Noira Floinn helyzetjátékai

Noira ugyebár hajthatatlan volt olyan tekintetben, hogy harcosnak tanul és ebben senki nem akadályozhatja meg. De mi lett volna, ha a végtelen nyüstölés hatására mégiscsak beadja a derekát, és más utat választ? Mit választott volna, hol lenne most és hogyan változott volna meg a története?

Elfáradtam a küzdelemben, hogy jó harcos váljon belőlem, így nem túl sok kedvvel, de felhagyok az edzésekkel, amiket Kirion ugyanúgy visz tovább, hiszen az ő célja a legkiválóbb katonának lenni és feljebb jutni a ranglétrán. Én csak harcos akartam lenni, olyan akartam lenni, mint ő, de rá kellett jönnöm, hogy nem érek fel hozzá. Én nő vagyok, törékenyebb és nem is megy olyan rosszul a főzés sem, ami ugyebár női dolog. Reggel sokáig aludtam és kihagytam az edzést is, azt hitték beteg vagyok, ezért anya feljött a szobámba és egyből a homlokomra tette a kezét és hátrasimította a hajam az arcomból. Morogva ébredtem fel és nyitottam ki a szemeimet. Régen aludtam már ennyire sokat és ilyen jól.
- Mit akarsz anya? Miközben ásítok a kezem használata nélkül bele a nagyvilágba kinézek az ablakon és észreveszem, hogy már kisütött a nap. Hát ez lehet az oka, hogy bejött felkelteni, nem szoktam ilyet csinálni. Észre sem vettem, de ásítozás közben még nyújtózkodtam is és felültem.
- Rosszul vagy Noira? Valami baj van kicsim? Aggodalmasan néz rám én meg csak elmosolyodom és visszadőlök hátra a puha párnámba.
- Nincs semmi bajom anya, csak lemondtam arról, hogy harcos legyek. Sóhajtok szomorúan, mert nem örülök ennek, de kénytelen voltam. Innentől megkezdődhet a nevelem, hogyan legyek nőies, kecses és kifinomult. Látom az arcán a kitörő örömöt, amit megpróbál kicsit palástolni, elvégre tudja, hogy számomra ez nem jó dolog még egyelőre.
- Rendben van, odalenn leszek és várlak, pihenj nyugodtan. Homlokon csókol és magamra hagy. Nincs kedvem még felkelni, így lustálkodom egy kicsit, mielőtt lemennék. A szokásos nadrág és ing ruha összeállításomhoz nyúlok, majd eszembe jut, hogy már nem sokáig fogok nadrágot hordani, mert a nők szoknyában járnak inkább. De nem egy nap alatt kell megváltoznom, csak szépen lassacskán. Lemegyek reggelizni, ahol a férfiakkal már nem találkozom, ők már kint dolgoznak, ahogyan én is tettem régebben. Most azonban már nem fogok bálákat pakolni és füvet kaszálni, ideje megváltozni.
- Kösd össze a hajadat Noira. A kezembe nyom egy masni anya, aminek annyira nem örülök, de lófarokba összekötöm a hajam. Nagyon kényes az ilyesmire, elvégre az ételben ne legyen semmi, ami nem odaillő. A reggelim elfogyasztása közben vázolja, hogy reggel főzünk, délután mosogatunk, eltörölgetek és utána varrni tanulhatok, mert az fontos. Már most elegem van az egészből, de mi más választásom van? Semmi. Rendes férjem csak úgy lesz, ha mindenhez értek. Anya kiküldött egy csirkéért, hogy végezzek vele és kopasszam meg. Jön utánam persze, mert még sosem csináltam ilyesmit. Megfogom a leglustább tyúkot, még véletlenül sem azt, ami egyből hozzám rohan és követ. Remélem sosem jön el az idő, hogy őt kelljen megennünk, Kiscsibe korától babusgattam és játszottam vele, már amennyire a csirkékkel lehet ilyesmit, de amúgy lehet. Megfogtam hát valaki mást és kivittem. Anya egy kést adott és egy tál van a kezében.
- A torkánál vág el és hagyd, hogy ebbe csorogjon a vére. Egek, ha tudom, hogy ez ennyire nehéz. Az rendben volt, hogy harcos akartam lenni, de abba még nem gondoltam bele, hogy mások vérét kioltsam. Megteszem amit kér és kicsit gyilkosnak érzem magam. Nem tudtam, hogy ez is a nők dolga, ahogyan sok mást sem. Annyira természetes volt mindeddig, hogy étel kerül az asztalra, az ágyak be vannak vetve, a ruhák tiszták és szépen össze vannak hajtva és rend és tisztaság van mindenhol. Miután sikerül megkopasztanom a csirkét úgy nézek ki, mint egy tollpárna. A hajamban, az arcomra tapadva, mindenhol pelyhes tollak vannak. Nekiestem, ahogy gondoltam, csak a végén mutatta meg anya, hogy lett volna gyorsabb és egyszerűbb. Legszívesebben homlokon csaptam volna magam, de mindegy, mert kész és amíg rendbe szedem magam, meg a pajta azon részét, ahol ültem és minden tiszta toll, utána csatlakozom hozzá.
- Most feldolgozzuk a csirkét. Egy késsel neki is lát feldarabolni, magyaráz, hogy hol vannak csontok és hol miként vágjam majd fel, a végén hozzáteszi, hogy legközelebb én csinálom. Remek, a felét már most elfelejtettem, de mindegy, úgy is segíteni fog tudom jól. Ezek után nekiállok zöldségeket hámozni, megmosni felszeletelni. Ebben már korábban is segítettem, így nem nagy kihívás, amíg nem kapok egy hagymát, hogy kockázzam fel. Leszedem a héját és utána félbevágom. Érzem, hogy valami nem jó, mindig mindenki megkönnyezi ami ezután jön, de én már most is könnyezem. Micsoda átkozott szemfacsaró zöldség már ez? Nekilátok, majd muszáj vagyok megállni, mert már nem látok a könnyektől és a kezemmel nem szeretnék a szemem nyúlni. A vállamban megtörlöm a szemeim és ismét nekilátok. Az egész egy szörnyű gyötrelem, mikor kész, sietősen távozok kezet mosni és még az arcom is felfrissítem. Mikor visszaérek anya bazsalyog rám, neki valahogy mulatságos az egész, nekem egyelőre csak szenvedés, aminek csak később lesz meg a hatása.
- Legközelebb igyál egy kis vizet és hagyd a szádban az segít, meg ha vízzel megmosod a hagymát kicsim. Kicsit szúrósan nézek rá, amire ő elneveti magát. Direkt csinálja most ezt velem, a sok évnyi győzködés miatt, hogy nem adtam be a derekam. Akkor ezekkel már tisztában lennék. Az ebéd készítésének a többi része már könnyű és gyorsan megvan szerencsére. Ezek után ebédnél végre együtt a család és eszegetünk. Nem szól senki az edzések miatt, Kirionnal hosszasan megbeszéltük amúgy is a döntésemet, és azt mondta, támogat benne, hiszen mégiscsak lány vagyok.
A délután nagy részét varrással töltöttem, nem megy valami szépen, meg elég unalmas is, de anya közben az illemről prédikált és vissza is kérdezett. Nem elég a varrásra figyelnem, még beszélgetnem is kell vele, meg tanulni. Párszor megszúrtam az ujjam emiatt, már tudtam, hogy ennek később jelentősége lesz. Később elmegyünk a reggel kimosott ruhákért, ahol anya megjegyzik, hogy korábban kell holnap kelnem, hogy ebbe is részt vegyek. Bemegyünk, szépen összehajtogatjuk és az asztalon gyűjtjük. Ami nem tetszik neki szétszedi és visszaadja, hogy kezdjem újra. Most már morgok is, mert kezdem úgy érezni, direkt ingerel, ahelyett, hogy örülne, hogy ezt csinálom.
- Ne morogj, nem illő, sokkal türelmesebbnek kell lenned. Remek, gondolom magamban, elvégre akkor ez is egy lecke és egész nap erre az egy kijelentésre játszott. Hát legyen akkor, nem olyan fárasztóak ezek a dolgok, így sokkal frissebben fekszem le aludni és bár nem túl korán, de hamar ébredek fel.

Minden nap új feladatok és új kihívások vártak rám. Mára már egy kifinomult szép tünde nő lett belőlem, aki alig tudja lerázni a flörtölő férfiakat a közeléből. Persze van, akiket nem is szeretnék, leginkább Kirion barátait szeretem a legjobban, de nehéz dönteni közülük végül kit válasszak. Mozdulataim kecsesek és megtanultam, mikor kell csendben maradni és nem jártatom a számat sem feleslegesen. Így kicsit titokzatosnak tűnhetek, de végtére is ez kell a férfiaknak úgy tűnik. Anya remek munkát végzett velem, azóta már magamnak varrok ruhákat és a konyhában is néha kísérletezem fűszerekkel, egy egyéb dolgokkal, nagyon sok finom dolgot lehet így összehozni, amik egyediséget adnak az ételnek. Szokták mondani, hogy a hasuknál lehet megfogni a másik nemet, hát ez is teljes mértékben igaz nálunk. Jó hírem van, tisztességes vagyok és bár nagyon vágyom azt az első csókot, még senkinek sem hagytam ellopni azt az ajkaimról. Örülök, hogy felhagytam a harcolással, rémes dolgokat lehet hallani küzdelmekről, a bátyámék sokat mesélnek. Itt Hellenburgban sokkal jobb élni, nem olyan veszélyes, igaz az emberek néha beszólnak, de nem nagyon érdekelnek, csak kedvesen szép napot kívánok neki és megyek tovább.

Őszintén meglepett, hogy ilyen klasszikus, archaikus női szerepbe került Noira, de a feladatot tökéletesen teljesítetted. A stilisztikáról beszéltünk discordon, így abba most nem megyek bele, a tartalom viszont nagyon korrekt és élethű. Jöjjön is a következő:

Maradjunk ezen a nem akarásnak nyögés a vége vonalon, egy kis csavarral. Az eredeti történetben ugye Noira volt az, aki a családból nem volt hajlandó a neki szánt utat követni, de mi lett volna, ha másként alakul? Ha Kirion egyszer csak félrehívja egy edzés alatt, és közli, hogy ő nem is akar harcos lenni, nem akar háborúkban meghalni és embereket ölni. Helyette bárd szeretne lenni, vándor dalnok, csak nem tudja hogyan mondja meg otthon. Mit tenne Noira ebben a helyzetben? Segítene a bátyjának? Hogyan?