[Aréna] Gerard D. Lawreenz

Csatára éhezem!

Helyszín: Bármelyik vársban
Ellenség: Megszállott

Kevés dolgot vezetek, szóval miért is ne!

Épp a főváros utcáin csatangolsz, amikor egy középkorú férfi egy sikátorból megszólít:
- Hé, te! Tudom, hogy... mi vagy... Segíthetek az erődet felébreszteni, kövess!
Érdekes ajánlatnak tűnik, viszont hamar egy zsákutcában találod magad. A férfi felfedi valódi voltát, és neked támad. Hogyan kezded a harcot?

- Hé, te!
Szólt alig hallhatóan. Talán ügyet sem vetett volna rá a fiatal démon, ha a furcsa szerzet nem szólt volna oda neki ismét.
- Hé, te!
~ Szerintem hozzád szóltak.
~ Ettől tartottam…
- Én? – vetette oda neki, miközben hátrafordította a fejét.
- Igen, te. Gyere csak közelebb.
Gerard unott arccal megfordult és odaballagott a sikátorhoz. Egy hosszú csuklyás köpenyt viselő férfi szólította meg. Arcából alig látszott valami, épp hogy képes volt a fiú a tekintetét elkapni.
- Tudom, hogy…mi vagy…
Gerard nem reagált semmit.
~ Van bárki az egyháziakon kívül, aki megérzi a jelenlétünket?
~ Nincs. Viszont nem érzem rajta, hogy egyházi lenne.
~ Valóban? Ez érdekes…
- Segíthetek az erődet felébreszteni, kövess!
El is indult befelé a sikátorba. Gerard szó nélkül követte.
~ Nem tudom, mi a furcsább: hogy világi létére megérzi az erőmet, vagy hogy tudja, nem vagyok képes használni a teljes hatalmadat…
~ Ennek az egésznek csapda szaga van. Ha tippelnem kéne, egy egyházi megmondta neki, hogy démon vagy, és most szépen az inkvizítorok karmai közé sétálunk.
~ Megérzed, ha egyháziak közelednek, ugye?
~ Ha nem is túl messziről, de igen.
~ Akkor jó. Jelezz, ha bármi gyanúsat fedezel fel.
Tovább sétáltak a sikátorban, de sem Lia, sem Gerard nem érezte egy pap jelenlétét sem. A titokzatos idegen továbbra sem tűnt felszentelt személynek, és bár biztos nem átlagos ember, egészen biztosan tud valamit a démonokról, amit a két társ nem. Pár utcányi menetelés után már kezdett kettejük elméjében megfogalmazódni a gondolat, hogy csak azért mennek el ilyen messzire a népesebb utcáktól, hogy nehogy bárki is zavarhassa őket. Rajtuk kívül már ember egyáltalán nem volt a szűk sikátorokban. Aztán egyszer csak az egyik sarkon a férfi megtorpan.
- Erre tessék. – mutat a kisutca felé.
Gerard szó nélkül elévágott az idegennek és befordult a sarkon. Zsákutca. A fiú csak bamba ábrázattal nézett vissza.
- Ostobább vagy mint hittem, démon.
A férfi baljós léptekkel közeledett. Gerard hátrált néhány lépést bár tudta, sarokba lett szoratva. Az idegen ekkor levetette a köpenyét. Hősünk szeme abban a pillanatban kikerekedett a döbbenettől, hogy megpillantotta ellenfele arcát. Teljesen hétköznapi ember volt ő, nem is ez szúrt szemet neki. Viszont a tekintete…
~ Mi lelete ezt a férfit. Olyan mintha…
~ Én is érzem. Mintha nem is a valóságban lenne, hanem álmodna. Mintha teljesen elvesztette volna a személyiségét.
Lia nem állt messze az igazságtól. Az üres, semmitmondó tekintetű férfi úgy bámulta őket, mint farkas a leendő prédáját, miközben megállás nélkül kuncogott.
- Kivégezlek…a Mester…nevében!
Ekkor hirtelen tőrt rántott és elkezdett Gerard felé futni.
~ Ez megőrült!
~ Akkor kapd össze magad, mert te is így végzed!
A fiú nem habozott, kinyújtotta a kezeit, s két tenyerét ellenfele felé szegezte.
- Shadow Lance!
Meg is jelent két gyönyörűszép Sötét dárda. A bal kezében lévővel lendít egyet maga előtt, hogy a hegyével megpróbálja ellenfelét távol tartani magától, ezalatt a másik kezét hátrahúzza, majd amikor ellenfele megpróbál kitérni a felé lendített dárda elől, a jobb kezében lévővel megcélozza, és felédobja.

A megszállott nem is rest, azonnal átalakítja a karját valami olyanná, amivel eddig nem találkoztál, a kocsonyás csápok pedig hosszan elnyúlva indulnak meg feléd. A dárda eltalálja a vállában, de csak hörög egyet, nyilván több kell ennél. Hajrá!

~ Te jó ég, miből van ez?
Gerard hirtelen nem is tudta min lepődjön meg jobban: hogy ellenfele képes átalakulni valami...nos valamivé, vagy hogy egy direkt találat szinte semmit sem használt ellene. Nem igazán volt ideje ezen elgondolkodni, ugyanis ellenfele az újdonsült végtagjával támadásba lendült. A fiú ugyan nehezen tudta elképzelni, hogyan tudna sérülést okozni egy kocsonyás testrész, de volt róla egy sejtése, hogy jobb elkerülni azt a valamit.
~ Lia, vegyük komolyra a figurát!
~ Azonnal. Szinkron!
~ Szinkron!
Gerard elméjében ott kavarogtak Lia emlékei. Sajnálatos módon azonban még a lánynak sem volt fogalma arról, miféle szerzet támadhatott rájuk. Azonban arról voltak emlékképek, hogyan is kell egy alaktalan kocsonyás lénnyel harcolni. Ez valami történetesen egy slájm volt. Azoknak pedig volt van egy gyengepontja, mégpedig a víz.
~ Na most nyakon csípjük!
~ Na most nyakon csípjük!
Gerard felemelte az üres kezét a magasba pont úgy, ahogy a megrémisztett emberek szokták a karjukat ijedtükben felkapni. A férfi „alkarja” vészesen közeledett felé, nem habozhatott egy másodpercet sem. Egy pislogásnyi időt vett csak igénybe, s érezte, ahogy a Fókuszkristály a nyakában megtelik a varázserejével.
- Egyensúly Törő...
A tenyerében megjelent egy Sötét dárda pecsétje, a jég pecsétjének kiegészítésével.
- Hűs Dárda!
Majd megidézett egy jégből (azaz fagyott vízből) álló dárdát. A fegyver hegye lefelé mutatott pont a mélységi szolgájának karja felé. Gerardnak még céloznia sem kellett, azonnal megragadta a fegyverét és ellenfelének a karjába vágta remélve, hogy ezzel kicsit lelassíthatja. Amennyiben sikeresen megfékezte a támadását, megpróbál a helyzetből előnyt kovácsolni azzal, hogy a másik kezében maradt Sötét Dárdát előrenyújtva leszúrja vele ellenfelét. Ha a kis csele kudarcot vall, hátrál két lépést, kikerülve ellenfele nyúló végtagját.

(Bocsánat a késésért, most már folyékonyabb lesz)

A kultista csápja gyorsan megszilárdul a dárdád láttán, ami ártalmatlanul törik ripityára azon. Szerencse, hogy hátraléptél, ő ugyanis gyorsan döf feléd, így viszont nem ér el. Ő gyorsan visszahúzza a karját.
- Heh, vízzel próbálod a nagy [itt egy nevet mond, amit nem értesz, gyakorlatilag véletlenszerű hangok sorozata az egész] szolgáját legyőzni? Szánalmas! Tapasztald meg az igazi mélységet! - kiáltja, majd elkezd valamit motyogva feléd közeledni. Mit teszel?

Ellenfele könnyedén hárította a támadását.
~ Na...ilyet a slájmok nem tudnak...
~ Úgy használta, mint valami páncélt.
megszállott valami érthetetlen zagyvaságot motyogva elkezdett hozzá közeledni, ideje volt hát, hogy ő is lépjen valamit.
~ A karja úgy látszik képes kinyúlni és megkeményedni. De abból, ahogy védekezett, valószínűleg sebezhető.
Erősen megmarkolta a kezében maradt dárdát, majd előreszegezve nekirontott ellenfelének. A fegyver hossza az ő malmára hajtja a vizet, így képes olyan távolságból is megsebezni, hogy maradjon ideje egy esetleges ellentámadás elől kitérni.
~ Most ő is nehezebben tud kitérni a szűk sikátor miatt. A legkönnyebben úgy tudna védekezni, ha a megkeményített karjával fogná fel a támadást.
Amennyiben így történik kiderül, vajon a Sötét dárda képes lesz e áthatolni a páncélokhoz hasonlóan a „mélységesített” alkaron is. Amennyiben a hatalmas <érthetetlen zagyvaság> szolgája úgy dönt, vállalja a sérülés kockázatát a győzelemért cserébe, és Gerard támadását ignorálva ellentámadásba lendül, esetleg megpróbál kitérni, a fiú újra hátrál egy lépést, majd egy erőteljes karlendítéssel a dárdát ellenfele mellkasának dobja.

A kultista azonnal felméri a helyzetet (lehet, hogy a mélységi méri fel, ki tudja...), és úgy dönt, hogy a legjobban úgy kezeli a helyzetet, ha azonnal előrecsapja megkeményített, kocsonyás karját, a te saját karodat célozva. Annyira nem elég, hogy súlyos sérülést okozzon, de a célzásodat befolyásolja, és megragadja a karod. A dárda mélyen a másik vállába fúródik.
- Egy kart egy karért... - vihog - Vajon egy lelket is hajlandó vagy adni a lelkedért?
Fejed elkezd értelmetlen, zavaros szavakkal megtelni, Lia hangja mellé valami egészen földöntúli hatol be.
- Hatalom....
- Erő... Igazság...
- Gyere...
- Engedj...

Hasító fájdalom nyilal a karjába, ahogy ellenfele csápja megsebzi.
~ "A hideg halál futott át a testemen..." - hangzottak a fejében Lia emlékei, ahogy számtalan alkalommal megsebesítették. Gerard ezeket használva próbált erőt venni magán.
- Ez semmiség!
Erősen rámarkolt a Sötét dárdájára, majd a megsebzett vállát hátrahúzta, a máikat pedig előretolta, miközben a karját kinyújtva igyekezett mélyebre fúrni a fegyverét ellenfele testében, egyúttal eltolni magától.
- Egy kart egy karért...vajon egy lelket is hajlandó vagy adni a lelkedért?
Ekkor Gerard hirtelen elkezdett szédülni. Fejében furcsa gondolatok kavarogtak.
- Hatalom....
- Erő... Igazság...
- Gyere...
- Engedj...
~ Lia, hallassz engem? Lia!
~ Gerard...mi ez?
~ Nem hallak!
~ Térj magadhoz!
~ Szinkron! Szinkron!
Nem volt mit tenni, nem állhatott egyhelyben, mert az esélyt adna ellenfelének, hogy rátámadjon. Elrugaszkodott a földtől és hátraugrott, ezzel egyidőben kirántotta a dárdát ellenfelétől, majd újra meglendítette a karját, hogy még egyszer megsebezze vele.

A dárda mélyen eltalálja, de szét is foszlik a fegyver a mágikus természete miatt. A kultista felhörög, mellkasán éri a támadás, de nem mélyen. Vér csorog a sebből és még valami más is, látod, amint a kultista elkezdi elveszíteni a fejét, és őrült csapkodásba kezd megkeményített karjával. Hogyan térsz ki és támadsz ellen? A suttogás csökken közben, de egy kicsit még hallod, ami picit lassítja a varázslást.

Gerard lihegve hátrált. A hang a fejében elhalványult, de még nem lélegezhetett fel. Ellenfele önpusztító rohamba kezdett.
~ Lia, hallassz?
~ Igen, mostmár igen.
~ Fejezzük be!
Határozottan alapállásba vágta magát, majd hátralendítette mindkét kezét. Ahogy ellenfele merész léptekkel közeledett tudta, hogy itt az idő feltenni a pontot az I-re. Amint a megszállott odaért elé, ő a suhintása elől egy lépéssel kihátrált. Eközben a két kezében két dárdát formált meg, az egyiket tűzből, a másikat árnyakból.
- Egyensúly Törő...
Majd egyszerre előrelendítette minkét karját közvetlenül azután, hogy ellenfele csápja a csapása keltette erőhatástól a föld felé lendült.
~ Leengedte a védelmét! Most!
- ...lánggal táncoló Éj!
Majd a varázslat kimondásával egyidőben a Lángdárdát a megszállott lába, a Sötét dárdát a fegyverre vált karja felé szúrta. Ha a karját sikeresen eltalálja nem áll meg, hanem átdöfve a masszát megpróbálja a mellkasát is eltalálni. Ha félresikerülne a művelet, hátraszökken nehogy elkapja az őrült megszállott támadása.

Támadásod Sikerül, és a dárda most mélyen belefúródik a megszállottba. Fellobban a ruhája, majd egész teste követi. A lángoló, magát eloltani próbáló kultista egy darabig kering, majd egyszer csak hirtelen, már amikor elkönyvelted a győzelmed, gyorsabban, mint számítasz rá rádvetődik. Nyilván fel akar gyújtani utolsó próbálkozásával. Hogyan szabadulsz meg a helyzetből?

Végre padlóra küldte ezt az őrület. Vérfagyasztó halálhörgéssel vergődött a földön, ahogy a lángok lassan beterítették a testét. A számtalan Sötét dárda megidézése lefárasztotta, így letudva a harcot féltérdre ereszkedett, hogy pihenhessen egy kicsit. Ám ekkor...
- Ha én meghalok, magammal viszlek téged is! - a mélységi szolgája őrületének utolsó perceiben sem adja fel a reményt, ráveti magát a fiúra. A testét borító lángok lassan elérik a ruhája szélét, akkor pedig félő, hogy átterjednek Gerardra is.
~ Mit tegyek?
~ Gyorsan, mielőtt kigyulladsz! Keveredj ki alóla...
Könnyű volt mondani. Dárdát már nem tudott megidézni, től fáradt volt hozzá, ráadásul nem is segített volna. Nem volt mit tenni, vállalni kellett a megégés kockázatát. Minden erejét összeszedte és öklével belebokszolt ellenfele mellkasába pont oda, ahol a sebet ejtette, remélve, hogy a fájdalomtól egy pillanatra esélyt kap kiszabadulni a szorítása alól. Ezután megpróbálta a férfi felsőtestét felnyomni, majd önmagát kitolni valamennyire. Amint a testének egyik fele szabad volt, a lábait pedig egyszerűen kihúzta a haldokló ellenfele alól. A tűz ezalatt átterjedt a ruháira, félő volt, hogy pár pillanaton belül ő is súlyos sebeket szerez. Nem volt mit tenni, szélsebesen levetette a köpenyét, majd a ruhájától is megszabadult. A még nem kigyulladt ruhadarabjait felhasználva elfojtotta azokat a tüzeket, ami esetleg átterjedtek rá.

Okés, ezzel egészen normálisan meg is úsztad a dolgot. Nem égtél meg nagyon, és mindened rendben van, a fáradtságon kívül.

Ez viszont itt le is zárulna, a hossza rendben van, az ellenséged meg megdöglött, szóval jár a 100 TP, GGWP!