Magánküldetés: In the dark of the night

Azrael · 1 Magánküldetés: In the dark of the night Hétf. Feb. 13, 2017 5:47 pm

Azrael

az Égi Kovács

Hozzászólások száma : 993
Join date : 2013. Jun. 07.

Karakter információ
Kaszt: Bukott
Szint: Elérhetetlen
Tapasztalat:

(7/7)

In the dark of the night

Avagy a várva várt self-plot Cynewulf és Aine Silversickle részére. A két résztvevő kereshet skypeon a köreikért.

Aine Silversickle · 2 Re: Magánküldetés: In the dark of the night Vas. Feb. 26, 2017 7:15 pm

Aine Silversickle

Éjvándor

Hozzászólások száma : 14
Join date : 2016. Dec. 24.
Age : 23
Tartózkodási hely : nomád

Karakter információ
Kaszt: Bérgyilkos
Szint: 1.
Tapasztalat:

(100/500)

Már vagy két órája kuporogtam a fa ágai között és csak vártam és vártam, hogy a célpont kegyeskedjen kilépni otthona biztonságából a kocsma felé menet. Már egy hete mindenhova követtem, hogy kellően kiismerjem a szokásait. Reggel felkel, elmegy dolgozni aztán hazafelé bemegy a kocsmába utána miután otthon megvacsorázott és eljátszotta a jó férjet és édesapát újra elment inni. Ez az utolsó tevékenysége volt a legjobb alkalom arra, hogy eltegyem láb alól. Ilyenkor már sötét volt és viszonylag még tele volt az erszénye, így simán be lehetett állítani rablásnak. Sokkal tartozott egy embernek, aki ezt nem vette jó néven és evvel a fickóval akart példát statuálni a többi nehezen fizetőnek.
Halkan leereszkedtem a búvóhelyemről, elkezdtem követni és amikor elég messze értünk a háztól ahhoz, hogy ne lássanak meg, mögé lopóztam és elvágtam a torkát. Gyors és könnyű halál, tiszta munka. Sosem élveztem áldozataim kínait, de nem is sajnáltam őket. Maguknak okozták a vesztüket én csupán a végrehajtó voltam. Áldozatom térdre rogyott, kezét a torkához kapta és hörgő hangon próbált levegőt venni. Egy útszéli fának dőlve vártam ki azt a néhány percet, míg teljesen elvérzett, majd leakasztottam az övéről a pénzes zacskót plusz bizonyítéknak még levágtam az egyik ujját és hátat fordítva neki ott hagytam arccal a porban.
Nem sokkal később már a megbízóm irodájában ültem és vártam, hogy megérkezzen. Mondanom se kell nem kicsit meglepődött, hogy ott talál. A határidőig még volt néhány napom, de nem szerettem húzni az időt. Látszott rajta, hogy legszívesebben megkérdezné, hogy hogyan csináltam, de aztán csak bölcsen megkerülte az asztalát és leült a hatalmas székébe, amely masszív fa szerkezetét meghazudtolóan reccsent egyet, ahogy az a hájpacni elhelyezkedett benne. Alacsony volt és kopaszodó, túl a negyvenen és a száz kilón. Egy szó mint száz kimondottan undorító volt, de mint az ilyen kő gazdag tuskóknál szokás erről ő maga sem így vélekedett és több kurvát is tartott az otthonában. De hiába volt jól kitömve az elegancia és a felső tízezerre hajazó felsőbb rendűség nem volt meg benne. Tehát minden tulajdonával együtt is meglehetősen póriasnak volt mondható.
- Minek köszönhetem a látogatásod? Máris végeztél? - ujjait egymásnak támasztva hajolt felém az asztal fölött.
- Igen. - dobtam elé az erszényt az asztalra. - És most jöttem a fizetségemért.
- Mi a biztosíték, hogy tényleg megtetted? - csupán a fejemmel intettem a zacskó felé, ő pedig összehúzott szemöldökkel bontotta ki azt. Mikor meglátta benne az ujjat kissé elzöldült, de mielőtt ég kidobta a taccsot gyorsan kihúzta asztala egyik fiókját és hozzám vágta a pénzemet. A levegőben elkaptam az erszényt és az ablakon keresztül távoztam. Megtarthattam volna a halott ember kevéske pénzét is, de nem voltam hajlandó idáig süllyedni. Volt munkám, abból megéltem, nem volt szükségem arra, hogy tolvaj is legyek. Az utcákon szlalomozva haladtam szállásom felé, szerette volna minnél előbb átöltözni és lemosni magamról a halál bűzét, hogy aztán nyugodt körülmények közt megvacsorázhassak. Épp ezen gondolkodtam, amikor befordultam az egyik sarkon és majdnem beleütköztem valakibe. Gyorsan hátrálok egy lépést, hogy felnézhessek rá, ugyanis kb. tíz centivel magasabb volt nálam.
Egyszerű, semmit kissé mondó zöld vászonruhát viselt, arcát egy furcsa ezüstből öntött farkas fejet formázó maszk takarta el, de ez sem tudta elrejteni határozott, markáns állát és sötét ibolya szín szemeit
- Egy szóra ha lehet, kisasszony! - erős, férfias hangja volt és magabiztos kiállása. Ha közelharcba keverednénk valószínűleg minden jól képzettségem ellenére is lenyomna.
- Ki kéri a szót? - néztem rá gyanakodva és kissé hátrébb húzódtam, felkészültem rá, ha hirtelen elő kell húznom a fegyverem.
- Egy fizetőképes megbízó, már ha jól gondolom és bérpenge. - mosolyodik el és övén megütöget egy csengő erszényt, valószínűleg váltóval tele. Szokatlan volt, hogy így keresnek meg, általában nem az árnyékból előugrós módszert követik, az inkább az én stílusom volt. Viszont elérte, hogy kíváncsi legyek, amit igyekeztem minnél kevésbé a tudtára adni.
- Neve is van a megbízónak? - pásztáztam szememmel gyorsan szét a környéken menekülő útvonalat vagy még több lehetséges ellenséget keresve. Ki tudja mire számíthatok ebben számomra meglehetősen szokatlan helyzetben.
- Nincs. Zavarja?
- Nem. De nem szívesen ugranék bele vakon egy csapdába. Biztos megérti. Hátránnyal indulok, hisz ön tudja én ki vagyok, de én még csak azt se tudom, hogy, hogy néz ki maga.
- Ez a diszkréció szükséges. Higgye el, megéri. Ötezer váltót ígérek, kettőt most, hármat ha befejezi. Elég biztosíték? - kis híján leesett az állam. Ki ér meg annyit, hogy ennyit fizessenek a haláláért? Kíváncsiságom csak nőttön nőtt és hiába motoszkált a fejemben egy kis hang, hogy inkább felejtsem el azt egészet és fussak messzire a pénz túl jó volt, hogy veszni hagyjam egy kis kockázat miatt.
- Legyen. Itt az utcán akarja megbeszélni a részleteket, vagy van javaslata egy biztosabb helyre? Tudja itt még a falnak is füle van. - jobban éreztem volna magam, ha egy zártabb térben vagyunk, ahol az emberei - már, ha vannak neki - nem tudnak csak úgy lesből lelőni.
- Én nem félek az illetéktelen fülektől, ha önt nem zavarja itt is elmondhatom. - mosolyodik el kissé gúnyosan. Kezdett egyre jobban felbosszantani, nem voltam hozzá szokva, hogy hátrányban legyek a velem szemben állóval, de most így éreztem magam és ez nagyon nem tetszett.
- Akkor kezdjen neki. - vágtam oda kissé gorombán, mint akit idegesíti ez a sok idő húzás és körülményes plusz körök a beszélgetésben.
- Egy szakmabeli sötét tündét kellene kiiktatnia, egy bizonyos Cynewulf néven ismert férfit. Itt tartózkodik Elathában és felettébb zavarja a megbízóimat így nagyon hálásak lennénk, ha elintézné.
Azt a mindenit! Egy szakmabeli ellen küldenek, hogy a férfi szavaival éljek. Nem semmi. Alap esetben rögtön nemet mondtam volna egy ilyen megbízásra, mert ellenkezett az erkölcseimmel, hogy mondjuk úgy egy kollégát kelljen eltennem láb alól, de egyre inkább piszkálta a csőrömet ez az ügy. Elég nehéz feladat olyan ellen harcolni, aki úgy ismeri a módszereidet mint a tenyerét, mert hasonlítanak, legalább egy kicsit az övéihez. Viszont minden bizonnyal nem számít rá. A meglepetés erejét még a magam előnyére fordíthatom.
- Mit kell tudni róla? - A neve és szakmája még meglehetősen kevés információ volt ahhoz, hogy megtaláljam egy akkora városban, mint Elatha.
- Holdcsókolt tünde, jégkék szeme van, talán ennyi a jellegzetessége. Jobban teszi azonban, ha Loreena hercegnét keresi, Cynewulf a közelében lesz. Gondolom nem kell külön mondanom hogy jó lenne ha senki nem venné észre. - ezek baszki felség árulásra akarnak küldeni! Már nem is tűnt olyan soknak az az ötezer váltó azért, hogy kockáztatom a fejemet. Szó szerint.
És bár kissé sértett, hogy a rejtőzködést külön kiemelte, de a hercegné szerepe a dologban elvonta erről a figyelmem. Biztos voltam benne, hogy nem várhatok kielégítő válaszra, de nem bírtam a kíváncsiságommal és meg kellett kérdeznem valamit.
- Avval nem lesz probléma. Egyéb óhaj- sóhaj? Valami amiről tudnom kéne? Például, hogy miért akarja megöletni a hercegné láthatóan közeli ismerősét? Tudja, ha esetleg lebukom és felség árulással vádolnak tudjam mi miatt kerültem oda.
- Természetesen ezt nem kötöm az orrára. Jó vadászatot, kisasszony! - hajolt meg mosolyogva, majd hátat fordítva elsétált, válla fölött oda dobta nekem az első részletet egy kis erszényben, amely pont a lábam előtt landolt. - az orrom alatt káromkodva felkaptam a földről és még jobban igyekeztem vissza térni a szállásomra. Meg kellett szerveznem egy merényletet a hercegné ismerőse ellen.

Crispin Shadowbane · 3 Re: Magánküldetés: In the dark of the night Pént. Márc. 03, 2017 2:03 pm

Crispin Shadowbane

Éjvándor

Hozzászólások száma : 659
Join date : 2016. Jun. 18.
Age : 32
Tartózkodási hely : ahol épp szükség van rá

Karakter információ
Kaszt: Éjvándor / Tünde druida
Szint: 10
Tapasztalat:

Magánküldetés: In the dark of the night Empty_bar_bleue

(14101/15000)

Egy újabb nap, egy újabb kocsma. Manapság elhatároztam, hogy meglátogatom Elatha összes kocsmáját, és csak hallgatom fajtársaim beszélgetését, miközben egyre jobban lerészegedek, mert ahhoz volt kedvem. De most, speciel, unottan üldögéltem, előttem egy korsó sör, amihez már jó ideje nem nyúltam és csak meredten bámultam ki a fejemből. Igazából már legalább vagy fél órája egyáltalán nem vettem tudomást arról, hogy mi is zajlik a környezetemben, akár egy random kocsmai bunyó is történhetett volna, arra se eszmélek fel. Aztán megráztam a fejem, próbálva elűzni a bágyadtságot a fejemből, és rávenni magam, hogy folytassam tovább az iszogatást, mielőtt még véget érne az est, és felmennék az emeleten bérelt kis szobámba, hogy magányomban jobb dolgom nem lévén, átaludjam az egész napot, szokásom szerint semmi érdemlegeset nem csinálva. Aztán megláttam azt az alakot, akire egyáltalán nem számítottam itt.
~ Armin, mit csinálsz Te itt?~
Tűnődtem el magamban és alaposabban megnéztem őt. A karján eg friss kötés, az arca eléggé leharcoltnak tűnt. A Sharlotte-tal folytatott edzés rosszul sült volna el? Vagy Lory támadott rá, mert valami csúnyaságot mondott? Hát, nem hittem volna, hogy ilyen hamar házastársi vitába keverednek. Szegény szerencsétlen ördög. Itt az ideje akkor megint halál részegre innunk magunkat és elfelejteni a bánatunkat? De neki legalább ott van a felesége, nekem meg...? Van egy lány, aki elvarázsolt engem, és gyakran a gondolataim között jár, de úgy döntöttünk, hogy külön-külön folytatjuk az utunkat, hisz mindketten nyughatatlan lelkek vagyunk, akik keresnek valamit, csak még Ők se tudják teljes egészében, hogy mit, s talán, remélhetőleg valamikor az utunk ismét összetalálkozik valamikor, boldogabb időkben. Egyelőre azonban Andromeda nem volt itt, úgy hogy az utamat Arrcy felé vettem. Kicsit kóválygott a fejem, a járásom is bizonytalan volt, de azért sikerült úgy odajutnom, hogy nem estem hasra a saját lábamban, amit személyes sikerként könyveltem el magamban. Végül lehuppantam a székre vele szemben.
- Lory kidobott téged otthonról? Vagy egy újabb legénybúcsúra készülsz? Nam tartott sokáig....
- Bajba kerültem, Cyne. És ami a legrosszabb, hogy magammal rántottam Lory-t is.
Válaszolt, s arca igen csak komoly volt, ahogy a hangja is. Ez rögtön lehűtötte a kedélyemet, hogy részegre igyuk magunkat és megszólaltak a fejemben a vészcsengők. Mi féle baj lehet ez? És miért egy kocsmába jött bánatot felejteni, amikor egy pohár sincs előtte? De most nem is ez a lényeg. Baj van, azt mondta, és Lory-t is belerángatta. Napok óta követtem a nőt, úgy, hogy Ő észre se vette, de eddig semmi jelét nem láttam a bajnak. Mi folyik itt?
- Mi történt? Veled? Megsérültél? És Lory hol van? Egy ideig rajta tartottam a szemem, de amikor utoljára láttam, még nem esett semmi baja. Ki tette ezt? - tettem fel kérdéseim során fenyegető hangon.
- Hallottál arról, hol volt Lory az esküvő előtt két álló hónapot?
- Arra gondolsz, amikor rátok támadt pár bérgyilkos?
- Te honnan...?-tette fel a kérdést felvont szemöldökkel.- Áh, mindegy, igazából kitalálom, ki mondta el neked. Mondanom sem kell, nem volt egy nyugodt percem azóta az este óta, de időm sem volt a körmükre nézni, sem módom. Egészen mostanáig. Azonban...-s ezzel a kötését kezdi el piszkálgatni.-...ők nem szeretnék, hogy rájuk leljek.
Itt a dolgok kezdtek elfajulni. Rátámadni a hercegre? Ennyire őrültek még Ők sem lehetnének. Bár egyszer már megtették, de akkor arra számítottak, hogy védtelen lesz, és ha Lory nem lett volna ott, ki tudja, hogy mi is történt volna? Úgy látszik, hogy a túlzott óvatosságom nem volt teljesen hiába való és alaptalan.
- Igen, Lory mesélt róla. Őszintén elbeszélgettünk a dolgokról. Azóta tartom rajta a szemem drága feleségeden, már amikor időm és energiám engedi. Te állandóan eltűnsz, vagy van körülötte valaki, így ha nem bánod, inkább a mi kedvenc elfünkre koncentráltam.
Tűnődve néztem végig a kocsma vendégseregén. Órák óta őket figyelgettem, ahogy egyre jobban süllyedtem a részegségben, de azok voltak, akik: részegedni és inni vágyó alakok, akik utána hazamennek az asszonyhoz, a családhoz és holnap kezdődik minden elölről. Semmi gyanús mozdulat, suttogás, csak egy sima ivogatós nap.
- Ki szeretné, ha egy feldühödött hercet és ól képzett Holdőr is egyben rájuk támadna? Téged figyelnek valószínűleg, ahogy Lory-t is. Azonban ha sikerülne találnod egy teljesen jelentéktelen alakot, aki ismeri a gondolatmenetüket nagyjából és tényleg, de tényleg semmitmondó pofikája van, lehet, hogy többre mennél.
- Szerintem találtam. Már ha nem veszed sértésnek a semmitmondó pofikát, Cyne.
- Óh, én örülök, ha semmit mondó a pofikám.
- Nem fogom feladni, kiugrasztom őket a bokorból, ha másra nem is vagyok képes, hát megkönnyítem a vadászatot.Viszont ha volt merszük és alkalmuk rám támadni és volt elég ó, aki nekem rontott, hogy elmeneküljön és megőrizze a kilétét - mert ez történt, bár a combján sikerült megvágnom - akkor Lory veszélyben van. Lassítani akarnak, elterelni az útról, mert lehet találok valamit. Csírástul ki fogom irtani ezt a veszélyt, de ehhez teljesen erre kell figyelnem és nem félthetem folyton a feleségem.
- Akkor viszont, Téged kell használnunk csalinak, hisz téged akarnak. Azt a támadót meg kel találnunk. Elatha-t könnyel elhagyhatja, elégé forgalmas város ez. De remélhetőleg inkább városon belül fog maradni. Tehát, te folytasd tovább a nyomozást, hagyj sok nyomot magad után, legyél feltűnő. Miközben én Lory közelében maradok úgy, hogy arról még Ő se fog tudni. Viszont kell valaki, aki téged is figyel a távolból, és nem ismeri őt senki sem. Úgy hogy Sharlotte kilőve. Kell találnunk egy másik segítőt...
- Tudok magamra vigyázni, legközelebb nem lép meg. De szerintem ezt Ők is tudják, nem hiszem, hogy újra próbálkoznának. Viszont Sharlotte-ot említve, javaslom, hogy ha tudsz valamit, keresd meg, Ő az egyetlen, akiben megbízok a Névtelenek közül. Ja, igen, még valami...
Kezd bele, ahogy szépen lassan feláll az asztaltól, hogy kiugrassza azt a bizonyos nyulat a bokorból. Hát, sok szerencsét Army, te egyszemélyes hadsereg, mert én nem leszek a közeledben, bár lehet, hogy csak hátráltatnálak. Majd, ha ennek az egésznek vége, iszunk egyet...remélhetőleg nem az én vagy a Ti temetéseteken.
-....Lory nem szereti, ha vigyáznak rá, és alapvetően nem is kell, mert erősebb, mint sok katonám. Szóval lehetőleg ne vegyen észre, mert iszonyú perpatvar lesz.
~ Óh, haver, az már nem az én problémám. A Te bajodat látná el valószínűleg, és nem az enyémet. Azt hiszem. Legalábbis remélem. Csak nem támad a kedvenc alkoholista bérgyilkosára. Ugye nem...? Lory?! Azt hiszem, hogy beszélnünk kéne a kapcsolatunkról és hogy milyen körülmények között támadnál meg engem. Neeeem tennél te ilyet....Franc, tuti hogy megtenné. Ennyit arról, hogy Ők a gyengébb meg kedvesebbik nem. Egy rossz szó és fénylő lándzsákat vágnak belétek vagy nyilakkal tűzdelnek tele....~
- Persze, nyíltan nem fognak megtámadni téged, de én erre nem alapoznék. Jó, ez paranoiásan hangzik, nem azt mondom, hogy folyton nézz a hátad mögé, elég, ha én leszek ilyen hülye. Majd beszélek a későbbiekben Sharlotte-tal, ha úgy adódik a dolog, de szeretnék minden kevesebb egyént belerángatni ebbe az ügybe. Tudom, hogy Lory tud magára vigyázni, de az nem árt, ha aggódok érte, nem igaz?
Válaszoltam még neki, miközben az asztaltól tápászkodott fel, és lecsapott pár váltót az asztalra. Óh, a szokások rabja a drága cimborám. Bocs, de most nem iszok az egészségedre...
- Igyál egyet a cehhemre. DE csak egyet!
Azzal kiment a kocsmából. Én pedig csak ültem az asztalnál, s unottan pörgettem ujjaim között a váltókat. Talán tényleg innom kéne egyet. De nem, most nem. Most a józanabbik énem kell, amelyik képes racionálisan gondolkozni és nem homályosítja el a gondolatát semmilyen alkoholgőzös merengés. El se hiszem, de hosszú idő után először okot találtam arra, hogy ne igyak, még akkor sem, amikor nekem mindez ingyen lett volna. Szánalmas, hogy milyen mélyre süllyedek....
- Armin, Armin. Te sose könnyíted meg a dolgokat, nem igaz? Hát, azt hiszem, ideje tenni egy egészségügyi sétát a városban. Hisz, szép az idő, nem igaz? A Hold magasan ragyog fent, szépen megvilágítja az utcákat. Sikolyokat se hallok sehol, tehát Dracon is nyugodtan pihenget valahol. Mi bajom lehet belőle?[
Morfondírozok hangosan, ahogy elhagyom a kocsmát, az Armin által leperkált váltókat az asztalon hagyva. Ahogy kiléptem az ajtón, behúzódtam rögtön a sötét sikátorba, és elkezdtem felszerelkezni egy kis járőrözésre. Kinyitva a zsákomat, már láttam is kedvenc felszereléseimet. Egy szép kis sálat, egy cuki nyakéket, gyűrűt is, mindent! A tükröt a belső zsebembe süllyesztettem, s bár elég hülyén néztem ki a sok csecsebecsével, de emiatt most egyelőre nem aggódtam. A gyűrűt a kesztyűmmel takartam el, a nyakéket takarta az ingem, s bár elég meleg volt ahhoz, hogy sálat hordjak a nyakam körül, ez a kis kellemetlenség megérte, de igazán. Akkor, irány Lory háza...

Crispin Shadowbane · 4 Re: Magánküldetés: In the dark of the night Hétf. Márc. 27, 2017 7:11 pm

Crispin Shadowbane

Éjvándor

Hozzászólások száma : 659
Join date : 2016. Jun. 18.
Age : 32
Tartózkodási hely : ahol épp szükség van rá

Karakter információ
Kaszt: Éjvándor / Tünde druida
Szint: 10
Tapasztalat:

(14101/15000)

Egyre jobban elkomoruló arccal megyek Loreena háza felé. Igazából még én se tudom, hogy miért aggódok ennyire, hisz jóval erősebb harcos, mint valószínűleg én valaha is leszek és a támadás óta folyton figyel a környezetére, de nem akartam azt, hogy bármi baja is legyen. Ha más nem, figyelemelterelésnek még mindig jó vagyok. Armin aggódik. Lory miatt. Fel kell kutatnia a támadóit. Nem tud rá vigyázni. Nekem kell figyelni. Feltűnés mentesen. Egyszerű kis megállapítások, azonban én valami mélyebb dolgot sejtek a háttérben. Kinek állhat az érdekében megölni Armin-t, vagy Lory-t? Tény és való, hogy sok selfnek nem tetszik az, hogy egy tünde nőt házasított be az uralkodói családba és kérdéses az, hogy a frigyből még is, milyen gyerekek születnének, azonban egy nyílt támadás a hercegi pár ellen igen nagy felelőtlenség és alaposan meg kell szervezni. Mindenképp valakit maguk mellé kellett csábítaniuk, aki Armin vagy Lory bizalmasa, hogy tudjanak a terveikről és arról, hogy épp merre is tartózkodnak. A hercegné gyanúja szerint Névtelen Árnyak közül is került ki egy-két támadó. Ez még jobban aggasztott. De mi lenne az indíték, a tényleges indíték? Hatalmi puccs? Leakarják Armin-t taszítani a trónról? És kit állítanának a helyébe? A népnek nagyon nem tetszene, ha a hercegükkel bármi baj is történne, hisz azért viszonylag normális fickó és szokott is törődni a selfikékkel - legalábbis azt beszélik. Engem soha se érdekelt a politika és igen csak kevés időt töltöttem Mist Wood-ban ahhoz, hogy mindezt megtapasztaljam a bőrömön. Akárki is kerülne az akció után a sötét elfek élére, a nép gyanakodva fogadná, akármennyire is tagadná, hogy bármi köze lenne a herceg halálához. Személyes okok vezérelnék a támadókat és a mögötte álló hatalmat? Valakit megsértett anno Arrcy vagy Lóri? Vagy mindketten? Igen csak keveset tudok a múltjukról és arról, hogy miket is tettek, amivel haragot ébresztenének bárkiben. Milyen indítékok maradnak még? Nem tudom, remélhetőleg kiderül. Ezért volt hát morcos az arcom....túl kevés információval rendelkeztem és így még is, hogy a bánatos fenébe tervezzek meg előre bármit is? Utálom, amikor csak sodródni tudok az eseményekkel és nem tudom befolyásolni az ár irányát. Ha kell, improvizálok, de mindenféle előzetes tudás nélkül belevetni magam a kútba, az már inkább felelőtlenség, mint bátorság. De nem volt időm körül szaglászni, nem volt időm információkat gyűjteni, így csak egy lehetőségem maradt: felkeresni Lory-t és a közelében maradni valami hülye indokkal és utána végig szemmel tartani őt. Álmatlan napok várnak rám valószínűleg, amikor maximum napi egy-két órát tudok majd pihenni, hogy ne tévesszem szem elől az "áldozatomat". Szerencsére ilyenben már volt részem, így tudtam, hogy mire is számíthatok, azonban négy napnál tovább soha sem bírtam. A szervezetnek is meg van a maga tűrőhatára és az ilyen hosszú idejű intenzív igénybevételre egyszerűen nem voltam eléggé kiképezve. Még egy ok, hogy ideges legyek.
Végül megérkeztem Lory házához, amit már jó párszor körbejártam az elmúlt napokban, mióta megvette a kis lakot magának, így könnyen oda is találtam. Egy árnyékos zugba behúzódva percekig figyeltem a környéket, azonban semmi gyanúsat nem vettem észre, így megközelítettem a főbejáratot. Halkan kopogtattam az ajtón, azonban semmi válasz nem érkezett. Kicsit erősebben próbálkoztam és még mindig semmi. Kiabálni nem akartam, még felhívom magamra a figyelmem, és ha a kopogtatást nem hallotta, akkor valószínűleg nincs otthon. Az ablakok előtt súlyos függönyök terpesztettek, így nem láttam be a ház belsejébe, és akárhogy is figyeltem a napok alatt, egyetlen titkos bejáratot se találtam. Maximum bemászhatnék a kéményen, de az igen csak kényelmetlen és ezek szerint felesleges lenne. Fintorogva léptem hátra a faajtótól, és bosszúsan méregettem az eget.
- Basszus...na most meg hova mehetett? Ha ilyenkor megy el ruhákat vásárolgatni magának, meg pipere cuccokat, idegbajt kapok.
Gyanakodva néztem körbe, majd pillanatnyi habozás után folytattam hangos elmélkedésemet.
Pipere pipire? Huh, még jó, hogy nincs itt és ezt nem hallotta meg. -azért még gyorsan körbenéztem, hogy megnyugtassam magamat. - Na, akkor pipiskedjünk még itt egy kicsit, aztán irány a városba randomkodni egy kicsit, hátha megtalálom.
Ez az ötlet mondjuk határozottan tetszett, hogy csak úgy kóricálok a városban, hátha teljesen véletlenül ráakadok a hercegnére, mert ugye ennek nagyon is nagy esélyei voltak. Körülbelül mint józan selfet találni valami ünnepség estéjén. De lehet, hogy mondjuk menet közben elcsípek egy beszélgetést két gyanús alak között, akik épp ezt tárgyalják, hogy mikor támadják meg legközelebb a hercegi párt. Esély: annyi, mint hogy én kibírok egy egész hetet ivászat nélkül. Sőt, még az is lehet, hogy épp meglátom, ahogy megtámadják Lórit és én éjgyilokomat veszettül forgatva megmentem, én leszek a nap hőse, elnyerem az összes self hölgy szívét, Armin háláját és egész életemre dúsgazdagságban élek. Hát, erre már hasonlatot se tudok kitalálni, mennyire esélyes, de azért jó volt eljátszadozni a gondolattal. Na, de irány vissza komolykodni...hol is tartottam? Öhmm...esélyek. Véletlenek. Randomkodás. Résomkodás. Rés. Vés. Vén. Név. Névtelenek! Ez az, névtelenek! Na, csak összefűztem magamban a logikai menetet! Ideje egy kicsit beszélgetni magammal is!
- Ha nem, akkor névtelenül beosonok a Névtelenekhez -folytattam tovább a félbehagyott "beszélgetést", mint ha mi se történt volna menet közben. -...bár biztos, hogy nem engednek be csak úgy. Lesármolok ott mindenkit, hátha tudják hol van a hercegcsajszi.
Ezzel a gondolattal megnyugtatva magamat indulok meg a Névtelenek háza felé. Belevetem magam a szűk sikátorokba, hogy elkerüljem a szélesebb utcák forgatagát és sietős léptekkel haladok célom felé. Kicsit elszomorító volt, hogy menet közben senki se próbált meg kirabolni vagy éppenséggel megtámadni, pedig a tenyerem kezdett már viszketni egy jó fajta kis harc után. Néha a hátam mögé lestem, hátha valaki hangtalanul és nesztelenül követ, de még az se. Ami még jobban aggasztott, hogy Draci meg eltűnt a fenébe, bár néha mint ha valami elmosódott fehér pacát láttam volna a periférikus látómezőmben, de mire odafordultam volna, már el is tűnt. Lehet, hogy tényleg csak hallucinálok. A kezdeti paranoiám ismét erőt vett rajtam, úgy látszik, és ez az érzés egyre jobban elhatalmasodott rajtam. Még egyszer hátrapillantottam, majd az arcom elé húztam az anonimitást és észrevétlenséget biztostó sálat és kivágódtam a fő utcára. Most már akárki is figyelt engem, biztos, hogy szem elől tévesztett. Így felkészülve ballagtam a Névtelenek viskója felé. Majdnem hogy fél órába telt ez a kis kiruccanás nekem, mert menet közben párszor tettem kitérőket, hogy az esetleges követőket lerázzam, de végül is, csak odaértem. Végig néztem a jelentéktelennek tűnő házon. Ami nem volt jelentéktelen az az, hogy a bejárati ajtó felett, a gerendán egy őr lógatta a lábát. Amikor az ajtó elé értem, a nyakamat majd' kiszegve néztem felfelé, hogy az arcába bámulhassak és megpróbáljam kitalálni, hogy még is, ki a jó büdös franc ez a beképzelt alak?
~ De most tényleg...ez komoly? Cseszd meg, ha támadás éri a házat, téged egyből leszed egy íjász, vagy ha nem, akkor is le kell ugranod onnan a lépcsőre, vagy az utca frontra, hogy a közelharcosok ellen felvedd a harcot és amilyen szerencsétlen vagy, biztos, hogy kitöröd menet közben a lábad. Ha még sem, akkor is, mire felkelsz a földről és védekező vagy éppen támadó állást veszel fel, értékes másodpercek telnek el, ami az életedbe kerül. Az ilyen ostoba pózolást hagyd meg akkora, amikor tudod, hogy a környékeden még jó pár haverod van láthatatlanul, téged figyelve...És ezek a legjobbak?!~
Füstölgök magamban, miközben a nyurga alakot nézegetem. Az arca olyan, hogy rögtön megérdemelne egy pofont tőlem. Ököllel. De ezt inkább nem jegyzem meg hangosan, mert végül beleakrobatikázik a nyakamba és meglovagol, az meg nekem annyira nem tetszene. Vagy leugrana, kitörné a lábát és én a röhögő görcsbe halnék bele. Az se lenne egy jó dolog, bár legalább vidáman halnék meg. Ehelyett inkább megszólítom őt és igyekszek kontrollálni magam, hogy a hangomból ne érződjön ki a megvetést.
- Szia pa...nem, nem pajti, inkább kolléga, még ha nem is vagyok a titkos klub tagja. Figyi, mostanában nem láttátok Lóri....Loreena hercegnét? Sürgősen meg kéne találnom, Armin kérésére, bár ha Lory megtudja, hogy követem őt, tuti, hogy kinyírna...szóval csak úgy szépen, fű alatt, áruljátok el, hogy nem láttátok-e Őt. Vagy szólj Sár...Sharlotte-nak, ha itt van, hogy beszélni szeretnék vele.
És ezt az egészet olyan gyorsan hadartam el, amennyire tudtam. Ha külső szemlélődő lennék, valószínűleg most alaposan elgondolkoznék abban, hogy az előbb megszólaló, meglepően és feltűnően jóképű szexisten megőrült-e vagy csak megörült...valaminek és örömében nem tud értelmesen beszélni. Amúgy meg...bakker...na de tényleg! Ha valami miatt nagyon boldog vagy, akkor annak a valaminek "megörülsz". Ha valami miatt kva ideges vagy akkor meg "megőrülsz". De akkor, ha valamit "örömünkben" csinálunk, akkor ha valamit mérgünkben, az miért nem "őrümünkben"? Cyne, mint nyelvújító, ezúttal abba is hagyja ezt a feladatát...szóval, inkább térjünk vissza ahhoz, hogy valószínűleg a fószer hülyének nézett. Amin nem is csodálkoznék. Lehet, hogy nemsokára szárnyra kap és elszáll innen? Bár miért szállna el? És miért lenne szárnya? Csak nem a Vörös Bika fogadóban szállt meg estére? Eh...mindegy. Inkább kíváncsian várom, hogy milyen szép monológot fog előadni nekem?
- Ki a fene vagy?
~ MOST KOMOLYAN?! ENNYI?! NÉGY SZÓ?! AZ ANYÁDAT, AZT, TE MOCSKOS KIS FÉREG!~
Háborodtam fel magamban. Ezt nem hiszem el! Én monológot mondok neki, sőt, mit monológot, egész polilógot, erre meg tetves négy szót képes kinyögni a bestéje? Hát mindjárt adok én neked egy akkora pofont, hogy közvetlen Hold Anyát fogod csókolni Te szenvtelen kis fiatal suttyó serdülő kamasz tini gyerek bébi rohadék! Na jó, nyugodjunk le, még nem menthetetlen a helyzet. Majd kimagyarázza magát valahogy...Inkább válaszoljunk neki, azzal jobban járunk mindketten.
- Cynewulf, a ....semmilyen klánból, már mint komolyan, nincs családnevem, azt is elittam az évek során. Armin és Lory barátja, Sharlotte is kedvel engem, egyszer rám mosolygott edzés közben! Szerintem az utóbbi a legütősebb érvem...
- Cynewulf, mi? Azt minden jött-ment mondhatja, hogy a herceg barátja, de...
Szerencséje, hogy valami megakadályozta abban, hogy folytassa a válaszát, mert esküszöm, hogy ha még egy szót kiejtett volna azon a bárgyú pofáján, akkor a seggébe ment is volna valami, meg jött is volna onnan ki valami...mondjuk a belei, és akkor megnéztük volna, hogy mi is valójában az a "jött-ment". Azonban az ajtó kinyílt és egy igen csak üdítő arcocska jelent meg. Nagyjából olyan üdítő volt, hogy még a tej is megsavanyodott tőle...még a tehénben. Szegény Sárika nagyon nem volt most jó passzban, és ez látszott az arcán is. Kicsit mint ha nyúzott lett volna...vagy csak simán nem volt valami túl jó kedvében. Csóri Craig, remélem hogy ellátja a bajodat amiért megvárakoztattad a legjobb cimboráját. Már mint, remélem, hogy engem cimbiként tart számon, még ha nem is a legjobbként, máskülönben lehet, hogy saját magamat kell majd sajnálnom, amint négyszemközt leszünk ezzel a bájos, lenyűgöző és igen csak halálos nővel. Nagyot nyeltem. Baszki. Lehet, hogy megszívattam saját magamat?!
- Elég lesz, Craig. Igazat mond. Bejöhet!
Egy aljas vigyort eresztettem meg a fickó felé, majd Sharlotte nyomában én is beléptem a Névvelnemtúlságosanmegáldottcsúnyafejvadászok házába. Megvártam, míg Sharlotte becsukta az ajtót, én addig a folyosót szemlélgettem. Nem túl sok alakot láttam, csak pár elsuhanó selfet, amint épp a dolgára siet, és csak egy-ketten vetettek felénk egy rövid pillantást, és ugyanúgy siettek tovább. Mindenki nagyon elfoglaltnak tűnt, ami egy fejvadász lakban azért igen csak nyugtalanító. Küldetésre készülődnének? Vagy csak kaja idő van? A gyomrom korgásából arra következtettem, hogy valószínűleg én már órák óta nem ettem egy falatot sem. A bömbölő vadállatot igyekeztettem elhallgattatni, miközben Sárira vártam. Amint végzett az ajtóval, kicsit lehalkítottam a hangomat.
- Menjünk valami nyugodtabb helyre, ahol tudunk beszélni és remélhetőleg most nem fogsz nagyon elnáspángolni.
Sharlotte csak bólint a kérdésemre és elkezd vezetni a folyosókon keresztül. Nagyon látszik rajta, hogy nincs túl sok kedve most a társaságomhoz, amit ismét csak nem csodálok. Néha már engem is idegesít a viselkedésem, akkor még másokat mennyire zavarhat. De erről meg nem tehetek. Amíg mindenki bolondnak néz, addig jó nekem. Követem őt, ahogy egy apró kis szobába vezet, ahol csak egy asztal és két szék van. Egy kicsit hideg van ide lent, már majdnem hogy vacogni kezdek, de vissza fogom magamat Nem akarok gyengének mutatkozni előtte, így inkább leülök a székbe és végig mérem beszélgetőpartneremet, aki rögtön a tárgyra tér.
- Miért jöttél, Cynewulf? Ugye tudod, hogy ide nem szokás csak úgy vendégeket beengedni?
- Lory-t keresem, kényes ügyből kifolyólag. Azonnal meg kell őt találnom és reméltem, hogy Te legalább tudsz segíteni, mert hogy a házában nincs, az is biztos. Armin-nal nem rég találkoztam, vele se volt...így fogalmam sincs, hogy hol lehetne. Abban reménykedtem, hogy megint veled edz.
- Hajnalban szoktunk, ilyenkor nem lenne fair küzdelem. DE ha jól tudom, épp a piac felé ment, legalábbis ezt jelentették.
~ Tehát jelentették? Ami azt jelenti, hogy folyamatosan megfigyeli őt valaki és jelentést tesz róla Sharlotte-nak. De vajon csak neki, vagy másoknak is? Érdemes lenne ezt a fonalat is végig vezetni, de talán majd később.~
- A piac felé? Csodás. Ilyenkor nagy ott a tömeg, ha jól emlékszem. Bár józanul még sosem voltam a közelében...és ott ugyan ki merne bármi huncutságot elkövetni?
Gondolkozok, aztán későn veszem észre, hogy mindezt hangosan sikerült megtennem. Sári arcáról nem tudok semmit se leolvasni, olyan, mint egy sziklaszobor. Aztán tovább vittem a gondolatmenetet. A nagy tömeg ugyanúgy hátrány is lehet. Könnyen közel lehet férkőzni az áldozathoz és utána meglépni a nagy riadalomban, s egy teljesen átlagos arcú támadóra ugyan ki emlékezne? Simán megtámadhatják őt és le is lécelhetnek, ha ezt választják. Azt hiszem, hogy minél előbb oda kéne érnünk....
- Benne vagy egy kis esti sétában? Talán Dracon is előbukkan és akkor bemutathatlak neki!
S remélhetőleg nem fog rád támadni az én kis drágaságom. Remélhetőleg megérzi azt, hogy nem viseltetek haragot a nő iránt, még akkor sem, hogy ha fél kézzel simán elverne engemet és megalázott Lory előtt...mert a vereségemet én annak vettem fel. De Dracon esetében ezt nem tudni...
- Nem tudom, hogy miben mesterkedsz Cyne...de Armin valamiért azt mondta, bízzak benned, szóval miért is ne? Sok dolgom úgy sincs most.
~ Hát...kösz szépen? Szóval csak azért bízol bennem és állsz velem szóba, mert Armin azt mondta? A személyes tapasztalatok semmit se jelentenek neked?~
Kicsit elszomorodtam, de ezt inkább nem mutattam ki. Ennyit arról, hogy haverok leszünk. Vajon mi baja lehet velem? Vagy miért nem bízik meg bennem saját magától? Jó, csak egyszer találkoztunk és akkor is inkább a dumámmal próbáltam őt lenyűgözni. Én is bizalmatlan lennék az ismeretlenekkel szemben, ez tény és való, de ettől függetlenül fájt.
- Miért, Te nem bízol bennem? Az edzés közben, mondd csak, mit derítettél ki rólam?
Kérdezem meg tőle, mert tényleg kíváncsi vagyok a válaszára és az egómnak nagyon is fájt ez a megjegyzése.
- Te bíznál magadban, ha nem Te lennél? Sokat kell még letenned ahhoz az asztalra, hogy megbízzak benned.
- Hogy miben mesterkedek? Legyen titok egyelőre...
Eresztek meg felé egy cinkos mosolyt, amivel a szívfájdalmamat igyekeztem leplezni, ezt már menet közben, ahogy megyünk ki az épületből. Megvártam, míg kiérünk, addig egyikünk se szólt a másikhoz egy szót, majd folytatom tovább a bizalmi kérdéseket.
- Hé! Én soha, senkiben se bízok, leginkább magamban nem. De most olyan feladatom van, ami fontos és szerintem téged se hagyna hidegen. A lényeg, hogy találjuk meg Lory-t és kövessük őt úgy, hogy ne vegyen észre minket, de mi lássuk ha netán valaki követné.
Magyarázom neki. A piac vészesen közeledik, alig pár percnyire Csendesen sétálunk egymás mellett, mindkettőnknél valószínűleg egy egész hadseregre elegendő rejtett fegyverrel és halálos tudással az elménkben és a testünkben. Akárki is próbálna most Lory-ra támadni, az nagyon csúnyán megjárná a triónkkal. Menet közben a tömeget fürkészem feltűnés mentesen, mint ha csak a házakat méregetném fel és igyekezek laza testtartást felvenni. Nem nézek Sárira. Csak két ismerős sétálgat az utcán, ugyan, mi feltűnő lenne ebben? Amint a piacra érünk, alaposabban átnézem a tömeget, hátha meglátom a keresett nő csillogó hajfürtjeit...
- Még jó, hogy a hajszíne eléggé kilóg a tömegből, nem igaz?
Teszem fel hangosan a kérdést. Igaz, hogy így a támadói is könnyebben megtalálnák őt. Alig pár perce nézelődünk, amikor már meg is pillantom a kirívó alakot a sötét elfek tömegében. Hát, most aztán tényleg nem rejtette el a tünde vonásait és könnyű volt őt kiszúrni. Nem hittem volna, hogy minden ilyen könnyen fog menni. Akkor már csak úgy rá kell tapadni, mint ahogy a szám szokott a boroskancsóra és minden rendben lesz. Armin megnyugodhat, én megnyugodhatok, Lory meg...Ő semmit se fog tudni az egészről.
- Akkor, ahogy megbeszéltük, Lory nem láthat minket, mert kicsit pipa lenne, ha megtudná, hogy követem, de hidd el, hogy jó okom van rá, még ha nem is beszélhetek róla nyíltan....Bajt szimatol az orrom és ez már azóta nem hagy nyugodni, hogy az edzés után különváltunk és Lory-val beszéltem egy jót. Ennyi egyelőre elég lesz neked?
Kérdezem Sharlotte-tól, ahogy folyton takarásban maradva követem Lory minden egyes mozdulatát és igyekszem beolvadni a környezetemben. Megállok minden egyes gyümölcsös standnál és egynél veszek is magamnak két almát, hisz tényleg órák óta nem ettem semmit sem. Az almákat egyelőre a zsebembe süllyesztem s inkább egy szövetárusnál nézelődök, a posztókkal pedig úgy teszek, mint ha Sári szemszínéhez mérném őket. A nő szerencsére benne volt a játékban és mindig úgy helyezkedett, hogy nézelődés közben egyikünk feltűnés mentesen szemmel tudja tartani a hercegnét. Azonban egy idő után azért csak feltűnik nekem valaki. Nem is tudom, hogy mi fogott meg bennem. A laza tartása? Vagy az, hogy Ő is elég gyakran pillantgatott Lóri felé? A fejemben megszólaltak a vészcsengők, főleg, amiután észrevettem, hogy a lány - innen legalábbis annak tippeltem volna - engem is nézegetni kezd. Picsába! Lelepleződtem! Elfordulok a kukkolótól és az arcomba húzom a sálat. Ez megfigyelt engem! Vagy Lory-t. De tudja, hogy én is itt vagyok. Paranoiás lettem és hirtelen reagáltam félelemmel a szívemben. Ha észrevette hogy én is a hercegnét figyelem, akkor tudja, hogy mások is vannak a közelben. Lehet, hogy értesíteni fogja a haverjait. Francba! Francba! Nem hittem volna, hogy ilyen hamar rátalálok valakire, aki a barátnőmet követi. Miután a sál a helyére került, a tömegen keresztül nagy kerülőúton elindulok a lány felé. Azt hiszem, hogy ideje elbeszélgetnem vele....

Crispin Shadowbane · 5 Re: Magánküldetés: In the dark of the night Szer. Ápr. 19, 2017 2:44 pm

Crispin Shadowbane

Éjvándor

Hozzászólások száma : 659
Join date : 2016. Jun. 18.
Age : 32
Tartózkodási hely : ahol épp szükség van rá

Karakter információ
Kaszt: Éjvándor / Tünde druida
Szint: 10
Tapasztalat:

(14101/15000)

A piactéren hatalmas volt a tömeg, aminek most mondjuk kifejezetten örültem, hisz így könnyebb volt elvegyülnöm és a mágikus kis kiegészítőmnek köszönhetően észrevétlenül haladhattam keresztül a sokaságon. Menet közben alaposan felmértem a terepet és azt, hogy ha úgy adódik a helyzet, merre felé tudok elmenekülni, vagy éppenséggel az esetleges támadók honnan tudják észrevétlenül megközelíteni a helyszínt. Rengeteg stand volt kihelyezve, amik mögött bárki fedezéket kereshetett. Azonban engem egyelőre egyetlen egy személy kötött le, aki valahogy rátalált Lory-ra és kiszúrt engem. Vajon versenytársnak tekintett, vagy tudta, hogy én miért vagyok itt? Az utóbbiban eléggé erősen kételkedtem, hisz Armin-on és most már Sárin kívül senki se tudja, hogy pontosan mik is a céljaim, annyira meg nem voltam feltűnő, hogy összekapcsolhassanak a hercegi párral. Tehát, a logikus az volt, hogy vetélytársnak tartott engem és azért méregetett engem ilyen feltűnően De hogy szúrt ki engem a tömegben? Ennyire feltűnően viselkedtem volna? Azt hiszem, hogy a beolvadást még gyakorolnom kell. De ez meg ráér később is. Felmértem a fiatal nőt, aki lezserül dőlt az egyik standnak és lapos pillantással méregette a tömeget. Tőle vagy öt méterre voltam, a jobb oldalán, nem hittem volna, hogy észre vesz engem, és hála a sálba font mágiának, biztos, hogy szem elől tévesztett.
Az egyik árustól pár váltóért cserébe valami olcsó, és igen csak büdös lőrét vettem, amitől a gyomrom majdnem felkavarodott, de nem volt se időm se alkalmam válogatni, és amúgy se akartam meginni - legalábbis nem az egészet, csak be akartam olvadni a tömegbe. Pár derekas korttyal eltüntettem az üveg tartalmának negyedét. Éreztem, ahogy az erős lőre végig marja a torkomat és csak hápogni tudtam tőle. Rohadjak meg, ha lesz időm, visszatérek ide és felvásárolom az egész készletét. Ettől a motyótól, főleg hogy ha mondjuk tűző napon innám, akkor két üveg elég lenne, hogy teljesen kiüssem magam. Azonban most nem ez volt a cél, hanem hogy autentikusabbnak tűnjön az álcám. Enyhén dülöngélő léptekkel, az alkohol mámorban úszok egyedi arckifejezésével vágtam át a tömegen, egyre közeledve a kollegina felé, aki még mindig egy helyben állt, enyhén feszült testtartással. Elvesztett egy célpontot a szeme elől, de ott volt még a másik. Vajon mikor fog lecsapni? Vagy Ő csak felméri a terepet és azt, hogy hányan lehetnek az áldozata szövetségesei és a piszkos munkát másokra hagyja? Ez azt feltételezné, hogy legalább egy, de inkább több cimborája is van a környéken, tehát jó lenne némileg feltűnés mentesen kivonni őt a forgalomból és kikérdezni.
Ahogy már csak pár lépés választott el leendő áldozatomtól, a köpönyegem alá nyúltam és kilazítottam tokjában az éjgyilokot, és úgy igazítottam a fegyvert, hogy a pengéje előre meredjen, bár nem éppen ilyenre találták ki, és pár öles lépéssel már ott is teremtem a kis drágaság mellett, akinek lendületből öleltem át a vállát, mint részeg férj a kissé kellemetlenkedő és hepciás asszonyát. A számból a rizspálinka maró bűzével hajoltam közelebb hozzá és suttogtam a fülébe. Sajnos semmi pajzán és disznó vicc nem jutott eszembe, ahogy illene az a friss házasokhoz, így csak valami teljesen ártalmatlan és már-már normális monológot sikerült kapásból kivágnom. Cyne veszít a hülyeség erejéből...talán egyszer még normális is lehet? Elég erősen kételkedek benne és remélem, hogy ez a nap soha se fog eljönni.
- Csak hogy tudd, most éppenséggel egy éjgyilok szegeződik az oldaladnak, úgy hogy légyszi ne ugrálj és játszd meg, hogy az én kedves feleségem vagy.
- Te vagy Cynewulf?
~ Hogy mi van? Na várj, itt valami nagyon nem stimmel.~
- Ilyen híres lennék? Az nem jó, drágám. Mit főztél mára? Pálinkát vagy sört?
~ Na jó, azért még mindig megy egy kicsit a hülyéskedés, akkor...megnyugodhatok? De nem teljesen. Ez valahonnan tudta a nevemet, pedig éppen az volt az eredeti tervnek a mozgatórugója, hogy engem úgy se ismer senki, így nyugodtan elvegyülhetek a tömegben. Ez megnehezíti a dolgomat.~
- Mondták, hogy bolondarcú játék mögé rejted a gyilkos késedet. Nekem nem kell megjátszanod magad, nem fogom bevenni.
A hangja olyan hűvös volt, mint jeges pusztaságon téli éjszakán átsüvítő északi szél. Ha tényleg a feleségem lenne, elég erősen elkezdenék aggódni és folyton tőröket tartani magam mellett -nem mint ha ez most nem lenne igaz - és folyton a hátam mögé nézegetni - valahogy ez se állt messze az igazságtól - és félteni az életemet, mert biztos, hogy az asszonypajti férj-gyilkosságra készül. Hát, akárki is lesz a párja - ha túléli a találkozást velem - előre sajnálom szegénykét. Jajj neki, hogy ha mondjuk az ágyban rossz teljesítményt nyújt! Ne adj Hold Anya, valami más bűnt is elkövet.
- Elrontod a mókát, asszonypajtás. Akkor viszont, tegyünk egy szép sétát, nem? Menet közben elbeszélgethetünk arról, hogy még is, ki az a hülye, aki ennyire félreismert engem és elmesélheted, hogy még is, mik a további terveid.
~ Nem is rejtem bolondarcú játék mögé a késeimet! Teljesen épeszű vagyok! Ki az, aki ilyen leírást adott rólam?! Ki az, aki ennyire..jól átlát rajtam?~
Tűnődtem magamban, miközben még mindig egyik kezemmel a vállát ölelgetve, másikkal a bérgyilkosok pengéjét szorongatva vezettem át a tömegen. Menet közben a csípőnk összeért, és a kezem teljesen véletlenül olyan helyre esett, ami miatt egy erkölcsös asszony pofán vágott volna, aztán gyorsan el is kaptam az említett kacsómat a nő feszes melleiről. Huh, azt hiszem, hogy tényleg rég voltam már nővel. Azon bizonyos északi eset óta, a sátorban, konkrétan egyel sem. Ez most vagy hűség, vagy teljes mértékben komplett hülyeség és sanyarú önmegtartóztatás. De azon este után...hát, már semmi sem olyan, mint régen. Mással "azt" tenni olyan lenne, mint ha a világ legminőségibb itala után ezt a koszos rizspálinkát iszogatnám. A hatás ugyanaz, az élvezeti faktor viszont a béka segge alatt. A tömegen próbálva átvezetni őt azon sikátor felé veszem az irányt, amely pár száz méter és kereszteződések sokasága után az olcsó kis szálló felé vezet, ahol egy egyszerűen berendezett szobát vettem ki itteni tartózkodásomra.
- Ugye tudod, hogy amint hibát vétesz, meghalsz?
~ Ez az az asszonyi hozzáállás, ami nem hiányzik az életemből. "Bocs, szívem, odaégettem a kaját!" " HOGY MI???!! MEGHALSZ, TE FÉREG!~ Na igen...a házasélet apró örömei...~
- Nem értem, hogy miért utálsz engem. De, mivel így is-úgy is meg fogok halni, akár beszélhetsz is, nem igaz? Ki küldött téged? Ki akar ártani Lory-nak és Armin-nak?
Akkor már hagyjuk abba a felesleges bájcsevejt, hogy ha ennyire a lényegre akar térni, pedig én előtte azért szeretek cseverészni és jobban megismerkedni a leendő áldozatommal. Na jó, ezek egyike sem igaz, de akkor is, legalább hagyta volna, hogy még pár hülyeséget előadjak neki, oldani a feszültséget és javítani a hangulatot, illetve a morált...na meg, addig is, legalább egy jó fajta nővel láthatna engem mindenki és irigykedhetne a sok self nőcike, hogy egy ilyen istent mással látnak. Epekedő pillantásaikkal emelhetnének engem a levegőbe. A mókámat azonban ez a szófukar és sietős nő elrontotta. Már ezért megérdemelne egy vágást az oldalába és a torkába...
- Lory és Armin? Mármint a hercegi pár? Félreértésben élsz, Cynewulf. Az én célpontom nem Ő volt.
Szerintem az a gonosz mosoly, amit rám villantott, még jó ideig a rémálmaimban fog kísérteni. Nagyon eltorzította az amúgy még csinosnak is mondható pofikát és olyan ördögi tűz lobbant a szemében, amit ha hosszabb ideig kéne elviselnem, biztos, hogy tartós impotencia alakult volna ki nálam, meg depresszió. Mivel ártottam én neki ennyire? Nem szerette az alkeszokat? Hát, bocs szivi, de valami szórakozás nekem is kell, hogy jusson, nem? Vagy netán bűzlenék? Nem hinném. Kivételesen pont tegnap volt az a nap, amikor kimostam minden ruhámat és még valami illatos szappant is vettem, amivel lepucoltam magamról a hosszú utazás és kocsmatúrák minden koszát. Úgy illatoztam, mint a friss tavaszi virágmező. Jó, azóta párszor leizzadtam és mindenféle undorító testek nyomódtak hozzám, amint a tömegen átvágtam, de ez akkor sem indok arra, hogy így fintorogjon és utálkozzon. Az Ő illata se jobb! Kivéve az a rózsaparfüm...az igen csak csábító elegy volt. Szívesen szagolgattam volna még egy ideig. De nem, most egyelőre erről le kell tennem, vannak fontosabb dolgaink is. Ekkor már a piac szélén jártunk, a tömeg itt érezhetően olvadni kezdett, egyre kevesebb bámészkodóba futottunk bele. Még pár méter, és egy nyugis helyen leszünk
- Most komoly? Én kinek ártottam? Én egy jelentéktelen kis senki vagyok és egész eddig örültem is ennek. Mivel vontam magamra a figyelmet?
- Azt mondták, gyors az észjárásod. Nem úgy tűnik. Ki mondta, hogy meg kellett öljelek?
~ Legalább nem akar kinyírni...az jó, nem? De akkor meg mi? El kellett volna engem csábítania? Valaki izgul arra, amikor két self hancúrozik az ágyban? Milyen egy beteg selfek vagy emberek élnek erre felé?!~
- Akkor csak el kellett csábítanod? Bocs, azzal elkéstél. De ha nem elcsábítani akarsz és megölni, akkor...?
Aztán hirtelen megdermedtem. Bassza meg, ennyire hülye nem lehetek! Hirtelen megrándultam és meg is álltunk, a sikátor szélén, miközben testembe és elmémbe új fajta feszültség költözött. Nem...az nem lehet. Már mint...ugye nem?
- El kell csalnod Lory vagy Armin közeléből?
- Már veszítettél, Cynewulf...
A döbbenettől szóhoz se jutottam, és le is blokkoltam. A kis ribanc ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy kitépje magát a szoros ölelésemből és egy lépés távolságba kerüljön tőlem. Ott álltunk hát, egymással szemben, méregetve a másikat. Vajon mi járhatott a fejében? Ha rám támadna, a dulakodás zajára többet is felfigyelnének, zavar támadna a tömegben és engem is feltartóztatna. Ő csak nyerne ezzel az egész helyzettel, még tovább lennék távol Lory-tól.
- Hülye ribanc...
Értékeltem mind a helyzetet, mind a kolléganő attitűdjét. Ezt most alaposan és minden kétséget kizáróan megszívtam és egyedül abban reménykedhettem, hogy Sharlotte-ról nem tudtak és nem vettek tudomást. Ha Őt is kiiktatják az egyenletből, akkor egyenes és biztonságos út vezet Lory felé, én pedig elbuktam egy küldetést és egy ígéretet, miszerint megvédem a barátnőmet a veszedelmektől. Nem akartam se Armin-t, sem Lory-t cserben hagyni, de ez a hülye szuka pont elérte ezt, még hozzá nagy sikerrel. A fejemet kissé felemelve megláttam Dracon-t, ahogy az egyik háztetőn figyeli az egész jelenetet, ugrásra készen, hogy közbeavatkozzon, ha netán harcra kerülne sor. Egyelőre csak a kezemet a testem mellett álltam, az éjgyilok már kikerült a köpeny alól. Nincs semmi értelme tovább játszadozni itt.
- Most el akarsz menekülni vagy harcolni, a tömeg kellős közepén?
Egy pillantást vetek a piacon áramló tömeg felé. Még senki se figyelt fel a párosunkra, vagy ha meg is tette, meglátta a kezemben az éjgyilokot és úgy döntött, hogy nem érdemes zaklatnia engem, biztos valami hivatásos és hivatalos ügyről van szó, na meg neki az élete többet jelentett, mint egy készülődő gyilkosság megakadályozása. A nő hangjára fordultam vissza.
- Az én feladatom véget ért. Megyek és felveszem a fizetésem!
Mosoly játszadozott végig az arcán, aztán hátraarcot csinált és elkezdett futni. Minden egyes lépés távolabb vitte tőlem őt, és nehezebbé tette azt, hogy boszút álljak rajta. De most tépelődtem magamban, ezzel is másodperceket vesztve. Mit kéne csinálnom? Rohanjak utána, kapjam el és hallgassam ki, aztán öljem meg? Nem hagyhatok egy ellenséget a hátam mögött, főleg úgy nem, hogy most már nem kell alakoskodnia tovább, elérte a célját, innentől kezdve az én megölésemre fordíthatja minden energiáját. De ha Őt követem, akkor meg Lórit vesztem szem elől, és bár ott van Sári, de ha egyszerre többen támadnak, akkor baj lehet - akármilyen jó, még Ő se lehet ott mindenhol. Aztán döntöttem és hangosan sóhajtottam.
- Bassza meg!
Csalódott ordítás szakadt fel a torkomból, miközben megfordulva leteszek arról, hogy üldözőbe vegyem a leányzót. Dracon-t utasíthattam volna arra, hogy vegye üldözőbe, de lehet, hogy nem értette volna meg, hogy mit is akarok mondani és lehet, hogy a későbbiekben még szükségem lesz a segítségére és arra a képességére, hogy észrevétlenül cserkelhesse be az ellenfeleket. A hercegnét kerestem a tömegben és hamar meg is találtam, egyelőre még ép volt és egészséges, nem tűnt olyannak, akit megtámadtak volna, vagy csak megkísérelték volna. Tehát a baj még nem történt meg. Az összeszoruló mellkasom, a hevesen kalapáló szívem és kiszáradó torkom azonban biztosított arról, hogy nemsokára ez meg fog történni. Rossz előérzetek kerítettek hatalmukba. Meg kell találnom Sharlotte-ot. Ezt csúnyán elrontottam...Azonban nem láttam őt sehol sem.
- Király, két nőből egyet elveszítettem. Sári tud magára vigyázni, tud magára...ugye?
Tépelődtem magamban, miközben a sálat ismét az arcom elé húzva a tömegbe vetettem magam, hogy követhessem a hercegnőt. Most már az egész ügy végéig le se fogom venni róla a szememet, elkísérem őt még akkor is, ha illemhelyre megy, még ha fürdik is...erről még Armin-nak se kell tudnia, de ki tudja, hogy mikor akarnak rajta ütni? Leskelődni azért nem fogok, tapintatosan eltakarom a szememet és elfordulok annyira, hogy Őt már ne lássam, de a környezetét igen. A francnak kell Lory-nak nőből lennie? Ez csak megnehezíti ezt az egész ügyet... Az egyik standnál letettem az eddig kezemben szorongatott üveget, most már nem lesz rá szükségem, de azért elkapott a vágy, hogy húzóra leküldjem az egész tartalmát. Igen csak megszomjaztam és nagyon kedvem volt arra, hogy iszonyatosan berúgjak. Amint ennek az egésznek vége, a fél vagyonomat eliszom, és három hétig teljesen matt részeg leszek. Vakaróztam egy sort és követtem tovább a hercegnőt. Ne aggódj, cukorfalat, most már nem eshet bajod. Senki sincs, aki meglephetne engem. Senki sincs, aki megláthatna engem és észrevehetne a tömegben. Észrevétlenül követlek téged és most már semmi sem akadályozhat meg ebben. Most már....
- Cyne!
~ Mi a jó büdös franc?!~
Sharlotte ismerős hangja csendült fel mögöttem. Ennyit az észrevétlenségről szőtt terveimnek és álmaimnak. Muszáj neki mindent elrontania? Fintorgok egy sort és ismét elgondolkozok azon, hogy igyak pár kortyot, csak hogy minden ismét rendben legyen. De inkább csak folytatom tovább az utamat, hátra se fordulva, mint ha észre se vettem volna a mögöttem lépkedő nőt.
- Csúnya szívás van. A csajszi elszaladt, pontosabban hagytam elszaladni. Nem Lory volt a célpontja, hanem én. Elakart csalni Lory közeléből, de szemmel láthatólag semmi baja nincs. Követnem kellett volna?
Tettem fel az azóta is engem foglalkoztató kérdést. Vajon jól tettem-e, hogy hagytam elszaladni? Mekkora baj lesz belőle?
- Igen. Szerencsére itt voltam és megvédtem a hercegnét, de ha nem hozol magaddal, már halott lenne.
- Megpróbálták megtámadni?
- Meg. De intézkedtem. Gyere velem.
Egy tétova pillantást vetettem a hercegné felé. Ennyit arról az ígéretemről, hogy nem tévesztem szem elől. Bakker, Sári, miért kell neked minden egyes álmomat páros lábbal a földbe döngölni? Mint ha csak hallotta volna a gondolataimat és direkt úgy cselekedett, hogy ezt lehetetlenné tegye. De követnem kellett őt. Talán vannak értesülései - vagy még jobb, egy foglya - amire alapozhatunk és megtalálhatjuk a támadókat, mielőtt azok még lecsapnak. Ebben az esetben jobb lenne a megelőzés, mint az utólagos tűzoltás. Megcsóváltam a fejemet és mint egy jól idomított kutyus, követtem Sharlotte-ot. Végül is, túl sok választásom nem volt...
- Hova is pontosan?
Nem válaszolt, csak egy sikátorba vezetett, ami azzal szemben volt, ahol én hagytam elfutni a lányt. Ha mondjuk rögtön erre felé vezettem volna, akkor lehet, hogy két legyet ütök egy csapásra és az a mocskos büdös alpári rohadt ribanc se rohan el. Kicsit beljebb mentünk a szűk kis utcában, amit teljes sötétség borított, itt még fáklyákat se helyeztek ki, de így is megláttam, ahogy egy alak vonszolja magát előre a mocskos, vizelettől és ürüléktől bűzlő földön. Fintorogtam egy sort és szemmel követtem az alak mozgását és Sárit is, aki közelebb lépett hozzá és a térdére taposott rá. Csont reccsenésének émelyítő hangja töltötte be a hallójárataimat és az agyamat. Na, ez az az alkalom, amikor eldöntöttem, hogy ha netán valamiért új társat kéne keresnem magamnak, az biztos, hogy nem Sharlotte lesz. Ez a nő rémisztő!
- Két méter. Elismerésem, még senki nem vonszolta ilyen messze magát ennyi idő alatt.
- Szerintem...én...a közeledben teljesen normális fogok lenni. Semmi hülye poén, semmi értelmetlen beszéd. Mondtam már, hogy szép a ...cipőd? -próbáltam neki udvariaskodni, miközben jó nagyokat nyeltem és a frász kerülgetett. - Csak ez az egy szerencsétlen volt?
Mint egy végszóra, megjelenik Dracon is, aki a sikátor közepén szállt le és közelebb totyogott, majd a földön csillámló vért kezdte el lefetyelni. Ez undorító! Erősen emlékeztetett arra a pillanatra, amikor egyszer olyan kétségbeesett részeg voltam, hogy majdnem arra vetemedtem, hogy a saját hányásomat nyaljam fel, hátha még van benne némi alkohol. Szerencsére ezt nemtettem meg, de azért ne kell erre mindig emlékeztetni! Jobb lábammal az oldalába rúgtam, amire egy ideges sziszegés volt a válasz, majd abba hagyta azt, amibe belekezdett.
- Nézd már, Dracon-nak ízlik ennek a szerencsétlennek a vére. Mondd csak, szeretnéd, ha téged is megkóstolna?
Tettem fel a kérdést a srácnak, miközben leguggoltam mellé. A hangom már majdnem hogy kedves volt, mint ha épp a legjobb cimborámmal tárgyaltuk volna ki az aznapi időjárást, vagy azt, hogy milyen undorító módon szaladt fel a hivatásos örömlányok ára a kedvenc bordélyunkban...
- Ez az egy. De nem ismerem...
- Azt hiszed, hogy ennyitől megijedek?
Ez már a srác volt. A hangjában tény és való, hogy szemernyi félelem se volt. Legalább kurázsi volt benne, ha más nem. Mert ha így folytatja, lehet, hogy belső szervek nélkül marad. Egyelőre azonban ügyet se vetettem rá, inkább Sharlotte-tal trécseltem egy sort. Ez a hülye amúgy se fog sehova futni.
- Ez így nem jó. Tuti, hogy nem egyedül intézte a melót. Ki az a hülye, aki egy ilyen szerencsétlen balfaszt küld melóba? Mi a franc történt kisfiam? - fordultam végül felé.- Ki mondta neked, hogy ilyen hülyeségeket csinálj? Ja, tőlem nem kell megijedni, én egy kedves, ártatlan selfike vagyok. A hölgy mögöttem már nem annyira. Dracon pedig...hát, szegényke néha furcsán viselkedik...
Hogy megmutassam, én mennyire egy jó fej alak is vagyok, bal kezemmel hirtelen betapasztottam a száját és az éjgyilokot mélyen a kézfejébe vágtam. A pengét csak a mocskos kő állította meg. A biztonság kedvéért párszor megforgattam a sebben a fegyvert. Ha nem látják el a sebesülést valami erős főzettel, akkor ennek a kezének annyi. Biztos, hogy jó pár ideget szétroncsoltam...
- Tudod, hogy melyik ujjadat hiányolnád a legjobban? Elmondom: a hüvelykujjadat. Ha attól megszabadítalak, Te már semmit se fogsz azzal a kezeddel fogdosni...remélem, leesett a képlet. Minden egyes fellengzős, nagymenős benyőgésért repül egy ujjad....
- Csak rajta. Nem vagyok olyan kezdő, mint hiszitek...
- Jó, újabb kérdés. Mondd csak, szűz vagy még?
~ Ha az ujjadat nem félted, akkor ideje más taktikát alkalmazni, bár hidd el, hogy még az én fogam se fűlik ehhez...~
- Mi köze ennek bármihez?-kérdezi meglepetten tőlem, egyelőre tartva magát a faarchoz.
- Válaszolj, ha kérdezlek!
Csattantam fel, majd a fegyverem pengéjét jobb kezének mutatóujjának tövére helyeztem. Készen álltam rá, hogy ha nem adja meg a keresett válaszokat, levágom azt az ujját, aztán jön a bal kezével ugyanez a mutatvány, aztán a lábával. Ha még mindig nem válaszol, akkor marad az...amit nagyon nem akartam. Remélem, hogy nem kényszerít rá, hogy megtegyem.
- Nem vagyok.
- Tetszett? Élvezted?
- Lehet nem élvezni? -a hangja értetlenkedő. Szegényke, milyen kis naiv, hogy még nem esett le neki, mire készülök...
- Áh, szóval élvezted. Tudod, hogy mi a szex egyik legalapvetőbb kelléke a férfi esetében?
Láttam, hogy az arca elsötétül, a szemében a felismerés lángjai villantak. Óh, hát leesett neki! Neki se valami túl gyors az észjárása.
- Nem létezik, hogy vagy akkora szörnyeteg...
- Óh, hát Te nem ismersz engem...
Incselkedek vele, miközben az éjgyilokot a mellkasára engedem és szépen lassan elkezdem elhúzni a mellkasa felett, egyre közelítve az ágyéka felé. Az arcomon gonosz és eszelős vigyor ül. Fordított esetben én már régen összerottyantottam volna magam félelmemben. Remélhetőleg nála is ez a helyzet és köpni fog.
- Te beteg vagy.
- Nem, csak tudathasadásos. És most éppenséggel a nem túl kedvesebbik énem jött elő bennem. Shea-nak hívják, ha netán imába akarod foglalni a nevét, miután a Túlvilágon töketlenkedsz. Persze, amennyiben válaszolsz nekem, megmarad az a kis..valami odalent. Szerintem ezzel Te csak nyerni tudsz.
- Még nem kérdeztél semmit.
Hát, ebben végül is, igaza volt, nem?
- Tényleg? Ja, bocs, mondom, hogy nem vagyok teljesen százas. - az arcomon a debilül gonosz mosoly csak tovább szélesedik. - Ki küldött téged? Miért támadtál Lory-ra? Armin is a célpontok között van? Szerinted jól áll nekem ez a ruha?
- Egy ezüstmaszkos fura alak rengeteg pénzzel. Azért, mert fizettek. Nem. És nem.
Érkezett a tömör válasz. Ezüstmaszkos alak sok pénzzel. Tehát vagy valamilyen hivatalos pozíciót foglal el magas körökben, vagy kereskedő. Valaki olyannak kellett lennie, aki közel áll a hatalom forrásához és a herceghez - legalábbis a hierarchiában. Az arcát takargatja, mint valami gyáva kis szaralak. De legalább megnyugodtam, hogy egyelőre Armin nem szerepelt a célpontjaik között. Legalábbis nem ennek a szerencsétlennek, ettől független több ügynököt is útjára indíthattak. Azon viszont már kifejezetten megsértődtem, hogy szerinte rosszul állt nekem a ruha! MIT KÉPZEL EZ MAGÁRÓL! Gondosan össze válogatott darab volt mindegyik! Mit ért Ő ehhez? Egy hülye kis divatmajom! Hát rohadjon meg, ezért már megérdemli a halált...Cyne-t senki se szidja büntetlenül.
- Ha elvégezted a melót, hova kellett volna menned?
- A dombra, a Névtelen Árnyak háza mögött.
- Bolondok vagytok? Egy pillanat alatt meghaltok!-Sharlotte hangja meglepettségről árulkodott és hitetlenkedésről.
- A maszkos azt állította, tudja azt az időt, amikor senki nem fog látni.
- És mikor lesz ez az idő pontosan?
- Hajnalban. Pontosan a Nap kelésekor.
- Sharlotte, miért pont ezt az időpontot választhatták?
- Fogalmam sincs. -amikor megfordultam, csak azt láttam, hogy tanácstalanul ingatta a fejét és gondolkozóba esett. - Habár....Loreena-val hajnalban szoktunk edzeni. Ha megölte volna és éppen kiderül, hogy nem jelent meg a szokásos alkalmakkor...
- ...akkor rád kenték volna?
- Nem hiszem. De a kavarodásban talán tényleg nem vesszük észre ami pont a hátunk mögött zajlik.
A társnőm válaszára gondolkozóba estem. Ezt alaposan megszervezték, figyelemmel követték Lory szokásait és kiderítették, hogy mikor a legsebezhetőbb, mikor van az a pillanat, amikor a legtöbb idejük van arra, hogy a támadás után felszívódhassanak. Valakiknek nagyon fájt a foguk Lory-ra és remélhetőleg nemsokára kiderül, hogy még is, kik voltak ezek...? Ideje lenne pontot tenni ennek az ügynek a végére is.
- Jól van kisfiam, van még valami, amit el szeretnél mondani? Tudod, a kezem kezd egy kicsit remegni és lehet, hogy teljesen véletlenül belevágok valamibe odalent. Hol talált meg téged az alak? És miért pont téged?
- Te is bérgyilkos vagy, nem? Ugyanúgy találtak meg, mint mindenkit közülünk. És azért engem, mert én voltam a legjobb, aki ráért.
A vállvonogatására csak felvont szemöldökkel válaszoltam. Hát, ez a srác aztán tényleg nem szívbajos. Szembenéz a halállal és arcon köpi. Egy másik világban, egy másik életben talán még meg is kedveltem volna őt.
- Emlékeztetsz a fiatal énemre. A bátorságodat legalább becsülöm. Csak tudod, a rossz oldalt választottad...a csaj a tömegben, aki figyelemelterelés volt, veled dolgozott?
- Csaj? Nem tudok róla, szóval ha igen, nem szóltak nekünk egymásról.
- Picsába, pedig örültem volna, ha róla is van infód. És most, drága cimborám, még is, mi a francot kezdenél Te a helyemben, ha fordított helyzetben lennénk? Ha én feküdnék itt előtted a földön, úgy, hogy teljesen a Te kegyelmedre vagyok bízva...?
- Tekintve, hogy nem tudok járni? Én itt hagynám magam, remélve, hogy valaki agyon ver.
~ Vagy az én esetemben inkább agyhelyen ver...~
- Tudod, mindezzel csak egy baj van. Ha életben hagylak, talán megtalál a drága munkaadód és neki elmondod azt, hogy kikotyogtál elég sok mindent. Szerintem Ő tutira, hogy nem örülne ennek és valószínűleg nem lenne túl gyors halálod. Sharlotte, neked mi a véleményed? Élet vagy Halál? Én az utóbbira szavazok, mondjuk...
- Amelyik gyorsabb. Kevés időnk van.
- Hát, fiú, mint mondtam, a rossz oldalt választottad....
Szinte már sajnálkozva tettem azt, amit meg kellett tennem. Tényleg nem volt bajom ezzel a kis szerencsétlennel. Volt benne bátorság és vakmerőség, spiritusz. Sokakból ez hiányzott és azért választották a bérgyilkosi szakmát, hogy ne kelljen nyílt harcban szerepelniük. Bár csak életben hagyhattam volna, talán még magam mellé is vettem volna, kicsit kitanítom, aztán szélnek eresztem. Több ilyen kellene közénk. Azonban, az élet nem hagyott nekem választásokat és inkább ölöm meg őt, semmint hogy valami hülyeséget pofázhasson és lebuktasson minket. Bal kezem ismét megtalálja a száját. A szemébe nézek. Azt hittem, hogy félelemet fogok látni. Azonban nem. Csak csendes beletörődés és vadul sziporkázó tekintet. Átkot szórt rám némán. A kezem kicsit megremegett, aztán az élesre fent penge átszakította a bőrt, a légcsövet, az ereket és mindent, ami az útjába került. Vér csordogált le az átvágott torkon és a srác teste önkéntelenül is remegni kezdett és rugdalózni, mint ha tiltakozott volna a halál gondolata ellen, mint ha menekülne a Sötét Arató elől. Aztán a rángások megszűntek, ahogy az Ő élete is. Nem voltam büszke magamra és örülni se örültem, hogy mindez így alakult. Egy halk sóhaj, a vállam kissé megrogyott, aztán felálltam a tetem mellől.
- Tudod, amúgy nem heréltem volna ki...és megölni se akartam. De muszáj volt. Ennyire szemét még én se vagyok...-próbáltam magamat mentegetni Sári...és saját magam előtt is, mint egy kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre...mint egy bűnbánó az ítész és a hóhér előtt. - Akkor, irány sétálni egyet? Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk?
- Olyasmi....
Érkezik a válasz egy fanyar mosoly kíséretében. Lenézek a csenevész kis hullára és Dracon-ra, aki most már messzire kerülte azt és néha bánatosan, halkan felnyüszített. Igen, cimborám, az élet múlandó és értelmetlen...De ideje tovább lépni, ahogy mindig is tovább lépünk. Kár keseregni a múlt felett, azon gondolkozni, hogy alakulhatott volna-e másképp is? Az élet megy tovább, és a múlt olyan kegyetlen élességgel van elvágva, mint ennek a srácnak a torka. Minden egyes nap szántszándékkal és kegyetlenül égetjük fel mögöttünk a hidakat, amelyeken áthaladtunk. Mert nem tehetünk mást. Mert korlátoltak vagyunk. Úgy hogy hát, csak nyüszögj Dracon, és közben fordítsd a tekinteted a jövő felé. Ott, a távolban látni fogod még azt a rengeteg hidat, amin át fogsz kelni. Ne, ne nézz hátra. Ott csak füst és hamu van....

Crispin Shadowbane · 6 Re: Magánküldetés: In the dark of the night Szer. Május 10, 2017 6:48 pm

Crispin Shadowbane

Éjvándor

Hozzászólások száma : 659
Join date : 2016. Jun. 18.
Age : 32
Tartózkodási hely : ahol épp szükség van rá

Karakter információ
Kaszt: Éjvándor / Tünde druida
Szint: 10
Tapasztalat:

(14101/15000)

Az elmémet még mindig égő hidak képe és az átvágott torkú fiatal bérgyilkos srác látványa töltötte be, s mint ha halványan érezném az égő fa illatát, a hamut a számban, a vért a kezemen...azt a fémes, összetéveszthetetlen bűzt, a vizeletet, amelyet oly' sokáig tartogatott magában mini-Cyne (igen, rohadjak meg, ezt a nevet adtam neki, legalább megint volt akin valamilyen általam elkövetett bűnért bosszút állhattam és picit nyugtathattam a lelkemet. Amúgy meg...ki előtt is mentegetőzök?!!) miközben arra várt, hogy lecsaphasson. Az általa húzott vérnyom, ahogy Sári vágása után vonszolta magát előre a kétes menekülés felé, remélve, hogy túl fogja élni mindezt...hát, kurvára tévedett, nem igaz? Senki se kényszerítette arra, hogy azt tegye - vagy próbálja tenni - amit csak meg tett, ugye? Csak a pénzért és a hírnévért csinálta, remélem ebben egyet értetek! Akkor az, hogy én végül is átvágtam a torkát, inkább könyörületről, semmint hideg gyilkolási vágyról tesz tanúbizonyságot! Nyugtassatok meg, kérlek, hangok a fejemben, elmék a testemben, rezgések a torkomban, amint hangot akartok adni a gondolataitoknak, csak nem tudtok. Örvénylő bűzhödt gondolatok, gyötrő kísértetek. Nyugtassatok meg, hogy az Abszolút Igazságosság fényesen csillogó kardja voltam, amely lesújtott az álnok és alakoskodó, förtelmes bűnösökre. De nem is Ő volt az igazi bűnöző, hanem az, aki felbérelte őt. A Kardnak rá kell lecsapnia, nem igaz? Ő csak egy bábú volt a sakktáblán, Ő volt a....óh, Hold Anya, el se hiszem, hogy ezt hozom ki a gondolatmenetből, de azt hiszem, hogy a helyi sakkszövetség vezérét fel kell keresnem és elmondani neki, hogy hiányzik egy Sötét Parasztja. Vagy Gyalogos? Hogy hívják azokat az olcsó, feláldozható barmokat, akikből annyi van? Legyen Paraszt...szóval csóri Paraszt - most már nem mini-Cyne, azért még magamat se parasztoznám le, akkora paraszt még én se vagyok baszki - csak egy olcsó, feláldozható bábú volt, right? Bár kérdés, hogy miért ilyen senkiháziakat béreltek fel egy ilyen fontos személy ellen, aki azért eléggé jó harcos? Nem hinném, hogy csak azért, mert nem volt senki se jobb, aki ráért volna, aki szívesen abba hagyta volna a víg ritmikus húzogatós-játékot, mert jobb dolga nem akadt. Fricska volt ez? Bemutatás Arrcy-nak és Lórinak, hogy "nesze nektek, egy ilyen gyökérrel próbálunk megöletni titeket?" vagy pedig Ő is csak figyelemelterelés volt? Vagy csak el kellett altatnia a gyanúnkat, hogy Ő volt az utolsó, akit küldtek és most már lazíthatunk a figyelmen és a fegyelmen? Miért Őt küldték? Miért nekem kellett elvágnom a torkát? Francba, francba, francba. Ne érzelegj Cynci, Cyder, vagy nevezzen akárminek is Arrmax...hehe, Airmax, úgy is olyan felfuvalkodott, nem? Néha meg kissé szeles...vagy szeleburdi. A fejét is néha ki kéne szellőztetnie. Air és Wind egymásra találtak...hát nem csodás? Ezentúl azt hiszem hogy Lórit csak Loreena Wild-Air-Wind-nek kell szólítanom, WAW...az már majdnem wow...huh, Őhm, hogy mi van? Cyne, amúgy de tényleg, most őszintén komolyan, valld be magadnak, minden önkontrollodat és annak hiányát beleadva, mélyen a lelked mélyére nézve, meg a fejed sötétjébe...mondd csak, tényleg minden rendben van a fejedben? Néha még én is kezdek kételkedni, pedig tudtommal én vagyok az, aki kételkedek magamban, Úgy hogy a magamba vetett hitem alapjaiban rengett meg és mindezt saját magammal tárgyaltam meg. Azt hiszem, hogy magam alatt vagyok...de inkább, mint hogy magom alatt legyek. Pfúj...oké, menjünk csak tovább, egyik lábat a másik elé tenni, így kell ezt. Felejtsd el az égő hidakat, Sötét Parasztot, Szeles Herceget és Vadlevegőszél Hercegnét, koncentrálj inkább Halálos-Szépség Bölcsvérre...habár lehet, hogy néha nem Sage hanem Sa-va-ge. Oké, ez se egy jó gondolatmenet. Menjünk csak inkább a Nemtúlneves Napfényáltalvetettfeketealakok Viskójához és nézzünk körül, gyűljünk a domb köré, meséljünk egymásnak történeteket, nevessünk, piknikezzünk, gyilkolásszunk hülye maszkos alakokat. A baj az, hogy már így is van itt egy-két domb, amiről kissé nehéz levennem a szememet. A francért hordanak a fejvadász nők ilyen ruhákat? Szerintem Sári kifejezetten nem örülne, ha Sharlotte Hills-ben vernék tábort, hamar kidomborodna lelkének gonoszkás jelleme. Vagy is hát nem is lenne gonoszkás, tekintve, hogy én lennék ebben a helyzetben a tolakodó, nem igaz? A betolakodó...gosh....HOGY A BÜDÖS FRANC NEM ESZ MEG TÉGED CYNE, NYUGODJÁL MÁR LE A KURTA FARKÚ MALAC EGYEN MEG TÉGED!

Oké, szóval Házikó, benne sok sötét bőrű, vagy nem éppen sötét bőrű, Hold csókolta selfike - de vajon melyik Hold csókolta meg őket? A nők Apához imádkoznak, a férfiak az Anyához? És ha homoszexuális beütéseik vannak, akkor a saját nemű szülőjükhöz? Illetve ha Ő csókolgatja őket, akkor az szülői szexuális bántalmazás, vagy csak simán...eh, végül is, arcon is lehet valakit csókolni, nem igaz, nem kell rögtön az ajkakra gondolni, csak egy kedves szülői csók, nem kell itt semmi rosszra se gondolni. Szóval a Házikó, ahol sok fejvadász meg bérgyilkos meg orgyilkos meg orr-gyilkos lakozik. Első tanácsom Armin-nak ezen egész ügy után az lesz, hogy megkérem, tegye kötelezővé a két óránkénti fürdést nekik. De nem, ez nem mosdatlan testek bűze volt, hanem talán félelemé, kétségbeesésé, bűntudaté? Hát, végül is, ahogy odaértünk a Viskóhoz, láthattuk kedves kísérőnőmmel együtt, hogy azok a szerencsétlen hülyék úgy futkosnak, mint a farkát vesztett kutyus, vagy mint a bagzó macska. Ja nem, az nem futkározik, csak ül egy helyben és nyárvékol olyan hangon, amitől legszívesebben a csizmám orrával reptetném meg őket egy mély szakadék pereméről, hogy megnézzem, tényleg igaz-e a kilenc életes teória, vagy ha nem, akkor kiszámíthassam, hogy egy élet elvesztéséhez hány méter zuhanás szükségeltetik és szerintem ebben a témában ez lenne az első ilyen jellegű tanulmány. Szóval a lényeg, hogy mindenki úgy futkosott, mint ha be lenne zsongva, azonban az arcuk nem éppen örömről és boldogságról árulkodott, hanem inkább kétségbeesésről...az egész helyzet csak fokozódott, amikor a sok kéjgyilkos...akarom mondani, bérgyilkos meglátta Sárikát - vagy engem - és nagyon csak bűntudatosnak tűntek - valószínűleg inkább Sárlotti megnyerő alakja váltotta ki belőlük ezt a reakciót. Óh, istenem, erre eddig miért nem gondoltam? Iszapbunyóra kéne rávenni valahogy Sárit és akkor tényleg Sáros lenne...én meg még most is igazán csak Sármos vagyok...oké, szóval bűntudatos selfikék, ugye? Cyne, ugye? Nézzél csak rájuk. Nagyon bűntudatosak. Szóval tudatában vannak a bűneiknek, lett légyenek azok bármik is? Vagy úgy tudatosak, hogy tudattal bűnözik a bűnt? Hát, egyelőre még nem tudtam eldönteni hogy "tudatosan bűnösök" vagy "bűnüknek tudatában lévők" ezek a bűntudatosok, ez meg szóismétlés, oh yeah, Cyne-darella, kezdesz totál bekattani, meg meghülyülni és az sosem jó. Ettől független mindig ilyen vagy. Shea, te meg kussolj! Tudom, hogy meg se szólaltál! Akkor is kussolj! Na, így a jó. Szóval, steal the show bitches, átveszem az irányítást SárosanIsSármos nénikétől, és irányomat arra az irányba irányzékolom, ahol irányítatlanul próbálnak irányítani a többiek. Azért valami bevezető kéne, nem igaz? hogy megmagyarázzam Lottikának, miért is megyek ilyen sietősen előre...
- Itt valami nagyon nem stimmel...
Leginkább veled valami, de az meg nagyon nem, szóval, lényegében, igazad van Cyne. De Te csak menjél előre, céltudatosan, annak tudatában, hogy nem kellett volna magára hagynod Lory-t a piacon egy sikeresen sikertelenített merénylet kísérlet után ,de most meg már amúgy is túl késő, előbb érdeklődd meg drága nem-kollégáid újdonsült izgalmának okát, aztán meg döntsél saját belátásod szerint, ami valószínűleg úgy is téves döntés lesz, úgy hogy lehet, hogy végül az lesz, hogy úgy döntesz, hogy nem döntesz, mert végül is, az is döntés, nem igaz? Max ledöntesz egy korsó sört a torkodon, meg megdöntesz egy nőt, kidöntesz pár szobafalat nagy vigadalmadban és rekordot döntesz piálás tekintetében, aztán hanyatt dőlsz és nézed a műsort. De egyelőre inkább csak annyit tettem, hogy Sharlotte-t (életem ritka pillanatainak egyike, amikor így szólítom őt, szerencsére erről meg Ő nem tud) magam mögött hagyva a legelső töketlenhez siettem, akinek az ábrázata nem volt valami túl bizalomgerjesztő, a helyzetem meg egyenesen őrjítő. Na nézzük csak, szépen sorban: első lépésként elhagyni Sárit, aztán második lépésként megközelíteni az egyik fickót, harmadik lépésként pedig valamit mondani is valamit. Meg vagyunk mindennel, ugye? Ja nem, a beszéd rész kimaradt. Kapd össze magad haver...
- Mi történt itt?
~ Ez az, csak lényegre törően, és kva kedvesen, ahogy a szokásod.~
- Mi a bánatos franc folyik itt?
~ Óh, ez az, emeld fel a hangodat és vond őket durván felelősségre, azt szard is ám le, hogy Te csak egy kívülálló vagy, akit csak azért tolerálnak itt meg, mert Arrcykának a haverja vagy és mert Sárival együtt látnak, úgy hogy csak jó fej fickó lehetsz.~
- Hát...Loreena hercegnét megtámadták. De nem esett semmi baja, ugyanis egy ismeretlen bérgyilkos megakadályozta!
~ Oh, geez, I'm laughing out loud...shouldn't tho...~
Így ahelyett, hogy csak hangosan felröhögtem volna, igyekeztem fapofát vágni, miközben csóri gyerek arról magyarázott inkább Sárinak - MIÉRT NEM NEKEM, HA ÉN KÉRDEZTELEK TÉGED, KÖCSÖG??!! - amiről mi már régóta tudtunk. A szám belsejét beharaptam, hogy ne vigyorogjam el magamat, és teljesen komoly, sőt, már-már szigorú tekintettel méregettem a gyereket, hogy érezze a ... nem is tudom mit, de valamit érezzen. Ja, érezze lecseszve magát, vagy mit tudom én. Sári, add meg neki, légyszives. Ha valami elmés visszavágással jössz elő, esküszöm, hogy képen röhögöm őt.
- Ismeretlen...Engem nem ismertél fel, vagy az előtted állót, Dylan?
Ahogy elnéztem Sárit és a pózt, amit fel vett - mint egy ideges anyuka, aki kérdőre vonja a pici fiacskáját - szinte már sajnáltam őt, tuti, hogy még lecseszésre számíthat. Remélhetőleg én egyszer se fogom a drága társnőmtől kiváltani ezt a beállást, mert akkor azt hiszem, hogy búcsút mondhatnék az életemnek. Erre Dylan is rájött már, hisz úgy felnyüszített, mint a nem is olyan rég említett levágott farkú kutya, ha még bele is rúgnak. Óh, legalább tudatában vagy annak, hogy bűnt követtél el, így legalább megtudtuk, hogy melyik fajta bűntudattól szenvedtek itt ti mindannyian. De akkor is, édes Hold Anya pörsenéses arcára, azért eléggé durva nem észrevenni, hogy mi voltunk az ismeretlen megmentők! Na jó, Sári volt az, ezért nem arathatom le a babérokat, de őt meg évek óta ismeritek, hogy a fene essen belétek. Ennyit a Névtelen Árnyakról, csak régi árnyuk néhai dicsőségüknek. A legtöbbjét az árnyékszékbe dobnám bele, hogy megtapasztalják az élet árnyasabb oldalát is. Ez a mostani húzásuk igen csak be fogja árnyalni a céh hírnevét, ha kitudódik, úgy hogy lehet, hogy egy kicsit árnyaltabban kéne előadni majd Armin-nak a helyzetjelentést, hogy még csak a gyanú árnyéka se merüljön fel benne a drága szervezetével kapcsolatban. Árnyalatnyi gúnnyal a hangomban fordultam Sári felé, figyelmen kívül hagyva Dilinyós Dylan-t.
- Szerintem ez csak azt bizonyítja, hogy mi milyen jók is vagyunk, hogy még a társaink se ismernek fel minket. Bár őszintén szólva, nem hittem volna, hogy ilyen rohadt jó vagyok.
~ Főleg ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy Te akkor ott se voltál, szóval jó voltál abban, hogy elkerüld az akciót és inkább egy csajt üldözzél te kéjsóvár barom. Inkább erről a hiányosságról tereld el a figyelmet és fordítsd mindenki tekintetét Dilisre, azzal csak jobban jársz.~
- Mondd azt, hogy most valaki követi a hercegnét és nem csődült ide mindenki, hogy keseregjen magában és nyalogassa szétbombázott becsületének és önérzetének maradékait.
Azt hiszem, hogy igen csak rövid időn belül be kéne amúgy fognom a számat, mielőtt még Sáros is magára veszi azt, hogy így beszélek a hőn tisztelt társaival és félrehív engem egy kis magánbeszélgetésre, ami négy szem között indul, aztán az én szemeim likvidálásával gyorsan kétszemre fog szűkülni. Igyekszem ezt a helyzetet elkerülni, így inkább az eget szemlélem s veszem szemügyre a Hold állását, hogy megállapítsam, még mennyi idő van napkeltéig, és míg ezt teszem, legalább szemezgethetek a jobbnál jobb helyzethez illő poénok közül, meg szemmel tarthatom Dracit is, már mint tarthatnám, ha nem tűnt volna el a szemem elől. A háziállatként tartott sárkánygyíkok hűségéről szóló hírek szemenszedett hazugságok. Cyne, ha nem hagyod abba a szemes poénokat, esküszöm, hogy kinyírlak! Bár az öngyilkosság lenne, azt meg nem nézné jó szemmel Hold Anya...na baszki...Cyne, állj le! De most komolyan, én még is, kivel veszekszem? Mert az biztos, hogy nem rég mint ha hallottam volna, ahogy Shea homloka a nem létező asztalon csattan és hitetlen hörgések és halk káromkodások közepette "elvonult". Szerintem ez már neki is sok. Szóval most lehet, hogy egy másik énemmel veszekszem? Eskü, a "veszekszem" most nem a "szem" miatt jött elő, csak ez a helyes ragozás! Ne büntess meg, kérlek! Szóval inkább megállapítom a tényt, hogy még nagyjából fél óránk lehet napkeltéig. Fontos információ. Ugye?
- Természetesen követi. Lady Loreena nem vett észre semmit és tökéletesen jól van.
Rángatott ki gondolataim közül Dilis. Jól van, legalább Lóri jól van, azt hiszem, hogy igen csak rosszul esne a lelkiismeretemnek, ha a távollétemben senki se figyelne rá és valami baja esne. Na meg Armin tuti, hogy kinyírna engem, úgy hogy jobb lenne ilyen esetben minél messzebb menekülni Köd-erdőtől, meg úgy egész Veronia-tól.
- Ajánlom is. Most pedig csinálj rendet a Házban, mielőtt a Matrónáért küldetek.
- Matróna? Az olyan, mint a Domina?
Persze, hogy Cyne képtelen befogni a pofáját és valami iszonyatosan nagy hülyeséggel kell még tetőznie az amúgy is kétségbeesett helyzetet és tovább hergelnie Sharlotte-ot. Mert végül is, miért is ne? Így inkább összehúzom magam és bűnbánó pillantást vetek a nő felé, remélve, hogy most nem fog olyan mutatós pózt felvenni, mint amikor Dylan-t cseszte le. De nem, egyelőre még nem tette csípőre a kezét, akkor...talán megúsztam?
- Óh, bocsi én nem úgy értettem...azt hiszem, hogy a szám kontrollálása kicsit nehezen megy még néha.
~ Néha mindig...~
- Fél óra múlva jelenésünk lesz, kedves Sharlotte asszony.
~ Tereld a figyelmet Cyne, alkalmazd a túlélési taktikákat, amiket hosszú évek alatt kifejlesztettél a nőkkel való veszekedéseid során. Legfontosabb szabály: NE IS HAGYJ NEKIK ESÉLYT ARRA, HOGY A HIBÁIDON RÁGÓDJANAK! NEM SZABAD! NINCS IDŐ! TERELJ! MINDIG TERELJ ÉS REMÉNYKEDJ!~
- Vigyünk piknikes kosarat is és üljünk ki egy dombra, gyönyörködni a napkeltében?
~ Inkább válasz egy másik kínos témát...mondjuk hívd meg őket randira. Azon annyira fel lesznek háborodva, hogy rögtön lecsapnak erre a témára és elfelejtik az előzőt. Remélhetőleg. De azért addig, amíg biztos nem lehetsz a dolgodban, mindig nézz a hátad mögé. Végül is, a nők egész hamar elfelejtik az ilyet és megbocsájtanak...mindössze egy-két évtized szükségeltetik hozzá...Legalábbis az eddigi tapasztalataid alapján.~
- Kérdés az, hogy megjelenik-e? Nem örülök, hogy ilyen gyorsan híre ment a dolognak. Mi van, ha már tudja, hogy kudarcot vallott?
~ Ez az Cyne, itt az ideje, hogy elővedd a túlságosan is jól takargatott professzionális énedet és koncentrálj a fontos problémákra. Ne cseszd el ezt is hülyeséggel. Kontrolláld magad...~
- Akkor improvizálunk, végül is ,az is a feladatunk része, nem igaz? De egyelőre mást úgy se tudunk, ez az egyetlen nyom, ami a támadókhoz vezet. Legszívesebben mindenkit ráállítanék az ügyre, de minél kevesebben vagyunk, annál nehezebben vehet észre minket.
~ Jól van, megy ez...folytasd csak!~
- Van valami olyan hely, ahonnan észrevétlenül megfigyelhetjük a dombot?
~ Igen, azt a dombot, nem Sharlotte dombjait...~
- Mondjuk ja, jobb lett volna, ha nem derül ki a sikertelen támadás...
~...sok minden sülhetett volna ki jobban...~
- .. mert akkor valakit oda küldhettünk volna a dombra, aki testalkatilag hasonlít a srácra, de közben a mi emberünk...
~ ...vagyishát, selfünk...~
- A francért kellett nekem kinyírni azt a kis korcsot?
~ Ez az, halottakról vagy jót, vagy semmit - tartja a mondás. Neked sikerült ezt is meggyaláznod, gratulálok!~
- Adtunk volna neki egy valag aranyat...
~ ...a bájos testrészek emlegetését ha kérhetném, mell-őzzük...~
- aztán csapdába csalhatta volna az ezüst maszkos mocskot...
~ Jól van, nem vette észre. Király vagy Cynci!~
- Vaaaagy...
~ ...menjünk a kocsmába és rúgjunk be iszonyatosan!~
-...A Ház most egy hangyaboly...
~ Én azt hittem, hogy a Bérgyilkosok nem túl titkos búvóhelye...én butuska.~
-....könnyen elárulhatja magát.
~ Picsába, tehát nem iszogatni megyünk. Pedig ha lenne meggyünk, akkor...~
- Mennyit értesz az érzelmek és reakciók olvasásához?
~ Azon kívül, hogy még mindig nem tudom eldönteni, hogyan is vélekedsz rólam, egész jól, köszi szépen!~
- Próbáljuk ki. Tettes úgy, mint ha fülig szerelmes lennél belém és én eldöntöm, hogy hazudsz-e vagy sem.
~ Cyne, te kva nagy paraszt!~
- Na jó, nem most van itt az ideje annak, hogy bohóckodjak.
~ Jó, hogy észre veszed...~
Itt inkább beiktattam egy félperces gondolkodás szünetet és inkább Sári arcát tanulmányoztam, hogy még is, milyenek a reakciói. Hisz azt kérdezte, hogy milyen jól tudom azokat olvasni, nem igaz? Hát, az Ő arcáról konkrétan semmit sem olvastam le, nem mint ha lett volna ott egy könyv, vagy valami. Következő újításom Armin Hercegességének: tegye kötelezővé, hogy minden nő hordjon az arcán egy könyvet, amire kiírják azt, hogy éppen mire is gondolnak, a mi érdekünkben. Ez lenne a "Law of Face Book". De a gondolkodás ideje lejárt, úgy hogy most már ideje lenne kommentálnod a helyzetet és reménykedj benne, hogy Sári kedvelni fogja azt és nem ossza meg többiekkel a hülyeségedet.
- Egy próbát megér. Maradjunk együtt, vagy váljunk szét? Mindkettőnek meg van a maga előnye és hátránya is.
- Sajnos ha az egerünk meglát, visszabújik az odújába.
~ Nem értem, hogy miért. Teljesen ártatlan kisleányzónak tűnsz, aki kis piknikes kosárral sétálgat az erdőben, vígan fütyörészve és közben csak néha belezi ki az arra tévedő farkasokat.~
- Ebben most rád kell támaszkodnom.
~Öhm...kösz?~
- És ezért a nagy sóhajtozás? Hát, azt hiszem, hogy akkor tényleg még többet kell letennem az asztalra -a lábamon kívül- hogy elnyerjem a bizalmadat. Akkor hát, kedves hölgyem, találkozunk később?
- Később, Cynewulf!
Hallom még búcsúzóul a bérgyilkos nő szavait, de én meg már úton is voltam a Ház felé, úgy hogy eléggé halkan és elmosódottan érkeztek meg hozzám a szavak. Na most meg még is, mit tegyek? Bámuljak mindenki arcába és olvasgassam a jeleket? Egy szeplő egy pont, egy kis arcpír kettő? Ha idegesen bámul rám, mert az arcába tolom a képemet, az öt pont? A végén összegezzem ezeket és ez alapján állítsak fel listát arról, hogy kik lehetnek a csúnya kis huncut fiúkák - vagy éppen lányok - akik ilyen szemétségre vetemednének? Nem hinném mondjuk, hogy Sári erre gondolt az arckifejezések olvasásában. De, végül is, ha valaki rosszul viselkedik, akkor lehet neki majd arcbefejezése is, aztán meg arclefejezése. Bár akkor igen csak hamar elharapózna itt a fejetlenség. Szóval nem, valószínűleg nem lenne túl jó ötlet mások arcába és intim szférájába mászva bűnösöket keresnem. Tehát, akkor távolról, ugye? Feltűnésmentesen, mint egy árny az árnyak között. Ellenőriztem a felszereléseimet, bár fejből tudtam, hogy mi van nálam és hogy mit hova is raktam - az eszemen kívül, azt nem tudom, hogy hova is sikerült elsüllyesztenem - de nem ártott alaposnak lenni. Sálacska: meg van, a nyakamban. Tükröcske, meg van a zsebemben. Amulettecske. Az is meg van, bár az meg csak a nőkre hat, és nem hinném ,hogy a maszkoska nő lenne, nincs olyan szerencsém. Vajon hogy ha az adott egyén férfi és a férfiakhoz is vonzódik, akkor is hat rá az amulett varázsa? Egyszer ki kell próbálnom...bár igen csak kínos szituációk alakulhatnának ki miatta, de a cél szentesíti az eszközt, ismernem kell a saját és a tárgyaim határait. Tökös gyűrűcske - inkább folytassuk a leltározást! - szintúgy a helyén, bár most teljesen használhatatlan. Fury meg van, a tokjában pihenget, remélhetőleg nem kell használnom. Meg van még, mi hiányzik ide! Valami obszcén kocsmai dal! Miközben ezt fütyörésztem, már meg is érkeztem a Lakba.

Hát, ahogy számíthattam volna rá, itt bent is ugyanaz az őrület uralkodott el, mint amit kint is láthattam. Mindenfele sietős selfek, akik igen csak besértődtek azon, hogy a hercegnét támadás érte és ők nem voltak ott, hogy megakadályozzák. Vagy éppen valami más miatt voltak kiakadva, nem tudhattam és őszintén szólva, annyira nem is érdekelt volna, ha nem éppen egy kedves barátném életéről és testi egészségéről lenne szó. Valaki sietősen sietett el mellettem...
~ HOGY A RÁKBA LEHET NEM SIETVE SIETNI??!!
...és felismertem benne Craig-et, akit legutoljára a bejárat felett ücsörögve láttam még, és már akkor is kötekedett. Most pedig fejét lesunyva igyekszik valahova. Hát, a helyében én is szégyelném magamat, de azért emiatt ennyire bevágni a durcát, az már túlzás. Tekintetemmel követtem őt, ahogy az egyik kijárat felé siet és közben egy-két társát majdnem hogy fellökte, és ha azok nem térnek ki az utolsó pillanatban, az meg is történt volna. Valaki nyugtalanság fészkelte be magát a lelkembe és éreztem, hogy ez legalább valamilyen szinten el fogja nyomni a túlságosan is hülye énemet. Nem tudtam volna megmagyarázni, hogy még is, mi az, ami hirtelen kiváltotta nálam ezt a reakciót, de mielőtt még belegondoltam volna, hogy mit is csinálok, már magamban megjelöltem a "célpontomat". Ha más nem, legalább már tettem valamit, amire Sharlotte megkért engem. Keressek gyanús elemeket. Mindenki viszonylag normálisan volt nyugtalan, azonban a lehajtott fej bizalmatlanságról árulkodik, mint aki nem akarja, hogy lássák az arcát, hogy leolvassák róla, mire is készül. Vagy szégyell valamit, vagy mást akar rejtegetni. A testtartása feszült volt és nagyon sietősre vette a dolgát meg a tempóját. Az ajtó, ami felé tartott, a városba vezet, fejemben már meg is alkottam a térképet, hogy innen merre is haladhat tovább. Sajnos, túl sok irányba, de hála a bérgyilkolászással töltött éveknek, jó ideig még tudni fogom, hogy merre is tart. Na de most, akkor, még is, hogyan tovább?
Lory-ra elvileg többen is figyelnek, legalábbis Dylan szerint és jó ideig nem is fognak a közeléből tágítani, főleg egy merénylet-kísérlet után óvatosabbak és figyelmesebbek lesznek. Kész őrültség lenne rátámadni, ezt mindenki tudhatja. Ráadásul a hercegnő is tud vigyázni magára.
Ugyanakkor Craig viselkedése nem volt annyira kiugróan fura, hogy emiatt üldözőbe vegyem őt, miközben még lehetnek itt mások is, akik ugyanolyan furcsán viselkednének, mint Ő. Lehet, hogy semmi köze nincs az ügyhöz - akármennyire is ezt sikítja minden érzékem - és a megoldás is itt heverhet valahol, ha más nem, a dombon, bár már én is kételkedek abban, hogy az a nyom bárhova is vezetne. Ahogy ezek a hülyék viselkednek, már a fél város tudhatja, hogy mi történt a piacon - vagy mi nem történt.
De csak jó lenne őt követni, ha másért nem, hogy legalább Őt kihúzhassam a listáról, de én meg nem mehetek el innen, amíg be nem fejezem a vizsgálatot. Sharlotte túl messze van és valószínűleg már elvegyült a tömegben, folytatva a saját részéről a munkát és Őt tényleg könnyen kiszúrna Craig, mivel jól ismeri őt, és Ő amúgy is dörzsöltebb, mint én, így könnyebben észreveheti, ha valaki a Ház környékén ólálkodik. Jobb lenne, ha a Ház közelében maradna, ahol biztosan megtalálhatom őt, ha netán szükség lenne rá. Tehát, találnom kell valakit, aki követi a nem-túl-barátságos kis korcsadékot - ez a korcsé s a mocsadék újonnan megalkotott kétes keveréke - és én koncentrálhatok más dolgokra is. De ki legyen az? Valaki, aki eléggé kétségbeesett és nélkülözhető. Valaki, aki bizonyítási kényszerben ég, akinek folt esett a becsületén. Tehát itt nagyjából mindenki. Tovább víve a fonalat, valaki, aki tudja, hogy Sharlotte-tal dolgozok együtt - hisz csak egy ismeretlenre senki se hallgatna - és hajlandó lenne követni a parancsaimat - akarom fogalmazni, kérésemet. Csak egy ilyen személyt "ismerek".
~Óh, Dylan, merre vagy? Esküszöm, nem szólítalak többet Dilisnek, csak gyere már ide! Dyyyylaaaan!!~
Hát, a gondolatommal nem sikerült őt a közelembe csalogatni, így a Házban lófrálva pár bérgyilkost kérdezgettem , hogy merre is találhatom őt, de mindenkitől csak értetlen pillantást kaptam, vagy pedig elzavartak a fenébe. Épp feladtam volna a keresgélést, amikor meg az a szerencsétlen majdnem szó szerint belém futott. Ezt nem tudta volna előbb megtenni?! Óh, hogy rohadjál meg Te is...
- Figyi, Dili...Dylan, ja, ugye az a neved?
~ Csak szépen, lazán, teljesen értelmesen, ahogy mindig is szoktad, Cyne, megy ez neked, látod?~
- Szeretnél ismét bevágódni Sár...Sharlotte-nál?
~ Egyszer igazán elfelejthetnéd ezt a hülye becenévadási hülyeséget.~
- Francért vannak nektek olyan neveitek, amelyeket könnyű eltorzítani és viccessé tenni?
~ Mondja ezt Cynci, Cincin, Cyder, Cynege, Wulfi, Cyndarella, Cynballom, vagy éppenséggel Cymbarom? Oh, bakker, még saját magamat is meghülyítem...~
- Na mindegy, az utolsó költői kérdés volt, az első nem. Tehát, szeretnél jó pontot a veszedelmes és gyönyörű főnöknénidnél?
- Nost, azt hiszem, nem ártana...
Csak én nem értem, hogy miért vonogatja ilyen gyanakvóan a szemöldökét? Ez nem egy vonóshangszer, hogy ilyen mutatványokat végezzen vele. Ennek még vonzatai lesznek, esküszöm nektek! Vonakodva, de folytattam tovább az igen csak értelmesre és profira sikeredett beszélgetést...de előtte még csekkoltam, hogy merre is jár Craig, bár már eléggé halványan érzékeltem őt. A Hold erejéből fenntartott követő technikának is meg voltak a maga határai, és ez most igen csak az a határmezsgye volt...nagyon halványodott. Sietnem kell!
- Oké, figyelj, a szitu az, hogy Craig lehet, hogy csúnyaságra készül, nem lehetünk benne biztosak, vészterhes idők ezek. Elhagyva a háta a város felé vette az irányt, gyanúsan viselkedve. Nincs időm magyarázatot adni neked. Lehet, hogy téves riasztás, lehet, hogy nem. Tehát követned kéne őt biztos távolról.
Ellenőriztem és ismét ellenőriztem a nyomot, hogy megbizonyosodjak arról, hogy jó-e az "olvasat". Nagyjából egészen biztos voltam benne, hogy most merre járhat az a szemét, és a városról alkotott térképem sikerrel helyeztem el. Amikor rájöttem, hogy még is, melyik irányba tart, a gyanúm csak egyre erősödött. Mielőtt még folytathattam volna, Dilinyós közbevágott.
- Craig? Hogy lehetne Ő gyanús? Azóta szabadidőt vett ki, hogy a kapuban találkozott valami Cyledun...vagy Cyne...Óh!
~ Te most komolyan...szopatsz engem?~
Merült fel bennem a gondolat, ahogy megláttam Dylen elkerekedő szemét, miközben lassan összerakta a képet a fejében, amiben nagy adag üresség úszált.
- Oké, akkor most pedig menj gyors iramban a piac felé, ahol valószínűleg még Lory is tartózkodik. Ne szólj senkinek sem, még ha találkozol is a kollégákkal, de találd meg őt minél hamarabb! Amióta találkoztunk, tudja, hogy ki vagyok és hogy mit is keresek itt. MENJ MÁR! MOST! Rajtad múlik a hercegné élete!
Az utolsó mondatokat legszívesebben ordítottam volna, de az meg eléggé magunkra vonta volna a figyelmet, így inkább csak halkan sziszegve mondtam ki őket, így is eléggé sokan fordultak felénk értetlenkedve. Most nem volt időm velük foglalkozni. Mire feleszméltem volna, Dylan is eltűnt. Mi a franc? Ezt meg...Na mindegy, ez a köcsög csak úgy eltűnt előlem, csak egy pillanatra láttam, ahogy eltűnt egy kisebb csoportosulás között, és legközelebb már csak az ajtóban láttam, ahogy a piac felé veszi az irányt. Tessék, én még a legnagyobb hülyéket is alábecsülöm ebben a gyülekezetben.
Inkább az oszlopok közé húzódok és onnan figyelem tovább a forgatagot, hogy megpróbáljam kiszúrni, hátha van még valaki, aki még furcsán vagy gyanúsan viselkedik. Bár nem tudom, hogy ilyen helyzetben mi is lenne az, ami furcsának minősül? Az arcom egyre jobban elkomorul, ahogy a percek telnek és én még mindig egy helyben toporgok, ahelyett, hogy tennék valamit. A bánatos fenét a nyomozgatásba! Adjanak nekem egy célpontot, hogy kinyírjam, az könnyű. Itt mindenkit méregetni és ellenséget keresni benne, ez nem az én kenyerem és specialitásom. Egyesek csoportokba verődve beszélik meg az eseményeket és eléggé fesztelenül és lazán viselkednek ahhoz, hogy biztosan nem olyan dologról beszélnek, amit nem szánnak más fülének. Van, aki egyedül álldogál, de az is inkább csak a saját dolgával van elfoglalva. Senki se figyel gyanúsan a háta mögé, vagy kerüli mások tekintetét. Senki se tesz hirtelen, elkapkodott mozdulatokat - kicsiket vagy nagyokat. Mindenki úgy viselkedik, ahogy egy felkavart társaságtól várható lett volna. Ez egy holtvágány volt, és az időm is nemsokára lejárt. A gyomrom összeszorult a gondolatra, hogy mennyi időt itt pazaroltam el, lényegében a semmire! Hallgatnom kellett volna a megérzéseimre, ehelyett most csak abban bízhatok, hogy Dylan nem egy tökkel ütött barom...vagy hogy nem az ellenség ügynöke, akit Craig után menesztettem, s aki éppenséggel azon van, hogy megvédje Lory-t. Mi van, ha félreismertem mindkettejüket? És mi van, ha nem? Nekem kellett volna Craig után mennem. De mi van, ha csak a klozettra igyekezett? Vagy csak tényleg a hercegnét akarta megvédeni? Mi van, ha más megbízatása van? Mi van, ha az ezüst maszkos alak cinkosa még itt van? Mi van, ha még a dombon fog várni arra, hogy megérkezzen a fiatal srác? Vagy a lány? Ez az egész úgy rossz, ahogy van. Túl sok a "mi van, ha" kérdés és túl kevés a válasz. Utálom ezt a bizonytalan helyzetet!
- Oh, shit...
Mordulok fel nemlétező bajuszom alatt. Rohadjon meg itt mindenki! Rohadjanak meg azok, akik Armin-éknak akarnak ártani és ezzel csak az én fejemet fájdítják. Ellöktem magam a faltól, miközben még mindig magamban szitkozódtam és mindenkit kerülve a dombok felé vettem az irányt. Valószínűleg ez is egy téves döntés lesz, de nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy figyelmen kívül hagyjam ezt a pontot. Bíznom kellett abban, hogy Dylan igazat mondott és jó páran megfigyelés alatt tartják Lory-t és bíznom kellett abban, hogy legalább minimális szinten kompetensek. Bíznom kellett abban, hogy egy sikertelen támadás után egy ideig még nem próbálkoznak. Sok mindenben kellett bíznom és én csak egyedül voltam. Kockáztatnom kellett. Egy háborúban mindig kockáztatni kell, csak így lehet megnyerni. De sajnos a háborúk áldozatokkal járnak, remélhetőleg a mi oldalunkról senki se tartozik ehhez a csoporthoz. Aztán egy utolsó fordulóhoz érve megérkeztem a dombhoz. Az ajtóban maradva mértem fel az említett természeti képződményt. A Hold sápatag fénye teljesen megvilágította...az üres semmiséget. Senki sem volt ott. Kurvára jó....
- Ti most szopattok engem, ugye? Az a hülye Craig lenne a maszkos alak?
Jobb ötletem nem volt, mint hogy magamban tűnődjek, vagy éppen hangosan fejtsem ki a gondolataimat. De gondolkodjunk logikusan, hisz eddig csak a hülye fejem után mentem, és eddig túl sok jó nem sült ki belőle. Dylan elmondása szerint Craig akkor ment el "szabira", amikor találkozott velem a bejáratnál. Utána én rögtön Sárival beszélgettem el és nemsokára rá már a piac felé tartottunk, pont időben ahhoz, hogy megakadályozzuk a támadást. A Craig-gel való találkozás és a merénylet között nem telt el hosszú idő, annyi biztosan nem, hogy Ő felbérelhessen két bérgyilkost. Tehát nem Ő a maszkos alak. Ettől független még lehet a cinkostársa. Amikor találkoztunk, rájöhetett arra, hogy az események felgyorsultak, és rögtön úgy érezte, hogy cselekednie kell. Amikor meghallotta, hogy az első támadás sikertelen volt, rögtön akcióba is lendült, valószínűleg Ő a vésztartalék, egy jobban képzett orgyilkos, aki csak akkor lép közbe, amikor már minden kötél szakad, ezzel kockáztatva a lebukását is, de a feladatot mindenképp végre kell hajtani. Nem, nem Ő a maszkos alak, csak az egyik bérence, kezdtem ebben egyre jobban biztos lenni. Rohadjak meg, csak követni kellett volna.
Amíg ezen töprengtem, a percek gyorsan suhantak el, s bár folyamatosan figyeltem a dombot, semmi mozgást nem észleltek még csak a közelében sem. Most már kezdtem igen csak ideges lenni és nem tudtam elhinni, hogy tényleg ennyire hülye voltam. Először sikerrel hagytam, hogy egy csaj elcsavarja a fejemet és elszakítson engem Lory közelében, utána a srácot kinyírtam, amikor még felhasználhattuk volna, utána meg Craig-et hagytam megszökni és most még időt is hagytam neki, hogy lecsaphasson a célpontjára.

Most már egyáltalán nem titkoltam azt, hogy sietős a dolgom, midőn a dombot ott hagyva átvágtam a Házon. Pont, ahogy percekkel ezelőtt Craig tette, annyi kivétellel, hogy én nem hajtottam le a fejemet. Arcomon elhivatottság és némi harag tükröződött, elég volt ahhoz, hogy senki, de tényleg senki ne próbálja az utamat állni, főleg úgy, hogy a kezem a testemhez közel volt, készen arra, hogy fél pillanat alatt elővonjam az éjgyilokomat, ha úgy hozza a szükség. Az ajtó előtt ácsorgó és valami hülye témáról diskuráló két selfet majdnem fellöktem és ha az utolsó pillanatban nem ugrottak volna félre előlem, akkor már vittem is volna őket magammal, ami a részükről leginkább egy kemény zuhanást jelentett volna az utca kövezetére. Halványan káromkodásokat hallottam magam mögött. Kurvára nem érdekelt. Kezdett a farkam nagyon tele lenni ezzel a helyzettel. Most már ki fogom nyírni Craig-et, még ha ki is derülne, hogy a mi oldalunkon áll. Vérre szomjaztam és addig nem nyugszok, amíg valakinek az életét ki nem oltom, egyedül ez moshatta volna tisztára a gondolataimat. Egy pillanatig megrémisztett ez a vérgőzös állapot, aztán hamar elnyomtam magamban. Éreztem, hogy Shea örömmel bújik elő a sötét odújából, ahol eddig csücsült elborzadva a fő-elme hülyeségein és élvezte a helyzetet. Igen, Shea, most vér fog folyni, nyugodj meg. Ismét vérben fogunk tapicskolni, ahogy régen. Ismét hallani fogjuk a sikolyokat! Cyne, a Véreskezű visszatérőben van, hogy rohadjatok meg!
Ahogy kiléptem az ajtón, Dracon csatlakozott hozzám. A Névtelenek Házába nem mert bejönni velem, de most, a kettőnk között feszülő köteléken keresztül megérezte azt, hogy bizony Apuci most nagyon is vérre szomjazik és készen állt arra, hogy csatlakozzon a hajtóvadászathoz. Fehéren csillogó pikkelyein visszaverődött a keleti láthatáron előbukkanó Nap vöröses ragyogása, ami még épp hogy csak megfestette a felhők alját. Lassan vége az éjszakának, elmúlik a selfek ideje...de az egyiknek csak most jön el igazán az ideje. Az ideje annak, hogy végre ismét élvezze egy kicsit az életet és a gyilkolást! Dracon kifejezetten örült a napfénynek, nem volt éjszakai életmódot folytató állat, a farkát izgatottan csóválta, a karmait kieresztette, a fogai fehéren csillantak. Aztán elrugaszkodott a földről és a házak fölött kőrözve követett engem, folyton keresve a célpontot, amiről még nem tudta, hogy ki is vagy micsoda is az. Majd követi az alfát, ha úgy adódik, addig pedig felméri, hogy mennyire tud manőverezni a szűk folyosókon. Egy töredék másodpercnyi időt szenteltem Dracon-nak, egy másik töredéket Sárinak, de mivel az utóbbit nem láttam, nem is foglalkoztam vele. Nem volt se időm, se kedvem utána rohangászni. Ha akar, követ minket, ha nem, akkor meg marad a Háznál. Nem hinném, hogy Craig akkora kihívást jelentene nekem, főleg most, hogy nem is érdekelt, ha megsérülök a harc során. Csak a belét akartam ontani és azzal felakasztani őt a legközelebbi fára....na jó, ez lehet, hogy kicsit túlzás, de attól függetlenül szívesen megcsináltam volna. A piac szélénél eszméltem fel arra, hogy a kezem már a köpenyem alatt van, és az éjgyilok az alkaromra fekszik, egyelőre még a köpeny takarásában. Eléggé hülyén nézhettem így ki, de az első nevetések elhalnak, amikor valakinek a torka felnyílik.... s csak az utolsó pillanatban álltam meg, hogy ne nyissam fel Dylan torkát, aki a semmiből bukkant fel mellettem. Slippery bastard...
- Még itt van. Próbál lerázni minden lehetséges követőt, de nem hiszem, hogy észrevett.
~ Én se vettelek észre téged...ez a nagyobb baj.~
- Jól van, ügyesen tetted fiam. Lory-t láttad valahol?
- Láttam, a hercegné asszony hazaindult. Craig nem őt követi látszólag, de lehet, csak trükközni akar.
~ Kétlem. Kétségbeesett. Utasítások kellenek neki. Rohan a gazdihoz, mint egy rossz kutyuska.~
- Jól van, Dylan, most pedig vegyél fel más ruhát, fordítsd ki a kabátod, amit akarsz. A lényeg, hogy túl feltűnő lenne Craig számára, ha mindig a szeme sarkából ugyanazt a ruhát látná. Igyekezz minél többször máshogy kinézni. Egyszer a kezedben legyen a köpeny, máskor rajtad. Feltűnés mentesen lophatsz is ruhákat, leszarom. Maradj a tömegben. Használd, amikor tudod, a visszatükröződő felületeket, a szemmel tartására, ne közvetlenül őt bámuld...
Itt azért lelassítottam egy pillanatra. Megint elkapott a túlbuzgóság. Egy bérgyilkost oktatok ki arról, hogyan kövessen valakit feltűnés nélkül? Gratula...
- Tudom, felesleges elmondani neked ezt, de most sok minden múlik a sikerünkön. Na gyerünk, mutasd meg, hogy jól döntöttem, amikor téged választottalak és elintézem, hogy Arrcy személyesen ismerje el a hűségedet. Most pedig, mutasd meg, hol van Craig.
- Előre tíz lépéssel, kelet felé halad épp.
Követtem az adott irányt és észre is vettem a tömegben Craig összetéveszthetetlen alakját, amint igyekezett átvágni a piacon. Folyton a háta mögé nézegetett, mint aki attól fél, hogy követi őt valaki. Amatőr. Ezzel csak még jobban magára vonja mindenki figyelmét, aki csak egy kicsit is figyel, már pedig most, Dylan elmondása szerint, van jó pár kollégája itt, akik valószínűleg elgondolkoznak azon, hogy egy társuk miért is viselkedik így? Azonban most nem volt időm arra, hogy a többiekre bízzam Craig követését, így én is a tömegbe vetettem magam, közben egy standnál fél percet vesztegetek arra, hogy vegyek valami köpenyt, pár érmét nyomok az árus kezébe- valószínűleg jóval több,mint amennyit a köpeny ér - és azt magamra kanyarítom, hogy eltakarjam a ruháimat, amit a követett alak már párszor láthatott a mai nap folyamán és így túl feltűnő lenne. Miközben őt követem, fejben tartom Dilisnek adott tanácsaimat, és kihasználok minden alkalmat, hogy úgy tartsam őt szemmel, hogy nem közvetlen rá nézek. Menet közben ismét elővettem a térképet a fejemben, amit hetek óta "rajzolgattam" és belőttem, hogy melyik irányba halad. Ebbe az irányban van a holdszentély és a kaszárnya. A szentély...az jó helynek tűnik egy találkozóra, hisz ki gyanakodna azon, hogy valaki oda megy? Ezzel szemben, ha egy idegen menne a kaszárnyába, az már igen csak feltűnő lenne, kivéve, ha az, akivel találkozik, nem éppen ott tartózkodik. Az egyik holdőr is benne lenne az ügyben? Az kellene még nekünk. Hold Apa, add, hogy a szentélyt válassza. A Hold Őrökhoz nekem semmi közöm, oda nem tudnám őt követni. Így aztán teszem azt, amit tehetek. A tömeg szélére kihúzódva követem őt és reménykedek a csodában...
Azonban a piac nemsokára véget ér, és ezzel együtt a lehetősége is annak hogy feltűnés mentesen kövessem őt. Feladom az egészet a picsába. Ha áruló, akkor menekülni fog és meg fog ijedni. Már pedig egy ijedt alak gyakran hibát követ el, meggondolatlanságot. Ha nem áruló, akkor csak meg fog lepődni, talán még be is vár. Akkor viszont Dylan az áruló, aki itt van valahol a hátam mögött és akkor igen csak megszívtam. De kockáztatnom kellett. Craig inkább tűnt egy utolsó kis sunyi szemétnek. Íg aztán rohanni kezdek, az arcomon az a vérgőzös tekintet uralkodik el, amely az elmúlt percek során egyre jobban elhatalmasodott rajtam. A rohanó léptek zajára a szemét is felfigyelt, hátranézett, valamit káromkodott, aztán futásnak eredt. Kis mocskos dög...
Most már Dracon is megérezte, hogy ki az, akit én követni akarok és a háztetők fölötti kőrözést feladva Craig felé iramodott, közben hangos vijjogással adta mindenki tudtára, hogy bizony, Ő is itt van. Az utcán haladó selfek riadtan tekintettek ránk, és úgy döntöttek, hogy ezek bizonyosan olyan ügyek, amikbe Ők nagyon nem akarnak beleavatkozni, így hát, józan eszükre hagyatkozva mind előlem, mind Craig elől félrehúzódtak. Okos döntés. Szinte észre se vettem, de az éjgyilokot már többé nem takarta a köpeny, a meztelen pengén fények csillantak. Na MOST már tényleg senki se állt az utunkba. A sárkánygyíkom egyelőre nem csapott le az áldozatra, hagyta, hogy Apuci szórakozzon egy kicsit.
Az utcán egyre suhantak el mellettünk. Egy éles jobbos kanyar, rögtön utána egy balos. Túl későn reagáló alakok félrelökése. Egy self a ház falához csapódik - ez az én lökésem eredménye - míg egy másik egy szekér oldalát csókolgatja Craig jóvoltából. Egy harmadik ijedten ugrik félre, ahogy Dracon egy sikátorban csap le, és az űzött vad az utolsó pillanatban korrigálva más felé veszi az útját. Egyszer megcsúsztam valami kétes eredetű trutyin, de hamar visszanyertem a lendületemet és folytatódott tovább az üldözés. Az utcák erre felé egyre kihaltabbak kezdtek lenni, megkönnyítve a vadászatot. Két alakot a kezemmel taszítottam félre, az egyiknek a ruhájába beleakadt Fury pengéje, de nem vágta meg őt, időben visszahúztam. Az utcák szédítő sebességgel repültek el mellettünk, de a Craig-től elválasztó méterek is lassan, de biztosan fogytak. Egészen addig, míg csak egy-két méter választott el minket. A tüdőm már égett a megerőltetéstől, a látásom elhomályosodott a légszomj miatt, de nem adhattam fel. Az áldozat is fáradt, Dracon pedig minden eshetőségre készen állva lustán követte a self bérgyilkost. Innen Ő már nem menekült, ezt Ő is tudhatta volna, de ettől független csak rohant, csak azért, hogy engem idegesítsen. Utolsó levegőtartalékaimat igénybe véve ordítottam el magam:
- Állj már meg, Craig! Csak beszélni akarok! Párkapcsolati tanácsokat akarok tőled kérni!
- Éjgyilokkal? -válasza alig hallatszik, Ő is már csak liheg, de legalább már kartávolságban van.
Rohadjak el, ha nem áll meg, elgáncsolom a picsába, vagy megvárom, hogy Draci ejtse el őt. Jó lenne, ha az a mocskos kis rohadt undorító aljas teremtmény - nem, nem Craig - tenne valamit! De nem, Ő csak ott repked, élvezi a kilátást és teszi azt, amit mindig is: SEMMIT! ROHADJ MEG DRACON!
- Elkeseredett vagyok!
- Hát még én! Elkeseredetten próbálok nem meghalni!
Hát, mondjuk ebben igazat adhattam neki, én se szeretnék meghalni. Utolérem...és rántom magammal. Pontosabban az eredeti elképzelés szerint Én nem estem volna el, csak Ő...de most meg mindketten csúszunk a porban, mint valami hülye mutatványosok a cirkuszban, menet közben csak kétszer sikerül majdnem felnyársalnom magam az éjgyilok pengéjével, ami mondjuk eléggé ciki lett volna a részemről. Amire végzünk az akrobata mutatványokkal, Ő a földön fekszik, nekem meg valahogy sikerült felette elhelyezkednem, mint ha épp hátulról meglovagoltam volna...ezt a képet viszont igyekeztem inkább kiverni a fejemből, inkább a térdemet fúrom a hátába, a gerince mentén, hogy megakadályozzam a mozgásban, Fury a kezemben, készen arra, hogy bármikor lecsapjak vele. Kurvára elegem van már a futkosásból és a sok ámításból. Egyenes válaszokat fogok kapni és innen egyenesen a főmegbízóhoz megyek. Egyszer s mindenkorra rövidre zárom ezt az ügyet!
- Nem akarlak megölni, nekem csak válaszok kellenek, baszki. Francért futottál el? Utálok futni!
Lihegem elgyötörve, miközben megéreztem, hogy Draci valahol a hátam mögött landol. Király, kezd a helyzet hasonlítani egy másik sikátorhoz, ahol egy fiatal sráccal végeztem. Azt hiszem, hogy itt is vér fog folyni...

Crispin Shadowbane · 7 Re: Magánküldetés: In the dark of the night Csüt. Jún. 22, 2017 10:38 pm

Crispin Shadowbane

Éjvándor

Hozzászólások száma : 659
Join date : 2016. Jun. 18.
Age : 32
Tartózkodási hely : ahol épp szükség van rá

Karakter információ
Kaszt: Éjvándor / Tünde druida
Szint: 10
Tapasztalat:

(14101/15000)

A földön való hempergés egy valamire jó volt: legalább a sok futkározás után kipihentem magamat. Egy kicsit még lihegek, ami mondjuk ebben a helyzetben kissé furán jöhetett ki annak, aki későn csatlakozik az egész helyzethez, de tényleg fáradt voltam na, a fene essen bele. Dracon megállapodott Craig-gel szemben és onnan nézte, várva, hogy mikor csaphat le rá. Kezdtem kissé jobban érezni magam, még a végén tényleg a végére járok ennek az ügynek. Armin annyira büszke lesz rám, hogy kapásból három hónapig részeg leszek a hálájától, és még talán Sárika is jobban meg fog bennem bízni, bár ebben azért kicsit kételkednék, valamiért nem nagyon zárt engem a szívébe, pedig én tényleg egy tök normális és kedves alak vagyok. Az alattam hempergő kis szemétnek végül sikerült megszólalnia, nekem meg a szemem kerekedett akkorára, hogy egy egész rumos hordót keresztül lehetett volna rajta gurítani.
- Állj! Rossz selfre tettél!
~ Nem tettem, csak ültem. Azért a helyes szó használatot tanuljuk már meg, drága barátom.~
- Mi az, hogy rossz selfre tettem? Ha rosszra tettem, akkor miért menekültél? Miért vettél ki szabit pont akkor, amikor megláttál engem? Miért viselkedtél olyan furcsán a Neveletlenek Házában? Bocs, Névtelenek, édes mindegy. Miért nézegettél folyton a hátad mögé, miközben valaki követett téged? Válaszolj ezekre, rohadjál meg, vagy itt helyben kibelezlek és azzal akasztalak fel a legközelebbi fára...vagy készítek belőle karácsonyfadíszt és télen a Katedrális elé raklak ki, hogy mindenki gyönyörködhessen benne!
Biztattam válaszadásra újdonsült ölebemet. Nem hitte volna, hogy ezt most elrontottam. Minden teljesen összevágott, ahogy azt neki is összefoglaltam és tényleg a pofám égett volna, hogy ha megint elfuserálom a dolgokat. Az hányadik is lett volna a sorban? Nézzük csak: elég sokadik. Ha csak az utóbbi pár órát nézem: hagytam elfutni a kiscsajt, utána kinyírtam a srácot, akit még felhasználhattam volna a későbbiekben, aztán meg feleslegesen álldogáltam a dombnál, arra várva, hogy megjelenjen a maszkos alak. Hosszú idő óta az első helyes döntésem az volt, hogy megjelöltem magamnak ezt a kis szemetet és követtem őt. Nehogy nekem már azzal jöjjön, hogy elfuseráltam, mert akkor csúnya mód ideges leszek ám!
- Azért, mert Greydawn tábornok engem bízott meg, hogy derítsem ki, ki a megszervezője a mostanában megszaporodott puccskísérleteknek. Azért nézek a hátam mögé, mert fogalmam sincs, ezt ki más tudja most már rajtad kívül és az a más nem akar-e pengét döfni a hátamba, és ezért futottam, mert jó nagy kavarodást csináltál és jelentenem kell mielőtt az egész ügy gallyra megy!
- Én csináltam nagy kavarodást? Mi mentettük meg a hercegnőt egy támadási kísérlettől! Tuti, hogy annak a hülye maszkos alaknak dolgozol!
Csattanok fel idegesen, miközben a belső mellényzsebemből előhalászom a tükröt, hogy majd ezzel teszteljem le az igazmondását. Reménykedtem benne, hogy hazudik, mert ha most meg ez a szerencsétlen mond igazat, és megint hamis árnyékra vetődtem, hát én felkötöm magam a legközelebbi fára. Dracon lehasalt a földre, hogy feje egy vonalban legyen Craig-ével és igen csak dühös pillantásokkal méregette őt, amitől még én is majdnem hogy berezeltem. Néha kissé túl tudja dramatizálni a dolgokat az én kisfiam.
- Nyugi picikém, még nem jött el a zaba idő.
- Milyen hülye maszkos alaknak?
- Találkoztam az egyik drága cimboráddal, mielőtt kinyírtam volna a fenébe.
~ Meg majdnem kiheréltem, ez most mellékes...~
- Azt mondta, hogy egy ezüst maszkos alak bérelte fel őt, aki napkeltekor igyekezett lecsapni Lory-ra a Házatok mögötti dombról. Szóval, drop the act, szemét és mondd el, hogy hol találom azt a rohadékot?! Hidd el, ha bármi baja esik Lórinak vagy Armin-nak, nagyon csúnyán megjárod.
- I'm not keeping up an act, nem mindenki ripacskodja végig az életét.
~ MIÉRT, SZERINTED ÉN VÉGIG RIPACSKODOM?!! Milyen alapon nevez engem valaki ripacsnak? Azt csak én egyedül tehetem meg!~
- És ne mereszd rám a fogad, mert nem tudom, ki bérelte fel azt a gyökeret, és nem vagyok senkinek a cimborája, aki a herceg életére akar törni, get it?
- Jól van, állj fel.
~ Csak ne úgy, légyszives.~
Feltápászkodok Craig-ről, hogy egyáltalán mozdulni tudjon, miközben az éjgyilokot még mindig a jobb kezemben tartom, a tükröt pedig a balban. Nem akartam esélyt adni neki, hogy ismét menekülni kezdjen. Szerencsére senki se volt a környéken, úgy látszik, hogy a két vadul nyargalászó self látványa mindenkit meggyőzött arról, hogy nem akarnak beleavatkozni az ügy és a futkorászás menetébe. A frissen szerzett cimborám is nagy nehezen feltápászkodott és most, hosszú idő után először mértem fel őt közelebbről is. Határozottan olyan pofája van, mint aki árulásra készül. Ez nekem bőven elég bizonyíték volt. Meg hát, már csak azért is megérdemelné, hogy megöljem, mert ilyen testedzésre kényszerített engem anélkül, hogy előtte vagy közben meghívott volna valamilyen piára. Ennél nagyobb árulást el se követhetett volna ellenem.
- Ha igaz, amit mondasz - és tételezzük fel, hogy igen - akkor mondd el, hogy mit tudsz. Még a végén kiderül, hogy egy oldalon állunk.
- Mert én honnan tudjam, hogy TE nem vagy közéjük való?
Crazy a karjait fonogatja a mellkasa előtt, én meg állok ott totál ledöbbenve, hogy engem most meggyanúsítottak. Most komolyan? Már másodjára fordítja a saját fegyveremet ellenem két percen belül? Hát azért a pofátlanságnak is meg van ám a határa, drága barátom!
- Szerintem Sharlotte elég hamar kiszúrta volna, hogy ha ártani akarnék a barátaimnak. Én az egész támadásról akkor szereztem tudomást, amikor Lory elmesélte nekem. Mind a herceggel és mind a hercegnével baráti viszonyt ápolok. De ezt meg nem tudom neked bizonyítani, nem igaz? Kivéve, ha személyesen megkérdezed őket, vagy Sárit.
- Pontosan. Amire nincs időm. Ha bizonyítékot akarsz, kérdezd meg a tábornokot.
~ És benne miért is bíznék meg? Az áruló Armin sleppjéből került ki, egy tábornok meg pont olyan személynek tűnik, aki faszányosan meg tud szervezni egy puccsot. De jól van, játsszuk tovább a játékodat.~
- Akkor most hajlandó vagy elmondani, hogy mit tudtál meg a támadásokról, vagy sem?
- Nem. Miért tenném?
~ Mert olyan szépen kértem. Mi legyen? Nagy boci szemekkel nézzek rád, essek térdre és " lééééécccii-lééééééécciii"? Vagy mi a franc? Egyelőre én vagyok amúgy is itt az, aki kérdezget! Ennek a baromnak semmi fogalma sincs arról, hogyan folyik egy kihallgatás. Amatőr...~
- Te most szopatsz, ugye? Én se bízok benned, Te sem bízol bennem, király, megértem mindkettőnk álláspontját. De ha tényleg nem vagy a támadók haverja, akkor nem akarod az időt húzni és hagyni, hogy a főkolompos ellógjon. De mondd csak, Craig...
Kezdek bele a mondandómba, ahogy előhalászom az eddig is igen csak jó szolgálatot tévő tükrömet. Az egyik legjobban használható kis játékszerem azok közül, amelyeket a mesteremtől való távozás óta gyűjtögettem össze.
- ...tényleg Lory és Armin pártján állsz?
- Én hűségesen szolgálom a sötét tündék hercegét, mindig, bármilyen körülmények között.
~ Jajj, de kis cuki, na mindjárt kiderül, hogy mekkora egy hazug állat vagy!~
Lenéztem a tükörre, készen arra, hogy kimutassa a hazugságot és azonnal neki eshessek, bármiféle lelkiismeret furdalás nélkül. Azonban akármennyire is vártam, hogy a tükörben megjelenő arc elváltozzon, nem történt semmi, csak ugyanazt az elhivatottságot mutatta, mint amit a férfi arcán láthattam. Na ezt hívják szívásnak...
- Na baszki, Te tényleg nem hazudsz!
A hangom még számomra is meglepettnek tűnt, ahogy elsüllyesztettem a tükröt az egyik belső zsebben.
- Öhm...akkor bocsika? -kérdezem tőle nagyon bűnbánó hangon. - Tényleg a rossz selfre tettem, hogy rohadjak meg.
Komorodik el a hangom, ahogy elteszem az éjgyilokot. Draci még mindig feszülten álldogál Craig-gel szemben, nem nagyon nyugodott meg. Igazából már sok nem választotta el őt attól, hogy rátámadjon a srácra, ha másért nem, hogy egy kicsit szórakozzon. Mostanában nem volt túl sok lehetőségünk mókázni. Sajnos azonban most még csak Craig-re se támadhatunk rá, így csalódottan csóváltam csak a fejemet.
- Nyugi van Draci, a srác az oldalunkon áll. Oké, akkor most már csak azt kéne kitalálnunk, hogy hogyan tovább. Egy oldalon állunk, akármennyire is nem akarod elhinni és nekem tényleg meg kell találnom Armin támadóit. Ha bármi baja esik a hercegnének, azt sosem bocsájtom meg magamnak.
- Menjünk a tábornokhoz. Nála kevés okosabbat ismerek, és Ő tud a legtöbbet az egész ügyről, meg fogja mondani, mi legyen.
A fejemet vakarásztam, hogy időt nyerjek az ügy tovább gondolására. Ha nem Craig az áruló, és talán nem is a tábornok, akkor még is, ki a franc lehet? Sharlotte biztos, hogy nem, Armin túlságosan is megbízik benne, és nem akartam még benne is csalódni a mai nap eseményei után. Lehetséges, hogy valamelyik másik vezető? Az Árnyaknak mindenképp benne kell lenniük, hisz Loreena elmondásai szerint valakinek közülük kellett lennie a támadójuknak, más nem hatolt volna át a bérgyilkosokból álló őrségen. De rohadtul nem ismertem a szervezetet! Évek óta nem voltam tartósan Elatha-ban, se Köd-erdő más területein sem, azt se tudtam, hogy itt mi milyen fán terem, vagy hogy is fogalmazzak. Nem én voltam a legjobb self erre a nyomozásra, ahogy menet közben rá kellett döbbennem, és mások már régebb óta foglalkoztak ezzel az üggyel, még se jutottak semmire sem. Eléggé botor gondolat volt, hogy majd én leszek a nap hőse, aki felgöngyölíti ezt az ügyet. A jelenlegi állásból kiindulva inkább az voltam, aki csúnyán elcseszte a dolgokat. Na ennyit a nagy Cynewulf-ról... Önsanyargatásomat léptek zaja zavarta meg. Rögtön felé fordultam, készen arra, hogy legalább az újonnan érkezőt felkoncoljam, de csak Dilis volt az...Király, legalább Ő azt tette, amire kértem. Good boy...A két bérgyilkos egy ideig csak gyanakodva méregette egymást, amin mondjuk nem lepődtem meg, és egyedül Craig-ben tudtam most teljesen megbízni a jelenlévők közül, ez a gáz.
- Nyugi Dylan, a srác az oldalunkon van, ebben egészen biztos vagyok. Akkor, irány a tábornok és remélhetőleg Őt is meg tudom győzni, hogy a hercegi pár oldalán állok. Hol található ez a bizonyos tábornok?
- A barakokknál. Ahol az összes többi. Nem vagy idevalósi, ugye?
- Nagyon nem. Csak nem rég érkeztem Elatha-ba, hogy jól berúgjunk Armin-nal a legénybúcsúján, bár az elején azt se tudtam, hogy ki az a magányosan üldögélő alkoholista. Azóta nagyjából itt vagyok, csak egyszer-kétszer mentem el, az egyik úton szereztem ezt a dögöt -paskolgattam meg Draci fejét, akinek nagyon nem tetszett a jellemzés és finoman a kezem után kapott. Mocskos dög... - Mit kell tudni a tábornokról?
Kérdeztem Craig-tól, Dilisről egyelőre tudomást sem véve és elkezdtem őt követni a barakkok felé. A házakat és utcákat nézegettem, hogy nagyjából betájoljam, még is, merre járok. A nagy futkorászásban teljesen elvesztettem a tájékozódási képességemet, pedig sok energiát és időt fektettem abba, hogy alaposabban megismerjem a fővárost. Hiába való próbálkozás volt, de legalább azt tudtam, hogy egyik kocsmából a másikba hogy jutok el a legkönnyebben, ami számomra már haladás volt.
- Mióta vagy az ügyön? -kérdezem vala Craig-től, majd Dylan felé fordulva: - Láttál ide felé úton valami különöset?
~ Egy józan selfet, vagy egy fazont, akinek a nyakába van akasztva egy táblára, hogy "Én vagyok az Áruló!"?~
- Senkit. Lapulnak valószínűleg.
- Egy hónapja. Azóta, hogy újra jelet adtak magukról. Nagyon kevés katonát vontak be, és Őfelsége nem is akarta, hogy a Névtelen Árnyak közül bárki is belekeveredjen, de a tábornok így látta helyesnek.
Amit mondjuk nem csodálom, már mint hogy Armin nem akarta az Árnyakat bevonni az egész ügybe, hisz elvileg Ők voltak azok, akik rajtuk ütöttek, miközben épp pihengettek, vagy iszogattak, vagy mi a francot csináltak Lóri öribarimmal. Bár lehet, hogy ennek a jellemzésnek annyira nem nagyon örülne, de ilyen tekintetben soha, senkitől sem kértem engedélyt. Így csak aztán némán követtem a Dylan-Craig alkotta duót, remélve, hogy nemsokára ennek az egész ügynek a végére járunk. Őszintén szólva, kezdtem már rohadtul ideges lenni és az soha se jó. Már előre sajnálom azt a szerencsétlen barmot, akiről kiderül, hogy Arrcy vagy Lóri életére tör, mert rajta fogom levezetni a sok feszültségemet, és az nem fog valami túl szépen kinézni. Csak majd a testeket kell jól elrejtenem, mert ha drága sörcimbim meglátja, hogy én mit is tettem, lehet hogy ki is zavar és kitílt egész Köd-erdőből.
- Lapuljanak is csak. Ha rájuk találok, kibelezem az összeset. Logikus, hogy minél kevesebbet vonnak be, és nem csodálom, hogy Arrcy nem akarta az Árnyakat bevonni, hisz elvileg képzett bérgyilkosok támadtak rájuk, akik simán kicselezték az őröket -osztom meg hangosan is a gondolataimat a párossal. - Lory szerint csak egy Névtelen képes erre, amiben azért nem vagyok biztos. Nem azt mondom, hogy jogos mindenkire gyanakodni, de én még a katonákban és a tanácsosokban sem bízok ebben az esetben.
Nagyjából a mondatom végére érkeztünk meg a laktanyákhoz. Hát, nem voltak valami túl szívderítő látvány, bár minek is cicomáztak volna túl egy olyan épületegyüttest, ahol a katonák csak pihennek, gyakorlatoznak és eligazítást kapnak? De azért valamennyivel szebbre is tákolhatták volna őket, mert meg kell vallani, hogy valami iszonyatosan rondán néztek ki az épületek. Nem csodálnám, hogy ha minden nap gyomorfájással jönnének be ide a drága fajtársaim...és nem csodálom, hogy a napi szolgálat után lerohanják a legközelebbi kocsmát. A kint ácsorgó őrök legalább simán tovább engedtek minket, aminek örültem, mert francnak se volt kedve most még velük is foglalkozni, s csak gyanús pillantást vetettem az előttem haladó Craig-re. Arról nem hazudhatott, hogy Armin oldalán áll-e, de Ő csak annyit mondott, hogy a selfek hercegét szolgálja, a hercegnéről viszont egy szót sem említett. Elkezdtem kételkedni abban, hogy ezt a kis különbséget vajon meg tudja-e különböztetni a tükör? Ha Craig úgy tartaná, hogy azzal szolgálja legjobban a herceg érdekeit, hogy megöli a feleségét, akkor nem is hazudna abban, hogy csak Őt akarja szolgálni...A francokat ezekbe a hülye összeesküvésekbe. Legjobb lenne ezt az egész hülye társaságot itt hagyni a fenébe, vagy kinyírni mindenkit Armin-on és Lórin kívül. Le lenne tudva a gond...
- Milyen vonalakon indultatok el a kutatás során? Voltak túlélők, akiket kikérdezhettetek? Vagy gyanúsítottjaitok?
Választ nem kaptam, cserébe beléptünk egy ajtón és a kis mitugrász Crazy úgy vagdosta öklével a mellkasát, hogy azt hittem, ott mentem be fog szakadni. Én csak néztem a székben üldögélő selfikét és a lehető legkisebb mozdulatot se tettem, amit tisztelgés gyanánt fel lehetne róni. Rohadjanak meg, még Armin-nak se tisztelegnék, és még tőle se fogadnék el semmilyen parancsot, nem hogy egy tábornoktól...
- Tábornok!
- Ravenrose, mit keres itt fiam? És kik ezek?
A tábornok határozottan ENGEM méregetett sanda tekintetekkel, Dilinyósról meg szinte tudomást sem vett. Na most mi? Már megint miért gyanakodnak rám? Hát nem látják, hogy ilyen ártatlanul cuki pofikám van? Szinte csak úgy süt róla az ártatlanság, és a kedvesség, az alázat és a tisztelet meg az anti-alkoholista életmód. A szemem jobban csillog, mint egy agyon polírozott bohó...üvegpohár, a mosolyom őszintébb, mint egy alul fizetett prostié. Nem értem ezt a nagy bizalmatlanságot, és őszintén szólva, kicsit sértő is. Egy kisgyerek belül most felsírt.
- A nevem Cynewulf, Armin és Lory főállású barátja vagyok, mellékállásban bérgyilkos, harmadállásban magánnyomozó, aki a csúnya, rossz fiúkat kergeti.
~ Akkor vágjunk is neki rögtön kecses eleganciával ,magasan sugárzó intelligenciáról hitelt adó értelmes és tiszteletteljes beszéddel!~
- Azt hitte, hogy én vagyok az Áruló, Uram, így megpróbált kihallgatni.
~ Még mindig nem győztél meg teljesen, ahogy Dilinyós és a tásörnök se. Vagy tábornok...édes mindegy...~
- Azt hiszem, igazat mond, ha ellenünk lenne, ritka hülyének kéne lennie.
~ HOGY MI A BÁNATOS FRANCOT MONDTÁL TE AZ ELŐBB??!! Hogy száradtál volna meg a lepedőn...~
- És mit akar, Mr. Cynewulf?
- Mi az, hogy ritka hülyének kéne lennem?-csattanok fel, a tábornok kérdését egyelőre ignorálva... - Hogy mit akarok? Megtalálni azokat a rohadékokat, akik Lory és Armin életére akarnak törni. Megtalálni az ezüstmaszkos alakot, aki felbérelte a hercegné legutóbbi támadóját. Olyan nagy kérés ez?
Most rajtam volt a sor hogy árgus meg sanda tekintetekkel méregessem Greydawn-t. Ezt a játékot ketten játsszák, vénself és hidd el, én is tudok bunkó mód bámulni valakire és bizalmatlankodni. Hajjaj, de még mennyire! Csúnyán alul maradsz ebben a küzdelemben.
- Vegyen vissza az arcából. Felesleges cinikusnak lennie.
A hirtelen kirohanásra aztán rendes össze is húztam magam, mint aki egy hatalmas pofont kapott épp. Jól van na, azért nem kellett volna ennyire felkapni a vizet. Meg hát, most komolyan? Cinikusnak lennie? Miért nem már rögtön cyneikus? Szerintem ezen alapon tőlem alapkövetelmény, hogy ilyen legyek!
- Mi egy hónapja kergetjük őket és nem akadtunk a nyomukra. Miből gondolja, hogy maga sikerrel járhat?
~ Öhmm...dunno? Just because I'm smart as fuck?~
- Hogyan próbáltak a nyomukra bukkanni? Ha összefogunk, több esélyünk lesz. Egyelőre csak annyit tudok, hogy egy maszkos alak irányítja a szálakat a háttérből és hogy van pofája ahhoz, hogy a Névtelen Árnyak házában csapjon le a hercegnére. De valami okból kifolyólag ismernek engem, név szerint említett egy lány, akinek el kellett vonnia a figyelmemet. Ez a rész viszont igen csak aggasztó. Árulók vannak a hercegi pár közvetlen közelében, hisz másokkal nem beszéltem. Ez nem egy kis földalatti banda, sokkal magasabbra futnak a szálak. Hogy miből gondolom, hogy sikerrel járhatok? Nem tudom, csak azt, hogy én mindent megteszek az ügy érdekében, amihez lehet, hogy másnak nem lenne gyomra. De nincs semmi kiinduló pontom. Követhetjük persze éjjel-nappal a hercegi párt, de az meg túl feltűnő lenne. Egyelőre megtorpantam.
- Nem mindegyik lógott meg. Kihallgattuk és kiszedtünk belőlük minden morzsányi információt. Ez az akta minden, amit összekapartunk.
Csillogó tekintettel meredtem az aktára, amit a tábornok vett elő a fiókból. Végre, valami kiinduló pont! Minden információ, amire szükségem lehetne! És még vannak a kihallgató termek valamelyikében túlélő támadók. Lehet, hogy a tábornokék kihallgatták őket, de miután én megkínzom őket, még azt is bevallják, hogy rózsaszín tüllszoknyában zsonglőrködtek a nem létező hercegi palota tetején, miközben valami igen csak alpári nótát kornyikáltak. Nem csak hogy be fogják vallani, de olyan hiteles és részletes leírást fognak róla adni, hogy mindenki el fogja nekik hinni. A tenyerem szinte már viszketett attól, hogy meglátogathassam őket. Ideje egy kis feszültséglevezető kínzásnak. Az arcomon egy önelégült ördögi vigyor terült szét. Heeeere I Coooome!
- De gondolom semmi használhatót nem mondott, különben már a nyomokat követve rá találtak volna a többi összeesküvőre. Hányat fogtak el? Csak egyet?
- Nem, jó párat. És igazából volt valami, ami egészen egyértelmű nyomot hagyott, tudniillik az egyik...
~ Na most mi van?~
A tábornok hirtelen elkussolt és a nyakához kapott, mint ha szúnyog csípte volna meg. Jó, megértem, hogy egy hónapja nyomoznak és nem volt ideje fürödni, de akkor se most kéne a tetveket és a bolhákat lecsapkodni. Azonban amikor már a székbe rogyott vissza, nálam is megszólaltak a vészcsengők. Már éppen mozdultam volna, hogy megnézzem, még is, ki a franc komiszkodik itt, amikor én is szúrást érzek a nyakamon és szépen lerogyok az asztalnak. Éreztem, hogy az egész testem elzsibbadt, és nyaktól lefelé semmim se mozdul. Azt még pont láttam, ahogy Diliske ellépett mellettünk és a papírkötegek után nyúl.
- Igazán köszönöm, tábornok úr, hogy ennyire könnyen kiadta a dolgokat. Sokkal bonyolultabb lett volna feltakarítani, ha nem gyűjtik össze nekem ilyen szépen egy egyértelműen eltüntethető papírkötegbe.
Én meg csak feküdtem ott, néztem értetlenül magam elé. Hát ezt aztán már főleg nem hiszem el! MI A FASZOM FOLYIK ITT?!! Hogy a francba lehet pont ez a tapló az áruló! És mi a frászt tett velem? Nem látok nála semmit sem, amiből mérgezett nyilakat lőtt volna ki. Hogy a fenébe tette. És miért? És hogy? ÉS MI A BÁNATOS TELIBEBA....Oké, Cyne, nyugi van. De akkor is! A látómezőmben megjelent Draci, aki kurvára ideges volt, ezt látni lehetett rajta és azt is, hogy mozgás képes. Tehát Őt nem kábította el ez az anyaszomorító kis köcsög. Óh, haver, na most követted el életed legnagyobb hibáját! Itt az ideje, hogy ennek az egész komédiának egyszer s mindenkorra vége legyen....

Crispin Shadowbane · 8 Re: Magánküldetés: In the dark of the night Pént. Jún. 30, 2017 1:15 am

Crispin Shadowbane

Éjvándor

Hozzászólások száma : 659
Join date : 2016. Jun. 18.
Age : 32
Tartózkodási hely : ahol épp szükség van rá

Karakter információ
Kaszt: Éjvándor / Tünde druida
Szint: 10
Tapasztalat:

(14101/15000)

Nem tudtam még mindig elhinni, hogy így bedőltem ennek az utolsó kis anyaszomorítónak. Nem akartam elhinni, hogy ennyire nem figyeltem az apró, árulkodó jelekre, már hogy ha egyáltalán voltak. Most pedig itt csücsülök, szinte teljesen megbénulva és nézem azt a majmot, ahogy a kandallóhoz lép az aktával, nyilvánvalóan azért, hogy elégesse a papírokat és ezzel eltüntessen minden nyomot maga után. Nem akartam, hogy mindez így végződjön. Kudarcot vallottam volna? Mi van, ha ez a hülye elmenekül innen? Ha kisétál innen, senki se jön be, hogy rápillantson a tábornokra és mi itt fogunk éhen pusztulni? Vagy egyáltalán, mennyi ideig tart ki a méreg hatása? És milyen mérget adott be nekünk? Bénítóméregre gyanakodtam volna, azoknak a hatása pedig nem tartanak napokig. Annyi idő nem elég neki, hogy teljesen felszívódjon és most már, hogy tudjuk, Ő az Áruló, semmi értelme nincs ennek. Kivéve, ha az akták elpusztítása után átvágja a torkunkat, amit simán kinéznék belőle. Akármi is történjen, nagyon nem voltak jó érzéseim vele kapcsolatban. Mielőtt a tűzhelyhez ért volna, Craig akadályozta meg.
- Mi a fenét csináltál velünk, Dylan?
Annak a szemétnek a mosolya egyáltalán nem volt megnyugtató. A ruhája alól előhalászott egy apró fiolát, valami színtelen folyadékkal. Nem tudtam, hogy mi van benne, de semmi jóval nem kecsegtetett.
- Silentdawn, testvér. A hajnalt már nem fogjátok megélni.
Halvány lila gőzöm se volt arról, hogy mi az a "Silentdawn", életemben nem hallottam erről a méregről, de ha azt mondja, hogy a hajnalt nem érjük meg, a bénulás valószínűleg csak a kezdeti hatás, később még durvább hatások is meg fognak mutatkozni. Éreztem, hogy ezt valószínűleg nem kéne megvárni, de még is, hogyan tudnék innen kiszabadulni? Ahogy elmegy ez a hülye, ordibálni kell, hogy jöjjön már be valaki. Vagy a fene se tudja még, de valamit tennünk kell. Nem akarok itt meghalni, főleg nem így!
- Gyorsabbat is választhattál volna.
~ He? Ennyire meg akarsz halni? Inkább lassabbat, hogy legyen időnk megmenekülni és ellenmérget keresni.~
- Pont, amikor kezdtelek volna a legjobb cimborámnak tartani, Dilinyós...
Némi morgáson és felesleges pofázáson kívül más nem jutott eszembe. Próbálgattam mozgatni a végtagjaimat, azonban semmi eredményt nem sikerült felmutatnom. A nyakamon valószínűleg megfeszültek az erek az erőlködéstől, amivel maximum azt fogom elérni, hogy a bénultság mellé még fejfájás is fog csatlakozni. Viszont azt megfigyeltem, hogy Dracon-ról nem vett egyáltalán tudomást, és az én picikém nagyon is dühös volt, ez látszott egész testének remegésén. Ha valaki fenyegeti az Alfát, az egy feldühödött dögöt kap az arcába. Az a gyilkos tekintet még a legedzettebb harcost is eltántorította volna. Szinte lángoltak a szemei, ahogy Dylan-t méregette.
- Hé, figyi Dylan - kezdek bele hangosan, hogy magamra vonjam a figyelmét. - Szép egy cucc -utalok a méregre.- Guess what..
Dracon-ra figyelek, arra, hogy lássam, milyen helyzetben van, tud-e egyáltalán támadni. A kis házi kedvenc minden idegszálával rám figyelt, támadásra készen. Szinte már alig bírta kivárni, hogy megadjam neki az engedélyt. Hát, nem szabad ilyenkor megvárakoztatni őt.
- Dracon, I choose you! Támadj!
Adom meg az engedélyt. És Dracon nem habozik egy fél pillanatot sem. Mint ha ágyúból lőtték volna ki, úgy pattan fel a földről, szélesre tárt szárnyakkal és kieresztett karmokkal indult meg Dylan arca felé. Ki fogja kaparni a szemét, szétzúzza az egész arcát. Minden egyes porcikájából sütött a nyers harag és erőszak. Szinte már sajnálni kezdtem szegény szerencsétlent. Egy ideig minden rendben tűnt. Elkapta az Áruló kezét és élesen belekarmolt. Az fel is szisszent...aztán csak úgy fogta az én picikémet és úgy a földhöz vágta, hogy az még nekem is fájt, nem hogy neki. A sárkány felordított fájdalmában és vadul csapkodni kezdett, hogy fel tudjon tápászkodni. Azonban...sajnos, semmi esélye nem volt erre.
- Ügyes kis dög, de nem gondoltad volna, hogy egy Névtelen Árnyat meg tud ölni, ugye? Nyisd ki szépen a szád!
Felpattantam volna legszívesebben a földről, hogy puszta kézzel essek ennek a vadállatnak. Felőlem Craig-et és a Tábornokot kinyírhatja. De senki, SENKI nem baszakszik Dracon-nal! Azonban azon kívül, hogy az ujjaim kicsit megfeszültek, mást nem tudtam tenni és tehetetlenül néztem, ahogy nyomást gyakorolva szája két oldalára, Dracon-t arra kényszeríti, hogy kinyissa pofikáját. Szegénykém harcolt, ahogy csak erejéből tellett, párszor bele is mart a férfi kezébe, de nem tudott mást tenni. Minden izmom megfeszült az erőlködéstől. Nem tehette ezt! Nem végezhet vele a szemem láttára! Milyen gazda vagyok én? Miattam fog meghalni? Na azt már nem! Pár cseppet sikerült leerőszakolni a sárkánygyík torkán, azonban ez is elég volt ahhoz, hogy a kedvenckém mozdulatlanul terüljön el a földön.
- Nos, most hogy ezzel meglennénk...
- DRACON!
Sikítok fel. Látom a házi állatkám szemében a tehetetlenségéből fakadó dühöt. El se tudtam volna képzelni róla, hogy ilyen jók a reflexei, hogy csak így fogja és maga alá gyűri az amúgy igen csak edzett Draci-t. Pedig pontosan ez történt. Újra megpróbáltam feltápászkodni a földről. Az ujjaim kicsit jobban mozogtak, de bőven nem volt elegendő ahhoz, hogy bármit is tegyek. Idő kell nekem...percekre van szükségem ahhoz, hogy megbosszulhassam Dracon-t, Armin-t, Lory-t, Craig-et a Tábornokot és nem utolsó sorban magamat. Húzd az időt, Cyne, csak húzd az időt! Abban jó vagy, nem igaz? Csak pofázz! Gyerünk, pofázz már!
~ És mit érsz el azzal? Még ha vissza is nyered a mozgásodat, ez a szerencsétlen hármótokat iktatott ki egyszerre. Szerinted egy nyílt támadással mit érnél el ellene?~
~ Inkább heverjek itt a földön és várjam a lassú halált, Shea? EZ lenne a TE rohadtul nagy ötleted? Most komolyan?~
~ Hagyd, hogy kisétáljon, titeket már amúgy is halottnak könyvelt el, és utána indulj meg ellene.~
~ Nem...itt helyben fel fogom koncolni ezt a vadállatot...~
A haragtól szinte remegett az egész testem, de nyugalmat erőltettem magamra.
- És mindezt miért? -tekintetem körbejárja a "csatamezőt" végül a kezében tartott aktán állapodik meg.- Elismerésért? Pénzért? Azért, mert Armin egy tündét vett feleségül és úgy érzed, hogy elárult téged? Egy kis gyerek sír anyuci szoknyája mögött, hogy a hercege elárulta őt? Vagy van már jelölted a herceg helyére? Komolyan azt hiszed, hogy meg fogod úszni ezt az egészet? Te és a hülye cimboráid?
- Nagyon sietsz.
Siet a halálnak a farka. Épp az időt akarom húzni. És Ő belemegy a játékba. Végre, valami szerencse is szegődik mellém ezen az elcseszett napon. Olyan komótosan, mint akinek nincs semmi jobb dolga, húz eg széket elém és lehuppan rá, fordítva, kezében az aktával. Most komolyan? Ez milyen póz akar lenni? Ja, hogy próbálsz nagyon lazának tűnni? Vagy csak azért terpeszted ennyire a lábaidat, mert fáj az ánuszrózsád? Csak várj, amíg én kiszabadulok...utána hogy fog fájni, miután egy izzó vasdarab tesz benne örömteli látogatást, Te anyaszomorító állat.
~ Hűűűűhaa....valaki nagyon bepipult!~
~ MOST ROHADTUL NEM VAGYOK ABBAN A HANGULATBAN!~
~Soha se vagy...mostanában nem szórakozol velem. Annyira unalmasan telnek a napjaim. Te meg...~
~ KUSSOLJÁL BASZKI!!~
~ Hűűűűhaa...valaki nagyon bepipult!~
Legszívesebben megfojtottam volna ezt a szerencsétlent...de sajnos, fizikai test hiányában erről le kellett tennem. Dilinyós meg már pofázni is kezdett. Király, remélhetőleg Shea is kussban marad.
- Miért? Azért, mert Armin Fairlight egy rossz herceg, aki elárulta a népét. Nem azért, mert egy tünde szajhát vett feleségül, I couldn't care less. Azért, mert jól tudja, hogy a tündék kiszolgáltatottak. A trónjuk omladozik, a nemeseik egymást marják - és még sem csinál semmit. Ez lehetne a lehetősége, hogy kihasználja a sötét tündék felemelésére, hogy megforduljon a helyzet és mi legyünk az ő uraik, de nem. Csak nászutasdit játszik, meg rajzolgat.
- Rajzolgat? Nem is tudtam, hogy tud rajzolni. Az álnok beste ezt eltitkolta előlem?!
A meglepettség tisztán rajzolódik ki az arcomon. Na de most komolyan, ez aggaszt engem a legjobban? Fontosabb dolgokra kéne koncentrálnom. Az ujjaimat próbálom mozgatni úgy, hogy a velem szemben ülő ebből ne vegyen észre semmit sem. Tudnom kell, hogy mikor állok készen egy támadásra. Valamennyivel javult a helyzet, de közel sem volt elég ahhoz, hogy harcképesnek tituláljam magam. Csak húzd az időt...ez maradt az egyetlen reményem.
- És ne merd Lórit még egyszer szajhának nevezni Te kurafi. Egyes pont: történetesen a barátom. Kettes pont: Fél kézzel a földbe döngölne téged, miközben a msik kezével a sírodat ásná ki. Hármas pont: hagyjuk a pontozást. És szerinted ha Armin lép Amellére királycsajszi ellen, szerinted mennyi idő, míg az emberek úgy gondolják, hogy csatlakoznak a buliba? Tény, a selfek helyzete nem a legjobb, de egy háborút kirobbantani nem éppen a legjobb döntés. Egy IGAZI uralkodó tudja ezt. Felméri a helyzetét és mérlegel: mennyi áldozattal járna ez az egész? Milyen gazdasági következményei lennének? Hogyan ítélnék meg eztán a selfeket Veronia szerte? A háborúhoz fegyverek kellenek, ellátmány, biztosítani az utánpótlási útvonalakat...de Te csak úgy a torkuknak ugranál? És ha vesztünk? Kurvára rosszabb helyzetben lennénk, mint most. Ha győznénk? Tiszavirág életű győzelem lenne. ÉS azzal, hogy Te elárulod őt, nem teszel semmi jót sem. Ki az, akit a helyére ültetnél? Magadat? Dylan, a herceg? A bolondok hercege maximum, te pöcs...
- Háború? Szűk látókörű vagy, Cynewulf. Nem a nyílt küzdelem az egyetlen eszköz, és a selfeknél senki nem tudja ezt jobban. És igen, magamat!
Ahogy felkapja a fejét sértetten, tudtam, hogy fájó pontra tapintottam. Uh, valakinek tényleg grandiózus tervei vannak. Na ezt se hittem volna, hogy a következő ellenségem ilyen magaslatokra akar törni. Őszintén szólva, miért akar ennyi barom uralkodó lenni? Azt hiszik, hogy minden gondtalan a szakmában? Hogy azt tesznek, amit akarnak? Hiába uralkodók és állnak a nép felett, de ha magukra haragítják a köznépet, nagyon pórul járnak. A gazdagok kevesen vannak, a befolyásos emberek még kevesebben. És próbálják csak a katonákat ráuszítani a háborgókra. Vajon hány holdőr ragadna fegyvert barátai és családja ellen? Armin jól ki jön a néppel és csak ezért van a trónon. Igazából jobban meg van kötve a keze, mint bárki másnak. Akármit is tesz, az kihatással van a népére, alaposan meg kell fontolnia minden szavát és minden tettét. Uralkodónak lenni annyit jelent, hogy megkötik saját szabadságukat a nép érdekében. Persze, lehet a zsarnokot játszani egy ideig...de csak rövid ideig.
- Dylan Beasly vagyok, Elatha alapítójának, Keanton Beasly-nek egyenes ági leszármazottja. Ez az én városom, a családom már azelőtt jobban vezette ezt a várost, mielőtt Fairlight trónkövetelők familíája kitalálta, hogy ők lesznek az uraink. Nem jobbak ők, mint a tündék.
~ Azt a francokat...eléggé csúnyán lesüllyedt a családod, haver.~
Menet közben folyamatosan próbálgattam mozgatni a kezeimet, szerencsére Dylan túlságosan belelovagolta magát hagymázas képzelgéseibe ahhoz, hogy minderről ne vegyen tudomást, vagy ne vegye észre. Jajj, haver, a beképzeltséged lesz a veszted. Olyan élvezetes lesz látni, ahogy az utolsó csepp véred is kifolyik és látom ahogy az élet elhagyja a testedet. Bosszú, édes bosszú...Te vagy számomra a legédesebb ambrózia ebben az életben.
- Óh, a Beasly család tagja? Hallott már róluk valaki?
Fordítottam a fejem a többiek felé, meglepetten vonva fel a szemöldökömet. Tőlem nem szokatlan, ha nem ismerem az itteni családokat, de vajon a többiek egyáltalán tudják, hogy ki ez a rakás szerencsétlenség? Egy letűnt család sarja. Bőven megérdemelték, hogy feledésbe merüljenek.
- Ha olyan jók voltatok, hogy hogy letaszítottak titeket a trónról? Akkor még is csak jobban csináltak valamit, mint a tündék, nem igaz?
Mondjuk piszkálni egy amúgy is feldühödött, egoista oroszlánt lehet, hogy nem a legjobb ötleteim közé tartozott. De a sértett büszkeségre tudok építeni. A hidegvérre és tiszta fejre már kevésbé.
- Oké, szóval Dylan herceg bérgyilkosokat küld a tünde királynő ellen. Kinyírják őt - bár ezen kételkednék - aztán valami bábot ültetnél a helyére? Vagy a saját fokhagymagerezd hátsódat tolnád a trónra? Ambíciózus tervek, azt meg kell hagyni.
Bólogatok és a fejemet forgatom, kétségbeesést szimulálva. Keresek bármit, amit a fejéhez vághatnék, ha netán kiszabadulnék a bénító méreg, vagyis a Silentdawn fogságából. Érdekes módon a többiek semmi jelét nem adják annak, hogy akár a legkisebb mértékben is tudnának mozogni. Rám miért nincs ekkora hatással a cucc? Nem érdekes, a lényeg, hogy legalább egyikőnk tudjon cselekedni. Akármennyire is keresek, találni nem találok semmit. A szék viszont egészen közel van hozzám. Ha más nem, kirúgom a tetves lábát, bár úgy, hogy rajta ül Dylan, eléggé nehéz manőver lenne. De egy próbát mindenképpen megér.
- Kár, hogy az ellenségeddé tettél, pedig szívesen kipróbáltam volna magam Amellére ellen...kémeket küldött utánam és a söröm körül legyeskedett! Armin maga mondta, hogy Ő küldte a sörömre a legyeket....mocskos kis szajha. De legalább megtarthattam volna magamnak...
Mondjuk így belegondolva a franc se tudná, hogy mit kezdenék egy bilincsbe taszított rabszolga-királynővel. Kanosabb férfitársaim szexrabszolgaként használnák őt, de nekem meg nem kell. Az meg főleg nem hiányzott, hogy tényleges rabszolgám legyen. Az egész intézmény úgy, ahogy van, beteges és elítélendő. Csak gyengébbé teszi a lelket és a testet. Tehát, lényegében, ha egyszer úgy adódna, hogy a markomba kaparintanám a nőt...nem tudnék vele mit kezdeni. Na mindegy, ez úgy se fog soha se megtörténni, szóval kár ezen agyalni.
- És ez a főzet? Egyszerűen elképesztő. Egyszerű kábítófőzet, de egyben lassan gyilkol is. Talán több időt kellett volna töltenem az alkímia tanulmányaimmal. Talán tudtam volna egy főzetet kotyvasztani, ami agyat növeszt az üres koponyádba.
- Leírhatsz, amennyire akarsz, freelancer. Attól még nem tehetsz semmit. Ez a terv be fog következni, és nem rajtad múlik, hogy megakadályozod-e.
~ Oh, just watch be, bitch...~
- Most pedig, ha megbocsátasz, el kell égetnem valamit.
~ Téged égetnélek el máglyán. A keresztények amúgy is szeretnek ilyen vidám köznépi ünnepségeket rendezni, mi is bevezethetnénk ezt a szokást.~
És ezzel a kis mocsok a székről felállva hátat fordít nekem, hogy a kandallóhoz ballagjon vissza. Most komolyan? Csak így abba hagyja a dumcsizást, pont amikor kezdtünk volna belemelegedni és jól kijönni egymással? Már egészen jól uraltam a testemet ahhoz, hogy megpróbálkozhassak valami eszement tettel. A két elkábított társam felé pillantok, azonban azon kívül, hogy beszélni tudnának, más nem várható el tőlük. Érdekes...Óvatosan nyúlok az éjgyilokom után, amit még Craig üldözése után tettem el. Sikerült úgy előkapnom, hogy nem csaptam semmi zajt és Dylan se figyelt fel az ügyködésemre, túlságosan is lekötötte szegénykét az, hog pár papírlapot égessen el. Még egy kicsit kockáztattam, addig, amíg a szerencsém tart és a zsebemben meg is találtam az élénkítő italt. Fél szememet a fickón tartva pattintottam ki a dugót és hajtottam le a főzetet. Éreztem, ahogy kellemes bizsergés árad szét a testemen, és mint ha kitisztult volna a fejem. Sokkal könnyedebben éreztem magam és készen a harcra. Óh, Dylan, it's payback time!
~ Most komolyan? Az előbb még mozogni is alig bírtál, most meg egy jobban képzett fejvadászra akarsz támadni?~
~ Hátat fordít nekem, nem igaz? És nem számít arra valamiért, hogy én mozogni tudnék. A meglepetés ereje nálam van. Ennél jobb alkalmam nem lesz...~
Ezzel már Shea se tudott vitatkozni. Miközben feltápászkodtam, megláttam a kis szemét övén a köpőcsövet, amit valószínűleg nem rég használt ellenünk. Praktikus kis cucc és ha a self jól használja, csúnya meglepetéseket okozhat - ezt tapasztalhattuk a saját bőrünkön. Ideje mozgásba lendülni. A széket egy erős rúgással indítottam meg a kandalló előtt álldogáló Dylan felé és követtem az ülőalkalmatosság útját. Az ellenségem nem számított erre az alattomos támadásra és meg is tántorodik. Rögtön utána érkeztem én és teljes erőmmel csapódtam a testének, neki döntve a kandallónak. Shea-nak azonban egy dologban igaza volt: nem rég nyertem vissza az erőmet, Dylan pedig jól képzett harcos volt. Egyedül nem akarok vele szembe nézni. Teli torkomból ordítottam el magam:
- A TÁBORNOKOT MEGTÁMADTÁK!
S közben a köpőcső után kaptam. Siker! Az éjgyilokomat megpróbáltam az oldalába szúrni. Csak semmi végzetes vágás, vagy szúrás. Élve kell nekem, hogy Armin elé cibálhassam, aztán döntsön Ő a sorsáról. Remélhetőleg szép kínzások elé fogja őt állítani. Csak Lory meg ne tudja, hogy a támadójuk fogságba esett. El se tudom képzelni, hogy a feldühödött lovagnő mire lenne képes. Valószínűleg puszta kézzel tépné ki a torkát. A szúrás nem sikeredett teljesen úgy, ahogy elterveztem, Dylan-nak volt annyi jelenléte, hogy kitérjen a szúrás elől. Ekkor pattant ki az ajtó, és lépett be rajta egy Holdőr. Király, akkor...megmenekültünk?
- Tábornok, mi... -néz körbe a srác, gyorsan felmérve a terepet. Jól van, csak ne siesd el a dolgokat. Csak segíts már! - Dobja el a fegyvert azonnal.
De hát Dylan-nál nincs is fegyver! Azonban amikor érzem, hogy a kard az én torkomnak szegeződik, döbbenten dermedek le. Hogy mi a franc? Na várjál haver, itt valami nagyon nem stimmel! MI A FRANCOT MŰVELSZ TE??!!
- Ő az Áruló! Kérdezd a tábornoktól! -förmedek rá, jogosan idegesen.- NE HAGYD ELMENEKÜLNI!
A köpőcsövet minél távolabb tartom Dylan-től, nehogy ismét a kezébe kaparinthassa, kihasználva kiszolgáltatott helyzetemet. Arról meg szó sem lehet, hogy eldobjam Fury-t. Hát még is, teljesen hülyének néz engem ez a hülye? Mi az, hogy engem gyanúsít meg? Én kiáltoztam segítségért, cseszd meg! Az Áruló időt sem hagyva az őrnek, hogy kitalálja, mi a franc folyik itt ténylegesen, teljes erőből oldalba térdeli a katonát, aki kétrét görnyed a fájdalomtól. Riadtan ugrok hátra, nehogy a karddal még a végén felvágja a torkomat, aztán a szerencsecsomag testén átlépve eredek Dylan nyomába. Hát ez valami csodálatos. Ha ezen majom miatt elszökik az uralkodói rangra áhítózó self, én tuti hogy visszajövök és apró darabokra metélem, aztán a darabjait átnyújtom Armin-nak, hogy kezdjem a bűnrészes részeivel azt, amit akar. A folyosókra kirontva azt se nézem, hogy van-e valaki a közelben, csak elkiabálom magam, aztán remélhetőleg valaki meghalja.
- két sérült a tábornok szobájában! Gyógyítót, most!
Bár igazából négyen vannak. De az oldalba rúgott Holdőr nem számít sebesültnek, bőven megérdemelte, amit kapott, még többet is érdemelt volna...Dracon-ról meg valószínűleg tudomást se fognak venni. Mielőbb el kell kapnom Dylan-t, hogy segíthessek az én kicsikémen. Teljes erőmből rohanok a menekülő után, menet közben megnézve a köpőcsövet, hogy van-e benne bármilyen lövedék. Sajnos semmi sem volt, így teljesen értéktelen kacattá változott. Pedig jó lett volna menet közben meglőni a saját fegyverével és nézni, ahogy összecsuklik tehetetlenségében. De hát, az élet nem egy leányálom, sőt, legtöbbször inkább rémálom. Az utcákra kiérve állapítom meg, hogy vagy én nem nyertem még vissza az erőmet, vagy a kis köcsög gyorsabban fut, mint ahogy azt kinéztem volna belőle. Ne már, hogy most meg le fut engem, mert akkor pipa leszek.
S mint a sötét égből alászálló bosszúálló angyal, megjelenik egy ismert, kecses női alak, aki úgy orron rúgta szegény csávót, hogy az menten dobott egy hátast, és még a végén meg is taposta őt. Én meg majdnem belerohantam az elzuhanó testbe, hisz a kelleténél kicsit több időt szántam annak, hogy feldolgozzam a rúgást. NEM AKAROK VELE SZÓRAKOZNI! Egy ilyen rúgástól valószínűleg a fejem le is vállt volna a nyakamról és önálló életre kelt volna. Miből faragták ezt a nőt?!
- Te mocskos, áruló féreg!
Sikerrel álltam meg végül Dylan teste felett, így tökéletesen láttam, hogy Sári néni arca igen csak csúnyán eltorzult a haragtól. Haver...te aztán jól megszivattad magad.
- Hát, Sharlotte, ha most nem jelensz meg, ellógott volna ez a szemét. Kiiktatta Craig-et, a tábornokot és engem is, csak én hamarabb tértem észhez. Honnan tudtad, hogy itt leszünk és hogy Dylan-t kell lecsapnod helyettem? Aminek persze kifejezetten örülök.
- Nem tudtam, de benned biztos voltam, hogy nem lehetsz az áruló, így ha Ő előled menekült, nem nehéz a dolog. Egyébként utána kérdeztem, merre jártok, ezért voltam itt.
Még mindig óvatos voltam, ki tudja, hogy mikor próbálkozik valamivel a bukott összeesküvő. Leguggoltam mellé, hogy átkutassam a testét a méreg után. De előtte még inkább megakartam tudni, hogy mivel is állok szemben.
- Hallottál már a Silentdawn méregről?
- Silentdawn...Egy alattomos méreg, azonnal bénulást okoz és utána szépen lassan leépíti a belső szerveket, pár óra kínok közt fetrengő, mozdulatlan halált okozva. Miért?
- Kapott beőle a tábornok, Craig, én és Dracon is. Van ismert ellenszere? Van ellenszere ennek a szarnak, Te mocsok?!
Förmedek rá a menet közben megszabadult Dylan-re. De attól, hogy Sharlotte lába már nem nehezedik a mellkasára, nem jelentette azt, hogy innen már bárhova is menni fog. A fickó helyett Sharlotte válaszol, amit hallva némileg megkönnyebbülök.
- Van, de sietnünk kell. Talán az irodámban találunk.
Sharlotte már neki is iramodik, de én utána kiáltok.
- És Őt itt hagyjuk?
- Adj be neki a saját gyógyszeréből.
Egy pillanatra megállt és felém hajít egy áttetsző folyadékkal teli üvegcsét. Arcomon kegyetlen vigyor terül szét, ahogy kecsesen kapom el a fiolát. Hát, mindenki azt kapja, amit megérdemel. Ugyanazt a módszert használtam nála, mint amit Ő csinált Dracon-nal, hadd érezze, hogy milyen rohadt jó érzés lehet. Nem néztem a szemébe - még azt sem érdemelte meg - miközben pár cseppet csöpögtettem a szájába, majd az üveget eltettem, nem akartam mellette hagyni a földön, hogy bárki rá találjon és véletlenül még megtalálja kóstolni.
- Remélem, hogy élvezni fogod minden egyes percét.
És már rohantam is Sharlotte után. Az út a Névtelenek Házáig hosszú volt, de mi teljes erőnkből futottunk. Nem volt semmi időnk, amit feleslegesen elpazarolhattunk volna. Minél előbb jutunk ellenméreghez, annál kevesebb belső kárt fog okozni a szer. Páran felénk fordultak menet közben, ki riadtan, ki kíváncsian, de senki se mert az utunkba állni. A Ház közelében már majdnem kiköptem a tüdőmet, úgy szúrt az oldalam, mint még sose, de nem adtam fel. Dracon-ért akár napokat képes lennék futni. Nem hagyhatom, hogy meghaljon amiatt, mert én ráuszítottam őt Dylan-re. Nem halhat meg miattam! Azt nem viselném el. Szerencsére a Névtelenek közül se akarnak feltartóztatni minket, így akadálytalanul jutunk el a kis irodába, ahol alig pár órája fordultam meg. Tényleg csak pár óra telt volna el azóta, hogy beszéltem Armin-nal és eljöttem volna ide? Sokkal hosszabb időnek tűnt, azt meg kell hagyni. Kezeimet a térdemen nyugtatva próbáltam kis levegőhöz jutni. Addig Sharlotte keresgélt, és végül valami lilás folyadékot tartalmazó üveget adott át. Alaposan megnéztem magamnak az üveget és a tartalmát. Hát, remélem, hogy ez tényleg használni fog.
- Ennek használnia kell. Menj, mentsd meg őket, én addig előkerítem Őfelségét.
- Köszönöm, Sharlotte. Remélem, egyszer meg tudom neked köszönni.
Még mindig nem tudom, hogy a méreg rám miért nem hatott úgy, mint a többiekre, de nem akartam kockáztatni. Lehet, hogy valamiért ellenállóbb a szervezetem, de nem akartam, hogy a belső szerveim feladják a szolgálatot, arra alapozva, hogy talán rám nem lenne hatással. Olyan méreg nincs, ami kinyírná Craig-et és a tábornokot, de engem nem. Pár csöppet ittam csak meg a folyadékból, az ízével nem is törődve, majd ismét rohanni kezdtem. Az első pár méteren még egész jó voltam. A Házból kiérve, ahogy realizálódott bennem, hogy még mennyit is kell futkosni, bár elkeseredtem, de nem adtam fel. Ahogy fogytak a méterek, a levegőm is egyre jobban fogyott és az égető érzés egyre csak erősödött. Nem koncentráltam másra, csak a helyes légzésre, így azt se tudom, hogy hány percig rohantam egyhuzamban, de végül ismerős környékre értem. Felemelve a fejemet, megkínzott tekintetem a barakkokra vetült és az előtte heverő Dylan-ra. Egy pillanatig komolyan elgondolkoztam azon, hogy a mellkasába vágom az éjgyilokot és örömömet lelem a halálában, de nem lehettem önző. A katonákkal mit sem törődve rohantam a tábornok irodája felé. Nem volt senki sem olyan balga, hogy most az utamba álljon. Tuti hogy ott helyben felkoncoltam volna őket. Alig bírtam lefékezni az iroda előtt, ahova betoppanva csak pár katonát láttam, illetve a tábornokot és Craig-et, akiket már nagyjából elláttak. Olyan hevesen kapkodtam a levegőt, mint ha legalább a Hellenburg - Elatha távolságot futottam volna le egyhuzamban, és alig bírtam beszélni, de azért megpróbáltam.
- Félre...utam...ból.
Jó fej self voltam világéletemben. Nem akartam most rossz üzenetet küldeni a feszült katonáknak azzal, hogy előbb egy állatot mentek meg, így a tábornokhoz léptem és adtam be neki az ellenszert, ezután következett csak Craig és végül a sárkánygyíkom. Amikor végeztem, fáradtan rogytam le a kedvenckém mellé, hogy kipihenjem magamat és gyors eligazítást tartottam.
- Dylan-t leterítette Sharlotte...ott várakozik kint a barakkok előtt. Nemsokára megérkezik Armin is remélhetőleg. Lesz mit beszélgetnie azzal a fejnehéz farokpörgettyűvel. Minenki rendben van?
- Jól csinálta.
A tábornok úgy látszik, hogy jobban van, ahogy Craig is. Mellettem Dracon kezdett el fészkelődni, így elkezdtem őt simogatni és nyugtatgatni. Megkönnyebbültem és legszívesebben teljes figyelmemet neki szenteltem volna. Kevés olyan lény van, aki többet jelentene számomra, mint ez a sokszor engedetlen, de amúgy játékos és hűséges sárkányka. Ezek után kap majd tőlem minden jót, hetekig fogom őt kényeztetni.
- Reméltem ugyan, hogy Ravenrose kapja a rossz méreggel beitatott tűt, de maga is ügyesen megoldotta, fiam.
- Maga tudta, hogy az egyik tű rossz méreggel van beitatva? - kérdeztem meglepetten...de nem, nem tudhatta. Senki se gyanakodott Dylan-ra, tehát csak következtetéseket von le. - Eh, bocsánat a gyanúsításért, de már ki vannak az idegeim. Apropó....milyen méreg lehetett ezen a szaron?
Tűnődtem el azt a tűt nézegetve, amelyik ott hevert, ahol én a földre rogytam. Ha nem Silentdawn, akkor mi? Valószínűleg csak egy egyszerű bénítóméreg. De miért kent be kettő tűt ezzel az izével és egy harmadikat egy kevésbé ártalmassal? Ebben nem láttam semmi logikát.
- Tudtam. Ravenrose kicserélte az egyiket, mikor észrevette. Ez volt az eredeti terv, bár abba maga nem volt belekalkulálva.
Nem néztem a tábornokra, csak a kandalló felé sétáltam,hogy felvegyem az aktát. De az nem volt ott. Az asztal felé pillantva megláttam a papírokat. Elindultam abba az irányba, közben még a tábornok szavait emésztettem. Tehát akkor nem Dylan csinált valami eget verő nagy hülyeséget, hanem Craig-ék még időben kapcsoltak...és ezzel megmentették mindannyiunk életét. Azt hiszem, hogy hálával tartozom neki, pedig nem is olyan rég még meg akartam ölni. Érdekes, hogy milyen gyorsan változhat meg egyesekről alkotott véleményünk.
- Az a kis seggdugasz jól megkavarta a dolgokat.
Hát igen, Dylan alaposan meglepett mindannyiunkat. De végül is, túléltük az egészet, és most csak ez számított.
- Hát, őszintén sajnálom, hogy így felborítottam a terveket. A lényeg, hogy végül megoldódott az ügy.
Az asztalhoz érve kézbe vettem az iratcsomót. Azonban akárhány lapot megnéztem, az mindegyik csak üres volt. Mi a fészkes fene? Gyanakvóan néztem a két selfre, magyarázatot várva. A választ végül Craig adta meg.
- Azt hiszem, Cynewulf, tartozok neked egy magyarázattal az egész ügyre.
- Hát, szerintem is...Végig ki voltam használva?
- Szó sincs róla. Véletlenül belekeveredtél a dologba, de sosem voltál kihasználva. Bár tény, hogy megkönnyítetted a dolgot.
- Nem tettem én semmit sem, csak végig rossz döntéseket hoztam. Kezdve azzal, hogy nem vettem üldözőbe a lányt, akinek a figyelmemet kellett elterelnie, folytatva azzal, hogy ott időztem a Házban, várva a maszkos alak megjelenésére...egészen addig, hogy megbíztam Dylan-ben. Én csak felkavartam itt a dolgokat.
- Pontosan. Ha felkavarod a tervet, a legtöbb tervező pánikba esik. Így nem vette észre Dylan az egyértelmű csalit. Így nem jött rá, hogy semmit nem tudunk eddig a kilétéről, csupán ezzel akartuk előugrasztani - sikeresen, mivel te közben alágyújtottad az odvát.
- De akkor azt se tudjátok, hogy vannak-e bűntársai?
- Dehogynem. Nem vagyunk teljesen amatőrök, mindenkit elkaptunk, akinek köze volt hozzá, egyedül a tervező hiányzott. A mastermind, aki az egészet lebonyolította.
- És tényleg egy régi uralkodó család tagja volt? Eléggé alább adták, hogy ha a drága beképzelt úrificsúrnak kétkezi aljas munkát kellett végeznie.
- A Beasly-k már nem annyira uralkodócsalád voltak, mint inkább egy gazdag família.
Egyelőre még mindig nem tértem magamhoz azok után, hogy rámutattak: a bénázásom volt az, ami végül nagyjából jó irányba terelte az ügy menetét. Akárki akármit is mond, én azért még mindig kissé kínosan éreztem magam.
- Örülök, hogy az inkompetenciámmal is segítségre lehettem. Akkor a fenyegetésnek vége?
- És igen, valószínűleg igazat mond, de ez nem fog neki segíteni. Manapság valószínűleg egy élő rokona sincs, csak az összeharácsolt pénz, amiből lefizetett mindenkit, hogy felségárulást kövessen el. Ha megtudják, hogy a keresletüknek annyi, senki sem fogja ezt a bolondok követni. Innen már felmorzsolódik az összes, a veszély elmúlt.
- Ja, és bocsi Craig, hogy gyanakodtam rád...de már mindenkiben ellenséget láttam a végére, csak éppen abban nem, akiben tényleg kellett volna.
- És nincs harag, logikusan és ösztönösen cselekedtél. Én is így tettem volna.
- Beasly...
Ízlelgettem még a nevet a nyelvemen. Soha életemben nem hallottam róluk, de tényleg. Azonban most már valószínűleg senki se fog. Ha tényleg Ő az utolsó leszármazott, akkor ezennel vége is ennek a családnak. A dicső múltba kapaszkodott egyke fiú, aki előtt a régi hatalom visszaszerzésének dicső ábrándja lebegett...azonban ezt a lufit kipukkasztották, az álomnak vége szakadt, minden plot, amit szőtt, a darabjaira hullott. Nem mondanám azt, hogy akár csak egy kis résznyi szánalmat is éreznék iránta.
- Régóta dédelgetett bosszú, generációkra visszamenően. Egyesek miért ragadnak meg ennyire a múltban?
Folytatom a tűnődést, immár hangosan, miközben az asztal szélén üldögélve az üres papírokat gyűrögetem a kezeim között, melankólikus arccal. Mondjuk beszélek én? Én, aki egy nem is ellenem elkövetett évtizedes bosszút hajkurászok Veronia szerte? Én is ugyanúgy múltban ragadt kis anyaszomorító vagyok, mint Dylan.
- Tudjuk, hogy hol lakott Dylan? Át szeretném nézni a lakását, hátha van még valami árulkodó nyom. Lehet, hogy ások csak pénzért dolgoztak érte, de ez akkor is felségárulás, legyen akármi is a motiváció.
Csak tartott valami feljegyzést az aljas üzelmeiről. Craig-ék elvileg elkaptak mindenkit, de ebben soha se lehettünk eléggé biztosak. Ha csak egy kis nyoma is maradt a szervezetnek, a rákos burjánzás újra nőhet belőle. Csak kell egy újabb gazdag, ambíciókkal telített tagot keresniük, hogy folytatódjon tovább ez a komédia.
- Kíváncsi vagyok, Arrcy mit fog tenni vele. Semmi jót, remélhetőleg.
- A Névtelen Árnyak házában lakott. Mint a legtöbben.
Hát, erről ennyit...nem hinném, hogy bármiféle iratot magánál tartott volna egy ilyen forgalmas helyen, ahol bárki bemehetett a szobájába, amikor nem volt ott. Felelőtlenség lett volna a részéről és Dylan bármi volt, csak felelőtlen nem, ha ennyi ideig el tudta leplezni a kilétét úgy, hogy a környéken mindenki őt kereste...s végig az orruk előtt volt. Azért ha mást nem, azt meg kell hagyni, hogy volt bátorsága a srácnak és türelme, hogy ezt az egészet végig vigye.
- Ott nem hinném, hogy túl sok papírt tartott volna magánál. Nagy az esélye, hogy valaki meglátja őt. És akkor most mi? Minden vissza a régi kerékvágásba? Egy hosszú idő óta tartó hajsza vége, megünnepelendő pár üveg bor mellett. Én benne lennék.
Már csak a bor emlegetésére összeszaladt a nyál a számban. Hold Anyára, most jól esne egy...két...három hordó bor. Ezek után szerintem mindenkinek tetszene az ötletem.
- Én megyek és Dylan mellett megvárom Sharlotte és Armin érkezését...velem tartanak?
Fordulok vissza az ajtóból a többiek felé. Azonban csak Craig jön utánam, a tábornok meg marad az irodájában. Hát, végül is, annyira nem vagyunk jóban vele, hogy iszogatni menjünk és biztos, hogy még rengeteg papírmunka vár rá, mielőtt álomra hajthatná ősz fejét.
- Hogy megkapjuk a hercegtől, hogy az akarata ellenében ráálltunk az ügyre? Nem, köszönöm, elég lesz azt visszakézből megkapni majd. Azt hiszem, ideje felszívódnom és úgy tenni, mint ha nem történt volna semmi.
- Hát, akár le is tagadhattam volna, hogy bármi köz...
...ötök lett volna a dologhoz. Azonban nem tudtam befejezni, hisz a bérgyilkos ekkor már a távozás hímes mezejére lépett. Meglepetten néztem a távolodó alak után, aki hamar el is tűnt valamilyen sikátorban. Ennyire féltek volna Armin-tól? Az üres aktát kezemben tartva vizsgálgattam az eget zavaromban. Úgy látszik, hogy innen egyedül engem nem tud feszélyezni a drága hercegünk és annak mondanivalója. Már mint...nekem aztán soha senki sem fog parancsolni, azt utoljára Aelfsige-nek engedtem...és soha, senki se részesül ebben a luxusban. Csak néztem az eget és felmerült bennem egy gondolat: egy fenyegetés elmúlt, de mikor jön majd a következő? A gondolatmenetet nem folytattam tovább. Karmok kattogása a kövön. Lenézve Dracon-t láttam meg, aki hűségesen követett, majd a vállamra reppent. Hagytam, hadd élvezze a helyét, bár majdnem összecsuklottam a súlya alatt. Lassú léptekkel indulok meg Dylan felé. Egyrészt még mindig fáradt voltam, másrészt nem akartam hogy Dracon kényelmetlenül érezze magát.
- Csak annyit értél e, hogy a családod örökre eltűnjön Veronia felszínéről. Gratulálok...
- Ostoba, szűk látókörű barom! Kotnyeles amatőr, a francnak kellett beleszólnod!
- Take it easy, boy. Nem kell morcosnak lenned amiatt, hogy végül nem Te lettél az uralkodó.
Leguggolok mellé, az izületeim hangosan ropogva tiltakoznak a mozdulat ellen, a kis sárkányka pedig leszáll mellém most, hogy már nem túl kényelmes a hely neki.
- Nem vagyok szűk látókörű. Tudod, egészen eddig olyan magasról tettem a selfekre, amennyire csak lehetett. Soha életemben nem voltam egy igazi megszállott ilyen ügyekben. Jól jöttek a képességeim bérgyilkolászás közben és végig magamon érezhettem a Hold Szülők áldását. Aztán találkoztam Armin-nal. Sokkal tökösebb srá, mint ahogy azt Te hinnéd róla. Te folyton irigykedve és gyűlölködve nézted minden egyes tettét és gyengének tituláltad őt ezek miatt. De Ő törődik a népével, veled ellentétben. Kedveli a fajtáját és mindent megtenne értük. Bebiztosítja helyüket ebben a világban és a legjobban hozza ki eg szar szituációból. Te csak előre rohantál volna és mindent káoszba taszítasz. Szerintem itt egyedül Te vagy szűk látókörű...
- Armin gyáva!
Fakadt ki pár köhögés közben, szemében gyűlölet lángolt. Nem is vettem észre, hogy valaki menet közben megérkezett, riadtan kaptam fel a fejemet, csak hogy lássam, ahogy Armin a férfi másik oldalára guggol le. Tökéletes időzítés, cimbora, pont rólad volt szó.
- Mondja ezt az arcát takargató schemer...
- Hatásos belépő, Armin -biccentettem a megjelenő herceg felé.
Hát, az arca nem éppen kedvességről árulkodott. És minden oka meg is volt haragudni. Bele se merek gondolni, milyen világ köszöntött volna a selfekre, ha ez az egész árulás sikerrel járt volna. Ekkor láttam csak meg Sharlotte-ot, aki a háttérben várakozott türelmesen. Armin az Ő személyében egy hűséges barátra és jó tanácsadóra lelt. Csak örülhetünk, hogy Ő nincs ellenünk. Armin hangjára a szép páros felé fordítottam a fejem. A herceg ekkor már az állánál fogva tartotta Dylan fejét, hogy az ellenszert leerőszakolhassa a torkán. Kár, szívesen láttam volna meghalni.
- Talpra, Dylan Beasly. Sok baromságot csináltál és ezek közül nem az a legnagyobb, hogy rám támadtál. Ott léptél túl a tűréshatáron, hoy saját magad helyett a Névtelen cinkosaidat bérelted fel és majdnem megölted a feleségemet, veszélybe sodortad a legjobb barátomat és kicsinyes okok miatt polgárháborúba vitted volna egész Nebelwaldot. Ne számíts sok jóra.
~ Legjobb barát? Oh, boi...remélem az én vagyok!~
~ Sokkal valószínűbb, hogy Sharlotte az. Téged alig pár napja ismer, őt meg már évek óta.~
~ Reménykedni azért még csak szabad?~
Kedves beszámolója végeztével talpra rángatja az Árulót. Valószínűleg innen már a vesztőhelyre megy ez a mocsok, ahogy azt meg is érdemli. Sőt, még annál sokkal rosszabbakat is. Több napig tudnám őt kínozni, és még az se elégítené ki vérszomjamat, amit iránta éreztem. De ez a döntés nem az enyém, sajnos.
- Mot fogsz vele kezdeni, Armin? Nyilvános kivégzés? Kerékbetörés? Felnégyelés? Lory már tudja, hogy elvileg biztonságban vagytok?
- Semmi nyilvánosat. Azt érdemli meg, hogy bűnhődjön, nem azt, hogy ezzel mártírrá váljon a zsarnok uralmam ellen.
~ Zsarnok uralom? Maximum a kocsmárosok panaszkodnak, hogy megint kiittuk őket a készletükből.~
- Kitalálok majd valamit. Addig Sharlotte, ha megkérhetlek, elkísérnéd a Kútba?
- Hogyne, Őfelsége.
Sharlotte elkapta a felé taszított bérgyilkost, az arcán olyan elégedettség áradt szét, mint aki tudja, hogy valami csúnyaság fog várni erre az alakra. Bele se mertem gondolni, hogy vajon mi is lehet az...
- Te pedig... -éreztem meg Armin kezét a vállamon.- ...legalább négy környi mesélni valóval rendelkezel, én meg túláradt államkincstárral, így azt hiszem, három-négy...-kis gondolkodási idő. Három-négy hét? hónap?- ...tucat pohár bor most kijár mindkettőnknek.
~ Hát, akkor a négy hónapig tartó piálás későbbre marad. Majd később.~
- A Kúthoz, Az még is, micsoda?
- Hidd el, addig jó, míg nem tudod, mi az a Kút.
~ Wow...ez egészen komolyan hangzik...~
- Hát, a borokat szívesen elfogadnám. Húzós egy nap volt a mai, és sikerült úgy megoldanunk, hogy Lory még csak nem is gyanakszik...remélem. Szeretném túl élni az elkövetkezendő napokat. Mit is mesélhetnék? Az egész úgy kezdődött, hogy beszerveztem a kis buliba Sharlotte-ot a Névteleneknél....
Kezdek neki a kis sztorinak, ahogy Armin-t követve valószínűleg a legközelebbi kocsma felé tartunk. Tetszenek ezek a hagyományok. Valahogy mindig ott kötünk ki. Hold Anya tartsa meg ezt a szokását. Aztán megtorpantam és nagyon komoly tekintettel mértem végig a hercegecskét.
- Apropó, ugye a legjobb barát alatt rám céloztál? Mert ha ne, nagyon szomorú leszek.
Próbáltam valami sírós arcot imitálni, bár nem hinném, hogy nagyon összejött. De a próbálkozás a lényeg.
- És igen, természetesen rád céloztam, látsz még valakit körülöttünk?
- Hát, célozhattál volna Sárira is -vonom meg a vállamat, miközben az arcomon a sírási próbálkozásokat egy őszinte mosoly váltja fel.
- Még szerencse, hogy a legfeledhetőbb arcú, legnagyobb dumájú selfet állítottam az ügyre, így Lory semmit nem tud arról, mi zajlott körülötte az éjszaka sötétjében.
- Még szerencse, hogy a kissé alkoholmámoros hercegecske rátalált erre a selfre. Apropó... -torpanok meg félúton.- TE MÉG IS, MIKET TITKOLSZ ELŐLEM!
Csattanok fel tettetett idegességgel. Szerencsére nincsenek sokan a közelben, így nem vonom túlságosan magunkra a figyelmet. Dracon értetlen képpel bámult rám, majd néz vissza Armin-ra. Totál semmi fogalma nincs arról, hogy mi a francot művelek.
- Nem is mondtad, hogy szoktál rajzolni...átok reád.
A közelben már egy kocsma részletei kezdtek kirajzolódni. Nem volt a legimpozánsabb, a leggazdagabb, de egy jó selfnek csak annyi kell, hogy legyen sör és bor bőven, a többi kényelemről gondoskodik Ő saját magának.
- In the Dark of the Night we hide and watch...hey, look!
Kezdek el mutogatni jobbra, mint hogy ha valami nagyon érdekes ragadta volna meg a figyelmemet. Természetesen semmi érdekes nem volt ott, de megvártam, míg Armin a mutatott irányba fordul, és ezt a kis pillanatnyi lehetőséget használtam ki arra, a kocsma felé rohanjak, hangosan kacagva, mint ha csak két kisgyerek játszadozott volna. Mondják, hogy a férfiak soha se nőnek fel igazán. Hogy mennyire igazuk van ebben!
- Watch yourself, Puke Armin! I'm gonna be the first!

Azrael · 9 Re: Magánküldetés: In the dark of the night Pént. Jún. 30, 2017 11:02 am

Azrael

az Égi Kovács

Hozzászólások száma : 993
Join date : 2013. Jun. 07.

Karakter információ
Kaszt: Bukott
Szint: Elérhetetlen
Tapasztalat:

(7/7)

Nos szép kis kört futottunk itt az éjszaka sötétjében, de Elatha, a self társadalom és a hercegi pár is biztonságban van mostantól, köszönettel Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalknak. A jutalom nem marad el, az előbbi hangzatos név mellett 300 TP, 2000 váltó és

Név: ~~Edgelord~~ Clandestine
Leírás: A Névtelen Árnyak fegyvertárából származó, szín tiszta holdezüst éjgyilok.

Ajánlott tartalom

Ajánlott tartalom

Legutóbbi témák

Magánküldetés: In the dark of the night

1 Magánküldetés: In the dark of the night Hétf. Feb. 13, 2017 5:47 pm

Azrael

2 Re: Magánküldetés: In the dark of the night Vas. Feb. 26, 2017 7:15 pm

Aine Silversickle

3 Re: Magánküldetés: In the dark of the night Pént. Márc. 03, 2017 2:03 pm

Crispin Shadowbane

4 Re: Magánküldetés: In the dark of the night Hétf. Márc. 27, 2017 7:11 pm

Crispin Shadowbane

5 Re: Magánküldetés: In the dark of the night Szer. Ápr. 19, 2017 2:44 pm

Crispin Shadowbane

6 Re: Magánküldetés: In the dark of the night Szer. Május 10, 2017 6:48 pm

Crispin Shadowbane

7 Re: Magánküldetés: In the dark of the night Csüt. Jún. 22, 2017 10:38 pm

Crispin Shadowbane

8 Re: Magánküldetés: In the dark of the night Pént. Jún. 30, 2017 1:15 am

Crispin Shadowbane

9 Re: Magánküldetés: In the dark of the night Pént. Jún. 30, 2017 11:02 am

Azrael

10 Re: Magánküldetés: In the dark of the night

Ajánlott tartalom