[Aréna - Gerard vs Crispin] Alkonyati Ördögűzés

Elérkezett hát végül ez a pillanat is. Halogattam, ameddig halogatni lehetett, de most már tovább nem húzhattam nagyon a dolgot. Még volt egy lezáratlan ügyem Gerard-dal, azzal a minden lében kanál démonnal és a három napos sötétség alatt, amikor éppen nem rettegtem, párszor arra az alakra gondoltam...és arra, hogy a királyuk valahogy közre játszott ebben. Miért kellett volna Darrakard-nak a Mélységi Köve, ha nem akarná felhasználni? Bár kérdéses, hogy Erborosh kiiktatásával vajon a Kőnek van-e egyáltalán haszna (és az is, hogy végül egyáltalán megszerezte-e a vénséges démon azt a bizonyos kacatot, vagy elpusztult a Dornburg-toronnyal együtt), de akár értéktelen csecse-becse lett belőle, akár hasznos tárgy, a végére kellett járnom. Valaki vagy valakik elszabadították ezt a förtelmet a világra, s ha nem is a Démonkirály volt, reméltem, hogy legalább azt tudhatja, hogy kik lehettek azok a szemetek. Az érvelésemmel csak pár logikai probléma volt: először is, azt se tudtam, hogy hogy találom meg a Királyt. Ehhez kellett Ger. Másodjára: még ha meg is találom őt, hogy a francba érem el, hogy ne végezzen ki engem rögtön, vagy küldje rám azt a creepy kisc sajt, vagy bármelyik más tábornokát / seggnyalóját? Egyelőre ennyi is elég az aggodalmaskodni valók listájáról. De...előbb is, fel kellett kutatnom Geruskámat, az én drága barátomat. S ha nem is a jól előkészített tervem, de a szerencsém végül ezt is megoldotta nekem.
 Egy kis falucska.Szinte említésre sem méltó, túlontúl közel a határhoz ahhoz, hogy be tudjam sorolni: Északhoz vagy Délhez tartozik-e...párszor át-átslisszoltam az északiak vonalán azt a technikát használva, mint amit Sharlotte-tal használtunk a nyomozásunk során, de végső soron elvesztettem a tájékozódási képességemet. Na se baj. De ott volt. Láttam őt. Az idő kiválasztása már kevésbé volt szerencsés. Alkonyi órák. A sötétség utolsó darabkái még ott lógtak a levegőben, a Nap még nem kelt fel. Egyikünknek sem előnyös...és egyikünknek se túlzottan hátrányos. Fairül hangzott...és nekem nem tetszettek a fair szituációk, de ha már itt voltam, nem fogom halogatni a dolgot.
- Gerard...jöttem behajtani az ígéretemet - kiáltottam el magamat a falu főteréhez érve, kezemben a két fegyveremmel. - Készen állsz?

Éppen sétált kifelé a kovácstól, hogy megjavíttassa a fegyvereit. Elhasználódtak a sok-sok utazás alatt. Meg volt az eredménnyel elégedve, de esze ágában sem gondolta volna, hogy ilyen hamar használni fogja majd őket. Ismerős hang ütötte meg a dobhártyáit.
- Ma különösen szűkszavú vagy... - nézett rá tűztől lángoló szemekkel, ahogy egy laza mozdulattal levetette magáról a hátizsákját, harcra készen állva. Ezerszer kellett már utazás közben csatáznia, nem esett nehezére leszerelkezni - Küzdjünk hát meg itt és most!
Forrt a vére a lelkesedéstől. Egy remek párbaj mindig jól esik az embernek. Felemelt egy érmét. Nem akarta az időt vesztegetni. Mindketten tudták, mi következik most. Végre valahára megküzdenek.
- Mit szólnál, ha akkor kezdenénk, amikor ez az érme leesik a földre? - helyezte a tenyerére készen, hogy a levegőbe pöckölje.

Felszerelés:

Amint láttam, hogy Ger felkészül a csatánkra (most komolyan, a falu kellős közepén akar megmérkőzni?! Végülis, a járulékos veszteségbe csak emberek kerülnének, értük meg úgy sem kár) én is ledobtam a táskámat és egy laza mozdulattal rúgtam arrébb. Övemről leakasztottam a butykosomat és lecsavartam a kupakját. A démon kérdésére csak helyeslően bólintottam, miközben jobb kezemre ráfektettem Clandestine-t. A holdezüst fegyver érintése egyszerre volt kellemesen meleg, másrészt kellemetlenül hideg a felszentelés miatt, amitől még mindig kissé kirázott a hideg, de démon ellen kell-e jobb fegyver?
- Majd beszélek többet akkor, amikor a porban fetrengsz. Legyen úgy. Dobd az érmét!
  Vágtam neki vissza, miközben a számhoz emeltem a butykost.
- Kedves egészségedre válljék, Démonfajzat!
  S a nedű már le is folyt a torkomon. A flaskát félre dobtam és felkészültem arra, hogy rohamozzak, amint az érme a földre esik...

Egy korty az egészségemre:  Egy rúnákkal díszített flaska, amiről igazából senki sem tudja, hogy hogyan működik. Egy biztos, egyetlen kortyot tudsz belőle inni egyeztétesenként, és ennek hatására a következő támadást, ami ér 2 körön belül, biztosan ki tudod védeni. Vagy mágikus módon elkerül, vagy a kezed mozdul magától, biztos, hogy a flaska csinálja. A benne lévő nedű minősége amúgy egy pancsolt borra emlékeztet, de legalább erős.

Hozott felszerelések:

Gerard kinyújtotta a kezét. A másik valami italt kezdett el szürcsölni.
~ Csata előtt varázsitalt inni...ez elég átlátszó. Ebben az esetben én is készülődök egy kicsit.
Tekintetét a férfira szegezte és beleolvasott az elméjébe. A legendás képesség, amivel ellenfele képességeit. Kissé meg is lepődött rajta.
~ A hold erősen ragyog benne...értem már...tehát erre célzott - mondta, hogy megjelentek a fejében a ötét tünde varázsigéi.
Az egyik ilyen igét magáévá is tudta tenni. Végül az általa Hálónak nevezett igére esett a választása. Senki sem számít rá, hogy a saját varázslatát használják fel ellene. A szemfényvesztőket ez teszi igazán félelmetessé.
Gerard feldobta az érmét a levegőbe, egyenesen kettejük közé célozva. A fém hangos csörrenéssel repült a levegőben. Feszülten nézte a másikat.
~ A legtöbb ember harc közben rögtönöz. Nem képes alaposan megfigyelni az ellenfelét. Azonban nekem van egy harmadik szemem. Lia, ideje, teljes erőbedobással harcolni!
~ Erre nagyon kíváncsi leszek... - mondta a fejében Lia. Gerard nem szokott hozzá, hogy egymaga harcoljon. Mindig csapatban küzd. Azonban Liának hála, sosincs egyedül - Csak figyelj oda, most nincs aki fogja a hátadat. Fognám...ha lenne mivel.
Az érme elkezdett zuhanni. Az első lépés pedig gyakran a csata eldöntője is lehet.
~ Lássuk csak...az egyik lehetősége, hogy védekezni próbál, majd egy rést keresve támadni. A másik, hogy megtámad, mielőtt a varázslataimmal felerősíthetem magam, és minél hamarabb lerohan. Látott már harcolni, tudja, hogy időre van szükségem a győzelemhez.
Az érme pedig megközelítette a földet.
~ Az egyetlen dolog, amire nem számít...
És halk koppanással földet ért.
~ Hogy magamhoz ragadom a kezdeményezést!
Gerard ahogy földet ért az érme megindult a másik felé. Két dobótőrt vett elő, mindkét kezébe egyet egyet. Az elsőt eldobta felé, majd kicsit késéssel a másodikat is. A másodikat azonban a dobás pillanatában felerősítette a Telekinézisével, hogy előzőnél gyorsabb legyen.
~ Tapasztalt ellenfél. Olyan aki képes megmondani egy harcos képességeit a dobásaiból. Lássuk mennyire lepődsz meg, ha a második tőr gyorsabb lesz, mint az első.
A második tőr elhajítása után a lándzsáját vette magához, úgy folytatta a rohamot.

Spoiler:

Gerard-ot nem ejtették a fejére. Tudja, hogy mik lehetnek az erősségeim, bár akkor, amikor először összeakadtunk, még csak nagy szám volt, meg egy sárkánygyíkom. Most már ezekből az egyik hiányzik...eh, Dracit már soha se fogom harcra fogni. De tudhatja, hogy közelharcban nem sok esélye lenne. Ő mágus, nem harchoz szokott egyén, ritka az olyan varázsló, aki közelharcban is jeleskedik...de még ha gyúrt is erre - már pedig nem félt attól sem, ha közel kellett merészkednie az ellenfeléhez - akkor se veheti fel a versenyt ilyen tekintetben egy olyannal, aki több, mint másfél évtizede majdnem hogy napi szinten használja a fegyvereit. Kíváncsi voltam rá, hogy mihez fog kezdeni most. Ha sikerül elég gyorsan letámadnom és közel harcra kényszeríteni, akkor ez még akár egész hamar véget is érhet. Persze, hogy lesznek kis trükkjei, de...egy harcot egyetlen szerencsés vagy jól irányzott csapás pillanatok alatt eldönthet.
Azonban arra nem számítottam, hogy dobótőröket vesz elő. Azokkal a fegyverekkel nehéz harcolni. Elég egy kicsit elszámítani a távolságot vagy a sebességet és a hegyes vége helyett csak a markolattal találja el az ellenfelét - már ha eltalálja. Ez meg egyszerre kettőt vett elő. Ez valami trükk lenne? Felkészültem arra, hogy félreugorjak előlük - bár az elsőtől legalább megvéd az ital. Fejben már ki is számítottam, hogy nagyjából mikor ér ide az első és aszerint készültem a második elől kihajolni, amikor...Valamit kihagytam, a másodjára eldobott tőr előbb ért hozzám. Kétségbeesetten kaptam fel a fegyveremet, hogy félrecsapjam, amikor a lábam megbicsaklott és kiestem a lendületemből - ennek köszönhetően pedig az első tőr mindenféle hatás nélkül suhant el mellettem. Egy pillanatnyi elégedettséget éreztem, ahogy az első támadását megakadályozta a poshadt borra emlékeztető ital. A második viszont már betalált, felszántva a bal vállamat. Nem túlságosan vészesen, viszont ahhoz eléggé, hogy csökkenjen azzal a kezemmel a harciértékem. Szerencsére tudtam mindkét kezemmel harcolni, így ha még a dominánsabb jobb kezem is lett volna az áldozat, az se vágott volna teljesen a földhöz. Mire feleszméltem, már csak a lándzsával rohamozó démont láttam. Ezt meg honnan vette elő?
Itt már változtatnom kellett a taktikán. Kardokkal és tőrökkel elbírok. Kétkezes kardokkal, és főleg lándzsákkal már kevésbé. A szálfegyverek túlságosan hosszúak. Egyetlen esélyem az ilyen fegyverek ellen, hogy túl közel kerülök a forgatójukhoz ahhoz, hogy effektíven tudja használni. Egy pillanatra megtorpantam, majd tovább gondolkozva megvártam, míg Ger elég közel kerül hozzám ahhoz, hogy támadást intézhessem ellenem. Két lehetőséget láttam: vagy tovább rohan és megpróbál felnyársalni, mint egy vaddisznót vagy pedig lassít és úgy próbál szúrni felém. Persze cselezhet is még. De egyelőre csak vártam, és amint támadott, vagy támadáshoz közel került hozzám, megnéztem, hogy mennyire készült fel arra, hogy ha egy pillanatra megvakul. Amint pedig kiesik a ritmusából, már dobok is egy bukfencet, kihasználva a zavarodottságát, hogy közel kerüljek hozzá, és ha lehetőségem van rá, szúrok felé Clandestine-nal.

Darkmoon / Sötét Hold (Nameless Shadow)
Típus: Bűbáj (1/3 kör)
Erősség: I.
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: Egy pillanatra a bérgyilkos minden fényt kiolt maga körül, teljes sötétséget idézve elő. Nem tart tovább egy pislogás idejénél (1 kör), de pont elég az ellenfelek megzavarására

A másik megtorpant. Ez szinte túl könnyen ment.
~ Hezitálásra kényszerítetted! - mondta Lia. Gerard mostmár képes lesz végrehajtani hosszabb varázslatokat.
Gerardnak azonban más terve volt.
~ A fegyver hosszával enyém az előny! - érezte meg a vérszagot.
Lassított, hogy precízebben tudjon támadni. Ekkor varázslatot érzett áramlani.
~ Készül valamire...
Ahogy odaért hozzá és célzott, minden elsötétült. Ismerős varázslat volt. Látta már, nem is elégszer. Érezte is, ahogy az elméjébe olvasott. A lándzsa hírhedt gyengéje, hogy egy gyors, fürge mozdulattal kikerülik, s azelőtt győzik le forgatóját, hogy az vissza tudná a kezét húzni. Azonban volt a varázslatnak egy hátránya. Mégpedig az, hogy a hatása alól senki sem mentesül. Mire visszatértek a fények már nem látta az ellenfelét. Kikerült a látóteréből. Ügyesen használta ki a rendelkezésre álló időt. Gerard mégis mosolygott. Számított erre, és a másik elbízta magát.
~ Akkor hát, úgy támadok hogy ne kelljen látnom merre van!
Amikor a fények kihullottak, Gerard felizzította becses koronáját. A levegő körülötte megtelt sistergő, apró villámokat. Bármerről támadják meg, biztonságban van. Nem Crispin az egyetlen, aki meglepetést készített elő a sötét momentum alatt. Mostmár kényelmesen forgatta körbe a tekintetét. A másik egy bukfenccel készült mellé kerülni. Gerard nem állt meg, nehogy a másik meg találja fékezni magát. A magasba emelte a fegyverét.
Ha a villám eltalálja és hátralöki ellenfelét, akkor fentről lefelé hasít vele egyet, az illető előrébb tartott lába felé. Meghátrálásra akarja kényszeríteni.

Név: Lightning Diadem / Villám Diadém
Típus: Sisak (Könnyű)
Leírás: Egy nefilim mintákkal díszített ezüst fejdísz, aminek jelentősebb része a fej hátulján kiemelkedő két hosszúkás tollalak. Naponta egyszer, varázserőfelhasználás nélkül egy fél méteres körben a használótól egy kettes erősségű mágiának megfelelő erejű töltéssel telíti meg a levegőt, és az első hozzáérő, áramot vezető objektumot megrázza és ellöki egy kicsit. A töltés fél percig marad a levegőben és mozog a használóval együtt.
Kritérium: -

A trükk bejött. A sötétség leszállt, még ha csak egy pillanat erejére is, de ez elég volt ahhoz, hogy megzavarja Ger-t. A lándzsáját ösztönösen felrántotta, ezt még láttam akkor, amikor a gurulásba bele kezdtem. Aztán már láttam is a célpontot magam előtt, ahogy a talpamra érkeztem. Vetődtem....és valami hátra vetett. Nem sokkal, inkább csak seggre döntött. Nem tudtam hirtelen, hogy mi a franc volt az, bár későbbiekben eszembe jutott, hogy leginkább a rúnamágusok villámjára emlékeztetett. Azonban akárhogy is volt, jelen pillanatban csak az számított, hogy ez rendesen kivetett a ritmusomból, és ezzel Ger-nek adott időt arra, hogy a lándzsájával felém döfjön, s ez ellen jelen pillanatban nem tudtam semmit sem tenni, így csak lassítva néztem, ahogy a lándzsa közeledik a lábam felé...és bár igyekeztem félre rántani, ezzel csak annyit értem el, hogy ahelyett, hogy teljesen átszúrja a lábamat, csak egy mély vágást hagyott a bal vádlimon. Valahogy a bal lábam soha sem szerencsés. Tört már el, a pókokkal való szórakozás közben is esett már áldozatul...és most Ger nézte vaddisznónak.
- Rohaggyá' le!
Idéztem fel az ősi csatakiáltást, amelyet a Heimswald-i pókhajkúrászás közben is hallattam már egyszer. A fájdalom elködösítette az elmémet, és ösztönösen lőttem el az első bűbájt, ami az eszembe jutott. Vicces módon két élmény is fűződik ehhez: ezzel mutatta be nekem Ger még Maidstein-ben, hogy felvette a Holdvallást...és ez volt az első varázslat, amelyet meg tudtam idézni a Csillagtalan Éj kezdetekor. Így hát igyekeztem a holdporral elvakítani egy kicsit Ger-t, hogy levegőhöz jussak.
- Nesze a holdpor. Most vissza kapod!

Moondust / Holdpor (Mooncurse)
Típus: Bűbáj (1/3 kör)
Erősség: I.
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A holdpap az ellenfelét egy finom, fehér porfelhőbe burkolja, ami rontja a látást, irritálja az érzékszerveket és égető érzést kelt. Sötét tündékre hatástalan. 5 körig tart, és egyszerre három célponton is lehet.

Ellenfelét a földre küldte, megsebesítette, elterelte a figyelmét. Teljesen védtelen volt, nála volt az előny. Eljött a végső csapás ideje. Gerard fegyvere most a föld felé meredt, s emelnie kellett volna egy újabb támadáshoz. Egy másik fegyverhez nyúlt, hogy ismét váratlanul támadhasson. A válla felett a levegőben lebegve egy éjfekete hegyes karó jelenik meg, a régóta használt sötét dárdája. Gerard elégedetten nyugtázta. Nem is olyan régóta képes volt őket a gondolatával útjukra küldeni. Az a sok-sok csata a csillagtalan éjszakák óta meghozta a gyümölcsét, s szinte mesterévé vált ezeknek az újszerű, ideges varázslatoknak is.
Hirtelen ismerős, ködös fény lepte körbe a szemeit. A holdpor volt az, amivel a Köderdőben találkozott. Korábban számtalanszor szívta már meg vele, amikor gyakorlás és edzés közben a saját szemébe fújta a szél. Ezt a varázslatot is látta. Meg is lepődött rajta, hogy ilyen mélyen beleásta magát ellenfele a hold művészetébe.
- Csak ennyire vagy képes?! - mondta Gerard.
Majd bármiféle nehézség nélkül ellőtte a sötét dárdát a másik fejének.


Név: Ostromíjász Vért
Ár: 2000 váltó
Típus: Vért - Könnyű
Leírás: A déli nagy-hatótávú íjászok különleges egyenruhája, természetesen diplomáciai okokból a jelzésektől megfosztva. A páncél viselője a különleges mágiáknak köszönhetően védettséget élvez célzás közben minden zavaró tényezőtől, valamint amíg eszméleténél marad, és nem éri a olyan sérülés, ami fizikailag ellehetetleníti a dolgot, képes pontosan célra tartani.
Kritérium: -

Név: Sötét dárda
Típus: Bűbáj (1/kör)
Erősség: IIa.
Ár: 2500 váltó
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A tudásdémon egy varázserőből és sötét energiákból álló mágikus lándzsát idéz meg és ellenfele felé repít. A képesség rendkívül pontos és ignorál mindenféle fizikai páncélt, azonban csak felszínes sebeket ejt.

Azonban a holdpor hatásaival nem nagyon volt időm foglalkozni, hisz még amikor a földön voltam - pedig reménykedtem benne, hogy lesz időm felállni legalább - már láttam is, ahogy Ger válla felett egy dárda-szerű valami materializálódik. Ebben a pillanatban léptek életbe az ösztönök, amelyeket másfél évtizednyi élet harcosként nevelt belém - ösztönösen próbáltam félregördülni, hogy kikerüljem a következő támadást, reménykedve benne, hogy akárhova is fog becsapódni az az izé, az nem fog eltalálni. Őszintén szólva, ebben a helyzetben túl sok mindent nem is tudtam volna tenni, így hát gördültem is el, a földön fekve még mindig a támadás elől...aztán csak Hold Apa lesz a megmondhatója, hogy túlélem-e ezt a találkozást, vagy sem...

A dárda töretlenül szállt a feje felé, elérve az arcát, majd ahogy fordult oldalra, megkapva a halántékán a bőrt, egész végig a feje oldalán egy sebet hagyva. Látszólag csúnya sérülés volt. A dárda miután megállt, szép lassan elenyészett, elhalványodott, majd eltűnt. Gerard ezt eddig nem tudta, kicsit meg is lepődött rajta.
~ Értem. Tehát a telekinézis instabillá teszi a sötét dárdát...ezt jó lesz észbe tartani.
Az ellenfele viszont még mindig a földön volt. Gerard nem próbálkozott újabb támadással. Ez a párbaj többet érdemel. Valamint biztos volt benne, hogy a kvöetkező támadása már nem érné a másikat felkészületlenül, és az ő sebességével biztos el tudná kerülni. Ezért inkább egy erőteljes mágikus hullámot indít útjára, hogy kizökkentse a másikat...és ezzel együtt rávegye, hogy végre vegye komolyan a csatát. Bár azt el kell ismernie, valóban meglepődött, amikor Cynewulf megpróbált elébukfencezni.

Név: Archetípus
Típus: Bűbáj
Erősség: 7.szint
Ár: 4000 váltó
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: Minden démonban ott él a pokol egy hercegének az akarata. 7. szinttől a démonok képesek ezt egy pillanat erejére szabaddá engedni, felvéve eredeti alakját, a puszta jelenlétükkel rettegést keltve még a legedzettebb harcosok szívében is.

Ger támadása, még ha gondolom nem is úgy jött össze, ahogy Ő teljesen akarta, így is megtette a hatását. Ahogy próbáltam félre gördülni a támadás elől, éreztem, hogy valami égető érzéssel szakítja fel a bőrömet a halántékom környékén, végig szátva a fejemen oldalt. Felnyőgtem a fájdalomtól és legszívesebben oda is kaptam volna a kezemet, de ebben a helyzetben ez nem tűnt túlságosan valid opciónak. Ahogy a gördülés véget ért, felnéztem az ellenfelemre - ellenségemre - és...nem Ő volt ott. Valami félelmetes lény, akitől a vér is megfagyott az ereimben. Rettegés kúszott a szívembe, aztán a kép megváltozott és ismét Ger jól ismert - és jól utált - arca lebegett felettem, de ettől független a szívem hevesen vert és az egész testemen lefutott az izzadtság.
- Még a szokottnál is ocsmányabb vagy...
Nyőgtem ki, ahogy próbáltam valahogy teret nyerni magamnak. A félelem erős volt, a túlélési ösztön még erősebb, bár gondolkozni nehéz volt, így ösztönösen cselekedtem, s hagytam, hogy a mágia felburjánzon bennem és szabadjára engedtem a vad, nyers energiát, amelynek most alig bírtam parancsolni. Éreztem, ahogy a hullámzás végig fut a kezemen és Clandestine-on is, még mindig a földön fekve.

Resonance Cascade / Hangzuhatag (Mooncurse)
Típus: Mágia
Erősség: IV.
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A pap mágiát áramoltat a fegyverébe, amit megpendít, ezzel egy borzasztóan éles hanghullámot hoz létre. Akit ez eltalált (húsz méter átmérőjű körben a használótól), erős fájdalmat érez, néhány másodpercre megzavarodik, megsüketül és utána egy jó ideig még csengeni is fog a füle. A hullám mágikus, így a hatás idejére destabilizálja a fémek szerkezetét, így csökkenti az eltaláltak védekező értékeit. Szövetségesekre is hatással van.

Hirtelen hatalmas mennyiségű műgiát érzett ellenfele testében áramlani.
~ Itt jön!
Gerard megfeszítette az izmait és felkészült a folytatásra. Hatalmas robbanás rázta meg a kis falu utcáit, körbezengve mindent, amerre a szem ellátott. A falusiak közül többen nyöszörögve este össze a fejüket fogva, volt aki azonnal el is vesztette tőle az emlékezetét. Gerard sietve pajzsot emelt maga elé, hogy az megvédje a mágiától.
~ Cöh...és még ő panaszkodott, hogy civil áldozatok. Bagoly mondja verébnek... - morogta magában, hiszen ő egész idáig úgy harcolt, hogy senki másnak nem esett tőle bántódása.
Azonban egyelőre volt más is, ami miatt aggódnia kellett. A másik viszsatámadott, ő pedig elvesztette a helyzeti előnyét. Azonban ez még a hasznára is válhat. Már eléggé felidegelte ellenfelét, hogy elkezdjen gondolkodás nélkül támadni. A pajzs csak a mágiát állítja meg, szilárd testek könnyedén siklanak át rajta. Ha ezt Cynewulf is tudja, talán megpróbál majd rajta áttörni. Gerard tett két lépést hátra, megszorította a fegyverét és felkészült a következő lépésére.


Név: Árnypajzs
Típus: Mágia
Erősség: IIb.
Ár: 2500 váltó
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A démon egy árnymágiából alkotott, három méter széles és ugyanilyen magas fal, amely képes mindennemű mágiát megállítani.

Annyira éreztem, hogy valamivel ki fogja védeni a támadásomat. Egyszerűen nem bírta ki azt, hogy ne legyen valami megoldása erre is. Az emberek fájdalmas sikoltásait figyelmen kívül hagytam - épp most láttak egy nagy démont átváltozni valami mássá, majd rá fogják fogni amúgy is - miközben jó kezem már le is siklott a csizmám szárára, ahogy Ger tett pár lépést hátra, és egy villám gyors mozdulattal vágtam felé Bloodbond-ot, a kis "ékszer" tőrt, hogy egy időre megakasszam és legyen időm arra, hogy legalább ülő helyzetbe tornázzam magamat.

Célbadobás
Szükséges: Tőr, Kard, Hegyes/Éles, nem túl hosszú tárgy
A használó képes a használt tőrét vagy rövidkardját Dobótőrként használni akkor is, ha egyébként nem ilyen felhasználású.

Cynewulf összeszedte magát. Gerard felkészült a következő rohamra. Azonban teljesen más történt, hirtelen a semmiből egy fegyver termett ott a kezében. Gerard szemét még mindig égette a holdpor, nem látta pontosan honnan vette elő. A mozdulatot követően egy hegyes tárgy indult meg felé.
~ Ez nem jó! A páncél csak a célzásban segít, kitéréskor hatástalan...
Tudta jól, nem elég fürge, hogy időben elhajoljon. Talán még akkor sem menne neki, ha tisztán látta volna acélpontot. Gerard a lándzsáját a földre támasztotta, enyhén oldalra dőlt és a másik kezét felemelte vízszintesbe.
~ ...de nem számít! Nem változtat semmit. Tartom a helyem, ha törik ha szakad.
Ahogy a gondolatai vadul cikázni kezdtek, következő pillanatba egy erős, nagy lendületű hullámként manifesztálódtak, mely módszeresen taszította a tőrt az ellenkező irányba. A díszes penge éles vonaglással torpant meg, röppent a levegőbe, majd ért földet nem sokkal a pajzs előtt. Gerard idegesen szorította össze a szemét.

Név: Telekinézis
Típus: Bűbáj (1/kör)
Erősség: I.
Ár: 1000 váltó (választott első ingyenes képesség)
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A tudásdémon árnymágiával erőhatást alakít ki egy legfeljebb három méterre lévő tárgyon, egy erős dobás erejével röptetve egy általa meghatározott irányba.

S ahogy sejtettem, ezt is ki fogja téríteni. Felállnom még nem sikerült, azonban volt még egy trükk a tarsolyomban - és reméltem, hogy ezt nem fogja tudni olyan könnyen lerázni magáról - amivel teret nyerhettem magamnak. A Hold erejéhez nyúltam, és egy olyan technikához, amit élesben még egyszer sem próbáltam ki, csak a Csillagtalan Éj óta gyakorolgattam magányos óráimban az újonnan nyert hatalmat. Éreztem, ahogy az égi atyám ereje felbuzog bennem, s míg Gerald csak összehúzott szemekkel és ráncos pofikával várta, hogy mi a franc történik, megidéztem rá egy bilincset. Ebből törjél ki, te kis...valami!

Celestial Shackles / Égi Bilincsek (Mooncurse)
Típus: Mágia
Erősség: IIa.
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A holdpap tiszta holdfényből álló bilincseket idéz a célpontjára, amik szint*1 körre bénítják meg azt. Egy fizikailag nagyon erős karakter jó eséllyel eltépheti őket.

Gerard hirtelen azt érezte, valami oda akarja nyomni a karját a törzséhez. Meglepetten nézett maga elé, ahogy megpillantotta a kékesen ragyogó láncszemeket egymás után megjelenni a semmiből. A lándzsa éles koppanással landolt a földön, ahogy Gerard kiejtette azt a kezéből. A láncok teljesen leszorították, lépni, támadni, de még kitérni sem tudott.
~ Ilyen mélyre ásta magát a hold tanaiban? - erre nem számított.
Szüksége volt egy másik fegyverre. A jobb kezébe megidézett egy sötét dárdát, majd a csuklóját forgatva előre szegezte. Ennél többet egyelőre nem tudott tenni. Fejében formálódott a terv, melyet véghez akart vinni. Ám még nem kezdhetett bele. Bár azt gondolta, képes lesz a pionír démona ereje nélkül is győzni, egyre inkább úgy látja, szüksége lesz rá, ha nem akar alul maradni.


Személyes passzív: Szilárd árny
Típus: Passzív
Erősség: I.
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: Gerard rendszeresen használja fel varázslatait különféle módokon, más-más irányból megközelítve a hatásukat. Ennek eredményeképp sikerült megalkotnia egy bőrével érintkezni képes árnyat. Sötét dárdáit így képes megfogni és fegyver módjára forgatni, mindaddig, amíg érintkezik velük.

Név: Sötét dárda
Típus: Bűbáj (1/kör)
Erősség: IIa.
Ár: 2500 váltó
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A tudásdémon egy varázserőből és sötét energiákból álló mágikus lándzsát idéz meg és ellenfele felé repít. A képesség rendkívül pontos és ignorál mindenféle fizikai páncélt, azonban csak felszínes sebeket ejt.

Éreztem és tudtam, hogy Ger most kelepcébe került, bár meglepetésemre még így is próbált trükközni. Fene a nyughatatlan formáját, hát nem tud békésen megülni a seggén? Ahogy láttam, hogy ismét egy árnyakból vagy sötétségből vagy miből dárdát manifesztált a kezébe, kissé felszisszentem. A lábam még mindig használhatatlan volt, a fejemen lüktető seb se tett túl jó hatást rám és még mindig kissé erősebben vert a szívem attól az izétől, amivé a démon változott alig pár pillanattal ezelőtt, de ha valamit is tenni akartam, akkor annak most jött el az ideje. Első körben az alkarvédőmben kialakított három zseb egyikéből elő kapartam egy erős gyógyitalt, és azon nyomban igyekeztem is lehajtani, mielőtt a démonmágus még valamit ügyködhetett volna, aztán az üveget feléje dobva (valahol a feje köré céloztam) álltam fel kissé bizonytalanul még, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy valamennyire támadóképes legyek. Még mindig bíztam benne, hogy van pár másodpercem cselekedni, így amennyiben az átkozott démon nem csinált semmit, igyekeztem az oldalához kerülve a torkának szegezni a felszentelt éjgyilokot (nem megvágni/átvágni a torkát, csupán odanyomva jelezni neki, hogy ha akarnám, megtehetném. Semmi értelme nem lett volna megölni őt, hisz még később szükségem lehet rá.)

Erős gyógyital Típus: -
Leírás: Sűrű, fehér, kellemetlen szagú és ízű ital
Hatás: A súlyos sebek pár másodperc alatt behegesednek, vérzések elállnak, a mérgek hatása eltűnik
Mellékhatás: Pár naponta csak egyszer használható, máskülönben hatástalan

[Manapontok: 2/4]

Kénytelen volt hagyni, hogy ellenfele ismét megigyon egy varázsitalt. Ezek a láncok iszonyatosan zavaróak voltak, de nem tudott velük mit kezdeni. Bíznia kellett a tervében. Meg is látta a pillanatot, ahogy Cynewulf elhajította felé. Most rajta volt a sor, hogy visszavágjon. Gerard pislogott egyet. ahogy ismét kinyitotta a szemét, írisze liláról világos zöldre változott.
~ Nem gondoltam volna, hogy ezt is használnom kell majd. Utálom ezt a formát...
Gerard elengedte a dárdát, ahogy a tagjai elkezdtek zsugorodni. Hatalmas mennyiségű mágiát szabadított fel a testéből, ahog yéletre hívta a leghatalmasabb, elgerősebb, mind közül a legkapzsibb démon erejét. Jól emlékezett Lia szavaira, amikor először mutatta ezt a varázslatot meg neki.
~ Az démonok igazi hatalma abban rejlik, hogy képesek rég elfeledett őseik erejét magukhoz szólítani. Ha képes vagy a múlt démonainak erejével felvértezni magad, nincs ami megállítson.
Hátán a ruha elkezdett foszlani, ahogy húzódott egyre össze, s két lyuk jelent meg valahol a lapockája közelében. A fülei vékonyodni látszódtak, hosszabbak lettek.  Hátán a bőre rendellenesen kezdett kidudorodni, majd két félig áttetsző, hártyás szárnnyá szakadt fel. Halvány fénnyel csillant meg a szeme, ahogy életre hívta a legendás démon erejét. Az őt fogva tartó láncok, ahogy összezsugorodott elvesztették tartásukat és kapaszkodó híján a földre zuhantak. Gerard eltűnt, s a helyén egy hozzá nagyon hasonló, rá emlékeztető tündér bukkant fel, ahogy a démon mellkasának egykori helyén lebegett szárnyaival. Enyhén savanyú ábrázattal röppent fel a magasba, miközben az üvegcse elzúgott valahol mellette.
Csakhogy amint Gerard elengedte a sötét dárdát az alakváltásnak hála, a Szilárd árny hatása megszűnt.  A dárda ismét csak egy egyszerű mágikus lövedék volt. A démon eltüntette az árnypajzsot, s a következő pillanatban a dárdája az előzőhöz hasonló süvítéssel indult meg Cynewulf felé, nagyjából deréktájt repülve, mert Gerard egész végig olyan magasságban tartotta. Most még a páncéljára sem volt szüksége, a holdpor hatása is elmúlt. Remélve, hogy sikerül a figyelmét elterelnie azzal, hogy a magasba röppent újdonsült formájában figyelte, sikerül-e elkapnia vele. Nem szerette ezt az alakot mások előbb felvenni, mert gyámoltalannak és ártatlannak tűnik benne. A megfélemlítés sosem volt az erőssége, ezzel pedig nem segített az amúgy is nehézkes helyzetén. Azonban szüksége volt erre a varázslatra, ha győzni akart. El sem tudta hinni, hogy tényleg bevetette ellene.


Név: Leviathan
Típus: Mágia
Erősség: IV.
Ár: 5500 váltó
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A tudásdémon egy rövid időre megidézi Leviathan, a kapzsiság démonának erejét, így egy tetszőleges varázslatot amit valaha látott el tud végezni (kivételek ez alól a szövetség alapú képességek).

Név: Mammon (Tündér forma)
Típus: Mágia
Erősség: IV.
Ár: 5500 váltó
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: Az irigységdémon a földi ingóságok utáni vágyakozás megtestesítőjét, Mammont idézi meg merítve annak erejéből. Bármilyen maximum emberméretű élőlény alakját felveheti, amelyet valaha látott. Megszakításig marad ebben a formában, amennyiben más képességet használ a hatás megszakad.


//És egy apró music-reference: Home - Green Eyed Fairy //

Az istókos mindenit nekije! Hát, a rohadék csak megtalálta a módját, hogy egy kiskapuval megkerülje az égi bilincsek hatását. Azonban most már engem sem ért annyira váratlanszerűen a machinálása, s egészen eddig túlságosan félvállról vettem a csatát - vagy éppenséggel túlságosan ostobán - és hagytam, hogy a figyelmemet mindenféle kis szarság elkerülje. Most azonban nem engedtem ennek, így egyelőre figyelmen kívül hagyva azt, amivé Ger változik - a felőle áradó mágia nagyon erős volt - a tekintetemet a varázslatán tartottam, és amint megindult felém, próbáltam oldalt fordulva kitérni előle. A dárda elszállt mellettem - na jó, nem pontosan mellettem - és épp hogy csak megkarcolta a bőrömet csípő tájékon. Most, hogy volt alkalmam és időm figyelni, megláthattam, hogy mivé változott az átkozott démon...meg azt, hogy az a pár tétova, szájtáti falusi, aki eddig itt hesszelt a környéken (bátor kis köcsögök voltak, a rezonancia vihar után még egy-kettő visszatért) most inkább hamar visszavonulót fújt. Lehet, hogy nemsokára páran visszajönnek vasvellákkal és kapákkal? De mindegy is...tehát ott lebegett előttem egy tündér-Ger. Tünger. Valami.
- Aaawww....olyan cukiiiiii - húztam el mézes gúnnyal az utolsó szót, ahogy megláttam a démonkát.
  Nem ismertem ezt a varázslatot - Hold Anyára, alig ismertem pár varázslatot - így nem tudtam, hogy mennyi ideig fog kitartani, hogy tud-e tündér varázslatot alkalmazni (meg azt, hogy nekik milyen mágiájuk van), vagy azt, hogy ebben a formában képes-e a saját képességei bevetésére, így egyelőre inkább biztosra játszottam. De egy valamire kíváncsi voltam: ha ebben a formában sérülést szenved, akkor ha visszatér az eredeti formájába, vajon a sérülés nagysága arányosan fog változni vele? A legkönnyebben úgy deríthettem ki, ha kevés hatalom befektetéssel okozok rajta égési sérüléseket. Kezem nyúlt, ökölbe szorult majd néztem, ahogy egy korona lebegett a tündér forma feje körül. Aztán beálltam védekezésbe, olyan pozícióban, amelyből bármelyik irányba el tudtam vetődni, és ha kellett, előre is tudtam törni, amennyiben az ellenség gyengeség jelét mutatja. Bár eddig túl sok gyenge pontot nem fedeztem fel Tünger-en.

Lunar Halo / Holdkorona (Mooncurse)
Típus: Bűbáj (1/4 kör)
Erősség: IIb.
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás:Az ellenfele feje köré egy halványkéken izzó energiakört idéz a holdpap, ami könnyű égési sérüléseket okoz és megakadályozza a mágiaérzékelést. Három körig tart.

Gerard a tőréért nyúlt. Mindig volt nála egy arra az esetre, ha a fegyverét elvesztené. Sikerült egyszerre védekeznie és támadni, s ismét magához ragadnia a kezdeményezést. A feje körül hirtelen egy ismerős karika jelenik meg. A tündér alakú Gerard halántékán a bőr erőteljes lüktetéssel kezd el kipirulni, ahogy a lángoló korona égetni kezdi. És az a nyomorult még aranyosnak is merte nevezni! Ezért utálta ezt a formát használni. Az ellenfelei képtelenek komolyan venni tőle. Elöntötte a harci kezd és az elszántság. Most megmutatja mire képes.
- Ne merészeld a tündéreket alábecsülni... - Gerard apró volt, ámde fürge és mozgékony. A levegőben ívesen repült és próbált meg Cynewulf háta mögé kerülni. Minden bizonnyal azonnal megpróbálja majd a tekintetével követni. Ám nem engedi neki! - Nem te vagy az egyetlen, aki beleásta magát a hold művészetébe! Azt mondod visszaadtad nekem a holdport? Hát én egy sokkal hatalmasabb átkot adok vissza!
Ahogy a levegőben kerülte, Gerard hasonló fényes, nehéz láncokat hívott életre, hogy megbéklyózzák és mozdulatlanságra kényszerítsék az ellenfelét. Ahogy a démon varázsolt, az alku Mammonnal semmissé lett. Gerardnak nem kellett azzal foglalkoznia, hogy visszaváltozzon, megtörtént az magától is. A tündér szép lassan újra növekedni kezdett, s egy elegáns ugrással ismét ott állt a földön Gerard. Azonban a tőr ott volt a kezében, és remélhetőleg előnyös helyzetben is volt.
~ Még ha kis is szabadul a láncokból, időre lesz szüksége míg felém fordul, majd ismét felemeli a gúzsba kötött kezét... - mondta, majd a tőrt kissé előre emelt karral, nagyjából a bordái alatt tartotta, felkészülve a támadásra.


Név: Celestial Shackles (Égi bilincsek)
Típus: Mágia
Erősség: IIa.
Ár: 2500 váltó
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A holdpap tiszta holdfényből álló bilincseket idéz célpontjára, amik szint * 1 körre bénítják meg azt. Egy fizikailag nagyon erős karakter jó eséllyel eltépheti őket.


[Mágia: 2]

- Óh, hogy rohadj meg...
Szuszogtam, ahogy a kis szemét képes volt a bilincseket használni ellenem, amikkel előtte én kötöttem őt guzsba! Hogy a francba engedte meg neki Hold Anya vagy Apa, hogy a vallással szórakozzon? Milyen egy elvetemült anyaszomorító volt az, aki bevezette őt a tanokba?! Csak Holdcsókolta sötét tünde lehetett holdpap, de neeeeem, valami részeges alak ezt is elkúrta és most engem szopat vele ez az átkozott démon. Hogy én mennyire utáltam őt! De a bilincsek jelen voltak, nagyon is, a szemét meg visszaváltozott eredeti alakjába, bár előtte még repkedett körülöttem pár kört, és hallottam, ahogy a hátam mögé kerül és tőr is volt a kezében. Ezen a ponton nem sokat tehettem. Nem voltam annyira jó erőben, hogy széttépjem a láncaimat (bár ott volt az Erőt adó karperec, de az túl lassú lett volna), az idő meg szorított, így csak még mélyebbre nyúltam a holdtanokba. Olyan mélyre, amelyet még egyszer se használtam, hisz saját magamat is szopattam volna vele, de itt most nem volt más lehetőség. Így aztán fogtam magamat és nagy vidáman igyekeztem időben széttépni a mágia láncait, s amennyiben ez még azelőtt történt meg, hogy Gerard rám támadott volna, egy előre bukfenccel próbálok messzebb kerülni tőle.

Disenchant / Mágiabontás (Mooncurse)
Típus: Mágia
Erősség: III.
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A holdpap felbontja a mágia kötelékeit, minden hatást (legyen ellenséges vagy szövetséges) megszüntet a három méteres körzetében. A varázslatokat újra aktiválni kell, a varázstárgyak pedig egy körre elvesztik minden hatásukat. Az újraaktiválási idő alól nem mentesül semmi, azokat minden varázslatnál és tárgynál ki kell várni.

[Manapontok: 1/4]

Ahogy lendítette volna meg a tőrét, egyszer csak hatalmas mennyiségű mágiát érzett felszabadulni a Sötét tünde testéből. Lendítette a tőrt, amilyen gyorsan csak tudta, nehogy bármit is csinálni tudjon, de késő volt. A láncok egyik pillanatról a másikra köddé váltas, üveges csörrenéssel törtek össze, s oszlottak szép egyszerű, ártalmatlan fénnyé, amiből születtek. Gerard döfött, amilyen erősen csak tudott, de nem volt elég gyors, s a másik elbukfencezett előle.
- Hm... - húzódott halvány mosolyra a szája.
Gerard számított rá, hogy ellenfele valamilyen módon elhárítja a láncokat. em volt baj, az ellenfele a földön gurult, nála volt még mindig a támadás lehetősége. Nem állt meg, helyette másik kezével egy dobótőrt vett elő, miközben mágiát áramoltatott a tőrébe. Gerard ibolya színű szeme ismét elvesztette mély tónusát, helyette rikító, aranysárgává változott az írisze, ahogy magához szólította Leviathant. Összeütköztette a két fegyvert. A tőr halk csilingeléssel koppant a dobótőrön. És egy hatalmas hangrobbanást engedett útjára...


Név: Leviathan
Típus: Mágia
Erősség: IV.
Ár: 5500 váltó
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A tudásdémon egy rövid időre megidézi Leviathan, a kapzsiság démonának erejét, így egy tetszőleges varázslatot amit valaha látott el tud végezni (kivételek ez alól a szövetség alapú képességek).

Resonance Cascade / Hangzuhatag (Mooncurse)
Típus: Mágia
Erősség: IV.
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A pap mágiát áramoltat a fegyverébe, amit megpendít, ezzel egy borzasztóan éles hanghullámot hoz létre. Akit ez eltalált (húsz méter átmérőjű körben a használótól), erős fájdalmat érez, néhány másodpercre megzavarodik, megsüketül és utána egy jó ideig még csengeni is fog a füle. A hullám mágikus, így a hatás idejére destabilizálja a fémek szerkezetét, így csökkenti az eltaláltak védekező értékeit. Szövetségesekre is hatással van.

[Mágia: 1]
[Dobótőr: 4]

...és elgurultam! Csak azért is elgurultam, ahogy a bilincsek lehullottak rólam! Vidáman szelte testem a levegőt, miközben magamban kuncogtam.
~ Hehe, FUCK YOU!~
Akartam volna a pofájába ordítani vigyorogva, azonban ahogy a fordulatom végére értem és épp hogy csak lábra álltam volna, valami iszonyatos erővel kapott telibe. A világ megrezgett körülöttem, ahogy egy totálisan szépen kivitelezett hangzuhagat kapott telibe. Még soha se tapasztaltam azt, ahogy rajtam használják, eddig mindig én álltam a fasz jobbik oldalán..
[color:e2b6=#äd0a56]~Fuck me....~ - keseredtem el, ahogy a fülem iszonyatosan csengeni kezdett és úgy bolyongtam össze-vissza, mint egy részeg. Valamennyire sikerült feltápászkodnom, ez leginkább olyan pozicíióra emlékeztetett, mint amikor a csalános susnyásban akar egy férfiember könnyíteni magán és egy barnamacit elengedni...így egy félig guggoló- félig álló - félig meg mittomén milyen pózban vártam, hogy elmúljon a hatás. Rohadjál le, te mocsok! Amennyiben van időm a következő támadás előtt - amiről fogalmam sincs, hogy mikor lesz - megpróbálok egy kis lélegzetvételhez jutni.

Darkmoon / Sötét Hold (Nameless Shadow) [csak akkor, amennyiben Ger nem csinál semmit sem a Hangzuhatag vége előtt]
Típus: Bűbáj (1/3 kör)
Erősség: I.
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: Egy pillanatra a bérgyilkos minden fényt kiolt maga körül, teljes sötétséget idézve elő. Nem tart tovább egy pislogás idejénél (1 kör), de pont elég az ellenfelek megzavarására

Eljött a pillanat. Ellenfele ismét a földön volt, össze volt zavarodva. Ismét lehetősége adódott, hogy támadjon. Erősen koncentrált. A mágikus tárgyai ismét visszanyerték erejüket, így a holdkorona egyáltalán nem akadályozta a célzásban. Jól is jött, az égető érzés egyre jobban kezdte legyűrni, ahogy apró, viszkető égésnyomok jelentek meg a tarkóján és a halántékán. A dobótőrt, amit korábban elvett amilyen gyorsan csak a varázslat aktiválása után tudta Cynewulf felé hajította és felgyorsította a telekinézisével, egyenesen a hátának, vagy a hasának célozva. Egy ilyen sebbe nem biztos hogy belehal, de a korábbiból okulva nem lőhet fejre, mert azt könnyebben elkerüli. Közben kiejtette a hagyományos tőrt a kezéből, még egy dobótőrt vett elő és kicsivel az előző után azt is felé hajította.


Név: Telekinézis
Típus: Bűbáj (1/kör)
Erősség: I.
Ár: 1000 váltó (választott első ingyenes képesség)
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A tudásdémon árnymágiával erőhatást alakít ki egy legfeljebb három méterre lévő tárgyon, egy erős dobás erejével röptetve egy általa meghatározott irányba.

[Mágia: 1]
[Dobótőr: 2]

A terv nem vált be, Ger támadása túlságosan gyorsan következett be, így nem tudtam magam a Sötét Hold viszonylagos rövid biztonságába burkolni magamat. Éreztem kettő becsapódást, amelyik majdnem ledöntött a lábamról. Az egyik a hátamba talált be, a mozgásom miatt a lapockám alatt, a másik a combomba. Szerencsére fontosabb ért nem talált el, de így is eléggé gázos volt, és jelentősen korlátozta a mozgásomat - ismét.
- Na jó, rohadj meg, elegem van belőled!
  Rikkantottam fel, ahogy a rezonancia vihar utóhatásai elmúltak. Nem hagyhattam időt ennek a farokhuszárnak, hogy helyre álljon, és valahogy magamhoz kellett ragadnom ismét a kezdeményezést. Volt még egy-két trükk a tarsolyomban, bár a mostani sérült állapotomban igen csak igyekeznem kellett, mielőtt a vérveszteség (bár nagy eret nem értek a dobások) terít le, vagy túlságosan lelassítana a két tőr helye. Így aztán a két tőr betalálása után alig pár másodperccel árnyakba burkoltam magamat, hogy legyen időm kis taktikázásra. Távol kell maradnom tőle, abban az esetben, ha valahogy Ő is el tudja bontani a mágiát (szerencsére ennek a korlátait ismertem), és pont most szolgáltatott nekem két tőrt, amit hozzá vághatok úgy, hogy nem tudja, milyen irányból jöhetnek. Elvileg. De ez egy mocskos szemét kis démonfattyú és ki tudja, hogy mikre képes!

Moonshadow / Holdárnyék (Nameless Shadow)
Típus: Mágia
Erősség: IIa.
Felhasználás: Akarat alapú
Leírás: A bérgyilkos láthatatlanná tud válni, amit támadással vagy képességhasználattal törhet meg. 5 körön át tart a hatás, ha nem töri meg semmivel.

[Manapont: 0/4]