Quest for Azrael
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Hasznos linkek gyűjteménye
A képességek rendszere
Játszható fajok
Játszható kasztok
Magánjáték- és PvP zárás
Küldetéskereső
Aktuális azonnalik
Veroniai időszámítás
Veronia térképe
Teljesítmények
Hősök csarnoka

Legutóbbi témák

» [Magánküldetés: Kyrien von Nachtraben] - Családi titkok
by Kyrien Von Nachtraben Kedd Nov. 05, 2024 6:37 pm

» Erlendr - emlékiratok
by Erlendr von Nordenburg Pént. Nov. 01, 2024 7:40 pm

» Küldetés: Az arany fényében tündökölvén (V.I.Sz. 822. Tél)
by Jozef Strandgut Hétf. Okt. 28, 2024 3:45 pm

» [Magánküldetés] Rote Fenster hinter den Wänden (V.I.Sz. 822. Nyár)
by Nessaris Maera Szomb. Okt. 26, 2024 6:21 pm

» [Útvesztő] A magoi hét próbája
by Ostara Kedd Okt. 22, 2024 12:49 am

» Élménynek túl rövid...
by Erlendr von Nordenburg Szer. Szept. 25, 2024 7:39 pm

» Képességvásárlás
by Jozef Strandgut Vas. Szept. 22, 2024 7:21 pm

» Mesterségekhez kötődő vásárlások, receptek, alapanyagok
by Hóhajú Yrsil Csüt. Szept. 19, 2024 12:19 pm

» Enoch ben Metathron
by Noel Vas. Szept. 08, 2024 12:18 pm


Ön nincs belépve. Kérjük, jelentkezzen be vagy regisztráljon

Quest for Azrael » Archívum » Küldetések » Portya: Bolhából óriást

Portya: Bolhából óriást

5 posters

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Go down  Üzenet [1 / 3 oldal]

1Portya: Bolhából óriást Empty Portya: Bolhából óriást Csüt. Jan. 16, 2020 8:29 pm

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje

Portya: Bolhából óriást Hermit-hut

Melissa von Swartzjeagert jól ismerik a helyiek. A különc vámpír, akinek beszédét alig érti az egyszerű ember, ki még életében nem tette be lábát a nagy, sötét erdőbe. Ott vert tábort, valahol az erdő szélén, mert a helyiek nem tűrték meg maguk között. Ilyen ez, ha az ember alkalomadtán ki akarja szívni a vérüket. Az erdő mellett, egy kis dombon vert tanyát, kissé rozoga fából eszkábált kalyibájában. Nem egy úri lak, ám nem folyik be rajta az eső, kint reked a hó, s nem kúszik oda be a fagy. A távolból könnyen megtalálható, az égre kúszó füstcsík ellátszik a környékbéli falvakig is.
Az első körében mindenki írja le, honnan értesült a hírekről, hogyan készült fel az útra és utazott az erdő szélére. Fontos, hogy a Melissa von Swartzjeagerről terjengő pletykák nem jutottak túl messzire, s csak a környékbéli megyékben ismeretesek. Az első hozzászólásába mindenki gyűjtse össze a karaktere által viselt páncélokat (ha van) és a küldetésre választott kiegészítő tárgyait is, valamint minden passzív képességet és passzív hatással rendelkező képzettséget is. A karakterek a hozzászólás megírásának sorrendjében érkeznek meg a helyszínre. Utazni lehet közösen is, előre összebeszélve egymással.


Határidő: 2020.01.21.

2Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Kedd Jan. 21, 2020 1:42 am

Hunstan Gǣthfodd

Hunstan Gǣthfodd
Arató
Arató

//Megkésve bár, de nem elfelejtve!//

Folyamatosan rajta tartotta a kezét a kardjának markolatán, egy röpke pillanatig nem engedte el. Az erdő maga árasztott valamiféle ellenséges aurát magából amit ki nem álhatott, valahogy még a környékbeliek is valami hasonlóról suttogtak. Noha, azt mondták, hogy egy, a világ pusztulását és a halálhírt hozó flagellánsnak ez nem fog sok bonyodalmat okozni.

Egy héttel ezelőtt érkezett a környékre, egy közeli kocsmában szállt meg. A lehető legutolsó szobát adták ki neki, lehetőleg olyat amit a legkönnyebb kifosztani és senki sem bánja ha hirtelen leég vagy összeomlik. Egyedül a szobájában vehette le a maskaráját, az eddigi pusztító téli hideg miatt mindenki bő és vastag ruhákban járt, egyszerűbb volt neki beolvadni és eladnia magát mint flagelláns.
Ugyan lent állt szóba senkivel a kocsmároson kívül, az eddigi utazásai sorn nagyon sokat tudott meg abból, hogy csak hallgatta a körülötte ülők beszélgetéseit a többi asztalnál. A kovácsnak félkarú gyereke született, a szomszédjának pedig meghalt a kutyája, a lovász szerelmes lett egy lányba a szomszédfaluból, a közeli nagyerdőben vasfát emlegetnek, Hellenburg megint hadjáratot indít, a tenger felől kalózok tűntek fel..
És hasonló mintásan érdekes pletykák. Azonban, ahogy haladt tovább faluról falura, egyre többet hallotta a szót, hogy "vasfa". Eddig nem tudott sokat erről az anyagról, így az egyik nap elhatározta, hogy egy félrészeg fajankót faggatta ki arról, hogy mi is az. Sokat nem kellett győzködnie, így a következő nap már utazott is abba az irányba amerre mondták neki. Talán nem kellene egy félrészegre hallgatni, ám egy szúrás a job combba az néha kicsikarja az igazságot bárkiből.

Nem volt nála semmi új. Bő ruhákban járt, egy hatalmas, sötét színű csuha volt rajta amit egy vastag övvel fogott össze, baloldalán a karja csüngött a hüvelyben, jobb oldalán pedig a tarisznyája nyomta. Ruhája alatt bélelt kabátot (talán fegyverkabátnak is elment volna..) hordott, nadrágja hosszú volt, a vége pedig a bakancsába volt betűrve. Fején egy nagy kámzsa volt, ám a maszkot már nem tette fel: egy ilyen helyen akármi megtámadhatja, szüksége volt arra, hogy normálisan lásson. Második ok pedig, itt aztán nem járnak emberek sehol sem, senkinek nem kell tettetnie a valódi énjét.

3Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Szer. Jan. 22, 2020 2:04 am

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus

Egyre gyakoribbak lesznek az olyan dolgok, amik az én fülembe eljutnak, azokéba azonban akik feladatot bíznának rám, nem. Persze, nagyon sokszor ezek lényegtelen információk, amiknél nagyon nehéz megtalálni az összefüggést, amin keresztül hasznomra lehetnének – ám nem lehetetlen -, ám néha-néha megakad egy nagyobb falat is, hála a kocsmáknak.
A mostani se tűnt elsőre túlságosan érdekesnek. Valami vámpír nem bírt magával, és mindenképp vadászni akart egy ritka dögöt, ritka alapanyagért. Furcsállottam is, hogy egyáltalán eljutott hozzám a hír – ám mindig akadt egy utazó, aki tovább adta valakinek. Valakinek, aki épp a határ mellett kötött ki.
Finsterwald. Mi hasznom lehetett volna abból, hogy ilyen messzire megyek, ráadásul egy puszta vadászatért? Egy vámpírt lekötelezni, sosem jön rosszul – ám hazudnék magamnak, ha nem vallanám be, hogy ez csak féligazság. Izgalomra vágytam, és valami messzire. Valamire, ami nem emlékeztet folyamatosan arra a kudarcra, amit a palotánál szenvedtünk el.
Nem tartott hát sok időbe, míg eldöntöttem, hogy elindulok erre a különös pletykára. Egyedül indultam útnak, így nem okozott problémát a határon való átjutás se, vagy a szörnyek elkerülése. Még a lóháton való utazást is képes voltam vállalni. Ezután néhány parasztól érdeklődtem az útirány után, akik készségesen ki is segítettek – még ha néha a másiknak is mondtak ellent, hogy hová menjek, mígnem az utolsó órában már a kunyhó füstjele is segített.
Így érkeztem meg az aprócska tisztásra, az erdő szélén. A kalyiba kellően elhagyatott, ám mégis megfelelő védelmet nyújtó volt, még ilyen időben is. Más is érkezett ám rajtam kívül. Démon volt, azt megéreztem, ráadásul ahogyan megpróbáltam végignézni rajta, az is feltűnt, hogy nem az emberibb fajtából. Ám ez most nem érdekelt. Vadászni jöttünk.
Leszálltam a lovamról, odaléptem hozzá, és kezet nyújtottam. Szerencsére elég időt töltöttem démonokkal, hogy se a fejfájás, se a ronda pofájuk ne zavarjon.
- Viktor.  – mutatkoztam be, attól függetlenül, hogy elfogadja e a kézfogásomat vagy sem. – Vadászni jött? – kérdezem, miközben kikötöm a lovamat.
Képességek és tárgyak:

4Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Szer. Jan. 22, 2020 11:45 am

Suzanne Walford

Suzanne Walford
Kultista
Kultista

Elég idő eltelt, mióta megpróbált Finsterwaldban eljutni Armaroshoz. Akkor nem sikerült, és nagyon meg is ijedt az erdőtől, így a mélységi nem is erőltette egy darabig, hogy próbálkozzon tovább utat találni. Ha már eddig várt, ez a kis idő, míg Suzi lenyugszik már igazán nem nagy veszteség.
Amikor viszont a pletykákban, amiket Suzi az erdő közeli falvakban járva hallott, megjelent egy bizonyos vámpír (franc tudja kicsoda, de nem is volt fontos), Armaros úgy döntött, ideje megint megpróbálno bejutni az erdőbe.
Suzi tiltakozni akart volna. Északra eljött, mert Armaros ezt mondta, de Finsterwaldba nem akart menni. Egyáltalán nem. De mielőtt még hangot adhatott volna ellenvetésének, eszébe jutott, hogy nem hagyhatja cserben azt, aki tulajdonképpen életet adott neki... Ígyhát vonakodva, szegényes holmiját összeszedve elindult, hogy legjobb tudása szerint, félelme ellenében is megtegye, amit Armaros kért.
Nem volt gondja azzal, hogy megtalálja a kis kajibát, amikor a szomszédos falukig eljutott. A füstcsík odavezette.
Annál nagyobb gondba ütközött, amikor odaérkezett, és meglátta, hogy már két másik alak is van ott. Az egyikük egy démon, aki elég rémísztően nézett ki első látásra. Ezzel nem lett volna baj, más rémisztő alakokkal is találkozott már, akik valójában kedves emberek voltak. A másik alak viszont egyáltalán nem első ránézésre volt rémisztő. Eric volt itt... Mit keres ő itt? Vele együtt biztos, hogy nem mehet... Ő Armaros ellensége... Reflexből sarkon fordult, hogy szépen, csendben, és minél gyorsabban visszamenjen a faluba, és eltűnjön a közelből. De alig tett meg kép lépést, eszébe jutott, hogy mi van, ha Eric - aki valamiért Viktorként mutatkozott be... Az egyháziak hazugok... - eljut Armaroshoz “ úgy, hogy ő nincs ott, és bántani fogja?
Megtorpant, és vacilálni kezdett, mit tegyen. Mert azt sem akarta, hogy Eric tudja, hogy itt van...

infók:

5Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Szer. Jan. 22, 2020 4:51 pm

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje

Melissa von Swartzjeagert ott ült a háza előtt, egy kis széken pihenve, miközben a fegyverté tisztította. Kezében egy különös szerszám ült, egy íj, mely majdnem úgy nézett ki, mintha keresztbe ráhúzták volna egy vaskos markolatra. Egy számszeríj volt az, családjának hírhedt fegyvere...amit nem is habozott magához venni, amint meglátta a háza környékén várakozókat, ahogy felállt, majd lassú, óvatos léptekkel indult meg feléjük, mintha csak egy vadállatot közelített volna meg. Talán jobb is volt így, látvány, hogy az egybegyűltek közt egyre csak nőni kezdett a feszültség.
- Hé, ti! - szólt oda vámpírhoz képest meglepően modortalanul - Kik vagytok, s mit kerestek itt? - Melissa von Swartzjeager olybá tűnt, egy percig sem hezitált, ha dologról van szó. Beszéde nem volt különösebben agresszív, vagy fenyegető, csupán csak óvatos, kissé talán mintha aggódott volna valami miatt. Valami miatt, ami arra késztette, fegyvert ragadjon pár ismeretlen láttára.


Határidő: 2020.01.27.


//Figyelem: Aki nem írt, az a következő körben pótolja be az elmaradását. A továbbiakban azonban szeretném, ha mindenki pontosan tartaná a határidőket, s aki késik, és nem szól róla, hogy nem tudja időben megírni, azt úgy veszem, hogy abban a körében nem csinált semmit.//

6Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Csüt. Jan. 23, 2020 10:08 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Sokféle pletykát lehet hallani a cselédektől.
Sok közülük valóban csak pletyka, azonban amint Finsterwald nevét meghallotta, Mina azonnal érdeklődéssel kezdett viseltetni a szőke Greta és a barna Matilda társalgása témáját illetően.
Kisült, hogy amikor Greta bevásárolni volt, találkozott egy ismerősével az egyik faluból, aki egy kovácslegény, az meg a kocsmában hallotta egy tündétől, hogy egy vérszívó bestia vette be magát a Sötét Erdőbe.
Na persze vámpírok jó ideje léteznek, ez nem újdonság, de azért, hogy valaki ne legyen arisztokrata, hanem lényeében remeteként éljen egy erdőben, és mintegy boszorkánymódra táplálkozzék az arra járókból, az kissé rendkívüli.
Minának rögtön eszébe is jut az a bizonyos említés a vérfeleségről.
Hátha ez a szegény asszony is valahogyan ahhoz az átokhoz...?
Ah, nem. Hiszen ez csak egy pletyka, aligha lehet igaz.
A lányok azonban észrevették, hogy úrnőjük elég látványosan hallja, amit mondanak, Mina ugyanis megállt a folyosó közepén, ahogy elgondolkozott. (Sosem készült kémnek. Bár ki tudja, lehet, hogy annak szánták még nagyon kicsi korában.) Erre elpirultak és rögtön szét is széledtek, azonban ezek után külön-külön közelítette meg őket, amikor dolgoztak, és kikérdezte őket a dologról - elnézést kérve, hogy hallgatózott.
Furcsa helyzet.
Mindenesetre miután felfogták, hogy Mina nem akar úgy táplálkozni belőlük, mint ez a bizonyos Schwarzjäger asszonyság, hajlandóak voltak elmesélni a pletykát, úgy, ahogy hallották.
Furcsa nyelven beszélő vámpír Finsterwaldban. Az a hely nagyon különös. Mindig is be akarta tenni a lábát oda, pusztán félt, hogy a hely előbb ölné meg, minthogy bármi hasznosat megtudna.
Úgy gondolják hát, érdemes utánanézni ennek a dolognak.
Hosszú intézkedések sora kezdődik hát meg, amint meghagyják a ház népének, mit hogy csináljanak az elkövetkező hetekben. Válaszolni kell az épp megérkezett levelekre, kiadni a feladatot, hogy a majd még érkezőekre is válaszoljanak, persze csak azokra, amelyek nem túl személyesek. Aztán ott van a kert, az ételek.
Hosszú adminisztráció és bürokratikus munkák után a fogat útnak indul Finsterwald felé egy menyét és egy holló társaságában a párossal.
A környéken már szinte mindenki egyetért abban, hogy a pletyka központi személye létezik, s el is irányítják őket oda, ahol állítólag lakik.

A ház előtti társaságot meglátván Minát ismerős érzés fogja el.
Te. Jó. Ég.
Maga a vámpír, minden bizonnyal, akit keresnek. Egy furcsa külsejű - minden bizonnyal - démon. A kis Suzi, aki kultista. És Leo.
Már megint ő. Miért? És hogyan?
Bár legalább igaz, hogy a pletyka nem csak pletyka volt.
Mina nem mer oldalra nézni, nem tudja, Damien milyen arcot vág, de nem is akarja tudni.
Damien csak nagyon ironikusan mosolyog és kissé a válla is megrázkódik.
A csapat mögött állva Mina nagy levegőt vesz, s óvatosan felszólal:
- Ön Melissa von Schwarzjäger?
Mi lesz itt...
Felszerelés, passzívok:

7Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Vas. Jan. 26, 2020 2:00 am

Hunstan Gǣthfodd

Hunstan Gǣthfodd
Arató
Arató

(Szerk.: Mivel látom, hogy nem osztottam meg a képességeimet és a felszerelést normálisan, így most utólag bepótlom! Elnézést érte!)

Nem kellett hozzá sok idő, hogy elérkezzen egy..
Nos, ezt a helyet ahova érkezett és megakadt a tekintete, csak nagyon nagy szépítéssel lehetne kunyhónak nevezni. Éppenhogy csak az imádság tartja egyben!
A falak üszkösödtek, a tetejét biztosan molyok, termeszek és rovarok milliói eszik, szinte ide hallotta a falak közti rések között befütyülő szelet. Az arcára undor ült ki, mintha az erdő szaga már kevésbé taszítaná mint a ház látványa - azonban, szüksége volt arra vasfára. Talán épp ez a záloga annak, hogy jobb felszerelést keressen magának.
Már éppen megindult volna, amikor patadobogást hallot magamögött. Hátra sandított, jobb tenyere a hüvelyben nyugodó kardjának markolatát szorította. Ismerte jól, hogy milyen az amikor egy lóval vágtatnak, ez inkább amolyan kellemesen gyalogló, legfeljebb ügető tempó volt mintsem rohamvágta. Valaki szintén hallhatott erről az otthonbról rajta kívül!
És milyen igaz! Egy szálkás, szintén puritán ruhákba öltözött férfit látott, arcszőrzete kifejezetten ápolt és illett rá. Nem látszott feszültnek, támadó szándék egy szikrája sem tükröződött róla - noha, ez még nem jelentette azt Hunstannek, hogy ne legyen éber.
Hangja mélyebb volt. A beszédstílusa magázó, valamivel műveltebbnek tudta őt leírni. Felé fordult és várt egy pár szempillantásnyi időt mire viszonozta a kézfogást.

Amint megérintette a férfit, úgy érezte mintha enyhe zsibbadás lenne urrá a karján. Megdermedt, majd lassan a férfi szemébe nézett, nem burkoltan végigmérte és fokozta a szorítást a kezén. Ez a fajta válaszreakció - akárki is a vevő -, egy kifejezetten ellenséges gesztus, egy jelzés arra, hogy a másik fél mintha támadni akarna. A vörös szem találkozott a barnával.
Hunstan elengedte Viktor kezét, szemét továbbra is rajta tartva. ~ Valami van ezzel a férfival, mintha.. eh, nem tudom megmondani! ~ gondolta magában.
A kézfogást nem mint az udvarias gesztus viszonzásaként fogadta el, sokkal inkább a másik erejét kívánta felmérni vele. Ez meg is történt, ez az ember többet rejthet mint ami kívülről látszik belőle, nem csak egy felfuvalkodott nemes.
Egy röpke pillantig rá meredt, majd válaszolt:
- Igen. Vadászni.

Úgy tűnik, hogy nem ők ketten voltak azok akik erre tévedtek. Egyik követi a másikat..
Nem volt különösen elragadtatva, hogy ennyi ismeretlennel - és legfőképpen emberrel -, kell együttmaradnia, még ha rövid ideig is. Igyekezett az undort letörölni az arcáról, mert akármi is lesz a feladat, muszály lesz együttműködőnek lennie, amennyire ez tőle tellhet.
Azonban, ez a nagy csapat már igencsak felkelti másnak is az érdeklődését. A ház felől egy nő közelít, Hunstan óvatosan hátrál egy lépést: a nőnél számszeríj van! Nofene.

Hála az égnek, valaki más törte meg a jeget közöttük mint ő. A lehető legkevesebbet kelljen beszélni, nem volt jó a társalgásban. ~ Hm. Vérszívó! Egymásra találtak hát! ~ jegyezte meg magának, nem véve le a szemét a fiatalnak tűnő vámpírról.



Felszerelés/Képességek:

8Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Hétf. Jan. 27, 2020 11:44 pm

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus

A szörnyeteg nem volt túl udvarias – ám mit is vártam volna egy démontól. Meredt rám egy darabig a bamba és ronda fejével, majd végül válaszolt. A nevét nem mondta meg. Kellemetlen ez az alak. Próbált erősködni a kezem megszorításával, de nem egy kocsmában vagyunk, figyelmen kívül hagytam. Zavart a jelenléte, nem csak a fejfájás miatt, amit okoz, de emiatt a fura érzés miatt is, amit a gyomromban kelt – nem akarok a közelébe lenni. Irritáló, mint az összes magafajta.
Nem kellett sokat várni, hogy mások is érkezzenek: előbb a kis kultista, később pedig kedvenc vámpírom érkezett meg. Úgy tűnik újra izgalmas kalandnak nézünk elébe – ráadásul Wilhelmina Viktorként is megismerhet. Nagy valószínűséggel már nem lepődik meg rajta.
Gyorsan előkerült a „házigazdánk” is, egy vámpír személyében. Vámpírhoz képest nem volt modoros, ránk fogta a számszeríját és azonnal kérdezősködni kezdett. Melissa, ha Mina nem téved.
- Viktor vagyok. Hallottunk a vadászatodról. – mondom, ám azért elmormolok magamban egy Kyrie-t, ha esetleg megcsúszni a keze a ravaszon.

Kyrie / "Uram irgalmazz..." (Kaszt képesség)
Típus: Bűbáj (1/3 kör)
Erősség: IIa
Felhasználás: Szövetség alapú
Az inkvizítort megóvja Isten az ellenfeleitől, ezt a képességet aktiválva a következő támadás biztosan elkerüli.

9Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Kedd Jan. 28, 2020 12:01 am

Suzanne Walford

Suzanne Walford
Kultista
Kultista

Végül nem volt elég ideje dönteni. Előkerült Mina, és a házból is egy vámpír. Fegyverrel... Egyenesen nekik szegezve a számszeríjat, és képkedve közelebb és közelebb a társasághoz.
Így már nem mer mozdulni, csak annyit, hogy behúzódjon Mina mögé, remélhetőleg úgy, hogy nem veszi észre legalább a vámpír... És ha lehet Eric se, aki már megint Victorként mutatkozott be... Miért?
Ráadásul az a fura démon sem tűnt bizalomgerjesztőnek... Suzinak úgy tetszett, mintha bármelyik pillanatban neki akarna ugrani... pedig ő nem csinált semmit... még csak meg se szólalt.
Remélte, hogy erre Mina és az egyházi megszólalása után nem is lesz szükség... a legkevésbé sem akart feltűnővé válni azzal, hogy hallatja a hangját. Elég lesz az akkor, ha baj van, és szüksége lesz rá, hogy elkérje Armaros szolgáját. Most csak a tőrét megfogva némi biztonságérzetért várta, sikerül-e megnyugtatni a dühös vámpírt.

10Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Kedd Jan. 28, 2020 9:33 pm

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje

A vámpír leányzó szusszan egy nagyot, aztán leengedi a fegyverét.
- Vadászni mi? - nézett végig a díszes társaságon - Hát...nem tudom, mire számítottam. Jól van, gyertek, talán jutunk is valamire.
Nem kellett neki sokat szedelőcködnie. Melissa von Swartzjeager menetkész volt, úgy tűnt a nap minden percében. Felkapott egy hátizsákot a háza sarkából és már ott is termett a kis csapat mellett.
- Mutatom az utat. - mondta tömören, ahogy elindult az erdőben.
A fák között haladva ismerős vadonban találták magukat. Az erőd szegélye még a régi Tünde Erdő nyomait viselte, az erdőét, mely annak idején Finsterwald helyén állott. A fák közül azonban eltűntek az állatok. Finsterwald veszedelmes, vérengző bestiák otthona volt, s nem csoda hát, hogy a régi erdő állatai kereket oldottak.
- Az óriás barlangja egy kis domb tetején van. A szája az ösvény felé néz. Elég éber, úgyhogy egy kis kerülőt fogunk tenni, nehogy észrevegyen minket... - magyrázta közben Melissa - ...de ha netán egy nagy farönk repülne felétek, hajoljatok le.
Az út így sokkal hosszabbra nyúlt, mint tervezték. A kis dombhoz érve megkerülték azt, alaposan körbejárták, mígnem a lankás rész másik oldalán nem kötöttek ki. Ám hamar kiderült, hogy csak a domb egyik oldala volt olyan lankát. Közel s távol, amerre csak a szem ellátott, magas, meredek sziklaszirt választotta el a domb alját a tetejétől. Az éles kövek köz kevés volt a repedés, nem annyi, hogy egy ember, pláne nem fegyverekkel a hátán meg bírjon rajtuk támaszkodni. A kövek közt moha, fű nőtt itt-ott, s ennek hála a sziklák pár ponton porladásnak indultak. Melissa erősen gondolkodva nézett végig a szirten.
- Jól van. Ezen ha valahogy felcihelődünk, ott is leszünk a fészke háta megett...csak azt kell kitalálni, hogyan. - gondolkodott el, ahogy végignézett a díszes vadásztársaságon, hátha valakinek akad ötlete.


Határidő: 2020.02.02.



A hozzászólást Lothar von Nebelturm összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 01, 2020 7:10 pm-kor.

11Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Szer. Jan. 29, 2020 3:22 am

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Viktor. Hát ez zseniális. Kár, hogy nincs nála semmi naplóféle, különben azon nyomban előkapná és nevetéstől remegő kezekkel vésné bele ezt a nevet.
Leo. Richard. Henrik. Viktor.
Egyik sem illik igazán hozzá. Fogalma sincsen már, mi az, ami igazán illene hozzá.
A vigyort azonban nem tudja letörölni az arcáról.
Elkerekedik a szeme azon, ahogy a vámpírnő reagál. Sokkal kedvesebben fogadja őket, mint ahogy arra lehetett volna számítani, bár nem panaszkodik.
Egyikük sem közelíti meg a többieket, amennyiben ők nem kezdeményeznek társalgást. Furcsa a helyzet és egyelőre bizonytalan a terep, jobb alkalamt is lehet majd a beszélgetésre találni.
Damien némi szívfájdalommal és nosztalgiával szemléli az erdőt, ahogy eszébe jut, mi volt ez valaha és mi lehetett volna.
Figyeli a Schwarzjäger minden szavát. A feljutással kapcsolatban egy ötlete van.
- Mi tudunk lebegni, ha páran hozzánk kapaszkodnak, néhányakat fel tudunk talán segíteni.
damien elgondolkozva pislant a pengéire, de nem, azokkal sem fog tudni felkapaszkodni, pláne nem tenné őket tönkre így.

12Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Szomb. Feb. 01, 2020 5:07 pm

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus

A vámpír továbbra sem változtatott a modorán – mintha nem lett volna elégedett az összeverődött társasággal. Persze a kis kultistára nézve megértem az aggodalmát, de nála sokkal ijesztőbb alakok is álltak itt.
Szótlanul kezdtem követni, mikor elindult az erdőben. Úgy tűnik ismerte az utat, nem okozott gondot neki, hogy a fák között navigáljon – persze ismerve az erdő múltját ez érthető is. Állattal nem találkoztunk, s szerencsére veszedelmesebb bestiával sem. Egyelőre.
A kerülő valóban megnyújtotta az utat, ám legalább nehéz nem volt. Egészen addig, amíg el nem jutottunk egy sziklaszirthez. Ránézésre nem lehetett megmászni, főleg nem ennyi fegyverrel. A vámpír is gondolkodóba esett, mígnem Mina fel nem ajánlotta a megoldást – legalábbis néhány ember számára. Azonnal kaptam az alkalmon.
- Úgy gondolom ezt testhezálló feladat. – mosolyogtam rá a nőre, majd gondolkodás nélkül léptem oda, és karoltam át a derekát – akár elindul felfelé, akár nem.

13Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Vas. Feb. 02, 2020 7:35 pm

Suzanne Walford

Suzanne Walford
Kultista
Kultista

Armarosnak hála nem volt szükség arra, hogy ő is komolyabb eszközökhöz folyamodjon, a vámpírnőt meggyőzték a többiek, és hirtelen már neki is indult, hogy elvezesse őket oda, ahol "vadászni" fognak... Na persze.
Igyekezett minél láthatatlanabbul követni a többieket, és figyelmesen hallgatta a nő okfejtését, önkéntelenül is nyelve egyet, és megszorítva a tőrét, amikor kifejtette, hogy valós lehetőség, hogy farönkök repkedjenek feléjük... Ezt követően még az eddiginé is fokozottabb óvatossággal járt el, és amennyire lehetett Damien közelében maradt, arra számítva, hogy a sötételf hamarabb észreveszi, ha valami gond adódik, és őt követve könnyebben biztonságban maradhat.
A dombot megkerülve legszivesebben sarkon fordult volna, hiszen itt lehetetlen feljutni, de amit a vezető vámpírnő mondott az óriásról, visszatartotta ettől.
Nem akaródzott neki Eric közelébe menni, de sajnos az tűnt az egyetlen járható útnak, amit Mina javasolt, és amire az egyházi férfi hamar le is csapott... Úgyhogy végül kénytelen volt ő is közelebb menni, de továbbra is úgy, hogy Damien által védve érezhesse magát. Nem tetszett neki, hogy Eric is itt van... Ráadásnak pedig az a démon is zavarta valamiért.

14Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Hétf. Feb. 03, 2020 10:13 am

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje

Melissa lemondóan csóválta meg a fejét Mina elképzelésére.
- Életemben nem láttam még vámpírt, aki arasznál magasabbra tudott volna lebegni...nem is beszélve róla, hogy én egyáltalán nem tudok.
S csakugyan, Mina ahogy megpróbálta talpát a földtől elemelni, egy pontnál tovább nem emelte a mágia, akárhogy erőlködött. A lebegés, bár valóban ellökte a talajtól, nem repítette föl. Egy biztos volt, így nem fognak tudni feljutni.
- Lehet kénytelenek leszünk szemböl nekimenni annak a rühes dögnek. - morgott egyet Melissa, ahogy a táskájában kezdett el turkálni. Egy méretesebb kötelet húzott onnan elő, arra meresztette szemeit - Talán ha egyikünk fel tud jutni, ő ezt odakötheti valamihez és felmászhatunk rajta...


Határidő: 2020.02.07.

15Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Szer. Feb. 05, 2020 2:29 am

Hunstan Gǣthfodd

Hunstan Gǣthfodd
Arató
Arató

A helyszínre érve Hunstan elmerengett a látottakon. Az erdő sűrű volt, de nem olyan mint amiket eddig látott, ez sok veszedelmet rejtegetett magában. Nekik végképp, akik nem egy egységet alkotnak hanem inkább egy, ki-ki maga útját járó bandát. Volt egy olyan érzése, hogy az itt lévők már találkoztak egyszer, de erről egyiküket sem kérdezte meg.
A sziklaszirthez elérve ő is csak vakarta a fejét. Ezen nem lesz egyszerű felmászni, pláne utána még harcolni is egy óriással! Nem volt képzett hegymászó és kötele sem volt - és ahogy elnézte, a többiek is hasonló cipőben voltak. ~ Ezen nem fogunk így feljutni! Vagy belehalunk a próbálkozásba, vagy pedig más utat kell nézni, de ez a szírt előnytelen terep nekünk! ~ gondolta magában. Körbenézett.
A sűrű erdő maga egy nehezen áthatolható függönyt vont köréjük, ahol nem volt tisztás ott fák, bokrok és avar borított mindent ameddig a szemük ellátott. Nem találkozott még óriással, még egy trollt sem látott eddig, így nem tudta, hogy nagyjából milyen magasak, mit esznek, mikor alszanak. De ha már itt tartunk..
- Hm - morgott, majd az ifjú vámpírra nézett. - Tudsz valamit az óriásokról?
Megvárta amíg a nő ránézett és felvonta a szemöldökét. Kicsit ki fejtette:
- Nem tudom, hogy ez a lény mennyire erős avagy okos, de nyilván ő is eszik valamit! - mondta. - A barlangban hátrányba fogunk kerüli vele szemben, az ott az ő területe amit nyilván elég jól ismerhet.. mintha egy medve lenne! - magyarázta, majd valamivel mögéjük bökött. - Mi lenne akkor, hogy ha ahelyett, hogy mi mennénk be, inkább kicsalogatnánk?
Hunstan szerint kifejezetten jobb ötletnek tűnt kicsalni a barlangból annak lakóját, semmint megkerülve bemenni. Valahogy volt egy olyan érzése, hogy nem fognak észrevétlenek maradni - legalábbis ő maga sosem volt jó osonásban. Ha pedig odabent a dög szagot fog, akkor minden az neki fog kedvezni velük szemben és onnan nehézkes lenne kereket oldani.

16Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Szomb. Feb. 08, 2020 1:38 am

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus

Annak ellenére, hogy a vámpír képtelen volt valamiért felemelkedni, nem engedtem el a derekát, jólesően karoltam át továbbra is. Sőt, néha rá is pillantottam, mosolyogva. Persze ez nem oldotta meg a kérdéses problémát. Az egyértelmű volt, hogy nem én fogok felmászni a sziklán, és nagy valószínűséggel egy nehézpáncélos se megfelelő személy hozzá. A szarvas dög már csak a szarvai miatt se fér fel, a kis kultistának pedig minden bizonnyal annyira remegett a keze, hogy lezuhant volna néhány lépés után. Talán mégiscsak nekem kellene megpróbálni a saját érdekünkben?
- Azért még megpróbálkoznék valamivel. – mondtam a démon kis beszéde után.
Elengedtem a vámpírt, és közelebb léptem a sziklához. Méregetni kezdtem, majd megidéztem mindhárom láncomat – a kampós végük bizonyára segítséget nyújthatnak abban, hogy beakasszam őket a hasadékokba. Elvettem Melissatól a kötelet és átvetettem a vállamon. Ha pedig minden jól ment, úgy óvatosan megpróbáltam a láncok kampóit felhasználva lassan-lassan felkapaszkodni a meredek sziklaoldalon.
- Kapj el ha leesnék. – kacsintottam Minára.

Fiat voluntas tua /"Legyen meg a te akaratod"/  (Kaszt képesség)
Típus: Mágia
Erősség: III.
Felhasználás: Szövetség alapú
Az inkvizítor öt kör erejéig képes a Flagellatio hatását egyszerre három láncon alkalmazni, figyelme pedig fokozódik annyira, hogy akár három különböző módon is képes legyen mozgatni a láncokat.

17Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Szomb. Feb. 08, 2020 4:27 pm

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje

Melissa nem nagyon szól bele Johannes tervébe, kíváncsi rá, vajon mire fog ő jutni. Maga Melissa meg sem próbálkozik segítség nélkül feljutni, a vastag páncél, amit visel hátráltatja benne, hogy esés nélkül jusson fel. A láncok tekergő kígyó módjára kelnek életre, egy jó darabig körözve a sziklafal rései közt, mígnem hosszas kutatás után talált három darab olyan kis bemélyedést, melyben biztonsággal meg tudott kapaszkodni, s felemelni magát egészen a szirt tetejéig. Idő kérdése volt csupán, hogy a kötelet egy közeli fának, kőnek nekikötve az egész csapat fel tudjon mászni. A Fiat voluntas tua hatása ugyan elenyészett, mire mindenki fel tudott a csúszós köveket, kisebb nagyobb nehézségekkel, csúszásokkal mászni, viszont végre ott volt az egész csapat.
A sziklaszirt tetején egy fennsík terült el. Fénykorában talán hegy lehetett, mígnem a zord idő, vagy valami más le nem tarolta azt. Erről árulkodott a hatalmas szirt, mely a fennsík közepét díszítette, emelvényként, kőoszlopként tornyosulva ott. A piramis alakú kis szirt egyik oldalán, nem is olyan messze a lejtőtől lábnyomok látszódtak, hatalmas, kövér lábnyomok, melyekben összekuporodva egy kisebb ember könnyedén megpihenhetett. Körös körül fák tönkjei tarkították az egykor erdőn fennsíkor. A fák törzseik módszeresen letépték a gyökerekről, ormótlan, pazarló módon ott hagyva alvó fertályukat. A kőhalom oldalán egy nagy halomban fatörzsek voltak lehajigálva, rendezetlenül, lombosan. Mellette hanyagul ásott ciszterna állt, benne bőven telve esővízzel, mely időről időre esett bele. Melissa óvatosan igazította meg az ingjét, hogy utolsónak mászott fel, majd beszedte a kötelét.
- El kell ismernem, ez elég leleményes volt. - mondta, kissé szúrós szemmel méricskélve az inkvizítort, aki felsegítette. Ám ennél többet nem mondott róla.
Gyorsan távcsövet vett elő, s megszemlélte a környéket, biztos a megfelelő helyen másztak-e fel.
- Jól van. A barlang szája a szirt másik oldalán van. Az óriás általában a szájában szokott tanyázni. Elég jó a hallásuk, így aligha fogunk tudni a háta mögé lopózni. - nézett végig a csapat több páncélt viselő tagján. Egyikük sem tűnt túl könnyű léptűnek - Lerohanjuk a bestiát és megpróbáljuk minél gyorsabban ártalmatlanítani. Készüljetek fel... - mondta, ahogy előrántotta számszeríját...noha látszott a keze tartását, nem gyakorlott lövész.


Határidő: 2020.02.13.


//Nem tetszik, hogy folyamatosan van, aki csúszik, és egyáltalán nem szól róla. Ha valakinek van még szüksége időre, szóljon, de ne kellejen minden körben kihagynom valakit. Ha ilyen sok kimaradás lesz, fontolóra veszem, hogy kiteszem a küldetésből azt, aki nem ír, és nem értesít, hogy csúszni fog.//

18Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Szomb. Feb. 08, 2020 8:25 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus

Nagyot néz, ahogy átkarolják a derekát, meg is emeli a szemöldökét, de meglepődött annyira, hogy ne ellenkezzen, csak az arcán jelenik meg némi pír. Ajka széle mosolyra rándul, de nem éppen a legvidámabbra.
A lebegés nem sikerül, pedig a vámpírtoronyban gond nélkül tudott így közlekedni. Persze, közlekedésre való, hiszen nem repülés. Akkora erőt nem tud kifejteni. De azért...
- Egy próbát megért. - vonja meg a vállát.
Kíváncsian nézi, Leo/Richard/Johannes mivel próbálkozik, majd amikor figyelmeztetve hátrafordul, Mina gyorsan átgondolja a repertoárját.
- Hogyne.
Közben próbálja nem újra és újra lejátszani a fejében azt a kacsintást.
Zavaró. Vajon direkt csinálja ezt?
Egész biztosan...
Valamint a hideg is kirázza azoktól a láncoktól. Bár történetesen ezek a láncok éppen, hogy megmentették legutóbb is. Fene hitte volna, hogy ennyit tudnak segíteni, amellett, hogy egy másik inkvizítor láncai pedig hosszú időre sebet hagytak az arcán.
Csoda, hogy meggyógyult. Testileg legalábbis.
Próbálja megőrizni az önbecsülését, ahogy a sárban, köveken kapaszkodik felfelé, visszafojtva a hangokat, amelyek feltörnének belőle. Nem mutatkozhat gyenge kislánynak, noha a fizikai erejét a mágiája mindig fölülmúlta.
A Schwarzjäger előreengedte őket, így ő mászik fel legutoljára, addigra pedig Mináék is megszemlélték már a fenti kilátást... Nos, a gyerekeket riogató mesék nem túloznak, amikor az óriások nagyságáról és erejéről beszélnek, úgy tűnik.
- Nincs a barlangnak sehol sem másik bejárata? - teszi még fel a kérdést fajtársának, hátha valahogyan mégis az óriás hátába lehetne lopózni.
Spoiler:

19Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Csüt. Feb. 13, 2020 1:15 am

Hunstan Gǣthfodd

Hunstan Gǣthfodd
Arató
Arató

//Ottani idő szerint éjfél múlt, elnézést a késésért! (megint) //

A javaslatára nem sokan voltak kapóak, így inkább a csak csendben maradt és az egybegyűlt társaság többi tagját figyelte, javaslatok és ötletek után.
Mint kiderült később, alábecsülte az óriásnak a képességeit. Amint felértek a szirt tetejére, látni vélte egy ilyen bestia valódi erejét: ez a dög képes volt egy egész erdőt eltávolítani egymaga, ha akart - a lábnyoma csak olyan széles volt mint egy egész fogat kocsi, a kidöntött fákból és azoknak számából pedig nyilván nem diétázott az elmúlt napokban és hónapokban. A kissebb kőhegy úgy magaslott a gödör közelében mint egy magányos torony, ami most - a lovagi mesékkel ellentétben -, egy királylány helyett egy valódi óriást rejt.
Ennek fényében Hunstan igenis jogosnak vélte, hogy vakarja a fejét amikor a nő a frontális támadást javasolta. Nyilván nem volt más út, csak.. remélte, hogy jól lő a számszeríjjal, legalább a szemeit kilőhetné vele mielőtt eltapossa őket. Ránézve a kardjára, így már egészen aprónak és jelentéktelennek érezte magát, csak úgy mint a társait és fegyverzetüket. Azért meglazította egy kicsit a kardját a hüvelyben.
- Ehhez a lényhez inkább ostromgép kellene - jegyezte meg szúrósan, miközben az övét igazgatta. Nem volt nagy startéga, de ez nem tűnt jó ötletnek egyáltalán; reménykedett benne, hogy a másik vérszívó egy jó kérdést tett fel.

20Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Csüt. Feb. 13, 2020 10:50 pm

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus

A láncokkal csakugyan nem volt nehéz dolgom, hogy feljussak, ahol elém terült a fennsík. Bármennyire is szép volt, nem volt időm gyönyörködni: gyorsan kerestem egy közeli fát, és rögzítettem a kötelet. Kár lenne bármelyik élő pajzsért is, hogy odavesszen a csata előtt, így jó erősen kötözöm meg, majd a szirt mellett megállva felsegítem WIlhelminát, bármikor is érkezik. Melissa pillantását állom – nem azért voltam itt, hogy a frakcióink nézetéről vitázzunk, a képességeim pedig nagy valószínűséggel később is nélkülözhetetlenek lesznek.
- Vadászni vagyunk itt. – jegyzem meg, mielőtt tovább vonulnék, hogy tüzetesen is megnézzem a terepet.
Kicsavart fák, esőgyűjtő – kifejezetten hosszú időre rendezkedhetett itt be ez az óriás. A barlangjában hazai terepen mozogna, viszont a szűk teret kihasználva nagy valószínűséggel kevésbé tudna mozogni, velünk ellentétben. Sőt, jobban körbe tudnánk venni, mint sem kint, ahol egy lépéssel háromszor megkerül minket.
- Lepjük meg a barlangjában. Hátha alszik. – teszem hozzá, és én is Melissa-t kezdem el figyelni, vajon tud e másik bejáratról.

21Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Csüt. Feb. 13, 2020 11:04 pm

Suzanne Walford

Suzanne Walford
Kultista
Kultista

Úgy tűnt - örömére - a többiek megfeledkeztek róla. Meglepődött, hogy miután még Mina egyértelmű - és lenyűgöző - varázslata sem segített nekik feljutni, addig Eric látszólag varázslat nélkül felmászott az egyébként rémisztő láncok segítségével a sziklafalon.
Megvárta, míg a jelenlévők közül más is felmászik Eric után, csak ezt követően kezdett ő is felfelé mászni. Komoly erőfeszítésébe telt, közben folyvást magyarázta magának, hogy nem szabad lenézni.
Ahogy végül végre felérkezett, már nehezen bírt a kíváncsiságával. Előbb Minához, majd Erikhez is (bár hozzá csak kartávolságon kívül) odament míg Melissa is felért, hogy megérdeklődje, hogy csinálták. Armaros kinevette, nem is igazán értette, miért.
A tervezésben viszont egyet kellett értenie a furcsa, hátborzongató démonnal. Nagyon rossz ötletnek tűnt bárhogyan rátámadni egy óriásra. Az már eszébe sem jutott, hogy ajánlkozzon, hogy mint a társaság legkisebb tagja odaoson felmérni a terepet... Nem volt ő ahhoz elég ügyes, és túlságosan félt is az óriástól.
Még annál is rosszabb ötletnek tűnt, hogy bemerészkedjenek az óriás barlangjába... Mi lehet ott, ha itt ilyen komoly pusztítást végzett? És... mi történne velük?
- És ha ak-kor búj-nánk el a bar-langba, amíg nincs ott-hon? - kérdezte a társaságot egy számára biztonságosabbnak tűnő verzióról. Azt már nem gondolta végig, hogy hogy nem fogja őket az óriás észrevenni, amikor kijön a barlangból.

22Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Szomb. Feb. 15, 2020 12:55 am

Lothar von Nebelturm

Lothar von Nebelturm
A Nebelturm család feje
A Nebelturm család feje

A Swarzjeager lány csak a fejét csóválta, ahogy faggatni kezdték, nem sokkal a barlang bejárata előtt. Csendre intette a kis csapatott, mintha egyre inkább tartani kezdett volna valamitől.
- Nincs neki, csak egy. Amit alig szokott elhagyni. És jobb lesz, ha sietünk. Annak a dögnek jó a hallása. Ha észrevesz minket, a semmiért kerültük körbe a fennsíkot.
Melissa maga nem indul meg előre. Fegyverét magánál tartva egyre csak a kis csapatot lesi, ők mikor indulnak. Nem mondta ugyan egyszer sem ki, de jól látszott, hátul tervezett maradni az összecsapás során, már ha egyáltalán részt kívánt benne venni. Ahogyan a számszeríjat tartotta, az sem volt biztos, hogy egyáltalán tudja, hogyan kell újratölteni.


Határidő: 2020.02.19.

23Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Kedd Feb. 18, 2020 10:49 pm

Hunstan Gǣthfodd

Hunstan Gǣthfodd
Arató
Arató

Kérdések és javaslatok röppentek, de nem sok választ kaptak a kalauzuktól. Hunstan érezte (és sejtette is  anő tartásából), hogy viszonylag kevés hasznát fogják venni neki - a számszeríjat amúgy is több idő lesz majd újratölteni, remélte, hogy gyakorlott vele.. máskülönben egy lövés után gyakorlatilag haza is mehet.
Ő maga sem volt jobb: egy kard és semmi más. A többiek szintén. ~ Ez mókás lesz.. ~ gondolta magában egy nagy adag szarkazmussal, majd lassan elindult a magányosan ácsorgó kőhegy felé. Számolgatott, tervezett, osztott és szorzott.. így sem volt sok ötlete annál minthogy inkább ki kellene csalni, ahelyett, hogy beenni. Az talán még egy lehetőség, hogy ha sikerülne az óriásnak megbotlani a gödör közelében és abba beleesni - talán lenne esélyük belefullasztani.
A kardját lassan kihúzta a hüvelyéből és igyekezett a többbiekkel lépést tartani. Nem rohant előre és nem csapott zajt - már amennyire tőle tellett. A láncingjének lelógó része persze csak akkor zörgött amikor rohant, a súlya pedig eloszlott a dereka környékén, ahol egy öv fogta össze. Nem volt alkalma még úriással ütközni, így belül érzett egy adag félelmet magában - ezt normálisnak gondolta. Amíg fél, addig életben van és remélte, hogy ez így is marad még egy ideig.

24Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Szer. Feb. 19, 2020 9:19 pm

Tertullius

Tertullius
Klerikus
Klerikus

Csodálkozva néztem, ahogyan közelít felém a kis kultista. Ez mégis mit akar? A többieket is ugyanígy megközelítette, ám az irányomba jóval nagyobb távolságtartást tanúsít - azt tehát képes volt felfogni hogy megölhetem. Azt  nem biztos hogy tudja: meg is akarom. Ennek is eljön azonban az ideje.
A kis dölyfös vámpír egyáltalán nem zavartatta magát azzal, hogy akár megfontolja az ötleteinket. Nem, helyette ment a maga feje után, mint ahogyan a nemeskisasszonyok szoktak – mi pedig kénytelen-kelletlen követtük (pontosabban ő követett minket) a barlangban, óvatosan lépkedve. Előbb-utóbb harcra kerül a sor, neki pedig nem fogjuk sok hasznát venni, az alapján ahogyan azt a fegyvert tartja. A kardomat még nem húztam elő, helyette feltettem a fejemre a Töviskoronámat – kitudja milyen trükkök vannak akár a barlang, akár az óriás tarsolyában.

25Portya: Bolhából óriást Empty Re: Portya: Bolhából óriást Szer. Feb. 19, 2020 9:39 pm

Suzanne Walford

Suzanne Walford
Kultista
Kultista

Eric nem válaszolt neki. Mintha nem is értette volna, hogy ő tényleg kíváncsi, és tényleg szeretné tudni hogy csinálta ezt azokkal a láncokkal. De nem volt ideje megint megkérdezni, mert közben a vadászvámpír is felért, és ötletelés kezdődött... Amit ők négyen igyekeztek megtenni, míg a nő le nem intette őket, és nem közölte a saját külön megoldását, ami után el is indult. Nem figyelt rájuk. Ő viszont nagyon tartott ettől az óriástól, úgyhogy most is Damien mögé húzódott, ha tudott, ahol jelenleg leginkább biztonságban érezhette magát. 
Rátett az aggodalmára, hogy Melissa pont úgy nézett ki azzal a számszeríjjal, mint ő, amikor először próbálkozott a tőrével... Azt se tudta jóformán, hogy melyik felét kell a fegyvernek az ellenségre irányítani. A tőre markát szorongatva lépdelt, igyekezve tartani a lépést, és azon gondolkodva, hogy mennyivel jobb lenne egyszerűen az országúton gyalogolni, akár Hellenburgba is.

Ajánlott tartalom



Vissza az elejére  Üzenet [1 / 3 oldal]

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Quest for Azrael » Archívum » Küldetések » Portya: Bolhából óriást

Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.