Ez az idegen nagyon furcsa volt számomra... Azok a hegyes fogak, illemtelen modor... Nagyon hasonlított rám. Mindenesetre most különváltak útjaink. A poros déli ösvényeket szelve, azonban még mindig megcsapott a gondolat. Mindek köszönhette a hegyes fogakat? Hallottam már legendákat ilyen fajta lényekről... Azt hiszem vámpírok, vagy valami hasonló. Áhh! Megint hülyeségeket hordok itt össze. Egy vámpír elsőre látásra a torkomnak ugrott volna, hogy azt az édeskés véremet vegye. De akkor miért voltak olyanok a fogai? Talán csak születési rendellenesség... Vagy csak szimplán ő is kultista? Armaros elég durván deformálta a szép tünde testemet... De komolyan, fogak? Lenne ilyen gyökér mélységi, hogy a kicseszett fogait torzítsa el? Egy hegyes karom vagy vörös szemek érdekesebben hangzanak... (No persze ijesztőbben is.) Armaros megérezte a feszültséget bennem és miközben a csillagos eget kémleltem megszólított.
~ Nem kultsita volt, Johnny. - kezdett bele unott hangon. - Tudod, sok legenda van Veronia szerte és egy bizonyos részük még igaz is. Valószínűleg vámpír volt a férfi. Nekem ugyan nincsenek szemeim, így nem láthattam azokat a fogakat, de hiszek neked! Ami pedig a többi legendát illeti... Mégtöbb megoldani való, mégtöbb fizetségért.
Halkan kezdtem kuncogni magamban.
- Ha vámpír volt, miért nem ugrott a torkomra?
~ Te sem támadsz le minden járókelőt azért, hogy a mélységet terjeszd. Az inkognittójukból általában nem szeretnek kilépni az emberek. Főleg nem, ha vámpírok vagy kultisták, de te ezt nagyon tudod.
Csendesen bambultam magam elé. Szóval nem vagyok... Vagyunk egyedül. Tényleg vannak mások, akiket megszívatott a sors. Érdekes gondolatok ezek... Hát ilyen ez a világ... Egy kegyetlen szar, ahol a születés sok mindent eldönt. Mégtöbb hasonló gondolat futott végig a fejemen, amit egy érdekes emlék tört meg. Armaros mégrégen mondta nekem, mikor még nem békéltem meg vele, hogy egyszer ő fogja uralni a kicseszett világot és akkor minden mennyivel jobb lesz. Persze akkor még lehurrogtam, de most már látom magam elött azt az utópikus világot... "Utópikus"... Még mindig születés kérdése. Lehet, hogy nekem és neki utópia, még egy jómódú nagyvárosi nemesnek maga lenne a pokol... De kit érdekel? Kultista vagyok, nem filozófus...