Theo Wagner

Név: Hálópuska
Tanulás: 200 váltó
Hozzávalók: Puska, fém(2)
Leírás: Négy rövid csővel ellátott puska, melyek egyenként a háló négy végére szerelt bolát lő a célpont felé. A csövek kissé szétállnak, így a háló három méter után, 2x2 métert fed le a levegőben, mely aztán rátekeredik a célpontra elfogva azt. Három kör újratölteni. Három lövésre elegendő elfogóhálót vihet magával a játékos.

• Név: Elfogóháló (3)
  Ár: 600 váltó
  Leírás: Hálópuskához vehető különleges lövedék, ami négy fémgolyóból és az azokat összekötő sodronyhálóból áll. Boltban vásárolható.

Név: Duplacsövü szigonypuska.
Tanulás: 200 váltó
Hozzávalók: Puska, fém
Leírás: A két csőben egy egy összekötött szigony található. Az egyik lövéssel a célpontot, míg a másikkal egy arra alkalmas felületet célzunk meg, hogy azt valamilyen felülethez béklyózzuk. A kötél hossza 10-20 méterig választható, és két kör újratölteni a fegyvert. Öt lövésre elegendő ikerszigonyt vihet magával a játékos.
Értem mit akartál (köhm... Just Cause...köhm) de sajnos ez technikailag nem megvalósítható

Név: Tűzköpő
Tanulás: 200 váltó
Hozzávalók: Puska, Fém, Üveg
Leírás: Egy sárkányfejben végződő puska, mely képes gyújtófolyadékot nagy nyomáson maga elé fújni, porlasztani. Hatótávja négy méter, és egy lövéshez egy üveg gyújtófolyadékot emészt fel. Egy kör újratölteni.
(ezen sokat vaciláltam, de végülis miért ne)

Név: Kupola
Tanulás: 200 váltó
Hozzávalók: Fémdoboz, (bármilyen mágiát/manát/varázserőt tároló) kristály
Leírás: Egy fémdoboz, melyen három gomb található. A három gomb benyomása után a földre dobva rúnamágiával egy kupolát idéz, mely a beépített krístály erejétől függően kivéd 1-2-3 támadást.
Nem szeretném, hogy egyes kasztok képességei boltban vehetőek legyenek bárkinek, így ez elutasítva

A telihold kincsekkel teli ezüstös fénye, a maga pompájával világítja meg a könyvekkel telehordott aprócska dolgozószobát.  Megannyi krónika, és még több enciklopédia felhasználásával épült poros tornyok sorakoznak mindenütt, mely már szinte hasonul a vámpírok torony alapú építkezésével. Ezen vámpírtornyok szolgálnak alapjául annak, hogy kiderítsem mégis mi ez a rozoga faragott ereklye, amelyet az egyik könyvesszekrény mögött találtam. Érdekes hajlított és vésetekkel díszített fa nyele van, melynek vége úgy néz ki a fa természetesen kialakult gumójában ér véget. Még érdekesebb, hogy ahol a vésetek futnak, ott mintha a fa megkövült volna. Szürkés elváltozásának benső élében, pedig egy kékes sárgás gyantát lehet felfedezni. Ezen kívül a gumón, még látok érdekes láncszem szerű nyúlványokat, melyekbe talán valami függők lehettek egykoron. Érdekes, hogy mégis miféle célt szolgálhatott ez a fura eszköz a maga idejében.
Csak sikerülne már kiderítenem, hogy mégis miféle, dolog ez és mit tudhatott. Biztosra állíthatom, hogy valahol a könyvrengeteg tinta erdejében megtalálhatom a választ a kérdéseimre, de ahhoz át kell rágnom magam rajta. Így van hát, hogy már napok óta kutakodok, és sorjában olvasom át az itt megtalálható könyvek közül az összeset, hogy sikeresen megkaparinthassam azt a tudást, mely választ adhat ezen ereklye miben létére, és céljára.
Átolvastam már Alfred von Höheim az „Elveszett ereklyék beazonosításának módjait” Mely ténylegesen egy nagyon hasznos olvasmány volt, de sajnos nem sok mindent tudtam meg arról, hogy mégis mi lehet ez a valami. Összességében annyit, hogy ez egy ereklye, melyre így is rájöttem eddig.
De nem hordhatom le ezen művet, mivel nagyon sok dolgot tanulhattam belőle. Rengeteg módszer, és apró részlet van, mely egy adott régióhoz, vagy korhoz kötődik. Így az ereklyék beazonosításában, a kor, és hely meghatározása máris sokkalta egyszerűbbé vált számomra. Persze csak akkor, ha találok is hozzá ereklyét. De a szimbólumok variánsai, a készítő kezeinek jellegzetes munkája, esetlegesen védjegye, nagyban behatárolja egy ereklye múltját. Olvastam is, hogy létezett egy nagyon híres kovács, a rég múlt elveszett történelmében. A kezeinek munkái Veronia legjobbjainak számítanak. Sokan azt mondják, hogy ő maga volt Azrael, de olyan mendemondák is vannak, hogy csak segített neki, vagy útmutatást kapott. Érdekes Teóriák sokasága terjeng a múltban, melyek lehetnek igazak, de hamisak is. Ki tudja, lehet csak a bukott angyal egy kultistája volt, így felhasználva annak, erejének egy töredékét.  De a lényeg a lényeg, hogy az ő kezének a munkáit, sokak keverik ereklyékkel, ámbár kiváló minőségük, és korosságuk ellenére, ezek nem azok. Csak mestermunkák.
Aztán ott van még a könyvrengetegből egy másik, mely Claus Reinhart keze munkája. Igen részletes egy jegyzék, mely felsorol rengeteg, eddig felfedezett ereklyét. Rengeteg ismeretet sajátítottam el onnan, mely családokra bontja az ereklyéket, és nem kategóriákra. A feltevése szerint, rengeteg ereklye van a világon, melyeknek vagy párja, vagy pedig testvérei vannak. Egy ereklyecsaládnak nevezte el ezt a koncepcióját. A lényeg az, hogy vannak ereklyék a világban, melyek együttesen képesek kifejteni teljes hatalmukat, de vanna olyanok is, melyek örökletes úton adnak hatalmat használójuknak. Az ereklyecsalád, egy hatalmas fogalom, melyet még maga az író sem tudott teljesen definiálni. Ezt azzal magyarázza, hogy egy ereklye képes olyanra is, amit mai ésszel nem gondolnánk. Így ez a tárgy család, lehet pont az egységes erőnövelés ellentéte is. Lehet olyan is, hogy egy ereklye ellen, egy másik ereklyét hoztak létre. Így kapunk egy újabb családot, melyek egymás elnyomására, elpusztítására, esetlegesen meggátlására lettek elkészítve.
De érdekesnek találtam még Otto Weber írását is, aki szerint minden ereklye, használható valahol kulcsként. Hogy minden ereklyének van egy végső nyughelye, ahol annak örök tárolását gondolták. Így az ereklyék, lehetnek kulcsok is. Hogy ne kerülhessen rossz kezekbe, de ha szükség úgy kívánja, akkor az ellen legyőzéséhez felhasználható legyen, ezért egymásra épülő kulcsokat készítettek. Ezek a kulcsok vizuálisan cseppet sem hasonlítanak egy kulcsra. Sokszor lehetetlen, vagy fegyver alapú formáik vannak, és még harcra is használhatóak, és harci vagy védelmi képességekkel is el vannak látva. De a fő céljuk, hogy az ősi tárolóhelyről, vagy nevezhetjük nyughelyről, az elzárt eszközt előhozhassák, és sikeresen legyőzhessék a feléjük irányuló veszélyt. Szóval rengeteg kulcs alapú ereklye is van, melynek megannyi részfunkciója is van.
Kemény egy munka kideríteni valaminek az eredetét, és hiába áll szakirodalmak kutatások, és feljegyzések száza a rendelkezésemre, a kutatás nagyon változó tempóban halad. Ha még Felix itt lenne, vagy sikerülne valakit felkutatnom a régi kutatócsapatból, az lenne a legkönnyebb a számomra. Ők mindig tudták, hogy mi mit jelent, esetlegesen honnan származik. Az életük maga volt a kutatás és megtapasztalás, mely így sikerrel koronázta tetteiket. Legyen szó kutatásról, ásatásról, felfedezésről, valahogy megvolt az ő összeszokott csapatuk.
Emlékszem is, amikor még tanoncként elvitt az ásatásokra, mindig vitt magával egy naplót, amibe feljegyzett mindent, amit ő annak érdemesnek talált. Ha legalább a naplója meglenne, mégis mennyivel könnyebb dolgom lehetne. Ám ekkor jutott eszembe a megoldás. Az itteni könyveket már úgy is teljesen átolvastam, és viszonylag megjegyeztem, de a Hellenburgi nagykönyvtár, még mindig rengeteg ismeretlen tudást rejtegetett számomra. Így hát el is indultam a könyvtárba egy rövid szedelőzködés után.





Lapozgattam a kódexek rengetegét, de csak nem tudtam dűlőre jutni a Hellenburgi nagykönyvtár tudásrengetegében. Megannyi ember gondolata kering a papírlapok sokaságába zárva, és még annyi perspektíva, és változó alkotja ezen kincseskamra tartalmát, hogy az eddig könnyűnek vélt feladat is majdnem a lehetetlenség fátylába burkolózott.
Ahogy körbe néztem, az emeletek csak úgy roskadoztak a hatalmas könyvekkel telített szekrénysorok súlya alatt. De mindeközben megvolt a maga pompája. Ahogy a csillárokon pislákoló gyertyafény lángja pislákolva aranyfénybe borította ezt az egész kompozíciót, úgy megteremtett valami nem evilági hangulatot. A fehér viaszlándzsák mint az angyalok szárnyának a hegyei, úgy függtek a levegőben, és híztak még nagyobbra, miközben az aranyló pompát sugározták mindenfele a könyvtár területén.
Elvarázsolt ez az összkép, és nem is tudom meddig bambulhattam el benne, és zuhantam a gondolataim fényének sötétségébe. De egy hang, kirántott onnan. Egy öreges, kissé rekedtes, de mégis lágy hang. Régi emlékeket idézett, mintha csak a régi kutatók és tudósmágusok hangját hallanám.
- Bocsáss meg, nem akarlak zavarni. leülhetnék melléd fiatalúr? – Érkezett hát hozzám a kérdés.
Kapkodva kezdtem el lebontani a kódexekből és kutatásokból álló erődömet az asztalról, hogy helyet szoríthassak a szakállas öregedő bácsinak. Botomat is kicsit áthelyezve, nehogy feldőljön a nagy kapkodásba, szorítok helyet a bácsinak, majd a kezemmel intek is neki. – Persze nyugodtan, nem zavar. –
- Engem Theo Wagnernak hívnak és önt? Itt dolgozna netalán? – Bombáztam meg kérdésekkel az öreget már már megszokásból, de remélem nem érzi úgy hogy túlságosan gyanakvó vagy kellemetlen ember vagyok.
Az öreg a maga tempójában komótosan leült, majd kezébe fogott egy könyvet, és kényelmesen hátradőlt pihentetni a hátát a székben. Miközben a könyv gerincén játszadozott az ujjaival, és lapozgatta könyvet, úgy köhintett egyet, és neki is látott válaszolni a kérdéseimre.
- Az én nevem Matteo Lerner, én vagyok a második legfontosabb ember ebben a könyvtárban. – Mosolyodik el, majd folytatja.
- A vak is észrevenné, hogy nem találod azt amit keresel. Pedig ez itt a Hellenburgi nagykönyvtár. Sokkalta könnyebb lenne felsorolnom azt, hogy mit nem találsz itt, minthogy mit igen. Szóval fiatalúr miben segíthetnék neked? –
Lepődök meg, hogy csak úgy segítséget nyújtanak nekem a könyvtárban. De azért mindenki mögött van valami hátsó szándék. így azért feltettem énis egy kérdést a számára. – Ne haragudj meg ha goromba volnék, de mégis miért ajánlod fel ingyen a segítséged? Veronián eddig mindenkinek volt valami hátsó szándéka, ha segíteni akart. – Görbül kissé kínos mosolyra a szám, miközben kellemetlenségemben megvakarom a tarkómat. De sajnos a sötét időknél is sötétebb időket élünk manapság, szóval nem árt óvatosnak lenni.
Ekkor felkuncog az öregember, majd elmosolyodik. – Szeretném megnézni azt a botot, amit magaddal hoztál. – Kerekedik ki a szemem, hogy tud az ereklyéről aminek az identitását kutatom. Pár pillanatig gondolkodom, és megállapításra is jutok. Kisebb a rizikó, mint a haszon, szóval hátha jobban ért hozzá mint én.
- Jólvan, de semmi gyanúsat ne tegyél. – Húzom elő a botot amit elhoztam magammal, majd átnyújtom a férfinak.
A férfi csak néz rám kerek szemekkel, majd kikapja a kezemből és elhajítja maga mögé, a bot pedig hangosakat koppan a könyvtár padlóján, mire megáll. – Ne ezt a vackot! Azt ami melletted van! – Mutat rá a pálcámra, melyre nekem kerekedik ki a szemem. De hírtelen lányos zavaromban nem s tudom mit csináljak. Cikázik a pálca a bot és közötte a tekintetem, de kell pár pillanat mire újra összeszedem magam. Ekkor rámordulok az öregre.
- Mégis milyen kacat! Az az ereklye biztosan értékes! – Állok fel a székből és csapok rá az asztalra.
- Látom hogy még kezdő vagy Theo. – Szólít a nevem. De mégis miért szólít hírtelen a nevemen?
- Mégis honnan tudná egy könyvtáros hogy mégis mit ér az amit olyan egyszerűen elhajítottál? – Kezdek egyre dühösebb lenni.
- Erőltesd meg azt az okos buksidat, és emlékezz csak vissza, hogy ki is vagyok. Ki járt el veletek, meg azzal a vén kurafival amikor nemvolt más épeszű ember, aki veletek ment volna, a romokhoz meg minden máshoz. -
Kicsoda micsoda? Erőlködök, hogy felkavarjam a múlt foszlányainak üledékét, de ahogy gondolkodok nem jut előrébb. Vagy mégis? Volt egy ember. Egy ember aki sokszor velünk járt, de nem emlékszem hogy néz ki. Csak egy név, egy név dereng haloványan. Mi is volt az?
- Haszontalan Lerner? – Csúszik ki a számon ahogy felelevenedik egy gúnynév melyet sokat hallottam régen.
Ekkor az arca elkomorodik, majd feláll és felkapja a botomat. – Még egyszer ki ne ejtsd a szádon ezt a nevet, mert akkor addig tartott a segítségem. Csak egy tartozást térítek ezzel vissza a vén kurafinak. Semmi többet – Válaszol, majd int hogy kövessem. – A saját pálcádon és a saját testeden fogod megismerni és megtanulni az ereklyék, és ősi történetek, a krónikák ismeretét. -

Szerencséd hogy öreganyádnak szólítottál lassan fut a program melóhelyen így ilyen hamar el tudtam olvasni. A stilisztikai dolgok nagy részét privátban megbeszéltük, tartalmilag viszont nem látok a pályázatban semmi kifogásolni valót. Ez az első krónika ismeret pályázat az oldalon, szerintem nem lehetett volna jobban megoldani. Egy szó mint száz, a pályázatod elfogadom, mehetsz is megvenni a képességet.