[Magánjáték] Az este, s a szavak ereje

Észrevette már, hogy amikor a papok a hitükről beszélnek, valahogy megváltoznak, körbelengi őket egy nem evilági aura, ami mutatja az egységet az istenükkel. Ezt látta Hildrunon is amikor a Természetről beszélt, Sigrúnon is, amikor fáradhatatlanul magyarázta neki a Bibliai passzusokat és ugyan ezt látta most Eganon is, ahogyan mosollyal az arcán nézett fel a Hold sarlójára. Hirtelen nagyon szerette volna tudni, mi az az üzenet, amit a magasról letekintő égitest át akar nekik adni aznap, de ő nem tudott olvasni ezekből a jelekből, és a hite is más volt.
Ő is felnézett az égre.
- Mostmár értem. A ti dolgotok közvetíteni a Hold üzenetét. - vonta le végül ő is a következtetéseket, majd nézte, ahogyan a holdpap a maga teljes pompájában áll ott, mintha hirtelen nagy súlyt tett volna le, és a háta újra ki tudott egyenesedni végre. Bármi is okozta ezt, örült neki, és már búcsúzkodott volna, mikor Egan olyasmire világított rá, amitől szinte szoborszerűvé merevedett.
A meghallgatás ajándéka…
Még senki sem mondta neki ezt, noha lehet igaz volt, hiszen maga jelentette ki épp az előbb, hogy mások valamiért szeretik neki elmondani a lelküket nyomó terheket, letenni a lába elé, mintha csak egy csomag volna, amit nem terveznek többé magukkal vinni. Mindig úgy vélte, hogy ez a papok dolga lenne, elvégre a katolikusok ezért gyónnak, s a druidák is így adnak útmutatást. Ő viszont… Nem tudott útmutatást adni, sem feloldozni a bűnök alól. Annyit tett, hogy hallgatott, de sosem ítélt semmiért, csupán igyekezett megértő lenni. Ki tudja? Talán pont ez volt az, amire szükség van ahhoz, hogy mások meg tudjanak szabadulni a nyűgjeiktől. Valakire, aki nem mondja rájuk, hogy bűnösök nem ad tanácsot, nem kíván vezeklést.
- Köszönöm, Egan. Bár hiszem, hogy magunk vagyunk a jövőnk kovácsai, lehet, hogy tényleg nem véletlenül vagyok itt. S szerintem ahhoz, hogy fényt vigyünk a sötétségbe először alá kell szállnunk bele. Akkor is ha látszólag minket is bepiszkít, hiszen semmi sem lehet tökéletes. - jegyezte meg mosolyogva.
Mindketten távozni készültek, de más-más irányba, így az útjaik egyelőre elváltak.
- Önnek is jóéjszakát! Hold áldja Egan, és remélem még találkozunk.
Még búcsút intett, majd a megadott irányba indult el, hogy visszajusson a fogadóba, ahova átmenetileg a lakosztályát helyezte. Még sok teendő várt rá az esküvő előtt.

Nos! *összedörzsöli a tenyerét* Igazán érdekes filozofálós játék volt, ahol tökéletes mintapéldáját láttuk egy saját magasságában és szféráján élő és gondolkodó holdpap egy pár olyan pillanatának, amikor lejjebb lép a méltóságszintről és valami hasznosat tanul, illetve Lory druida lelkülete is érdekes gondolatmagot kapott a végén (szvsz). Mindkettőtöket megilleti a 100 TP jutalom.