Küldetés: /Fejvadászat/ Véreskezű Adolf

*Rhony a mai napot, épp úgy mint a többit a Tünde erdőben tölti ahol elf társaitól akarna információhoz jutni Azrael kardjáról, kisebb és mégkisebb sikerrel.
Kutakodásai alatt az egyik tünde faluban egy hirdetésre bukkant mely egy gyilkosra kitűzött vérdíj, nem is akármilyen gyilkos, az illető kifejezetten szereti az elfek brutális meggyilkolását, a leírtak alapján.
Egyébként is a bosszúnak él de ha még pénzt is kap egy "hegyesfülű" gyilkos elkapásáért, már az ő esetében megöléséért az még kecsegtetőbbnek tűnik.
~Meg kell halnia! * gondolta magában.
*A leírtak alapján a Tünde erdő határán mozog és a Hiddencreek nevű gyülekező falu sincsen messze jelenlegi tartózkodási helyétől.
Íját megígazította a hátán majd útnak is indult,hogy minnél hamarabb oda érjen, hogy esetleg többet megtudjon és felderíthesse a terepet, hisz ki tudja lehet,hogy Adolf már látta a hírdetményt és csapdát állít rosszakaróinak az említett helyszínen.

*Egyre aggasztóbb módon futottak ki a pénzből. Persze, szép és jó dolog a nemes cél érdekében még a saját családunkkal is szembeszállni, ez azonban sajnos nem segíti ki Garint, aki a családi értékeket felülvizsgálva arra jutott, hogy lassan nem lesz mit eladniuk, hacsak nem magát a házat. De - bármily szentimentális és logikátlan is - úgy érezte, erre képtelen. Az egész életét itt élte le: nem tudja elképzelni, hogy egy napon egy vadidegen kezére adja. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne egy kisebb házban, amit kevesebb pénzből is fenn tudnak tartani és... de nem. Legnagyobb kétségbeesésében elhatározta, hogy vállal valamilyen munkát - bármilyen munkát -, csak hogy valahogyan mégis megtarthassák a házat és elég pénzhez juthassanak. Persze, persze, járt neki valamennyi pénz az őrség miatt, de sajnos az messze nem annyi volt, mint apja egykori kiváltságai. Arról nem is beszélve, hogy az apja rengeteg mindent megkapott ingyen, kapcsolatokból, ő meg... Így került hát egy hatalmas hirdető elé, és így tűnt elé a Véreskezű Adolf kiiktatására felszólító plakát. Az egésszel egyetlen problémája volt: Hellenburg elhagyása. És még csak nem is arról lett volna szó, hogy elugrik egy közeli faluba vagy hasonló, hanem egészen a Tündeerdőig, ami, hát, nem kimondottan a szomszédban van. Viszont, akár tetszett neki akár nem, a pénzre igenis szüksége volt. Így érkezik hát Hiddencreekbe, valamivel bővebb információkban reménykedve... Hogy a falun belül hova kéne mennie vagy kit kéne megkeresnie, abban eléggé bizonytalan, de mivel van szája, valószínűleg megérkezve a lakosok segítségével a megfelelő helyre kalauzolja magát.*

Hiddencreek:

Rhony: Jókor jó helyen, egészen last minute az értesülésed, mégis sikerült időben beérkezned a Faluba. Nincs okod teketóriázni, 10 perc múlva jelen kell lenned a központban, ahol is az eligazítást fognak tartani arról, hogy mégis mit lehet tudni még a gyilkosról. Hogyan sikerül odatalálnod, rád van hagyva, de mire megérkezel már áll ott egy határőr ruhát viselő hölgy, aki jó eséllyel az a tiszt lehet, akitől megtudhatod mit is kéne tenned, s hogyan. Érdemes lenne üdvözölni.

Garin: Hellenburgtól a tündeerdői, ha nem is megterhelően nagy utazás, de mégis egészen jelentős idő eljutni, s bármennyire is jó lenne most nekidőlni egy fának s szundítani egyet, kénytelen vagy sietni egy kissé, ugyanis igencsak késében vagy. A helyiek jó célpontnak tűnnek, meg is kérdezel hát egy-két sötételfet akik éppen ott dolgoznak a falu szélén. Nem tűnnek különösebben készségesnek, sanda pillantásuk azonnal sejteti, hogy véres orcájú dögevőnek tartanak, s egészen sebesen ignorálnak is. Végül egy gyermek mondja meg neked, hogy merre kell elindulnod, ahova érve két elfet pillantassz meg íjakkal. Vadászok lehetnek, talán érdemes csatlakozni hozzájuk, mi van, ha lekésted az információ osztást?!

Loreena: Kellemes dolog a határőrség tagjának lenni, felnyergelik neked a lovat, adnak élelmet, s ha még világot látni nem is nagyon lehet, de legalább kirándulni igen (Ahol jóvágású gyilkosokat lehet vadászni! ). Had ne mondjam, a hátas igencsak szilaj teremtés, úgy ismeri az erdőt mint a patáját, s sebesen repített a célpont felé, végül a találkaidőpont előtt 5 perccel beérkezve. Kicsit körbenézhetsz a faluban, vagy esetleg simán mehetsz a központban lévő parafa táblához, ahol a korában látott plakát egy nagyobb verziója vár, illetve a csönd. Nem is olyan sokára egy másik elf csatlakozik hozzád, akit majd egy ember követ. Az informátor sehol.

/ Nincs határidő, de azért jó lenne, ha Szerdára már jöhetne a következő kör. Emellett örülök, hogy rövid irományok születtek, tartsátok meg ezt a szokást /

*A Hiddencreekbe vezető út eltévedés nélkül is elég hosszúnak bizonyult annak ellenére,hogy ismerte a járást arrafele mert a kardról való információgyűjtése során már járt itt.
Ez a hely is olyan volt mint a többi, itt se tudott meg többet a fegyverről.
Nem is gondolta volna,hogy valaha visszatér ide, főleg nem a közeljövőben, bár a falu igen szimpatikus volt neki, de szíve valahogy nem akarta visszahúzni. Dehát az élet váratlan fordulatok tud venni, és Rhony számára egy tündegyilkos felkutatása éppen egy ilyen fordulat.

Hiddencreekbe beérve meglepetés érte tündénket, nem olyan volt mint akkor mikor utoljára itt járt. Csöndesebb lett, az itt lakók valószínűleg féltek és inkább visszahúzódtak házaik biztonságába.
Ami telejsen érthető is egy tündék általá lakott faluban aminek a környékén egy elf mészáros garázdálkodik. A sötéttündék viszont elő merészkedtek és elég csúnyán tekintettek az odaérkezőre valamiért.
Egy pici várakozás után egy határőr ruhát viselő nőt vél felfedezni.
~Oda kellene menjek.
*Rhony nem igazán társasági ember de az eligazítás fontos, ezért oda is lép.
-Umm.... Szép napot?! Az Adolf nevű emberre kitűzött vérdíj miatt jöttem ide. *Mondja miközben íját megigazítja a hátán. -Gondoltam esetleg magától kaphatnék útbaigazítást!

Kellemetlen dolog is a várakozás, de szerencsére nincs részetek olyan rettenetes hosszúságú tortúrában, ugyanis a csipetcsapat megjelenését követő pillanat után két perccel egy rövid hajú borostás elf lép ki az egyik ház mögül. Határozottan szúrós tekintettel lett megáldva, de valahogy a belőle áradó aura azt sejteti, hogy egyébként igen komolytalan ember lehet. Zsíros fejét vakargatva lép a tábla elé, majd torkát megköszörüli.
- Üdvözlegyenek a vadászok kicsiny falunkban. Gregory Reed lennék. * Ugyan látszik rajta, hogy tiszta elf vére lehet, mégis németül beszél, jó eséllyel a csapatotok humán tagja miatt * - Azt javasolom ne is szaporítsuk a szót feleslegesen. Értesüléseim szerint soraikban az egyik személy a határőrségből való, ez könnyebbé teszi majd az egészet, nem kell majd aggódni a protokoll miatt. Egy katona szava hivatalosan is igaznak tekinthető, s semmiféle módon nem megkérdőjelezhető, így biztosan tudjuk majd, hogy s miként történtek a dolgok a vadászat során.
Karikás szemeivel most először végigméri a hármast. Szája kissé meggörbül, majd egyfajta színlelt csalódással megrázza a fejét, mintha keveslené a jelenlévők számát.
- Behozzák vagy megölik, nekem rohadt mindegy. Annyi kérésem van, hogy ha az utóbbi lenne a megoldás, valamiféle bizonyítékot mutassanak fel a sikeres vadászatról. Egy nyelv, esetleg ujj, vagy a fegyvere. A hulla nem kell, amennyire engem érdekel az egész, akár egy város központjában is lehetne hagyva rohadni, a mocskos kurafit.
Zsebéből egy gyűrött cetlit vesz elő, melyet kihajt, s szeme éles mozdulataival olvasni kezd. Ezt követően összegyűri azt, majd visszateszi.
- A vadászati díj 3000 váltó, ez nem fejenként. Együtt dolgoznak vagy sem, rájuk van hagyva. Információszerzéshez az alantasabb kocsmákat ajánlom, vagy 'Creek keleti részén lévő nyomornegyedben lakó csibészeket. * Ismét turkálás következik, s egy nyomorult szál cigarettát halászik valahogy elő, melyet hamar pofázmányába illeszt, majd sarkon fordul, de azért távozás közben még közöl veletek egy-két dolgot. * - Óh igaz... A sápadtakkal vigyázzanak, vannak köztük olyanok, akik támogatják ezt az ámokfutó barmot... Ha esetleg jutnának valamire a Barna Medve fogadóban találnak, a közelben. Jó vadászatot.
Egyedül maradtatok. Vadászatra fel!

/ A hozzászólások egyenlőre azt tartalmazzák, mi lesz az első lépés, s az adott irányba való indulásig tartsanak. A karaktereknek nem feltétlenül kell egy irányba haladnia, de azt tudnám értékelni, ha csapatba mozognának a történet vége fele. A sápadt jelző a Sötételfekre lett használva /

*Sajnos a tünde hölgy útbaigazítást nem tudott adni, és a határőr ruha csak megtévesztés volt ő is csak Adolfra vadászik.
Dehát nincs mit tenni lesz ami lesz.
Persze a dolgok mint mindig megoldják magukat. Egy ember lép hozzájuk.
~Na ez kell még ide egy emberállat.
*Rhony meglepődésére azonban ő is a mészárosra vadászik, kellemes csalódás volt.
A kellemetlenebb része csak az,hogy ő se tudja,hogy hol lesz az eligazitás. Így nem maradt más választás mint várni a sültgalambot.
~Hmm talán beszélnem kéne velük... elvégre velük fogok fejvadászni ha lesz ebből valami.
*Ám mire megszólalna, odalép hozzájuk egy elf.
~Huh, nem kell beszélgetnem, ez megnyugtató, semmi kedvem hozzá.
*Az említett jövevény volt az eligazító, de mivel papírról olvasott valószínűleg ő csak egy közvetítő.
Legalább is Loendir "úr" így gondolta.
Az eligazítás gyors volt és lényegre törő, semmi mellédumálás.
~Nos most jött el az ideje a beszédnek.
*Úgy néz ki neki kell a vérdíjbegyűjtők közül először felszólalnia, de hát sajnos nincs mit tenni.
-Én azt javaslom számoljunk le a rohadékkal együtt ki tudja hátha vannak segítői. De az infógyüjtéshez talán tanácsosabb lenne szétválnunk, hogy nagyobb teret lefedjünk és többet tudjunk meg. Ellenvetés, jobb ötlet valakinek?

Szerencsére nem kell elmenniük nekik a falu vezetőjéhez, hanem megérkezik végre a tünde, aki eligazítja őket. Látott ő már mindenfélét, megviselt katonákat és kisasszonyokat egyaránt, de aki előttük áll, még csak nem is hasonlít tündére. Szegény... Erősen rácsúfol a "szépek népe" elnevezésre, de nem az ő tisztje, hogy ítélkezzen. Ő csak egy határőr, az ítéletet meghozzák helyette a magasabban álló tisztek.
Ami az információt illeti, az nem túl sok, de jelen helyzetben nem is várt többet.Azért megmelengeti a lelkét, hogy elismerik a jelenlétét, és hogy számít, hogy az őrségben szolgál. Ilyenkor érzi úgy, hogy mégiscsak megérte a hivatalos szervekhez csatlakozni. Végül bólint, hogy mindent megértett, majd nincs más hátra mint megbeszélni a többiekkel, hogy mi is legyen. Egy biztos: az egyenruha nem a legalkalmasabb információ szerzésre.
- Nagyobb esélyünk van, ha nem kell egymással versenyezni. Engem nem érdekel a pénz, csak hogy halott legyen. Megyek a kocsmába iszok egyet, máshol úgysincs esélyem az egyenruha miatt.- németül beszél ő is az emberre való tekintettel, egyszerű mondatokat használ és a kiejtése sem tökéletes, de legalább megpróbálta. Ha a többiek is benne vannak, akkor elindul a kocsma felé, az ember meg a szegényebb keleti rész felé, már csak az a kérdés a másik elf merre veszi az irányt. Ha beért a kocsmába az első dolga rendelni egy italt (valami alkoholosat, férfiasat), és körbenézni hogy kit lenne érdemes kifaggatni.

//Elnézést a várakoztatásért, 3 nap után először ma van internetem, rmeélem nem lesz ilyen több. //

Rhony /Megbeszéltem vele személyesen az útirányt/: Úgy döntesz, hogy egy alantasabb kocsmába fogod majd megpróbálni az információgyűjtést, elindulsz hát a Keleti térségbe, míg bele nem botlassz egy klasszikus kis késelős csehóba. Azonnal megismered a helyet, savanyodó sörszag, sáros döngölt föld padló, s persze a jó öreg tekintetek, amik felmérik, hogy mit is csinálsz ott. Pulthoz lépsz, a kocsmáros éppen bort tölt egy sötételfnek. Sunyi arcú vékony hegyesfülű, azonnal látszik rajta, hogy pár fityingért még a lelkét is eladná. Az alkohol is biztos vizezett, de amilyen olcsó, ezt igazán nem teheted szóvá.
- Üdvözlet a Játékos Driádban, mit adhatok a kedves vendégnek?
Ha körbenézel azt látod, hogy meglepően sokan vannak a kis épületben, hosszú asztaloknál vidám sötételfek italoznak és csevegnek, helyenként pedig egy-egy páros káromkodva kártyázik vagy kockázik. Sumákos bűnbarlangnak tűnik a hely, de mégis jó hangulata van.

Garin: Bátor döntést hozol, meglátogatod a keleti negyedet, melyhez végül egy kis útbaigazítással s úgy 8 percnyi sétával el is jutsz. Igen más a hely, egy pillanat alatt leesik, hogy biza ha a város centruma az elfek lakhelye, akkor itt a sötételfek élnek. Egekbe hajló lombos fák, a napot eltakaró hosszú ereszek, s helyenként földbe vájt nyomorlakások. Kellemetlen érzéssel tölt el az egész, nem szívesen bandukolsz itt, s bár vannak az utcán dögivel, mégis igen kihaltnak és csendesnek tűnik, érzed, hogy nem vagy odavaló. Nézel erre, nézel arra, megpróbálhatsz megközelíteni selfeket, de mindegyik hidegen ignorál, vagy közli veled, hogy " Az idegenekkel csak baj van ember, tágulj innét ". Úgy tűnik, hogy nem fogsz jutni semmire, egészen addig, amíg egy fiatal tizenéves sápadt neked nem lökődik, majd elnézést kérve elszalad. Könnyebb lettél egy kissé a találkozástól, az erszényed sebesen eltűnt a táskádból.

Loreena: Jó magad is a kocsma mellett döntesz, ám te kissé szerencsésebben választasz, nem is oly messze a centrumtól egy olcsó küllemű, de kedélyes, fára épített csehóba térsz be, a " Függőkertbe ". Ahogy belépsz pillanatra elhalkul a nyüzsgés, de sebesen vissza is tér. Idegen vagy ugyan, de egy elf, s emiatt mindig szívesen látott vendég. A kocsmai élet heves, tűzről pattant kocsmai leányzók táncolnak lángoló hévvel, hol jobbra hol balra csapva gyolcs szoknyájukat, közibük fiatal és öregek vetik az egy-egy váltókat, annak reményében, hogy talán elnyerik a tetszését valamely lánykának. Vadul visong a hegedű is, s mellé sikolt minden másféle földi hangszer. Alig hallod saját hangod, ahogy a pultnál egy jó pohár szíverősítőt rendelsz.
- 'Napot a hölgynek, menten töltöm is az italt.
A csapos vastagkezű kövér elf, jó szándékú szeplős arcáról mindjárt lerí, hogy nem veti meg a földi örömöket, főleg nem a jó borokat s a zsírtól csöpögő sülteket.
- Itt is valá. * Tolja eléd a gyanús gőzt eregető férfias italt * - Igazi Creeki kerítésszaggató, saját két kezemmel szedtem hozzá a gyümölcsöt. Mi járatban erre?

*Rhony átlagosan élt annak idején, annak ellenére,hogy nem luxusban de amire szüksége volt be tudta szerezni.  Ám amióta a kolóniája le lett mészárolva nem megy olyan jól a szekér. De néhány pénzérme azért mindig akad nála.
Ha másra nem is arra jó lesz, hogy a környék lebuj csehójában egy sört igyon és még információt is szerezhet.
Meg is találta a legalantasabb helyet. Belépéskor szinte már érezte is a gyomrában a kések szúrását ahogy méregették az emberek.
~Jobb lesz óvatosnak lenni.
*A pulthoz megy miközben figyelme egy pillanatig sem lankad, szeretne még élve távozni a helyről ha másért nem is csak azért,hogy elkapja a véreskezűt!
A sunyi kinézetű csapos rögtön meg is szólítja "Üdvözlet a Játékos Driádban, mit adhatok a kedves vendégnek?"
-Sört! *Majd odacsúsztat egy érmét, és körbenéz.
-És némi információt. *Elővesz még két pénzt és még egy maradt is a zsebében. De még nem adja át, ismét körültekint a sötételfek kifejezetten sunyinak tűnnek és ez nem is tetszik neki.
-Arról a bizonyos tünde gyilkos Adolfról akarok többet tudni. *Mondja szinte suttogva,hogy más ne hallja.

Rhony: A parancsoló hangra egy korsót vesz elő a csapos, majd megtölti némi zavaros, kissé gyanús küllemű folyadékkal. Sör szaga van, lehet az íze is hasonlít rá, de egészen undorító. Talán valami helyi főzésű halvány , rettenetesen keserű, de mégis kissé vízízű... Bölcsebb nem szóvá tenni, hogy mennyire is szar.
- Óh, máris tudtam, hogy nagyszerű vendég lesz, máris tudtam.
Szemében mohó láng gyullad ahogy megpillantja a pénzt, nagyon akarja, szinte görcsösen megrándul, ahogy tapasztalja, hogy nem adod azonnal oda. Tenyerét összedörzsöli, majd megnyalja száraz ajkát.
- Az van, persze megfelelő fizetésért.
Kissé közelebb hajol, erős hagyma szagot hordoz magával, de nem elviselhetetlent. Nem kellemes a közelsége, de talán hasznos, így kénytelen vagy elviselni.
- Óh, hogy arról...
Szemei kissé elkerekednek, majd mintha érdeklődését vesztené, visszadől a pult mögé. Nem jó témát vetettél fel, vagy csak rossz helyen kopogtattál.
- Arról nem tudok semmit, és szeretném ha gyorsan elfogyasztaná a sörét, és távozna is. A helyiek félnek a dologtól, s nem tesz jót az üzletnek, ha erről beszélnek. Huss, huss, takarodjék innen.
További beszédre nem reagál semmit, s rájössz hogy hamar távoznod kéne... Ám ahogy így teszel, a kijáratfele egy sötételf szólít meg, jellegtelen arca fiatalos, nem tudod leolvasni róla, hogy mi a franc is járhat a fejében.
- Vándor, hallottam ám miről beszéltél, ülsze ide mellém, s kérdezz bátran.

Garin: Sebesen hajt a lábad a csibész után, keskeny sikátorokon és széles utcákon keresztül kergeted, míg végül nem képes gyermeteg teste tartani a tempót egy képzett íjászéval, így valahogy megállítod. Hogy kapod el, rád van hagyva.
- Eressz el most azonnal, te túltermett korcs! A magadfajta szarháziaknak semmi helye itt!
Rettenetes daccal próbál ellened szegülni valahogy a 15 éves teremtés, de látszik, hogy szemében lassan összefutnak a könnyek, s éppen csak azért nem bőgi el magát, hogy nehogy megszégyenüljön. Piszkos, retkes arcú sötételf gyerek, az utcán lakhat valamelyik bandához vetődve, s jó eséllyel úgy ismeri a környéket, mintha csak a saját tenyere lenne.
- Engedjen el azonnal!
Erős rángatózásokkal próbál megszabadulni a fogásodból, de immáron a kezedben van.

Loreena:
A pultos kedélyesen elneveti magát azon, ahogy próbálod nem kimutatni mennyire is erős az ital. Csak legyint egyet, majd egy cinkos kacsintással lerendezi az ügyet.
- Erősebb az ital, mint az emberek poklának a tüze. Igazi spiritusz, lelket tölt abba, aki híján van annak. * Pihés állát hamiskás vigyorral megvakarja, majd végül széttárja karját * - Az van dögivel, mégis mire lenne kíváncsi?
Az érme az asztalra kerül, akár két ital árát is fedezhetné, s ezért a kocsmáros úgy dönt, hogy nem csak némi információval, de még egy körrel meglep téged. Elveszi a poharat, majd egy töltésnyi mézes pálinkát önt bele. Kellemes fűszeres ital, végigsimítja égő torkod, s kellemes megbolydítja a fejed, már ha megiszod.
- A ház ajándéka, jó erre idegeneket látni, népes város Creek, de sosem elég az új arcokból! * Torkát kissé megköszörüli, majd közelebb hajol hozzád. * - Óh az Adolf biza! Sokat hallani róla, a feleségem is azzal riogatja a gyerekeket, hogy " Ha nem leszel jó, elvisz az Adolf". Senki sem tudja, hogy hol van, de többnyire a határban mozog. A Nebelwald ezen része egészen dimbes-dombos, akad sok bucka ott, amik között vagy amikben meg lehet bújni, én ott keresném. A célpontok amiket kinéz magának főleg a várostól távolabb lakó tanyák gazdagabb elfjei.
Mindeközben egy korsóért nyúl, amibe egy méreteset köp, s kissé megtörli azt, majd egy közeli dézsában átmossa, s ha nem is tisztán, de iható állapotba visszateszi a helyére.
- Ennyit tudok csak mondani kegyednek.

*A sör amit kapott kifejezetten rosz de italnak nemet nem mond az ember így jól meg is húzza a korsót.
A csaposnak a pénz láttán rögtön megeredni látszik a nyelve, szinte érződik rajta a beszédvágy , a felajánlott "alamizsna" miatt hisz ez mégsem nagy pénz egy olyan embernek aki nap mint nap sokkal többet keres még egy ilyen lebuj hellyel is. Ám a kismadár a téme felvetésekor nem kezdett csiripelni. Sőt még sietős távozására is felkéri a vendéget. Sajnos nincs mit tenni, a kés szúrást továbbra sem kockáztatná meg , így panasz nélkül megissza a maradék vizezett sert és távozik.
-Minden jót!
*Már majdnem el is éri a kijáratot amikor egy sötételf képében talán egy újabb reménysugár fog felragyogni.
Rhony nem szeretné elszalasztani a hasznos információt ezért , bár kellő körültekintéssel de leül a kormos arcú tündéhez.
-Szóval azt mondod kérdezzek.
*Mondja miközben szemei körbepásztázzák a kocsmát. Aztán sokkal halkabban szólal meg.
-Akkor erre felelj nekem! Mit tudsz a tünde mészárosról? Lenne vele egy kis elintéznivalóm.

Garin: Ahogy a kezébe landol a pár érme, máris sokkal nyugodtabbnak tűnik a fiú, egy-egy nagy levegővel lenyeli a könnyeket, majd abbahagyja a siránkozást, és bólint.
- Rendben... Tudok dolgokat.
Gyors szipog még párat, majd már-már meglepő komolysággal figyel a kérdésre amit felteszel. Kissé meglepődik, kissé megrökönyödik, de végül röviden biccent.
- Nem lenne szabad erről beszélnem... Ne mondja el senkinek, mert a felnőttek meg fognak akkor verni.
Kicsit félve körbetekint, majd jelez, hogy hajolj közelebb.
- Adolf bácsi gyakran jár erre, ételt szokott hordani a szegény gyerekeknek, s pénzt a felnőtteknek. Tényleg nem olyan, mint ahogy hívják, sosem láttam még vért a kezén, csak almát és körtét. Tegnap is volt, kaptam tőle egy egész karéj kenyeret. Az itteniek úgy tekintenek rá, mint egy hősre, mindig segít azokon akik bajban vannak. Egy igazi szent!
Pillanatra megáll, majd a zsebébe nyúl, ahonnan egy kicsi, fabábút vesz elő, amit valószínűleg fenyőből faragtak. Nehéz kivenni, hogy mi is lehet rajta, amatőr készíthette, de talán egy vigyorgó törpére emlékeztet.
- Ezt is ő adta nekem, mikor elpityeredtem, hogy a húgocskámnak már nem jutott étel. Azután a tarsolyába nyúlt, és egy jó ujjamnyi darab szalonnát adott nekünk.
A játékot sebesen elteszi, mintha csak valamilyen kincs lenne, majd végül kihúzza magát, s elfordul tőled. Látszik, hogy pillanatokon belül futásnak fog eredni. Még közöl veled pár dolgot, majd sebesen eliramodik, mint aki rosszat tett.
- Mást nem tudok róla, mindig éjjel jön, és hajnaltájt távozik.

Rhony:
Leülsz a tünde mellé, aki jelenlétedre odanyúl egy másik asztalhoz, s levesz onnan egy fapoharat. Eléd teszi, majd az előtte lévő kancsóból tölt bele. Olcsó vörös bor, savanyú mit a világvége, de csak nem illik visszautasítani.
- Egészségedre! * Gyorsan lehúzza a maga poharát, majd visszatölti azt félig* - A mészárosról, mi?
Pofázmányát megvakarja kissé, végig tekintheted az arcát, s arra a következtetésre juthatsz, hogy tényleg ijesztően jellegtelen. Tökéletesen az a alak, akit senki nem venne észre egy tömegben, mert az átlagosság olyan mértékét cipeli, hogy az már-már nevetséges.
- Tündéket mészárol, azt tudom róla.
Egy picit elmosolyodik, látszik rajta, hogy a legkevésbé sem zavarja ez a tény, de mégis van valami hamiskás a szájmozdulatban, ami arra vél téged vezetni, hogy viccel csak.
- Hehe, ne végy olyan komolyan. Tudok dolgokat. Sokan nagyon kedvelik erre fele, sokan nem annyira. Egyike vagyok utóbbiaknak. Nem bírom a fajtádat, szolgálnom kell titeket, pusztán csak mert megúsztátok az átkot... De megölni bárkit is ezért?! Barbárság, nem is kérdéses.
Poharát picit megemeli, és ide-oda fordítja. Gondolkozik, hogy vajon érdemes-e neked beszélnie. Nem tudsz róla leolvasni semmit, pont mintha egy idegen nyelven írott könyv lenne az asztal tetején.
- Jól van. Ma este a várostól északra, úgy 1000 lépésre egy találkozó lesz Adolf és pár sötételf között. Hogy miért, és hogy miért tudok erről, azt nem kötöm az orrodra. Használd fel magad az információt, úgy ahogy akarod.
Hogy ezt elmondta, elfordul tőled, s ignorálni kezd.

/ Most csak Garin és Rhony ír. Ha ők végezte, Loreenáé a kezdés, tárgyaljátok meg mire jutottatok, és mit tesztek. Ne váljatok szét. Annyi kört kaptok, amennyi kényelmes. A mesélői ezután érkezik. /

*A sötét elf teljesen átlagosnak tűnik semmi gyanús nincs benne a kitöltött bort is megissza így Rhony nyugodt szívvel belekortyol a saját poharába is.
Az információ amire várt kissé nehezen érkezik, először még azt is hiszi csak a hecc kedvéért hívta oda mikor annyit mond "Tündéket mészárol, azt tudom róla." Aztán csak úgy néz ki,hogy valami hasznos is elhagyja a száját de további körítést tálal csak.
-Felesleges általánosítanod én nekem semmi bajom a "fajtáddal" nem is volt, nem is lesz. Sosem kértem,hogy szolgáljatok és ha felajánlották volna se tartottam volna rá igényt a szolgaság épp olyan barbárság mint valakit puszta gyűlöletből meggyilkolni.
*Bár belegondolva ő pont így látja azokat az embereket akik ellenségesen lépnek fel az erdei népek ellen, de ezt már nem említi meg inkább csak újra beleízlel az olcsó borba.
Szerencsére a végén egy pletyka jelelgű dolgot csak kinyögött magából a kormosarcú.
"Megtorlónk" így vissza is indult a találkozási pontra ahol remélhetőleg ott lesznek az ideiglenes társak és pontot tehetnek az ügy végére!
~"Ma este a várostól északra, úgy 1000 lépésre" kíváncsi vagyok mit terveznek.

//Bocsi a késésért, kicsit elhavazott és feledékeny voltam//

*Rhony infóval és szerencsére egyben visszatér a megbeszélt gyülekezési pontra ahol Loreena már ott van. Úgy látszik ő végzett a leghamarabb.
Mikor odaért nemsokra rá megérkezett az ember is.
A "hölgyeké az elsőbbség és ő volt a leggyorsabb alapon" a határőrnő osztotta meg elsőként amit megtudott.
-Igen a védelem jó ötlet, de az alapján amit én hallottam ma este nem fog tündére vadászni mivel a várostól északra, úgy 1000 lépésre egy találkozó lesz Adolf és pár sötételf között.
*Elmondta amit a kocsmában "kiszimatolt" majd várta,hogy Garin is elmondja a mondandóját vagy ötletét.