[Magánjáték] - A rejtélyes hármas

Eichenschield nem az a város, ami arról híres, hogy megviselte volna a háború. Mivel a két királyság közötti határon helyezkedik el, ráadásul fontos kereskedelmi utak mentén, egyik félnek sem volt érdeke, hogy porig rombolja. Így hát aztán Eichenschield megmenekült a katolikus-protestáns ellentét szörnyűbb velejárói elől, ellenben jelentősége nőtt, hiszen egyike volt azon kevés településeknek, ahol bármely fél képviselője értékesíthette a portékáját.
A hely legszebb környéke kétségkívül a felsőváros volt. Itt kaptak helyet a város jómódú lakóinak házai, valamint az idelátogató méltóságokat és fontosabb kereskedőket ellátó vendéglátó intézmények. Ezek közé tartozik a Fehér Holló is. Maga az épület egy három emelet magas, fehér falú, finom eleganciával díszített ház, tökéletesen beleilleszkedik a felsőváros környezetébe. A Fehér Hollót a kilenctagú tanács a fogadók közé sorolta, de ahogy a neve is mutatja, kicsit kilóg a többi hely közül. A kifejezettem az úri nép számára nyílt fogadó a kiváló minőségű ételein és italain túl lehetőséget ad az odalátogatóknak különféle találkozókra, üzleti megbeszélések lebonyolítására, vagy csak egy egyszerű kártyapartira vagy sakkjátszmára. A Fehér Holló éppen ezért nagyon kedvelt találkozóhely a város előkelőségei körében, nem egyszer fordult már elő, hogy egy-egy vitás kérdés megoldására is itt került sor. Ahol azonban emberek találkoznak, ott az intrika sem maradhat a falakon kívül…
Egy kétfogatos lovaskocsi állt meg közvetlenül a Fehér Holló bejárata előtt. Két alak lépett ki belőle, ha a két fős kíséretet nem számoljuk bele. Az egyik egy jól öltözött középkorú férfi, dús, bár enyhén őszülő barna hajjal. Megjelenése alapján valószínűleg nemes. A másik egy elegáns köpenyt viselő, hosszú éjfekete hajú fiú. Minden bizonnyal mágustanonc. Egyik kezében egy könyvet szorongatott, a borítóján az alábbi címmel: A Sakk Tudománya. Minden bizonnyal felmerülhet a kérdés, mit keres egy egyszerű tanonc egy ilyesféle helyen. Nos, ennek talán az egyik oka, hogy nem is mágus…legalábbis nem emberi.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Pár nappal a fentebb történtek előtt járunk és Gerard a megérdemelt pihenését élvezi. Ez a város kifejezettem barátságos hely a vándorló mágusoknak, hiszen bőven lehet válogatni a különféle fogadók közül, és a település könyvtárában is vígan el lehet lenni, ha éppen az elvonási tünetek gyötrik a tudásdémont. Éppen a ínycsiklandozó sültet készült elfogyasztani, amikor meghallotta, hogy két alak a szomszédos asztalnál.
- És tényleg ezzel döntik majd el?
- Ugye, milyen furcsa. De én azért kíváncsi leszek a végeredményre. Annak a kereskedőnek igencsak jó kapcsolatai vannak. Bárki is szerzi meg pártfogoltjának, jelentősen növelheti a befolyását. Bár nem hiszem, hogy annyira nehéz lesz kitalálni, ki fog nyerni.
- Hát igen. Annak az embernek egy varázsló is a szolgálatában áll. Nem sok mindenkinek van esélye észben felvenni a versenyt egy mágussal.
Gerard kapva kapott az ötleten, utánajárt, mi is ez az egész. Mint az kiderült a két férfitől, a város két nemese is ugyanazt a tehetséges kereskedőt szeretnék pártfogoltjukká tenni, s a kalmár azt javasolta, döntsék el egy sakkjátszmában, hogy ő mindenképp az eszesebb ember szárnyai alá kerülhessen. Megegyeztek abban is, hogy a segítőiket is beállíthatják maguk helyére játszani...csakhogy az egyikük nem számított rá, hogy a másiknak van egy mágus is a pártfogoltjai között.
~ Arra gondolsz amire én?
~ Rendeljünk még egy sültet!
~ Arra is, meg arra, hogy talán egy kicsit izgalmasabbá tehetnénk ezt a versenyt.
Nem sokkal (meg egy adag pecsenyével) később már úton is volt, hogy felkeresse ezt a szorult helyzetbe került nemes urat.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Így esett meg, hogy Gerardot felkérték, legyen a nemes úr képviselője egy baráti sakkjátszmában, aminek kimenetele dönti majd el, a két előkelőség közül melyikük vásárolhatja fel a vita tárgyát képező kereskedő rendkívül ritka portékáját.
- Sikerült megértened a szabályokat? – a férfi szavaiból egyértelműen kiszűrődött az aggodalom.
- Tisztán.
- Tényleg képes vagy nyerni?
- Nem kételkedem. Van egy halvány érzésem, hogy már valamikor játszottam ilyet.
~ Na persze, meg egy rakat emléked arról, ahogy én játszottam. Szépen tudsz blöffölni, említettem már.
~ Nem elégszer. Remélem számíthatok majd rád.
~ Kérlek. A sakk sem nehezebb, mint az amőba.
A találkozó az épület egyik oldalsó szobájába lett szervezve. A másik fél már jóval az ő érkezésük előtt megjelent. A másik nemes enyhe gúnnyal üdvözölte riválisát.
- Üdvözletem. Látom végül sikerült találnia valakit, mégha kicsit...nos hogy is fogalmazzam...tapasztalatlant egyént.
Gerard elengedte a füle mellett a sértést és helyet foglalt az asztalnál. Ellenfele, egy harmincas éveiben járó nő magabiztosan méregette.
- Nocsak, egy tanonc?
Hősünk egy halvány mosoly megeresztve válaszol.
- Nocsak, egy ember?
Partnere értetlenül nézett vissza, nem jutott el a tudatáig, mit akart ezzel a fiú mondani. Jobb is, hogy nem jött rá, elvégre nem néznék jó szemmel, ha kiderülne róla, miféle. A megbízója sem értette, mitől ennyire magabiztos a fiú annak ellenére, hogy a fél órával ezelőttig a szabályokkal sem volt tisztában. De persze honnan is sejthetné bárki, hogy Gerard nem egy átlagos ember.
~ Essünk neki! Tetszik ez a hely, körbe akarok nézni.
~ Legyen. Fejezzük be gyorsan, teljes erőbedobással.
~ Szinkron!
~ Szinkron!
Majd intett ellenfelének, hogy tegye meg első lépését.

A játékot inaktivitás miatt LEZÁROM.