Lépteim nyomán, alig hallhatóan zörren az avar. Valahogy a Déli Királyság hegységében járhatok, jelenleg mindenféle cél nélkül, hisz egyelőre nem volt más gondom, mint járni a vidéket érdekesebbnél érdekesebb holtestek után nézni. Sok mindenen mentem már keresztül, és már jóval tapasztaltabb lettem, mint mikor még nekikezdtem a kalandozásaimnak, de ez még mindig nem elég! A Kaszás éhsége csillapíthatatlan, és én messze nem elegendő vért ontottam ki. Először fel sem fogtam a kis csillanást, a szemem sarkából, de amikor másodjára is megcsillant a tárgy, már felkeltette az érdeklődésem. Egy barlang szája előtt álltam, nem messze tőlem meg valamiféle ismeretlen krómos tárgy volt, bár hogy mi azt innen nem tudtam kivenni. Indultam is, hogy megvizsgáljam, ezzel is elfoglalva magam. De alig léptem párat, egy ütés terített le a lábamról, és kicsivel odébb taszajtott, mint alapjáraton voltam. Morogva emelkedek fél térdre fájó gyomromat markolászva, de ahogy felpillantom a fájdalom szinte el is tűnik, ahogy a harci mámor átjárja testem. Egy gólem állt felettem… és ez azt jelenti, hogy ismét valami nyalánkság lehet a közelbe, hisz miért állítana ide valaki egy gólemet. Csúnya végem lett volna, ha gólem rögtön támadt volna, de egyelőre a reakciómat figyeli, gondolom. Így viszont megadta a kezdő lendületet. Ujjaimat a földre helyezve, a talajba vezettem nekromanciámat, és rögtön bele is kezdtem az idézésbe. Hamarosan egy csontváz bújik elő tőlem nem messze, majd miután amaz felállt, harcba indult a gólem felé. Egyelőre csak érdeklődve figyelem a kimenetelt, és bár tisztában vagyok a gólemek erejékről szóló pletykákról, de ezt a példányt előbb meg kell figyelnem mielőtt bármit is tehetnék. Így legalább, ha mást nem a gyorsaságát megfigyelhetem.