[Magánjáték] Füstbe ment táborozás

Gerard nagyot sóhajtott, ahogy a kabátjába túrt. Onnan egy pergamennt vett elő, egy üvegcsa tintát, s egy írópálcát. Apró, gondosan hasított gally volt, a vége keményre égetve, akár a nyárs, melyre vastag húsokat tűznek.
- Talán segíthetek neked. - mondta, ahogy szétterítette a papírt.
De nem kezdett el írni. Még nem. Előtte hallani akarta, mit válaszol neki a lány.
- Nem kerülgetem a forró kását, felkeltetted az érdeklődésem. Segíthetek találni egy helyet, melyet otthonodnak nevezhetsz. Akikkel találkoztam, mind keresték a helyüket a világban, akárcsak te. Tarts velem és segíts nekem változást elérni. Jelenleg a folyó mentén utazom, s segítek, akinek csak tudok, ott, ahol a legnagyobb szükség van most egy erős kézre.
Ekkor letámasztotta az írópálcát, majd keresztbe fektette a papíron, hogy kiegyenesedve tartsa.
- Azonban megértem, ha nem vágysz ehhez hasonló életre. Nem tagadom, veszélyes, amit csinálok. S ha szeretnél egy helyet, ahol nyugodt, békés életet élhetsz, tudok egyet adni. Van egy torony messze a folyón túl egy erdő mélyén. Egy erdő, ami megmenekült a nagy sárkány haragjától. Az ott élők derék népek, és démon létemre jól kijöttem velük. Csak a helyi pap bizalmát kell majd elnyerned. De ha valóban tudsz másokra hatni, akkor szót fogsz vele érteni.
Így már nyugodtan feltehette a kérdést. Adott neki két lehetőséget. A régi otthonát, ahol folyamatos nyugalomban húzta meg magát, s a hajót, ahol csupa veszély és kaland várta minden nap. Mindkettő esélyt adott arra, hogy valaki megtalálja a neki való helyet a világban.
- Hogy döntesz? - szegezte neki a kérdést minden hezitálás nélkül.

Kezd egyre inkább frusztráló lenni, hogy semmit nem reagál még arra sem, hogy megcsókolom. Mintha mi sem történt volna, elővesz egy papírt, de hogy mit akar vele csinálni, azt nem tudom. Valamit írni? Térképet rajzolni? A szavaiból ítélve ezek egyikét. Amikor azt mondja, hogy felkeltettem az érdeklődését, még felcsillan a szemem egy kicsit, hogy tévedek, de gyorsan kiderül, hogy nem. Sőt, még az is kiderül később, hogy le sem esik, hogy mire gondoltam a másokra való hatással. Hogy első sorban a férfiakra gondoltam. (Bár szerintem egyébként is elég meggyőző tudok lenni.)
Kacagok egy kicsit, és felkelek, nyújtózni egyet, majd visszaülök a helyemre, ahol egy nagy sóhaj mellett beletúrok a hajamba. Azt hiszem, még ha fel is világosítom, nehezen kezdene valamit velem, úgyhogy egyenlőre rá is hagyom. Főleg, hogy érdekes az is, amit mond. Egy falu, ahol jól kijött a helyiekkel démon létére? Mármint én is kijövök egész jól egy jó néhány emberrel, de a helyi pappal is? ... ... Várjunk csak... Ő is démon!? Aha...
Viszont nem ártana válaszolnom sem: -Hát, ez így nehéz kérdés. - gondolkozok el.
-Tudod, szívesen segítenék, de nem szeretnék bajba kerülni, amit mondasz az pedig veszélyesnek hangzik. Nem tudom mennyire nézek ki erősnek, de van egy olyan érzésem, hogy itt most azt tudnál csinálni velem, amit csak szeretnél. És sokan mások is. Csak van olyan, aki szeretne is valamit csinálni, és ezek közül néhányan nem olyat amit én szeretnék hogy csináljanak velem, hanem aminek a végén földet tesznek rám. Tehát ismétlem, szívesen segítenék, de a két legerősebb fegyverem a külsőm és a nyelvem, és ez kevésnek hangzik, főleg a határvidéken. Ha belefutok egy északi inkvizítorba, akkor jó eséllyel ennyi, vége.
Előkotrok egy kulacsot a táskámból, és belekortyolok a benne lévő borba, kicsit megnedvesíteni a torkomat. Megkínálom vele a társamat is.
-Ami viszont a falut illeti, pont a papokkal szoktam leginkább nehézkesen kijönni. Inkább kerülöm is őket. De ami még fontosabb, próbáltam már egy helyben megmaradni a fenekemen, de aztán jön az unalom, és... szóval nem jött be. Szeretem az izgalmat! Az izgalmas, de nem halálos dolgokat.

Gerard nagyot sóhajtott. Szerencsétlen torony csak ott fog állni üresen. Reménykedett benne, hogy lesz valaki, akinek jó szolgálatot fog tenni. Bár érthető volt, miért utasította ajánlatát el. Fiatal démon volt ez a lány, naiv és kalandvágyó, akinek nem látott még eleget, hogy tudja, az izgalmas és veszélyes kéz az kézben járnak. Noha Gerardnak nem volt joga ezzel hencegni. Nem mintha ő olyan sokat látott démon lenne. Csak szerencséje volt egy olyan tanárra, aki minden tudását megosztotta vele.
- Izgalmas, de nem veszélyes. A kettő nem jár külön. Ára van a kalandos életnek, és nem kaphatod meg egyiket a másik nélkül. Ugyan mi izgalom van abban, ami veszélytelen? Hiszen pont attól lesz izgalmas.

Gerard elhallgatott. Már az idejét se tudta, mikor volt akalma utoljára élvezni a nap melegét, egy finom ételt, vagy csak egy izgalmas regényt. Valamiért mindig volt mit tennie. Mindig volt jobb dolga. Mindig volt fontosabb dolga. Nem kedvből teszi amit tesz, kötelességből.
Pedig ideje volt bőven. Mit érdekli őt, hogy később éri el az útja végét. Örök élet és örökké éles elme. Bőven van neki ideje.
Vagy mégsem?
- Igen. Azt hiszem, igazad lehet. - sóhajtott egyet, ahogy nagyot szívott a pipájába.
~ Huh, de szar íze van...
És azzal a mozdulattal letette.

Ahogy a társán látta Nessa, hogy mennyire elgondolkozott valamin, inkább nem zavarta meg benne új gondolatokkal. Nem is jutott már eszébe más. Inkább nagyot kortyolt a borába, és ő is átgondolta a beszélgetésüket, az előtte vöröslő, kellemes, meleg lángokba bámulva. Mi az ő útja, merre vezeti?
Nem sokkal később még rakott egy pár fát a tűzre, és a pokrócaiba alaposan bebugyolálva magát az egyik fa tövében álomra hajtotta fejét.

Mindenképpen el kell mondanom, hogy nagyon élvezetesnek találtam a hangulatot, amit a játék során megteremtettetek mind a körülmények lefestésében, mind pedig a karakterek egymáshoz viszonyulásában. Azt mondják, az emberek éjjel folytatnak legkönnyebben mély, meghitt beszélgetéseket, erre ti sem cáfoltatok rá: rendkívül hamar megtaláltátok a közös hangot és ez mindkettőtökből előcsalta azt az oldalatokat, amelyet talán máskor elrejtenétek, most mégis feltártátok egymás előtt.

Amennyiben jól vettem le, hogy a beszélgetés körülményei az éjjeli vadonban Ger tábortüze, úgy fontosnak érzem, hogy Nessa nem pusztán útonállók miatt aggódhat, hiszen manapság ők is elkerülik ilyenkor, hogy kint legyenek, a csillagtalan éjszaka irtózatos teremtményei miatt. Azonban ha a játék még a csillagtalan éjszaka előtt játszódik időben, természetesen vegyétek semmisnek ezt a megjegyzésemet.

A stilisztikai részletekre személy szerint elég érzékeny vagyok, találkoztam egy-két helyen olyan kifejezéssel, ami helyett mást használtam volna, de nem terveztem ezt itt kiemelni, ha érdekel, szóljatok, de semmi annyira égbekiáltó dologról nincs szó, ami kirántott volna a játék atmoszférájából, amit kifejezetten élveztem.

Kíváncsi lettem volna, Ger miként reagál Nessa csókjaira, egy kissé sajnáltam, hogy ebbe nem tudtam betekintést nyerni, de úgy látszik, ezek a tudásdémonok már csak ilyenek~

Nem tudom, mik a terveitek, de én örülnék, ha folytatnátok ezt a közös szálat, van egy olyan sejtésem, hogy sokra is vihetnétek együtt, s ha netán utatok ismét összetalálkozik, szívesen kísérem figyelemmel sorsotok alakulását. Vajon mit találtok a végén?

Természetesen mindkettőtöknek jár a 100 tp, emellett Nessa, te egy opállal, Ger, te egy rézzel lettél gazdagabb.