Név: Wynnesa Fa'el Silvernight
Faj: Sötét tünde/self
Frakció:
Kaszt: Druida Természetpap
Nem: Lány/Nő
Kor: 17
Felszerelés:
Druida bot
Szint: 1.
Tapasztalat: 100/500
Vagyon:
Képességek:
Küldetésnapló:
Magánjátékok:
Faj: Sötét tünde/self
Frakció:
Kaszt: Druida Természetpap
Nem: Lány/Nő
Kor: 17
- Kinézet:
- Ha azt hiszed, ismered az alacsony szó fogalmát, ezennel hivatalosan is kijelentem, fogalmad sincs róla. Próbáltad már mindössze 140 centiméterrel meglovasítani apád sörét a hozzád képest hegységnek tűnő kiszolgálópultról? És ha ez még nem lenne elég, lány létemre szinte telt idomaim sincsenek. Miért győzköd az egész család, hogy úgy öltözzek, mint a normálisan kinéző személyek, nem teljesen értem, de utálom a női ruhákat és ha csak lehet, nem is teszek eleget a kérésnek. Félreértés ne essék, nem vagyok lázadó…sőt, szeretek engedelmeskedni. De nem vakon.
Amióta az eszemet tudom, bőrbakancsot vagy csizmát hordtam egyszerű férfias ingekkel (legtöbbször az idióta öcsémével, hogy bosszantsam) és rugalmas, testhez simuló nadrággal. Ez a kinézetem kevés olyan részének egyike, amit szeretek. Mostanában már hajlandó vagyok kicsit figyelni magamra, megszerettem a zöld színt és néha női(esebb) ruhadarabokat is felveszek.
Térjünk át az arcomra, azt hiszem a legmegfelelőbb szó rá az ovális…és fehér. Ilyenkor jut eszembe, mennyire szerettem volna inkább apámra ütni. Anyám -buzgó hívő lévén- folyton a Holdhoz hasonlít sápadt bőröm és hosszú, vékony szálú fehér hajam miatt (Egészen vigyázok rá, mindig fésülöm és ápolom, már a hátam közepéig ér, amire nagyon büszke vagyok titokban). Szerintem simán csak úgy nézek ki, mint egy Holdcsókolt. Egy kicsi fülű, esetlen, gyermeknek tűnő Holdcsókolt.
Majdnem kihagytam a szemem. Egy szó: szörnyű. Mármint nem a színe vagy a formája, hanem…szóval általában kialvatlan vagyok és igazán szép karikák formájában látszik is, amik, a külsőmnek köszönhetően már messziről is jól észrevehetők. Nem egyszer hittek már betegnek ilyen kis apróság miatt. Vagy rosszabb.
- Jellem:
- Apropó Hold; nem, nem, nem és nem. A föld, amin járunk, lélegzik, rajta minden él és mozog. Hogyan tudnék imádni egy rideg kőgömböt a semmi közepén? A Természet vigyáz a világra, az élteti és az teremtett minket is. Akárhányszor erre gondolok, melegség és fény költözik a szívembe.
Ennek ellenére leginkább éjszaka szeretek tevékenykedni. Egyrészt, mert olyankor nem járnak sokan az ösvényeken és így senkivel nem kell feleslegesen szóba elegyednem, másrészt pedig, mert olyankor mindig érdekes állatok jönnek a ház közelébe. Azt hiszem, meg kellene próbálnom kommunikálni velük.
Akármennyire is furcsán hangzik, szeretek mások között ücsörögni és hallgatni, ahogyan mesélnek és nevetnek, figyelni a mozdulataikat, cselekedeteiket. Kicsit félek azoktól, akik nagyon magasak vagy zord a tekintetük és ki lehetne kergetni a világból azzal, ha valaki kéretlenül két lépésnél közelebb merészkedik hozzám. Ez persze nem gátol meg abban, hogy jobb napjaimon ne beszélgessek el valakivel, legyen az bárki. Valójában nagyon szeretek mesélni, ám bátorság híján általában csak a falnak vagy a könyveim lapjainak öntöm ki a lelkem egy-egy csendesen pislákoló gyertya társaságában.
Ami a kommunikációt illeti, nem vagyok nagy mestere. Hiába lenne mit mondanom, egyszerűen nem jönnek ki szavak a számon (legtöbbször magamban játszom le egyoldalú, egyszereplős úgynevezett beszélgetéseket, ami gyakorlatilag annyit tesz, mindent, amit csinálok, kommentálással egészítem ki), főleg idegenek előtt. Az alkohol kicsit segít benne, de hát nem ihatok mindig. Nem árt meg egykönnyen, viszont apám nem örül neki, attól fél, egyszer valaki rossz irányba terel. Na mindegy, honnan is sejthetné, hogy eszem ágában sincs butaságot csinálni. Úgy, hogy ő tudná.
Ha már önelemzést hajtok végre, írok még néhány dolgot, még ha annyira nem is lényegesek. Elsőként leszögezném: attól, hogy szótlan vagyok és általában komor az ábrázatom, igenis tudok és szoktam is vidám lenni. Rengeteg minden boldoggá tud tenni, akár az is, ha felkelek reggel (inkább délelőtt, ha éjjel kiosontam állatokat figyelni) és látom, hogy ezer ágra süt a nap. Furcsa, hogy ugyanúgy szeretem és tudom néha gyűlölni is a fényt és a sötétet. Amit viszont soha nem utáltam, az az étel (csodálom, hogy nem vagyok túlsúlyos, sőt…) és jöhet is minden mennyiségben, főleg, ha jó a szakács. Én magam jelen állás szerint tűrhető minősítést kapnék főzés terén, ami nem is olyan rossz ahhoz képest, hogy alig gyakorlom.
Másodszor, mivel én is ugyanolyan élő, lélegző személy vagyok, mint mindenki más, nekem is vannak hibáim, amikkel igyekszem tisztában lenni és kiküszöbölni őket. Először is, ha valakivel veszekedésre kerül sor és betelik nálam a pohár, felettébb durva tudok lenni. Ezt kétféleképpen kezelik: egyik rész pislog néhányat, mert soha életében nem gondolta volna, hogy a kis aranyos Wyn képes ilyesmire, a másik rész nevet egyet, megpaskolja a fejem és közli, hogy próbáljam újra, ha majd megnövök. Hazudni rendszeresen szoktam, bár ezt nem kezelem olyan szigorúan, mert (legalábbis szerintem) lehetetlen úgy létezni, hogy minden apró kis titkodat kiteregeted bárkinek, aki érdeklődik, legyen szó akár arról, hogy egy gyerekkori élményem miatt hihetetlenül rettegek egy apró szelet görögdinnyétől is, vagy esetleg arról, hogy néha (főleg kellemetlen helyzetekben) pont gyermekszerű kinézetem nyújtotta előnyöket használom, hogy megússzak valamit. A hibáimhoz az is hozzátartozik, hogy általában nem kérek bocsánatot, még akkor sem, ha tudom, hogy biztosan én voltam a bűnös. Számomra van valami lealacsonyító, nyomasztó abban, amikor fejet kell hajtani másoknak, mintegy céltáblává téve magad. És persze azt se felejtsük el, hogy gyakran úgy érzem, sérülne a büszkeségem, ha megtenném.
Felszerelés:
Druida bot
Szint: 1.
Tapasztalat: 100/500
Vagyon:
Képességek:
- Passzív:
- Személyes passzív: Elven Heritage
Leírás: Noha Wyn félvér volta gyakorlatilag nem jelenik meg rajta a sötét tündék Átka miatt, annyira még is elégnek bizonyult számára, hogy képes legyen az állatok érzéseinek és gondolatainak megértéséhez, legyen az bármilyen eredetű vagy bármilyen viselkedésű. Visszafelé ez nem működik, ő magát nem tudja ilyen úton megértetni a vadakkal.
Név: Német
Ár: - (kezdéskor mindenki megkapja)
Leírás: Veronia kontinensén a legelterjedtebb nyelv, eredetileg az emberek hozták ide. Bár nagyon hasonlít az eredeti, Földi némethez, valójában sokkal jobban keveredett a svéddel és norvéggal. Minden játékos karakter kezdéskor tudja beszélni.
Név: Angol
Ár: 1000 váltó, a Tündék és Sötét Tündék kezdéskor megkapják.
Leírás: A tündék nyelve az angol, sok aspektusában a Földi óangol nyelvhez hasonlít. Elengedhetetlen azon nem-tünde karakterek számára, akik jobb kapcsolatot szeretnének a Tündékkel és a Sötét Tündékkel ápolni. Az előbbi fajok egy tagja taníthatja meg a játékost a nyelvre.
- Kaszt:
- Név: Wild Bond / Vad Kötelék
Szint: 1.
Ár: 1000 Váltó, Természet Druida kezdéskor megkapja
Leírás: A druida speciális kötést ápol egy 2.-nál nem nagyobb szintű vadon élő állattal, amit harcon kívül szabadon használhat feladatai segítésére, valamint érti a gondolatait. Harcban szint*3 percre megidézheti, küzdelmenként egyszer.
Küldetésnapló:
Magánjátékok:
- Folyamatban:
- Befejezett: