[Magánjáték] - Gyakorlati jelleggel...

Egy pillanatra meghűlt bennem a vér. Tőrbe csaltak volna?Ekkor jöttem rá hogy a nevét se tudom még be se mutatkoztam.A dárda felém repült már vártam a fájdalmat ami megbénítja és elárasztja testem ahogy a porba hullok.Elmaradt a dárda eltűnt a srác önelégült fejjel nézet rám .Körbe tapogattam magam mindenhol mintha attól félnék hogy a dárda méretét és tudja változtatni és valahol úgy szúrt meg hogy észre se veszem.Majd értettlen fejjel meredtem rá ,szavain gondolkozva a fába szorult lándzsámra néztem ,tehát tudnék belőle mézet csinálni?Ezen tanakodva mégis inkább eltüntettem hisz ha méz is lenne mibe fogom fel ?Értetlenül néztem újdonsült tanítómra majdnem gyilkosomra :
-Az előbbi meditációs gyakorlataid miatt még be se mutatkoztam.Nevem Corlieva Avaerthearrum.-ahogy kimondtam a nevem kihúztam magam mert azért még is jó ha látja hogy a legtökéletesebb démont ölhette volna meg.-Neked mi a neved mester?-Szemeim kikerekedtek kezeimet összetettem a mellkasom előtt amitől dekoltázsom még nagyobbá vált ahogy melleim összenyomódtak.

Egy pillanatra zavarodottan nézett előre. Azt se tudta mit feleljen. Még soha életében senki sem szólította mesterének. Olyan jó érzés volt. Aztán hirtelen elkezdett dideregni. Olyan rossz érzés volt. Aztán megint átjárta a melegség. Tudta is miért. a tudásdémonok nem adják át az ismereteiket másoknak. Félnek, hogy ellenük használják fel. Ugyanakkor a tanítás, az ifjú generáció formálása olyan jó érzéssel töltötte el, mint semmi más előtte...leszámítva talán egy jó könyvet. Mert egy jó könyvet olvasni marha jó érzés.
- Hogyne. - rázta meg a fejét, majd szembefordult vele, majd megköszörülte a torkát - Gerard D. Lawrenz. Részemről a szerencse.
Idegesen nézett ismét oldalra. Hazudott volna, ha azt mondaná a nő kinézete nem keltette fel a figyelmét. A legtöbb tudásdémont hidegen hagyják az ilyenek, de őbenne megvannak azok a vágyak, amik az átlag emberben is. Ez gyakran jól szokott jönni, de most annyira nem. Meg kell őriznie a hidegvérét. Ő most egy büszke mester, akit tisztelnie kell a tanítványának. Nem jöhet pont ilyen helyzetben lázba.
- Egyszerű vándora az erdő és a tenger közti nagy pusztának. Egy démon, aki minden város könyveit látni akarja. - fejezte be a bemutatkozást, miközben próbálta nem a dekoltázsát bámulni...igaz nem sok sikerrel.

Szárnyaim előző döbbenetemet palástolva újra táncolni kezdtek szám széles mosolyra húzódott. Vicces volt látni hogy mesterem zavarába nem tud úrrá lenni a helyzeten.A bemutatkozás után feltűnt hogy zavara nem nagyon csillapodik pontosabban más helyekre koncentrál az arcomon kívül.Éreztem ahogy arcom egyre pirosabb és forróbb lesz kezeimet a mellkasom elé kaptam és felsikítottam. -Ne bámuljon ennyire látványosan!Ez teljes mértékbe zavarba ejtő!-szemeimet behunytam hátrább léptem és elkezdtem lengetni a könyvemet remélve hogy mesteremet kizökkentem a nyál csorgatva bámulásból vagy legalább is jól fejbe tudom .Tisztelem hogy megosztja velem tudását ami tudom hogy ritka a tudásdémonoknál de azért mégis csak sok. Nem volt róla szó hogy ezért valamit kérne cserébe .Komolyan aki meditál az mind bolond. Wyn is mindig ledobja a ruháit mikor meditálni van kedve és láthatóvá válik undorító teste a hajam minden szála égnek áll ahogy látom meztelenül és emelkedik mellkasa vagy amikor így kell hozzá érnem és érzem azt az undorítóan meleg bőrt.

Megrázta a fejét. A másik hangja némileg kizökkentette a bódulatból. Lehet megint Illúziót kellett volna használnia. Elég sok helyzetben megsegítette már a varázslat. Kár hogy olyan sok varázserőt emészt fel.
- Akkor ne kéresd magad. - válaszolta neki. Nincs is annál jobb visszavágás, mint egy újabb leckévé alakítani a saját tévedését - Én csak néztem meredten, de más nem éri be ennyivel.
Megidézett egy újabb sötét dárdát a kezébe. Ezúttal egyszerre hívta elő az össze pecsétet, így sokkal gyorsabban előjött. Az alapokat megtanította, most már ideje rátérni arra, amit eredetileg is meg akart tanítani neki.
- Menni fog az idézés? - tért vissza arcára a lelkes, üde mosoly, ahogy ügyetlen tanítványát szemlélte. Kicsit még zavarodott volt, de egész jól tudta leplezni.

Még hogy én kéretem magam? Tehetek én róla hogy a kezeim nem férnek el tőlük mert túl nagyok? Erre a gondolatra újra elvörösödtem.Arcomra fagyot a mosoly. Főleg amit utána mondott más nem éri be ennyivel úgy tűnik mesterem túl sokat ad a testi vágyakra. Végig néztem újra a mutatványát . Hátrább léptem de most nem hunytam le a szemem hanem figyeltem mesterem minden mozdulatát hátha újra kihasználja pillanatnyi bizalmam és felém dobja fegyverét.Kezem kinyújtottam majd igyekeztem a lehető leggyorsabban fegyveremet előhívni. Mikor éreztem hogy testet öltött és megtudom fogni. Gerard rá vigyorogtam .Sikerült van egy lándzsám nem olyan jó mint egy ásó de jobb mint a semmi.
-Más is beéri a látvánnyal ha egy lándzsával szúrom keresztül,nem?-Itt mosolyom szélesebb lett és szárnyaim is verdesni kezdtek.Azonban arcomról nem múlt el a forróság reméltem hogy ezzel a mondattal enyhíthetem de csak még forróbbnak éreztem teljesen elpirultam. Ostobák miért kell mindig bámulni?

- Nos, végül is , ez is egy megoldás. - mosolygott ravaszul.
Gerard meglendítette a kezében levő dárdát, majd hezitálás nélkül belevágta a saját karjába. A csupasz részt célozta, így is elég baja volt, hogy minden egyes utazása után meg kellett varrnia a ruháját. A fegyver, ahogy az várható volt, felsértette a bőrét és belefúródott a húsába. Idegesen szorította össze a fogait. Bár számított rá, de attól még fájt. Gyorsan ki is húzta. Ekkor a másik démon is láthatta, a dárda alig hagyott nyomot.
- Megnézem én, mikor fogsz te ezzel átszúrni valakit. - kuncogott - Ahhoz kétakkora izmok kellenének. Nem, mi démonok az elménkkel győzzük le az ellent.
Fogta a dárdát, majd leszúrta maga mellé a földbe, ezzel mutatott be egy mozdulatot.
- Ha például megtámasztod a talajon a fegyvert, sokkal nagyobb csapásokat is hárítani lehet vele.

Néztem ahogy megszúrta magát .Első gondolatom az volt hogy hozzá vágom a lándzsám amikor is eszembe jutott hogy rosszul vagyok a vértől.
-VÉÉÉÉR!.-sikítottam fel számat a kezemhez kaptam majd a földre rogytam .Nem biztos hogy jó ötlet ájulást szimulálni mesterem előtt de nem szabad elfelejtenem ,hogy mindig elvágódtam ha vért látok .Már annyira össze kuporodtam ,hogy alig halottam mit mond Gerard valamit arról hogy elmével kell főzni ...de mit?Szemeimet is behunytam .Remélem alakításom megfelelő .Nem mertem mozdulni igyekeztem nagyon lassan lélegezni mintha éppen az ájulás és a rosszullét szélén állnék.Játékom végeztével ránéztem :-Tehát ha leszúrok 2 dárdát közéjük feszítek egy rugalmas anyagot akkor egy profi katapultot.-még mindig kapkodtam a levegőt és kezemet a gyomromra szorítottam mégis igyekeztem úgy kinézni mint aki a rosszul léte ellenére is igyekszik megszerezni az áhított tudást.

Úgy ledöbbent a másik reakcióján, hogy elejtette a dárdát. Ilyet még életében nem látott. Egy tudásdémont nem bánthatja semmilyen ragály, mely meggátolná az ismeretlen feltárásában. Ez alól a fóbiák sem voltak kivételek. Legendákba illő volt a kivételes démon.
~ De hogy valakinek iszonya legyen a vértől... - hallott már egy-két ilyen esetről, de sose gondolta volna, hogy egyszer belefut egy hasonló démonba.
Egyetlen egy démont ismert, aki rendelkezett olyan érzelmekkel, amik hátráltatták őt a munkájában: saját magát. Tudta is az okét neki, miért mardossa folyton a bűntudat, nem volt neki rejtély a benne lakozó kétség. Megrázta a fejét. A démonok is képesek változni. Semmi bizonyíték nincs rá, hogy ez az idegen tudásdémon ilyen fóbiával született volna.
- Mond csak...mióta van meg ez az iszonyod? - nézett rá a másikra kérdően.

Ilyen jól még nem sikerült előadnom magam annyira jól sikerült az egész hogy mesterem teljesen ledöbbenve nézet rám.Szívem szerint nevetésbe törtem volna ki azonban oldalra néztem igyekeztem koncentrálni. Nem nézhettem újra a sebre vagy megint kezdhetem elölről az egészet ami nem tetszett és az se hogy ezt kell tennem de sajnos ez is egy trükk a tervembe így legalább sose nézne senki gyilkosnak,habár a legártatlanabb a legveszélyesebb. Kérdésre nem tudtam mit mondjak rávághattam volna hogy keletkezésem óta amivel sajnos voltak gondok ,hisz nem egyből lettem hulla rabló.Így kezemet az államhoz emeltem.
-Mikor felébredtem még erről fogalmam se volt.Aztán ahogy ide kerültem egyszer csak elájultam mikor gazdámék tyúkot vágtak.-a végén fújtam egyet remélve hogy ezt lezárhatjuk és megpróbálhatjuk folytatni. Meg akartam tanulni új információ volt számomra és tudni akartam és nem csak olvasni .

Elégedetlenül sóhajtott egy nagyot. Most igazából nem is számított, hogy a lány fóbiája születése óta megvan, vagy később szerezte-e. Vériszonnyal viszont elképesztően nehéz csatát vívni. Talán lehetetlen. Ez már igazi kihívásnak tűnt.
- Csak kérdeztem. - váltott témát - Szóval katapult, mi? Lehetni lehet, de nem tudom mennyit érnél el leve. Még sosem próbáltam. De elég sokféle más módon is felhasználható.
Odasétált egy fához, majd a dárdájával fogta, és egyszerűen leszúrta az egyik gyümölcsöt, ami az ágain lógott. Óvatosan magához vette és harapott egyet bele.
- Például lehet vele szüretelni. Vagy leszedni egy magas polcra rakott könyvet.

Hamar napi rendre tért a dolog fölött ,de azért kár hogy ezekért a játékaimért nem kapok semmi el ismerést pedig olyan jól adom elő!A következő mutatványa teljesen felhangolt. Ahogy fogta és ledobta az egyik édes lédús gyümölcsöt már kezdte összefutni a nyál a számba. Elképzeltem az édes ízt ahogy a finom gyümölcslé folyik le a torkomon ahogy a húsa ropog a fogaim alatt.Éreztem ahogy a nyálam aki folyik a számon.Nem is tétováztam sokat felugortam előhívtam a dárdám és amekkora erővel csak tudtam próbáltam eltalálni egy gyümölcsöt.Pechemre messzebb álltam így nem találtam el a gyümölcsöt .A dárdám a fa ága közé csapódót így viszont egy kisebb gyümölcs lavinát indított el amik kopogva estek le a fáról .
-ÉÉÉÉÉDEEESS!-Kiálltottam és szárnyaimat csattogtatni kezdtem örömömbe majd oda ugrottam és felvettem 1-1-et mindkét kezembe majd hol egyikbe hol másikba harapva megkérdeztem.
-Akkor te ilyen gazdálkodó vagy?Már mint a vándorlás mellet?Szüretelsz állatokat tartasz?

Nem tudta eldönteni, minek kéne tekintenie ezt a démont. Olyan volt, mint egy nagyra nőtt gyerek. Talán vannak olyan démonok, akiknek a személyisége úgy fejlődik, akár az embereké. Érdekes volt, ilyet nem gyakran látott. Bár ahogy emlékezett rá, Corlieva alig pár éve született újjá ebben a világban. Ennek még mintha értelme is lett volna.
Viszont a másik kérdése ismét mosolyt csalt az arcára. Nem volt ő gazda, csak sokszor szorult már rá, hogy ehhez hasonló praktikákat vessen be. Biztos volt benne, hogy Corlieva is el fog tanulni egy rakás ilyet, elég csak pár évet várni rá.
- Én csak egy lelkes ifjú bőrébe bújt ördög vagyok. - mosolygott rá megnyugtatóan.

Ördög?Vicces kifejezés főleg hogy olyan fiatalnak tűnik...Bár ha ő ördög akkor én mi vagyok?Ezen el gondolkoztatott.Tehát ő is tesz olyan dolgokat amik szembe állnak az erkölcsel?Elmosolyodtam.Megidéztem egy lándzsát majd leszurtam majd megidéztem a következőt.
-Már csak egy rugalmas anyag kell amivel tudunk lövöldözni.Nincs nálad véletlenül valami hasonló?-kezeim még mindig ragadtak a gyümölcslétől arcommal együtt.Így amihez nyúltam az csupa ragacs lett.Végül gyorson elkezdtem lenyalogatni magamról de nem segített .
-Egy démonnak mi értelme a varázs erejének ha csak gyümölcsöket tudd leszednie fáról vagy ha csak védekezni tudsz?A katapult jó de az ellenfél nem fogja meg várni míg össze állítod.

Derűs mosolyra fordult az arca, amikor Corlieva elkezdett a csatákról elmélkedni. A katapult valóban nem egy túl hasznos felhasználási módja a sötét dárdának.
- Nem is tudtam, hogy érdekel a hadtudomány. - picit furcsa volt.
Aki vériszonyos, annak távol kéne maradnia az ilyesmitől. Vagy a tudásdémonok vágya még ezeken is túltesz. De az is lehet, hogy a lány azon gondolkodik, hogy más katonák kezébe ad fegyvert, amivel eredményeket hozhat. A lehetőségek szinte határtalanok.
- Talán egyszerűbb volna magát a dárdát egy másik erővel útjára indítani. Mondjuk ha lenne egy gigantikus íj a kezünkben, azzal sikerülne. - ő persze tisztában volt vele, hogy az emberek íjászai közül a legjobbak, a bajnokok képesek mágiával felnagyítani a fegyverüket.

Most rajtam volt a csodálkozás sora. Miért ne érdekelhetne a csata ? Na mondjuk, igaz mivel vériszonyos vagyok elég hihetetlen elképzelni. Habár, sokkal jobban érdekelne a csata maradványa ,nem a puszta föld hanem az alapanyag. Mesterem arca tanakodónak tűnt. Lehet hogy lebuktam?Nem hiszem , megjelenésem tökéletes ,mint minden másom .
-Hmm ha vériszonyt  olyannak írnám le mint  egy szentelt tárgyat. Tehát kellemetlen ha közel vagy de ha kellően messze nem is zavar hogy létezik.-Ujjamat az államra támasztatom és oldalra néztem mintha mondata elgondolkodtatott volna.-Minden bizonnyal így lehet.
A másik kérdés már jobban izgatta a fantáziám a mondatára szárnyaim remegni kezdte:
-És íjat is lehet idézni ?Vagy arra már nem vagyunk képesek csak ezekre a fogpiszkáló erejű lándzsákra?

- Egy hatalmas íj, mi? - gondolkozott el.
Az erca előtt elkezdtek forogni a pecsétek. Csűrte, csavarta őket, hogy hogyan lehetne a struktúrát úgy változtatni, hogy egy íj alakják vegye fel. Olyan fél perc erőlködés után jutott eredményre.
- Talán. Jelenleg nincs rá papírforma képlet. De különben is...egy íjat kihúzni nem vagyunk képesek. A végtelen fantáziának ez a gyenge test szab határt.
A hang a fejében vidáman kacagott fel.
~ Nicsak ki beszél. Te is tudod, hogy vannak módok. Veszélyes, de kifizetődő módok...
Gerard rá se hederített.
- Ezzel a dárdával is bőven lehet mit kezdeni. - mosolygott rá a fegyverére. Elég sok helyzetben kisegítette már.

Egy ideig álmélkodva néztem ahogy mesterem próbálkozik majd sikertelenségét látva felnevettem.
-Tehát ha csak a fantázia zab határt akkor miért tudsz létre hozni egy olyan szerkezetet ami kihúzza az íjat majd ellövi?
Megidéztem még egy lándzsát majd leütögetem vele egy különösen éret gyümölcsöt amibe bele haraptam.Különös meglepetés ért mikor észre vettem h valami rángatózik a gyümölcs húsba.A számból kieset a falat és egy sikoly kíséretébe dobtam utána a maradékot .A lándzsát fogtam és beleszúrtam oda ahol az a kis félkukac vergődött.
-Ha bőven lehet mit kezdeni de nem tudunk súlyos sérülést okozni mert gyengék vagyunk akkor a lándzsáink csak gyümölcs aprításra jók-szárnyaim már nem zizegtek vidáman .Vártam hogy mesterem erre mit mond furcsa démon nem tudok rajta kiigazodni.

Corlieva úgy látszik nem igazán látja át a varázslatokat és azok világát. De rendben van így. Ha egyszer megéri, többé úgyse fogja elfelejteni.
- Vériszonyosként akarsz ezekkel másokat szurkálni? Ne helyezd magad előnytelen helyzetbe. - válaszolta neki. Persze, a sötét dárdával nehéz egy ellenfele csak úgy megölni, de ezt tovább nehezíti, ha az ember irtózik a harctól. Nem akarjon az ember háborúról ábrándozni, ha ilyen bajai vannak - Ha másféle mágiát akarsz elsajátítani, ahhoz másmilyen pecsétre van szükség. Ezek az ábrák viszont csak bizonyos szabályok szerint rendezhetőek össze. Sajnos vannak olyan dolgok, amikre nem képesek. Vagy még nem fedeztük őket fel.

Elvörösödtem.Ha tudná hogy mi vagyok és mit teszek nem vagyok benne biztos hogy nem ölne meg abban a pillanatba .Óvatosabbnak kell lennem .Jó lenne megszerezni a tudása egy részét.
-hmmm..-igyekeztem olyannak tűnni mint aki éppen tűnődik és nem olyannak mint aki a zavarán akar úrrá lenni .-Tehát a rúnákat lehet kutatni és több féle is van szóval ezt a kis dárdát nem tudom alakítgatni.

Gerard büszkén húzta ki magát. Nagyon tetszett neki a tanító szerepe. Ki tudja, talán a végén még ebből az esetlen, fóbiás démonból egy valamire való mágus válik. Ahhoz viszont valami olyan kell, amit képes sikítás nélkül is kutatni. Nehéz volt bármivel is előállnia Gerardnak. Amióta csak az eszét tudja, minden varázslatára úgy tekintett, mint egy fegyverre. Ha valaki nem fegyverként használja őket, hát mire tudná?
- Nekem elég sok olyan ismeret van a birtokomban, amit sehogyan sem tudok hasznosítani. Először tehát keresd meg azt az irányt, ami felé el tudsz indulni. Azt a tudományt, amit gond nélkül képes vagy kutatni. Tudsz bármit, ami nagyon érdekel.

Rámeredtem.Milyen tudás?Nem csak a különböző dolgok hajigálgatását akarja megtanítani?Körbe néztem még ha egyedül is lennénk se mondhatnám el mivel foglalkozok.Hisz bárki lehet hogy csapdába akar csalni.Mégis a kínálat még több tudásra csábító.
-Taníts mester .-hajoltam közelebb-minden érdekel ami nem piros és folyik.-rezegtetem szárnyaimat és igyekeztem figyelni.-Még fiatal vagyok nem rég születtem újjá sok mindent nem ismerek és nem tudom még mi vonz igazán.

Némileg összezavarodott, amikor a másik azt kérte, segítsen neki elindulni a kutatásban. Valami furcsa volt ebben a démonban, amit nem értett. De a szavai mintha egymásnak akarnának ellent mondani.
- Nem azt mondtad, hogy itt kutatsz egy dolog után? Hogy azért nem hagyhatod el a várost?
Itt valami nagyon nem volt rendben, futott át Gerard agyán. Talán csak nem titkol előle valamit...? De az is lehet, hogy zavarosak az emlékei. Annyi szokatlan dolgot említett a hártyás szárnyú tudásdémon, amin órákat el lehetne gondolkozni. Talán ő sem tudja igazán mit keres. Talán már meg is találta. Talán csak valami ostoba játékot játszik vele. Akárhogy is legyen, Corlieva egy nagyon érdekes démon.

-Van egy megbízom egy kedves idős hölgy ,itt él a városba .Felbérelt hogy segítsek neki egy számra fontos dologban.Mivel öreg itt kell lennem mert ha elmennék lehet későn érnék vissza és nem tudnám teljesíteni a kérését..-"és nem kapom vissza a medálom akkor meg már vissza se jönnék".-Mester azt mondtad hogy sok varázslatot ismersz kérlek taníts meg mindenre! Hátha felfedezem hogy mégis mi érdekel igazán!-A fenébe!Itt a tökéletes lehetőség de szerepemhez kell hűnek maradnom...

Gerard szúrós szemmel nézett rá. Ennek a mondatnak, amit tőle hallott nagyon erős kifogás-szaga volt. Bár nem volt profi ilyen téren, ha átverésről van szó inkább fordul Klaushoz, a barátjához, de határozottan gyanús volt neki a lány viselkedése. Végül annyiban hagyta. Titkai lehetnek mindenkinek. Persze kíváncsi volt rá, bármely tudásdémonnak valóságos csemege a másik legféltettebb emléke, élete árán is megvédett titka, de ha faggatni kezdené, úgyse érne el vele semmit. Talán ha megbízik már benne. Egyelőre úgy volt vele, nem firtatja tovább. Amúgy is mindig is szeretett volna tanítványt maga mellé, s most végre kapott egyet.
- Minek tanítsak új varázslatot, ha a meglévőket sem tudod rendesen használni. - jelentette ki tőle szokatlanul szigorú hangon.
Gerard Corlieva szárnya felé bökött az ujjával. Annak idején maga is úgy gyűjtötte a varázslatokat, hogy igazán megpróbálta őket megismerni. Nem sokkal ezelőtt jött rá, mennyi sok rejtett lehetőségről nem tudott eddig, ami a mágiáiban bújt meg. Nem volt ez másképp egy démon szárnyaival sem.
- Tudsz velük repülni?

Oldalra billentetem a fejem .Tekintetébe mintha 2 lándzsa lett volna hogy fel akar nyársalni .Szerencsére komoly sérülést nem okozhatnak.Szavain elgondolkoztam megörülök itt van előttem gy démon akitől tanulhatnék de az emberek ostobasága miatt nem mondhatok semmit. Mélyröptü gondolataimból kérdése zökkentett ki.Hátra néztem a szárnyaimra majd felemeltem őket és szaporán csapdosni kezdtem majd ellöktem magam a földtől .Repülésem mint annyiszor most is rövid ideig tartott és egy kő kecseségével pottyantam vissza.-Még fiatal vagyok és nem elég erősek ahhoz hogy rendesen használjam őket .