Johanes Hagen - Aréna 3

Pont időben állították meg a láncaim a férfi öklét, mielőtt az elérte volna az arcomat. Én azonban hiába adtam bele minden erőmet abba, hogy beljebb és beljebb nyomja a tőrt a férfi testébe, az nem engedett – mintha kőből lett volna a húsa. Egy pillanatra az arcára tekintettem: csakugyan nem érez semmit, vagy egyszerűen megkeményedett valami miatt a teste, ugyanígy érez fájdalmat?
A láncok azonban erejüket vesztették, az ellenfelelem pedig megpróbálta fegyverként használni őket ellenem. Ha ki akartam kerülni a helyzetből, úgy nem elég ezt az egy támadást hárítanom. Elmorgok magamban gyorsan egy Kyrie-t, hogy támadása célt tévesszen, majd mindkét kezemmel megragadom belülről a combját, és megpróbálom balra dönteni. Ha sikerül a művelet, és valóban felborul, úgy megpróbálok fölé kerekedni, reménykedve hogy sikerül kialakítanom az eddigi helyzet tökéletes fordítottját.

Kyrie / "Uram irgalmazz..." (Kaszt képesség)
Típus: Bűbáj (1/3 kör)
Erősség: IIa
Felhasználás: Szövetség alapú
Az inkvizítort megóvja Isten az ellenfeleitől, ezt a képességet aktiválva a következő támadás biztosan elkerüli.

Jól hittem: csak a bőre keményedett meg, ugyanúgy szenved a fájdalomtól. Ez a fájdalom pedig pont elég volt arra, hogy egy pillanatra diadalmaskodjak felette. Sikerült a művelet, rövid küzdelem után pedig kezdtem felülkerekedni. Az aljas déli dögnek azonban még mindig volt trükk a tarsolyában. Azok az átkozott vízkígyók újra előtörtek a semmiből, ám ezúttal már bölcsebben bánt velük, és a fejemet próbálta meg körbe venni velük.
Bármennyire is ellenkeztem, vagy próbáltam a birkózás közben kitérni előle, képtelen voltam, a víz teljesen elborította a fejemet. Nem maradt sok időm, mielőtt megfulladok, gyorsan kellett cselekednem. Ezúttal nem is próbálkozhatok mással, hiszen az életembe kerülhet. A bal kezemmel megfogom a ruhaujjamból kilógó láncot, és a fejemhez közelítve próbálom meg összezúzni vele a kialakult burkot. A láncaim érintésétől korábban is elvesztette a majdnem szilárd formáját, reméltem ezúttal is beválik. Ha kellett, erősen oda is csaptam, kockáztatva a saját fejem sérülést
Közben a lábaimmal és a szabad kezemmel próbálom megtartani a domináns pozíciómat a férfi felett – reménység szerint én is eltudom kapni a nyakát, hadd érezze a vendégszeretetet.

Sikerült megtörnöm a bűbájt, a fullasztó vízburok pedig könnyedén zuhant le a földre, mint ha már semmi nem tartaná össze – ahogy annak egy normális adag víznél lennie kell. Természetesen a férfi kihasználta a pillanatnyi megosztott figyelmemet, és nem zavartatva magát, hogy éppen fojtogatom, előkapott a zsebéből egy tőrt, majd egy egyenes mozdulattal indította meg a nyakam felé. Kezdett nagyon elegem lenni ebből az egész elcseszett párharcból, amit lassan egy órája vívok ezzel az ismeretlen férfival – bár leginkább az irritált, hogy képtelen voltam megölni.
Nem akartam hát már többé lefárasztani, vagy taktikai előnyhöz jutni: mindössze a leghamarabb akartam elérni azt, hogy többé ne dobbanjon a szíve. Ehhez most egészen egyszerű út kínálkozott. Ahogyan megindította a tőrt felém, mindkét kezemmel azonnal rátapadtam az ő kezére. Az egyikkel az alkarját próbáltam elkapni, másikkal a tőrt szorító kezét. Ha ez sikerült, minden erőmet beleadva kezdtem el az ellenkező irányba nyomni az alkarját, míg a másikkal megfordítani a csuklóját, hogy a tőr egyenesen az ő torkának szegeződjön, és szúrja is azt át reménység szerint.

Nem okozott problémát, hogy megfordítsam a kés irányát – a nyers erőm azonban már kevés volt az övével szemben, hogy be is fejezzem a harcot. Mindkettőnkön érződött már a fáradtság, az utolsó néhány erőfeszítésünk pedig csak arra volt elég, hogy a kés megakadjon kettőnk között.
Kuncogására magam is felnevettem, amennyire csak az erőlködéstől engedte a lihegés. Kedvem lett volna visszaszólni, de nem akartam kockáztatni a mozdulataim sikerét.
Lehet ugyanis, hogy nem voltam elég erős vele szembe, de szerencsére soha nem kellett erre támaszkodnom. Helyette ott volt az, amit még a szemináriumban is először tanítottak meg. Egy egyszerű bűbáj, ami olyan sokszor mentette meg az életem, vagy okozta más vesztét.
Gyorsan elmormogom magamba a Judica mea-t, majd amilyen gyorsan csak tudom, a teljes testsúlyomat és az utolsó erőfeszítésemet is belevetve indítom meg a tőrt, egyenesen a nyaka felé.

Judica mea / "Szolgáltass nekem igazságot..." (Kaszt képesség)
Típus: Bűbáj (1/2 kör)
Erősség: I.
Felhasználás: Szövetség alapú
Az inkvizítor rámutatva, igazságot szolgáltatva kínzó fájdalmat okoz célpontjának, ami egy szempillantásnyi időre meg is bénul ettől. Fizikai sérülést nem okoz.