Ada in Wonderland
... studying English ...
... studying English ...
Ada a tóparton állt Zephyrantes közepén és a vizet bámulta. Sose látott még ennyi vizet, mint itt egyszerre. A tó, a folyó,... a harmat, ami a sűrű növényzetet vastagon belepte, beleitta magát a levegőbe, eláztatta ruhája szegélyét, nedvessé és nehézzé tette ezüstös szőke haját...mind-mind vízcseppek sokasága. Ada arra gondolt, hogy mennyi lehet belőle magukban a fákban, levelekben, fűben, ha minden hajnalban ennyit kiizzadnak magukból, és mégis olyan vadul sötétzöldek, duzzadóak. Telis tele vannak vízzel... Lenyűgöző ez a számára, aki életét eddig homokviharos, kietlen pusztában töltötte.
A nefilim lépések zajára figyelt fel, Alistair Wallace szólította meg.
- Good Morning! I apologize for being late.
Mondott volna mást is, de aztán nem osztotta meg a lánnyal, hogy először egy hattyúcsaládhoz ’tört be’, szárnyaikat a félangyaléval összetévesztve. Óvatos volt, nem akarta véletlenül megsérteni.
Nem volt nehéz egyébként elveszni a madarak között, Ada maga is egy daru és egy, a tó tükrén lassan ringó kacsacsalád között állt. Nemet intett a fejével.
- No discord. Welcome!
Felelt sajátosan, és tanára, akit Loreena szerzett mellé, hagyta, hogy maga válassza ki a kifejezéseket és szavakat. Nem javította ki mindig, hagyta, hogy ő maga érezzen rá mikor melyik a megfelelő. A férfi megtanult idomulni az igényeihez, nem erőltetett rá merev tanrendet, minden napra ki volt szabva valami, de ezen kívül abban merültek el, amit a nefilim kíváncsisága megkívánt. Ünnepeken vettek részt, mindenhova betértek és a tündék mindent megmutattak neki. S cserébe ő gyorsan tanult, talán nem hiába apostol család sarja, még ha később a fegyver útját választotta is. Kimondottan kedvelte az oktatást. Igaz, néha nagyon repetitíven telt, Alistairnek valamiért rögeszméje volt, hogy mindent nem csak megneveztetett, de meg is számoltatott vele, néha egészen random számtól kezdve, de ezáltal meg is jegyezte őket és egyre kiválóbban számolt.
- So...
- One bird, two birds...
Ada halál komolyan gondolta, hiába tudta miért gyűltek itt össze ezen a korai órán, de amennyire a fegyverkészítőből lett diplomata kiismerte őt, ő ugyanannyira tudta, hogy „in the meantime” úgyis népszámlálást tartanak majd.
- No. The druids, Andromeda...look, they have already arrived!
- Monks?
- Sort of, we will try to explore the differences later. But for now... how many druids do you see?
Ada összevonta a szemöldökét.
A királynő kegyelméből maradhatott, s Loreena felajánlotta, hogy az elkövetkező hónapokat az ő családja házában töltheti. Milyen más volt ez az ő sátraikhoz képest, de még csak az emberek otthonaihoz sem volt hasonlítható. Ada először megtorpant majd megszédült, amikor a lovagnő egy élő fa törzsére és ágai közé épült három emeletes ház lépcsőjéhez vezette azzal, hogy „itt lakom”. A félangyalnak nem a magassággal voltak problémái, hanem azzal, hogy ez is a valósághoz tartozik.
Hetekkel később az erkély szőnyegén térdepelt, csak egy párna volt alatta. Loreena ellátta pár ruhával, hogy ne kelljen örökké azt a két darab tógát váltogatnia, amije van. Hosszú kék tünde ruha volt rajta, mely követte a teste vonalát. Amit a tóga lazán sejtetett csak, a ruha természetesen megmutatta, és egy jókora kivágás volt a hátán, hogy legyen hely a szárnyainak. A tündék ezüst tükre tisztán adta vissza a képmását, és Ada megszeppenve saját szégyentelenségétől ezt csak Loreena házában merte viselni.
Előtte gyertya égett, és hét darab kártya feküdt három sorban. Fölül a Világ, alatta három-három másik. A nefilim föléjük hajolt, lassan fordította fel a - hátulján egyforma jelekkel, egy kehellyel, gyertyával, karddal és a végtelen szimbólumaival ellátott - lapokat. Olyan volt, mintha olvasna bennük. S azt is tette, bár nem az olvasás hagyományos módján.
Úgy elmerül, hogy észre sem vette Loreenát, aki már egy ideje ott álldogált az erkélyajtóban, kezében két bögrével, egy pillanatig csak nézve őt. Mikor a félangyal feleszmélt, barátnője szinte a semmiből látszott felbukkanni a számára. Teste rezzenetlenül hajolt továbbra is a kártyái fölé, csak fejét fordította hirtelen oldalt. Elmosolyodott és megnyugodott barátnője látásában - meg a két bögréében.
- Ez valami játékotok? – kérdezte Loeena, miközben felé nyújtotta az egyik poharat. - Már láttam, hogy nézegeted őket, szépek is, de nem értem mire valók.
- No. – Felállt, hogy átvegye az italt és kerítsen neki is egy párnát. - It is not.
Látszott rajta, hogy erőst koncentrál.
- It show ... a tomorrow. You understand better.
Fejezte be, mikor visszaért és a helyére is visszaült.
- I do it only. – tette hozzá, és úgy tűnt, hogy máris megcsappanni látszik hirtelen támadt lelkesedése és beszélőkéje. - It is... complicated.
Ugyan Alistairnek megígérte, hogy ha lehet, csak is angolul szóljon, ám ezt az ígéretet egyszerűbb volt megfogadni, mint kitartani mellette. Ada azonban elszánt volt, mint mindig. Ő tudni akart, érteni. És nem értette, hogy létezhet egy egész emberszerű faj az ő népének tudásán kívül. Egy egész királyság, mely ily békés és ennyire … más. És talán az is közre játszott maradásában, hogy Istent még sosem érezte egyszerre ennyire közelinek és távolinak, mint ezen a helyen. De ezt az érzést maga előtt sem tudta volna mélyebben megfogalmazni. Hát maradt, míg maradhatott, és megértette, amit megérthetett. Sorsa egyszerre dőlt el és lepte homály azóta, hogy Azrael kardja karnyújtásnyira került hozzá, majd meghatározhatatlanul távolt került tőle. Nem, nem hitt a bukottnak: talán a fegyver használhatatlan volt most, de míg létezett, addig ismeretlen veszély forrása.
- Life itself is complicated. How can pictures show a tomorrow? – kérdezte a lovagnő, miközben letelepedett Adával szemben. A bögrékben gőzölgő kamillatea volt.
Ada fészkelődött, igazgatta, maga alá simította a hosszú ruha ráncait. Azt se tudta, hol kezdje. Egyszerre töltötte el szorongással és izgalommal, hogy a kártyákról beszélhet.
- You ask.
Rábólintott, szemei elrévedtek, de Loreena már tudhatta, hogy ez nála az elgondolkozása jele.
- As the question, so is answer.
Még egyértelműen probémái voltak az elöljárókkal. Tekintete visszatért a tündéhez és az előttük fekvő lapokhoz. Ujjával megérintette a Loreena jobbjához közelebbi oszlopot, mely két kártyából állt.
- Past. - Keze tovább vándorolt a középsőhöz, majd az utolsó oszlophoz. - Now. Tomorrow.
- Look! - ez akart lenni a felszólítás, hogy nézze meg jobban a képeket. Midegyiken szimbólumok. A múlt képein egy mezítlen nő kancsókkal a kezében csillagokkal, alatta férfi uralkodó a trónján, kezében jogar és országalma. Középen a hold, alatta pedig egy lány ül nyugodtan vérszomjas oroszlán hátán. Az utolsó sorban fehér ló szarvval a homlokán, gyermekkel a hátán és mögöttük a Nap. Alatta pedig mintha egy szárnyas démon állna két emberalak, egy férfi és egy nő között, akiket lánc fog egy kőtömbhöz. Mindezek fölött a Világ.
Loreena belekortyolt a teába, míg Ada jóformán kézzel-lábbal mutogatott.
- Present. We call the Now present. It is funny, that we can call a gift a present too... - mosolyodott el, majd közelebb hajolt, hogy megnézze a képeket. Látszott rajta, hogy lenyűgözi a képek sokasága, de legalább olyan idegen számára a szimbólumrendszere, amennyire Adának egész Zephyrantes. A félangyal lélegzetvisszafojtva várta Loreena ítéletét, közben rájött, hogy a teáról teljesen megfeledkezett, ő is kortyolt egyet.
- I like the painted pictures, but I can't tell anything from them. What do they say?
- Choose one. Do you like? ... Which do you like? - próbálta összerakni homlokráncolva.
A lovagnő ösztönösen felöltötte a tanári szerepet. Kivárta, hogy a lány érzése szerint helyesre keverje a szórendet, aztán amikor már majdnem jó volt, bólintott egyet.
- Almost. Which one do I like? We need the one here, because I will choose the one I like. Hm... - ismét megnézte a kártyákat figyelmesen.
- I have... memories, experiences I can attach to symbols. I like them because they reminds me of something I like. So if it counts then I would choose the moon, but i know it is because of my past.
Andromeda átható pillantása többféle árnyalatot is elárult azóta, hogy Loreenával élt. A kíváncsiság egyértelműen kiolvasható volt belőle, másféle jellegű volt ez, mint az a fajta tekintet, amivel minden embert pásztázott. Az bár mély volt, mégis általános. Kíváncsisága azonban személyes jellegű.
- It reminds me of a man, who is important to me. This is the long story short, and... - benézett a nappaliba, ahol az anyja olvasott. -I don't want to talk about him more.
- It was complicated with this man.
Mondta tárgyilagos hangon, szemében továbbra is vizsgáló, kérdő kifejezéssel.
- Or around.
- About. And it still is. - sóhajtott egy nagyot és inkább újra a bögréjébe temetkezett. - But tell me what are the meaning of the cards instead.
- That is what it means. - felemelte a kártyát és rámutaottt a rákra a Hold tükörképében. Ez jellemzi magát a Holdat, mint bolygót. Aztán ujja átsiklott magára a Holdra a képen. - There is the Sun behind it. They become one when they stand together.
A Hold körül felhők állnak a képen és az éjszaka ködös, erre értette, hogy komplikált lehet a helyzetük. A Tarotban csak az gondtalan, amit a Nap fénye megvilágít.
Aztán a két egymással szemben álló toronyra mutatott és alattuk a két egymással szemben álló kutyára.
- The moon... it delivers between two worlds. And reigns on our animal nature.
- They are warning.
Ada nem volt teljesen meggyőződve róla, hogy barátnője akár csak egy szót is megért az egészből és ez lelombozta kissé. Szárnya, mely eddig enyhén megfeszült az igyekezetbe, bár alapállásban, a hátán összehajtva tartotta, most szétcsúszott kissé - lelkiállapota fizikai megfelelőjeképp. Ahogy az arca is borússá vált, de az nehezebben volt olvasható. Ha a választott kártyáról mesélt volna, akkor a Loreena számára fontos férfiról szólt volna. Ő választotta, mert számára őt idézte fel, s így a kártya is ezt jelentette akkor - kettőjük kapcsolatát. De erről nem beszélhetett, mert Loreena szigorú anyukája a nappaliban ült, és mert angolul amúgy se tudta volna ezt elmagyarázni…akkor még biztosan nem.
Aztán új ötlete támadt és más megközelítésből próbálkozott.
- I asked the card tonight... Will I go back? .. to be apostle? - Loreena előtt talán először vörösödött el, a fejét is lejjebb hajtotta kicsit. Nem akart tiszteletlen lenni, de a méltóságát sem elveszíteni azzal hogy elárulja szégyenét. - And it says: I will understand and become.
A csillag a Sorsa...erre született...
A Hold a kétely, a bizonytalanság, az alakuló élet: lányból nővé, harcostanoncból csatapróbált katonává, prófétává... apostollá válni az ő esetében, mivel erre kérdezett rá...
A Nap a győzelem: kételyei leigázása, céljai beteljesítése.
Kicsit szomorúnak tűnhetett ennek ellenére, már amennyiben szárnyai továbba is félárbócra eresztve lógtak teste mellett, pedig már nagyon rég ezt mutatja a kártya, nem változott, nem mutatott tragédiát - elér majd mindent. De be kellett vallania, amit maga előtt sem szívesen, hogy félt. Félt attól, amit ezért a Sorsért oda kell adnia. Ki tudja, talán ezért is nem futott vissza az emberek megismerésére. Az Igazság, amit olyannyira áhít... mi van, ha lerombolja hitét?
A bögrébe kortyolt és felsandított Loreenára. A lovagnő figyelmesen hallgatta mindvégig.
- Why would it be so bad? Being an apostle i mean.
- It is not bad.
Látszott rajta, hogy ez olyasvalami, amiről meg ő nem akart vagy talán nem is tudott beszélni.
- My family are apostles.
Isten szószólói... és nem álltak mellé, amikor a többiek kivetették. Illetve igen...de nyíltan mégsem.
Megvonta a vállát és lassan összeszedte a lapokat. Kőtől kőig, sziklától szikláig jutottak a beszédben. Ada megszokhatta volna, mindig is így volt, ha elővette a paklit, a szimbólumok a szív legmélyebb titkairól meséltek, érzékeny, törékeny pontokat érintettek. És sokan voltak, akik erre haraggal feleltek.
De ők a lovagnővel tisztelték egymást és ezért a mélység érintése, a szavak fennakadása nem okozott szívfájdalmat, nem mérgezte meg a barátságukat.
Miközben a lapokat szedte, Adában felötlött, hogy Loreena is látott már messzire… látta a jövőt.
- When you saw... future. How did you see?
Utalt a látomásra, melyet Ir-Roboámban osztott meg vele.
- Do you think... we can change?
Hiszen a dolgok máris mozgásba lendültek.
- I saw the future quite literally. I walked through a portal accidentally, I didn't even know where I was, until a strange man and a demon found me, and took me to the future Zephyrantes. There they told me what happened with the World, and with the sword. Then the demon, Riel, helped me come home, with a magical crystal. Well... that was what I understood. So it was not like a prophecy but coming home I saw... Just pictures for a moment, I can't even remember them.
Loreena megitta a maradék teáját.
- It was very different from asking cards. - mosolyodott el. - But I do not know if we can change the future. I think we are racing with time itself, like now we couldn't get back here in time to take the sword. But we and the humans could make a sanctuary, which didn't existed in the future, so a way we already changed it. And if we can change one thing, we can change the outcome as well.
Loreena bár tekintettel volt rá, mégis úgy belelendült, hogy Adának belekerült némi homlokráncolásába, hogy megértse. És volt egy szó, melyet még nem hallott.
- A sanctuary?
- A place. Sanctuary means a place where is peace, and where everyone is welcomed. In Lightleaf humans from the north and from the South can live together, there are two churches for their religions, but there are druids as well. We the elves are neutral in their war, so we maintain the peace, and somehow it is working. The peace is fragile, but exists.
A félangyalnak elkerekedett, felcsillant a szeme.
- Why? Hmm... how? How did it happen?
- When i got back from the future I wanted to do something about it. Two hundred years forward, the South will be a shady moor, with undeads, so I went there, to talk with their leader, Esroniel. I wanted something, to fight against the Deepones, because in the future i was told that everything starts when the angel, Abaddon come to our World. I told him everything, but what is more important somehow we became friends with his wife. We talked about many thing, I read the Bible, and the chapter about the end of the world, fighting against demons, dragons and Deepones. And when she and another woman, Anna von Hellenburg came home with me, to talk about fighting, and how can we, elves fight with the deepones, I told them that, their silly war will be the reason of their doom, so they have to end it, we have to show the people that they can live together. Long story short, the queen gave us land, the druids and the southmen gave people and Sixtus, the pope of the catholics agreed that he send us a priest from them too. I think, deep in their hearts, everyone wants peace.
Ada lelkét elöntötte a lelkesedés, arca felragyogott, ami nála ritka látvány volt, de most őszintén repesni látszott a hallottakon. Loreena után próbálta formálni a szavakat, úgy igyekezett megérteni őket. A tündék azt a munkát végzik, amiért az ő népe jött át a Shattenshielden? Megszüntetni a vallásháborút. És mindezt békésen, anélkül, hogy az emberiséget elpusztítanák. Sokat jelentett ez a számára. Még maga sem ismerte, milyen sokat.
- Thank you. Telling this to me.
- I can take you there one day. Somehow I like being there, and I'm even considering to move there.
Adának eszébe villant valami, amit pár napja látott és tanult, és kézfogásra nyújtotta kezét megpecsételendő az ígéretet.
- Deal?
Loreena felnevetett ezen a mozdulaton, feltehetőleg, mert sihederek között szokás, de megfogta a lány kezét.
- Deal.
//Külön köszönetet szeretnék mondani Loreenának a közreműködésért, és a jótanácsokért, melyektől a reag elhagyta elbeszélő-történet és musical-elemzés jellegét... Köszi!: )//
A hozzászólást Andromeda összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 29, 2017 5:57 pm-kor.