Magánjáték: Hilde és Tyrwel

- Nagyszerű!
* Jegyzi meg, majd átlagos sétasebességgel meg is indul azon irányba, amerre eredetileg haladtak. Erre már egészen csöndes az utca, itt ott valóban akadnak emberek akik mocorognak, mi több lehet seftelnek is, de semmi komoly. Haladásuk során a férfi felajánlja, hogy megvizslathassa annak méretes fegyverét (lel), s mivel igen kíváncsi a súlyozására, át is veszi azt, odaadva a magáét addig is. Rettentő idegen a kard a tapintásra, abszolút nem szokta meg őket, s igazából ekkorát még nem is fogott. Roppant nevetségesnek tűnne, ha megpróbálná meglóbálni, s mivelhogy érzi, hogy a fegyver súlypontja nagyon furcsa, valószínűleg felesleges is lenne... Még csak az hiányzik, hogy földhöz vágja, miközben lódít rajta egyet. Ha a férfi megfogja a lándzsát azt tapasztalhatja, hogy az úgy szint igen nehéz, s emellett a tapintásra langyos. Emellett roppant ocsmány is a felülete, s pont olyan, mintha erek futnának végig rajta.
- Csak gyengéden~
* Ha végeznek a fegyvernézéssel vissza is adja a férfinak a kardot, hogy cserébe ismét keze alatt tudhassa a lándzsáját. Nem érzi igazán jól magát, ha éppenséggel nincs keze ügyében nagyapja. 
- Érdekes fegyver, talán egyszer a Parókia gyakorlóterén megkérem az egyik templomost... talán von Heimsrothot, hogy megpróbálhassam milyen lehet forgatni...
* Az út sebesen halad tovább, s végül egy fordulás után immáron csak úgy kétszáz méterre lehetnek a hatalmas nagytemplomtól, mely láthatóan ott magaslik felettük ( A Nagytemplom kb akkora, mint a Szegedi Dóm). Itt érdemesnek tűnik átvágni kissé egy-két sikátoron, így meg is indul, s így is tesz. Ahogy haladnak egy kéregető akaszkodik bele, roppant makacssággal. Pár pillanatra végigszalad a kétség az arcán, hogy mit is tegyen, s már lassan nyúlna is erszényéért, hogy átadjon pár érmét, ám végül ezzel Tyr megelőzi, amire is hálásan bólintva lépked tovább a sötét, szűk "folyosókon".
- Köszönöm.
* Böki ki végül. A bűntettek nagyja itt történik, könnyű valakit elkapni, s gyorsan kifosztani, szeme állandóan gyanakodva fordul jobbra-balra, bár jelenleg nem érzi azt, hogy túlzottan veszélyben lenne.

Elindulnak így újra mellette lépdel nyugodt tempóban. Örül annak Tyr, hogy csendesebb utca, mint a piactéri és nem annyian járnak erre. Felajánlja a vámpír lánynak, hogy kezébe foghatja a fegyverét, hogy megnézze, milyen érzés ezzel küzdeni. Cserébe megkapja a lándzsát, ami valójában számára nem ismeretlen fegyver, de közel sem tudja úgy forgatni, mint például a lány, vagy más olyan egyén, aki lándzsára hegyezte ki a tudását. Neki a fő erőssége a kardok, s az összes többi eltörpül nála. Körültekint, aztán óvatósan meglendíti a kölcsön gyilkoló eszközt. Elrakja magában azt a tényt, hogy pompás.
- Remek fegyver, s jól érezhető a súlyozásán, hogy neked készült. Én biztosan nem tudnám forgatni úgy, mint te. – vallja be, s ha visszakapja a sajátját, akkor elrakja pihenni a helyére.
- Templomos? Úgy hírlik, hogy ők sok fegyvert tudnak forgatni ördögi ügyességgel. Igaz a állítás? – kíváncsiskodik, hiszen meg akar győzödni róla, hogy nem csupán átverték őt azok a bizonyos könyvek, ami róluk szólt. Közelednek a Nagytemplomhoz, ami kisebb mosolyt csal a tünde arcára. Élvezi a szabadságot, míg lehet, hiszen nemsokára városőr lesz. Másik részről egyre közelebb kerülnek a könyvtárhoz, ahol talán sikerül olvasni pár érdekességet a kardról. Örülne annak, hogyha valami nyomra bukkanna. Hirtelen rövídíteni próbálnak, ami miatt belefutnak egy vidám koldusba, aki annyira elragadtatja magát, hogy belekapaszkodik Hilde páncéljába, mint kisgyerek az anyjába. Gyorsabban reagál, mint társa teszi, nem féltve a pénzt. Tovább indulnak, s még mögüle hallja a vidám könnyekkel teli hálálkodást. Egy pillanatra még visszatekint, hogy nem követi őket. Felzárkozik partnere mögé, hogy az ő könnyed szinte hangtalan lépteivel kövesse vezetőjét. Már nem kell sok, hogy megérkezzenek a nagytemplomhoz, ami egyre jobban kezd feléjük magasodni. Ha újra rendes útcán járnak, akkor újból a mellette levő helyet válassza.
- Itt az őrök saját házukban laknak, vagy a kirendelt őrházban kialakított ágyakban? Mert ha az utóbbi, akkor minden valószínűség szerint egy hálószobán fogunk osztozni. – szól hozzá, s jól érzékelni a hangjából, hogy érdeklődik a részletek iránt.

- Nos... Valami olyasmi. 
* Jelenti ki, ám végül is a súlyozás valószínűleg inkább a vámpír kovácsok tökéletesség szeretet miatt olyan, mintsem maga miatt. Egészen rettenetes fegyver egyébként, minden praktikusságot figyelmen kívül hagy, s emellett még dög nehéz is. Annyi viszont igaz, hogy ha nem is tökéletesen, de részben sikerült eddig elsajátítania azt a mozgást amit igényel. Váltani nem is fog, megfelel neki.
- Nem teljesen. * Cáfolja meg egyenlőre a könyvben olvasott dolgokat * - Többnyire ők is kétkezes kardot forgatnak, mással nem is láttam még Templomost. 
* Pár pillanatig a korában emlegetett von Heimsroth ugrik be számára. Többször volt már szerencséje megfigyelni, ahogy valamelyik Templomos kapitánnyal gyakorlatozott éppen, s mindkettejük félelmetes bátorsággal lendítette ide-oda a súlyos fegyvert. Kíváncsi lenne, mennyire más az elfek kardforgatási stílusa, mint a magáéi. 
- Hol olvastál róluk? 
* Mindeközben szépen haladnak, s miután a koldus képébe megjelenő meglepetésen is túljutnak, végül kikanyarodnak egy ismét forgalmas utcába. Csak pár lépést kell megtenni, s menten megnyílik előttük egy nagyobb tér, melynek a közepén fekszik a hatalmas református templom. ( Halvány fogalmam sincs, hogy néz ki, így csak legyen szép )
- Ki hogy, vannak külön őrszobák, de akinek van családja, természetesen azzal él. * A kérdés további részére viszont megrázza a fejét * - A parókián lakozom, hivatalosan több közöm van az Egyházhoz, mint a sereghez. 
* Valóban nagyon problémás a helyzete, istenigazából egyszerre senki, s mégis mindenki. Katona, mert harcol ha háború van, őr, mert őrködik a város felett ha nem kap más parancsot, diplomata, mert leveleket hordoz ha arról van szó, felderítő, mert meglátogat helyeket ahonnan nem hallottak egy ideje, problémamegoldó, mert ha valahol kis baj van, akkor őt küldik, s emellett persze kovács is, mert kovácsol. Mindezt egyszerre úgy, hogy sosincs hivatalos munkaköre megjelölve, talán ha le kéne írni ki is ő igazából, akkor az egyházi és Hellenburg kiskutyája volna. Akárhogyan is, lépése lelassít, s úgy 50 méterre megáll az épülettől.
- Itt vagyunk hát, ez itt a Hellenburgi nagytemplom... Gyönyörű, nem? 
* Az épület valóban impozánsan magasodik felette, impozáns méretére még a hittől teljesen mentes személy is megleli benne az istent, ha éppen csak a természet csodálatával is. Mikor először járt itt sokáig csak bámulta a hatalmas építményt, de most már szinte megszokta, s bár mindig megáll, s megbámulja ha erre jár, kezdi megszokni.

Meglepi őt a válasz azzal kapcsolatosan, hogy a templomosok szintén kétkezes kardot forgatnak. Úgy tűnik nem éppen hiteles könyv került a kezébe, vagy csak csupán nem ezen vidék templomosairól volt szó. Megkapja a kérdést a vámpír lánytól, hogy hol olvasott róluk?
- Még a karavánidős korszakomban olvastam róluk. Egyik karaván tag odavolt a templomosokért, s tele volt különféle róluk szóló könyvekkel. Elkértem egyet tőle, hogy szabadidőmben és este a tűz mellett olvashassam. Ott volt leírva ezek. – adja meg a választ, de gyorsan túllép rajta. Hamarosan kikanyarodnak az egyik főutcára, hogy megint a forgatagban lehessenek. Haladnak, s lassan megnyílik a tér előttük, aminek a közepén megpillanthatják azt a hatalmas református templomot. Rögtön feltűnik neki, hogy teljesen más építészeti stílussal rendelkeznek, mint odahaza. Miközben egyre közelednek felé, akkor közben megbeszélik a szállás dolgot..
- Szóval te a parokián laksz. – magában elgondolkozik ezen a tényen, aztán tovább lép. Ha ott lesznek a kapitánynál, akkor biztosan eldől ez a kérdés, hogy hol lesz a szállása. Neki bármilyen hely jó, csak legyen rend és tisztaság benne. Sokat elárul egy rendezetlen őrszoba az ott dolgozókról. 50 méterre megállnak az épülettől, s tenné fel a kérdését, mikor Hilde teszi fel a sajátját.
- Igazán magával ragadó a maga nemében. – szól hozzá, de nem teszi szóvá, hogy teljesen elfárad a szeme benne, míg végignézi az egész épület minden egyes látványos építészeti csodáját. Öt perc múlva inkább elfordítja a tekintetét róla, hogy immáron arról a helyről faggatozzon, ami számára nagyon fontos.
- A könyvtár mennyire hatalmas? Jó kikapcsolódást nyújtanak a könyvek és sok bölcsességet össze lehet belőlük szedni. – teljesen Hilde felé fordul, aztán figyelme arra terelődik, ahonnan jöttek. Fura Hellenburg városa, s az a tény, hogy mennyire zsúfoltan élnek benne. Egyelőre nem kivánja megosztani vele, hogy az elfek miként élnek az erdőben. Hagyni kell máskorra, meg talán felébred társában a kiváncsiskodás.
- Mehetünk a könyvtárhoz, majd benézhetnénk valahova étkezni. – ajánlja fel ezt a lehetőséget, de ha nincs kedve a lánynak vele étkezni, akkor azt szintén megérti.

* Ő maga is megszemléli az épületet amennyire tudja, mindig csodálkozik rajta, mennyire is elképesztő a Nagytemplom, s bele sem mer gondolni, hogy mégis mennyi munkát vehetett igénybe a megépítése. Vér, izom, s persze izzadtság teljes kamatostul, lenyűgöző, hogy mit nem tesz az ember azért, hogy közelebb kerüljön Istenhez. Talán egyszer utána kéne olvasnia neki is a könyvtárban, hogy mégis mit kéne tudnia a város történetéről... Nem kenyere a tudálékosság, de ha már ez az otthona, mégis illendő lenne egy kissé tisztázni a dolgokat.
- A lakosság válogatott részének nyitva tartott épület igen nagy, akad ott sokféle kötet, mindenféle olyasmiről, ami nem istenkáromló. Vannak továbbá máshol mindenféle levéltárak és egyházi könyvek, esetleg Indexes iratokkal. Ezeket viszont csak a lelkészek, vagy a személyes engedélyt kapott emberek nézhetik át. * A parókia könyveit egészen gyakran nézegette , ám végül is esetek többségében igen száraznak találta őket * - Bár nem is hiszem, hogy bármi akadna ott, ami érdekelne. Többnyire bölcseletek, melyeket nem könnyű értelmezni, s nem is tudom, hogy van-e egyáltalán értelme.
* Nem árul zsákbamacskát, alapvetően nem ő a legolvasottabb lakosa Hellenburgnak. Mindig is jobban érdekelte a tettek mezeje, mintsem mások szavainak lassú feldolgozása, elvégre kevés az igazán élvezetes nyomat. Mindent, amit olvasott azért tette, hogy közelebb kerülhessen Isten rejtélyes alakjához, s hogy megértse jobban mégis mi az a átok. Ezekkel a feladatokkal nem sokra jutott, de legalább kissé olvasottabbnak érzi magát, mint mondjuk gyermekként.
- Rendben, a könyvtár csak egy köpésnyire van innen, úgy egy utcával arrébb. Megmutatom merre található, bár az ajánlatot visszautasítom, már megebédeltem, s emellett lassan lehet mennem kéne dolgomra... Leadni a fegyvereket, illetve megemlíteni, hogy ha egy elf jelentkezne valamely őrségnél, akkor különleges elbánás jár ki neki.
* Ezzel, ha a másiknak nincs ellenvetése lassan meg is indul a templomtól keletre vezető széles utcán.

Hallgatja Hilde szavait a könyvtárral kapcsolatban, azonban egyáltalán nem kenődik el a hírektől. Inkább azon jár az esze, hogy az engedélyköteles könyveket, miként tudná kézbe venni. Van olyan érzése, hogy ami neki kell, azt csak magasabb beosztású emberek forgatják, s az érdektelen könyveket meghagyják a népnek.
- Pedig belefut az ember pár hasznos könyvbe, mint a kardforgatás tudományáról szólokat, vagy éppenséggel más fegyverekét. Híres emberek, híres csapásai, amit az író próbál pontosan leírni. Sosem tudhatod, hogy mikor lesz rá szükséged, vagy éppenséggel az lesz, ami megmenti az életed. – mondja el amolyan jó tanácsként, hátha sikerül a vámpírlányt meggyőzni arról, hogy a könyvolvasás nem hiábavaló tevékenység.
- Szóval nem kell sokat gyalogolni a könyvtárig. Elég ha elmagyarázod, hogy merre induljak és merre forduljak. Nem akarlak a kelleténél elrabolni, mert még a felettesed aggódni fog. – szól hozzá, mikor hallja társától, hogy neki fontos elintéznivaló ügyei lennének. Teljesen megértő, s egyáltalán nem önző tünde. Viszont, hogy le tudja adni a másik a fegyvereket, akkor ahhoz át kell nyújtania a rövid tőrt, amit a matróztól vett el. Odanyúl pontosan, ahová elrejtette, majd a lány felé nyújtja. A pengét fogja, míg a markolat rész van közelebb Hildéhez.
- Tessék, nálam ne maradjon. – követi, mikor társasága megindul. Végighallgatja a szavait, s ha a búcsúzás ideje következik, akkor nyugodt szívvel köszön el.
- Majd találkozunk. Megtalálsz úgyis. – ezzel semmi integetés, vagy köszönés nélkül indul arra, amerre a lány mesélte. Az arcán levő mosoly pár perc múltán eltűnik.

* Az olvasással kapcsolatos megjegyzésre kissé elmosolyodik, minden bizonnyal valóban akadhat olyan ismeret bennük, amik segíthetnek neki, de még mindig inkább a magán tanulásnak a híve.
- Talán ajánlhatnál majd egy-két érdekes könyvet, amibe érdemes lenne belenéznem... Ki tudja, talán tényleg tanulnék valamit belőle. * A lándzsa aljával kissé megkopogtatja a macskakövet * - De egyenlőre ez az egy könyv van, amire szükségem van.
* Az irányra kissé elfordul, majd a korábban megjelölt Keletre mutat. Tényleg nem nehéz megtalálni az épültet, kitűnik az átlagos házaktól, s bár persze jóval kisebb mint a templom, de hasonló építészeti stílusban készült.
- Csak végigmész azon az utcán, s vagy 100 méterre ott is lesz az épület. Fel fogod ismerni, nem nehéz. Ha akadékoskodnak, tegyél le egy pár váltót a pultra... De ha megjegyzed, hogy Hellenburgi polgár vagy, nem fognak.
* A felé nyúló pengét egy vékony mosollyal átveszi, majd a rövid kard tárolásának használt szíj túlsó oldali részé mögé bújtatja. Most aztán igazán fel van fegyverkezve, jöhet akár háború, vagy egy egész regiment katona, semmiféle baj nem lehet belőle.
- Köszönöm, majd a napközben beszélek a kapitánnyal, ha megjelensz majd valamely őrségi poszton, szinte biztos, hogy képesek lesznek neked munkát szolgáltatni. 
* Kissé még most így utoljára kihúzza magát, majd a lándzsa végével ismét koppant a macskakőre, ami mellé még meg is hajtja fejét egy picit, hogy tiszteletét jelezze ki. 
- Sok sikert a könyvtárhoz. Auf Wiedersehen.
* Azzal sarkon is fordul, s megindul a kapitányság fele, hogy leadhassa a fegyvert. A jól végzett munkát Witten kapitány örömmel fogadja, s még a megemlített lehetséges őrségi tag gondolatára is felcsillan a szeme. Tyrnek immáron semmi gondja nem lehet, ha valóban az őrségbe szeretne jelentkezni.

Igazán érdekes játék volt, egészen jól elszórakoztatott a tripla molekuláris biológia előadáson, szóval jár mindkettőtöknek a 100 TP!