[Magánjáték] Első találkozás északival: Naela-Matheus

Hosszas séta után megérkeznek az északi határnál lévő faluhoz végre, ahol egy kis vendéglőt találnak. Elég hangulatos az egész, egy hosszabb parasztház felét alakították át arra, hogy akár odabenn lehessen étkezni, de egy gyönyörű teraszt is csinálták, ahol hordókat helyeztek el a széleken, amikbe kisebb cserjét ültettek. Minden fából van két illetve négy személyes helyeket alakítottak ki, amit persze nagyobb társaságnál összébb is lehet vonni. Helyet foglalnak egy négyszemélyes helyen, mert a kettesek már mind foglaltak. Eléggé tele van a hely, sokan járnak ide az már biztos. Egy középkorú mosolygós hölgy lép oda hozzájuk.
- Üdvözöllek a Nagyanyó Vendéglőben, mit hozhatok Önöknek inni? Érdeklődik, kedvesen és persze át is nyújtja a pergament, ami étlapnak szolgál. A nefilimekből kinézik, hogy tudnak olvasni.
- Én egy jó hideg sört kérek, a hölgy meg egy gyümölcslevet, ha nem tévedek. Szólal meg Korach előbb, amire Naela csak helyeselni tud, ő nem szokott inni és a gyümölcslé az most tökéletes választás. A rendelést felvevő hölgy távozik is az italokért, amíg a félangyalok választanak maguknak valamit enni.
- A rostélyos marhasült jól hangzik krumplival, jó lesz neked is Naela? Próbálkozik a férfi, de látva rokona szemrebbenését, érzi, hogy nem jött be.
- Én inkább halat ennék salátával.
- Ah, hogy lehet ilyenekkel jóllakni? Bosszankodik kicsit, amire a lány mosolya kicsit szélesebb lesz, a nemek közti egyik különbség, hogy a nők kevesebbet esznek. Persze az is benne van, hogy Korach harcos, míg társa nem az.
- Tessék a hideg sör és a gyümölcslé. Helyezi a vendégek elébe a felszolgáló az italokat.
- Sikerült választaniuk, mit legyen a lakoma? Érdeklődik kedvesen, mire Korach visszaadja az étlapot.
- Igen, a hölgynek kérünk sült halat salátával, én pedig rostélyos marhasültet kérek krumplival, nagy adagot, meg még egy korsó sört. Kacsint a felszolgálóra és persze előveszi legszebb mosolyát is, amire Naela csak halkan sóhajt, miért kell mindenkinek udvarolni sose fogja megérteni. Amíg várják az ételt inkább csak nézelődnek, elvégre új még ez a hely számukra. A gyümölcslevet lassan kortyolgatva teszi ezt a lány nefilim, amíg a férfi szinte egy húzásra megissza a sör felét és egy jóleső sóhajjal dől hátra a székében, majd törli meg a száját.

A távolban füst szállott fel, bár nem túlságosan messze - még mindig a településen belülről. Az oszlop alapján, mely komótosan szökött el a mennyek fele a tűz, ami okozta gyújtott, jól ápolt tűz volt. Percekkel később, a füst a végét járta, és ugyanakkor egy vörös ruhás férfi közeledett a fogadóhoz a kérdéses irányból. A személynek és a feltételezett tűznek bizonyosan semmi köze sem volt egymáshoz, senki sem merészelt ilyesmit feltételezni, elvégre teljesen illogikus volna egy inkvizítort és egy lángot egymáshoz kötni.
A személy, kinek semmihez semmi köze belépett a vendéglőbe, szemével végig pásztázva a terepet. Talán ülőhelyet keresett, talán az Úr ellen vétett személyeket, hogy jól megdorgálja őket.
A két nefilimen állapodott meg. Oda is lépdelt hozzájuk színpadiasan.
- Laudetur Iesus Christus. – Kezdte latinul, és szintén ezen a nyelven folytatta. – Szárnyas félemberek Isten haragjából. – Csak ekkor váltott németre. – Mi járatban vannak erre?
Arca furcsa keveréke volt nyugalomnak és dühnek. Bal kezével hónalja alatt egy csukott bibliát tartott, a jobb pedig a hüvelyében pihenő kardnyelén nyugodott.

Naela az asztalra könyököl és az állát a tenyerébe teszi, úgy néz kifelé a teraszról. Nézi a füstöt, amit fogalma sincs mi okozott, de szép lassan száll felfelé és oszlik szét. Egy érdekes alakot lát közeledni, az öltözékéből gondolja, hogy északi lehet. Nem szeretne azonban bámészkodni, így keres egy gólyafészket a közeli ház tetején, amit megfigyelhet. Egy gólya áll benne és ennyi. Elég unalmas, de szokták mondani, néha meg kell állni és akkor lehet élvezni az életet is. Korach kényelmesen terpeszkedik a székében és élvezi a pihenést, na meg a hideg sör hatását is. Mikor a közelükbe ér a férfi, aki elég színpadiasan lép hozzájuk akkor helyezkedik valamelyest illedelmesebben a széken.
-  Laudetur Iesus Christus köszön neki Korach kicsit kedvtelenül.
-  Laudetur Iesus Christus Naela vidáman és mosolygósan viszonozza azonban a szavakat. Bár a megszólítás nem a legbarátságosabb, de mivel igaz, ő nem fogja kikérni ezt magának.
- Még nem jártam északon és gondoltam ideje eljönnöm ide, elvégre itt erősebb a hit, talán jobban is fogjuk érezni itt magunkat. Válasz közben a bibliára és a fegyverre is pillant lopva Naela. Nem tudja eldönteni, ez most számonkérés vagy kedvesség.
- Esetleg helyet foglalnál köztünk? Korach csak megforgatja a szemeit, semmi kedve ehhez az alakhoz, de mivel nem ő a főnök, így csak Naela mellé mutat, hogy üljön oda nyugodtan. A fegyverére is pillant, elég közel van, hogy megvédje a nőt, ha bármi baj lenne, de ki akarna balhézni egy vendéglőben? Meg is érkeznek az ételek közben és a felszolgáló kérdőn néz az érkező férfira.
- Önnek hozhatok valamit?

Matheus kihúzta hátát, hogy alacsony magasságát a lehető legmagasabbnak tettesse.
- In aethernum, amen. – Fejezte be latinul, majd ismételten németre váltott. – Erősebb a hit? Valóban, egész Veronián nem találni helyet, hol több hit volna! – Helyezte le a bibliát az asztalra nagy koppanással.
Lecsatolta kardhüvelyét, és a kínált ülésnek támasztotta. Leült, és bal kezét rátette a kardnyélre. A könyvet az asztal legszélére tolta, hogy ne foglalja a helyet, majd enyhén összegörnyedt, bemutatva igazi testtartását.
- Igen. – Fordult a felszolgáló felé. – Egy korsó sört, és… – Tekintett körbe a fogadón. – Rántottát.
Kezeit összekulcsolta maga előtt az asztalon, és a nefilimek felé fordult.
- Tehát céltalanul utazgatnak? Milyen délen? Esetleg Einburgban jártak?

- Igen, éppen ezért is érdekes észak számomra, szeretném jobban megismerni. Helyesel Naela, amíg Korach csendben a sörét fogyasztja inkább és a szeme sarkából méregeti a furcsa alakot. Már a félkarú nő is különös volt, most meg egy egyenruhás nem túl szimpatikus emberrel akad dolguk. Úgy érzi, rokona vonzza a különös népeket. ~Csak egyszer jönne ide egy csinoska nő miattam.~ Gondolataiban kicsit másfelé is jár, így csak a mozdulatokra figyel, arra nem, ami elhangzik.
- A Csillagtalan éj után takarítanak páran, ahogyan mi is, mikor valami olyasmivel találkoztunk. Einburgban nem jártam, csak halottam róla egy tündétől, aki ott harcolt. Te talán elmesélhetnéd, hogy szerinted mi történt ott, elvégre mindig mind a két oldalt érdemes meghallgatni, hogy megtudd az igazat. Beszélgetés közben megérkezik a sör Matheus elé, meg az étel a két nefilim elé, nem sokkal később már a rántottát is kihozzák, elvégre annak kevesebb idő kell, amíg elkészül. Kenyeres kosarat is tesznek le hozzá.
- Jó étvágyat! Közli a felszolgáló és továbbáll.
- Köszönjük! Korach már hozzá is kezdett, de Naela azért összeteszi a kezét és magában hálát ad az ételért, majd enni kezd ő is.
- Jó étvágyat neked is. Be sem mutatkoztak eddig egymásnak, mondjuk nem ez az első eset, hogy így jár a nefilim, biztos nem is az utolsó.

Az élelem érkeztekor Matheus keresztet vetett, imára hajtotta a kezét, és csak pár csendes másodperc után látott hozzá. A jóétvágy kívánásra feltűnően nem reagált.
- Elmondom én, mi történt Einburgban. Inkább Varraterburgban. – Javította ki magát a város tisztességes nevéről „árulóváros”-ra. – Az eretnek protestánsok beépültek a lakosságba. Távollétemben pedig nem volt senki sem, aki kigyomlálhatta volna az ördög szolgáit az utcákról! – Mondta hevesen. – De ne aggódjanak. – Rágott meg egy darabot és nyelte le lustán. – Errefelé csak hithű északiak élnek. Most már. – Pillantott hátra az érkezésének irányába, ahol nem rég a füst szállt fel.

​​Érdekes fazon azt meg kell hagyni, de Naela nem veszi magára, hogy nem köszönte meg a jó étvágyra való gesztusát. Korach meg, elég ránézni, nem is imádkozik, csak eszik. Ha nem lenne nefilim, hát rá is foghatnák, hogy hittelen. Persze unokahúga tudja, hogy hisz ő az Atyában, csak nem fog formaságokba belemenni, mert szerinte hülyeség. Elég ha a fejében üzen neki és ennyi.
- ​Ez hallatlan, ilyen kevés lenne a magadfélékből? Kérdezi Korach két falat között, mert hát nagyon oda van magáért az ember az már biztos. A kijelentésen fel is horkant, hogy itt csak hithű északiak élnek. Talán ez elől menekült a félkarú nő is, akivel idefelé jövet találkoztak.
- Ja, mert híred megelőz és délre menekülnek, mi találkoztunk egy félkarú hittelen nővel, még talán a nyomába érhetsz. Szólal fel kicsit talán gunyorosan, majd a végén hirtelen csúnyán néz a nő nefilimre, aki az asztal alatt jól belé rúgott, hogy viselkedjen már.
- Érdekes történet és hogy téríted meg az embereket a hitre? Érdeklődik Naela, mert ez a lényegesebb része a dolognak. A füstöt elnézve kicsit rossz érzése van ezzel kapcsolatban.

Matheus csak morcosan lecsapott az asztalra.
- Bizony kevés az igazhitű Veronián, és még kevesebb, aki az Urat ezek közül megfelelően is szolgálja! - Bólintott színpadiasan két falat között.
- Félkarú és hitetlen? Érdekes párosítás, az egyikből bizonyosan következik a másik. Mindennek megvan a maga ideje, mára talán eleget szolgáltam.
A pár másodperces gyanús csöndön meglepetten nézett, ahogy a két nefilim egymással szemeztek.
- Aki ilyen gondterhelt időkben rossz úrhoz fohászkodik, frau, az már rég elkárhozott. Szerencsére a Veroniai Kegyelmes Isten Egyháza nem adja fel az értük való küzdelmet - bólintott ismételten. - Mi mindent megteszünk az emberek lelkiüdvéért, hogy senki a pokolra ne kerülhessen.

Korach szintén felháborodottan csap az asztalra és közben megcsóválja a fejét is.
- Hát ez még jobban felháborít! Ez az Úr meggyalázása! El is vigyorodik Naela felé, aki sóhajt egyet, nem érti, hogy jöhetnek ki ilyen jól a férfiak, de legalább kivételesen úgy fest Korach nem megy az ember idegeire.
- Még nefilimet sem látott és azt mondta, hogy nincs miért hinnie az Atyában, mert akkor sem volt ott, amikor kezét szegték. Még jó, hogy az én drága unokahúgom felvilágosította, de nem tért meg a galád, inkább elmenekült! Ökölbe szorítja a kezét, olyan szívesen elbánt volna ezzel a hitetlen és ostoba nőszeméllyel. Persze Naela miatt ez nem volt megoldható, pedig már rég törölgetett a lándzsájáról vért és hiányzik neki.
- Pontosan hogyan teszitek meg ezt a Veroniai Kegyes Egyháza nevében? Érdeklődik Naela, mert neki valami nagyon nem tetszik. Eleve, hogy jól kijön nefilim társával, már az okot ad némi rosszallásra. Amennyiben a füst egy nagyobb tűz eredménye, úgy szintén kénytelen arra gondolni, hogy van, aki képes embereket elégetni, csak mert nem tudja megtéríteni őket.

Válaszul Matheus is dühösen az asztalra csapott.
- Bizony, gyalázat! - Bólogatott, bár nem értette, hogy min vigyorog oly nagyon a másik. - Menekülnek, persze! Képtelen kiállni az igazukért, mert ők is tudják, hogy hazudnak! Gazemberek! - Rázta meg ő is az öklét. Régen értette meg magát ilyen jól bárkivel.
A nő kérdésére széttárta karjait.
- Ó, van sok módszerünk. - Bólogatott boldogan, mint egy gyerek, akit a kedvenc játékáról kérdeznek. - Nekem a személyes kedvencem a máglya, az mindig beválik. Persze nem mindenki olyan felvilágásult ezügyben, mint én; ráadásul az emberek nem is értik, hogy a pokol és a purgatórium tüzeihez képest egy kis földi láng mit sem ér!

Naela lassan beszívja a levegőt, majd lassan ki is fújja. Nem hisz a fülének és a szemének. Hát hogy történhetett ez meg? Korach csak húzni akarta az agyát ennek a Matheusnak, erre a végén már teljesen egy összhangba keverednek. Most már érzem, hogy inkább nekem szánja a mosolyát, mert tudja, hogy ez nekem nem tetszik. Korach már biztosra veszem, hogy megkedvelte ezt a kegyetlen igazságosztót. Már csak azt nem tudom, az Atya, hogy áll ezekhez a dolgokhoz, elvégre nem azt tanította, hogy mindenki, aki nem hisz, el kell pusztítani, hanem hogy meg kell téríteni, de nem erőszakosan.
- De, még mielőtt ehhez folyamodnál, miként próbálod megtéríteni őket? Kérdezi Naela, akit leint Korach, hogy még előtte ő is hozzászólna ehhez.
- Én nem vagyok a máglya ellen, nagyon jól hangzik, de előtte azért megkérdezem, hogy meg akar-e térni és adok egy kis ízelítőt a fájdalomból, ami érheti a pokolban. Nem túl halálos sebeket ejtek a testén és ha még akkor is szidja a mi Atyánkat, akkor jöhet a tűz, azaz a máglya! A kiáltásuk, amikor elégnek mindig örömmel tölt el, mert tudom, hogy a világ jobb lett és az a halálsikoly nem más, mint a megváltás, hogy megtérnek. Naela ezt hallva a homlokához kapja a kezét és valahogy el is megy az étvágya. Tudta, hogy unokatestvére kegyetlen, de erre most nem volt kíváncsi, talán észhez tér az ember is és nem osztja tovább a szimpátiáját Korachhal.

Matheus éppen szóhoz készült szólni, de a férfi nefilim közbevágott. Normális esetben az inkvizítorban felment volna a szent pumpa, de a szavak, melyek az övébe vágtak, igazából nem is voltak rosszak: ugyanazt mondták el, amit ő akart. A beszéd közben ő csak jóétvágyúan étkezett, és vigyorogva bólogatott, szájával néha-néha megformázott egy-egy egyetértő igent. A nő szörnyülködésére csak enyhén elvigyorodott. A hölgy várta az észhez térést, de a többségnek mindig igaza van, tehát a nőnek kellett volna észhez térnie.
- Bizony! Igen! Mindent elmondott! Ha csak minden tizedik ember ugyanígy gondolkodna, már az is elég lenne! Nem gondolta, hogy felcsap inkvizítornak? - Állt fel, támaszkodva az asztalra, biztatóan kinyújtva jobb kezét. - Az Egyház mindig szívesen látja a nefilimeket, sőt, az ilyen intelligenseket különösen!

Korach már mesélés közben nyeregben érezte magát, legalábbis olyan értelemben, hogy most végre emberére lelt. Végre egy normális egyede a fajnak, akit még talán meg is kedvelne, csak jobban meg kellene ismerni. Nem akar nagyon szent lenni, aki nem hazudhat és pajzánkodhat kedvére. Persze utóbbival óvatosnak kell lennie, mert nem szeretne elkárhozni a világról.
Jó kedve van, hogy most kivételesen a férfi erő bontakozik ki, elvégre Naela is hasonló volt Suzival eddig.
- Ó igen, értem én. Kellenek is az ilyen emberek. Nem lehet mindenkit megmenteni, de azért én több időt adna nekik Naela, mielőtt ismét felkeresné őket és ítéletet mondana felettük. Valahogy nem szeretne nagyon kilógni a jelenlévők közül, így lehet jobb, ha csendben marad inkább.
Korach is feláll mikor Matheus és átnyújtja a kezét, bár belerohanni ilyesmibe nem fog, de még ki tudja mit hoz a jövő. Jó erős a kézfogása, elvégre harcos félangyal és erőből többet adtak neki, mint szépségből.
- Nagyon szívesen, csak előbb drága unokahúgomnak meg kell mutatnom, hogy a világ nem megmenthető, szegény még nem látott semmit, pár hete, talán egy hónapja, hogy elindult délről világot látni. Talán, ha elkísérhetünk utadon, akkor megtapasztalja, hogy nem lehet mindenkit megmenteni. Már viszket a tenyere, hogy ismét gyilkolhasson és harcolhasson, mennyire jó lenne már egy kultistát vagy egy nekromantát elkapni és elvéreztetni, majd elégetni.

Sajnos Matheus nem érezte a végtelen őszinteséget a hölgy nefilimből, de úgy döntött, hogy hagyja ezt a részletet a füle mellett elrepülni.
A másik kézfogása valóban erős, és bár Matheusé közel sem ér, annyira az övé sem gyenge.
- Nagyon örülök! Matheus Zalasch, a Veroniai Kegyelmes Isten Egyházának felszentelt inkvizítora. - Tolta odébb az üres tányérját a szabad kezével. - És nyugodtan jöjjenek csak, biztos vagyok benne, hogy a hölgy rengeteget tanul majd a világ működéséről, és annak... Hm... Természetéről. - Mosolygott felkavaróan a nőre.
Lehelyezett pár váltót komótosan az asztal szélére, és a bibliáját tolta maga elé.
- Megvárom, míg végeznek. - Ült vissza. - Utána megmutatom munkám mai gyümölcsét.

Naela inkább csak eltolja maga elől az ételt. Ezek után ő már nem szeretne enni, még jó, hogy már majdnem végzett, így csak úgy tűnhet, hogy jól is lakott. Korach előtt még azért van étel, hiszen nagyobb és táplálóbb ételt kért, nem véletlenül, hiszen kell az erő neki.
- Korach Valinarys, egykor a Hoashe törzshöz tartoztam, de ott túl brutálisnak találták a nézeteim, így sokszor elgondolkoztam, hogy más frakciót keressek magamnak. miért is ne legyen az Veroniai Kegyelmes Isten Egyház nemde? Most már tudják egymás neveit is, Naela nem gondolná, hogy kíváncsiak lennének rá, de ha már Korach belerángatja egy ilyen kis akcióba, hát legyen.
- Alig várom, hogy lássam. Kicsit kételkedő, de talán hallva, hogy honnan valóak ezen nem lepődik meg nagyon az inkvizítor.
- Naela Valinarys vagyok. Mutatkozik be, amíg Korach jóízűen eszik és a bibliára siklik a tekintete.
- Megnézhetem a bibliád? Érdeklődik, miközben unokatestvére lassan a végéhez közeledik. Érdekli, miben másabb itt a hit, hisz ugyanabban hisznek, de valami biztosan más, mint ahogyan ő tanulta odahaza. Ők már kifizették az elején az ételt, de azért némi váltót Korach is kitesz borravalónak.
- De rég ettem már ilyen jót. Sóhajt fel és bár jól esne egy kicsit még ülni, úgy érzi jobb, ha megnézik mi is volt a legutóbbi munkája ennek a Matheusnak.
- Szerintem jobb lenne a legelejéről végignézni egy ilyen kis akciót vele. Súgja oda a férfinak, miközben Naela is feláll és igazgatni kezdi a ruháját és a táskáját is átellenőrzi, hogy mindene megvan-e.

- Lehet, hogy az Ordo Malleus is szívesen látná. - Mondta, miközben összekulcsolta a kezét. - Örvendek, hölgyem. - Mosolygott megint rá furcsán. - Büszke lehet az unokabátyjára, én mindig is ilyen rokonságra vágytam.
Tekintete a bibliáján állapodik meg a kérdésre. Pár másodperces kínos csend után, kezébe vette, és odanyújtotta.
- Természetesen. - A mű állapota teljesen átlagos volt, már látott egyet s mást, de azért egyben volt. A külseje nem volt túl érdekes, de a belseje tele volt latin szöveggel, puccos iniciálékkal, és érdekes rajzokkal. A rajzok nem túl élethűek - színtiszta fehér embereket ábrázoltak, középkori öltözékekben, páncélokkal. Egyértelműen a történetekhez készültek illusztárióként. Néhány dolgot azért a nefilim is felismerhetett benne, például a tudás fáját (mely az emberiség bukásához vezetett) vagy Bábel tornyát.
Matheus lehelyezett pár váltó érmét az üres tányérja mellé.
- A legelejétől... - Ismételte jól meggondolva a szavakat. - Jelenleg csak eredményeket tudok felmutatni, de kétségem sem fér hozzá, hogy rövid idő alatt találunk munkát.

Naela kezdi úgy érezni, hogy nem volt jó döntés idejönniük északra. Most hála ennek az inkvizítornak, aki láthatóan nem nagyon kedveli, elveszít mindent, amit Korachnál elért. Persze hallva miket mond, talán csak megjátszotta magát.
- Igen, büszke vagyok minden családtagomra! Még unokabátyjára is, bár nála inkább csak a régebbi énjén szereti, aki még nem volt ennyire ijesztően vérre éhező. Igaz, hogy az Atya nevében büntet meg hitteleneket, na meg kultistákat és nekromantákat, de akkor is túl kegyetlen.
- Köszönöm. Inkább lapozgatja a könyvet és hagyja a férfiakat, hogy ellegyenek egymással, nem gondolta volna, hogy Korach ilyen módon lel társaságra majd. Nézegeti a rajzokat és a szép iniciálékon még az ujját is végigfuttatja. Tetszik neki, kár, hogy nem érti a nyelvet, amin íródott.
- Biztos vagyok benne, hogy az eredmények is elég látványosak lesznek, meg abban is, hogy találunk munkát. Naelának jó képességei vannak egyébként az ilyen tüzes mókákhoz. A nefilim lány inkább belemerül még jobban a könyvbe, nem szeretné használni a képességeit. Korach azonban úgy látja, hogy eddig nagyon türelmes volt és együttműködő, szóval most itt az idő, hogy a rokona is tanuljon valamit a másik oldalról, amihez kénytelen lesz alkalmazkodni. Tudja, hogy kicsit megfelelési kényszere lesz, ha nem tűnhet ki valamivel a kis hármasból.
- Merre induljunk? Áll fel az asztaltól és veszi magához a lándzsáját. Naela bezárja a bibliát és visszanyújtja a tulajdonosának. Nézegette volna még, de egyszerre nem tud olvasni meg figyelni a társaira és persze a lába elé is.

Tüzes mókák, érdekes megfogalmazás.
- Ó, igen? - Villant fel Matheus szeme mennyei fénnyel. - Milyen képességek? - Nézett érdeklődve a nefilim hölgyre, aki próbált elbújni a biblia mögé, bár sikertelenül.
Az inkvizítor felállt az asztalról, és hóna alá csapta a súlyos és puccos könyvét. Kihúzta magát, majd újra meggörnyedt. Izgatottan körbenézett, mint egy gyerek, aki a szüleinek készült megmutatni legújabb firkáját.
- Erre, erre tessék! - Mutatott előre illedelmesen, majd lassan meg is indult befelé a faluba, a füst korábbi irányába.
A település úgy nézett ki, mint egy tipikus falu. Nem sokban különbözött a déli párjaitól, bár a határ közelsége miatt néhol felbukkant egy-egy vörös egyenruhás katona, a Veroniai Királyság jelképeivel.
- Isten kegyelméből - kezdte, miközben közeledtek a főtér felé - mindenkit fel kell készítenünk az üdvözülésre. Erre nincs is jobb mód, mint a bűnbánat! - Mondta, bármiféle gondolkodás nélkül.
A főtérre érzkezve egy nagy kupac hamut láthattak az út közepén, három összeégett hullával egyetemben. A járókelők meg-meg nézték, de megállni senki sem állt meg, valamint két paraszt és egy katona tisztes távolból mutogattak körbe, és valamiféle takarításról beszélgettek.
Matheus megállt a kupac mellett, és a két nefilim felé fordult, elégedettségtől sugárzó arccal.

- Nem nagy dolog, de meg tudok idézni egy kelyhet, amiből olyan elemmel tudok kisebb mágikus lövedéket létrehozni, amire éppen gondolok. Ez lehet a tűz is, de ott van a víz, a föld és a szél is. A másik képességem, hogy napfényt tudok idézni, ami megégeti és megvakítja egy időre a célpontom. Mondja kicsit motyogva és halkan, mert nem szeret dicsekedni és a képességeiről beszélni. Korach meg mosolyog az emberre, hogy na ugye milyen kis tüzes mókákat tud az ő kis unokahúga.
- Menjünk. Nem szeretett volna előre menni, de most kénytelen sajnos Naela elindulni, mivel ő a nő, őt követi Korach új barátjával. A füst felé indul, mert gondolja az a nagy műremek, bár sejti, hogy nem azt fogja látni, amit szeretne.*
- Bűnbánat! Ez tetszik. Főleg, hogy nyilvánosan történt, így tanulnak mások is belőle, jobb ha hisznek a mi Istenünkben. Bólogat hevesen és az elszenesedett emberekhez lép. Az egyik összeégett hullát megrúgja a cipőjével, hogy hamuvá oszoljon szét. Ez a kedvenc része, mert csak elfújja a szél vagy összeseprik valamibe és legyenek boldogok a megmaradt rokonok.
Naela a szája elé kapta a kezét, szerinte ez túlzás, bár nem ismeri a körülményeket. A katonák a takarítással vannak elfoglalva és úgy fest nem szólnak érte egy rossz szót sem. Szóval itt északon ez a rend és a módi, elégetik, akik hitetlenek. Most már sejti miért menekült el a félkarú nő innen. Úgy fest ez a férfi nagyon oda van magáért a műve miatt, ami Korachnak tetszik, de Naelának kevésbé.
- Ne aggódj, számára ez még túlságosan új, nemrég reppent ki a déli táborból a nagyvilágba. Legyint Naela felé, nem szeretné, hogy Matheus megbántódjon vagy elítélje a nefilim társát.

- Á, szóval tüzet idéz egy kehelyből? Érdekes, érdekes. - Bólogatott. A másik három elem bizonyosan úgy repült el a füle mellett, mint ha katapultból lőtték volna ki. Elégedetten összetette a tenyereit, és vigyorgott.
- Bizony, kegyelmes az Úr! Megadja a lehetőséget, hogy mások hibáiból tanuljunk! – Közölte válaszul a nyilvános kivégzésre.
A belerúgásra, ahogy szét fújta a szél a kormot, a két paraszt meglepetten nézett a távolban, majd látszólag vitatkozni kezdtek, míg a katona elzavarta az egyiket. Matheus rájuk pillantott, majd vissza a nefilimekre.
- Túlságosan új? – Ismételte hitetlenkedve. – A sivatagban hogyan büntetik meg az eretnekeket? – Nézett érdeklődve. Nyilván nem annyira effektíven mint északon.

- Vagy a kezéből napsugarat, az is elég tüzes, úgy megnézném, ahogy valakit eléget vele! Úgy tűnik a tűz jobban mozgatja Matheus fantáziáját, így azzal pedálozik Korach, mert valahogy csak jó színen kellene Naelát is feltüntetni számára. Ő egy élő fegyver lehetne, akit ha sikerül az oldalukra állítani, igazán veszélyes is lehet.
Naela rosszallóan pillant Korachra, hogy miért kellett így megaláznia a hamuvá égett szerencsétlent, majd a parasztok felé pillantott és katonákra. Senki sem szól érte egy árva szót sem. Micsoda helyre került, kicsit olyan, mintha otthon lenne. Aki nem hívő és nem tér meg, bűnös.
- Nos, a nefilimek táborában aligha találkozol eretnekekkel, de bizony ott még ki lehetett őket kötni a sivatag közepére, hogy éhezzenek és szomjazzanak, égesse őket a nap sugara és mikor még ezután sem tért meg, hát hagytuk meghalni. Voltak kegyelmesebbek, akik megölték az ilyeneket, de nem ez volt a jellemző. Persze ez a felnőttek dolga volt, nem az ilyen kis fiatal félangyaloké, mint Naela.

Kezéből a nap tüzét? Matheus majd elájult a boldogságtól ezt hallva, rémisztően vigyorogva Nealára. Alig bírta elképzelni a végtelen potenciált, és hatalmat, melyet nefilimföldön egy ilyen nefilim lányka képest volt képviselni. És még nehezebben tudta elviselni, hogy mindez egy megmunkálatlan, vagy ne adj ég, rossz kezekben volt!
- Értem. Nagyon helyes! Délen bár elpuhultak, de azt látom, hogy még annál is délebbre ilyen kitűnő szolgái vannak az Úrnak! – Bólintott, magát kihúzva, jól hóna alá szorítva a bibliát.
- Atyám! – Hallatszott egy fiatal fiú hangja a tér másik oldaláról. – Atyám! – Futott feléjük, hangosan zihálva, kipirosodott arccal. Valószínűleg eddig rohangált Matheus után, felettébb nagy motivációval. Hosszú csuklyát viselt, hasonlót az inkvizítoréhoz, bár nem olyan szép vöröst. A térdére támaszkodva lihegett. – Atyám, merre járt?
Matheus agresszívan a földhöz csapta a talpát, és egy nagy színpadias mozdulattal felé fordult. Mi az, hogy őt bárki számon merészeli kérni?
- Laudetur Iesus Christus. – Húzta fel az orrát.
- In Aethernum. – Nyelt. – Amen, atyám.
- Kellek? - Kérdezte mesterkélten felháborodott hangon.
- Keresték a pápai… - Pillantott a két nefilimre, mintha várt volna valamire. Talán nem akarta elmondani idegenek előtt a mondanivalóját.
Matheus szomorúan Korach felé fordult.
- Örültem a találkozásnak, de sajnos látszólag mennem kell. – Rázta meg szomorúan a fejét. – Ha a Katedrális vagy Karolusburg felé járnak, mindenképp keressenek fel!
Morogva a novicius fiú felére fordult, és szinte rásziszegett. Az összehúzta magát, és így indultak északnak.

Hát ez egy igen érdekes találkozás volt, meglepődtem hogy Korach és Matheus tényleg mennyire egymásra találtak. Abban egyébként egyetértek, hogy Naela és Korach jól éreznék magukat az Egyházban. Kár hogy ilyen gyorsan vége lett, de hátha adott némi löketet a két nefilimnek ez a találkozás, hogy hogyan tovább. Addig is itt van mindenkinek 100 tp, és Naelának még egy malachit.