A vámpírok mellett sok faj volt a vidéken aki foglalkozott a kovácsolás művészetével és stílusaikban nagyon is eltéértek egymástól. Sokan azt gondolták, hogy az ő stílusuk a legjobb ezért azt kell megtanulniuk, de én nem így gondoltam. Minden tudásra szükség van. Levelet írtam hát egy tünde kovácsnak, Freiának, de válasz nem érkezett. Arra gondoltam, talán megnézhetném Hellenburgot és fel is kereshetem a kovácsot, hátha csak elkeveredett a levél.
A város fürdött a délutáni nap fényében, a város pora úgy emelkedett a magasba, akár egy nagy főnix madár, amely meggyulladni készül. Láttam szegényebb embereket cipekedni, katonákat rendet fenntartani, tolvajokat lopni és a sikátorokban rossz arcokat az emberek energiáit elszívni. Láttam valakit az életéért könyörögni és láttam részegeket ahogyan egymás hegyén hátán dülöngéltek. Ilyen hát egy város, ami nem a vámpíroké. A tiszta és sötét, barátságos torony helyett, ahol az emberek viszonylag jól élnek, itt kosz mocsok ármány és szörnyűség ahová csak néztem, Amikor a városba érkeztem, éhe lettem, de ezt látva elment az étvágyam és helyette csak forgott a gyomrom magában.
Amikor végre megtaláltam a kovácsműhelyt amit kerestem, egy kicsit felvidultam, mert barátságos volt és nagyon egyszerű. Nebelturm agyon díszített műhelyei helyett, végre láthatok egy egyszerűbbet is. Éppen nem dolgozott senki ezért bekopogtam az ajtón.
A város fürdött a délutáni nap fényében, a város pora úgy emelkedett a magasba, akár egy nagy főnix madár, amely meggyulladni készül. Láttam szegényebb embereket cipekedni, katonákat rendet fenntartani, tolvajokat lopni és a sikátorokban rossz arcokat az emberek energiáit elszívni. Láttam valakit az életéért könyörögni és láttam részegeket ahogyan egymás hegyén hátán dülöngéltek. Ilyen hát egy város, ami nem a vámpíroké. A tiszta és sötét, barátságos torony helyett, ahol az emberek viszonylag jól élnek, itt kosz mocsok ármány és szörnyűség ahová csak néztem, Amikor a városba érkeztem, éhe lettem, de ezt látva elment az étvágyam és helyette csak forgott a gyomrom magában.
Amikor végre megtaláltam a kovácsműhelyt amit kerestem, egy kicsit felvidultam, mert barátságos volt és nagyon egyszerű. Nebelturm agyon díszített műhelyei helyett, végre láthatok egy egyszerűbbet is. Éppen nem dolgozott senki ezért bekopogtam az ajtón.