Magánjáték: Nebelwalddal csak a baj van

A falu meglepően közel volt, lehet jobban járt volna, ha ő is tovább jön kicsit, és itt teszi le Jóskát, nem pedig a tábortól északra lévő kicsit messzebb faluban. Nem volt nagy különbség, de minden számított.
Reingard nyíltságára viszont nem számított, arra meg pláne nem, hogy a vámpír férfi szerelmi életéről fognak csevegni, ameddig visszatérnek. De végülis miért ne... Talán tanulhat belőle valamit, ha valaha az életben még visszatér a kedve ahhoz, hogy egy éjszakánál többre is találjon magának valakit.
- A bravúros orvosra szükséged is lesz. De hogyan lehet nehéz a kérdés hogy az asszonyod-e? Ha számon kérheti rajtad hogy eltűntél, megosztjátok az ágyatokat, és még érzelmeitek is vannak, akkor ez elég egyértelmű. Már mindent összevetve. - Lory sok szemszögből egyszerű lélek, vagyis inkább nem szereti túlbonyolítani az életet. Számára a szerelemnek és a kapcsolatoknak is pont ilyen egyszerűnek és magától értetődőnek kellett lennie, más esetben talán fel is őrölnék... Újfent szerencséje, hogy nem lát a jövőbe.
- Miért nem szóltál neki, hogy elmész banditákat ölni?

Majdnem felnevettem a tünde egyszerű gondolkodásmódján, főképp, mert igaza volt. Csak mi vámpírok; nem, csak én és Elsarea nem akartuk egyszerűen élni az életet.
- Azért ennél ez bonyolultabb. - Nem tudtam, hogyan magyarázhatnám el neki, így végül csak elengedtem a mondat fonalát. Hamarosan úgy is meglátja, ha megérti, hát megérti, ha nem, nem várhattam el tőle. Azt sem értem, miért osztottam meg vele ezt, de a fájdalom ilyen hatással volt rám.
Lassan értünk be az egyszerű de elegáns házak közé, a gyerekek kíváncsian bámultak meg, majd szaladtak szüleikhez, hogy elújságolják mit láttak.
- Igazából tudja, hogy hová indultam, csak nem egyezett bele. - Nem lepődtem meg a pofonon, amit kaptam, ahogy kiléptünk az apró főtérre, bár a vámpírnő sebessége elismerésre méltó volt.
- Rein, te ostoba, meggondolatlan... - a szóáradat elakadásából arra következtettem, hogy ekkor tudatosult benne a helyzet. - Mi történt veled? És ki ez a tünde? - húzta össze fekete szemeit Loreenára, majd gyorsan, aggódó tekintettel nézett végig. - Mennyire sérültél meg?
- Túl sok a kérdés, Liz. - feleltem fájdalmasan.

A bonyolultságra ismét felvonta a szemöldökét, és várta volna, hogy a vámpír ezt jobban is kifejtse. Már hogy lenne bonyolult? El tudta fogadni, hogyha ész érvekkel győzik meg, de végülis arra jutott, hogy Reingard nem akar ennél több dolgot az orrára kötni. Így is meglepően sok volt, és ki ő hogy faggatózzon? A diszkréciót mindig is fontosnak tartotta, ahogyan a személyes tér tiszteletben tartását is. Ameddig a határőrségben volt a barakkban csak emiatt a tisztelet miatt lehetett minimális magánéletük.
A gyerekek szétszaladnak előttük a lány pedig nem állítja meg őket. Csak mindent szép sorjában. Először le kell tennie a vámpírt szakértő kezekbe, utána megy az őrségért, és ha még ez után is van valami, akkor esetleg beszél a falubeliekkel. Egy még az ő szemével nézve is gyönyörű vámpírnő siet ki eléjük és vágja pofon Reingardot aki így is alig áll a lábán, ettől pedig valószínűleg úgy kell ellentartania, hogy ne boruljon fel. A nő sok kérdéssel halmozza el a kedvesét (mert mi más lenne?), ellenben úgy tűnik a vámpírférfi nem igazán akar rá válaszolni. Hát megteszi helyette ő.
- Kicsit helybenhagyták a banditák, törött bordák biztos vannak, de megvan a veszélye a belső vérzésnek is. - kezdi a lényeggel, rezzenéstelen arccal nézve Elsareára. Egyenlőre nem sikerült a nőnek megijesztenie.- Én pedig Lady Loreena Wildwind vagyok, és engem is a banditák kiiktatására küldtek, ott találkoztunk Reingarddal. - legalábbis most. Nem kezdi el fejtegetni, hogy már korábban is találkoztak, azt majd a férfi elmeséli, ha akarja.

- Ő mentett meg. - keltem gyorsan a tünde védelmére, majd a saját lábamra támaszkodva elléptem mellőle, hogy Elsareában a féltékenység szikrája se lobbanjon fel. Kevesebbért is kapott már hisztirohamot. - Ha Loreena nincs, valószínűleg ott vernek agyon a banditák az erdőben.
- Azért, mert a hű de nagyon tapasztalt vadászocska csak fogta magát és válaszra sem méltatva elviharzott! Mikor Kfer lovas nélkül jött vissza azt hittem... - nyelte le a mondat végét, ahogy az szokása volt. De legalább megtudtam, hogy lovam visszatért. - Kö... - először nem értettem, mit akart, ahogy a tünde lányhoz fordult zavartan. - Köszönöm, hogy visszahoztad. - szóval ez ment neki olyan nehezen. Biztosan nem fordult elő sokszor, hogy neki kellett köszönetet mondania, vagy a rangja miatt, vagy mert ő volt az, aki másokat összevarrt.
- Köszönöm a segítséget, Loreena. Elnézést, hogy kellemetlenséget okoztam. - néztem a tőlem telhető legnagyobb megbánással a tündére, majd felszisszentem, ahogy Elsarea lerángatta rólam a páncélomat. Nem lesz kellemes ellátás.

Megenged magának egy apró mosolyt, amikor Reingard megemlítette, hogy megmentette mert nélküle agyonverték volna. A vámpírnő kérdései viszont teljesen jogosak, ő sem érti miért sétált bele a férfi egy csapdába, hacsak nem vonták el a figyelmét oda nem illő gondolatok. Egy vadászból ha hiányzik a megfelelő koncentráltság, akkor nagyon hamar kerülhet nagy bajba. Bár nem hiszi, hogy pár ember tényleg agyon tudott volna verni egy tapasztalt vámpírt, azért így is elég csúnyák voltak azok a sérülések.
Ha mutatják merre, akkor még segít bevinni egy házba Reingardot, hogy nyugodtan láthassa el őt a nő, hiszen csak nem az utca kellős közepén akarja ezt megtenni, a köszönömre pedig bólint. Ő nem tudja, hogy ez mekkora dolog Elsareától, bár azért észreveszi, hogy nem ment annyira könnyen.
- Szívesen. Innentől az ön dolga hogy túl is élje. - néz kedvesen az orvosra. Tényleg kedvesen. Leteszi Reingardot és hátrébb lép, hogy meg tudják szabadítani a páncéljától.
- Tényleg szívesen. Egyedül szerintem én sem bántam volna el velük. Jó figyelemelterelés voltál, szóval azt meg én köszönöm. - hangjában enyhe szarkazmus, de azért ott van benne az elismerés is.
- Ha szükség van még rám szóljatok. Gyógyítónak csapnivaló vagyok, de a parancsokat általában tudom követni.

Jól gondoltam, Liz nem finomkodott. Ahogy ágyat értem az egyik hálás féltünde házában szakértelemmel csatolta le rólam az acélirhát majd tapogatta végig a bordáimat. Hangosan felszisszentem, ahogy egy-egy érzékenyebb ponthoz ért, mire ő csak elégedetten bólogatott.
- Nincs belső vérzésed, ami remek. Nem fáj a lélegzés, igaz? - kérdezte, mire csak bólintottam. Az éppen nem fájt; sok minden igen, nagyrészt amit csinált, de szerintem az előbbi elégedettsége főképp ennek szólt.
- Legalább valaminek. - feleltem egy fanyar mosollyal Loreena rosszmájú megjegyzésére. Nem volt könnyű megsérteni, főképp szavakkal.
- Igazából nincs nálam semmi, amivel beköthetném Rein bordáit. - nézett elgondolkodva a sálamra Liz, mire felhorkantam.
- Nem, határozottan nem.
- De azt hiszem megoldom. Még egyszer köszönöm, hogy nem hagytad meghalni és nyilat sem repítettél a fejébe. - Iróniába csomagolva úgy látszik könnyebben szaladt ki a száján az a bűvös szó.
- Egy apróság még. - kezdtem bizonytalanul. Mennyire lehettem vele őszinte nem tudtam, de már így is többet tudott rólam, mint sok mindenki. - Nem lenne előnyös rám nézve, ha véletlenül a vámpírok fülébe jutna, hogy itt jártam. Kissé... haragos a viszony köztem és a családom között. Megkérhetnélek, hogy ne említs meg olyannak, aki kapcsolatba hozható velük? Legalább is egy ideig.

Kicsit még marad, hogy lássa, hogy jól ellátják-e Reingardot, és hogy van-e rá szükség. Szerencsére az orvosnő kiváló diagnózisa után kicsit mind fellélegezhetnek, hogy csak bordák törtek. Járhatott volna sokkal rosszabbul is. A sál említésére elmosolyodott. Kezdte érteni mire is gondolhatott Reingard, amikor említette, hogy a sálat már sok mindenre használták. Csak a mai napon volt már fojtókötél, most meg kötszer... Többnyire arra tippelne, hogy kötszernek használják. Már felajánlaná, hogy kerít kötszert, de amikor Elsarea inkább közli hogy megoldja ráhagyja.
- Még egyszer szívesen. A nyílra nem szolgált rá. - vigyorog rá a npre. Most mondhatná, hogy Reingard kedves vámpír, de annyira nem ismeri, meg furcsán is hangzana. Érdeklődve hallgatja a plussz egy apróságot, amit a férfi kér, és ezt könnyebb is lesz teljesítenie, mint először gondolta volna.
- Ami azt illeti, nem mondtad el a vezetékneved. De ne aggódj, a keresztnevedet sem, szóval ha nagyon nyaggatnak a jelentés miatt, legfeljebb annyit fogok beleírni, hogy egy vámpír vadász. Vagy csak simán másik vadászt akit felbéreltek, és akkor már a vámpírt se fogják tudni. - nem keresnek titkokat ott, ahol nem nyilvánvaló, hogy van, itt pedig ez inkább személyes kérés, és véleménye szerint a tündéket pont nem érdekli, hogy milyen családból való vámpír segített be. A semlegesség néha átok, néha áldás.
Úgy tűnik viszont, hogy itt már nincs rá szükség, így ellöki magát a faltól.
- Még egyszer köszönöm a segítséget. Megyek szólni az őröknek, hogy vannak túlélők. Vigyázzatok magatokra... Hm... Nem is, inkább egymásra vigyázzatok, Reingard és Elsarea. ~az valószínűleg jobban fog menni. ~ teszi hozzá gondolatban, de hangosan már nem mondja ki. Ha nem marasztalják, akkor kisétál a házból, és szól néhány tündének a legközelebbi őrposzton, hogy szedjék össze az életben maradt banditákat, és bánjanak velük legjobb belátásuk szerint.

Csak bólintottam a javaslatra, amit a tünde tett. Talán ennyi elég lesz, hogy ne rakják össze túl gyorsan a Kitaszított-kirakóst. Habár mikor másodjára követtem el a tettet, amiért először csak a toronyból tiltottak ki, nem beszéltem az úrnővel. Meglehet, hogy ezért vagyok még életben, de az is, hogy nem is tud róla. A búcsúzóul mondott kívánság furcsa, mosolygásszerű fintort csalt Elsarea arcára, engem viszont csak elgondolkoztatott. Nem szerettem a túl okos idegeneket, de egyelőre megbocsájtottam neki.
- Vigyázz te is magadra, Loreena. És vigyázz a Nebelwaldra is fél szemmel helyettem.
Meglehet, hogy már nem is hallotta a végét.
- Rein... - kezdte Elsarea remegő ajkakkal, mire felé fordultam. - Hogy... mertél olyan flegmán ellovagolni és egy ismeretlen nő vállán visszakecmeregni, törött bordával... - kezdett bele legendássá vált hisztijébe. Reméltem pedig, hogy elfelejtette.

//Köszönöm a játékot!//

Nagyszerű játék volt, kellemes volt olvasni. Mindkettőtöknek jár a tapasztalat. 100 TP 

BTW Lory, írd ki nyugodtan, hogy KURVA, ha kimondja valaki, akkor nem profán, csak lore hű.