Küldetés: /Fejvadászat/ Véreskezű Adolf

* Tárgyalásaitok éppen csak kezdetét veszi, amikor is valahonnan a semmiből egy nyíl csapódik ki, menten átszúrva Garin vállát. Ha ez nem lenne elég, két másik lövedék is érkezik változó irányokból, de szerencsére ezek vétenek, s így mind Lory, mind Rhony megússza a fegyverek okozta sebesüléseket. Így körbenézve a tér teljesen üres jelenleg, senki se lehetett szemtanúja az egésznek, talán egy részegen a földön jobbra-balra forgolódó elf kivételével, akinek jelenleg jobb dolga is van, minthogy ezzel foglalkozzon. Az ember felordít, majdnem teljesen átszelte vállát a lövedék, semmiképpen se számíthat innentől hasznosnak, s minél sebesebben gyógyítóhoz kell jutnia.
- Sajnálom, de így nem segíthetek nektek... Sok szerencsét a vadászathoz...
* Amilyen hirtelen a támadás történet, oly sebesen rohan Garin el, s ti kettesben maradtok. Az íjakat használó idegeneknek nyoma sincs, úgy tűnik nem akartak titeket megölni, csak elzavarni... Rohadtul bűzlik itt valami... Óh, ha már a bűznél tartunk, fél percnek se kell eltelnie, s nem sokára egy nekromágust pillantotok meg, aki ominózusan közelít felétek. Ha ez nem lenne elég, tőle ellentétes irányból egy pap érkezik. Kaptok ám hideget meleget!  

Aston, Alia: Nektek semmi újat nem tudok mondani. Hirdetés, kíváncsiság, bánom is én. Utat kérek, s valami bú vagy bát.

// Kaptok pár(Max három) kört, hogy lerendezzétek a találkozót, s az információ cserét. A sorrend Loreena, Rhony, s aki hamarabb ír az új párosból. Utána ezt kéretik tartani. //

Még megtudja Rhonytól, hogy Adolf sötételfekkel fog találkozni. ~Tehát ők is benne lennének?~ Őszintén csalódna, ha megtudná, hogy akiket oly kegyesen visszafogadtak a királyságba az átkuk ellenére is, azok ellenük fordulnak. De tudja azt is, hogy nem mindenhol felhőtlen a viszony. Már fordulna az ember társuk felé, amikor jönnek a nyilak, és utóbbi meg is sérül. Éppenhogy sikerül beugrania egy fa mögé, hogy őt ne találják el, és már húzza is elő a saját íját és egy nyilat, hogy viszonozza a lövéseket de nem lát semmit. Ez érdekes...
- Te láttad honnan jöttek a nyílak? - fordul Rhonyhoz. Egyértelműen el akarják őket ijeszteni, de megölni talán nem. Felettébb érdekes fejlemény, ugyanis ha nem maga Véreskezű Adolf lőtt rájuk, akkor ez azt jelenti, hogy vannak társai is. Garin távozására bólint, véleménye szerint eddig se volt szükségük arra, hogy egy ember beleüsse az orrát a dolgaikba jutalom ide vagy oda. Meg tudják oldani. Ám mielőtt még visszatérhettek volna a tanácskozáshoz újabb alakok tűntek fel.
Még szerencse, hogy az íja még a kezében volt, ugyanis azt rögtön rá tudja fogni a közeledő nekromantára. Eddig csak eggyel találkozott, de vele nem volt túl jó tapasztalatai. Az az óriás szív meg minden... A pap ittlétével viszont hirtelen nem tud fejben mit kezdeni. Kivár. Kérdés nélkül nem lő le senkit, de jobb óvatosnak lenni.

*A gyors információcserét váratlan "nyílzápor" zavarja meg, amelyben Garin meg is sérül. A két tündének azonban sikerül egy-egy fa mögé menekülnie egyetlen karcolás nélkül. Rhony is úgy tesz mint a lány és előkészíti az íját, de amilyen gyorsan jött a baj olyan gyorsan vége is lett, így egyenlőre azt nem kell használniuk.
"Te láttad honnan jöttek a nyílak?" Jön a kérdés amihez sajnos konkrét válasz nem érkezik.
- Nem tudom elég gyorsan történt, a nyilak mindenfelé állnak szóval szerintem több helyről érkeztek a lövések. Nem tudom hol leszünk biztos fedezékben.

xD:

* Az ember aki velük volt sebesülése miatt ki kell szálljon. Hősünk azon gondolkozik, hogy ~ "Meg kellene szüntetni a fájdalmait a patkánynak" * De vissza fogja magát, most nagyobb vadra vadászik. Ki tudja később talán még őt is elintézheti.
Már épp meg akar szólalni amikor, úgy néz ki tovább forrósodik a helyzet amikor két másik alak közeledik akikről semmit nem tudnak egyenlőre. Reflexből emelné fel a fegyverét, hogy biztonság érzete megmaradjon de a társa nyugodtságáról példát vesz és csak kézben tartja az íjat,hogy ha kell majd használja.
~ Nem tetszik ez nekem.
* Úgy dönt, hogy kicsit be kell gyorsítsa az események sebességét, ezért odakiált a papnak, talán egy szent, nem egy mészáros segédje, még akkor se, ha elfek gyilkolásáról van szó..
- Ki vagy és mit akarsz! * Majd kicsit halkabban odaszól a partnerének.
- Te figyelj a másikra, nem szeretnénk meglepetést.

Az Északi Királyság egy kisebb városkájában járva nézelődik. Főként a piactéren foglalatoskodik a legkülönfélébb áruk megvizsgálásával, és jó szokásához híven semmit sem vesz meg. Mintha saját magát ingerelné, buzdítaná, hogy dolgozgasson - bár az elmúló, pillanatnyi örömöket nem keresi. Minek vegyen meg egy kis fatalizmánt vagy ócska ékszert, ami ugyan jól mutatna, de teljesen fölösleges? Ugyanez az aranyos bábokkal is a helyzet.
Kiér a főtérre, az ott található hirdetőtáblája körül nyüzsögnek az emberek. Csuklyáját kissé mélyebbre húzza, nehogy egy véletlen folytán lecsússzon róla - nem szívesen mutogatja hosszú, hegyes füleit. Szereti, ha közülük valónak hiszik az itteniek, már ami a fajt illeti, így legalább az átlagtól eltérő külsejével sem okoz saját magának gondot, azaz felhajtást és nagy figyelmet.
Pár személyt kissé meglök, ahogy előrébb furakodik, majd ahogy a fára szögelt felhívásokat figyeli, megakad egyen a tekintete. Először az ár az, ami feltűnik neki, és csak utána a kiírás, hogy mégis mi is pontosan a feladat.
Elkapni egy fickót... Nem egy neki való lehetőség, viszont megérné a fáradtságot, hiszen egész szép summa jár érte. Szinte már kezei közt érzi az erszénykét, amiben átadják neki a fizetséget, de sietnie sem ártana, mivel nem egy személy kelhetett már útra, hogy levadássza ezt az egyént.
Szívesen letépné a falról a papírt, amelyen még arckép is található, csak hogy biztosan felismerje ezt a közönséges gyilkost, azonban inkább hagyja a helyén. Csendesen és feltűnésmentesen szeretne távozni is, mintha semmit sem látott volna itt.
A település nevével egyáltalán nincs gondja, azt könnyedén elméjébe vési, csupán a környezet az, amely meglehetősen kényes a számára. Nebelwaldba nem szívesen térne vissza semmiképpen sem, még a szélére sem... Egyszer már sikerült saját akaratán kívül a ködös félhomályba keverednie, de önszántából lehetőség szerint elkerülné. Fennáll a veszélye annak, hogy egy régi ismerős köszön vissza az egyik fa mögül, bár... Amennyit változott, aligha ismerhető már fel a feledő elmének, hacsak kerülnek alapos megfigyelés alá szemei. A színük miatt gyakorlatilag felejthetetlen, néhai társai pedig többször vizsgálták már a furcsa tekintetet. Ez az egyetlen, amely lebuktathatná, amúgy nem kell aggódnia.
Némi vacillálás után eldöntötte hát: útnak indul. Nem tétovázik tovább, kihátrál, kikeveredik a tömegből, és amint lehet, ismét a földes, poros ösvényeket tapossa, hogy a legkülönfélébb tájakon keresztülvághasson, egyenesen Hiddencreekbe.

Akármennyire szeretne szívélyes fogadtatást, azt bizony nem kapja meg. A főtér két személyt leszámítva teljesen üres, az egyik jelenlévő még íjat és nyilat is szegez rá, mire a sötételf azonnal megtorpan. Amennyire tudja, végigméri a nőt, közben Alicia felemeli kezeit, hogy a másik tudtára adja: nem kíván semmiféle harcba bocsátkozni. Az íjász társának kiáltása odáig elhallatszik, és úgy tűnik, még egy újabb valaki jelentkezett a vadászatra - hacsak nem ő az egyik ellenfél, akivel el kell bánni. Mondjuk most nem ér rá ilyesmin gondolkodni, sokkal jobban járna, ha előbb saját magát húzná ki a bajból, amibe keveredett.

Ez meg mit keres itt?
Bár... van egy még fontosabb kérdés.
Én mit keresek itt?
Itt állok a Főváros egyik félreeső hirdetőtáblája előtt, és érdeklődve figyelem azt a férfit, aki a plakátra van festve. Elfeket mészárol... felettébb érdekes egyéniség lehet, talán valami olyan szenvedélynek hódol, mint az enyém.
Sajnálatos módon a rokonszenv sem kifejezetten érdekel.
Nebelwald és a Tünde erdők határán... ott még úgysem jártam. Nem kifejezetten távolodtam el a Fővárostól, és ha már az a tervem, hogy nem sokáig maradok itt, akkor érdemes minél hamarabb elkezdeni. Ehhez kerestem valami ürügyet, és azt hiszem, meg is van. A szóban forgó terület semlegessége kapóra jön, főleg, hogy nem öltök álruhát... ki akarom próbálni, meddig lehet feszegetni a határokat egyháziként, még ha ez kockázatos is. Reverenda lesz hát rajtam, így legalább a fegyvert sem kell rejtegetnem.
Még egyszer a festett arcra nézek, mielőtt elindulok a lakhelyem felé.
Adolf... csak várj nyugodtan. Még az is lehet, hogy szabadon engedlek.


Az előkészületek nem vettek igénybe sok időt, ahogy az út sem volt olyan hosszú, mint gondoltam. Itt vagyok a falu előtt, egy lovon ülve... mentségemre legyen szólva: nem loptam, kifizettem a bérlését. Papi gúnyában nehéz is lenne az ilyesmi. A megszokott fekete szövet belső zsebében ott lapul a Bibliám, amibe természetesen elrejtettem a Rosariust, oldalamon pedig a buzogányom függ. Arcomra felragasztom a megszokott kedves mosolyt, leszállok a hátasról, és vezetve őt sétálok be Hiddencreekbe.
Ahogy látom, cseppet sem békés a helyzet. Gyorsan megpróbálom felmérni a terepet... megláttak, ez egyértelmű, de egyelőre a másik oldalról érkező jövevényt kezelik gyanakvóbban. Legalábbis rám nem szegeződik nyílvessző (még), csak egy barátságos ordítást kapok, amire meg is állok.
Remek, ahogy látom, már elkezdték a mókát. Ideje beszállnom.
-Astonien Michelberger vagyok! - ez művészet. Úgy beszélni hangosan, hogy az mégse érződjön kiabálásnak, meglehetősen nehéz, de a gyakorlás csodákra képes. - Az egyház küldött, hogy segítsek elfogni a tündék gyilkosát, Véreskezű Adolfot. - mit magyarázkodjak többet? Vagy hisznek nekem, vagy nem, és ha egyszerre akarok sokat beszélni, az csak ront a helyzeten. Egyelőre elég ennyi, aztán majd alakítom a helyzetet... ha már eljöttem ide egy kísérlet kedvéért, akkor jobb, ha komolyan is veszem.
Úgy-ahogy.

Úgy tűnik nem csak egy alak közeledik, Rhony is észrevesz valakit. A gyors utasításra csak bólint, nem fog ezen elkezdeni vitatkozni, elvégre muszáj együtt dolgozniuk a másik tündével, ha el akarnak érni valamit.
A nekromanta felemeli a kezét, de a lánynak nem tűnik úgy, mintha kántálna vagy bármilyen varázslatba kezdene, bár nem is igazán tudja, hogy a szentségtelen rituálékon kívül mégis hogyan varázsolnak. Nagy levegőt vesz és lassan kifújja, majd leereszti az íját, de nem engedi el. Az előbb lőttek rájuk, nem fog kockáztatni, így legalább még gyorsabban tudja viszonozni a csapást ha kell.
Közben a Rhony felől közeledő is bemutatkozik. Nem mer odanézni, nem akarja a nőt szem elől téveszteni, de azért hallja. Egyházi, és ember. Még egy ember. Nagyszerű...
- És te? Itt hatósági eljárás folyik, úgyhogy gyorsan mondd meg ki vagy és mit akarsz! - szól a nekromantának tündéül.. Annyit tudnak, hogy este sötét tündékkel fog a férfi találkozni, de ki tudja, lehet nekromanták is vannak az ügyben. Ez csak még gyanúsabbá teszi a nőt. A harc egyenlőre úgy látszik elmarad, de ahol egyszerre vannak egyháziak, hullasétáltatók, határőrök és egy... Mégis mi is Rhony? Legyen tünde fejvadász. Na ott érdekes dolgok szoktak kisülni. A felállás kísértetiesen emlékezteti a mocsárvidéken történtekre, aminek végülis egy nagy erejű démon megidézése majd legyőzése lett a vége, és ezt azért most kihagyná. Csak egy gyilkost kell eltenniük láb alól és ennyi.
- Mi a francot keres itt az egyház? Ez kezd egyre inkább nem tetszeni nekem... - mondja nagyon halkan Rhonynak.

* A pap bemutatkozik, és elmondja, miért van itt.
~ Nagyszerű még egy ember. * Nem akarja kimondani hangosan, de nagyon nem örül a ténynek. Egytől megszabadultak erre jön egy másik.
Közben a társa megszólítja a másik érkezőt is.
~ Ez a helyzet egyre érdekesebb lesz.
„Mi a francot keres itt az egyház? Ez kezd egyre inkább nem tetszeni nekem...”
- Nem tudom, nekem se tetszik, hogy embe…. így bonyolódnak a dolgok.
* Mindeközben azon gondolkozik, hogy milyen jó érzés lenne lelőni az embert, de türtőzteti magát jelenleg nem ő az ellenség és ugyanúgy, mint az előzőt később még őt is levadászhatja, de a nagyobb hal az elsődleges.
A csapat előnyös, de ez őt nem annyira hatja meg, ezzel csak az a bökkenő, hogy már van egy partnere, aki lehet, bevenné őket annak ellenére, hogy ő nagyon nem szeretné, főleg az „íves fülűt”.
Ezért odaszól a lehető leghalkabban Loryhoz.
- Mit gondolsz megbízhatunk bennük ?

Mivel a túloldalon folyik a beszélgetés, jobb is, hogy nem kezdett bele semmiféle magyarázatba. Egyrészt a kezdeményezés nem is rá jellemző dolog, másrészt így legalább megtudja, ki is az a személy, aki társulni vágyik ehhez a kisebb csoporthoz.
Astonien Michelberger.
A név hallatán magában felnevet. A kedves tolvaj, aki több különös emléket okozott a vártnál, és bár Alicia arcán nem látszódik semmi, belül némileg meglepődik, hogy itt van. Enyhén kétségbe vonja azt, hogy az egyház küldte őt ide - amióta kiderült, miféle színész is ő, nem feltétlen hiszi el minden szavát, persze erről nem tesz említést senkinek. Úgy tesz, mintha fogalma sem lenne a másikról, és a saját közönyösségével, enyhén gunyoros személyiségével ez könnyen megoldható feladatnak bizonyul.
Mindeközben maga mellé engedi kezét, hiszen az íjász nő is leereszti fegyverét. Cseppet sem nőtt a nekromanta biztonságérzete ennyitől, de legalább kevésbé kell attól tartania, hogy az előtte álló egy nyilat ereszt a testébe. A tünde szavaira kissé felvonja a szemöldökét, hiszen nem érti, miért is beszél hozzá angolul - elméletileg nem kéne ilyen hamar kiderülnie annak, hogy félig fajtársa. A többség emberként tekint rá, amit nem talál olyan hatalmas csodának; aki nem találkozik vele túlságosan gyarkan, annak egy beteges emberi nőszemély juthat eszébe a sápatag arcról, és elképzelése szerint ez ilyen távolságból sem lehet másképp.
- Szerencsémre legyen írva, hogy ismerem a nyelvet - kezdi szája szegletében egy mosolykezdeménnyel. - A nevem Alicia Zharis, és bár megkésve, de ugyancsak a rajongott mészárosunk levadászására jöttem.
Teljesen hidegen hagyja a szavak ellenségessége, hiszen ez idő alatt bőven hozzászokhatott. Az számít különös eseménynek, amikor teljesen hétköznapi módon, már-már szeretőn szólnak hozzá, de hát olyan mikor volt és mikor lesz? Így a türelmetlennek vélt érdeklődést magára sem veszi - legyen neki, előrébb ezzel úgyse jut.

Mintha nem tetszene nekik, hogy egyháziként mutatkoztam be. Nos, ez várható volt, hisz ez a tündék területe, még az embereket se láthatják túl szívesen, nem még egy papot. Pont ezért akarom feszegetni a határokat, hisz tapasztalat nélkül semmire sem megyek. Attól meg nem félek, hogy elmennek Északra, és ellenőrzik, hogy az egyház tényleg megbízott-e ezzel a feladattal, hisz valószínűleg kiröhögnék őket.
Reagálni nem reagálnak, csak egymás közt súgnak össze, amit ugyan nem hallok, de el tudom képzelni a lényegét. A másik közeledőt szólítják meg angolul.
Még szerencse, hogy minden szót értek. Köszönöm, Mester, most már értem, miért tanítottad meg a nyelvet... ígérem, nem dobom el ezt az előnyt.
Ahogy a nő válaszol, már a hangjából egyértelművé válik, ki az. Ugyanolyan szelíden mosolygok, mint eddig, de magamban vigyorgok egy jót. Na, ha a nekromanta most is olyan pofátlan lesz, mint a találkozásunkkor, akkor nem kell félnem.
És ugyanazért jött, mint én. Nos, ez nem meglepő.
Kicsit elgondolkodom, mit csináljak. Válaszolni nem válaszoltak - vegyem ezt hallgatólagos beleegyezésnek, és menjek közelebb? Rám eleve nem szegeztek íjat, szóval valamennyivel jobban megbízhatnak bennem, mint Aliciában. Vagy csak kivárok... de nem, a tétlenség nem jó döntés. Elmondtam, miért jöttem, nem reagáltak, tehát folytatnom kell.
Kezdetnek kicsit közelítek hozzájuk. Nem nagyon, megtartom a biztonságos távolságot, de mégis elindulok. Ez is valami.
-Pius rendfőnök személyesen kért meg, hogy jöjjek el erre a küldetésre. - mondom, természetesen németül. - Az Egyház hallott Adolf von Merchkant vérengzéséről, és bár nem szoktak a tündék dolgaiba avatkozni, ekkora kegyetlenséget mégsem nézhetünk tétlenül. Igyekszem a legjobb képességeim szerint segíteni a csapatot, hogy a pokolra juttassuk ezt a gyilkost. - franc tudja, miért, de most nem viszek ájtatosságot a szavaimba. Itt talán jobb lesz, ha papként is normálisan viselkedem, nem elvakult hívőként. Akkor talán nem utálnak meg annyira.

Rhony kérdésére megrázza a fejét.
- Bízni? Egyetlen pillanatig sem. De ameddig közös a cél, addig mehetünk együtt Adolfért. Ha pedig bármelyik gyanús azt lelőjük.
A nekromanta is és a pap is a drága Adolfért jött... Előbbi nagyon pénzszükében lehet, ha elvállal egy ilyen piti fejvadászatot, a másikat meg állítólag az egyház küldte... Ez bűzlött, de nem tudott vele mit kezdeni. Így hogy Garint meglőtték, jól jött minden segítség, és végülis csak nekik hármuknak kell marakodnia a pénzen, Lorynak ez munkaköri kötelesség. Ha akarná se valószínű, hogy elfogadhatná a jutalmat.Felsóhajt és ellép Rhonytól, hogy mint a két jövevényt látta egyszerre.
- Jól van. Maradhattok. És köszönjük az egyháznak a segítséget. - vált németre az egyházi kedvéért. Persze ha a társa tiltakozik, akkor oda fog rá figyelni.- Annyit sikerült kiderítenünk, hogy a Véreskezű valahol a domboknál fog találkozni sötét tündékkel. Mivel ránk lőttek pont mikor maguk jöttek, ezért van okunk feltételezni, hogy Adolf nem egyedül dolgozik. A célpontjai pedig általában tehetősebb nemestünde birtokok.
Ha már így alakult, akkor megosztja újdonsült "társaival" is amiket megtudtak, hogy ennyivel is beljebb legyenek. Nem mondja ki hangosan, hogy sötét tünde konspirációt sejt a háttérben, főleg hogy túl sok szál vezet hozzájuk. Reméli gyorsan el tudják intézni azt a rohadékot, de egymást nem és mehet mindenki a dolgára.

„Bízni? Egyetlen pillanatig sem. De ameddig közös a cél, addig mehetünk együtt Adolfért. Ha pedig bármelyik gyanús azt lelőjük.”
~ „Lelőjük „Tetszik ez lány.
* Amikor a pap közelebb akar jönni, megszorítja az íját, mert nem tetszik neki, de végül annyiba hagyja, és az érkező is megtartja a tisztes távolságot.
~ Csak nem jelent veszélyt.
* Végül el is mondja, amit akar és kiderül, hogy ő is, ahogy a másik érkező, ugyanazért jött, amiért a két tünde van itt.
Loreena elmondja, hogy maradhatnak ami Rhony-nak nem tetszik főleg az ember miatt, a nekromanta jelenléte egyáltalán nem zavarja, de nem mond ellent társának, ha bármelyik gyanúsnak tűnik, úgyis elintézik.
Partnere elmondja, amit eddig meg tudtak, aztán, hogy ő se maradjon, ki a beszédből megszólal.
- Már csak valami terv kellene, éppen azt beszéltük volna meg mikor rajtunk ütöttek.
* Eredetileg még ennyit se szokott beszélni társaságban, főleg egy humán jelenlétében, de ez az eset személyesen is érinti, és nagyon szeretné elkapni ezt az Adolfot és kivégezni, bármi áron. Ki tudja talán még ő felelt azért is, ami pár éve az ő kolóniájában történt csak akkor még az árnyékból irányította szálakat és csak kisebb elf falukat irtottak ki a parancsára.

Igazat megvallva örült volna, ha valamivel kevesebben gyűlnek össze. Mondjuk csak ő. Sokkal kényelmesebb lett volna minden, még az információszerzés nehézségei sem érdekelték volna, hiszen ahhoz már hozzászokott. Így viszont... Igaz, számított rá, hogy nem egyedül indul a gyilkos keresésére, mégis kissé felborultnak érzi az eseményeket. Erre mondjuk talán jobb kifejezés az, hogy kényelmetlenül érzi magát, mivel nem kifejezetten a csapatmunkához szokott. Astonient még csak-csak elviselné ilyen feladat alatt korábbi teljesítménye miatt, na meg azért, mert semmi köze fajához, viszont az elfekre némileg érzékeny származása miatt.
Miután Alicia tisztázta ittlétének miértjét az íjász nővel, a pap is sorra kerül ebben. Hogy most a férfi igazságot mond-e, vagy minden szava hazugság, fogalma sincsen róla - tapasztalta hiteles játékát. Inkább csak fenntartja az esélyét, hogy mindent összehord, aminek köze sincs a valósághoz, mivel úgy biztonságos, legalább nem éri váratlanul, ha másképp alakulna valami.
Végül a páros elfogadja az újonnan érkezők jelenlétét. A nekromanta kissé megkönnyebbül, bár nem mintha egyedül ne indulhatott volna el, még ha kevesebb eséllyel is ért volna célba. Ahogy mondani szokás: több szem többet lát, a fülekre ez ugyanúgy igaz, és ha Alicia egyedül marad, nagy hátrányba kerülne ezen elv alapján, így viszont mégis előnyösebb és kedvezőbb, még ha személyiségétől azért elüt a csoportosulás igénye.
Ha nem fognak rá ismét fegyvert, akkor közelebb lépdel, azonban amint valaki felhívja a sötét tünde figyelmét arra, hogy jelenléte rettentően irritáló, enyhén megemelt kezekkel visszább lép párat - még elkerülné megöletését egy időre. Mindeközben hallgatja a tündét, akinek mellesleg még a nevét sem tudja, majd végignéz a helyen, szemügyre véve a korábbi támadás nyomait. A sötételfek emlegetésénél felmerül benne az ötlet, hogy esetleg felfedi faját, de rá kell jönnie, hogy semmiképpen sem hozna neki szerencsét. Egyrészt minden bizonnyal gyanúba keverné magát, másrészt ha vállalná a csali szerepét, semmi sem garantálná, hogy túléli. Elvégre szinte semmi esélye sincs annak, hogy Adolf ne ismerné azokat, akikkel együtt dolgozik, így még csak beszökni sem tudna a társaságba, pláne nem holdszülöttként. Na meg... melyik nekromantának hinnék el, hogy ilyen őrült feladatba belemenjen?
- Talán először megnézhetnénk magunknak azokat a dombokat. A terepet látva talán könnyebb lesz kitalálni, mihez kezdjünk - hozza fel az első javaslatot, ami eszébe jut. - Viszont, még ha nincs is hozzá jogom, örülnék, ha a bemutatkozás viszonzott lenne, és nem ezként kéne emlegetnünk egymást - szúrja még oda.

Mégiscsak könnyebb, ha németül beszélnek hozzám. Nem mintha kevésbé érteném az angolt... de úgy kisebb az esélye, hogy lebuktatom magam a reflexszerű válasszal. Némi örömmel veszem hát tudomásul, hogy az íjász nő az én nyelvemen beszél, a mondandója pedig megnyugtat. Meglepően könnyen beleegyeztek hát a csatlakozásunkba, így a próba első része sikerült... persze még korántsem végeztem a húrok feszítésével.
Bár maradhatunk, mégsem megyek túl közel. Hat méter legalább van köztünk, és egyelőre ezt nem is tervezem csökkenteni. Nyugodtan a ló sörényére teszem a kezem, úgy hallgatom az eddigi információkat - amik persze nem biztos, hogy lefednek mindent, amit a tündék tudnak, de ez is sokat jelenthet.
Nemestünde birtokok? Ez nem meglepő. Az is sejthető volt, hogy valahogy Adolf fülébe jut az elfogására szervezett találkozó helye és ideje, de hogy tényleg rájuk támadjanak... kulturálatlan banda, egy ilyen védhető helyen rajtaütni? Ha csendben követték volna őket, míg elindulnak, most valószínűleg egyik vadász sem élne. Én sem.
Abban viszont biztos vagyok, hogy Adolf nincs a közelben; valószínűleg a társaival (kérdés, lehet-e egyáltalán ezt a szót használni) végezteti el a piszkos munkát. Így viszont nem lesz könnyű dolgunk... hacsak...
-Hol vannak a támadók? Mi történt velük? - húzom össze a szemeim, közben körbefuttatom tekintetem a téren. Furcsa... talán most is halálos veszélyben vagyok. De ha nem is állnak lesben, nem juthattak messzire... hacsak nem beszéltük el az időt. Kérdés, érdemes lenne-e ezzel kezdeni a keresést.

Szerencsére új társaik konstruktív ötletekkel járulnak hozzá a vadászathoz, úgyhogy ebből a szemszögből egyenlőre jó döntés volt engedni hogy maradjanak. Később pedig még mindig meggondolhatják magukat. A dombok megnézése nem rossz ötlet, de nem szeretne csapdába sétálni sem. Mostmár semmiben sem lehetnek biztosak. A bemutatkozás ötlete viszont teljesen jogos, és nincs is értelme titkolni a kilétét.
- Loreeena Wildwind, határőrség. - mutatkozik be. A pap kérdésére is készségesen válaszol, mert az is teljesen jogos és ő is nagyon szeretné tudni, csak új társaik betoppanása pont rossz pillanatban történt.
- A magasból jöttek a nyilak, de nem láttunk senkit. Jó rejtőzők voltak, talán tünde köpenyt is viseltek. Közvetlenül ez után érkeztek önök, így nem volt időnk a nyomukba eredni, és azt sem tudhattuk, hogy maguk is azok-e. - akár ennek is utána járhatnak, de amennyi időt elvesztegettek egymással, érzése szerint már bottal üthetik a támadók nyomát.
- A dombok felderítése nem rossz ötlet egyébként, én benne vagyok, de nagyon figyelnünk kell, hogy ne sétáljunk csapdába. - ha a többiek egyet értenek (a nekromanta bizonyára egyet fog, hiszen az ő javaslata volt), akkor kész el is indulni. Nem szeretné fecsérelni a drága időt ennél is jobban.

*A nekromanta ötlete egy teljesen jogos és ésszerű megközelítés. A terep ismerete mindig fontos egy vadászat során ez akkor is így van, ha éppen egy tömeggyilkos az „űzött vad” és nem egy őz vagy egy vaddisznó, bár Rhony véleménye szerint az utóbbi egy közeli rokona lehet Adolfnak, amilyen disznóságokat vitt már véghez.
Most már nem zavarja, ha közelebb jönnek az íját is lazábbra veszi de azért készenlétben tartja nem, az új csapattagok hanem a rajtaütők esetleges visszatérése miatt, nem árt az óvatosság egy ilyen szituációban.
A bemutatkozás tényleg jogos, annyira nem is zavarja a név megosztásának gondolata ezért el is árulja épp úgy, ahogy társa teszi.
- Rhony Loendir egy egyszerű tünde.
* Hozzá tehette volna az önjelölt igazságosztót vagy az embervadászt esetleg azt, hogy a mészáros elf változata, de nem biztos, hogy jó fényt vetett volna rá, így nem tette, nem az újak miatt, inkább határőr partnere miatt.
A pap kérdésére tőle nem kap választ, nem akar humánokkal beszélgetésbe elegyedni, azt majd elintézi Lory.
Végül még annyit tesz hozzá, hogy –Én is támogatom, a dombok felderítésének ötletét.
* Részéről akár el is indulhatnak, hogy megnézzék maguknak azt a találkozópontot, ahol vélhetőleg valami „buli” lesz az este folyamán.

Mivel nem tapasztal ellenállást, kényelmes közelségbe megy, így nem kell a szükségesnél hangosabban beszélnie senkinek. Míg ő közeledik, addig a két íjász bemutatkozik: Loreena és Rhony. Mindketten adnak okot egy enyhe aggodalomra, hiszen egyikük határőr, másikuknál pedig ott a lehetőség, hogy eltitkolja rangját. Bár a nő ugyanúgy hazudhat... Jelenleg viszont jobb, ha nem komplikálja túl a dolgokat, és a lényegesen egyszerűbb utat választja: nem gondolkodik ilyeneken, mert az csak nehezíti Adolf elkapását. Kénytelen kicsit engedni óvatosságából, elnyomni kissé gyanakvását, máskülönben kénytelen lesz külön utat választani.
Astonien teljesen érthető okból kérdez a támadókról, hiszen ha pár perce még itt voltak, akár most is itt lehetnek, ám... Lehet, vissza is vonultak, mivel más esetben már bizonyára nem beszélgethetnének így, nyugodtan - legalábbis nagyon reméli, hogy már nincsenek itt. Még ha a jelek erre is utalnak, azért az esély még mindig ott van, hogy figyelik a kis csoportot. Körbenéz egyszer, megvizsgálja onnan lentről a magasabb részeket, ahonnan célba vehették őket, majd ha nem tapasztal semmi gyanúsat, visszafordul a társaság felé.
- Felajánlhatom a csontvázamat erre a feladatra - kezd bele, miután a tünde nő a csapdát emlegeti. Még mielőtt bárki bármit szólhatna, leinthetnék, hozzáteszi:
- Ha egy köpenyt ráadunk, talán elhiszik, hogy élő, előreküldve pedig...
Talán ennél tovább nem is kell ecsetelnie elképzelését. Remélhetőleg bedőlnek a támadók ennek a trükknek, és ha a domboknál valahol figyelő szemekkel kísérik az ottani, bizonyára teljesen unalmas eseményeket, még akár célba is vehetik a felöltöztetett holtat. Így nem kell a saját életüket kockáztatniuk, hanem azonnal egy halottat küldenek, akinek már lényegtelen, mennyi nyílvessző kerül a bordái közé.

Gondosan megjegyzem a neveket, ki tudja, mikor lesz szükségem rájuk. Egy határőr, és egy... egyszerű tünde? Ez az 'egyszerűség' kelti fel legjobban a figyelmem... na majd meglátjuk, ki is vagy, Rhony Loendir.
Vagy mégis az, akinek mondja magát. Kezdek paranoiás lenni?
-Ha azóta nem támadtak, talán tényleg felhagytak ezzel... vagy csak megfigyelnek minket. - hagyom figyelmen kívül a bizalmatlan félmondatot. Látszólag a többieket se foglalkoztatja különösebben, hogy bármelyik pillanatban újra ránk támadhatnak. Végül is... ha meg akarnák tenni, lehet, hogy már halottak lennénk, de miért állnának meg egy kísérletnél? Akárhogy is, jobb, ha gyorsan eltűnünk innen; az már nekem részletkérdés, merre megyünk. Bár az tény, hogy az elmondottak alapján tényleg a dombok ötlete a legkézenfekvőbb... már az után, hogy húzódjunk fedezékbe.
-Nekem is megfelel. - bólintok utolsónak Alicia ötletére. A felvetés hallatán kis híján felvonom a szemöldököm... ilyen könnyedén beszél erről? Talán csak a fővárosban üldözik annyira a nekromantákat? Sokat kell még tanulnom.
Az viszont tény, hogy a felöltöztetett csontváz nem is rossz ötlet. Már ha lesz olyan, aki felajánlja a köpenyét arra, hogy egy, talán több száz éve rothadó csonthalmon legyen... nem hinném, hogy utána rózsaillata lenne. Én könnyedén odaadnám a reverendám, hisz alatta viselek még egy fekete ruházatot, de ha egy pap menne bele ilyen könnyedén, az gyanússá válhatna. Ráadásul nem tudom, mit szólnának utána az egyháziak. Miféle magyarázatot adhatnék a hullaszagra?
-Szerintem elég élethű lenne ahhoz, hogy megtévessze az ellenségeket. - bólintok, közben gondolkodom, hogy indokoljam a sötét mágia elfogadását. Mi elvileg üldözzük az ilyesmit, és... bár, ha elvileg a rendfőnöktől kaptam az utasítást, még egy ilyet is elviselhetek a jó érdekében.
Legalábbis valamire ilyesmire kellene, hogy gondoljanak. Egyébként sem érdekel.

* Lassan, pont mint ahogy a zsibbadt húsba a vér, visszatér az élet a városba is, s az eddig hallgató és bujkáló népség ismét mos, főz, esetleg iszik. A terv is kialakulóban, úgy döntöttetek, hogy forróbb az a nyom, amit Rhonynak említett, mint a dombság, s hogy a találkozó egy nagyszerű alkalom lehet arra, hogy lecsapjatok a zsiványra. Alia fel is dob hát nektek egy érdekes lehetőséget, mely kétségtelenül vonzón hangzik, s elég egyszerű ahhoz, hogy működjön is, de mégis kellő fondorlatos. Ha emellett döntötök, nem is nagyon akad probléma az előkészületekben, ugyanis egész biztosan akad egy-két árus a közelben, akiktől pár váltóért be lehet szerezni valamilyen nyomorúságos lepelt ( Ezt meg is tehetitek, kaptok rá engedélyt). Igazából egyetlen nagyobb gebasz akad az egészben, mégpedig, hogy estig azért még elég sok idő van. 

/ Kaptok egy utolsó kört, hogy lerendezzétek a várakozást ( Őszintén nem rémlik, hogy adtam-e meg időt, ha igen, kérlek emlékeztessetek, viszont egyenlőre legyen 3 óra környékén), s beszerezzétek ami estére kellhet. A terv megbeszélésébe nem nagyon kell belemenni, volt elég üres körötök, gondolom ti is az akciót várjátok inkább  Ezt a hszt egyébként nem kell bő lére ereszteni, igyatok meg egy sört, ebédeljetek, esetleg szundítsatok, nyilakat mérgezzetek pöcegödörben. Ti tudjátok /

Tehát akkor a helyszív felfedezése a találkozó előtt, el lett a döntés... Persze mehetnének a tanyákra is kérdezősködni a dimbes-dombos vidékre, de van egy olyan érzése, hogy mind szeretnék gyorsan lerendezni Adolfot. Van aki a pénzért, Lory persze ebből egy garast nem fog látni, de ő meg inkább menne vissza az őrposztjára ahelyett, hogy ember papokkal meg nekromantákkal szövetkezik, ráadásul egyetlen fajtársát sem ismeri igazán... Felsóhajt. Nem tetszik neki a terv, hogy Alicia itt fog élőholtat idézni, de kénytelen elismerni, hogy a terv tényleg jó.
- Legyen. Miss Zharis sétáló hullája a legbiztonságosabb esélyünk. - sóhajt fel. A találkozóig viszont még rengeteg idejük van, és az emberek is kezdenek visszaszállingózni az utcákra.

Ha rajta múlik, akkor nem téveszt szem elől senkit, és ennek érdekében meg is hív mindenkit ebére. Na nem fog ötfogásos lakomát fizetni, de egy tál meleg étel és egy pofa sör jár mindenkinek, és ez után még a köpenyt is meg tudják venni. A maga részéről azt támogatná, hogy minél előbb menjenek el a találkozó helyszínére, megnézni, hogy hogy tudnak lecsapni. Vészesen közeledik az idő, amikor is támad még egy ötlete.
- Nem tudom mennyire összeegyeztethető Miss Zharis zombijával, de akár mi is állhatnánk lesben. Odamennénk hamarabb, még úgyis elég sok időnk van, én például nem látszom a faágak között. - mutat rá a köpenyére. Persze ezt Alicia és Astonien nem tudják megtenni látszólag, így valahogy össze kéne talán kovácsolni a két tervet... Vagy nem. Nyitott az ötletekre.

*A tervelésnél nem nagyon szólal meg. Mivel más felvetett egy ötletet végighallgatja és a kieszelt taktika még tetszik is neki ezért bólogatással jelzi is a nekromanta felé, hogy támogatja, amit kitalált. Számára nem is ellenszenves dolog az ilyes fajta varázslat, csak a humánokat tartja annak. Bár ő személy szerint beküldené, a papot csalinak hátha lelőnék és még egy ember halálát végignézhetné, de a csapattársak… nos, igen emiatt szeret inkább egyedül dolgozni, de mi tagadás ennek is megvan, az előnye ezért nem ellenkezik.

*Az idő azonban még nagyon gyerekcipőben jár, ezért még van jó néhány órájuk a találkozóig.
Lory fel is ajánlja, hogy addig mindenkit meghív enni és egy sörre. Rhony ezt szívesen el is fogadja és megköszöni. Ritkán szokott így étkezni, meghívni meg nagyon régen hívták meg, inkább, csak amit elejt az erdőben azt szokta magának elkészíteni, ami ha nem is a legfinomabb mivel a főzési tudása elég átlagos, de ehető.

A határőrnő felvet még egy tervkiegészítést is, ami „hősünknek” nagyon tetszik.
~ Végre ebből, még esetleg egy egész szép kis embermészárlás is kisülhet. Ezt már szeretem.
- Tetszik az ötleted. Én támogatom.
*Mondja, teljes komolysággal miközben belül mosolyog és elképzeli a vérfürdőt, ami lehetőleg az ellenség vére lesz és nem az övéjük, kivéve persze a papé, az övé még folyhat.

Némi ellenkezésre azért számított, viszont ez így könnyebben megy le, mint hitte volna. Rhony meglepő könnyedséggel fogadja el a javaslatot, azonban Loreenának nem úgy tűnik, mintha annyira ínyére lenne az ötlet, de amit elismer, azt bizony elismer. Kétségtelen, hogy ez a nekromantát enyhe elégedettséggel önti el - főként azért, mert egy nem túl közkedvelt kasztból való vált ebben a pillanatban a leghasznosabbá. Tisztában van azonban a ténnyel, hogy az egyértelműen bekövetkező harcban már nem lesz ilyen használható, így most kell kihasználnia a lehetőséget.

Az őr által állt ebédet megköszöni, annak elfogyasztását követően pedig a köpenyt is sikeresen beszerzik, viszont még mindig van idejük. Hiába töltöttek el órákat, a nap még mindig fenn jár, és ez kissé zavarja. Nem mintha mehetnékje lenne, de remélte, hogy valamivel gyorsabban fog telni a délután. Bár... Túl hirtelen összegyűlt társaság ez a lehető legkülönfélébb nézetekkel, így egyértelműen nehezen tűrik meg egymást a környezetükben - legalábbis ez a sötételfre teljesen igaz. Ami részéről oldja az egészet, az a határőr beszéde.
- Csontváz - javítja ki a nőt. - És igen egyszerűen összefűzhető a kettő: látogatásnál előreküldöm köpennyel - mutat rá vagy emeli fel az anyagot attól függően, épp kinél van. -, és ha nincs veszély, akkor lehetősége van felmászni a fára. Mi is kereshetünk ott jó búvóhelyet, csak fennáll annak is a lehetősége, hogy nekünk ilyen nem lesz. Mivel tárt karokkal nyilvánvalóan nem várhatjuk őket, így ez azzal fog járni, hogy hármunknak vissza kell térnünk ide, és egészen addig itt várakoznunk, míg el nem jön a találkozás ideje. Feltételezem, ez utóbbi nincsen szájízére, Wildwind kisasszony.
Lehet, túl sokat enged meg magának, már ami a szavakat illeti, az meg most mellékes, hogy egy kissé megeredt a nyelve. Amíg nem magáról van szó, addig teljesen rendben van ez is - hosszabb-rövidebb ideig.

Nicsak, egész gyorsan végeztünk.
Nem úgy tűnik, mintha bárhonnan is támadni akarnának. Persze bizalmatlan vagyok, s ha rajtam múlna, utánanéznék a lapulóknak... de most a csapattal kell maradnom. Nem szakadhatok el tőlük, hisz ezen múlik az egész kísérlet sikere. Majd ha itt az ideje, talán cserbenhagyhatom őket, de most még fenn kell tartanom a látszatot. Persze nem akarok bizalmat ébreszteni a tündékben, az hiábavaló lenne... egyelőre.

Még azt is elviselem a cél érdekében, hogy Loreena meghívjon. Szívesebben fedeztem volna fel a falut egyedül; de nincs mit tenni... mosolyogva köszönöm meg a szívélyes (?) ajánlatot, még csak a lehetőséget keresem a meglógásra... túl feltűnő lenne. Bele kell nyugodnom ebbe a helyzetbe. Egyébként is... ha rájuk kell bíznom az életem, jobb megismerni őket.
Csak vicceltem. A buzogányom sem bíznám erre a kettőre, pedig ahelyett bármikor lophatok másikat. Alicia... hát, végül is egyszer már rábíztam az életem. Vajon megtehetném újra?

Mikor megveszik a lepelt, én is odalépek az árushoz, és átnyújtok neki pár érmét. Furcsállva néz rám, hogy mit akarok én még eggyel, de csak mosolygok... ugyanezt teszem, ha valaki a csapatból rákérdez.
-Jól jöhet egy tartalék. - többet nem vagyok hajlandó mondani.
Összehajtogatva a reverendám alá teszem a ruhának nem igazán mondható darabot. Ha voltam olyan hülye, hogy nem készültem álruhával, kénytelen vagyok ezt a lehetőséget kihasználni. A semminél csak jobb... sőt, ha belegondolok, talán az előnyömre is tudom fordítani.
Talán. De majd elválik, mennyire lesz szükség erre.

Loreena hozzáfűzi saját gondolatait Alicia tervéhez, én pedig kíváncsian hallgatom az ember nő válaszát. Igaz, a tünde előnyben van a köpenye miatt, de...
-A rejtőzködéssel nálam nem lesz gond. - igazából ebben korántsem vagyok olyan biztos. Fogalmam sincs, milyen lesz a terep, és valószínűleg csak akkor tudom majd megítélni, ha körülnéztem a dombról; csupán játszom. Szórakozásból evezek veszélyes vizekre, és bízom el magam, hogy később annál bonyolultabb legyen a helyzet. Hogy annál váratlanabb eseményekkel kelljen megbirkóznom.
Ez az, amiben igazán jó vagyok.

* Úgy döntötök hát, hogy így jó étkezéssel végezvén meglátogatjátok a találkahelye, hogy felfedezzétek az ott adódó lehetőségeket, s potenciális csapdaejtő pontokat. A lepleket is sikerül potom pénzért beszerezni, melyet most puszta jóindulatból nem vonok le senkitől. A terv még kiforrásban, ám felesleges pazarolni az időt (Még lesz időtök megbeszélni így), s így négy óra környékén úgy is döntötök hát, hogy megközelítitek a célpontot, ami ugye a találka vélt helye lenne úgy ezer lépésre a falutól. Remélhetőleg valamilyen jó léptű elfet előre külditek számolni, s végül mire körülbelül úgy 800 méterre kerültök a településtől, egy kisebb, úgy 100 négyzetméteres szabálytalan tisztásra bukkantok. A helyet szép méretes kevert típusú fák övezik, s akad helyenként egy-két tekintélyes bükk melyben kényelmesen megbújhat egy elf, már persze ha nem féli a magasságot. Emellett itt-ott foltokban aranyos kis fehér virágok nőnek, csodálatos illattal, ismerős lehet nektek. Lényegében így belépdelve elsőre semmi érdekes sem tűnik fel nektek, néhány emberi kéz által elrendezett kő kivételével, s egy nagyobb fekete foltéval, mely ott van a kövek elfoglalta terület közepén. Érdemes vajon körbenézni, vagy egyszerűen hanyagoljátok a keresgélést, s csak elbújtok felkészülni?

// Ha valaki tesz valamit, kérlek egyértelműsítsétek, hogy a lehető legjobban tudjak reagálni rá. Ha "körbenéztek", csak azt látjátok amit most, ha megnézitek a tűzhely maradványait,  köveket, hogy esetleg van-e valami a kövek alatt, hogy milyen a kilátás a fákból stb, akkor azt én szépen leírom. Ki tudja, már lehet most tele vannak a fák rátok lesben álló zsiványokkal  Ne vegyetek semmit kész pénznek, nem nézitek meg, nem kaptok rá reakciót, és lehet megütitek a bokátokat miatta. Hajrá! Adok három napot, remélem elég lesz. Ideje felpörögni! )

Kicsit csodálkozik, hogy ennyire simán mennek a dolgok a többiekkel. Bármelyikükből kinézte volna az akadékoskodást, vagy csak simán a simliskedést, de nem látott. Lehet hogy már ennek is gyanúsnak kellett volna lennie, de ha az is volt, nem tehetett ellene semmit. Végülis mindenki elfogadta az ebédmeghívást, meg tudták venni a köpenyt is, és a tervét is elfogadták, hogy esetleg egy fáról próbálja meg kilőni Adolfot tisztán és egyszerűen. Ideje volt hát felderíteni a terepet.
Könnyedén jutnak el a tisztásig, közben azért igyekszik szemmel tartani a többieket, így nem rohan annyira előre. Közös cél-ide vagy oda, nem szívesen engedne a hátába senkit, még Rhonyt sem, bár még mindig őt választaná, hogyha nagyon muszáj lenne valakit. A terep látszólag békés volt, kellemes illat terjengett a levegőben, és már-már gyanúsan nyugodt volt minden... Túlságosan nyugodt.
- Szerintem itt az ideje előreküldeni a csontvázat, oda arra a sötét foltra a kövekhez. Én körülnézek a tisztás körül, nem ül-e már valaki a fákon, ha igen azt megpróbálom leszedni, és keresek valami magasabb pontot. Valószínűleg az egyik nagyobb bükkön fogok ülni, ha nem lesz semmi probléma. - ha valaki vele akar tartani a kis körúton, megteheti. A maga részéről ezzel tudja a legjobban szolgálni a csapatot, és a magasban kezében egy íjjal van a legnagyobb biztonságban a többiektől és Adolféktól is.
Amennyiben nincs ellenvetést elindul. Bal oldalról igyekszik megkerülni a tisztást, kezében már ott az íj, és mellé a nyilak, hogy azonnal lőni tudjon, ha veszélyt észlel. Oldalra is, de felfelé az ágak közé is próbál figyelni, hogy nem áll/ül-e senki lesben. Minden mozgásra minden neszre próbál figyelni, és emellett a lehető leghalkabban, fától-fáig haladni, hogy ha valaki észrevenné, akkor se legyen könnyű célpont. Ha megkerülte a tisztást és még mindig nem talált senkit, akkor mászik csak fel egy magasabb bükk ágai közé, és nézi onnan a terepet, lefelé a fák közé is, de első sorban a tisztást kémlelné már.
Reméli a többiek is hasznosan töltik az idejüket.

*Az étkezés és az előkészületek után jöhet a másodlagos előkészület, ami a terep felderítése lenne.
~ Ez lesz a legegyszerűbb része.
*Gondolja magában elvégre tünde létére az ilyen féle feladat pont neki való. Meg persze a másik fajtársának a csapatból. „Csapat” furcsa is belegondolni, hogy Rhony ilyenre adta a fejét, hogy másokkal együtt végezzen bármi féle tevékenységet. De néha jobb a megfontoltság és egy elf mészárossal szemben ez most meg is van követelve. Mondjuk ránézésre senki se nagyon bízik senkiben.
A falutól északra-körülbelülire kimért távolság éppen egy ideális találkozási helynek tűnik így remélhetőleg tényleg ez az a terület ahol a találkozó megszervezésre fog kerülni.
A tisztás virágokkal borított elég kellemes hangulata van, de persze ez valószínűleg álca és a látszat csak csal. A fehér szirmok által keltett világos színvilágot, megtöri egy egykori tűzhelynek vélhető kormos, köves feketeség.  Hegyes fülűnk éppen erre a legkíváncsibb, de csak úgy egyből besétálni a mező közepére butaság lenne. Ezért elsőnek a tisztás szélén lévő fákat térképezi fel jobban, így kiderül, hogy valaki számított-e rájuk és csapdát akart állítani, plusz még a vadászathoz is megtalálhatja magának a legmegfelelőbb leshelyet. Menet közben persze a talajra is odafigyel, bokrokra, nyomokra, susnyásokra.
Ha a hely biztonságosnak tűnik és semmi érdekes nem történik közben, akkor bemegy, a mezőre ahol ő sem tudja miért, de az első dolga leszakítani egy szál virágot és beleszagolni (ki tudja hátha mérgezett a pollen vagy ilyesmi) majd elrakni a tarisznyájába, és csak utána megy oda a kormos területre jobban szétnézni, benéz néhány feketére szenesedett kő alá is(főleg az alá amelyik esetleg „gyanúsnak” tűnik például írás vagy valami jel van rajta, esetleg azt mondogatja,hogy "Nem rejteget halott tündéket magam alatt" stb).
Majd miután ott végzett, és ha még van ideje, kicsi körbenéz magán a tisztáson hátha talál valami otthagyott tárgyat, lábnyomot, vérnyomot vagy akármit.
És ha semmi nem történik, ami ezeket meghiúsítaná, akkor visszamegy társaihoz, hogy megbeszéljék ki mit talált vagy mit nem.