DISCLAIMER: Az aláhúzott szövegrészekre rá lehet kattintani! (nehogy már hiába vacakoltam vele XD)Alice papája és mamája hippiek és természetvédők, az a munkájuk, hogy tüntetni járnak. Afféle hírnökök... hírül viszik minden embernek az üvegházhatás veszélyeit, a jégcsúcsok olvadását és hogy meg kell menteni a bálnákat . Egy lakóparkban laknak, ahol trélerük kiütközik a többi unalmas, hétköznapi lakókocsi közül - hatalmas virágok és békeszimbólumok ékesítik. Alice érzi a szeretetet, akkor is amikor gitároznak, énekelnek és táncolnak a tűz körül, és akkor is, amikor éjszaka nem mehet be, mert rázkódik az egész kocsi.
Alice-nek van egy törött tükre, abba gyakorta belenéz, de nem azért mert hiú volna, pedig gyönyörűségesen szép. Fehére a bőre telente, azonnal egyenletesen lebarnul nyáron. Hosszú, laza hullámú szőke haja van, az arca pedig, szülei szerint, mint az angyaloké. De Alice nem ezért néz bele, hanem mert hiszi, hogy az a lány ott, a túlvilági ikertestvére, aki útmutatást adhat neki. Kér is tőle rendszeresen.
Most épp Kuno kanapéján hever, a fiú szüleinek tipikus középosztálybeli garázsában. Talpán saru, hosszú lábai egészen combközépig fedetlenek, onnantól fehér anyagok laza sokasága borítja. Nyakában a béke jele, homlokán aranyszín pánt, hajában friss virágok – Kuno anyjának kertjéből. Éppen rajzol, míg osztálytársa és kedvese, Crispin, főznek...
A hangszórókból
Papa Roach szól.
Alice a szeme sarkából észleli, hogy Cris beletúr a hajába, ezt akkor szokta ha valamivel nagyon elégedett, valamivel éppen végzett, aztán a srácok felhajtják a lét.
- Kész a varázsital?- Hogy kész-e baby? Oh, de még mennyire...készen lesznek tőle akik megkóstolják! Kérsz egy kortyot....mondjuk mindegyikből?Alice ott hagyja a rajzolgatást és csillogó szemekkel fordul a lepárló szerkezet felé, míg Cris magyaráz.
- Óh, szívem hívhatod ezt varázsitalnak is akár! Mikor már tele vagy és lehúzol belőle, teleportálsz, de tutira! Másnap kilométerekkel arrébb egy árokban találod magad, miközben rókákat nyalogatsz és virágokból fonsz koszorút magadnak.- Oké.Mondja csak jelezvén, hogy jól hangzik és mindenben benne van.
- Ha valaki megkostolja az enyém, az beöltözik nyuszinak, s elkezd répát enni, utána meg dob egy hátast és tetszhalottnak tetteti magát.Így nehéz lesz a döntés. Cis megkíméli és útnyújt neki egy pohárral, amiről nem tudja, hogy OOC(
- Vigyázz, rombolja a nyelőcsöveket is!), de biztos örülne, ha tudná, hogy gombák vannak benne.
- Nah ettől aztán letéped a tapétát a falról! – így az egyik.
- Meg a ruhákat a csajokról is! Vagy a csajokat a ruháról... – kontrázik a másik.
Alice rábólint.
Még elgondolkodik a nyelőcsövön, aztán látja, hogy a többiek egészben hajtják fel. Ő is így tesz. Illetve megpróbálkozik vele. Az első korty lemegy, a második... Aztán megkapaszkodik kedvesében és nagy ívben kiköpi a szeszt.
- Látom a nyulakat. - Közli, bár ő talán még e nélkül is látná.
- Ezzz azz bébi, élvezd az életet! Csapassuk ma nagyban! És bőven lesz szerintem ügyfél, aki megkóstolja a mágikus főztjeinket, ugye Szesszy? Na de én megyek, átöltözök és belövöm a sérómat, nem jelenhetek meg egy ilyen fontos üzleti tárgyalásra oda nem illő felszerelésben!Cris, mielőtt kimenne a garázsból, még leveti a pólóját, kivillantva nem csekély tetkóit, és egy jól ívelt dobással Alice ölébe ejti. A lány beleszagol a pólóba és elmosolyodik. Aztán hogy hajról volt szó, elkezdi különválogatni hosszú, enyhén hullámos szőke tincseit, nem érzi úgy, hogy fésűt igényelne, bár mások másképp lehetnek ezzel.
- Kérsz Szesszy nektárt? Én nem féltem a legjobb cimbim barátnőjétől.Alice rápillant nagy, réveteg szemeivel és rábólint.
- Nagyon kedves vagy. - fordul Kuno felé, azzal kivesz egy virágot a hajából és a meglepett fiú fekete sörényébe illeszti.
- Csak nem hagyom árván a májad. – tölt mindkettejüknek.
- A szesz csodálatos hatalmára!- Szerelmeskedj ne háborúzz! - teszi hozzá a magáét, és a szesz most is hasonlóképp jár mint az előbb, a nagyja lemegy a maradékot kiprüszköli.
- Remélem jól érzed magad, s nem egy lófarmon a lovak között. - Szeretem a lovakat. - szól hozzá Alice.
Szinte végszóra betoppan Crispin is, belőtt séróval, kezében egy pohár whiskey-vel, szájából egy szivar lóg ki, végig néz a társaságon.
- Kuno, te nagyon kivirágoztál, amíg távol voltam. Minden rendben van, öcskös? - kérdezi, miközben hanyagul a kocsinak dől, arcán hamiskás vigyorral.
- Piák bepalackozva és szépen elrendezve. Indulhatunk, amikor akarunk! Ki áll készen arra, hogy Darion házát szétcsessze a fenébe?- Jah, Crispi. Elfordulsz egyszer, meg visszafordulsz és én leszek a megtestesült Édenkert. Különben jól vagyok, mint a másnapos lócitrom. Alig várom, hogy ihassak még. - odalép cimborájához, aztán kiveszi a whiskey-s poharat a kezéből és megissza.
- Nah várj, lecsapatom magam vízzel, mert bűzlők az alkoholtol.- MI VAN?! HOGY VOLT MERSZED? - hördül fel, ahogy Kuno kiveszi a whiskey-t a kezéből.
Mivel így felszabadul mind a két keze, rögtön letámadja Alice-t és amíg Kuno vízzel hadakozik, lehúzza a fotelba és az ölébe ülteti.
- Na és, mi jót tett eddig ez a kis tolvaj?Alice még a ‘Darion háza‘ résznél tart gondolatban, már mondaná, hogy a házakat is szereti – elvégre ő egy trélerben lakik -, de akkor barátja nekiesik. Az ölébe huppan, átkarolja a nyakát, Alice oldalt fordítja fejét úgy néz rá furcsálkodva.
- Ma még nem loptam semmit.Mondja szégyenlősen, lesüti a szemét, mert tény hogy szeret elemelni ezt-azt, de csak mert minden olyan szép ezen a világon és ő szereti megfogni és a tarisznyájába beletenni. A virágokat a kertből nem számolja, azok szabadon nőnek, még ha valaki e lis ültette őket korábban.
- Ma még nem loptál semmit? Majd lopunk Dar-éknál pár szép percet és egy szobát magunknak...vagy a virágágyást.Alice nagyon boldog, a barátja mindig tudja hogyan tegye azzá. Szereti a perecet, a szobákat átkutanti, a virágokat pedig egyenesen imádja.
- Rendben.És iszik, mert szeretne teleportálni még ma.
Hosszú az út a musztángig - pálinkával van kikövezve. Az autónál Cris megint lekapja, hosszan csókolóznak, mert így stílusos és mert akarnak.
- Na akkor pattanás van kölykök! Alice, drága, te az anyósülésre, ha kell, akkor fogod majd a sebváltót...amelyiket akarod - villant rá egy őszintén tapló, ZéPes vigyort - Kuno, a hátsó ülés a tiéd, navigálsz és ha kell, Csubakka hangokat adsz ki, amikor fénysebességre kapcsolunk!Bepakolnak, Cris felnyomja a rádiót a maximumig -
C'mon C'mon C'mon!! – adja hozzá a hangját az énekesekéhez, de Alice nem ítélkezik. Aztán Kuno is behajtogatja magát közéjük és az origamit emlegeti. Alice szereti az origamit is, Sil megtanította hogyan kell, de már ezt se tudja a világ tudtára hozni, mert beindul a zene és a zene mozgatja őt - illetve Cris keze, mely két kanyar és két sebesség között a combján játszadozik. De leginkább csak bólogat, a tájat nézi vagy szemlehunyva élvezi az élet sodrását. Nincs halálféleme, pedig indokolt volna, a szél illatával vegyül a barátjából áradó pia szaga és hát az nem garancia a biztonságos célbaéréshez, de az életben semmi sem az. A kocsi száguld, a feje forog, a szíve vadul ver, úgy érzi repülnek. S hamarosan meg is érkeznek Darion házához. A lány elkerekedett szemeiben visszaverődnek a fények, a hatalmas ház minden emeletéből dől a nevetéssel, kiáltásokkal, és mindenféle dallamos-dallamtalan lármákkal egyetemben. Mint egy hangyaboly, egy darázsfészek. Alice elragadtatottan nézi, amit ésszel aligha bír felfogni, és azt, ami a zene ritmusára minden porcikájában visszahngzik: az élet hívó lüktetését.
A srácok kipakolják, amit főztek.
- Bocs bébi, egy kicsit most dobbantok, van egy kis elintézni valóm! -azaz drogozni megy - Ha végzek, visszajövök hozzád és megnézzük, hol lehet kicsit....bulizni, oké! Addig, érezd jól magad és mutasd meg, milyen vadóc is tudsz te lenni!Nem aggódik, hogy faképnél hagyja.
Később...
Alice nem az a tipikusan népszerű fajta. Egyszerre elvont kívülálló – van aki szektásnak tartja -, és valaki, akivel lazulni lehet. Sokáig nem találja az ‘embereit‘, de ő szeret szemlélődni. És persze iszogat.
Ahogy ott jár-kel, egyszerre látja a rángatózó Remet. Jól ismeri ám, a családja is, hiszen a srác velük is ‘üzletel‘, de most még a lány mércéjével is úgy szét van menve, mint a szar. Odamegy hozzá a homlokára teszi a kezét, nem is igazán a hőmérséklete miatt, bár azért is, de az energiák miatt... az életenergiák a lényeg.
- Rem... - szólítja meg aggodalmas hangon Alice aki egyelőre még csak részeg, forog a terem vele.
- Jól vagy?- Mi a fasz?... – rántja el a fejét és jól megnézi magának.
- Aliiiice! – ordítja, mikor végre felismeri és szorosan magához öleli. Igazság szerint Alice is megijedt, amikor a másik hirtelen elrándult, aztán az öröm rá is átragad és lelkesen viszonozza az ölelést.
- Én ne lennék jól? – vigyorog rá, egy percre sem hagyva abba a táncot.
- Mi a helyzet?Most már ő is próbál úgy igazán bekapcsolódnia táncba, egyelőre lengedezik ide-oda. Elgondolkodik, mi lehet a helyzet.
- Cris-t kerestem, de biztos még mindig dolga van. - tűnődik hangosan, aztán kicsit közelebb hajol, és a hangját is kicsit lehalkítja.
- Van még a varázsfüvedből? Olyan jó volt. - teszi hozzá az arcán őszinte áhitattal és gyönyörűséggel az emléktől. Neki minden varázslatos, ami élvezetet okoz.
Rem jóízűen felnevet, s ez biztatóan hangzik
- Hogyne lenne! Együtt akarod elnyomni, vagy mással?Alice körülnéz, de egyelőre nem lát más barátságos arcot, Rem pedig máris jókedvűnek tűnik.
- Akkor együtt. - bólint is hozzá.
- Rendben, akkor menjünk ki a kertbe. – bólint rá Rem is, majd a táncot egy pillanatra sem abbahagyva halad kifelé a házból. Alice átszellemülten lebeg Rem nyomában, kecsesen libben el egy-egy vad táncmozdulat elől, ki az ajtón, bele a természetbe - szereti a kerteket a fákat és a varázsszereket, már csak azért is jó ez az este. Egy fa tövében térdelnek le, s a srác nekiáll, hogy előkeresse a felszerelést.
- Összeörlőzöd amíg megcsinálom a tippet? Örlőzik a kis fém őrlőben, aztán Rem ujjai között hamar össze is áll a joint. A lány mint valami szent szertartást követi nyomon, ahogy a fiú három rövid slukkot szív be, mindegyiket lenttartva, majd rekedt hangon megszólal, miközben átnyújtja neki a cigit:
- Hármasozzuk el. - azzal kifújja ki a füstöt.
Alice némán veszi át és ő is leszívja háromszorra. Igaz, kicsit köhög, inkább sütinek szereti, a szívás nem az ő asztala, de amennyire tudja benn tartja - nagyon komolyan veszi, mint mindent, ami szertartás a maga nemében. Visszaadja és kifújja. Még az orrából is jön, mint egy sárkány - finoman legyezget maga előtt. Máris érzi hogy könnyebb a teste. Elmosolyodik.
- Te kivel jöttél? - érdeklődik és körülnéz, mintha azonnal meg is láthatná, már amennyiben nem egyedül jött.
- Öm.... a csajjal... - legyinttem a levegőben, majd továbbadtam a cigit.
- Te?- Ühüm. - feleli Alice válaszképpen. Átveszi a cigit, visszaadja. Nevetni kezd.
De Remből si előtör a nevetés. A fiú hanyatt vágódik a fűben őmellé, és felfelé bámul, a csillagokra.
- Tyhűűűűűűűűűű...Alice a tenyerére támaszkodik kicsit oldalt dől, hosszú hajának hullámai épp kitakarnak Rem elől egy szegletet, de így is fel lát. A lány jobbját az égre emeli, ujjai végigsimogatják a látóteret, az égi testeket.
- Azok mind angyalok. Mindenkinek van. Neked is biztos.Mondja komolyan, s Rem tudhatja, hogy ez nem a füvecske hatása. Szeretne 'adni' neki valamit, ha már a fiú nem kéri meg a szer árát.
- Én is angyal vagyok. - teszi hozzá tényszerűen, ő ebben semmi furcsát nem lát és olyan igaznak tudja, mint a két szemét a fejében. Átszellemülten mosolyog hozzá.
- Erre már rég rájöttem. – fordul felé, majd a fiú is egyik kezére támaszkodik, míg másikat Alice arcára helyezi. Ő persze szokás szerint érti, mit beszél a másik... és a lány csodálatosnak tartja, hogy Rem is felismerte az angyalokat a csillagokban. De közben nem csodálkozik, hiszen aki ilyen varázsszerekkel üzletel, az tudhat valamit.
A lány - aki nem mellesleg Crispin barátnője - ránéz és viszonozván a gesztust, kezét az égről a fiú arcára simítja. Szeretet és béke, ettől kerek a világ - ez egy nagyon spirituális pillanat.
Aztán Rem megcsókolja.
A lánynak nem újdonság, ami most történik, s a szülei felkészítették rá. Talán sosem lesz képes mérlegelni a helyzetet vagy mások szavait, de ha valaki csücsörítő szájjal közelít a látóterébe, azt képes lesz kezelni, tekintve, hogy fekete öves karatés...
A szerek hatása alatt nem elég gyors: Rem megízlelheti édes-puha ajkait, hogy aztán a következő pillanatban, a fiú számára felfoghatatlan gyorsasággal és erővel kerüljön hassal vissza a földre. Alice megragadja az arcát érintő kezet, fordít rajta egyet, belekönyököl és Rem hamarosan másféle füveket is megízlelhet, nem tud mozdulni és a fogás jócskán fáj is.
- Én megbocsájtok Neked.Mondja Alice egy lélegzetvételnyi szünet után. Azzal hogy imígyen szolgáltatott ítéletet és feloldozást, elengedi, feláll. Nézi, ha nem kap utána, hátat fordít és elsétál. Bévül vérzik a szíve, érzi hogy ez árulás Cris felé, de közben Remért is sajog, hisz mindenki csak gyöngédségre vágyik ebben a szomjazó világban.
Később...
A házból dőlt a zene és Alice a Világegyetem fájdalmán és csodáján merengve vágott át a tomboló tömegen, ami egyszerre beszippantotta, s ő átadta magát neki. Az alkohol és a joint együttes erővel oldották fel benne – és a körülötte levőkben – a tér korlátait. Eggyé vált velük, feloldódott bennük, nem volt határ közte és a többiek között, a zenében és a vérükben kerengő varázslatban megszűnt minden különbség. Feltartott karokkal hagyta, hogy a testek ide-oda nyomódva lökdössék, tereljék, míg egy pult alá nem került. Épp csak egy pillanatig tartott, hogy egy, az övével hasonló méretű, mégis erős kéz mergragadta az ujjait a magasból, két külön világ - az egyik vékony, éteri, a másik is karcsú, de sportos, határozott, mintha egy életteli májusi délután nézett volna farkasszemet egy ábrándos nyári éjszakával.
- Allez, Allez, Allez...A következő, amire emlékszik, hogy mellette áll, s táncol, a vad és energikus hip-hop mellett, Alice karjai, csípője lágyan fordul, megrándul, s egyre vadabbul, válla, mellkasa köröket ír le a fehér ruha alatt a tánc elragadó ritmusára. S alattuk a tombolás nem áll meg, de Alice nem észleli a különbséget, ők egyek a lánnyal a piáspulton és egyek az ugrándozó, éljenző tömeggel.
Később...
Cris sehol, mindenki vadul járkál a házban, isznak, táncolnak. Alice egyre többüket felismerni vél, rájuk mosolyog, de vagy nem látják az alkoholszinttől vagy épp el vannak foglalva a tobzódással. Nem számít, ő is felvesz két üveget, ekkor már többen utána fordulnak, de késő, már rájött a kíváncsiság, hogy körbejárja a házat, s megy csak megy egyre fel. Több szobába benyit – valami a tarisznyájában is landol -, másokra rányit, nem, nem Cris at, de nem számít, ez is hozzátartozik, csak sodorja valami, s aztán már húzza is fel, egyre felfelé. Zenét hall, gitárt, s a mosolya most válik csak igazán szélessé. Honnan szól? Olyan ismerős...nyitva a tetőablak, de van lépcső, nyitva az ajtó és a tetőről egyre hangosabb a szám, Alice lazán mozog rá, s csak akkor válik teljessé a gyönyörűség amikor megpillantja Silt. Hát persze.
Nem szól semmit csak hátulról átöleli üdvözlésképp, a két üveget keresztbe rakva a nyaka előtt aztán még ugyanúgy üvegestől libeg, forog a dallamra. Érzi az éjszakát, érzi ahogy a szél lustán mozog körülötte, lesütnek a csillagok, a zene megbűvöli, csodálatos este.
"There are many here among us
Who feel that life is but a joke..."SIl félre teszi a gitárt és átveszi tőle az üvegeket, még elsuttog egy sort, de Alice így is hallja, a dal, a szavak megsimogatják a lelkét.
- Jó látni téged is, Alice ! Hogyhogy itt ?Alice még lép és libben párat, bár már nem szól a gitár és az énekszó is elhal, de ő a szívé mélyén érzi, hallja a zenét, akkor is ha nem szól semmi. Sil dalait akkor is nagyon kedveli.
Kérdésére megáll, leejti a kezeit és örömtelien néz vissza barátjára.
- Cris elhozott magával. Meg Kunoval. - vonja meg a vállát.
- És te?Odamegy hozzá, leül és az üvegekre néz.
- Megiszod velem? Az utolsó kettő, biztos finom. - Én Gerarddal jöttem. Tudod, az a fura srác a suliból, mindig headseten beszél... Alice összehúzott szemmel koncentrált és látszott az arcán, hogy homloka mögött végigveszi az összes headsetes furcsa srácot.
- Végére hagyják mindig a legjobbat, igaz ? – dől hátra kényelmesen.
- Azt írja hogy...ez bizony szaké. És jóféle, ráadásul. Nem tudom ki hozta, de igyunk egyet az ismeretlen nevére... – neveti el magát, ma mindenki olyan jókedvű, de Sil mindig kedves is. A fiú felbontja az üveget és felé nyújtja.
- Ilyet kérsz vagy azt a másik ismeretlent ?- Hmm. - Még mindig a rejtélyes headsetes srácon gondolkodik, amikor Sil szemügyre vette az üvegeket, kicsit későn kapcsol.
- Á, szaké! Az rizsből van!... vagy krumpliból...Mondja ragyogó szemekkel, elfelhősödik az arca, mereng, aztán legyint egyet, tök mindegy. Rábólint.
- Ilyet igyunk. -mondja lelkesen és izgatottságában elfészkelődik. Ma igazán jókedve van.
- Képzeld kidíszítettem a konyhát hajtogatott hattyúkkal és virágokkal! Nézd...-előhúzza a mobilját, vadul nyomkodja a touchscreent, virágok, állatok, köztük Cris, és egy magányos varangy képe mereng fel a kijelzőn, aztán elhúzza párszor az ujját és a Starkey család trélerének belseje tűnik eléjük ahol az eleve színesre mázolt túlzsúfolt konyharészen felülről több tucat origami madár és virágkelyhek lógnak be.
- Azta, ez nagyon jó ! Nagyon jól esik neki a dícséret, fejét kicsit lehajtva szégyenlősen elmosolyodik, miközben oldalba bökik. Az első pár igazán nem volt híres, de amikor már ott ült körbe rakva újdonsült állatkáival, tudta, hogy csak úgy nem szórhatja őket szét a szélben.
- A rókát még gyakorlom. - De a konyháról más is eszébe jut. -
Tényleg, sütit nem hoztál? - kérdi reménykedve.
Közben fogja az üveget, beleiszik és beleborzong.
- Csak rasztamuffint sikerült hoznom... – Sil átveszi és ő is meghúzza az üveget.
- Viszont ha még nem gyújtották fel a konyhát, akár itt helyben is süthetek neked..Alice szó szerint lecsap az ajánlatra - tenyerét levágja támasz gyanánt, hogy teljesen Sil felé fordulhasson, hála Istennek, hogy már nincs nála az üveg.
- Komolyan mondod?! Gyerünk!!!Visz mindent ha kell, Alicet kevés dolog tudja igazán fellelkesíteni, de a szép dolgok és a jó kaják köztük vannak. Meg Sil társaságában valahogy mindig sokkal felszabadultabb, nem mintha amúgy nem lenne néha abszurdmód laza és elvont, de semmiképp sem ilyen...csapongó. Hiába, ha hasonszőrűek találkoznak, ott talán még a konyha is égni fogni ma... és biztos vannak szép formájú csillogós dobozkáik...
A lánynak nagyon mehetnékje van, de Sil nem mozdul.
- Persze, mehetünk ha gondolod, vagy...elénekelhetem a kedvenc dalodat. - kacsint rá, majd átkarolja a nyakát
- Nézd a csillagos eget... Alice megdermed a nagy megindulás közben...
...nincs süti...
...csillagok...
Egészen megváltozik az arca, a tekintete áthatóvá válik, a fejét is félre billenti kicsit, de csak egy picit, közben Sil átkarolja. Látja rajta, hogy valamiért a barátja nincs annyira feltüzelve a főzés iránt, mint szokása. Aztán arc és fej követik a fiú ujját, felnéz az égre, fel azokra az ominózus csillagokra és elfelejti mi történt Remmel a fa alatt. A pillantása újra megváltozik, mindig is nagy békességgel, megnyugvással tölti el az éjszaki égbolt látványa. Úgy érzi van bennük valami ismerős a távolságuk és titokzatosságuk ellenére, valami rokon. Igaz, hogy a fények lenről kicsit tompítják, de nem tudják eltakarni a ragyogásukat. Fejét a fiú vállára ejti egy pillanatra.
- Énekeld el a kedvenc számomat. - kéri bújkáló mosollyal az arcán és a hangjában, majd előrehajol a gitárért, hogy átadja neki, de Sil megelőzi. Finoman megpendíti a húrokat, majd felzeng a dallam és hamarosan Sil hangja is követi.
''There she goes
There she goes again
Racing through' my brain
And I just can't contain
This feelin' that remains''Alice ragyogó mosollyal lép elő és mindenről megfeledkezik maga körül. Minden elhalkul, nem számít az egyenletes dübörgés alattuk, a kiszűrődő fények, fel-feltörő kacajok, felkiáltások... magasan vannak, a mennyezet fölöttük a puszta égbolt. Selymes, hűs a levegő, és az éjszaka illatától terhes. A lány számára pedig csak ez van és a zene ebben a pillanatban. Tudata egyszerre tisztul ki és veszik el újra. There she goes... megindul átszellemült derűvel az arcán és időnként ő is bekapcsolódik egy-egy sorhoz, de szereti Sil hangját, így főleg csak magában énekel. S táncol, karjait széttárja, ruhája lengedez lágy, egyszerű mozdulataira. Néha azt képzeli magáról, hogy szárnyai vannak és elrepülhet. Fel a magasba, akár a csillagokig, vagy egyéb tájaira a Földnek és a léleknek. Silre pillant, tudja, hogy megérti... Alice csak boldog szeretne lenni, örülni annak, aminek lehet. Hisz az életben olyan sok minden van és nem minden könnyű és örömteli.
Miután vége, meghajtja a térdét, afféle pukedli-meghajtás szerűen, rábólint. Elneveti magát, majd visszahuppan Sil mellé, jó hogy fel nem löki, és iszik még a szakéból.
- Mit gondolsz az életről, Sil? Mi az értelme? Van értelme szeretet nélkül? Ugye nem?Kérdi egyszerre komolyan és játékosan. Alice arcára várakozás ül ki.
- Az életnek felesleges értemet keresni. – válaszol a fiú szokásos jókedvűen.
- Élni kell benne. A tegnap történelem, a holnap rejtély...a jelen pedig ajándék. Arcizmai minden mondatnál finoman megrándulnak a nevetőizmai, aztán hátraveti a fejét és nevet. A szaké kezd dolgozni benne, az italok, amiket Crisék hajtattak fel vele, a marihuána, és az éjszaka és a világegyetem végtelensége. S ők ketten, két puha, törékeny pont, itt ülnek ezen a tetőn, amit az Idő majd elbont, s mégis egyszerre olyan rendkívül fontosak - maguknak, valakinek - és teljesen jelentéktelenek az Élet nagy körforgásának.
- Sil, van Isten? - suttogja.
- Biztosan. Ha találkozom vele, majd rákéredezek hogy van-e Alice. Kiváncsi leszek az arckifejezésére..- Most gondolj bele... – húzza meg a szakét és bök a csillagok felé. : Alice oldalt dönti a fejét, még előre is hajol kicsit, mintha attól jobban láthatná a csillagokat, bár jelen ittas állapotában talán igaz is.
- Ott állok majd én és Isten, fej-váll mellett...mert ugye hát úgy száznyolcvan körülinek saccolom az ürgét ...Alice látóterébe bekerül a szaké, átveszi és meghúzza, majd az ölébe ejti és újra a csillagokhoz fordul.
- Aztán megkérdezem tőle hogy : Hé tesó, passzolsz egy kis tüzet ? Ő : Ja, persze tesó, Alice haverja vagy, neked mindent ! A fiú elneveti magát, a lány pedig vele nevet, de aztán komolyan bólogat.
- Ez igaz, én ismerem, én angyal vagyok, Sil. Úgyhogy akármi van, - tesz egy széles mozdulatot, afféle bőkezűség kifejezése gyanánt, közben csuklik egyet -
előtted nyitva a mennyek kapuja.Aztán ő is nevet.
- Ebben nem tudok vitázni veled, Alice. – húz elő egy spanglit.
- Te mindig is egy angyal voltál. Alice úgy érzi deja vu-je van, már megint joint, már megint angyalok, ma mintha már szó lett volna róla.
- Akkor ne vitázz. - mondja és próbálja a mutatóujját a másik ajkaira helyezni, de Sil nem látja, mással van elfoglalva, aztán meg megállapítja, amit Alice is tud, mégis úgy mondja, hogy a lányt gondolkodóba ejti. Valami kedves nosztalgiával, s mégis, mintha lenne ott valami más is, valami amit nem mond ki.
- Éppen ezért jó hogy itt vagy nekem. – A fiú kifújja a füstöt és kedvesen rámosolyog.
- Vigyázhatsz rám, amikor éppen egy igazi ördögfajzattá válok...Még épp elveszi a szakét az öléből, hogy a fiú kényelmesen elhelyezhesse a fejét. Alicet elkápráztatja a másik mosolya - mennyi szépség és melegség van a világon! - ösztönösen viszonozza. Szinte egyidejűleg azzal, hogy azt mondja vigyázhatsz rám, a homlokára simítja a tenyerét és halkan dúdolni kezd hogy ne akassza meg, ha még ül valami a szívén, amiről beszélni szeretne.
Halkan hümmög, aztán szinte suttogva dúdol is:
- I'm bein' followed by a mooonshadow...mooonshadow, mooonshadow...
And if I ever lose my eyes, if my colours all run dry,
Yes if I ever lose my eyes, Oh if... I won't have to cry no more. hmm-hmmHalkan felnevet, szabad kezéből elrakja a szakét és elkezd elválasztani pár tincset a fiú fejének oldalán. Befonja, ha Sil nem vigyáz, de nem elég óvatos, vagy csak a kedvéért tűr, mert nem hessegeti el a lány kezét. És ő örül, hogy Sil hagyja magát, végigfonja, a végén megcsomózza. Reggelre ki is bomlik, egy éji ajándék.
- Az élet szép. – szól Sil továbbra is kitartóan bámulva a csillagos eget.
- Mit csinálsz holnap ? - Holnap milyen nap van? - gondolkodik el hangosan.
- a szokásost. Miért?Nézi az arcát és magába szívja a füstöt. Lent már elszívtak egyet Remmel. Ott kellett hagynia, de hát az élet már csak ilyen. Örökké változó. Egyedül a szépsége örök.
- Átjöhetnél délután, már ha van kedved. - nyújtom fel a spanglit a lánynak
- Úgysem tennék semmi hasznosat, feldobhatnád a napom. Hozd el Crist is, ha unatkozik...Tetszik neki az ötlet, szeret Sillel lógni. Crisben már nem olyan biztos, mennyire jönnének ki, de meg fogja próbálni, megkérdezi – ha megtalálja végre.
- Rendben. - veszi át, s megpróbálkozik megint a benntartással. Hiába, ő már csak sütizős marad, még ami a varázsszereket illeti is.
- Meg kell keresnem. - jelenti ki aztán.
- Nem jösz most velem?Tudja, hogy Sil itt jobban el van a gitárjával, mégis reméli, hogy csatlakozik hozzá.
- Majd lemegyek később, indulj meg előre. - emelem fel a fejem, és megcsodálom a vadonatúj tincsem
- Csodás lett, mint mindig.Alice megöleli búcsúzóul.
- Köszönöm a zenét. Nevet, de komoly, ő mindig derűs és mindig komoly és mindig mosolyog. Mert minden és mindenki kedves neki, aki a világban van. S Sil különösképp. A fiú talán szerencsésnek érzi magát, hogy rátalált a lányra, megszépíti a világát, s fellélegezhet mellette... de ez nem ilyen egyszerű. Alice örök életében szerencsés volt, a szülei jó emberek, igazán szeretik, még ha kívülállónak nevelték is fel a többséghez képest, mások meg is próbálták csúfolni vele, de róla lepereg. Csak a magány fogja el néha, ahogy mindenkit. Ám csak kevesen vannak, akik úgy értik, s látják az életet, ahogy ő érzi. Sil pedig ilyen. Szelíd, mint a régi nagy harcosok. A béke harcosai.
- Te vagy csodás. - Állapítja meg, azzal megtalálja a lépcsőfeljárót és Silt a másik üveggel hátra hagyva eltűnik mögötte.
Később...
- Te, Alice, ott van egy üzenet a palackban...- A beteg kishugomnak írtam, de most beleesett a vízbe... Nem tudnád kihozni?- Mi nem tudunk úszni.Alice nem jó úszó, részeg és el van szállva, de vele van az Erő. Persze, ennek mind van értelme.... Fehér szél, csobbanás. Két pattanásos fiú röhög. Persze, jó ötlet vele felhozatni a piát, amit elejtettek.
Nem sokkal később...
- Nem, ittam már. Egy talp kéne. Egy lánytalp.Ki mondta, hogy nincsenek csodák, hát még ennyi varázsszer és mágikus ital után?... Lefelé hajtja magát, mások is vannak a vízben, valaki a hátára lép, kinyomja belőle a levegőt. Alice épp fuldoklik, a lába kiáll a vízből.
Csodák márpedig vannak. Alice felszínre tör, kezében az üveg, most nem bír szólni.
- Wow, és még a tavitüncikénél pia is van! Ez a verzió határozottan jobban tetszik. Várj...ALICE?! MI A FRANCOT CSINÁLSZ TE? Jajj, asszony, egy pillanatra hagylak magadra és én betépek?! Ja, nem, ez irreleváns...de Te meg megfulladsz? Én legalább csak kokóban fuldokoltam...de, milyen pia is van nálad szivi?- Én is betéptem. - biztosítja szerelmét. És nagyon örül, hogy újra látja.
- Akkor ebből nem lesz cigizés. – hallatszik egy srác csalódott hangja.
- Na, gyere csak velem. Van egy újdonsült cimbin, aki női talpakra gerjed. Nem mint ha bedobnálak a közösbe, de...ha rosszalkodik, akkor...hmm....leitatom és elfelejtjük az egészet.Alice egy szavát se érti, bár ez nem újdonság, és mit sem számít, hisz igazán szereti.
- Mondjuk, ha idejön a talp... – szól egy másik a csalódott hang gazdája mellől.
- Cigarettátok van?A két fiú tovább elmélkedik, Alice pedig nagyokat bólogat, úgy érzi bölcs ifjak közé került, aztán egyszer csak Crispin kezd el vergődni előtte, és őt cibálni kifelé a medencéből. A fehér ruha egyértelműen csurom vizes és tökéletesen rátapad a lány minden szegmensére, a mellbimbójától kezdve jóformán a bőre összes pórusát kirajzolja, átlátást engedve a szöveten.
Cris ott hagyja az enyhén borzongó lányt, majd söröspoharával visszatér és kiterül mellette. Alice a pattanásos fiúkat keresi hunyorogva átható szemeivel, érdekesmód lemondtak a jóféle borról és már nem kell nekik a kishúgnak szánt palackba zárt üzenet sem...
Közben a fiúk tovább diskurálnak, de a lány hirtelen nagyon elfárad. Odakucorodik Cris mellé és karjaival a kihalászott üveget, szemével a piás poharat őrzi a fiú kezében.
Később...
Ha van is később, az megmarad Alice álmai között.
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
