Magánjáték: Nebelwalddal csak a baj van

Jól gondoltam, Liz nem finomkodott. Ahogy ágyat értem az egyik hálás féltünde házában szakértelemmel csatolta le rólam az acélirhát majd tapogatta végig a bordáimat. Hangosan felszisszentem, ahogy egy-egy érzékenyebb ponthoz ért, mire ő csak elégedetten bólogatott.
- Nincs belső vérzésed, ami remek. Nem fáj a lélegzés, igaz? - kérdezte, mire csak bólintottam. Az éppen nem fájt; sok minden igen, nagyrészt amit csinált, de szerintem az előbbi elégedettsége főképp ennek szólt.
- Legalább valaminek. - feleltem egy fanyar mosollyal Loreena rosszmájú megjegyzésére. Nem volt könnyű megsérteni, főképp szavakkal.
- Igazából nincs nálam semmi, amivel beköthetném Rein bordáit. - nézett elgondolkodva a sálamra Liz, mire felhorkantam.
- Nem, határozottan nem.
- De azt hiszem megoldom. Még egyszer köszönöm, hogy nem hagytad meghalni és nyilat sem repítettél a fejébe. - Iróniába csomagolva úgy látszik könnyebben szaladt ki a száján az a bűvös szó.
- Egy apróság még. - kezdtem bizonytalanul. Mennyire lehettem vele őszinte nem tudtam, de már így is többet tudott rólam, mint sok mindenki. - Nem lenne előnyös rám nézve, ha véletlenül a vámpírok fülébe jutna, hogy itt jártam. Kissé... haragos a viszony köztem és a családom között. Megkérhetnélek, hogy ne említs meg olyannak, aki kapcsolatba hozható velük? Legalább is egy ideig.

Kicsit még marad, hogy lássa, hogy jól ellátják-e Reingardot, és hogy van-e rá szükség. Szerencsére az orvosnő kiváló diagnózisa után kicsit mind fellélegezhetnek, hogy csak bordák törtek. Járhatott volna sokkal rosszabbul is. A sál említésére elmosolyodott. Kezdte érteni mire is gondolhatott Reingard, amikor említette, hogy a sálat már sok mindenre használták. Csak a mai napon volt már fojtókötél, most meg kötszer... Többnyire arra tippelne, hogy kötszernek használják. Már felajánlaná, hogy kerít kötszert, de amikor Elsarea inkább közli hogy megoldja ráhagyja.
- Még egyszer szívesen. A nyílra nem szolgált rá. - vigyorog rá a npre. Most mondhatná, hogy Reingard kedves vámpír, de annyira nem ismeri, meg furcsán is hangzana. Érdeklődve hallgatja a plussz egy apróságot, amit a férfi kér, és ezt könnyebb is lesz teljesítenie, mint először gondolta volna.
- Ami azt illeti, nem mondtad el a vezetékneved. De ne aggódj, a keresztnevedet sem, szóval ha nagyon nyaggatnak a jelentés miatt, legfeljebb annyit fogok beleírni, hogy egy vámpír vadász. Vagy csak simán másik vadászt akit felbéreltek, és akkor már a vámpírt se fogják tudni. - nem keresnek titkokat ott, ahol nem nyilvánvaló, hogy van, itt pedig ez inkább személyes kérés, és véleménye szerint a tündéket pont nem érdekli, hogy milyen családból való vámpír segített be. A semlegesség néha átok, néha áldás.
Úgy tűnik viszont, hogy itt már nincs rá szükség, így ellöki magát a faltól.
- Még egyszer köszönöm a segítséget. Megyek szólni az őröknek, hogy vannak túlélők. Vigyázzatok magatokra... Hm... Nem is, inkább egymásra vigyázzatok, Reingard és Elsarea. ~az valószínűleg jobban fog menni. ~ teszi hozzá gondolatban, de hangosan már nem mondja ki. Ha nem marasztalják, akkor kisétál a házból, és szól néhány tündének a legközelebbi őrposzton, hogy szedjék össze az életben maradt banditákat, és bánjanak velük legjobb belátásuk szerint.

Csak bólintottam a javaslatra, amit a tünde tett. Talán ennyi elég lesz, hogy ne rakják össze túl gyorsan a Kitaszított-kirakóst. Habár mikor másodjára követtem el a tettet, amiért először csak a toronyból tiltottak ki, nem beszéltem az úrnővel. Meglehet, hogy ezért vagyok még életben, de az is, hogy nem is tud róla. A búcsúzóul mondott kívánság furcsa, mosolygásszerű fintort csalt Elsarea arcára, engem viszont csak elgondolkoztatott. Nem szerettem a túl okos idegeneket, de egyelőre megbocsájtottam neki.
- Vigyázz te is magadra, Loreena. És vigyázz a Nebelwaldra is fél szemmel helyettem.
Meglehet, hogy már nem is hallotta a végét.
- Rein... - kezdte Elsarea remegő ajkakkal, mire felé fordultam. - Hogy... mertél olyan flegmán ellovagolni és egy ismeretlen nő vállán visszakecmeregni, törött bordával... - kezdett bele legendássá vált hisztijébe. Reméltem pedig, hogy elfelejtette.

//Köszönöm a játékot!//

Nagyszerű játék volt, kellemes volt olvasni. Mindkettőtöknek jár a tapasztalat. 100 TP 

BTW Lory, írd ki nyugodtan, hogy KURVA, ha kimondja valaki, akkor nem profán, csak lore hű.