[Magánjáték] Kastiana&Hunstan: PIROSSZka és a Farkas

Farkasordító a hideg, süvöltő hóvihar tépi Finsterwald erdősség fáit, melyeknek kopár ágai zörögve, nyikorogva, hajladozva verődnek össze a metsző szélben. Az időjárás nem kellemes, de a zord téli fagy és a vihar jó, minden nyavalya, ragály vagy kórokozó elhal ebben a nagy hidegben. Még a finsterwaldi eltorzult vadak s a veszedelmes árnylények is meghúzódnak valahol a téli Sötéterdőségben. Csak egy fekete alak tűnik fel egy hófödte erdei tisztáson keresztül haladva. Kastiana menetel előre sállal az arcát s fejét bepatyulászva, összegombolt zubbonyában, aminek alját lobogva tépázza a szél.  Közel s távol semmi és senki, életnek sincs nyoma. Tiana lassan elér az erdőbe; Ah, végre mindjárt beérek a fák közé.; A fák, a cserjékkel felfognak valamennyit a zord hóviharból és a látótávolság is megnövekszik. Ropog a hó a bakancsai alatt. Egyszer csak megáll.
Hogy mit is keres itt Tia? Hát nyomokat, híreszteléseket követett idáig, minden szál ide vezette, Finsterwald mélyére. Egy démon után jár, akinek kegyetlen, rettegett és szörnyen mocskos hírnevéről sokat hallott mindenfelé. Még a nevét is tudja: Hunstan. Kastiana azért jött ide, hogy szembenézzen, ezzel a borzalmas teremtménnyel és megküzdve vele elpusztítsa, megszabadítva a világot egy ilyen istentelen ivadéktól, az alapján, amiket róla beszélnek, akkor ezt kell tennie.
Lábnyomokat lát maga előtt az érintetlen hóban, oldalirányba haladni, de nem finsterwaldi lényeké, mert emberi lábnyomoknak tűnnek, amiket követ tovább.

Kastiana, ahogy követi a lábnyomokat egyszer csak többet is lát. Vér és dulakodás, harc nyomait, több személytől is. Ahogy megy tovább kiáltozás, ordítozás hangjait is hallja. Meghúzódik egy nagy fenyőfa mögött, és onnan figyeli, amik egy másik tisztáson zajlanak.
Több alak körbeáll egy véres tetemet. Fogalma sincs, hogy kik lehetnek ezek, sose látta őket, és távol áll tőlük annyira, hogy ne hallja tisztán, amit mondanak. Csak az egyikük hangos utasítását hallja, arra vonatkozóan, hogy fésüljék át a terepet, majd nem sokra rá közülük egy másik kiáltását, hogy talált lábnyomokat, aki abban a minutumban holtan esik össze. Tiana csak nézi, ahogy csuklyás alakok tűnnek elő, majd egy csatakiáltással megtámadják a bagázst. Öltözetüket elnézve, alighanem valami kultisták lehetnek. Tiana nem avatkozik közbe, csak figyel. Nem tudja, hogy ki kivel van. Csak figyeli a kibontakozó eseményeket, de úgy tűnik a kultisták felmorzsolták a csapatot, akik életben maradtak azok pedig menekülésre adják fejüket; Szép kis bagázs, a támadóktól egyből, hogy szétszéledtek, mint a pásztorukat vesztett nyáj.
Kastianának feltűnik a menekülők között egy szarvalt fehérszőrös alak, nyúlt kecske pofázmánnyal; Hunstan!; Hangzott a fejében a gondolat, mert a démon személyleírása illett rá, aki után ide jött. Nem foglakozik mással, összpontosítja figyelmét, mint amikor egy ragadozó csak a prédájára koncentrál, ha hagyja elkalandozni a figyelmét, akkor nincs esélye, hogy elkapja a démont és elpusztítsa. A fák között a tisztást kerülve, a kultisták és az ütközet színhelye mellett szalad, szemeit Hunstanon tartva. Amikor már kellő távolságra kerülhettek, de ha közelben is lenne még néhány kultista vagy Hunstan társai közül néhány, hát akkor azokkal is megütközik, ha kell, akár itt is veszik, de végezni akar a kecske pofájú démonnal. Tia szemei villannak, amit halló és támadó távolságon belül odaér a menekülő démon mögé. Könnyedén hátba támadhatná, de Kastianának nincs ilyen szándéka, utálja az ilyesféle harcmodort, és szánalmasnak tartja, bár tény, hogy sokkal hatékonyabb és a siker is biztosabb, ha látatlanba és erőfölényből csap le ilyenkor az ember, de Tia nem ilyen.
- Hunstan! – Kiáltja a kecske pofájú után, ahogy lehúzza a szájáról a sálat. De nyilván, aki az életéért fut, hogy biztonságos helyre jusson, nem fog ezért megállni. – Te gyáva! Ne csak hidd, hanem tudd is! És ne csak ütni próbálj, hanem üss is meg! – Tiana a zsebébe nyúl, megcsörgetve a nála lévő fiolákat és várja, hogy Hunstan felvegye a párbaj kesztyűt.

A kecske pofájú a kiáltására megtorpant, nem futott tovább, de a kardját morogva előrántva perdülttel csapott egyet hátra. Azonban, a kard nem érte el Kastianát. Ugyanolyan nyugodtan állt ott, mint eddig. Néhány pillanatig csak szótlan meredtek egymásra. Közben Tia letekerte a fejéről a sálat, hogy Hunstan is megszemlélhesse az ő arcát is, és  kigombolta kabátját, hogy hozzáférjen a zsebében lévő fegyverei mellett a többihez is.
Tiana látja az értetlenséget, az ingerültséget a démon arcán. Hunstan kérdése sem érte váratlanul. Eddig még soha nem találkoztak. Kastianának a szeme se rebben, amikor válaszol.
- Anyád térdkalácsa vagyok! – Esze ágában sincs megmondani a nevét s arcán egy mosoly árnyéka sem suhan át, csak fagyos és szigorú, mint eddig. A kecske képű további szavai, ahogy hátrálva, kardját előre szegezve intőn figyelmezteti, ezek mind jelzik számára, hogy a démon nem akar harcolni.
- Rossz passzban vagy? Hát, én sem vagyok valami kirobbanó formámban, ha ez vigasztal. – Mondja ezt már némi keserű mosollyal a szája szegletében. A következő kérdésre, vagy inkább felszólításra felvonja a szemöldökeit és kertelés nélkül válaszol:
- Fejvadász vagyok, azért jöttem, hogy megöljelek, elpusztítsalak, mert egy vérengző démon hírében állsz, de én nem látom azt a szörnyeteget sehol. Tudod mit, eredj haza! Hagylak futni. Takarodj! – Veti oda a távozni készülő kecske pofájúnak, miközben egy adag havat rúg felé a talajról. Hátat persze nem fordít, nem őrült meg. Tudja, hogy az ilyen démon félék, a kínálkozó alkalom adtán azonnal hátba támadják, akit tudnak. Tia csak nézte Hunstangot az élnénk barna szemeivel és várta, hogy mikor kotródik el innen. A következőt gondolva; Biztos, hogy ő és a társai nem fognak unatkozni nélkülem.

Kastiana csak áll egyhelyben, mintha nem tudna megmozdulni, de inkább csak nem is akar. Némán figyeli a távolodó kecske alakot, aki egyszer csak megfordul, felszólítva őt, hogy emelje fel a kezeit, mintha csak attól tartana, hogy Tiana hátba támadná menekülés közben; Milyen megérzései vannak ennek a kecskepofájúnak.
- Mondtam, hagylak futni. Különben is, ha minden démont, vámpírt, szörnyet levadásznék végül munka nélkül maradnék. Tudod, élni és élni hagyni, majd talán legközelebb.
Kastiana szakmája elég háládatlan és magányos, rengeteg a változó tényező az életében és mindig alkalmazkodni kell, mert sosem lehet tudni, hogy mi lesz a következő pillanatban, esetleg mikor rántják ki talpa alól még az utat is.
A találgató megítélésre nem felel egyértelműen, mivel a származása lényegében kettős, hiszen északon született, de délen nevelkedett, és amúgy is másképpen gondolkodik erről a témáról.
- Nem mindegy?! Mindig kell valakinek ezen az oldalon állnia, máskülönben az egyensúly felbomlik; Meg aztán a vérengző fajtád és a társaid, így vagy úgy, de előbb utóbb unatkozna nélkülem. Egy tökéletes világban, ahol nincs jó és rossz, hát nem történne semmi.
Pár pillanatig hallgatnak, csak a szelet és a havazás neszeit hallani, aztán Kastiana, így szól:
- Különben is, honnan tudod, hogy nem e éppen a vesztedbe hajtalak téged és a társaidat? Lehet a dombtetőn – pillant el a feje felett és néz a távolba, amerre Hunstan elindult – egy csapat déli vár a Királyi Szövetség hadseregéből. – Mondja a kecskeképűnek egy farkashoz is illő mosollyal, persze ez csak blöff Tia részéről, de eshetőségnek elég, hogy elgondolkozzon rajta a démon.

- Emeljem fel a kezeimet? Tessék! – Emeli a kezeit. – Jó magasra? – Még az ujjait is rezgeti hozzá. – Mit érdekkel téged az én erszényem és bevételem? Élek, amiből élek. – Veti oda Kastiana félvállról, viszont az egyik kezében egy fiolát fog hüvelykujjával a tenyeréhez. Ahogy teljesen felemeli a kezét, nagyot lendít a karjával Hunstan felé, mintha ráhajítaná az üvegcsét, ezzel az elterelő mozdulattal egyidőben iramodik meg előre és támad rá. A fiolából a fogával kikapja a dugót és amikor közelébe ér, akkor a kecskeképű felsőtestére próbálja önteni a habos folyadékot, hogy a karjait a törzséhez odaragassza. Tia a szemeit végig a démonon tartja, miközben a dobótőrét is előrántja. Ha a kotyvalék valamilyen formában megkötött Hunstanon, akkor Tiana igyekszik testközelbe lépve halántékon döfni.

Név: Klebeschaum (Ragasztó hab)
Típus: Bűbáj (1/5 kör)
Erősség: IIa.
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A Hollódoktor egy flaskába erősen ragasztó hatású habot kotyvaszt, melyet aztán tetszése szerint használhat fel. Az anyag szinte azonnal megszilárdul. Erős fizikummal két körig tart kitörni belőle, víz hatására azonban azonnal szétolvad.  Törött csont begipszelésére és az ellenség megfékezésére egyaránt alkalmas.