A mocsárt maga után hagyva észak írány felé veszi az utját, mivel a vízen nem tud járni. Egész nap nyugodtan halad, míg rá nem esteledik. Nincsen teljesen koromsötét, így egy eldugotabb helyet keres magának, hogy ott berendezkedjen egy alapos alvásra. Hamarosan gyengén ropogó tűz mellett tudja magát, miközben a vacsoráját fogyasztja el. Időközben éjsötétté válik a táj, s síri csend uralja a tájat. Egyedül van, de cseppet sem fél, hogy bárki megtámadhatná alvás közben. Még pár gallyat dob a tűzre, aztán aludni készül. Maga mellett hagyja kétkezes kardját, ha felriadna az álmából, akkor keze ügyében legyen. Mikor minden a helyén van, akkor a rögtönzött párnájára rakja a fejét. Egy darabig még nyitva a szeme, azonban öt perc múlva lustán lecsukódik a szemhéja. Egyenletesen lélegzik, s egyre nyugodtabban…
...Egy mérhetetlenül magas fánál találja magát, aminek a törzse olyan vastag, mint egy lakótoronyé; viszont a tetejét nem látja alulról, köszönhető annak, hogy vastag ágai vannak. Kellemes látvány, ahogy a lombkoronája szétterül. A fa azonban nem sima fa, mert alulról látni, hogy egy ajtó van a törzsében és felette bizonyos méterenként egy-egy ablak. Sikerül nagy nehezen levennie a tekintetét az ősöreg fáról, hogy a környezetét vehesse szemügyre. Egy tisztáson van, de körülötte sűrű vészjósló fenyőerdő, ami neki azt sugallja, hogy inkább az előzőt válassza. Elindul az ajtó felé, miközben ellenörzi a felszerelését. Minden nála van, de legfőképpen a kétkezes kardja. Az ajtóhoz közeledve némi izgalom üti fel a fejét a szívében, mert teljesen ismeretlen neki a hely. A tünde szívben sincs másképp, mint tart az ismeretlen dolgoktól, míg meg nem tapasztalja annak lényét. Megérkezik ahhoz az ajtóhoz, s gondolva egyet megfogja a kilincset. Le akarná nyomni a kart, de az makacs módon egy millimétert sem mozdul. A következő próbálkozást veszi elő, hogy egyszerűen bekopog. Háromszor, határozottan koppan az ökölbe szorított keze, aztán marad a várakozás. Tíz perc elteltével sem történik semmi, ezért úgy dönt, hogy keres egy másik bejáratot, már ha létezik olyan. Elindul körbe, de egyáltalán nem siet. Tekintetével próbálja magába szívni a páratlan látványt, egyben a lehetséges bejutási lehetőségeket. A tulsó oldalon végül nem talál hátsó bejáratot, csupán egyetlen egy virágot. Mivel ő tiszteli a természetet, ezért nem tépi le a helyéről, inkább elindul a bejárathoz, hogy kezdje elölről a tervezést.
...Egy mérhetetlenül magas fánál találja magát, aminek a törzse olyan vastag, mint egy lakótoronyé; viszont a tetejét nem látja alulról, köszönhető annak, hogy vastag ágai vannak. Kellemes látvány, ahogy a lombkoronája szétterül. A fa azonban nem sima fa, mert alulról látni, hogy egy ajtó van a törzsében és felette bizonyos méterenként egy-egy ablak. Sikerül nagy nehezen levennie a tekintetét az ősöreg fáról, hogy a környezetét vehesse szemügyre. Egy tisztáson van, de körülötte sűrű vészjósló fenyőerdő, ami neki azt sugallja, hogy inkább az előzőt válassza. Elindul az ajtó felé, miközben ellenörzi a felszerelését. Minden nála van, de legfőképpen a kétkezes kardja. Az ajtóhoz közeledve némi izgalom üti fel a fejét a szívében, mert teljesen ismeretlen neki a hely. A tünde szívben sincs másképp, mint tart az ismeretlen dolgoktól, míg meg nem tapasztalja annak lényét. Megérkezik ahhoz az ajtóhoz, s gondolva egyet megfogja a kilincset. Le akarná nyomni a kart, de az makacs módon egy millimétert sem mozdul. A következő próbálkozást veszi elő, hogy egyszerűen bekopog. Háromszor, határozottan koppan az ökölbe szorított keze, aztán marad a várakozás. Tíz perc elteltével sem történik semmi, ezért úgy dönt, hogy keres egy másik bejáratot, már ha létezik olyan. Elindul körbe, de egyáltalán nem siet. Tekintetével próbálja magába szívni a páratlan látványt, egyben a lehetséges bejutási lehetőségeket. A tulsó oldalon végül nem talál hátsó bejáratot, csupán egyetlen egy virágot. Mivel ő tiszteli a természetet, ezért nem tépi le a helyéről, inkább elindul a bejárathoz, hogy kezdje elölről a tervezést.
A hozzászólást Tyrwel Ghlan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Feb. 25, 2016 9:58 pm-kor.