[Magánjáték] A Titkok Vége

Felnevetett a szigorú alkoholkúra szóra, ugyanis ő a nem a leszokásra asszociált róla, hanem pont ellenkezőleg, a fokozatos rászokásra. Persze az már mindegy volt, ő eleve úgy ment hozzá a herceghez, hogy tudta részeges férj lesz... Sőt, már az első együtt töltött napukon megbeszélték ezt, mi mást várhatott volna a legjobb barátjától? Mégis, úgy gondolta, hogyha egy férfi apa lesz, vagy holdapa, az jelent majd valamit. A felelősség komolyabbá és megfontoltabbá teszi majd őket. Bízott ebben, és abban is, hogy azok ketten mindent megfognak majd tenni, hogy a lehető legjobbak legyenek, és a lehető legjobban neveljék fel a kicsit.
- Nem tudom, emlékezne-e az első benyomásra... De azt igen, hogy nagyon fog szeretni benneteket. És Dracit is, és Angust is. - mosolygott az állatokra. Mindenki megfogja tenni, ami csak tőle telik, és akkor mind egy család lesznek majd. Semmi másra nem vágyott jobban, minthogy a világban béke legyen, ők pedig együtt éljenek egy hatalmas házban, talán építhetnének még egy-két emeletet, és akkor odaköltözhetne Cyne is, meg Ada is, az örökbefogadott gyerekeik, meg ő és Armin és persze az ő gyerekeik, és az állataik, meg még ki tudja, kiket fognak befogadni abba a családba, amit nem a vér kötött össze, hanem a választás, és ettől talán még szorosabb.
Csöndben hallgatta, ahogy a bérgyilkos beszélt az őt kitöltő űrről, az érzésekről, és egyre nyugodtabb, már-már földöntúlian kedves mosoly terült szét az arcán. Ismerte ezt az érzést. Minden tünde ismerte, aki közel állt a természethez és megtalálta benne az egységet, ezáltal pedig önmagát.
- Nem léphetsz ki a képből, hiszen a kép része vagy, de megtanulhatsz kötődni minden apró alkotóelemmel. Nem számít, hogy sötét tünde vagy, ugyanolyan lélek jár át téged is, a tested ugyanazok az elemek alkotják. Része vagy az egésznek,
és amiket érzel, az mind mind annak a jele, hogy a lelked magától keresi a kapcsolatot a Természettel. Ez egyébként elég ritka, főleg hogy nem tanított senki. Viszont... - kicsit elgondolkozott, hogy is mondja, hogy érthető legyen, és nagyobb kihívás volt, mint várta. - Ne görcsölj rá. A hitet nem érteni kell, hanem érezni és átélni.

Meglepte, hogy Cyne tényleg ennyire élénken érdeklődött a Természethit iránt, róla nem képzelte volna, annyira bizonyosnak tűnt a Holdapában és Holdanyában, hogy az éjszakai égboltról mosolyogtak le rá. Bólintott a bérgyilkos hangos összegzésére, hogy valóban, valahogy úgy képzelték el ők is, csak nekik ez volt a természetes. Beleszülettek, a kapcsolat pedig automatikusan létrejött, de még a tündék sem egyenlően élték ezt meg. Ő sem törődött ilyesmivel, ameddig meg nem tapasztalta az anyatermészet ölelését a lehető legközelebbről, amit valaki megélhetett. Pont ezért értette meg a gyakorlatiaságot is, anélkül a megvilágosító élmény nélkül, amit a saját halála jelentett ő sem lett volna képes belemélyedni ebbe az egészbe.
- De hiszen megérezte már. Vagyis esetedben úgy tűnik hallottad hiszen az a dal az, ami együtt énekelt benned a viharral. De az a megnyugvás is, amit akkor érzel, mikor Dracon a mellkasodon búg. Felismered, akkor is, ha nem nevezed a nevén.
Próbálta megerősíteni a másikat, hogy nem tapogatózott rossz irányba, csak el kellett fogadnia a sokféleséget, és hogy ezt nem tudja puszta intellektussal megközelíteni. Megvárta, ameddig Cyne feltérképezte a házat a mágikus érzékeivel. Rengeteg holmit halmoztak fel az évek alatt, mindegyik másra volt jó, de itt most nem ez volt a lényeges. A kérdésre elgondolkozott.
- Nagyon sok módon el lehet mélyülni, ugyanakkor bennünk megvan egy vonzalom a természet egy-egy aspektusa felé. Nem tudom, ez nálatok működik-e. A tűzdruidák a lángokba bámulva mélyednek el, akik a vízhez vonzódnak beleszoktak ülni egy kád vízbe... Én a magas helyeket szeretem leginkább, noha az elmélyülés nehéz, a kapcsolatot könnyedén megtalálom. A lelkem vágyik vissza a nagy egészbe. Viszont nem tudom, hogy aki teljesen kező, annak hogyan kéne nekiállnia. El tudlak vinni ahhoz, aki engem tanított, ha szeretnéd. Lightleafben él, nincs olyan messze.

Szerette volna, ha Cyne minden gondolatát kiadja magából. Ő csupán sorvezetőt adhatott neki, legfeljebb egy segítő kezet, ami rávezetehette a férfit az út legeslegelejére, de onnantól neki kellett rajta végigmennie. Ezt pedig már sokkal bölcsebb, igazi druidák egyengethették, nem pedig egy olyan kontár, mint amilyen Loreena volt. Neki a gyakorlati képességek kellettek, és hogy fel tudja dolgozni a számtalan traumát, ami érte, először a saját halálát, majd az elszakadást a természettől, a folyamatos veszélyt, majd azt a mérhetetlen nagyságú rombolást, amit Azrael talán akaratlanul, de a fejében végzett. Nem volt alkalmas arra, hogy másokat vezessen a hitben, de talán annyit megtehetett, hogy a megfelelő tündékhez irányította Cyne-t. Közben tekintete a nyalakodó Draconra tévedt, aki tényleg úgy tűnt, mintha értett volna minden szót, és szerette volna kivenni a részét a beszélgetésből a maga módján.
- A hit... Olyan, amit a közösségek együtt élnek meg, együtt ünnepelnek, énekelnek, de valójában mindenkinek magában kell megtalálnia. Egy személyes utazás, személyes kapcsolódás, ami mindenkinek más. Nincs egyetlen recept. Nálunk pedig végképp nem lesz olyan élménye senkinek, hogy megjelenik előttünk Szűz Mária, és közli, hogy mostantól kiválasztottak vagyunk, vagy különlegesek akik a nevében járnak el. - nem bírta visszafogni az enyhe gúnyt a hangjában, pedig nagyon igyekezett. Megköszörülte a torkát.- Ezeket a válaszokat csak gyakorlás és elmélkedés közben fogod megkapni. A tűz talán jó kiindulópont, illene hozzád, de idővel úgyis meg fogod találni a saját tehetségedet. Arra viszont szeretnélek előre figyelmeztetni, hogy ne várj csodát magadtól. Ez időt igényel, egyszerre felolvadást és kontrollt, ami nem könnyű, és idővel jön, de nem lehetetlen, és nem szabad hogy elbizonytalanodj abban, hogy a Természetanya vajon kinyújtja-e a kezét érted is. Láttam sötét tündét aki használt a szelet, sőt, Hildrun, a druida akiről beszéltem nemrég a szentélybe fogadott egy sötét tünde kislányt.
Elmosolyodott és kitöltötte az utolsó két pohárnyi italt, ami talán kicsit nagyobb lett mint az eddigi adagok, de legalább az üveg üres lett. Biztos volt benne, hogy nem fogja kidobni, önmagában is gyönyörű volt.
- Volt már halálközeli élményed?

Ahogyan Cyne mesélte, hogy még nem volt tömeges ünnepléseken elvigyorodott, nagyon-nagyon szélesen.
Ó barátom, ha egyszer meglátod a Walpurgis éjjelt... Persze Ada nem fogja díjazni, de nem kell tudnia mi megy ott.
A tündék szerették a természet minden aspektusát megélni, ezért minden változás köré ünnepségeket szerveztek, ahol visszatérhettek hozzá, vagy csak hálát adhattak neki, ezek közül pedig a leghírhedtebb természetes, hogy a gyakran orgiába csapó termékenység-ünnep lett. Szinte el tudta képzelni, Cyne mennyire odalesz majd a tudatot felszabadító poroktól és főzetektől, az alkoholtól és a mámortól, hogy egy éjszakára mindenki elfelejti a gátakat, és csak teszi amerre az ösztönei viszik. Ennek persze mélyebb vallási üzenete is volt, hogy a civilizáció sokszor elnyomta azt, ami a lélekbe volt beleírva, és ezeket a gátlásokat akarták felszabadítani... Nade a gyakorlat, az sajnos kívülről nem tűnhetett ennyire fényesnek.
Meglepő volt, hogy a bérgyilkos pont úgy beszélt a Holdról, mint egy igazán vallásos pap beszélt Istenről, és a vele a való személyes kapcsolatáról, ebből a szemszögből pedig bármenynire is nem díjazta a kereszténységet egyikük sem, Lory mégis úgy látta, hogyha a férfi igyekezne azt a vallást egész könnyen fel tudná venni.
- Nem vagyok nagy rajongója, de megtanultam tisztelni az erejüket.
Csak azért van bajom velük, mert emiatt az emberek egymásnak is ártanak, és milyen Isten az, aki azt kéri hogy a nevében öljék egymást? - vonta meg a vállát, ahogyan a másik fejtegetésére is, hogy még a saját szakmáján belül is bőven volt mit tanulnia.
- Csak abból következtettem, hogy megvilágosodást vártál. Erre akartam utlani, hogy valószínűleg nem lesz... Viszont, ha ebbe belefogsz, akkor tudnod kell mit akarsz. Hogyha nem vagy elég elszánt, hogy végig is járd az utat, akkor felesleges rá az időt és energiát pazarolnod, ami elmehetne másra is. Szerintem valamit vagy csináljon a tünde teljes szívvel, vagy ne csináljon egyáltalán sehogy.
Legalábbis ez volt az ő filozófiája. Ha neki lenne egy tanítványa, akár kezdő lovag vagy bármi más, és látná, hogy csak félgőzzel dolgozik, páros lábbal rúgná ki, lehetőleg úgy, hogy nagyot repüljön. Ha a barátja nem tudta, valóban vágyott-e a Természet ölelésére, az újraegyesülésre, akkor ameddig ezt ki nem találta, addig nem fogadta volna be egyetlen druidaszentély sem tanulni, és ezért nem tudta volna hibáztani őket.
A halálközeli élményre viszont bólogatott. A másik harcos volt, sejtette, hogy legalább egy ilyenben része volt.
- Azért kérdeztem, mert a halál pillanatában érezzük a legerősebben a vonzást, hogy visszatérjen a lelkünk oda, ahonnan jött és végre békét találjon. Csak példaként akartam felhozni az érzetet.

Bár hosszas vitába foghattak volna arról, hogy valójában Isten semmi olyasmit nem kért, hogy a szegények adják oda a vagyonukat, vagy hogy a papoknak fényűzően kéne élniük, épp ellenkezőlek. Krisztus és az apostolai szegénységben éltek, de hogy abból utána hogyan lett az ami ma van, azt ő sem tudta. Megértette, hogy a protestánsok mit akartak levetkőzni magukról, ugyanakkor azt is, hogy mindezt a rengeteg elvet Esroniel csak a saját céljaira használta fel, a saját megalomániája kielégísétésre, így nem tudott szimpatizálni velük sem. Csak azért nem kezdett bele ebbe a vitába a sötét tündével, mert meg akarta tartani akkorra, amikor majd az el is olvasta a könyvet. Anélkül teljesen felesleges lett volna.
A másik összefoglalására bólintott, pontosan így gondolta ő is, és nem is volt további hozzáfűzni valója. A rózsaszín Cyne-ra viszont felnevetett.
- Pótanyádként én babakékbe öltöztetnélek, de ha ragaszkodsz a rózsaszínhez... Egye fene, masnikat is szeretnél?- vigyorgott rá. - De egyébként valóban. Te sem vagy sem gonosz, sem egészen jó.
Én sem. És a világon senki és semmi sem... Azt hiszem ezt tényleg fel kell ismerni ahhoz, hogy utána magaddal és a világgal is békében lehess. Az arany szemek pedig... Megértem. Nekem is. Erre pedig igyunk. - emelte meg mosolyogva a poharát.

Ahhoz képest, hogy rt volt ekkora posztokkal NRT-nek is bőven beillett volna, úgyhogy mindkettőtöknek jár a 100 TP.