Küldetés: Vándorút

A karaván tagjai jobbjára tanácstalanul próbálnak valamit kitalálni a helyzet megoldására. Az öreg Cedrick szavaira csak bólint egyet.
- Ez nem ostoba ötlet...
A városőrök közben elégedett arccal nézik, ahogy a kis karaván szenved. Ritkán fordul elő, hogy így szavukon tudják az embert fogni. Az egyik városőr meg is hallja, amiről beszélgettek, odamegy hozzátok és harsányan rákérdez.
- Ez érdekesen hangzik. És ha szabad kérdeznek, mit ajánlanátok fel? - szegezte nektek a kérdést széles vigyorral az arcán.


//Mostmár tartsunk határidőket. A mostani időpont: 2018.12.12.//

A kellemetlen helyzet kellemetlen megoldásokat szül. A kellemetlen helyzetet teremtő emberek, pedig megoldáshoz vezető intézkedések végrehatását követelik. árumegállítás a világ leg kellemetlenebb joga. A városnak jó, a fejlődés nagyon felgyorsul. De a kereskedőne kegy szenvedés, melyel nagy veszteségeket szerezhet magának.
Nemtudom hogy belekontárkodjak e a vámpír kieszelt tervébe, eléggé jól halad mindennel. Nekem jelen pillanatban nincs ötletem, hogy mégis hogyan juthatnánk ezen helyzet végére.
Mögöttes karaván? Érdekes hazugság, de ha énis elismételném amit a vámpír mondott, akkor a karavánvezető szava kemény megtorlásokhoz vezethetne. Ha esetleg a vámpír mellé álnék, akkor egy cáfoló válasz esetén, lehet hazugsággal és megtévesztéssel vádolnának meg minket.
Ha pedig énis beszálnnék, a karavánvezető kényszerítve lenne hogy belemenjen. Nem akarok kényszerhelyzetet teremteni, így én meglapulok és tettetem hogy olvasom a könyvemet.

A tárgyalás elég nehézkesen halad, a fafejű városőrök pedig úgy látszik megérezték a vérszagot, mert nehezen akarják beadni a derekukat. A kisebb jelenetre többen odahúzódnak a kapu mellé, hogy tudjanak hallgatózni, vagy csak simán nevetni egy jót mások kárán, köztük még több városőr. Egy alak viszont odamegy egészen közül hozzátok. Az illető hosszú, girbegurba mintákkal hímzett bársonyruhát visel, egy széles kalappal kiegészítve, melybe tollat tűztek. Az egyik kezében egy könyvet szorongat csukva, úgy pödri meg hetyke bajszát a férfi.
- Tűnjetek innen, amíg még jó kedvemben találtok! - rivall rá a katonáira, mire azok vigyázba vágják magukat, és a kettő kivételével, akik a kaput vigyázták gyorsan eliszkolnak a tett színéről.
Az alak ezután felétek fordul, majd egy elegáns mozdulattal megbiccenti a fejét, úgy köszön nektek.
- Elnézést kérek a kellemetlenségért. A város nevében örömmel fogadom el az ajánlatukat. - nézett bárgyú mosollyal Cedrickre, majd a karavánvezető öregúrra. Olybá tűnt, minden egyes szavatokat hallotta.
A tárgyalások innentől sokkal gördülékenyebben alakultak. A karavánvezető most sem igazán értette, mi történt körülötte, csak némán csóválta a fejét, ahogy biztosítania kellett a városi tisztviselőt szava igazáról, majd egy könnyed intéssel az egész karavánt beengedték a városba. A kereskedők magukon kívül voltak az örömtől.
- Sikerült! Sikerül! - örvendeztek.
Kalandos út volt, ti pedig velük együtt sikeresen elértétek a várost. Úgy tűnik, elérkezett a búcsúzás ideje. A két tündér, akik egész idáig veletek utaztak úgy döntöttek, folytatják az utat egyedül, hogy találjanak maguknak egy új helyet, ahol felépíthetik a családi fészküket. Tőletek is elköszönnek, megköszönik a sok-sok segítséget.
- Ha egyszer feldobom a talpam, a mennyekben sem fogok találni két ilyen dörzsölt legényt, mint ti vagytok. - nevetett a karavánvezető.

//Elérkezett hát az utolsó kör. Mindenki elbúcsúzhat, ahogy kedve tartja. Ha valaki szeretne egy NJK-val beszélgetni, keressen meg skypeon, vagy discordon. A határidő: 2018.12.27.//

Úgy néz ki a vámpír segítségével, sikeresen be is jutunk a városba. Döcögve araszolt befele a karaván, fémesen csengett a vas, ahogy egy egy magasabb, esetleg mélyebben fekvő macskakövön mászott át a fakerék. A ruhám is remélhetőleg megszáradt már, hogy átvedlhessem. Ahogy beérünk, és a magas pozíciót betöltő személy csak úgy dörzsöli a markát a nemlétező karaván érkeztének reményében, mindenki a munkájához lát, esetelgesen megindul a célja felé.
Én sem teszek másképp, áthúzom a ruhámat, amely a karavánkocsin volt, nemigazán zavart hogy kissé nedves, majd valamerre az egyik fogadóban megszárítkozom és rendberakom.
Intek a karavánvezetőnek, és a többieknek, majd a vámpírt követve, énis elindulok a saját dolgomat végezni.

A várost magatok mögött hagyva még óvatosan visszapillantotok. Aznap éppen vasárnap volt. A kis karaván biztos már javában árulta a portékáit a piacon. Mielőtt távoztatok volna, a karavánvezető utánatok rohant, ahogy csak a lábatok bírta, s egy kis táskát nyújtott át nektek, benne útravalóval, némi pénzzel, meg pár apróbb csecsebecsével. Azt mondta, úgyse tudna rajtuk túladni, hát vigyétek magatokkal emlékbe. Meg aztán, hátha tudtok vele valamit kezdeni.

Cedrick von Nebelturm: Kis achát, Közepes topáz, Gyöngy, Gyöngyvirág, Borsmenta

Theo Wagner: Vas, Közepes zafír, Nagy rubint, Ezüst, Fekete gyanta, Ólom.
Ezen kívül a kaland során a zsebedbe rejtett virág azóta sem sorvadt el, bár kiszáradt, de nem úgy tűnik, mintha hamar elenyésznek, sőt, az utóbbi napokban elkezdett a szára elfásodni és megkeményedni. Alighanem nálad fog maradni.

Ezen kívül mindenki gazdagodik 300 TP-vel, valamint 3000 váltóval is. Gratulálok mindkettőtöknek, hogy az utazás végére értetek. Az országút melankolikus dala azóta is ott cseng a fületekben és ki tudja, talán egyszer megint egyfelé vezet majd az utatok...