[Magánküldetés]Come on down to Carolus-town

Magánküldetés Kylin Farfiel részére.

Reggel hogy másképp kezdődne, mint egy jó kis edzéssel, hogy felébredj és úgy kezd el a napot. Ez ma sem volt másképp. Mindig a nap első sugarai kelek. Ez télen természetesen korábban van, már velem ivódott. Így a mindennapok része lett és ahogy elnézem, itt nem csak én vagyok így. Mondjuk ez annyira nem is meglepő, ha azt nézzük, hogy mi is a dolgunk. S éppen ahogy végzek a mosdással Edvus hivat. Belépve az irodába lazán az asztalon nyugtatja lábait és egy levelet olvasgat.
- Feladatot kaptunk. - vág is bele egyből a közepébe.
- S miféle? - teszem fel a várt kérdést.
- Neked pont testhezálló.  - dobta le a papírt az íróasztalra. - Elolvashatod. Úgy tűnik valaki szemet vetett a fegyvereinkre. Nem jelentettek rablást sehonnan, de a szállítmányok valahogy mégsem érkeztek meg a megfelelő helyekre, ellenben lassan minden útszéli bandita fenrirrel az övén rohangászik. - felkapom a levelet és ami azt illeti, igen csak meglepődöm.
- Tehát valaki nyerészkedik és ebben benne van olyan is, akinek leltárt kell vezetni, így nem hiányzik semmi. Papíron. - vonok le egy gyors következtetést. - S akkor gondolom beépülés. - Edvus felvonta a szemöldökét, majd elismerően bólintott.
- Hozzá kéne szoknom, hogy ennyire jól vág az eszed. Pontosan ez lesz a dolgod. Ez biztosan belső munka, ki kell deríteni ki csempészi a fegyvereket. A jötünök mágiája elméletileg megóv minket attól, hogy déliek kezébe kerüljön, de nem tudhatjuk biztosan, hogy a varázslat rákerülése előtt vagy után lovasították meg őket. Gondolom nem kell magyaráznom, hogy ez mennyire veszélyes. -
- Nem, nem kell. Még csak az kéne, hogy a déliek a saját fegyvereinket használják ellenünk. Csak fegyverek nincsenek meg, vagy páncélok is hiányoznak? - teszek fel még egy jobb kérdést. Edvus megvakarta az állát.
- Csak a fegyverek. -
- Akkor az a jobbik eset. - könnyebbülök meg kissé. Amennyiben páncélok is hiányoznának, akkor ki tudja, hogy mire használják. Könnyen előfordulhat, hogy akkor álcázott déliek lesznek soraink közt.- S kihez kell beépülni? Banditákhoz, vagy menjek aktakukacok közé? - teszem fel a következő kérdést.
- A banditák nem számítanak. Azt kell lebuktatni aki idebent van. Az adminisztrációt és a csempészeket. Rád bízom, hogy hol akarsz kezdeni, de talán a fegyverek forrásánál a legkönnyebb. Ehh... - mordul fel elégedetlenül. - Túl sok változás túl gyorsan. Még ezeket az óriásokat sem tudtuk megszokni, most meg már a szerkezeteiket kell védelmezni. -
- Tehát akkor adminisztráció lesz. Kezdhetnek a gyártási helyen, ha jól tudom ott is kell papirozni. De szerintem sokkal inkább a másik oldalon nem érkeznek be. Vagy, ha mégis, akkor nem oda és nem annyi, mint írják. Attól még lehet nyomozni a gyárban is, ártani nem árthat. - osztom meg a gondolataimat vele. Bólintott.
- Kezdjük a forrásnál, a gyártás helyénél. Ha elég ügyes vagy onnan már végig lehet követni az áru útját. Mit tudsz a hatodik gyűrűről mostanában? Jártál ott az átépítés óta? -
- Jártam es azt hogy hatalmas ipari terület lett belőle. Iszonyat füst oszlopot eregetnek éjjel nappal és hogy nem kicsit vannak a föld alatt is komplexumok, kohok. Ennél többet nem. Nem szeretek ott túlzottan járkálni. - válaszolok a kerdésre.
- Pedig most muszáj lesz. De mindenkinek az az érdeke, hogy mielőbb az ügy végére járj. Van kérdés? -
- Belső ember van ott, vagy teljesen magam leszek? - fontos tudni, hogy van-e valaki akivel össze lehet dolgozni.
- Nos... Te leszel a belső ember. Első körben, aztán ha segítségre van szükséged, akkor üzenj és küldünk valakit. -
- Értem, akkor nincs több kérdés. Gondolom minél előbb látok neki, annál jobb. - bár előtte kell majd pár dolog hozzá. Néhány ruha és némi eszköz.
- Így van. Vigyázz magadra. Van esetleg szükséged valamire amit nehéz beszerezni? -
- Mindig vigyázok? S ha már így kérded. Ruhákra és iróeszközökre, ha az adminisztrációnal leszek. S nem ártana egy ajánló levél, talán, bár ha anélkül is be tudok jutni, akkor így hirtelen nem jut eszembe. -
- Egy óra múlva megkapsz mindent az ötödik és hatodik gyűrű kapujánál. - bólintott Edvus.
- Rendben. - szólalok meg, majd elindulok, de visszafordulok - Egy lakás sem ártana a közelben azért. - teszem még hozzá, majd elindulok felkészülni.
Amikor a megbeszélt idő múlva a kapunál járok, nem látok ismerős arcot. Végül egy koszos gyerek int oda nekem, aki egy igen nagy csomaggal. Elé is lépek.
- Helló, nekem szánod tán a nehéz terhed? -
- Azt mondták keressek egy vörös hajú nagyon szép nénit. De csak akkor adjam oda, ha ő is ad valamit cserébe. - és már nyújtja a kis kezét, természetesen némi váltóért. A gyerek igen jól beszél és csak mosolygok a szavain.
- Tehát adjak valamit? - kérdek vissza és a kezébe nyomom neki váltót. Mi más kéne egy ilyen kis kölyöknek. Elégedetten vigyorodik el, és a kezedbe nyomja a csomagot. Belenézve csomó cuccot látok, ruhákat, még egy munkás sapkát is, papírokat, és a gyerek még egy kulcsot is leakaszt a nyakából.
- Azt mondták, hogy innen a negyedik utca jobbra, ott a harmadik ház, és ott az első emelet negyedik ajtó. Azt nyitja a kulcs. - gyorsan és magabiztosan beszél, úgy mondja fel a címet, mint a leckét, pedig alig lehet hat-hét éves.
- Tessék. - adok neki még némi váltót, ha már ilyen ügyes volt és elindulok a címre. A gyerek arca felragyog gyorsan elteszi a váltót, majd int és elszalad.
Gyászos utcákon haladok végig, ám az első ami szembetűnik, hogy koszt várnék és bűzt, valahogy ez mégsem az  megszokott középkori utcabűz amikor az utcára öntik a szemetet. Füstös de mégis tisztább. A csatornák teszik, amit nemrég újítottak fel. Az emberek viszont nem lettek gazdagabbak. Koszos kisgyerekek rohannak végig az utcán, talicskát toló öregasszony az egyik oldalon, ablakon kinéző biztonsági rendszerként is funkcionáló öregasszony a másikon. Egy sarkon pár dohányzó kamaszt látsz szénnel összekent arccal. Az egész látkép ilyen, még végül odaérsz a megadott helyre. Egy négy emeletes félig omladozó házról beszélünk, ami előtt int ül a harmadik öreg néni.
- Üdvözlöm. - szólítom meg.
- Csókolom a kezecskéjét kincsem, mit keres egy ilyen szép lány egy ilyen csúf környéken? - néz fel rád a hintaszékéből. Maximum két foga lehet.
- Köszönöm a bókot. - válaszolok - Sajnos dolgozni. Hiába a csinos arc, ha nem akarod a testeddel keresni a betevőt. - teszem még hozzá és nagyon nem is hazudok.
- Ó. - a néni nagyon bölcsen kezdett bólogatni. - Hát ez sem a legjobb környék de látom ám, hogy magácska istenfélő leány, no meg ezek szerint tisztes nő is. A gyárban kapott munkát magácska is, ahol azokat új furcsa fegyvereket szerelik össze? -
- Köszönöm a szép a szavait. S igen, ott fogok dolgozni, ahol a fegyvereket rakják össze. Mondja, hallott esetleg érdekes és furcsa pletykákat? - A néni a kérdésre körbe nézett majd bizalmasan közelebb intett.
- Hát tudja... Azt mondják a helyi plébános meg a Schultz felesége összeszűrik a levet, Tudja az ura elment a háborúba, aztán magányosak az asszonyok, a férfiak akik meg itthon maradtak hát nekik most jó világ van. - kuncogott fel. Kinek mi az érdekes pletyka ugyebár. - Dehát persze mindenki azt teszi hozzá a dolgokhoz amit tud. Ők ottan a fronton háborúznak, az asszonyok meg próbálnak ételt tömni a kicsik szájába, aztán néha magányosok. Én osztán nem ítélek el senkit sem. - bólogat megint nagy bölcsen. Biztos vagyok benne, hogy megélte a maga veszteségét a háború miatt. Na meg mondanám, hogy azt hallottam, amit szerettem volna, de nincs mit tenni.
- Talán annyira jóképű a pap? - kérdezek azért rá, nem árt jóban lenni vele azért és egy kis beszélgetés mindig segít ezen.
- Nem rossz nem rossz, de tudja olyan szépen beszél mindig. Próbálja itt megtéríteni a félóriásokat is, istentelen népek azok, de legalább munkát adnak, aztán a hetedik gyűrűből is többen fel tudnak jönni ide dolgozni. -
- Talán félni tetszik az félórásoktól? - még a végén talán mégis tud valami hasznosat. Aztán lehet, hogy nem. Egy próbát azért megér. A néni ismét körbe néz.
- Magácska nem? Idejönnek aztán azt hiszik övék az egész város csakmert nagyok aztán a király szereti őket. Persze sok házat építettek meg minden, de mostmár készen vannak mi lesz velük? Mostantól majd itten fognak élni vagy mi? - mondja lehallkított hangon nehogy meghallják. Láthatóan igen csak nyugtalan velük szemben és némileg meg is értem ezt. Idegen népek jönnek ide és nem akarnak nagyon elmenni.
- Háború van és kell a tudásuk a hadseregnek, így egy darabig maradnak. S én személy szerint nem félek tőlük. Ők is lehetnek olyanok, mint mi. Jók és rosszak. -
- Hát legyen igaza... Az biztos, hogy munkát adnak és az jó. Abból van a váltó. - bólogat bölcsen. - Aztán van-e már szobája? -
- Mint mondani szokás. S munka nem szégyen, csak kellemetlen. - válaszolok a megjegyzésére - Most költözők be. -
- Úgy-úgy. Aztán ott a fegyvereknél meg különösen. Mondják, hogy gyakoriak a balesetek... Aztán hova költözik? Tudja pont van itt pár kiadó szobám. - bök hátra.
- Miféle balesetek, ha szabad érdeklődnöm? - kérdezek kíváncsiságot csempészve a hangomba. - Nos, pont ide szeretnék. Egyik barátom mondta, hogy itt találhatok szállást. - A néni arca felderült.
- Ó hogy ide! Hát nagyon örvendek magácskának. Én vagyok itt a házmester vagy hogyan mondják ezt manapság. Szólítson csak nyugodtan Greta néninek.- Felpattant mintha nem is lenne semmi baja, aztán beléd karolt és beljebb invitált.- A balesetek meg... Tudja a puskapor robban, a kohó meg forró aztán sokan nem vigyáznak eléggé... Annyira nem biztonságos. Aztán néhányan azt mondják nem minden baleset baleset, mások meg elégedetlenkednek. De tudja hogy van ez. -
- Örvendek, Greta néni. - mosolygok rá az öregre aki meglepően energetikus. Sose ítélj külső alapján. - Talán úgy véli, hogy néhányan diretk okoznak balesetet? -
- Nem tudni azt leányom, nem tudni... De mondják az emberek. - bólogatott nagy bölcsen, Felvezetett egy rozoga lépcsőn.- Laknak itt ám többen is, hangosak meg kevésbé hangosak de majd megszokja. Én csak rendes népeket engedek be. -
- Az emberek sokszor szeretnek ilyenről pletykálni. - válaszolok miközben felvezet a rozoga lépcsőn. - Biztos jól kijövök, majd velük. Köszönöm, hogy megmutatta a szobám és a kis beszélgetést. Viszlát. - köszönök el tőle, majd elfoglalom a szobát. Nem túl nagy, de nem is számítottam többre. Csak a szükséges berendezés. Ágy, szekrény és egy asztal. Minimális dolgok.