egy ereklyét kellett elszállítaniuk Hellenburgból, két félangyal és néhány zsoldos segítségével. Velük tartott Inga is, aki már legalább két éve járt folyamatosan Norbert sarkában, és ugratták is őket jó sokat a társaik, hogy Inga bizonyára odavan az ifjú van Haanrade-ért. Tudták jól, hogy a protestánsoknak az ereklyét nem jelentetek túl sokat, így ez az út volt a próbájuk, hogy bizonyítsák rátermettségüket... És elbuktak. Haramiák támadtak rájuk és mégvalaki, egy ismeretlen árnyék, aki elragadta tőlük az ereklyét.
Norbert azóta küzd azért, hogy újabb lehetőséget kapjon, és hogy bebizonyíthassa méltó a kék palástra, és az elismerésre is, reméli lesz alkalma megmutatni...

Természetesen nem látok semmilyen problémát se a történettel, nagyon kedvesen sikeredett, még is jól bemutatja a karakteret. Felírhatod az adatlapra ötös szintig a templomos képességeket, s amit szeretnél.