Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Név: Noira Floinn
Faj: Tünde
Frakció: Nincs, független
Kaszt: Tünde gárdista
Nem: Nő
Kor: 19
Kinézet:
Fiatal nyúlánk elf lány, aki magasságával nem emelkedik ki túlságosan fajtársai közül, mindössze százhatvan centiméter magas. Alkatra arányos mindene, némi izomzat is észrevehető rajta, ha valaki jobban szemügyre veszi és olyan ruhában van, amiben mindez látható is. Arca inkább ovális, aki közelebbről megnézi még szeplőket is láthat orcájánál. Pisze orra van, hegyes fülei. A szeme gyönyörű szép világos zöld színben pompázik. A lapockájáig érő hosszú egyenes szőke haja van, amit általában kiengedve hord, de előfordul a nagy melegben, hogy összeköti lófarokba egy zöld masnival.
Ruhái általában bőrből készült holmik. Szereti a bőr illatát és ebben könnyebben is mozog, mint páncélban. Szűkebb sötét barna szín bőrnadrágban van, aminek övére akasztva hordja fegyvertartóit. Fűzős bőrvértet hord, amivel kicsit nőiesebb külsőt nyer magának. Karjain szintén bőr alkarvédők vannak, amibe fa motívumok vannak belevésve. Van egy hosszú ujjú felsőrésze is, amit erre szokott felhúzni, ha az idő indokolttá teszi.
Nyakában egy sokaknak értéktelen kis nyakláncot hord, amin medál helyett egy állati fog van rákötve.
Jellem:
Szeret okoskodni és középpontban lenni, egészen addig, amíg a felelősség szele el nem éri, akkor hamar kapcsol és kihátrál mindenhonnan. Szereti a kihívásokat, a kisebb veszélyeket, versenyezni másokkal, ám veszíteni nem tud, így kifogásokat keres, miért is alakulhatott úgy ahogy a dolog. Ravasz és mindenre van magyarázata általában, ám ha komoly veszély közeledne, akkor valószínűleg meg sem merne szólalni. Igyekszik a legjobb harcos lenni, ki Veronia a hátán hordott. Nagyon fél a pókoktól.
Előtörténet:
Noira szüleivel és bátyjával élt egy erdő melletti kis faluban. Valamennyire szerettek volna civilizálódni, de mégis a természethez közel maradva élni. Volt egy kis tanyájuk, ahol háziállatokat nevelhettek és étkezéshez szükséges zöldségeket és gyümölcsöket termesztettek. A gyerekek hamar megszokták a kis farmos életet és kivették a részüket a munkából is rendesen. Persze ezek mellett jutott idejük egymásra is még. Noira a bátyjával Kirionnal rengeteget verekedett és fabotokkal kardozott. A szülők ennek nem örültek annyira, de nem tilthatták meg ezt gyermeküknek. Bár fiúkat harcosnak szánták, a lányukat más irányba próbálták terelni, de ő túl akaratos volt. Titkon bátyjával tanult harcolni esténként, meg kora reggel is, mielőtt még a kakas felkeltené a szülőket. Természetesen a felnőttek mindenről tudtak, viszont nem akartak engedni abból, hogy a lányuk a nőies vonalat kövesse és ne a férfias harcosét. Alacsony termete miatt aggódtak érte, hogy baja eshet. Kirion próbálta meggyőzni őket, hogy húga fürge és erősebb, mint hinnék, a farm körüli munka mindenkit fitten tart elvégre, főleg ha valaki még direkt rá is hajt. Rengeteg bálát átpakolt és sokat kaszált a réten is felváltott kézzel, hogy kifejlődjenek az izmai. Emellett gyakran mentek futni is, vittek lovon üzenetet a nagyobb városokba is. Mindennek egy szomorú esemény vetett véget. Amit felépítettek, az minden leégett 819.-ben, amikor felégették Veronia kétharmadát. Noira éppen a lovát nyergelte fel, hogy megfuttassa, amikor füst szagot érzett. Körülnézve látta, amint egy lángcsóva haladt el mellettük. A szíve majd kiugrott a helyéről, ordítani akart, hogy tűz van, de egy árva hang sem hagyta el a torkát. Futásnak eredt és nyomban fel is kapott egy vödröt, hogy segítsen a közeli szomszédnak az oltásban. A sikolyok és égő emberek látványa kicsit sokkolta és megállt a közeli kútnál a vödörrel a kezében, amit apja tépett ki a kezéből majd adta is vissza lendületesen, hogy fusson vele, mert ha nem sikerül megfékezni, akkor nekik is oda lesz mindenük. Noira pislogott párat és futásnak is eredt, szorgosan hordta a vizet, de túl nagy volt a tűz és a szélirány sem nekik kedvezett. Hamarosan már a saját házukat próbálták oltani, de úgy tűnt, fölösleges minden erőfeszítésük, kevesen vannak és a tűz túlságosan kinőtte magát. Egy nedves kendőt nyomtak az orra elé, hogy tartsa ott és menjen az állatokhoz, talán még megmenthetőek. Futott is és kiengedte az állatokat, mielőtt az istállóra is átterjedt volna a tűz. Jelentős károkkal kell számolniuk, ami miatt nem engedhetik már meg maguknak ezt a tanyasi életet. Kirion kijelentette, hogy elmegy Hellenburgba gárdistának, onnan lesz majd elég váltójuk, hogy vásároljanak vagy építkezzenek a városban. Így a család a megmaradt dolgokkal útnak is indult a déli város felé, hogy ott kezdjenek új életet. Egy rossz állapotban lévő házat sikerült megvenniük, amit mindenki együttes erővel javítgatott ki. Noira mivel könnyű volt és elég ügyes, jó részét ő vette ki a segítségnek, deszkákat szögelt erősítésnek, a cserepeket is ő igazgatta a ház tetején, hogy ne ázzanak be az apukájával. Bátyja mindeközben kiképzésen vett részt és dolgozott. Anyukájával viszont festett és lakberendezett. Az egyik tetőtéri szobához tartozó erkélyre földet hordtak fel, hogy kis kertet alakíthassanak ki ott. Nagyon otthonos lett és még ha kevés időre is, de voltak időszakok, hogy együtt volt a család.
820-ban lehetőség adódott, hogy uralkodójukkal elmenjenek erről a helyről és úgy éljenek, mint őseik, de nem látták abban a jövőt. A fiúk itt akart szolgálni, szerette a munkáját és nagyon jól beilleszkedett. Mindemellett minden ismét nyugodt volt és a legfontosabb, hogy a sajátjuk. Mindent ők csináltak meg és mindent a saját ízlésük szerint rendeztek be. Persze sokan elmentek és rájuk, mint itt maradottakra sok rosszat mondtak, amit többnyire elengedtek a fülük mellett a szülők, viszont Noira nehezen tűrte, hogy őt bárki félősnek és gyávának titulálják, így egyre többet keveredett összetűzésbe a helyi vele egykorúakkal. Persze meg tudta magát védeni egy az egy ellen, de mikor többen jöttek, akkor jobbnak látta felhúzni azt a bizonyos nyúlcipőt. Persze akkor is szidta őket futás előtt, hogy ők a gyávák, mert csak többen mernek ellene kiállni.
Kirion és Noira egyre többet edzettek együtt, mire a szülők végre beadták a derekuk és a tizenkilencedik születésnapjára kardokat ajándékoztak a lányuknak. Ezzel szerettek volna kedveskedni neki és így fejezték ki beleegyezésüket is, hogy elfogadják, hogy ezt az utat választotta. Nagy örömködés és ünneplés vette kezdetét. Mindenki ivott már jócskán alkoholos italt, csak Noira nem, neki nem tetszett már a sör és a bor szaga sem, nemhogy a pálinkáé. Inkább csak táncolt a kinti erre a célra csinált kis tábortűz körül. Ekkor történt, hogy kialudtak a csillagok az égen vagyis eltűntek, a Hold meg vörössé vált. Rossz érzése támadt és a fegyvereiért rohan. Mire visszaért már élőholtak voltak a közelben mindenhol és sikításokat hallott minden irányból. A szülei felé indult meg elsőként, hiszen ők védtelenek voltak. Sajnos későn találta meg őket a sötétben é lefagyott. Csak állt és az arcán a könnyek csordogáltak. Nehezen tudja elhinni, amit lát és ebből az állapotából egy lökés lendíti ki. Egy ilyen szörnyeteg neki akart ugrani, de Kirion elé ugrott és félrelökte, így őt harapta meg. Elöntötte valami a kis elf születésnapost, aki úgy lendítette meg a kardját, hogy elvágja a torkát a szörnyetegnek. Itt azonban nem állt meg, mert egyre csak jöttek a szörnyetegek. Elkeveredett Kirion mellől és mire végeztek a bestiákkal már nagyon fáradt volt, de bukdácsolva a tetemek között futott megkeresni bátyját. A tetemek között emberi és kétszeresen halott is akadt szép számmal, amitől már kicsit émelygett is a gyomra. ~Ez nem lehet igaz, ez nem történt meg, csak valami nagyon bódítót ehettem~ Próbálja magát hitegetni, de sajnos mindez a valóság és mikor megtalálja a testvérét, térdre rogyva bőgni kezd, mint egy kisgyermek. Mindenki halott, akit szeretett. A távolban egy tünde íjászt lát, talán hozzá csatlakozhatna, egyedül nem élne túl egy ilyen támadást, de nincs ereje felállni. Az íjász odasétál hozzá és megkérdezi jól van-e, majd magával hívja, hogy kövesse, mert itt nincs biztonságban. Noira csak felnéz rá és bólint. Feláll remegő lábakkal és követni kezdi, miközben a veszélyt lesi minden irányból a kardjai markolatát erősen markolva. Mindent elvettek tőle és az utolsó ajándéka, az egyetlen tárgyi emléke a szüleitől nem más, mint a kardjai lesznek, amikkel életeket fog menteni. Egy oldalról feléjük révedő élőholt pont kap egy vágást a torkához és egy rúgást a hasa felé, hogy minél távolabb dőljön el Noirától. Egy kisebb barikádot alakítanak ki és ott küzdenek tovább, amíg végre ismét felkel a nap. Talán vége az újabb csapásnak, amit most csak egyedül élt túl. Nem tudja még mihez fog kezdeni, de követni fogja Freiát, amíg rájön élete céljára. Anyukája mondogatta mindig, hogy legyen célja, különben elveszik és csak sodródni fog.
Faj: Tünde
Frakció: Nincs, független
Kaszt: Tünde gárdista
Nem: Nő
Kor: 19
Kinézet:
Fiatal nyúlánk elf lány, aki magasságával nem emelkedik ki túlságosan fajtársai közül, mindössze százhatvan centiméter magas. Alkatra arányos mindene, némi izomzat is észrevehető rajta, ha valaki jobban szemügyre veszi és olyan ruhában van, amiben mindez látható is. Arca inkább ovális, aki közelebbről megnézi még szeplőket is láthat orcájánál. Pisze orra van, hegyes fülei. A szeme gyönyörű szép világos zöld színben pompázik. A lapockájáig érő hosszú egyenes szőke haja van, amit általában kiengedve hord, de előfordul a nagy melegben, hogy összeköti lófarokba egy zöld masnival.
Ruhái általában bőrből készült holmik. Szereti a bőr illatát és ebben könnyebben is mozog, mint páncélban. Szűkebb sötét barna szín bőrnadrágban van, aminek övére akasztva hordja fegyvertartóit. Fűzős bőrvértet hord, amivel kicsit nőiesebb külsőt nyer magának. Karjain szintén bőr alkarvédők vannak, amibe fa motívumok vannak belevésve. Van egy hosszú ujjú felsőrésze is, amit erre szokott felhúzni, ha az idő indokolttá teszi.
Nyakában egy sokaknak értéktelen kis nyakláncot hord, amin medál helyett egy állati fog van rákötve.
Jellem:
Szeret okoskodni és középpontban lenni, egészen addig, amíg a felelősség szele el nem éri, akkor hamar kapcsol és kihátrál mindenhonnan. Szereti a kihívásokat, a kisebb veszélyeket, versenyezni másokkal, ám veszíteni nem tud, így kifogásokat keres, miért is alakulhatott úgy ahogy a dolog. Ravasz és mindenre van magyarázata általában, ám ha komoly veszély közeledne, akkor valószínűleg meg sem merne szólalni. Igyekszik a legjobb harcos lenni, ki Veronia a hátán hordott. Nagyon fél a pókoktól.
Előtörténet:
Noira szüleivel és bátyjával élt egy erdő melletti kis faluban. Valamennyire szerettek volna civilizálódni, de mégis a természethez közel maradva élni. Volt egy kis tanyájuk, ahol háziállatokat nevelhettek és étkezéshez szükséges zöldségeket és gyümölcsöket termesztettek. A gyerekek hamar megszokták a kis farmos életet és kivették a részüket a munkából is rendesen. Persze ezek mellett jutott idejük egymásra is még. Noira a bátyjával Kirionnal rengeteget verekedett és fabotokkal kardozott. A szülők ennek nem örültek annyira, de nem tilthatták meg ezt gyermeküknek. Bár fiúkat harcosnak szánták, a lányukat más irányba próbálták terelni, de ő túl akaratos volt. Titkon bátyjával tanult harcolni esténként, meg kora reggel is, mielőtt még a kakas felkeltené a szülőket. Természetesen a felnőttek mindenről tudtak, viszont nem akartak engedni abból, hogy a lányuk a nőies vonalat kövesse és ne a férfias harcosét. Alacsony termete miatt aggódtak érte, hogy baja eshet. Kirion próbálta meggyőzni őket, hogy húga fürge és erősebb, mint hinnék, a farm körüli munka mindenkit fitten tart elvégre, főleg ha valaki még direkt rá is hajt. Rengeteg bálát átpakolt és sokat kaszált a réten is felváltott kézzel, hogy kifejlődjenek az izmai. Emellett gyakran mentek futni is, vittek lovon üzenetet a nagyobb városokba is. Mindennek egy szomorú esemény vetett véget. Amit felépítettek, az minden leégett 819.-ben, amikor felégették Veronia kétharmadát. Noira éppen a lovát nyergelte fel, hogy megfuttassa, amikor füst szagot érzett. Körülnézve látta, amint egy lángcsóva haladt el mellettük. A szíve majd kiugrott a helyéről, ordítani akart, hogy tűz van, de egy árva hang sem hagyta el a torkát. Futásnak eredt és nyomban fel is kapott egy vödröt, hogy segítsen a közeli szomszédnak az oltásban. A sikolyok és égő emberek látványa kicsit sokkolta és megállt a közeli kútnál a vödörrel a kezében, amit apja tépett ki a kezéből majd adta is vissza lendületesen, hogy fusson vele, mert ha nem sikerül megfékezni, akkor nekik is oda lesz mindenük. Noira pislogott párat és futásnak is eredt, szorgosan hordta a vizet, de túl nagy volt a tűz és a szélirány sem nekik kedvezett. Hamarosan már a saját házukat próbálták oltani, de úgy tűnt, fölösleges minden erőfeszítésük, kevesen vannak és a tűz túlságosan kinőtte magát. Egy nedves kendőt nyomtak az orra elé, hogy tartsa ott és menjen az állatokhoz, talán még megmenthetőek. Futott is és kiengedte az állatokat, mielőtt az istállóra is átterjedt volna a tűz. Jelentős károkkal kell számolniuk, ami miatt nem engedhetik már meg maguknak ezt a tanyasi életet. Kirion kijelentette, hogy elmegy Hellenburgba gárdistának, onnan lesz majd elég váltójuk, hogy vásároljanak vagy építkezzenek a városban. Így a család a megmaradt dolgokkal útnak is indult a déli város felé, hogy ott kezdjenek új életet. Egy rossz állapotban lévő házat sikerült megvenniük, amit mindenki együttes erővel javítgatott ki. Noira mivel könnyű volt és elég ügyes, jó részét ő vette ki a segítségnek, deszkákat szögelt erősítésnek, a cserepeket is ő igazgatta a ház tetején, hogy ne ázzanak be az apukájával. Bátyja mindeközben kiképzésen vett részt és dolgozott. Anyukájával viszont festett és lakberendezett. Az egyik tetőtéri szobához tartozó erkélyre földet hordtak fel, hogy kis kertet alakíthassanak ki ott. Nagyon otthonos lett és még ha kevés időre is, de voltak időszakok, hogy együtt volt a család.
820-ban lehetőség adódott, hogy uralkodójukkal elmenjenek erről a helyről és úgy éljenek, mint őseik, de nem látták abban a jövőt. A fiúk itt akart szolgálni, szerette a munkáját és nagyon jól beilleszkedett. Mindemellett minden ismét nyugodt volt és a legfontosabb, hogy a sajátjuk. Mindent ők csináltak meg és mindent a saját ízlésük szerint rendeztek be. Persze sokan elmentek és rájuk, mint itt maradottakra sok rosszat mondtak, amit többnyire elengedtek a fülük mellett a szülők, viszont Noira nehezen tűrte, hogy őt bárki félősnek és gyávának titulálják, így egyre többet keveredett összetűzésbe a helyi vele egykorúakkal. Persze meg tudta magát védeni egy az egy ellen, de mikor többen jöttek, akkor jobbnak látta felhúzni azt a bizonyos nyúlcipőt. Persze akkor is szidta őket futás előtt, hogy ők a gyávák, mert csak többen mernek ellene kiállni.
Kirion és Noira egyre többet edzettek együtt, mire a szülők végre beadták a derekuk és a tizenkilencedik születésnapjára kardokat ajándékoztak a lányuknak. Ezzel szerettek volna kedveskedni neki és így fejezték ki beleegyezésüket is, hogy elfogadják, hogy ezt az utat választotta. Nagy örömködés és ünneplés vette kezdetét. Mindenki ivott már jócskán alkoholos italt, csak Noira nem, neki nem tetszett már a sör és a bor szaga sem, nemhogy a pálinkáé. Inkább csak táncolt a kinti erre a célra csinált kis tábortűz körül. Ekkor történt, hogy kialudtak a csillagok az égen vagyis eltűntek, a Hold meg vörössé vált. Rossz érzése támadt és a fegyvereiért rohan. Mire visszaért már élőholtak voltak a közelben mindenhol és sikításokat hallott minden irányból. A szülei felé indult meg elsőként, hiszen ők védtelenek voltak. Sajnos későn találta meg őket a sötétben é lefagyott. Csak állt és az arcán a könnyek csordogáltak. Nehezen tudja elhinni, amit lát és ebből az állapotából egy lökés lendíti ki. Egy ilyen szörnyeteg neki akart ugrani, de Kirion elé ugrott és félrelökte, így őt harapta meg. Elöntötte valami a kis elf születésnapost, aki úgy lendítette meg a kardját, hogy elvágja a torkát a szörnyetegnek. Itt azonban nem állt meg, mert egyre csak jöttek a szörnyetegek. Elkeveredett Kirion mellől és mire végeztek a bestiákkal már nagyon fáradt volt, de bukdácsolva a tetemek között futott megkeresni bátyját. A tetemek között emberi és kétszeresen halott is akadt szép számmal, amitől már kicsit émelygett is a gyomra. ~Ez nem lehet igaz, ez nem történt meg, csak valami nagyon bódítót ehettem~ Próbálja magát hitegetni, de sajnos mindez a valóság és mikor megtalálja a testvérét, térdre rogyva bőgni kezd, mint egy kisgyermek. Mindenki halott, akit szeretett. A távolban egy tünde íjászt lát, talán hozzá csatlakozhatna, egyedül nem élne túl egy ilyen támadást, de nincs ereje felállni. Az íjász odasétál hozzá és megkérdezi jól van-e, majd magával hívja, hogy kövesse, mert itt nincs biztonságban. Noira csak felnéz rá és bólint. Feláll remegő lábakkal és követni kezdi, miközben a veszélyt lesi minden irányból a kardjai markolatát erősen markolva. Mindent elvettek tőle és az utolsó ajándéka, az egyetlen tárgyi emléke a szüleitől nem más, mint a kardjai lesznek, amikkel életeket fog menteni. Egy oldalról feléjük révedő élőholt pont kap egy vágást a torkához és egy rúgást a hasa felé, hogy minél távolabb dőljön el Noirától. Egy kisebb barikádot alakítanak ki és ott küzdenek tovább, amíg végre ismét felkel a nap. Talán vége az újabb csapásnak, amit most csak egyedül élt túl. Nem tudja még mihez fog kezdeni, de követni fogja Freiát, amíg rájön élete céljára. Anyukája mondogatta mindig, hogy legyen célja, különben elveszik és csak sodródni fog.
