Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Név: Nessaris Maera
Faj: Démon
Frakció: Dél (talán)
Kaszt: Kísértő/Csábdémon
Nem: Nő
Kor: 4 év
Kinézet: Világos bőrű, 20-as évei elején járó, rendkívül csinos, érett nőre emlékeztet. Körülbelül 170cm magas lehet, homokóra alakjával, és általában néhány szabadon hagyott bőrfelületével vonzza a férfi pillantásokat. Szája kissé vöröses, de nem kirívó. Szeme színe talán közelebb van a narancssárgához, mint a barnához, lágyan világító hatást keltve. Jobb szeme körül néhány fekete pikkely szerű képződmény található, legkönnyebben erről ismerhető fel démoni mivolta. Ugyan van rövid, kunkori szarva is a füle fölött, azonban ez az ébenfekete hajával egyező színe miatt könnyen beleolvad göndör fürtjeibe, még ha azt nem is futtatja át a szarvai tetején. Haja vége enyhén vöröses színben pompázik, első sorban amikor csillog, olyan, kissé kísérteties hatást keltve, mintha folyamatosan a vérhold sugarai tükröződnének rajta. Szárnya egyáltalán nincs. Ruhájában általában elrejti a vékony, de hosszú, másfél méteres farkát, melyet rövid, bársonypuha, fekete szőr borít. Ruha ügyileg a fekete és vörös a két kedvenc színe, némi arannyal vegyítve. Mivel azonban az arany elég drága, nem sok ilyen ruhája van, nagy sajnálatára. A kedvencei az estélyik, hosszú, földig érő, combnál kivágott résszel. Ezek túl könnyen koszolódnak, és nem praktikusak, szóval ritkán látható ezekben. Igen rövid nadrágban, vagy combközépig érő szoknyában lehet a legtöbbször megpillantani, ez utóbbi mellé előszeretettel hord combfixet, vagy hasonló hosszúságú csizmát. Felülre ezzel ellentétben nem teljesen a testéhez simuló ruhákat hord, inkább valamilyen kissé lenge öltözéket, amiben ennek ellenére jól látszódnak a vonalai. Olyan ruhákat preferál, amiben nem takarja semmi a vállát, vagy pedig jó kilátás nyílik a keblére. Ritkán olyat is magára ölt, amiben a hasa marad szabadon, azonban ezek közül sosem mindegyik, nem akar túlzottan ribancosnak tűnni. (Másrészt pedig élvezi, ha nem csak egyszerűen vágyakoznak utána, hanem jobban akarják vetkőztetni, már csupán azért is, hogy megpillanthassák csodás testének több részletét is.) A ruháin nem szereti a túl nagy egysíkú részeket, inkább legyen rajtuk valamilyen jelentés nélküli motívum, például virág, tűz, vagy sárkány. Előszeretettel visel ékszereket, szinte minden mennyiségben. Fülbevaló, nyakék, karperecek, bokalánc, hajtű, és még sok más. Természetesen nem szeret sem megfázni, sem elázni, így nagy hidegben hosszú nadrágot, és valamilyen vastagabb kabátot ölt magára, esőben pedig valamilyen köpenyt, még akkor is, ha így nem tündökölhet teljes pompájában.
Jellem: Általában kissé visszahúzódó, ugyanis volt már rossz tapasztalata, amikor a démoni mivolta miatt támadtak rá. A farkát (amivel rendkívül ügyesen bánik) is e miatt a ruhája alatt elrejtve szokta tartani, általában megpróbálja titkolni mivoltát. Mivel azonban kéjdémon, és így ki nem találná ki, hogy mi a kedvenc szórakozása, elkerülhetetlen, hogy páran megtudják, hogy mi is ő. Ilyenkor azonban egyáltalán nem próbálja meg titkolni kilétét, a kiszemelt "prédája" becserkészése közbe szereti felfedni démoni mivoltát két okból is. Az egyik, hogy jobb ha még korán derül ki mintha csak az ágyban, a másik, hogy tapasztalatok alapján néhány ember könnyebben rávehető egy futó éjszakára, ha tudják, hogy valami különlegesre számíthatnak, valamire olyan jóra, ami nem történik meg velük minden nap. Természetesen vannak olyanok is, akik egyből elfordulnak tőle, de ők egyébként is kihátrálnának a kalandból később, és így az idejét sem vesztegeti fölöslegesen. Az ágyban számára nincsen tabu, és néha ezzel is reklámozza magát. Nem jellemző, de ha szükséges, akkor hajlandó keményebb eszközökhöz is folyamodni a cél érdekében, főleg ha már régen volt társasága az éjszakára. Itt fontos lenne megjegyezni, hogy van egy érdekes fétise, az átkok. Ez az ezesetek igen nagy többségében csupán a fajok átkát takarja, tehát a sötét tündéket, valamint a vámpírokat. Továbbá szereti összekötni a kellemeset a hasznossal, és így pénzt, vagy szívességeket gyűjteni. Szeretne nagy vagyont és egy egész háremet gyűjteni magának, hogy ne kelljen mást csinálnia, csak élveznie az ... életet? Azonban ehhez hosszú és rögös, küzdelmekkel teli út vezet, amit szeret kerülni. Egyenlőre egy igaz csodálót szeretne szerezni valahonnan, aki megvívja helyette ezen küzdelmek egy részét, és éjszakára is biztos partnere lenne, de ilyet még nem talált. Természetesen a monogámia szóba sem jöhet részéről, több okból is: fő a változatosság, annál nagyobb az étvágya, és élvezi az emberek bűnbe vitelét is. Nem veti meg a szórakozás más módját sem, de lehetőleg csak annyit iszik vagy gombázik, hogy még ép eszénél maradjon, bár nem régiben megfogadta, hogy ezeket megpróbálja kerülni. Magabiztos a szépségében és tudásában egyaránt, ambíciózus, de könnyű eltéríteni a céljai elérése közben, és jobban kerüli a konfliktusokat a kelleténél. Legalábbis egy kicsit. Büszke teremtmény, azonban - hacsak nem túl nagy sértést vágnak hozzá, és kedveseihez - veszekedés közben sokszor ő enged, főleg ha egyébként valami komolyabb balhé, verekedés, vagy pláne vérontás van kilátásban. Ezt szeretné elkerülni, de főleg a (még nem létező) háreme tagjainak komolyabb sérülését. Az elképzelése szerint azon kívül, hogy ők hárem, a fejlődésüket, kiteljesedésüket segíti, miközben ők vagyonhoz és hírnévhez segítik, ezzel közelebb juttatva a könnyű, gondtalan, bűnös élvezetekkel teli világa felé.
Előtörténet:
Ébredésemkor egy mezőn tértem magamhoz. Hogy hol voltam, vagy hogy hogy kerülhettem oda, fogalmam sem volt. Annyit tudtam, hogy a nevem Nessaris Maera, és hogy démon vagyok. De ez mit jelent? Délkelet felé a horizonton egy kisebb település látszott, úgyhogy elindultam arra felé. Éppen napnyugtára értem oda. Egy kisebb fogadó volt csak a városban, úgyhogy oda tértem be. Hamar észrevették, hogy egy démon került közébük, és el is kergettek, én pedig még azt sem értettem, hogy mi a bajuk velem. Így töltöttem az első éjszakámat étlen, szomjan, egy fa tövében kuporogva valaki olyanról álmodva, aki ott melengetne. Csak később tudtam meg, hogy mekkora szerencsém volt, hogy ez után délre indultam el, ugyanis másnap egy keresztes lovag érkezett abba a településbe, és elindult engem keresni, hogy végezzen velem. Délre indulva, a Nordenflusson átkelve, két nappal később egy kissé nagyobb településbe értem, amit elég vegyesen laktak a különböző fajok. Ide már sokkal óvatosabban mentem, a farkamat és a szarvamat is elrejtve, bár feleslegesen. Az itteni lakosok nagyvonalakban elmagyarázták a helyzetet, és hogy nem akarok északra menni, este pedig egy ember meghívott vacsorára és az ágyába, amit köszönettel el is fogadtam. Másnap felkerestem a helyi bordélyt, aminek a gazdája örömmel adott munkát, bár ez az ott dolgozó lányoknak egyáltalán nem tetszett. Egy hét után, ami alatt sikerült pénzt gyűjtenem egy normálisabb, csinos ruhára, illetve némi zsebpénzt élelemre, szállásra, elindultam megkeresni a démonok birodalmát. Mivel nem telepedtek le, így több hónapba is tellet megtalálnom őket, hogy csatlakozhassak hozzájuk. Itt úgy bántak velem mint bárki mással, nem néztek ki maguk közül, és mindig volt valakim. Valamért azonban sohasem voltam ezzel igazán elégedett. Talán azért, mert sokan csak ki akartak használni, talán más okokból, nem tudom. Évekig próbálkoztam, azonban végül csak ott hagytam őket, hogy saját utamra induljak. Az ott töltött idő során sokukat megismertem legalábbis felszínesen, bár a nagyobb rangúakkal keveset találkoztam. Hellenburgba vettem az irányt, hogy ott örömlányként keressem a kenyeremet. Ekkor tudtam meg, hogy elég sok sajnálatos dolog történt, miközben a démon birodalomban próbáltam meg saját szerény kis életemet élni, többek közt a tündék, és sötét tündék kivonulása. Ekkor tájt csak úgy faltam az életet. Pontosabban a férfiakat, az alkoholt, a gombát, meg minden féle gyenge tudatmódosító szert. Közben próbálkoztam hasonló élettel a mocsárvidék szélén is, ahol több vámpírral találkozhatok, ha már a sötét tündék ilyen ritkává váltak, azonban ez nem volt túl sikeres kitérő, így visszatértem Hellenburgba. Ekkor volt pár alkalom, hogy nem a munka jött helybe, hanem én. Volt, hogy előre rendeltek nőket a buliba, például legénybúcsúba, és pár ilyet szívesen bevállaltam. Nem értem egyébként miért vannak úgy oda az emberek Istenért, meg miért üldöznek engem és a többi démont ennyire, ők is épp annyira vétkesek. Azt hiszem erre mondják, hogy vizet prédikál, bort iszik. Bár eddig ez volt "életem" legboldogabb időszaka, mégsem voltam ezzel elégedett. Voltak visszatérő vendégeim, nem is egy, de ez egyáltalán nem olyan, mint egy hárem. Ez csak szex, ami jó meg minden, de nem tettek értem semmit, nem szereztem nagy vagyont, nem kerültem előrébb semmivel sem. Csupán az emberek szeszélyeinek kitéve, egy egyszerű élvezeti árucikk voltam, amit könnyen lecserélhetnek. Többet akarok! Egész vagyonra szert tenni, háremet, magánhadsereget, sötét tündéket és vámpírokat, kastélyt, hírnevet, meg mindent. Megfogadva, hogy jobban fogok spórolni, ott hagytam a fix munkahelyemet, hogy kalandosabb életet éljek, több emberrel találkozzak. Sikeresen le is szoktam a legtöbb dologról, csupán az alkohol maradt (meg persze a lepedőharc). Alkalmi partnereket az utam során legtöbbször esténként a fogadókban szerzek, bár már volt, hogy olyan vidéken jártam, ahol a démonokat nagyon kinézik maguk közül az emberek annak ellenére is, hogy az országban hivatalosan megtűrnek minket. Ekkor történt, amire egyáltalán nem vagyok büszke, hogy kiéheztem annyira, hogy valakit akarata ellenére rángattam be az ágyamba. Egyszerűen megcsókoltam, és a mágiám segítségével a rabszolgámmá tettem. Reggelre e miatt már rosszul éreztem magam, de ennek ellenére még a pénzét is magammal vittem, mielőtt a mágiám hatása elszállt volna. E miatt biztos haragszik rám, és az is lehet, hogy megütöm még miatta a bokámat, de már nagyon fel kellett valakinek tölteni az elemeket a lábam közt. Azt sem tagadhatja, hogy élvezte, az ilyen dolgokon könnyen átlátok. Szerencsére néhány hét elteltével sem volt ennek semmilyen következménye, úgyhogy azt hiszem később sem lesz.
Faj: Démon
Frakció: Dél (talán)
Kaszt: Kísértő/Csábdémon
Nem: Nő
Kor: 4 év
Kinézet: Világos bőrű, 20-as évei elején járó, rendkívül csinos, érett nőre emlékeztet. Körülbelül 170cm magas lehet, homokóra alakjával, és általában néhány szabadon hagyott bőrfelületével vonzza a férfi pillantásokat. Szája kissé vöröses, de nem kirívó. Szeme színe talán közelebb van a narancssárgához, mint a barnához, lágyan világító hatást keltve. Jobb szeme körül néhány fekete pikkely szerű képződmény található, legkönnyebben erről ismerhető fel démoni mivolta. Ugyan van rövid, kunkori szarva is a füle fölött, azonban ez az ébenfekete hajával egyező színe miatt könnyen beleolvad göndör fürtjeibe, még ha azt nem is futtatja át a szarvai tetején. Haja vége enyhén vöröses színben pompázik, első sorban amikor csillog, olyan, kissé kísérteties hatást keltve, mintha folyamatosan a vérhold sugarai tükröződnének rajta. Szárnya egyáltalán nincs. Ruhájában általában elrejti a vékony, de hosszú, másfél méteres farkát, melyet rövid, bársonypuha, fekete szőr borít. Ruha ügyileg a fekete és vörös a két kedvenc színe, némi arannyal vegyítve. Mivel azonban az arany elég drága, nem sok ilyen ruhája van, nagy sajnálatára. A kedvencei az estélyik, hosszú, földig érő, combnál kivágott résszel. Ezek túl könnyen koszolódnak, és nem praktikusak, szóval ritkán látható ezekben. Igen rövid nadrágban, vagy combközépig érő szoknyában lehet a legtöbbször megpillantani, ez utóbbi mellé előszeretettel hord combfixet, vagy hasonló hosszúságú csizmát. Felülre ezzel ellentétben nem teljesen a testéhez simuló ruhákat hord, inkább valamilyen kissé lenge öltözéket, amiben ennek ellenére jól látszódnak a vonalai. Olyan ruhákat preferál, amiben nem takarja semmi a vállát, vagy pedig jó kilátás nyílik a keblére. Ritkán olyat is magára ölt, amiben a hasa marad szabadon, azonban ezek közül sosem mindegyik, nem akar túlzottan ribancosnak tűnni. (Másrészt pedig élvezi, ha nem csak egyszerűen vágyakoznak utána, hanem jobban akarják vetkőztetni, már csupán azért is, hogy megpillanthassák csodás testének több részletét is.) A ruháin nem szereti a túl nagy egysíkú részeket, inkább legyen rajtuk valamilyen jelentés nélküli motívum, például virág, tűz, vagy sárkány. Előszeretettel visel ékszereket, szinte minden mennyiségben. Fülbevaló, nyakék, karperecek, bokalánc, hajtű, és még sok más. Természetesen nem szeret sem megfázni, sem elázni, így nagy hidegben hosszú nadrágot, és valamilyen vastagabb kabátot ölt magára, esőben pedig valamilyen köpenyt, még akkor is, ha így nem tündökölhet teljes pompájában.
Jellem: Általában kissé visszahúzódó, ugyanis volt már rossz tapasztalata, amikor a démoni mivolta miatt támadtak rá. A farkát (amivel rendkívül ügyesen bánik) is e miatt a ruhája alatt elrejtve szokta tartani, általában megpróbálja titkolni mivoltát. Mivel azonban kéjdémon, és így ki nem találná ki, hogy mi a kedvenc szórakozása, elkerülhetetlen, hogy páran megtudják, hogy mi is ő. Ilyenkor azonban egyáltalán nem próbálja meg titkolni kilétét, a kiszemelt "prédája" becserkészése közbe szereti felfedni démoni mivoltát két okból is. Az egyik, hogy jobb ha még korán derül ki mintha csak az ágyban, a másik, hogy tapasztalatok alapján néhány ember könnyebben rávehető egy futó éjszakára, ha tudják, hogy valami különlegesre számíthatnak, valamire olyan jóra, ami nem történik meg velük minden nap. Természetesen vannak olyanok is, akik egyből elfordulnak tőle, de ők egyébként is kihátrálnának a kalandból később, és így az idejét sem vesztegeti fölöslegesen. Az ágyban számára nincsen tabu, és néha ezzel is reklámozza magát. Nem jellemző, de ha szükséges, akkor hajlandó keményebb eszközökhöz is folyamodni a cél érdekében, főleg ha már régen volt társasága az éjszakára. Itt fontos lenne megjegyezni, hogy van egy érdekes fétise, az átkok. Ez az ezesetek igen nagy többségében csupán a fajok átkát takarja, tehát a sötét tündéket, valamint a vámpírokat. Továbbá szereti összekötni a kellemeset a hasznossal, és így pénzt, vagy szívességeket gyűjteni. Szeretne nagy vagyont és egy egész háremet gyűjteni magának, hogy ne kelljen mást csinálnia, csak élveznie az ... életet? Azonban ehhez hosszú és rögös, küzdelmekkel teli út vezet, amit szeret kerülni. Egyenlőre egy igaz csodálót szeretne szerezni valahonnan, aki megvívja helyette ezen küzdelmek egy részét, és éjszakára is biztos partnere lenne, de ilyet még nem talált. Természetesen a monogámia szóba sem jöhet részéről, több okból is: fő a változatosság, annál nagyobb az étvágya, és élvezi az emberek bűnbe vitelét is. Nem veti meg a szórakozás más módját sem, de lehetőleg csak annyit iszik vagy gombázik, hogy még ép eszénél maradjon, bár nem régiben megfogadta, hogy ezeket megpróbálja kerülni. Magabiztos a szépségében és tudásában egyaránt, ambíciózus, de könnyű eltéríteni a céljai elérése közben, és jobban kerüli a konfliktusokat a kelleténél. Legalábbis egy kicsit. Büszke teremtmény, azonban - hacsak nem túl nagy sértést vágnak hozzá, és kedveseihez - veszekedés közben sokszor ő enged, főleg ha egyébként valami komolyabb balhé, verekedés, vagy pláne vérontás van kilátásban. Ezt szeretné elkerülni, de főleg a (még nem létező) háreme tagjainak komolyabb sérülését. Az elképzelése szerint azon kívül, hogy ők hárem, a fejlődésüket, kiteljesedésüket segíti, miközben ők vagyonhoz és hírnévhez segítik, ezzel közelebb juttatva a könnyű, gondtalan, bűnös élvezetekkel teli világa felé.
Előtörténet:
Ébredésemkor egy mezőn tértem magamhoz. Hogy hol voltam, vagy hogy hogy kerülhettem oda, fogalmam sem volt. Annyit tudtam, hogy a nevem Nessaris Maera, és hogy démon vagyok. De ez mit jelent? Délkelet felé a horizonton egy kisebb település látszott, úgyhogy elindultam arra felé. Éppen napnyugtára értem oda. Egy kisebb fogadó volt csak a városban, úgyhogy oda tértem be. Hamar észrevették, hogy egy démon került közébük, és el is kergettek, én pedig még azt sem értettem, hogy mi a bajuk velem. Így töltöttem az első éjszakámat étlen, szomjan, egy fa tövében kuporogva valaki olyanról álmodva, aki ott melengetne. Csak később tudtam meg, hogy mekkora szerencsém volt, hogy ez után délre indultam el, ugyanis másnap egy keresztes lovag érkezett abba a településbe, és elindult engem keresni, hogy végezzen velem. Délre indulva, a Nordenflusson átkelve, két nappal később egy kissé nagyobb településbe értem, amit elég vegyesen laktak a különböző fajok. Ide már sokkal óvatosabban mentem, a farkamat és a szarvamat is elrejtve, bár feleslegesen. Az itteni lakosok nagyvonalakban elmagyarázták a helyzetet, és hogy nem akarok északra menni, este pedig egy ember meghívott vacsorára és az ágyába, amit köszönettel el is fogadtam. Másnap felkerestem a helyi bordélyt, aminek a gazdája örömmel adott munkát, bár ez az ott dolgozó lányoknak egyáltalán nem tetszett. Egy hét után, ami alatt sikerült pénzt gyűjtenem egy normálisabb, csinos ruhára, illetve némi zsebpénzt élelemre, szállásra, elindultam megkeresni a démonok birodalmát. Mivel nem telepedtek le, így több hónapba is tellet megtalálnom őket, hogy csatlakozhassak hozzájuk. Itt úgy bántak velem mint bárki mással, nem néztek ki maguk közül, és mindig volt valakim. Valamért azonban sohasem voltam ezzel igazán elégedett. Talán azért, mert sokan csak ki akartak használni, talán más okokból, nem tudom. Évekig próbálkoztam, azonban végül csak ott hagytam őket, hogy saját utamra induljak. Az ott töltött idő során sokukat megismertem legalábbis felszínesen, bár a nagyobb rangúakkal keveset találkoztam. Hellenburgba vettem az irányt, hogy ott örömlányként keressem a kenyeremet. Ekkor tudtam meg, hogy elég sok sajnálatos dolog történt, miközben a démon birodalomban próbáltam meg saját szerény kis életemet élni, többek közt a tündék, és sötét tündék kivonulása. Ekkor tájt csak úgy faltam az életet. Pontosabban a férfiakat, az alkoholt, a gombát, meg minden féle gyenge tudatmódosító szert. Közben próbálkoztam hasonló élettel a mocsárvidék szélén is, ahol több vámpírral találkozhatok, ha már a sötét tündék ilyen ritkává váltak, azonban ez nem volt túl sikeres kitérő, így visszatértem Hellenburgba. Ekkor volt pár alkalom, hogy nem a munka jött helybe, hanem én. Volt, hogy előre rendeltek nőket a buliba, például legénybúcsúba, és pár ilyet szívesen bevállaltam. Nem értem egyébként miért vannak úgy oda az emberek Istenért, meg miért üldöznek engem és a többi démont ennyire, ők is épp annyira vétkesek. Azt hiszem erre mondják, hogy vizet prédikál, bort iszik. Bár eddig ez volt "életem" legboldogabb időszaka, mégsem voltam ezzel elégedett. Voltak visszatérő vendégeim, nem is egy, de ez egyáltalán nem olyan, mint egy hárem. Ez csak szex, ami jó meg minden, de nem tettek értem semmit, nem szereztem nagy vagyont, nem kerültem előrébb semmivel sem. Csupán az emberek szeszélyeinek kitéve, egy egyszerű élvezeti árucikk voltam, amit könnyen lecserélhetnek. Többet akarok! Egész vagyonra szert tenni, háremet, magánhadsereget, sötét tündéket és vámpírokat, kastélyt, hírnevet, meg mindent. Megfogadva, hogy jobban fogok spórolni, ott hagytam a fix munkahelyemet, hogy kalandosabb életet éljek, több emberrel találkozzak. Sikeresen le is szoktam a legtöbb dologról, csupán az alkohol maradt (meg persze a lepedőharc). Alkalmi partnereket az utam során legtöbbször esténként a fogadókban szerzek, bár már volt, hogy olyan vidéken jártam, ahol a démonokat nagyon kinézik maguk közül az emberek annak ellenére is, hogy az országban hivatalosan megtűrnek minket. Ekkor történt, amire egyáltalán nem vagyok büszke, hogy kiéheztem annyira, hogy valakit akarata ellenére rángattam be az ágyamba. Egyszerűen megcsókoltam, és a mágiám segítségével a rabszolgámmá tettem. Reggelre e miatt már rosszul éreztem magam, de ennek ellenére még a pénzét is magammal vittem, mielőtt a mágiám hatása elszállt volna. E miatt biztos haragszik rám, és az is lehet, hogy megütöm még miatta a bokámat, de már nagyon fel kellett valakinek tölteni az elemeket a lábam közt. Azt sem tagadhatja, hogy élvezte, az ilyen dolgokon könnyen átlátok. Szerencsére néhány hét elteltével sem volt ennek semmilyen következménye, úgyhogy azt hiszem később sem lesz.
