[Magánjáték] The Sound of Silence II. - Noira&Gerard

Mint mindig korán reggel ébredt fel még a nap előtt. Freia elengedte, bár nem mondott el neki minden lényeges dolgot, de láthatta mennyire izgatott, így szabad utat kapott. Halk léptekkel indul meg lefelé a lépcsőn, hogy ott hideg vízzel leöblítse az arcát és kicsit megcsapkodja azt utána. Frissebbnek sem nézhetne ki, bár az is és nagyon, de nagyon izgatott. kicsit olyan érzése van, mintha Kirionhoz kelt volna fel edzeni, akkor is ugyanez volt. Ez a kis kiruccanás is olyan jónak ígérkezik legalább reméli. Összeszedi a táskájába azt, amit fontosnak vél és ki is megy Csillaghoz, hogy felnyergelje. ~Mit is mondott hol találkozunk?~ Gondolkozik el közben. A keleti kapu, az ahol felkel a nap és ott van valami fogadó. Biztosan ott szállt meg, csak reméli, hogy Nessarist nem ette oda a fene, mert vele nem szeretne találkozni. Odasétál a lovát maga mellett vezetve, talán korán is érkezik, de inkább, minthogy késsen. Csillag kicsit fújtat, nem tetszik neki a korán kelés, de hát van ez így néha.

Nagyot nyújtózkodva ballagott ki a fogadóból. Hosszú volt az este, amikor is a csillagokat vizsgálta, s jegyezte le. Neki, mint tudásdémonnak nem volt süzksége csak napi három órányi alvásra, melyet általában kora délután szokott megejteni, mert ekkor van a legkisebb esély arra, hogy rajtaütnek az emberen. A város kapujához ballagott, hátán cókmókjával, amit magával hozott, vagy itt szedett össze. Volt ott minden a ruháktól kezdve a tartalék késen át egészen egy praktikus sátorig.
Nem sokra rá pillantotta meg Noirát, ahogy nagy hévvel zakatolt a kapu felé. Kissé mintha nagyon sietős lett volna a dolga. Talán valaki elől menekül megint, futott át Gerard agyán. Nem lepte volna meg, amilyen minden lében kanál kis fruska volt ő. Intett egyet neki, s hangosan köszönt.
- Noira! - szólította meg, ahogy közelebb ért.

Miközben ballag a kapu felé izgatottan lovával meghallja a nevét és megáll, hogy a hang irányába nézzen. Szélesen elvigyorodik és bevárja a társát, aki úgy fest jobban felpakolt mindennel, mint ő.
- Szia Gerard! Üdvözli a férfit és vele együtt folytatja az utat kifelé a városból. Mivel nem lát lovat, így nem ül fel a sajátjára sem, de abban biztos, hogy fel fog majd ülni, mert nem szeret sokat gyalogolni, nincs is hozzászokva.
- Jól pihentél a fogadóban? Én még sose szálltam meg olyan helyen. Azaz fogalma sincs mire kell számolni egy olyan helyen, csak reméli, hogy valamivel jobb, mint a szabad ég alatt aludni. Mondjuk az sem okozna gondot neki, régen sokat aludtak kint a tanyán a kertben a bátyjával.

Elindul ő is nyugodt léptekkel egyenesen ki a városból, ahogy lassan megpróbál a lánynak válaszolni. Szokás szerint élénk és vidám, mint általában szokott lenni. Gerard egy halvány mosollyal nyugtázza ezt.
- Meglepően kellemesen. - felelte - Nem volt túl puccos, de volt szalma, amin lehetett aludni. Amúgy sem szoktam sokat aludni. - tette hozzá futólag.
Lassan hagyják maguk mögött a város gigászi falait, s indulnak meg az ismeretlen felé. Gerard óvatosan veszi elő térképét, s vet rá egy kósza pillantást. Sikerült megtudakolnia, merre láttak utoljára az országutaknál élőholtakat, haramiákat, fosztogató vámpírokat, és még más egyéb szörnyűségeket, amik a kövek közt lapulnak.
- Még nem is említetted, merre szolgáltál korábban? - kérdezte Noirától. Katonaként ez az egyik dolog, amire minden harcos kifejezetten büszke. Múltbéli dicsőséges csatáik, nagy győzelmeik, tanulságos vereségeik, melyeket túléltek, s maguk mögött hagytak.

Halad Gerard mellett maguk mögött hagyva a város falait, ami közben hallgatja milyen is egy fogadó az utazók számára.
- Miért nem szoktál sokat aludni? Érdeklődik, mert ez is lehet valami démonos dolog vagy csak olyan, mint ő, fiatal és jól bírja kevés alvással is. Noirának ugyebár az edzések miatt volt erre szüksége, de a férfi okát egyelőre még nem tudja.
- Hogy mi? De hiszen mondtam, hogy én sehol sem és nem is akarok! Fakad ki morcos arccal és meg is áll a lovával együtt. Tegnap még nem volt olyan régen és már most nem is emlékszik ilyesmikre? Lehet jobban jár, ,ha visszafordul és elfelejti az egész kiruccanást, elvégre nem akar arra ébredni, hogy két nap múlva azt sem tudja már róla Gerard, hogy kicsoda és miért van vele. Most még meggondolhatja magát, de nincs kedve ilyen alakokkal utazni, az már biztos. 

- Nincs szükségem csak kevés alvásra. Démoni sajátság. - felelte, ahogy szép lassan elindultak, egyenesen nyugat felé el a várostól. Fura érzés volt neki ezt mondani. Noira volt az első ember, aki megkérdezte. A legtöbb ismerőse általában csak vállat von, vagy nem bolygatja. Volt már olyan, aki azt gondolta, egyszerűen csak rosszul alszik.
Nem gondolta volna, hogy ennyire heves választ fog kapni. Talán valamivel megzavarta Noirát. Lehetséges, hogy akaratlanul feltépett egy régi sebet, amit még a helleburgi hadsereg egy tagja ejtett rajta. Óvatosan felé fordult, hogy kideríthesse, miről is van szó.
- Nem vonz túlságosan a barakk, mi? - kérdezett rá.