Név: Liwet Sariel
Faj: "gólem"
Frakció: -
Kaszt: !?Keresztes lovag?!
Nem: Férfi
Kor:Ismeretlen / 2 hónap + (ha a feléledésétől nézzük)
Kinézet: Egy tizenöt-húsz centiméteres, életre keltett angyalszárnyakkal mintázott szobor, mely egy lovagot formáz, nehéz páncélzatban, oldalán egy másfél kezes kardal.
Jellem:Az emlékei elvesztek, de a tudata és felfogása a világról megmaradt. A lovagi tanokhoz, és erkölcshöz hűen tartja magát, de semmilyen nemű ellene irányuló erőszakos cselekedetet nem hagy megtorlatlanul. A szemtől szembeni harcot preferálja, és erre buzdítja a környezetében tartózkodókat is. kis termete miatt, igen gyakran szereti kis éles kardja helyett, a még kisebb, de annál élesebb nyelvét használni az ellenfelei ellen. Hergelésben és sértésekben éli ki magát az olyan embereken, akiket ő erkölcstelennek, és értéktelennek tituál, melyek leggyakrabban az ő és Theo elé kerülő ellenfelek. Kisebbségi komplexussal küzd, mivel nem szereti ha más emberek pici, cuki, aranyos, vagy egyéb kicsinyítő képzővel illetik. Nem fél ő is támadni, de ő csak akkor teszi meg, hogyha felhergelik. Nem szereti a Démonokat, mivel ez szembe menne a kereszteslovagi elveivel.
Előtörténet:
Az én nevem, Liwet Sariel.
Életem első képei egy fiú arcát őrzik, aki mosolyogva, és örömtelten ugrándozva ordítja, hogy sikerült, mivel akkor még nem tudta, hogy mit is művelt igazából.
Megteremtett engem, egy igazi büszke és becsületes kereszteslovagot, csak azt nem értem, hogy miért éppen ebbe a tizenöt centiméteres kis bábuba…
Úgy durván két hónapja lehet, hogy emellett a fiú mellett tengetem mindennapjaim, és tanítom neki a lovagi becsület, és erkölcs, legfontosabb szabályait. Ámbár én minden erőmmel azon vagyok, hogy bátor, és becsületes harcost faragjak ebből a nyurga gyerekből, ő mégis elutasítja a lovagi tanokat. Ha csak egy kicsit teremtettek volna nagyobb testbe, már rég futná a köröket, vívást tanulna, és a lovagi etikettet magolná.
De hát kezdjük az elejéről.
Az én életem, először egy kísérletként kezdődhetett meg, melyet ez a varázsló fiú vitt végbe, egy a gólemgyártásról szóló könyv tartalma alapján. A kísérlet helyszínéül, állítólag már rég elhunyt tanítója, Felix házában került sor, mivel ott mindent megtalált, amire csak szüksége volt. A kísérlet közben hibázott, de én mégis feléledtem ebben a testben. A tudatomat, és az engem életben tartó varázslatot, egy a szívem helyére helyezett égkő biztosítja. A kő durván kettő-három centiméter nagyságú, és még a fiú szerezte egy másik rom belsejében. Elvileg egy lefegyverzett őrgólem belsejében volt, mely gólemen lévő rúnák pislákoló fénye, már annak a végét jelezték. A fiú majdnem otthagyta a gólemet a szívemként funkcionáló kristállyal együtt, hacsak a gólem ki nem nyílik időben, és annak hangját a fiú észre nem veszi.
A testemet, egyazon angyalrom belsejében találta, egy terem közepén álló kőasztalon, mely terem falát a történelmi freskók díszítették. Hogy hogyan jutott oda, és miképpen jutott ki, az már egy teljesen másik történet.
Az igazat megvallva, látva a világ romlottságát, lassan de biztosan úgy érzem, hogy emellett a fiú mellett kell maradnom. Ezalatt a két hónap alatt, sok mindent tapasztaltam, amik nagy kételyeket állítanak elém ezzel a világgal kapcsolatban. A romok felfedezése közben, a különböző városokon keresztül, és persze az utak során sok új dolgot tudhatok meg még erről a világról, amik talán még eloszlathatják ezeket a kételyeimet.
Bár ez a piciny test sok mindenben korlátol, én még ennek is örülök, mivel legalább egy második esélyt kaptam az élettől, ha az elsőre már nem is emlékszem hála a kölyök hozzáértő varázsló tudásának…
De hát lett, ami lett, nem szomorkodom, mivel ez a piciny test több előny tárt fel a szemem elött, mint hátrányt. Az apró test előnye, hogy legalább kis célpont vagyok, könnyebben lopódzok, és váratlanabbul csaphatok le az ellenfeleimnek se nevezhető puhány gyarló kutyákra.
A fiú mellett, nem lehet igazán a lovagi becsület alapjai szerint harcolni. Rossz néznem, ahogy ez a nyurga varázsló végig ötletel, és gondolkodik, hogy furfangjaival és ármányaival kerüljön ki a szorult helyzetekből. Bezzeg én, én az ő korában szemtől szemben átvágtam volna ezeken a semmitérő kis puhányabbnál puhányabb ellenségnek se nevezhető valamiken. Szóval igen, itt kezdődnek kettőnk problémái.
Csak egyszer cserélnénk. Lenne ő az én helyemben, a picurka kis vállon ülő utazótárs, míg én, a kardommal kettészelhetnék, egytől egyig mindent és mindenkit, aki utunkba mer állni, vagy csak ártó szándék érzetét kelti.
Várom a pillanatot, mikor a harchoz fűzött vágyaim, és felfogásom elérik Theot, és végre egy lovaghoz méltóan lesz képes harcba szállni minden ellenfelével.
De azért én örülnék már annak is, ha már a mostani testemen fejlesztene. Harci potenciált akarok! Mindent elsöprő erőt, mely ellenfeleimet kitörli a világból, hogy még a saját családjuk se emlékezzen rájuk! De ameddig, még egy rendes gólem bűvölést se képes véghezvinni hiba nélkül, mit kéne elvárnom nekem tőle? Már csak annak is örülnék, ha egy normális kardvágást véghez tudna vinni…
Tehát így tengetem ezen fiú mellett a mostani életemet. Remélhetőleg a sok kaland, felfedezés, és utazás közben, beletudok nevelni valamit a fontos erkölcsökből, vagy legalább egy normális kardcsapást kicsikarok belőle…
- Hmmm még mit mondhatnék el. Mondta ezt magában mormogva Sariel.
- Mit mormogsz itt a vállamon Riel? Kérdezett rá Theo értetlenkedve, az előbbi megszólalására.
- Te csak menj fiú. A célig hosszú még az út. Mondta ráförmedve Theora, miközben állát fogta, és gondolkodott.
- Még simán odaérünk ebben a tempóban. Mondta ezt egy lezser hangejtéssel, és egy nagy adag bizalommal.
Majd haladtak tovább az úton.
Áhá, tudom már mit felejtettem ki. Mindent elmondtam, de a saját célomat még nem? Hát ezt aztán nem tudom, mégis hogyan történhetett meg.
Minden embernek vannak céljai, csak tudni kell őket megtalálni, majd megtartani, és mindezek után a legfontosabb, a legvégsőkig kiállni mellettük, majd megvalósítani azokat. Az én céljaim, mind egy felsőbb jót szolgálnak, de ahhoz ezeknek a céloknak mindenképp be kell teljesülnie.
Ámbár az elérésük fárasztó, nehéz, és néhol iszonyatos, vagy akár félelmetes lesz, ezeket ki kell állnom, az elérésük érdekében. Főleg Theonak kell erősnek lennie, mivel amíg így vagyok, ebbe a kis testbe zárva, nem igazán tudok sok mindent kezdeni egy ekkora nagyságú és terjedelmű feladattal.
De fontos célom egy megfelelőbb test keresése, akárhol a világban, akármilyen eszközzel, ámbár ezek az eszközök nem állhatnak szembe a lovagi tanokkal. Mert a becsületemet nem dobom el holmi nagyobb testért. Büszke lovagként, a becsületem és egyéb erények a legfontosabbak.
Szóval remélem, hogy a fiú mellett sikeresen találok valami módot arra, hogy elhagyhassam ezt a testet, vagy egy módot hogy megerősíthessem. Addig is vele fogok barangolni romról romra, városról városra, és útról útra hátha egyszer belebotlunk a megoldásba.
A fiú persze nagyon örül, hogy végre megsikerült alkotnia engem, csak a számításaiba nem volt benne hogy a végén tudatom lesz. De hát ilyen az élet, akadály akadály után, majd eközben néhányszor nagyot koppan az ember, de feláll, majd megy tovább. Így van ez velünk is, mivel lehet, hogy mostanában nem lesz meg az amit keresünk, de idővel, minden bizonnyal megtaláljuk.
Úgy hiszem, hogy időm végére értem, mivel úgy hiszem hogy a közeljövőben, akad egy kis dolgunk Theoval.
- Úgy látom, van egy pár puhány, akire ráférne a verés. Szólalt fel Sariel, a csöndes elmélkedésből, miközben Theo vállán hátrafele nézelődött.
- Micsoda tessék? Mi ez így hirtelen? Kérdezte a fiú hirtelenjében meglepődve, hogy utazótársa a csöndes elmélkedésből hirtelen ezt így kijelentette. Theo nem hallotta rendesen, mert csöndes utazótársa mellett ő is elvolt mélyülve, saját elmélyének végtelen világában.
- Nézz csak hátra. Mondta Sariel Theonak.
Theo hátranézett, és négy igen éles tőrökkel felszerelt tolvajt pillantott meg, ahogy éppen követték őt.
~ Gyorsan kikell találnom valamit mielött beérnek minket! Gondolta a fiú sápatag arccal, miközben egyre gyorsabb léptekkel haladt előre.
- Már megint elakarsz futni? Kérdezte felháborodottan Sariel.
Majd Sariel felállt Theo vállára, kihúzta magát, majd aprócska kardját egyenesen a 4 tolvaj felé mutatva így szólt.
- Meddig akartok követni minket ti puhány fattyak! Gyertek ide és mindegyikőtöket levágom! Kiabálta nekik Sariel gúnyos sértő hangon.
Mindeközben Theo egyre sápadtabban, egyre nagyobb, és gyorsabb léptekkel haladt tovább, és mindeközben remélte a legjobbakat.
Faj: "gólem"
Frakció: -
Kaszt: !?Keresztes lovag?!
Nem: Férfi
Kor:Ismeretlen / 2 hónap + (ha a feléledésétől nézzük)
Kinézet: Egy tizenöt-húsz centiméteres, életre keltett angyalszárnyakkal mintázott szobor, mely egy lovagot formáz, nehéz páncélzatban, oldalán egy másfél kezes kardal.
Jellem:Az emlékei elvesztek, de a tudata és felfogása a világról megmaradt. A lovagi tanokhoz, és erkölcshöz hűen tartja magát, de semmilyen nemű ellene irányuló erőszakos cselekedetet nem hagy megtorlatlanul. A szemtől szembeni harcot preferálja, és erre buzdítja a környezetében tartózkodókat is. kis termete miatt, igen gyakran szereti kis éles kardja helyett, a még kisebb, de annál élesebb nyelvét használni az ellenfelei ellen. Hergelésben és sértésekben éli ki magát az olyan embereken, akiket ő erkölcstelennek, és értéktelennek tituál, melyek leggyakrabban az ő és Theo elé kerülő ellenfelek. Kisebbségi komplexussal küzd, mivel nem szereti ha más emberek pici, cuki, aranyos, vagy egyéb kicsinyítő képzővel illetik. Nem fél ő is támadni, de ő csak akkor teszi meg, hogyha felhergelik. Nem szereti a Démonokat, mivel ez szembe menne a kereszteslovagi elveivel.
Előtörténet:
Az én nevem, Liwet Sariel.
Életem első képei egy fiú arcát őrzik, aki mosolyogva, és örömtelten ugrándozva ordítja, hogy sikerült, mivel akkor még nem tudta, hogy mit is művelt igazából.
Megteremtett engem, egy igazi büszke és becsületes kereszteslovagot, csak azt nem értem, hogy miért éppen ebbe a tizenöt centiméteres kis bábuba…
Úgy durván két hónapja lehet, hogy emellett a fiú mellett tengetem mindennapjaim, és tanítom neki a lovagi becsület, és erkölcs, legfontosabb szabályait. Ámbár én minden erőmmel azon vagyok, hogy bátor, és becsületes harcost faragjak ebből a nyurga gyerekből, ő mégis elutasítja a lovagi tanokat. Ha csak egy kicsit teremtettek volna nagyobb testbe, már rég futná a köröket, vívást tanulna, és a lovagi etikettet magolná.
De hát kezdjük az elejéről.
Az én életem, először egy kísérletként kezdődhetett meg, melyet ez a varázsló fiú vitt végbe, egy a gólemgyártásról szóló könyv tartalma alapján. A kísérlet helyszínéül, állítólag már rég elhunyt tanítója, Felix házában került sor, mivel ott mindent megtalált, amire csak szüksége volt. A kísérlet közben hibázott, de én mégis feléledtem ebben a testben. A tudatomat, és az engem életben tartó varázslatot, egy a szívem helyére helyezett égkő biztosítja. A kő durván kettő-három centiméter nagyságú, és még a fiú szerezte egy másik rom belsejében. Elvileg egy lefegyverzett őrgólem belsejében volt, mely gólemen lévő rúnák pislákoló fénye, már annak a végét jelezték. A fiú majdnem otthagyta a gólemet a szívemként funkcionáló kristállyal együtt, hacsak a gólem ki nem nyílik időben, és annak hangját a fiú észre nem veszi.
A testemet, egyazon angyalrom belsejében találta, egy terem közepén álló kőasztalon, mely terem falát a történelmi freskók díszítették. Hogy hogyan jutott oda, és miképpen jutott ki, az már egy teljesen másik történet.
Az igazat megvallva, látva a világ romlottságát, lassan de biztosan úgy érzem, hogy emellett a fiú mellett kell maradnom. Ezalatt a két hónap alatt, sok mindent tapasztaltam, amik nagy kételyeket állítanak elém ezzel a világgal kapcsolatban. A romok felfedezése közben, a különböző városokon keresztül, és persze az utak során sok új dolgot tudhatok meg még erről a világról, amik talán még eloszlathatják ezeket a kételyeimet.
Bár ez a piciny test sok mindenben korlátol, én még ennek is örülök, mivel legalább egy második esélyt kaptam az élettől, ha az elsőre már nem is emlékszem hála a kölyök hozzáértő varázsló tudásának…
De hát lett, ami lett, nem szomorkodom, mivel ez a piciny test több előny tárt fel a szemem elött, mint hátrányt. Az apró test előnye, hogy legalább kis célpont vagyok, könnyebben lopódzok, és váratlanabbul csaphatok le az ellenfeleimnek se nevezhető puhány gyarló kutyákra.
A fiú mellett, nem lehet igazán a lovagi becsület alapjai szerint harcolni. Rossz néznem, ahogy ez a nyurga varázsló végig ötletel, és gondolkodik, hogy furfangjaival és ármányaival kerüljön ki a szorult helyzetekből. Bezzeg én, én az ő korában szemtől szemben átvágtam volna ezeken a semmitérő kis puhányabbnál puhányabb ellenségnek se nevezhető valamiken. Szóval igen, itt kezdődnek kettőnk problémái.
Csak egyszer cserélnénk. Lenne ő az én helyemben, a picurka kis vállon ülő utazótárs, míg én, a kardommal kettészelhetnék, egytől egyig mindent és mindenkit, aki utunkba mer állni, vagy csak ártó szándék érzetét kelti.
Várom a pillanatot, mikor a harchoz fűzött vágyaim, és felfogásom elérik Theot, és végre egy lovaghoz méltóan lesz képes harcba szállni minden ellenfelével.
De azért én örülnék már annak is, ha már a mostani testemen fejlesztene. Harci potenciált akarok! Mindent elsöprő erőt, mely ellenfeleimet kitörli a világból, hogy még a saját családjuk se emlékezzen rájuk! De ameddig, még egy rendes gólem bűvölést se képes véghezvinni hiba nélkül, mit kéne elvárnom nekem tőle? Már csak annak is örülnék, ha egy normális kardvágást véghez tudna vinni…
Tehát így tengetem ezen fiú mellett a mostani életemet. Remélhetőleg a sok kaland, felfedezés, és utazás közben, beletudok nevelni valamit a fontos erkölcsökből, vagy legalább egy normális kardcsapást kicsikarok belőle…
- Hmmm még mit mondhatnék el. Mondta ezt magában mormogva Sariel.
- Mit mormogsz itt a vállamon Riel? Kérdezett rá Theo értetlenkedve, az előbbi megszólalására.
- Te csak menj fiú. A célig hosszú még az út. Mondta ráförmedve Theora, miközben állát fogta, és gondolkodott.
- Még simán odaérünk ebben a tempóban. Mondta ezt egy lezser hangejtéssel, és egy nagy adag bizalommal.
Majd haladtak tovább az úton.
Áhá, tudom már mit felejtettem ki. Mindent elmondtam, de a saját célomat még nem? Hát ezt aztán nem tudom, mégis hogyan történhetett meg.
Minden embernek vannak céljai, csak tudni kell őket megtalálni, majd megtartani, és mindezek után a legfontosabb, a legvégsőkig kiállni mellettük, majd megvalósítani azokat. Az én céljaim, mind egy felsőbb jót szolgálnak, de ahhoz ezeknek a céloknak mindenképp be kell teljesülnie.
Ámbár az elérésük fárasztó, nehéz, és néhol iszonyatos, vagy akár félelmetes lesz, ezeket ki kell állnom, az elérésük érdekében. Főleg Theonak kell erősnek lennie, mivel amíg így vagyok, ebbe a kis testbe zárva, nem igazán tudok sok mindent kezdeni egy ekkora nagyságú és terjedelmű feladattal.
De fontos célom egy megfelelőbb test keresése, akárhol a világban, akármilyen eszközzel, ámbár ezek az eszközök nem állhatnak szembe a lovagi tanokkal. Mert a becsületemet nem dobom el holmi nagyobb testért. Büszke lovagként, a becsületem és egyéb erények a legfontosabbak.
Szóval remélem, hogy a fiú mellett sikeresen találok valami módot arra, hogy elhagyhassam ezt a testet, vagy egy módot hogy megerősíthessem. Addig is vele fogok barangolni romról romra, városról városra, és útról útra hátha egyszer belebotlunk a megoldásba.
A fiú persze nagyon örül, hogy végre megsikerült alkotnia engem, csak a számításaiba nem volt benne hogy a végén tudatom lesz. De hát ilyen az élet, akadály akadály után, majd eközben néhányszor nagyot koppan az ember, de feláll, majd megy tovább. Így van ez velünk is, mivel lehet, hogy mostanában nem lesz meg az amit keresünk, de idővel, minden bizonnyal megtaláljuk.
Úgy hiszem, hogy időm végére értem, mivel úgy hiszem hogy a közeljövőben, akad egy kis dolgunk Theoval.
- Úgy látom, van egy pár puhány, akire ráférne a verés. Szólalt fel Sariel, a csöndes elmélkedésből, miközben Theo vállán hátrafele nézelődött.
- Micsoda tessék? Mi ez így hirtelen? Kérdezte a fiú hirtelenjében meglepődve, hogy utazótársa a csöndes elmélkedésből hirtelen ezt így kijelentette. Theo nem hallotta rendesen, mert csöndes utazótársa mellett ő is elvolt mélyülve, saját elmélyének végtelen világában.
- Nézz csak hátra. Mondta Sariel Theonak.
Theo hátranézett, és négy igen éles tőrökkel felszerelt tolvajt pillantott meg, ahogy éppen követték őt.
~ Gyorsan kikell találnom valamit mielött beérnek minket! Gondolta a fiú sápatag arccal, miközben egyre gyorsabb léptekkel haladt előre.
- Már megint elakarsz futni? Kérdezte felháborodottan Sariel.
Majd Sariel felállt Theo vállára, kihúzta magát, majd aprócska kardját egyenesen a 4 tolvaj felé mutatva így szólt.
- Meddig akartok követni minket ti puhány fattyak! Gyertek ide és mindegyikőtöket levágom! Kiabálta nekik Sariel gúnyos sértő hangon.
Mindeközben Theo egyre sápadtabban, egyre nagyobb, és gyorsabb léptekkel haladt tovább, és mindeközben remélte a legjobbakat.