A zsoldos, a bérgyilkos, a pap, a démon és a hercegnő

Jó ötlete támadt a fiatal Papnak állításával, mindenki inni kényszerült, bár kicsit sajnálta, hogy maga ellen beszél, olyan dolgot kell mondani, aminek köszönhetően nem ihat...nem valami szórakoztató játék egy alkoholt kedvelő embernek.
A démon szavaira felszisszent viszont, behunyta szemeit és magában számolni kezdett, hogy megnyugodjon és ne pörkölje meg az Úr Isteni fényével annak romlott seggét, melyen keresztül még így is szebb dolgokat nyomhat ki, mint amit a száján erőltet folyamatosan...
Keresztet vet mellkasára és rövid áldást mond mindazokért, kik ennek a fattyúnak a kezei által szenvedtek halált, majd lehúzott egyet az italok közül. Maximum majd azt mondja, hogy az előző állítás rá nem volt igaz.
Azonban folyamatosan jöttek, azon állítások, hol behozhatta lemaradását, a kocsmai verekedésekhez elengedhetetlen a hétköznapi tárgyak használata és már vasárzsolt is.
- Hát Self barátom, szemrevaló teremtés volt, kár, hogy nem maradtam meg a csak a szemnél. - nevetett a férfi fogadva a hátbaveregetést és a dícséretet a templomban való csunyálkodásért, majd koccintásra emelte poharát felé, úgy tolta le a varázslás miatt elmaradt körét.
- Én is szívesen megmutatnám varázstudományom, de attól tartok, a legkisebb mágiahasználatomtól Gedeon megsülne. - mondta elszórakozva a gondolattal, hogy ropogósra süti a férfi, vagy legalább csak annyira megpörköli, hogy rossz legyen ránézni az öntelt pofázmányára.
~ Mi az fene az a Mélységi? - emelte fel a tekintetét a Self állítására, majd csalódottan tette vissza poharát az asztalra, ezen állítással sajna ő kimarad egy körből. Viszont Loreena állítására felkapta a poharat, majd és azzal a lendülettel lerántotta annak tartalmát.
- Pappá avatásom előtt történt... - tette hozzá nagyot sóhajtva, amint megérezte az ital zamatát, mely végigcsúszott testén, megállapodva gyomrában, hol keveredhetett a többi alkohollal.
- Gedeon, nem kell szégyellni, ha nem iszol Loreena kijelentésére, a beismerés már fél siker. Valakinek a fiúkat is szeretni kell. - nevetett a Pap, miközben fejében már következő állításán gondolkodott.
- Még sosem hallottam a Mélységiről vagy miről... - rántotta meg végül a vállát, ugyanis Loreena és Cyne biztos hallottak már róla, ha már megemlítették.

Ahogy meghallotta a varázslat szót, már nyúlt is a következő pohárért.
- Én nem varázslatnak nevezném...inkább levegővételnek. - s miközben ezt csinálta, egyik kezébe megidézett egy kendőt, és letörölte a homlokáról az izzadságot.
Egyelőre kifogyott az ötletekből. Akárhogy is nézte, ezek az emberek körülötte elég járatosnak tűnnek a tivornyázásban. Meg van rá az esély, hogy rájöttek a cseleire. Nem használhatja kétszer ugyanazt a cselt. Úgy határozott, ezt most lenyeli. Erőteljes grimasz keretében meg is teszi, noha úgy érzi, még egy ilyen löket és lefordul az asztalról. Aztán elhangzik a következő...
~ Eszénél van ez...ki fogják nyírni a kultisták, ha ilyenekről beszél.
Gerard válaszul csal egy halvány mosolyt ereszett meg.
~ Tudhatnád már ennyi idő után. Őt nem olyan könnyű megölni. Merézs, de nem alaptalanul...
~ Nem úgy mint egy bizonyos valaki...
~ Ha..ha...
Idegesen emelte a szájához a következő poharat, miközben azért a biztonság kedvéért körbefordult, hogy senki sem hallgatja, amit mondanak. A bukott angyalok követő, a mélység hívei veszélyesebb népek a démonoknál. Őket még a szent bolondok sem képesek megérezni. Akár most is itt ülhetnek köztük.
- Tudod...nagy bátorság kell hangosan beszélni a bukottakról - fojtotta el kissé az utolsó szót - Nem tudod, ki figyelhet még. - aztán a paphoz fordult - Ha gondolod, később szívesen mesélek is. Nagyon...szokatlan dolog ez.
Majd ezzel a végszóval lehúzta az újabb kört. Átok a bukott angyalokra, átok rájuk! Érezte, ahogy lassan kezd forogni körülötte a világ. Különös érzés volt ez neki. Soha életében nem próbált még ennyit egyszerre lenyakalni. Nem éppen a legjobb alkalom ez sem. Lihegnie kellett párat, hogy összeszedje magát.
Következőnek Nebelessinen volt a sor. Ahogy a tünde belekezdett a kérdésbe érezte, ahogy szép lassan egyre szélesebb pír fedi el az ercát. Szívverése egy szempillantás alatt a duplájára ugrott, hogy érzés volt, mintha bármelyik pillanatban elájult volna. Talán csak az ital volt az oka. Gerard fejben már valahol egy békés, virágos réten járt, lanttal a kezében, szerelmes dalokat énekelve szíve hölgyének, akit majd egyszer meg fog találni. Egész délután csak vígan futkároznak a virágok közt, majd elmerülnek a rét takarásában, egymás ölelésében megnyugodva. Sokáig nem foglalkozott ezzel, hála a démoni erejének. Nem is olyan rég ébredtek fel benne az emberi érzelmek, s azóta képtelen megfékezni bűnös gondolatait, ha azok gyökeret vernek a fejében. A többiek ebből nem is láttak valami sokat, csak hogy a fantáziálás közepette üveges szemekkel vigorogva bámul előre, miközben a szája sarkából szép lassan...egészen addig, míg Lia olyan erővel vágta fejbe, amitől majdnem ismét lefejelte az asztallapot.
~ Ha...hagy már abba! Idegesít, ha ilyenekre gondolsz! - dadogta neki a lány a fejében, némileg zavarba jőve. Arca vörös volt neki is, a keze pedig mintha kissé remegett volna. Úgy tűnik, a gondolataik oda-vissza képesek a másikra hatni.
- Érdekes... - válaszolta gúnyosan, miután visszatért az ábrándozásból - hogy pont én legyek a legtisztább, aki magán viseli az Átkot? Ironikus, ha szabad megegyeznem. - jól tudta, mekkora kincsnek tartják egy ember érintetlenségét. Nehéz is megőrizni ebben a gyarló világban.
Gerard nem értette, mi ez a nagy felhajtás a bukott angyalok körül. Vagy hogy miért mernek róla pont itt beszélgetni, ahová bárki emberfia beteheti a lábát. Pedig biztos volt benne, hogy ezek a tündék ismerték a hajdani angyalokigazi erejét. Nem becsülik őket alá. A démonfiú arra gondolt, ezzel mutatják ki az elszántságukat. Vitéz harcosok, akik az életüket is kockára teszik, hogy legyőzzék ezeket a földöntúli lényeket. Büszkeséggel töltötte meg a szívét, ahogy egy pillanatra rájuk nézett. Talán csak egy pillanatra. Gyorsan múló szeszély volt ez is. De azért egy dicsérő szót megérdemelnek érte.
- Ne féljetek. Amíg nem emészt el a félelem, egy angyal sem képes elérni titeket. - vigyorgott vissza, ahogy még egy kört ledöntött. Legnagyobb meglepetésére meg sem érezte.
~ Haver...kezdessz picit túllőni a célon.
~ Mire...gondolsz...?
~ Kiszállni! Most!
Nagyot csapott az asztalra, megtámasztotta magát, majd körbenézett. Már elég régóta itt volt. Még mindig nem réezte egyik másik démon jelenlétét sem. Talán lassan ideje volna tovább állnia. Azonban nem akarta, hogy bármi gyanút fogjanak. Ha kiderül, miért jött ide, abból komoly bajok lehetnek. Úgy kell intéznie, hogy ne legyen feltűnő.
- Azt hiszem én eddig bírtam. - simított maga előtt a kezével, majd hátradőlt a székben - Tessék egy utolsó tőlem: talán még soha nem beszéltem magamban. - könnyű volt, mert ő nem is képes magában beszélni.

Loreena kérdésére elbizonytalanodtam.
- Nos... tudatoss..san még nemmm.. - Bámultam egyre bizonytalanabbul a felespohárra. Mélységivel? Ó, igen, őket ismertem már, talán túlságosan is. Lehúztam az italt, majd még egyet. Igen, voltam már nővel, ahhoz a nőhöz igyekeztem ma este is. Szerencse, hogy nem jelentettem be, különben úgy kikaptam volna, hogy hűha. Éreztem, hogy ma már nem lesz ebből a látogatásból semmi. Gustav újból felhozta a mélységieket, ami nekem újabb italt jelentett. Kezdett menthetetlenül sok lenni. Gedeon állítására megint innom kellett. Ki nem beszélt még magában? Lassan emeltem a poharat a számhoz, de végül lecsaptam az asztalra a felest.
- Nnn..emmbb...írokkmárrr.. bögh- Büfögtem egyet, majd üveges tekintettel hátradőltem. Nem tudtam, mikor ittam ennyit utoljára egyhuzamban, de ez már megártott.

Gerard és Lance kezdtek kidőlni, így biztos, hogy vagy Cyne vagy Gustav nyeri majd meg ezt a kis játékot... A részéről nem lett volna tisztességes, hiszen csak bort ivott felesek helyett, mégha erre jó oka is volt. Azt mondták a terhes nőknek árt az alkohol, nade az ő magzatai sötét tündék voltak, az apjuknak pedig nem alkohol volt a vérében, hanem vér az alkoholjában... De már a megismerkedésükkor leszögezték, hogy iszákos férj lesz, és szerencsére Armin inkább aranyos volt részegen, semmint agresszív, szerencséjére. Nem mintha létezett volna férfi, aki képes lett volna őt bántalmazni. Minek is gondolt ilyen ostobaságokra?! A lényeg, hogy a babái is szeretni fogják az alkoholt, ha már most a vérükben lesz.
Szinte nem is figyelt már a kérdésére adott válaszokra, csak az tűnt fel neki, hogy egyedül Gerard nem isvott, ahogy sejtette.
- Ez nagyon szomorú démonfiú... Keresünk neked egy barátnőt. Helyeske vagy egyébként, biztos lesz akinek bejössz. - bólogatott nagyokat, és ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megsimogassa Ger fejét. Emlékezett rá, hogy Blaine-nel is milyne lovagias volt tündérföldön, biztos a szíve hölgyével is az lenne. Meglett a szent küldetés! Eldöntötte, hogy Barátnőt fog szerezni a démonnak. Akkor is, ha jelenleg az alkohol miatt érezte úgy, hogy a teljes asztaltársaságát szeretgetni akarja és gondoskodni róluk. Mivel ült, a világ még nem forgott körülötte, de már tudta, hogy felállni és utána eldőlni mint egy szalmazsák nem lett volna túl jó ötlet.
Gustav mélységiekkel kapcsolatos kérdésére könyökét az asztalra támasztotta, és nagy malachitzöld szemeivel vizslatta a papot. A többiek persze csak habogtak, és félrebeszéltek... Pedig tudnia kellett.
- Na, fiúk elég a ködösítésből! - csapott az asztalra.- Figyeljen atyám, majd én elmondom.
Úgyse értem maguknál ez miért nem tananyag. Ha az ember halálos bűnt követ el Isten szerint, akkor démon lesz. Mint ő. - mutatott Gerre.- Na jó, nem egészen úgy mint Démonfiú, de ez most lényegtelen. Szóval. Ha az ember vagy tünde vagy vámpír követ el halálos bűnt démon lesz. Ha egy angyal teszi ugyanezt, akkor pedig szerencsétlen szárnyas csirkeemberből borzalmas fekete trutyiszörny lesz, amit valami elmés mélységinek nevezett el. Szóval az angyalok démon megfelelői hatalmas hatalommal, hogy mindenkinek baszkuráljanak a fejében meg ilyesmi. Csak az a szomorú, hogy náluk a halálos bűnt kritériumai sokkal szigorúbbak, mint nekünk. Szóval parancsmetagadás, szex, mindenért trutyilénnyé válás vár rájuk. - a végén bólintott egyet, hogy befejezte a kiselőadását. A hangjában hallatszott, hogy a többieknél ő sokkal megengedőbb, szinte már sajnálja őket.
- Cyne arra a Hószexre iszik... Én Azraelre. - jelentette ki, és lehúzta az utolsó korty bort, ami még a kupájában volt. Kicsit el is szontyolodott. Vajon mit csinál a vén trutyilény Azrael? Lehet épp őket nézi és röhög rajtuk. Lehet rettenetesen magányos, és fekete szurokkönnyeket sír Ir-Roboám mélyén...
A következő kérdésre, hogy sosem beszélt magában megrázza a fejét, erre amúgysem ivott volna, Lance pedig úgy tűnt annyira kidőlt, hogy már nem is játszott. Szerencsére a sötét tünde barátjában nem kellett csalódnia, de az állítása... Felé nyújtotta a kupáját.
- Töltsd újra. Merthogy én ittam tejet. És mind ittunk, szerinted az anyatej, amit szoptál babaként mégis micsoda? Pitypanglé? - nézett mérgesen a férfira, és nagyon remélte, hogy már csak emiatt a mérges nézés miatt elszalad neki borért. Részeg volt... Kénytelen volt elismerni, és most az ő köre jött.
- Én még soha... Hmmm... még soha... Nem hugyoztam egy fal tövében sem, egy városban sem! Háhh. Nő vagyok, nem is tudnám jól megoldani. De ti inni fogtok. - jelentette ki tökéletes magabiztossággal.

Nagyon kifakadtak ezeken a mélységieken, s bár Gustavnak is meséltek már róla, nem emlékezett ezekre a csápos szmötyis kinézettel rendelkező förtelmes lényekre, de úgy néz ki, mindenki partner abban, hogy megismertesse a Pappal a nevüket, bár ő már az utóbbi feles után már túl jó kedvében volt, hogy ilyen magasztos történetek miatt aggódjon. Persze, azért Gedeon elszólása, hogy ő még szűz és hogy ő az egyetlen, ki őrzi a tisztaságot, el kezdett nevetni. Eddig is viccesnek tartotta a dolgot, de ennyi ital már elmosta az agyából a jóindulat és a visszafogottság kellemetlen béklyóit, így kiadhatta magából azt, amire éppen gondolt.
- Te ártatlan? Hikk…Tudod…ördögűzéseknél a Papoknak ismernie kell a Démonok nevét a megfelelő igék létrehozásához…téged, hogy hívnának akkor? Szűz Mária? Hahahahahaaaa….Gedeon Bácsi a Nők bálványa!! Hahahahaaa….hikk… - nevetett a férfi csapkodva az asztalt, majd letörölt egy könnyet szemének sarkából és kicsit visszább is fogta a nevetést, mikor maga a Démonfiú is az asztalra vert egyet, jelezve, hogy ő végzett.  
- Minden tiszteletem…hikk…a tiéd, hogy eddig bírtad…- bólintott a fiú felé, majd ismét elmosolyodott…
- Késő van mi? Szobára mentek a kezeddel? – Rötyögött ismét Gustav, majd megfogta következő poharát, hiszen ki ne beszélne magában, a Démont kivéve…persze…
Amint leküldte a felest, már fintorogva nyelte le a nedűt, de nem tudta sokáig élvezni, mert Lance is feladta a harcot. Nem csoda, a Tündék nem bírják annyira az alkoholt, mint a Selfek, ennél a pontra rá is nézett ivócimborájára.
- Nem próbáltam még…hikk…Sacra Lux-ot egy Démonra varázsolni…várjuk meg míg elalszik és kipróbáljuk…még ki is festem…hahaha.. – mosolygott Gustav, bár magában megjegyzi, hogy elég sokat látott Self ez a Ropi, így tudatában van a papi mágiáknak.
- Annyira azért nem vagyok nagy nőcsábász…hikk… - legyintett a férfi, majd a Self következő elszólására nem bírt nem csípősen felelni.
- Rád nem tudnék annyi áldást intézni, amivel…hikk…meg lehetne menteni a lelked. – válaszolt mosolyogva, bár úgy tűnt ő vezet, Cyne is eléggé kiütötte már magát, bár valahogy Gustavnak úgy tűnt, hívott maga mellé segítséget…
- Hééé…csalni nem ér…nem is mondtad hogy ketten isztok… - mutatott a selfre a Pap, majd ahogy kimondta az ő állítását, a Pap már reflexből küldte volna a következőt, mire Loreena ráfegyelmezett a Zsoldosra.
- Tussssééé Ropi, ezt benézted… - nevetett Gustav, majd lehajtotta a felest és hasonlóan versenytársához, ő is böfögött egy nagyot, majd pislogott párat, próbálta a külvilágot behatárolni, de már elég sokat lenyomott ahhoz, hogy ez sikeresen menjen is. Loreena végül magához vette a kezdeményezést és elmesélte a Papnak, miről is van szó, így már teljesen világossá vált számára az órákon tanult, bukott angyalokról szóló história, de annyira nem tudott figyelni, mert másnapos volt, elég keményen..
- Köszönöm Loorrrena kisasszony. Így már értem… - mondta, majd hamiskás mosollyal az arcán legurított még egy felest, tekintve, hogy csalt az előbb, így utólag bepótolta az általa jelzett állítás miatti kihagyott kört. Azonban jött ezt követően a Tünde lány állítása, miszerint ő még sosem intézte el a dolgát a szabadban fára célozva a sárga nedves aranyat. Ezt jó tudni...
- Ne irígykedj Lányom...Hikk... - nevetett a Pap, majd intett a felszolgálónak, hozza csak nyugodtan a következő kört, majd nem is figyelve, mennyi feles van még a tálcán, megragadott egyet és lehúzta annak tartalmát.
- Ez az! Nőt a Szűzfiúnak. Szűzfiú eladó, hölgyeim és akár uraim! Arrgás, arrogság…arrogáns na…meg unalmasss…de jó fej, már mikor nem forog a teste körül… - kiáltotta Gustav Lory ajánlására, majd meg akarta fogni a fiú vállát, hogy jelezze, hol is található a legény, de gyorsan meggondolta magát, még részegen sem olyan bolond, hogy érintkezzem egy gonosszal…

Egyik kezét óvatosan az asztalra támasztotta, majd pár centit oldalra billentve a fejét próbálta azt pihentetni. Egy ideges, kissé aggódó félmosollyal pásztázta végig a többieket. Nem értette, mit hitt egész idáig. Ezekhez az állatokhoz képest ő valami mesebeli tündérkeresztanya csupán. Úgy érezte, ha még fél percet itt tölt ezek közt az őrültek közt, elveszti a józan eszét. Rátámaszkodott a másik kezével az asztalra, hogy felálljon...azal csak áll volna, ám hirtelen a semmiből egy kéz ragadta meg a vállát.
Tűnékeny társának illúziója ott állt mellette. A többiek mindebből semmit sem láttak, de neki olyan valósághú volt, mintha a lány hús-vér teste állt volna mellette. Ahogy felemelte a fejét, szinte látta a gyerekdémon őrült, zavarodottsággal teli szemeit, ahogy mosolyogva szorította meg, majd nyomta vissza székbe.
~ Az imént... - dalolászta ijesztő tónussal - ...valami nevetséges állítást kellett hallanom.
A levegő szinte megfagyott körülötte, ahogy Lia vérszemet kapva nézett a vele szemben ülő köderdei hercegnőre. Amióta ismét gondolatot cseréltek, tudta azt, ami Gerard tudott. És ezzel együtt sejtette azt, amit ő is sejtett. A démon érezte, hogy láthatatlan társa legszívesebben felkacagott volna kétségében.
~...hogy ő egy volna közülük...milyen ironikus...
Úgy látszott, rajtuk kívül senki sem vette még észre. Nem is fogják, talán Lia volt az egyetlen a társaságból, akinek még nem tompult el az agya.
~ Maradj csak...ez kezd érdekes lenni.
Furcsának tűnhet, ha csak úgy egymagában szöszölve próbál fekvőtámaszokat csinálni az asztalon. Abból amit megtudott, nem kizárt, hogy a legendás angyal, maga Azrael is bukott volna. Ez olyan tény, ami ha igazzá válna, mindent megváltoztatna. És talán itt van, valahol a nagy erdő mélyén. Márpedig Gerard meg fogja találni.
- Sok sikert a kereséshez! - nevette el magát önfeledten, miközben hátradőlt.

Loreena úgy érezte, hogy ez az este kezdett enyhén szólva is szétesni. Gustav gondolatmenetét már alig lehetett követni, Lance teljesen kidőlt, Gerard elégedetten mosolygott és Cyne... Ő alig állt a lábán, így is csak a Természet vagy Holdapa segítségével sikerült újra elétenni a bort, utána pedig összefüggéstelenül mondani mindenfélét Gerardról és az esetleges barátnőjéről. Már nem is vette a fáradtságot, hogy megkérdezze, ki az a csettintgetős csaj... De az őt is érdekelte, hogy mit szól Gerard nyakában a démon amikor... nos... amikor a fiú saját magának szerez örömöt, mert végülis mégicsak kamaszfiú volt, azokról meg mindenki tudja milyenek.
- Tééééényleg... Biztos nem díjazhatja túlzottan. De megőrizhetjük neked ja ő nem enged csajozni! Pislogj kettőt, ha ez a baj! - szólt rá a fiúra. Nem is jutott eszébe, hogy ez mekkora probléma lehet, hiszen mindig ott lesz az életében az a bizonyos "másik nő".
- De mintha tündérföldön azt mondtad volna, hogy van egy feleséged... Azzal sem?
Közben nézte, hogy volt-e bárki, aki felkapta volna a fejét Gustav atya kiáltására, mintha csak kitették volna a Démonfiút a húspiacra, de csalódottan látta, hogy nem rohamozták meg az asztalukat a fiatal lányok.
- Senki? - húzta el a száját.-Lehet, atyám hogy nem volt elég hangos... Vagy a Lightleafi lányoknak nem tetszik. Vagy... Nem is tudom. - sóhajtott fel.
A játék közben úgy tűnt berekedt, és senki sem hozakodott elő újabb álítással. Ha nyertest kellett volna kikiáltani, nehéz eltt volna dönteni közötte és Démonfiú között, de az egyértelmű volt, hogy Lance dőlt ki először. A vesztesnek viszont járt valami. Gonoszul vigyorgott rá Cyne-ra majd szigoraún az asztal szélébe kapaszkodva felállt, és kihúzta az egyik szalagot a hajából, ami a lagnagyobb fonatát volt hivatott egyben tartani. Óvatosan guggolt le zsoldos mellé, és szorosan összekötötte a fiú bokáit, majd kuncogva felállt.

A felhívására nem jelentkezett senki, nem akarta senki együtt tölteni éjszakáját a Démonfiúval, nem is csodálná a dolgot, de az itteni lányok, biztos nem tudják, miféle fajta fiú ez, szóval ez nem lehet probléma, bár lehet az auráján is érzik, hogy rosszban sántikál.
- Milyen hikk...nőröl beszéltek? Nyakában? Ki mit szól, mihez? Hikk...kiiinek van közze ahhoz, hogy pffozgatja az udvari bolondját? - kérdezte Gustav értetlenkedve, mikor arról kezdenek el beszélgetni, hogy van egy nő az életében aki mindig vele van és nem veszi jó néven, ha magához nyúl, vagy ha becsajozik.
- Mit rejtegetsz Geddeon? - vert a vállára bohókásan, már nem is érdekelve hova tartozását. Élvezte a vele való csipkelődést, pláne, így, hogy ennyi idő után is tudta magát türtőztetni és nem csinált semmi rosszat.
- Hát jó, Loreeeenna magasra...hikkk...tette a mmmiércét, de Gustafon nem fogtok hikk...ki... - mondta, majd odaszédelgett Lance elesett testéhez, kigombolta övét és letolta bokájáig a gatyáját.
- Na...haha...már csak...hikk...meg kell valakinek ijesteni...mondjuk ordítsuk a fülébe, hogy megjött a...izé...Ropogós cimbora, segíts ki valamivel...te jobban ismered őt...mitől fhéél? - kérdezte dülöngélve a Pap, majd keresztet vetett mellkasára, ezzel is elnézést kérve az Úrtól csínytevése miatt, bár már csak hivatalból tette ezt, azért ez nem akkora bűn, hogy imát kelljen rebegni miatta.
Mivel már úgyis talpon volt, gondolt egy merészet és felállt az általuk körbeült asztalra, ugyanis Loreena mondatára vérszemet kapott.
- Mijuaazzz, hogy nem voltam hangosss, hikk...én? - mutogatott magára, de már alig tudott egyensúlyozni az asztalon.
- Köszhírréé tétetik...hikk...ez a jhóképű fiatal ingyhen adja ártatlanságát. Tünde erdő csinos, kedhves hikk...hölgyei...csak ma este tiétek lehet...Gedeon a nők bálványa!!! - üvöltötte úgy, hogy még a fogadó túlsó végébe is eljusson a hír, bár ahogy a mondat végére ért önkéntelenül rámutatott az előtte ülő fiatal Démonra, majd anélkül lépett le saját székére, hogy oda nézett volna.
Hatalmas esés lett a dolog vége, bár az asztal és a rajta lévő italoknak nem lett baja, Gustav már nem igen mondhatta el ezt magáról, átbukfencezett a széken majd Gedeon korábbi akrobata mutatványát is megszégyenítve ért földet sejhajára...
- Hejjj...ezt így akartham...áu... - emelte fel kezeit, mint aki tényleg egy mutatványt hajtott végre, de végül csak megsimogatta a dereka környékét.

Fél szemöldökét felhúzva nézett oldalra, ahogy a pap keze hozzáért a vállához.
~ Ez megérintett... - figyelte őt ijedten.
És nem is emiatt kellett volna aggódnia. Az a sötét tünde. Az a semmirekellő felelőtlen bolond ismeri a titkát? Honnan? Kitől? Egyáltalán kinek áll érdekében, hogy ilyet elmondjon neki? Gerard azt hitte ott helyben megmozdul és addig üti, amíg el nem felejti. Valahogy elpárolgott belőle a türelem. Biztos az alkohol teszi. Nem volt hozzászokva, még ha csak töredéknyit is ivott, mint a többiek. De nem, még nincs itt az ideje neki. Majd később megkapja a magáét, amiért ilyen szemtelen volt vele.
Tekintete a többiek felé vándorolt. Úgy látszik, egyedül ő képes ennél az asztalnál megbecsülni egy titok értékét. A tündérek legendás földje olyan vidék, melyről a legtöbb ember csak álmodozni képes. Így világgá kürtölni, hogy téved. Gerard mégis magabazitosan fordult körbe. Gyakran nagyzol a kalandor egy fogadóban, ahol le kell nyűgöznie a társait. Jobban belegondolva nem valószínű, hogy bárki is komolyan fogja ezt venni.
- Fogalmazzunk úgy, hogy elég rögös úton járok, ami a hölgyeket illeti...de nem adom fel! - hadarta, ahogy szenvedélyesen ökölbe szorította a kezét.
Nosztalgikus érzés ragadta el, ahogy felidézte magában, hogyan is találkozott elsőnek nyakában lógó társával, a másik társával, akivel hivatalosan eljegyezték egymást, és persze a harmadik lánnyal...akiről valamiért az a bizonyos Cynewulf olyan könnyelműen beszélt.
- Ha egy nő, akiről nem ajánlom, hogy ilyen hangon beszélj, az Aleena Ashrow. Talán gyengének tűnik, de tizenhat esztendős létére az ereje vetekszik az enyémmel. Olyan lány, aki egy nap felül fog múlni mindannyiunkat.
Bár picit csalóka állítás volt ez tőle. Gerard az erőt a másik ravaszságában, leleményességében méri. Az összes társa, akivel együtt vágtatnak a zavaros ösvényen képes vele egy hullámhosszon gondolkodni, együtt tervezni is kivitelezni azokat a cseleket, melyekkel megszerzik a győzelmet. Az ilyesmi többet ér ezer kard erejénél is.

A démonfiún kívül már valószínűleg nem sokan tudtak magukról a kocsmában, és ő is érezte, ahogyan az alkohol a fejébe szállt. Amikor Gustav még le is húzta Lance nadrágját, majd kihírdette az árverést Gerardra (aminek a vége egy teátrális esés lett, hogy megkoronázza a mondandóját, és végképp mindenki ráfigyeljen) már folytak a könnyei a nevetéstől. Érezte azonban, hogy a feje nehéz, a világ pedig labilissá vált. Megsimogatta a hasát. Azért mégsem lett volna illendő, hogyha egy terhes nő, ráadásul hercegné részegen egy asztalra borulva alszik! Annak ellenére, hogy férjura többször is megcsinálta ezt a mutatványt, nem akarta követni a példáját. Már nem csak magára vigyázott.
Felállt és az asztal széléba kapaszkodva leguggolt Gustav mellé, hogy felsegítse, miközben megértően hümmögött Gerard magyarázatára.
- Ne félj Démonfiú. Neked is el fog jönni az igazi. Blaine csak a kezdet volt, de meglátod. Majd meglátod... Azért drukkolok neked. - még nagy bölcsen bólogatott is hozzá, pedig akkora közhelyeket mondott, hogy józan állapotában egészen biztosan elszégyellte volna magát érte, de legalább komolyan gondolta. Mindenkinek volt egy párja, és mivel Gerard még ember volt, ezért az övének is valahol kint kellett rohangásznia a nagyvilágban.
Cyne viszont látszólag teljesen elveszítette a kapcsolatot a külvilággal, vagy már Loreena ivott túl sokat ahhoz, hogy dekódolni tudja, amit a bérgyilkos magyarázott. Felsóhajtott, majd egy kisebb köteg váltót tett le az asztalra.
- Igyatok még az egészségemre, ameddig a pénz kitart... Vagy a sajátotokból még tovább. Atyám, egy élmény volt. Cyne... Reggel találkozunk a druida szentélyben és Gerard... Ehh, ugye tudod, hogy soha nem foglak így hívni? Szóval nem tudom, Démonfiú, mit keresel itt de remélem megtalálod. Aludjanak jól uraim! - köszönt el tőlük mosolyogva, majd igyekezett nem otthagyni a cuccait, és a távozás mezejére lépni. Eléggé szédült, de az őrség egyik tagja szinte azonnal mellette termett, hogy átkísérje a Pisztrángba ahol már lefoglalt szoba várta.
Természetanyám, csak add kérlek, hogy ne legyek túl másnapos, mert Hildrun meg fog verni...

//Köszöntem a játékot fiúk, egy élmény volt, ti még nyugodtan folytassátok, de részemről ez volt a vége. //

Gustav Engelberg elérte határait, ráadásul előző este is eléggé betintázott, rég volt már, hogy két éjszakát követően leitta magát, a másnap általában a gyógyulás napjra, arra csak azért iszik, hogy kilábaljon a rosszullétből, most pedig büszkeségből ismét a pohár fenekére nézett. Ki is néz neki egy jófajta másnaposság és a hatalmas esés sem valószínű, hogy hozzá segíti őt bármilyen jó dologhoz.
- Közsönöm. Jó éjszakát. - bólintott a segítséget adó Hölgy irányába, majd figyeli annak mondandóját a Démon felé. Próbálta saját erejét is belevenni a talpra álláshoz, csak ne egy terhes asszony segítse őt feltápászkodni, bármilyen nemes tett is az övé, miközben mindenki arcára mosolyt csalt mutatványával.
- Nem neveljetek...a Démonnak akartam...hikk...idevonzódani a női figyelelmet. - hadarta magyarázkodását, melyből nem sok mindent lehetett érteni, érezte eljött számára is a búcsú, hiszen dereka is sajgott az eséstől, biztos volt benne, hogy másnap ezt eléggé érezni fogja.
- No komáim, magam is elteszem magam...hikk...mert ebbül elég...hikk...volt. - mutatott fel ujjával, majd a Démonra mutatott.
- Hamarabb találod te meg...a megtizstulléást, mint egy általmatlan, ártalmas, ártatlan na...szóval lányt... - bökte ki végül szigorú tekintettel, majd mivel emlékezett Loreenának tett ígéretére, ennyiben hagyta a dolgot.
- Jó éjszakát Ropi, méltónak bizonygattál a ...hikk... velem való ivázsatolásra... - nyújtott kezet a sötételfnek, majd miután az elfogadta jobbját a pulthoz botorkált fájó derekával, remélve, hogy van egy szabad szoba számára, hol kiheverheti fájdalmait.


//Én is köszönöm a játékot, jó volt bolondozni kicsit. Szerintem kimaxoltuk amit lehetett. //

Kinézett az ablakon. Az a fél óra, amit ennek a helynek adott, már réges-régen letelt. Ideje volt hát tovább állnia. Amit megtudott, már így is bőven elég volt. Olyan érdekes, hogy mások micsoda csodákat tapasztalhattak meg. Még hosszú út áll előtte, mire ott lesz a világ ászai közt. Halvány mosoly ült ki az arcára, ahogy arra gondolt, talán ideje ismét az erdőben barangolnia. Út az ismeretlenbe, veszélyek és ellenség minden bokor mögött. Harsány dalnok énekli majd meg történetét, ahogy olyan mélyre jutott az erdőben, hol még nem járt senki emberfia. Várja őt a kaland! Bár előtte még úgy járja, össze kell szednie a társait. Nélkülük csak nem indulhat útnak.
Felállt az asztaltól. Többen már kereket oldottak, már csak egy-két ember. Rajta kívül talán már csak egyvalaki volt, aki nem ütötte ki magát teljesen, nem más mint az a kiismerhetetlen éjszakai vadász, akivel annak idején összecsapott. És vereséget szenvedett. Amikor felvetették a párbaj ötletét, örült neki. De ebből már nem lesz semmi. És különben is, mi értelme volna megküzdenie vele. Hova lett az a harcos, aki annak idején egy sereg vámpírt a földbe döngölt. Mintha kialudt volna a láng, amitől olyan fényesen világított. Idegesítette. Nem tudott örülni. És még neki áll feljebb. Legszívesebben itt helyben kihívta volna, amiért ilyeneket mer neki mondani. Mégis milyen erős lehet? A félelem legapróbb szikráját sem mutatta. Odasétált mögé, majd megszólította.
- Hé, miért hívnak téged Cynewulfnak? - nézett rá halálkomoly fejjel.
Ám még mielőtt válaszohatott volna, magasra emelte az öklét, majd varázslattal egy olyan ütést mért a fejére, hogy valószínűleg le fog fordulni tőle a székről.
- Cynewulf nem egy olyan puhapöcs, mint te!
Elfordult tőle, majd elindult a kijárat felé. Már az sem érdekelte, ha valaki nekitámad. Elég erősnek érezte magát...igaz talán csak az ital miatt, hogy bárkit földbe döngöljön. Méghogy megváltozni, megbocsátani? Második esélyek?! Miféle idióta beszél ilyesmiről. Neki nem egy ilyen rivális kell. Hanem olyan, aki hajlandó lerántani a kesztyűt ellene. Meg is érdemelné. Akkor ott a toronyban nem látta, mert elvakította a saját gőgje. De ahogy az a két ember egymásra nézett. Már látta, mivel érdemelte ki a haragját.
- És még te papoltál nekem férfiasságról... - morgott egyet, ahogy kisétált a kocsmából. Ő nem fog jópofizni. Mindenkinek maga kell a saját lángját éltetnie.

  Nooos...legalább azt el lehetett mondani, hogy nem én néztem ki a legrosszabbul ezen a helyen. Lory drágán már látszott, hogy igen csak megviselődik a pia által. Szegénykém, még egy rendes pohár bort se tud élvezni az áldott állapota miatt, bár valamilyen szinten abban hittem, hogy a holdgyerkőcöm majd segít az anyjának. De rendes, jóra való kölök volt az, és még valamilyen szinten illemtudó is, így nem itta meg anyuci elől a piát és hagyta, hogy Ő teljes mértékben kiélvezhesse annak minden egyes kortyját. Hold Anya áldja meg a születendő gyermeket, legyen akármilyen nemű meg igenű! De mélyen legbelül éreztem, hogy ennek az éjszakának lassan vége lesz. Drága fogadott mamucimon is látszott már, hogy a távozáson gondolkozik, a pap a seggét markolászta és simogatta és fájlalta, Lánci már a horkolása alapján vaddisznókkal táncolt a holdfényes éjszakában, Ger viszont még egészen jól volt, démonhoz képest. Rossz érzésem be is vált, ahogy Lory végül pár érmét az asztalra csapva jelezte távozását.
- Örülök...állok....fekszek...mindegy, örvengyek hogy együtt ittunk...még hogy ha ketten is vagytok... - biccentettem a barátnőm felé, bár nem tudom eldönteni, hogy melyikük volt az igazi, és melyik az alkohol által teremtett illúzió.
  De ahogy mondani szokták, a buli csak akkor kezdődik, amikor a nők már eltávoztak és így nem kell félnünk a sodrófa fenyegetésétől és az összeráncolt homlokoktól, meg szemöldököktől, meg a tüzes lehelletüktől. Egyesek sárkányoktól és trolloktól és mindenféle mesebeli alakoktól félnek...oh boii, nem estetek akkor még haza részegen úgy, hogy az asszony már várt rátok. Hold Anya mentsen meg mindannyiunkat ettől. Reménykedve néztem Gusztira, azonban pár csuklással később Ő is bejelentette a távozását. Szomorkásan hajtottam le a gyomorkeserű italt, amelytől már a hideg is kirázott és kicsit öklendezni kezdtem.
- Aye, Gusztika...megtíztelelés volt véled is innyi. A Borosflaska legyen veled!
  Végül egy kézrázás után hős papunk már távozott is, enyhén ingatag járással, párszor három méteres kilengéseket téve...de nagyjából egészben érkezett meg a pulthoz, hogy onnan egy szoba felé vegye az irányt. Na, akkor...azt hiszem, hogy nyertem? Ja, nem, itt van még Geruska. Eh...fene az átkozott démonba. Milyen démon ez? Piadémon? Csessze meg! Aztán amikor felém fordult egy kérdéssel, azt se tudtam, hogy mit mondjak...Azonban valahogy túl sokat nem kellett mondanom, mert mielőtt még bármit is kimakoghattam volna, egy elmosódott kar lendülését láttam csak...aztán édes sötétség...

  Amikor felkeltem, valahogy a fogadón kívül találtam magam, egy puklival a fejemen, kiszáradt torokkal és még mindig kavargó gyomorral. Nagy nehezen feltápászkodtam, mankóul egy fa törzsét használva. Aztán amikor sikerült felállnom, úgy magamhoz öleltem az említett növénykét, mint ha a világ legfeszesebb mellű és hátsójú szeretője lenne.
- Óh, drágaságom...Te tényleg egy biztos pont vagy az életemben. Nem is akarlak elengedni, mert akkor tuti, hogy elesnék...
- Hmm...amikor azt mondtad, hogy magadhoz szeretnéd ölelni a Természet vallást, nem gondoltam, hogy szó szerint fogod érteni...
  Az ismerős hangra rémült arccal fordultam meg. Na neeem....ne, csak őt ne! Hold Anya, meg Apa, meg Fiú meg Nővér...ja Ő nincs is...szóval legyenek hozzám kedvesek minden istenek! A fát elengedve lassan fordultam meg, hogy szembe nézzek azzal a vén csoroszlyával, aki elvileg egy druida mester, és az oktatóm...a gyakorlatban egy makrancos vénasszony, aki élvezi, hogy akkor szivat engem, amikor csak alkalma nyílik rá. Óh, baszki...
- Láttál erre felé egy démont?! Le kell számolnom vele!
- Nem jelentél meg a reggeli meditáláson...
- HOL A DÉMON?!
- Valószínűleg már rég távozott az, akit Te kerestél. Óh, mamám...te mennyit ittál? Bűzlesz a piától! Így aztán biztos, hogy nem fogunk együtt meditálni. Menj és fürödj le és öltözz át. Mi a fenét képzeltél magadról?
- Óh, kérlek, kedves mesterem, hadd meséljek el neked egy történetet. Egy történetet a zsoldosról, a papról, a démonról, a hercegnőről és a bérgyilkosról...

//Egy megtiszteltetés volt cimborák! Guszti, sajnos ezt a kört elvesztetted cimbora, még edzed a májad, mielőtt kiállhatsz ellenem. Ger: neked meg véged  Lance RIP//

Erős fejfájással ébredtem. Nem tudtam azt se, mi merre hány méter, se hogy hol vagyok, annyit sikerült csak kitalálnom, hogy még bent vagyok. Hörögtem, még sose volt ennyire kiszáradva a torkom. Csak homályos emlékeim voltak az éjszakáról, azt tudtam mindösszesen, hogy alaposan felöntöttem a garatra. Körülnéztem: Reggel volt, a fogadó pedig látszólag üres. Ásítottam egyet, és megvakartam a lábam közét, minthogy senki más nem látott, aztán fölálltam, és elindultam... volna, ha el tudok, de ehelyett egy kecses mozdulattal eldőltem, mint egy egérrágta liszteszsák. Megpróbáltam újból feltápászkodni, de azt kellett tapasztalnom, hogy össze vannak kötve a lábaim, és... mi? Le van húzva a nadrágom? Valaki ezért lakolni fog! ...Már ha egyszer fel tudok állni.
- Seeee...gggííttt...sééééghhh.. - Nyöszörögtem fájdalmasan. Tudom, kikkel nem iszom együtt soha többet...
//Köszöntem szépen //

Well, this was a ride, wasn't it? Ennyi crazytalkot még nem láttam egy játékba szorulva, igazán színes kavalkád lett. Megérdemlitek mindnyájan a 100 TPt és a mercy flakon ásványvizet holnapra.